Fizetős felsőoktatás. Ez lenne maga a vég?
Folytatva a tegnapi példát, a nyugdíjkérdés után ma a fizetős felsőoktatásról szeretnék írni.
Az egész ország felbolydult, mert a kormány hozzá mert nyúlni egy másik évtizedes, bebetonozott előjoghoz, az ingyenes felsőoktatáshoz. Az államilag finanszírozott (“ingyenes”) felsőoktatási helyeket mintegy 40%-kal csökkentették, erre kitört az egész országban a világvége hangulat.
Ellenzéki politikus nyilatkoztak népnyúzásról, a társadalom végleges kettészakadásáról, ahol mától csak a gazdag szülők gyerekei tudnak továbbtanulni, a szegények gyerekei véglegesen segédmunkásokká és kubikosokká válnak. Cikkek jelentek meg az elkeseredett diákokról, tüntetésekről, többen külföldre vándoroltak tanulni és ehhez hasonló hangvételű írásokkal volt tele az összes média.
Mielőtt továbblépnénk, fontos lenne egy dolgot tisztázni: olyan, hogy “ingyenes” nem létezik. Nincs ingyenes felsőoktatás, utazás, orvosi ellátás és gyógyszer. Pusztán olyan helyzet létezik, hogy valaki más fizeti a számlát, nem a szolgáltatás élvezője.
Az oktatásban is csak annyi történik, hogy eddig nem az állta a tanítatás költségeit, akinek abból haszna származott, hanem az adófizetők összesége.
Ennek az eredménye lett a diploma-túltermelés, a 3 éves főiskolát öt év alatt elvégző főiskolások tömege, a büfé-ruhatáros szakok népszerűsége.
Ma már egy titkárnői és területi képviselői állás betöltéséhez is alapfeltételnek írják elő a munkaadók a diploma meglétét. Igazuk is van, mert kell a diplomás végzettség ahhoz, hogy valaki fel tudja emelni a telefont, e-mailt küldjön, számlát lefűzzön, ahogy a gázpedált sem lehet nyomni egész nap diploma nélkül.
Eljutottunk odáig, hogy már annyit sem ér egy diploma, mint 15 éve egy érettségi.
Abban igaza van az aggodó főiskoláknak, hogyha fizetni kell majd a tanulásért, a diákok jobban végiggondolják, milyen szakra is jelentkezzenek.
Olvastam egy cikket az egyik egyetemi lapban, egy altaisztika szakra járó diák felháborodottan írt arról, hogy kint volt az állásbörzén és az összes munkaadó informatikust és mérnököt keresett, senki nem akarta őt, a török népek kultúrájával foglalkozó egyetemi végzettségű szakembert felvenni. A cikk után komolyan megijedtem, hogy huszonéves fiatalokat meglep az, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a török-kutató végzettségével.
Vajon igaz-e az az állítás, hogy a szegényebb sorsú diákok tömegeit rekesztették ki a felsőoktatásból?
Először érdemes azt a tényt végiggondolni, hogy a diákok mintegy fele eddig is a saját zsebéből fizette a tanulását, pedig ugyanolyan adófizető szülők gyerekei ők, mint az ingyenes képzésre járók. Ha már igazságtalanságot van kedvünk kiabálni, szerintem egyedül ezért érdemes.
Mindössze annyit változott a dolog, hogy mostantól a fele-fele arány 75-25%-ra módosult.
Ha végre egyszer elfelejtjük a 40 év szocializmus agyunkban maradt beidegződéseit és hozzászokunk ahhoz, hogy az igénybe vett dolgokért fizetnünk is kell, öszintén gondoljuk végig, valóban “mission impossible”-e kifizetni a tandíjat?
A felkapott közgazdasági szakot vizsgálva, ahol a legnagyobb lett az államilag finanszírozott helyek visszavágása, azt láthatjuk, hogy az egyik legnevesebb főiskolán, a budapesti Pénzügyi Főiskolán is csak 216 ezer forint egy félév, a kevésbé felkapott vidéki főiskolákon mindez 150 ezerből is megoldható.
Ez mindössze havi 25-36 ezer forint, még az albérleti díjnál is kevesebb, az utazásra és kocsmázásra költött pénzről már nem is beszélve.
Ezt a diák gond nélkül össze tudja szedni minden hónapban diákmunkából, vagy nyári munkából. Azt már mondani sem merem, ha végképp nincsen pénze, munka mellett, levelezőn is el lehet végezni a főiskolát, vagy egy-két évet kihagyva és összeszedve az árát lehet folytatni a tanulmányokat.
De ha a diák valamiért irtózik a munkától és esetleg éppen a munka elkerülése végett szeretne továbtanulni, akkor pedig felvehet diákhitelt a tandíjra, amit nevetséges 2%-os kamattal kell majd visszafizetnie apránként.
A következő kérdés, hogy megtérül-e valaha a tanulásra fordított pénz? Többen kiszámolták, mennyi idő alatt térül meg egy pályakezdőnek a tandíj, azaz mennyivel keres többet az egyetem/főiskola után, mint egy érettségizett társa. Ebből a cikkből megtudhatjuk, hogy egy informatikusnak a drága önköltség ellenére is 16 hónap, azaz egy év négy hónap alatt megtérül a teljes oktatási költsége, de a legtöbb mérnöknek sem kell 2-3 évnél többet várnia a nullszaldó elérésére.
Természetesen a diákok által felkapott, de a munkaadók által nem preferált szakok, mint például a kommunikáció szak megtérülése ennél jóval hosszabb, de aki hobbiból szeretne tanulni, az talán már végképp ne várja el, hogy más fizesse a költségeket.
Ezért úgy gondolom, az egész felhajtás a változások körül inkább hisztin, mint valós érveken alapul. Ezeket a változásokat már 20 éve meg kellett volna lépni, bár azt elismerem, hogy a kormányunknak megint sikerült baltával műtenie szike helyett, bár jó irányba indult el, de mind a kommunikációt, mind az időzítést a szokásos módján elrontotta.
Fel kellene fogni a magyar társadalomnak, hogy a tanulás befektetés, és mint minden befektetésnek, ennek is vannak költségei.
Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)
Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
En meg “mas altal fizetetten” tanultam nehany eve, igy ezeket a mostani esemenyeket mar nem kovetem annyira.
De a bufeszakos es 5evig tanulos temakat tenyleg erosen meg kene szurni. Mi az eredetileg ~360fos evfolyambol, 70-80an allamvizsgaztunk menetrendszeruen, sot tudok 1-2 osztaly”tars”rol akiknek meg a mai napig nincs meg a nyelvvizsga miatt. En meg mar 3 eve dolgozom.
Ellenben: probaltam tovabbtanulni, levelezo szamvitel mesterszakon a nagynevu PSZF-en. Hatalmas vicc az egesz, senkinek sem ajanlom. Pl. az elso felevben az egvilagon semmi ujat/hasznalhatot nem tanitottak, kizarolag ugyanazt amit mar ezerotszazszor tanultam az alapszakon is.
Mellerakva a felsooktatasi intezmenyek csodas mukodeset, ott is hagytam a francba az egeszet, felevi 250er (az elso meg allamis volt, mashol ugyanez 400) a franc se fogja ezt csinalni. Pedig fizette volna a munkahelyem bizonyos feltetelek mellett. Szerintem igy sem erne meg.
1. a hirtelen, mindenféle előzetes egyeztetés nélküli bevezetés. 2 évnél rövidebb határidővel ilyet nem volna szabad megtenni, hiszen az utolsó 2 évre már aszerint választ fakultációt a gyerek, hogy merre szeretne továbbmenni. Most nagyon sokaknak húzták keresztül a számításait. No persze eddig is mindenben így cselekedtek, leszarják, hogy mit mondanak a szakértők és az emberek, hiába hivatkoznak rájuk. Abból a szempontból persze nem baj, hogy most itt egy komplett évfolyam, akik a saját bőrükön közvetlenül megtapasztalják a fideszes módit, és akiktől 5-10 %-nál többet nem fognak kapni 2014-ben
2. Aljas módon, jó magyar szokás szerint, itt is próbálják kijátszani egymás ellen az embereket. Arra gondolok, mikor azt hazudják, hogy a műszaki és természettudományos szakokon növelték a támogatással felvehetők számát. Végül is igen… ha a hazug módon részösztöndíjasnak nevezett résztandíjasokat támogatottnak nevezik (lásd még: adócsökkentés, nem-megszorítás, stb.). Csak az az apró bibi, hogy kiírnak ugyan hatalmas számokat erre, de úgysem lesz sok ember, aki ezekre a szakokra pénzért fog menni. Alibinek elmegy, mondhatják, hogy mi fel akartunk venni 15000 mérnökhallgatót, nem tehetünk róla, hogy a kis köcsögök nem választották közgazdász vagy történelem szak helyett…
3. A mérhetetlen cinizmusuk. Pl. Rózsika: a tehetség nem egyoldalú, aki ezekre a szakokra készült, az tud helyette készülni másra is. Elképzelem, amikor anno neki mondták volna, hogy nem mehet orosztanárnak, legyen helyette atomfizikus… Biztos helyesnek érezte volna, ugye? Vagy Dux elvtárs, aki megmondta, hogy a közgázon úgyis adócsalást tanítanak, jogos, hogy aki ezzel fogja lehúzni a többi embert, az legalább a képzést fizesse meg. Ez neked így gazdasági szakemberként tetszett?
4. Ez már neked szól: az írásodban elfelejteni látszol, hogy ez a költség, amit ráadásul olcsó szakokból számolsz, a drágábbakat kihagyod, az összes többi költségen FELÜL jelentkezik.
5. Lesz Diákhitel 2, ezzel valóban el lehet odázni e költség megfizetését. De jó az, ha egyből adóssággal kezdi az életét a frissen végzett diák? És pláne jó az, hogy ez egy kamattámogatott hitel lesz, mely többe kerül majd végül az államnak, mintha ingyen taníttatta volna a gyereket? (ezt Giró-Szász is elismerte a bizonyítékok súlya alatt) Azaz: amelyik diák nem fizet saját zsebből, hanem felveszi ezt, annak ugyanúgy a többi adófizető fogja kifizetni a tanulmányait, csak később. No persze itt van benne a nagy húzás: a bevétel a pénzintézettől be fog érkezni azonnal, a támogatást meg majd a későbbi kormányok lesznek kénytelenek kifizetni a költségvetésből. Olyan ez, mint az első Orbán-kormány lakáshitelei, amik azóta százmilliárdokba kerültek az embereknek.
Ugyanannyi antropologusunk, filozofusunk, ornitologosunk, torokkultura-kutatonk es egyeb, viszonylag piackeptelen szakunk van. Szimatszatyros, szimplaban vergodo arcok, akik sajnaljak magukat hogy nincs munka (akar egy allasborzen is), igy valoszinutlen, hogy valaha is visszatermelnek a tanittatasukat.
Ket olyan szakmat viszont kinyirtak, amire tenyleg van kereslet, jelenleg is. Nem mintha annyira szeretnem a jogaszokat, de egy antropologussal szemben valahogy megis tobb hasznat tudom elkepzelni hosszutavon.
Arrol nem beszelve, hogy egyes osszeeskuves-elmeletek szerint az uj jogasz-rendszer pont azt hivatott kiszolgalni, hogy kapcsolatokkal, kormanyparti hatterrel rendelkezo, eleve ‘janicsar’-mentalitasu fiatalok kerulhessenek be inkabb ezen intezmenyekbe, a ‘hatorszagot’ erositven. De ez mar csak talalgatas persze, mondjuk oszinten, nem lepodnek meg rajta:)
http://hvg.hu/itthon/20120227_jogaszkepzes_kozszolgalati_egyetem
a kormányzat aljas cinizmusához tartozik, hogy a jóval kisebb összegű, és sokkal kidolgozottabb, részletesebb, időben bejelentett és előkészített tandíjváltozat bevezetését anno megakadályozták egy demagóg népszavazással.
Ezzel a szabályozással, sajnos sem a minőségi, sem a piacközpontú oktatás szempontjai nem érvényesülnek …
a) ingyen van és milyen jól hangzik
b) addig se kell dolgozni (fizetős szakok esetén ősök fizetik)
c) nem tudja még mit akar ezért a) és b) miatt kapóra jön
És ja, én diákmunkát csináltam mellette. Így utólag visszanézve iszonyat kizsákmányolás, de a tandíjat azért bőven fedezte.
@pdw: egyetértek, minek várni? tényleg csak radikális megoldásokkal lehet célt érni
@sigmund: a fél fidesz vezérkar jogász. a jogász keretszámokat nagyon visszavágták. a mérnök, informatikus keretszámok maradtak (kis mértékben csökkentk?). én mérnökként azt látom, hogy ezeknek a szakmáknak nagyon jó lehetőségek vannak. olyan, ami az államnak is megéri (magas, fehér fizu). ezek után is azt mondod, hogy agyatlanul, pusztán szimpátia alapján lettek meghatározva a számok? szerintem nem, nekem nincs vele bajom.
ügyvéd ismerősöm szerint a jogász kerettel sincs, elég az
a “röghöz kötés” mizéria pedig baromság. szerintem 100%-ig jogos. ad lehetőséget külföldi tapasztalatszerzésre, de elvárja, hogy legyél szíves törleszteni a társadalomnak a kapott lehetőségedet.
A fizetős – ingyenes felsőoktatásban nem tudok egyértelmű álláspontot meghatározni. Ami biztos, hogy államilag finanszírozni a rengeteg hasznavehetetlen szakmát, rengeteg hellyel, az őrültség. De ha befektetésként nézzük, ez végülis az államnak is befektetés. Ha a tandíj az informatikusnak megtérül 2 év alatt, az adókon keresztül az államnak is megtérül mondjuk 3-4 év alatt. emiatt van alapja az államfizeti felsőoktatásnak. Mert olyan alapon, hogy ne fizesse a felsőoktatást, mondhatjuk, hogy ne fizesse a középsulit se, se a szakmunkást, se a gimit.
Vissza a felsőoktatáshoz: ami mindenképpen nagyon szükséges, az a színvonal emelése. Kemény felvételi, és rendes keretszámok. ez hozza a színvonalat. Mer pl a bme is felvett mindenkit, meg is kapta a fejpénzt addig míg ki nem esett. Ez a színvonal rovására ment. és szerintem a tisztán tandíjas rendszer mehet a színvonal rovására, hisz akkor tanmulhatsz, ha meg tudod fizetni, nem akkor ha jól tanultál középsuliban, és érzéked is van a szakmához. Szerintem.
Tényleg egy jó tandíj-rendszerrel kellene kombinálni. Mondjuk első (két) évben mindenki fizet, aztán tanulmányi eredmény alapján átmehetnél ingyenesre (vagy a tandíj<=ösztöndíj). Szerintem.
Hat meg szerintem pontosan ez a rossz. Osztondijat velemenyem szerint LIZAROLAG TANULMANYI VAGY MAS TELJESITMENYT FIGYELEMBE VEVE KELLENE OSZTOGATNI. En mar nagyon regota tandijparti vagyok, mert oktattam egyetemen, mielott kimentem volna kulfoldre dolgozni. Regebben kifejezetten elveztem az oktatast, de egy par eve annyira elkeserito a hallgatok ostobasaga, hogy borzalmas.
Ezek a sracok felvettek a tortenelem szakot ugy, hogy nem tudjak, ki volt Gombos Gyula, a terkepen nem tudjak megmutatni, hol van a Delvidek. Becsuletesen bejarnak szeminariumra, ugy ulnek ott, mint a birkak, nem jegyzetelnek, nem kepesek 1 het alatt 20 oldalt elolvasni a kovetkezo szeminariumra, ha kerdezek toluk valamit, akkor lesutik a szemuket, osszeszoritjak a szajukat es max annyit szolnak, hogy “nem tudom”. Nem lehet oket kirugni (ez az ELTE policy, mert kulonben kibol elnenek meg az oktatok) nem tudnak semmit, megis megkapjak a diplomat, ami semmire nem jo az eg vilagon, mert diploma utan sem fogjak tudni hogy ki Gombos Gyula, vagy, ha megis, akkor mit ernek vele?
A legtobbjuk kisvarosi vagy falusi gyerek, elso generacios diplomasok lesznek (mondjuk a nyelvvizsga az problemas lesz a legtobbnek). Beloluk lesznek a rossz tanarok, a soha-nem-doktoralo PhD hallgatok, meg aki diplomaval elmegy benzinkutasnak vagy a csaladi disznohizlaldaba dolgozni.
Valoszinu szakmunkaskent, gazdakent, vendeglatoskent boldogabbak lennenek, de igy ok lesznek azok, akik orokke elegedetlenek es keseregnek azon, hogy diplomajuk van, megsem kapnak ehhez melto munkat.
A tandij bevezetese szerintem jelentosen lecsokkentene ezeknek a szamat.
Itt van, ahogy a finnek csinaltak. De emlithetnek egesz Skandinaviat. Norvegoknak van olaj, de a Svedek-Danok-Finneknek nem annyira. Csak tudast tudnak eladni. Mo. sincs ezzel maskepp. A makoi hagymabol nincs annyi penz, mint mondjuk a Nokiabol.. A kulcsszo szerintem a magas hozzaadott erteku, tudasalapu gazdasag lenne.
http://pogi.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=149526&bejcim=A_finn_sikermodell&todo=/
“….. 3. innovációs stratégiát állítottak fel, és létrehozták a világ legjobb oktatási rendszerét. Azóta a finn diákok minden nemzetközi összehasonlító felmérést megnyernek, és a nemzetközi oktatási szakértők Mekkájává vált az ország.”
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Ha már pénzt önt a diák a tanulásba legalább ne önmaga szívatására menjen.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.
Az egész átalakítást egy felmérés és társadalmi vita után kellett volna meglépni, kidolgozva az ösztöndíjak rendszerét, amibe vállalatokat is be kellett volna vonni.
Adókedvezményeket kellett volna adni a nappalis diákokat rész-munkaidőben alkalmazó munkaadóknak, ezzel is támogatva a diákmunkát.
Egyeztetni kellett volna a főiskolák között az átszervezésekről, megszűnésekről, összevonásokról.
És a többi és a többi.
A kormány szokás szerint ész nélkül, nyers erővel nekiment a kérdésnek, mint bolond a falnak.
De a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy a társadalom a szocializmus bukása után 24 évvel lassan kezdjen már megbarátkozni a gondolattal, hogy a dolgokért bizony fizetni kell és ne mantrázzanak hülyeségeket, hogy mától csak a gazdag diákok tanulhatnak tovább.