Gondoskodó állam kontra piacgazdaság, Magyarország vs. Szlovákia
Írtam két bejegyzést, az egyiket a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról, a másikat az ingyenesnek gondolt, egyébként igen költséges felsőoktatás fizetőssé válásáról.
A hozzászólásokból egyértelműen látszik, hogy az emberek a mai napig nem tudnak elszakadni a gondoskodó állam hamis ideológiájától. Némelyek felháborodtak azon a véleményemen, hogy ha nincs más megoldás, akár dolgozhatna is a diák, ahogy ezt teszik szerte a világon, vagy ami már tényleg szentségtörés, levelezőn is el lehet végezni egy főiskolát, munka mellett. Az ingyenes felsőoktatás az “jár”, hogy képzelik, hogy el akarják venni, vagy hogy némelyeknek nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni a siker érdekében.
Sokan azt sem tudják feldolgozni, hogy léteznek szegények és gazdagok is és bizony a drágább helyeket csak a gazdagok tudják megfizetni, esetleg a szegényebbnek dolgoznia kell tanulás mellett.
A kimondott-kimondatlan elvárás, hogy az állam tegyen egyenlővé mindenkit, például mindenki ott és úgy tanuljon, ahogy csak akar, természetesen az állam pénzén, ingyen.
Ahogy az állam segítse ki a munkanélkülieket , az önhibájukból, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülteket is, támogassa mindenkinek a lakáshoz jutását és úgy egyáltalán mindent és mindenkit.
Ezt hívják szocializmusnak és ez vitte csődbe az országot, immár 24 éve. A rendszer összeomlott, de a “vívmányai” sajnos a mai napig fojtogatják a magyar gazdaságot.
24 év alatt nem volt egyetlen politikus sem, aki fel merte volna vállalni ennek a torz, drága és működésképtelen rendszernek a felszámolását és átalakítását. Ki kell mondani, az összes eddigi politikusnak fontosabb volt a következő választás, mint az ország érdeke.
A szomszédos Szlovákia ennél sokkal szerencsésebb sorssal rendelkezik, ott volt olyan politikai erő, aki fel merte vállalni a piszkos munkát és a saját érdekei helyett az ország érdekeit tartotta szem előtt. 2002-ben radikális módon megvágták a jóléti kiadásokat, mert ahogy nálunk is, ott is fenntarthatatlan volt ez az állapot.
Ez a kormány bele is bukott az átalakításba (ezért nincs nálunk sem politikus, aki fel merné ezt vállalni), de szeretném megmutatni, mit vesztettünk azon, hogy mi megmaradtunk a gondoskodó állam hamis és drága illúziójában.
2002-ben Szlovákia volt a kis lesajnált, csóró, összeomlott nehéziparral rendelkező, szerencsétlen állam, magas munkanélküliséggel és alacsony bérekkel, Magyarország pedig a mintaállam, ahová dőlt a külföldi tőke.
Aztán jött az átalakítás Szlovákiában, az emberek hozzászoktak, hogy a segély nem a munkavégzés helyett jár, a nyugdíj is kevesebb, mint eddig volt és nem az állam dolga nekem lakást biztosítani. Az állami hivatalok fenntartására is csak fele annyi jutott, de például az egészségügy és a közbiztonság arányosan másfélszer annyiból gazdálkodik, mint Magyarországon.
Nézzük, 2007-ben, a szlovák átalakítások után öt évvel mennyit költött a magyar állam és mennyit a szlovák a GDP arányában:
Érdemes megnézni, hogy azok az államok, amik Magyarországhoz hasonló méretű szociális kiadásokat tartanak fenn, mennyivel gazdagabbak Magyarországnál. Éppen csak kétszer annyi az egy főre jutó GDP náluk az európai átlaghoz viszonyítva, mint Magyarországon. Ezért butaság a svédekre mutogatni, hogy bezzeg náluk is ingyenes a felsőoktatás. Ők megtehetik, ez ilyen egyszerű. Ha majd egyszer mi is olyan gazdagok leszünk, majd mi is megtehetjük. (Bár látva az államadósságok alakulását szerte Európában, egyre inkább kérdés az is, hogy azok az országok tényleg megengedhetik-e maguknak a nagyvonalú szociális juttatásokat.)
Nézzük meg, mi lett az eredménye a szlovák átalakításnak és a magyar bénultságnak?
Vizsgáljuk meg a GDP alakulását 1999-től napjainkig.
A GDP növekedése az átalakítás előtt töredéke volt a magyarnak, az átalakítást követően egy expresszvonat sebességével száguldott el mellettünk Szlovákia. Az alacsony állami kiadások alacsony adókat is jelentenek (és fordítva), ezért tudott a szlovák gazdaság elhúzni mellettünk.
Az egy főre eső GDP jól méri egy ország gazdagságát és jólétét. Nézzük meg ennek a változását is:
Amíg 2002-ben Magyarországon volt nagyobb az egy főre jutó GDP mintegy 10%-kal, addig 8 évvel később már Szlovákia vezet 12%-kal.
Hogyan alakult az államadósság?
Most már legalább tudjuk, miből volt a 13. havi nyugdíj, az ingyenes felsőoktatás és a többi, szintén ingyenes juttatás. Hitelből, hitelből és hitelből. Bár ezzel nem szoktak a politikusaink büszkélkedni, sikerült összekapálniuk 21 ezer milliárd forint államadósságot, vagyis minden négytagú magyar családnak 8 és fél millió forintnyi adósságot csináltak, amire a család minden évben több, mint félmillió forintot fizet csak a kamatokra, adó formájában. Ez az ára az ingyenességnek és ezért mondtam, hogy nincs drágább az ingyenes juttatásoknál. Ha az állami kiadásokat is 30-40%-kal megvágnák, akkor az adók is csökkenhetnének, ennyivel több pénz maradna az adófizetőknél, amiből gond nélkül kifizetnék a vizitdíjat, a tandíjat, vagy tehetnének félre maguknak nehezebb időkre. Mindenki jobban járna már viszonylag rövid távon is.
Tehát felteszem a kérdést a kedves olvasóknak: ha az állam fele annyit költene, mint most, de cserébe a nettó 300 ezer helyett hazavihetne nettó 400 ezret a család két kereső tagja és nem kellene további félmilliót fizetni évente az államadósság kamataira, akkor is olyan nagy gond volna-e a 150 ezres tandíj és a 300 forintos vizitdíj?
Visszatérve az ábrához: 8 év alatt a magyar államadósság közel 60%-kal növekedett, a szlovák 20%-kal csökkent.
Vajon hogyan hatott ez az egész átalakítás a fizetésekre? A magyar átlagfizetések jelenleg már 12%-kal alacsonyabbak, mint a szlovák fizetések.
Nos, ezért kellene radikálisan átalakítani az országot, a közigazgatást (3200 önkormányzat és társaik) és a szociális ellátó rendszereket és még az idén, nem újabb 24 év múlva.
Adót csak akkor lehetne csökkenteni, ha a kiadásokat is visszavesszük. Olyat csak a politikusok hisznek, hogy lehet úgy adót csökkenteni, hogy közben a kiadási oldalt nem változtatjuk. Lásd például egykulcsos adó és a keletkező 500 milliárdos hiány.
A változásoknak lesznek vesztesei, a jelenlegi kedvezményezettek, de a végén mindenki csak nyer rajta. A jelenlegi állapot fenntartásával elvesztegettünk egy teljes évtizedet.
Kedves kommentelők. Ez a cikk nem a tandíjról szól, ezért azt a kérdést ne itt vitassátok meg.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
jó lenne, ha valamelyik párt felvállalná, és rendesen átalakítaná az egész országot
mert ahogy kinéznek a dologok félek attól, hogy elöbb utóbb tönkremeny az ország (bár lehet, hogy ez csak az én borúlátásom)
de különben egyetértek az egésszel.
Nincs már semmi ingyen, tessék végre elfogadni. Tessék felmérni, mire van kereslet, tessék piacképes tudást szerezni, és mivel ez érték, elfogadni, ha pénzbe kerül, tessék gondolni a saját jövőnkre, mert az állam nem fog segíteni, tessék önállóan, felelősségteljesen gondolkodni!
Ha mi megteremjük a feltételeket, akkor lesz, ha nem, akkor meg ez van.
Ha én 26 évesen képes vagyok ezt belátni, akkor nem hiszem, hogy olyan nehéz.
Nekem se a nyuszi hozta az életet. Ha akarok valamit, teperni kell érte, lemondani érte másról, vagy belátni, hogy nem reálisak a vágyaim, szükségleteim, mert nem állnak arányban a lehetőségeimmel. Ennyi. Nincs titok, gondolkodni, tervezni kell.
Ebből csak alulról kezdeményezve lehet kitörni, ha minél többen valljuk és tesszük az ellenkezőjét.
Nü akkor Svédországban a rencer összerak a kórházban, rehabilitálnak és mindent megtesznek, hogy dolgozni tudjak, és a munkáltató is nyilván kap ezt-azt, hogy kedve és érdeke legyen engemet foglalkoztatni. Ha Dél-Amerókában nem patkolok el addig, míg kifárad a közpénzen (nem) finanszírozott mentő, akkor se nagyon foglalkoznak velem, nyilván megrokkanok és hason csúszva koldulok az utcán míg föl nem fordulok. Magyarországon ugyan úgy-ahogy összeraknak, de egyrészt emberhez méltatlan összeg kíséretében lerokkantosítanak, másrészt időnként politikai hecckampányt is indíthatnak ellenem, hogy én vagyok a hibás azért, mert tolószékben ülök, nyilván azért is, hogy nincsenek meg a foglalkoztatásom elemi feltételei sem sok esetben, szóval a jónép megkapja még a körbeköpködés jogát is. Miközben közpénz azért elfolyik rendesen rám (nem úgy, mint Dél-Amerikában ahol bevallottan sorsomra hagynak), szóval nem süti.
Másik: én nem szeretnék szélsőséges jövedelmi különbségekkel megvert helyeken élni, már ahol vannak a nyomortelepek meg a falakkal és magánrendőrséggel védett luxusvillák, középen meg semmi. Akkor már inkább eldöcögnék Norvégiában meg Dániában, ahol fölösleges kivagyiságnak tartanak olyan autókat is, amiket (igaz, hitelre) itt simán megvesznek.
Továbbá a politikusok is felfoghatnák végre, hogy velük szemben igen nagy követelmények és jogos elvárások vannak a nép részéről… ezért kapják a fizetésüket, amit azt gondolom, hogy ha jól végezik a munkájukat, senki nem sajnál. Ha meg úgy végzik ahogy most és az előző időszakban, akkor minden Forintot sajnálni fogunk tőlük. Tisztelek a kivételnek.
Neked meg vélhetőleg nem sikerült a kommentek értelmezése. A kommetek egy része arról szólt, hogy ha úgy béreznék a diákot és annyit kapna, mint aki más MÁR diplomával főállásban gürcöl, AKKOR sem engedhetné meg magának az egyetemet.
A tandíj meg általában véve a hülyébb 40%-ot sújtja majd, értük nem kár (egyes szakokon többet, helyenként a határ meghúzásával én sem értek egyet).
De a poszt oktatásreformról szól. A cikkben szereplő tényekről mi a véleményed? Lehet mégiscsak sikeresebb, ha nem a markuk tartására szoktatják az embereket?
Teljesen egyetértek a cikk írójával.
Egyébként pedig mindenhol előbb volt erős és nemzetközileg is (!) versenyképes gazdaság és azután arra épült rá a jóléti állam nem pedig fordítva. A mi lett volna ha kezdetű mondatoknak pedig sok értelme nincsen, ahogy az arról való álmodozásnak sem, hogy majd a makrogazdasági axiomákat mi fogjuk átírni.
A termelékenység valóban magas viszont érdemes lenne megnézni, hogy ez mely szektoroknak köszönhető illetve ezen szektorok hány embert foglalkoztatnak. Gyanítom, hogy sajnos nem a magyar tulajdonú kkv szektor húzza felfelé a 60%-os átlagot. Viszont sajnos ez sem változtat azon a tényen, hogy az állami kiadások irreálisan magasak ez egy főre jutó GDP-hez képest (legfelső ábra). Ami jövőt illeti ahhoz, hogy foglalkoztatottság javuljon, hosszú távon a gazdaság, és ezzel együtt ez emberek jövedelme növekedjen az államot kell csökkenteni minden oldalon. A kkv szektort megfojtja az állam szabályzókkal és az adókkal, de ezt csökkenteni csak akkor lehet ha a kiadási oldalt is csökkentjük ez ilyen egyszerű. Olyan nincsen, hogy csökkentjük az adókat és közben szinten tartjuk az állami kiadásokat, meg persze senkinek sem kell áldozatot hozni semmiért. Hiába mantrázza ezt a magyar politika már több mint húsz éve ez modell nem működik és nem is fog.
Azok, akik habzó szájjal visítanak az “ingyenes” szolgáltatások minőségét illetően, közben pedig minimálbérre vannak bejelentve és porséval rohangásznak…
Igen. A szegény csóró agyonadóztatott kisvállalkozók….
2002/3-ban ez utóbbi történt Szolvákiában is (b=1), ami kezelhető volt a sokszor emlegetett világgazdasági pénzbőségnek, ráadásul 2008-ig pont volt jó 5 év, amikor az állam kinőhette ezt az adóságot, mert volt hozzá növekedés.
na, ez ma nem így van.
nálunk a legutóbbi kormányváltás után Berlinben tettek pontot a mondat végére, hiány pedig nem növelhető tovább (b=0). tehát marad a bevételek növelése (a.). de mivel jól látható, hogy a zemberek nem akarják megfizetni, (a=0) így az egyenlet úgy néz ki, hogy nincs kiadáscsökkentés sem (c=0).
2002-ban a Szlovák ormány a politikai racionalitás mezején mozgott, nem valamiféle kamikázé-kormány voltak. senkitől sem várható el, hogy kardjába dőljön, márpedig ha egy kormány azt mondja, hogy a=1, a nép meg az ellenkezőjét, az harakiri (megszorítok! fogszt te a fenét…!).
ennek a reformnak tehát nem most van itt az ideje, mert az a vonat már elment, itt csak lavírozni lehet a csőd és a stagnálás bójái között, és várni, amíg egyre többen felfogjuk (pont az ilyen postokból!), hogy mégiscsak mi, a zemberek akarjuk megfizetni.
A skandináv modell viszont azt mutatja (részletek pl Pogi blogján) hogy viszonylag magas elvonási szint mellett is lehet élni és működni, feltéve ha az elvonások értelmes célokra hasznosulnak és olyan iparágakban aktívak, ahol nem a minden alá vágó olcsósággal kell versenyezni, ergo nem az indiaiakkal próbálnak versenyezni, mint mi mostanság. Ráadásul van nyersanyaguk (norvégok) amit nem szaúd-arábiai meg líbiai modell mentén hasznosítanak, már hogy nem 5 ember viszi a haszon 99%-át és nem színarany tevenyerget vesznek rajta. Vagy itt vannak a svájciak, ők sem Kína feldolgozóiparával versengenek. Ami nem azt jelenti, hogy bármi “ingyen” van Svájcban vagy Norvégiában, és pár dolog pénzért sincs (pl sokan mondják, a norvég tömegközlekedés nem valami sűrűn járó dolog) csak tudatosabban használják amijük van, meg hát van is valamijük hozzá – állítom, hogy Svájc gazdaságának egyik érték-faktora a nehezen számszerűsíthető kiszámíthatóság. Na ez nálunk pl semennyire nincs, pedig az üzlet aztat szereti.
Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor – véleményem szerint – az adót fizető réteg egyre fokozottabb ellenállása előbb utóbb robbanni fog.
Lásd még arab tavasz. Ott is sokáig lehetett elnyomni az embereket és hitegetni őket, aztán egyszercsak elegük lett a kilátástalanságból és úgy gondolták, már nincs mit veszteniük.
Ja. Ingyen meg lehetne oldani a dolgot, amennyiben az öregségi nyugdíjat/járadékot nem fizetőknek nem lenne szavazati joga, vagy aki fizet járadékot, annak kettő lenne.
(pl. a gyerekeknek is vannak jogaik és juttatásaik, mégsincs szavazati joguk.)
A vagyoni cenzus meg engemet a középkort alig meghaladó időszakokra emlékeztet (a nyugdíjastól megvonni is egyfajta vagyoni cenzus), meg aztán – ha épp a választások hónapjában, meg előtte-utána egy hónapig épp munkanélküli vagyok, akkor megvonják a szavazati jogomat négy évre??? A gyereknek nem azért nincs (bár volt aki adott volna miattuk plusz voksot a szülőknek) hanem mert nem jogképes – egy szellemileg ép hetvenéves meg jogképes, még ha nem is tetszik. Felelőtlen egy politikus réteg, nosza büntessünk meg egy jól körülhatárolható szavazótábort. Na ne. (itt látszik, hogy az elmúlt istentudjahányévben se tanultuk meg a demokrácia alapvető elveit sem…). Hidd el, nekem is fáj, amikor valaki szavaz, és az IQ-ja nem haladja meg a kalapméretét, akikre meg szavaz, becstelen bringantik. De a köztörvényeseken és a cselekvőképteleneken túl milyen alapon kezdenék el válogatni az állampolgárok közt? Rossz belegondolni, mire használnák, ha lehetne így szelektálni….
(pl. egyszerűbb lőfegytartás az egészséges, nem büntettett előéletű, regisztrált polgároknak: a kórus: nem lehet, mert akkor halomra lőnék egymást az emberek, meg. Meg a mai Metróban a vélemény: “Sokszor hallottam olyan esetről, amikor a fegyver véletlenül elsült”, azért fél tőle. LOL. A legutóbbi ilyen eset pont rendőrökkel történt a héten. Tőlük nem kéne elvenni a fegyvert? 🙂 )
De sok olyan is, aki egy újságot nem vesz a kezébe.
Nagyobb baj az, hogy az eu sem a demokrácia felé halad…nem hallottam, hogy bárki aggódott volna a szlovákiai “falépítések” miatt brüsszelben…
Elnézést a kitérőért.
És a hetvenhárom éves anyám sokkal felelősebb választópolgár, mint az a barom, aki nagyvállalati pozícióját arra használja, hogy beletoljon a kedvenc pártocskájába már milliót, akik aztán szépen megszavazgatják, hogyan kap a cége milliárdos előnyöket és szerződéseket. De ő rendes adófizető, mi? Mindjárt sírok hogy nincs neki dupla meg tripla választójoga (már most “van” neki más csatornákon, láttam közelről és hánynom kellett, ahogy láttam a nagy dunaparti házban a nyugdíjvédelmi macuskát is és az ő ottani viselkedésétől is hánynom kellett, pedig akkor még csak “szenátornak” hívta magát a nyomorult)