Hitelcsapda – nincs kiút
A nem kellően felmért hitelfelvétel, illetve a nem várt devizaárfolyam-változás sok embert sodort az adósságcsapda karmaiba, amiből nem látszik kivezető út.
A magyar jogból fájdalmasan hiányzik a vállalkozások csődeljárásához hasonlóan működő magáncsőd intézménye.
Ha egy vállalat fizetési nehézségbe kerül, kérhet csődvédelmet. Csődvédelem ideje alatt a hitelezőknek meg kell egyezniük a csődvédelmet kérővel, aki ez idő alatt egy kirendelt felügyelő mellett átszervezéssel, felesleges dolgoktól való megszabadulással megpróbál egyenesbe jönni. Racionalizálja a költségeit, kiadásait és a bevételeit.
Ha ez nem sikerül, akkor a megszabott idő után felszámolják a vállalatot, a hitelezők a megmaradt vagyon erejéig lesznek csak kárpótolva.
A cégtulajdonost további felelősség nem terheli, ő csak a cég vagyonának erejéig felelt a hitelek visszafizetéséért.
A magáncsőd intézménye, amely a világ számos országában már évtizedek óta elérhető, hasonlóan működik, a lényege, hogy az adósságcsapdába került személy egy átmeneti ideig megszabaduljon a végrehajtók nyomásától, egy kirendelt gondnok felügyelete mellett egyenesbe hozhassa a pénzügyeit. A gondnok felügyeli, hogy az adós ne vegyen fel újabb hitelt, racionalizálja a kiadásait, az eladható értéktárgyait adja el és ebből törlessze a hitelezőit.
Amennyiben az átmeneti időben sem sikerül a hitelezőket kielégíteni, jöhet a végrehajtás. (Ez ugyanaz, mint a cégek életében a felszámolás.) Az így befolyt pénzből kielégítik a hitelezőket, az adós pedig új életet kezdhet. Ezzel a jelenlegi helyzettel szemben időben korlátozva lenne a felelőssége.
A magáncsőd egy hosszadalmas és gyakran drága folyamat, de a végén az érintett személy a cégekhez hasonlóan megszabadulhat a hitelei terhétől néhány év múlva.
Amit fontos kihangsúlyozni, a magáncsőd nem hitelelengedés, hanem egy egyezség a hitelező és a hitelezett között, amely az adós teljes együttműködését feltételezi.
Ehhez hasonló lehetőség a fedezett hiteleknél fennálló úgynevezett szabad elsétálás joga. Ez azt jelenti, hogy a fedezett hitelek (jellemzően ingatlannal fedezett jelzálog-hitelek) felvevői a fedezetről való lemondás után mentesek lesznek a további fizetnivalótól. Ennek a rendelkezésnek az a logikai alapja, hogy a banknak meg kell elégednie a saját maga által kért biztosíték tulajdonjogának megszerzésével. Semmi nem gátolta abban a hitel folyósítása előtt, hogy további fedezeteket kérjen, ő nyilvánította elégségesnek a fedezet értékét.
Ezekkel a gyakorlatokkal szemben ma Magyarországon egy bedőlt hitel felvevője akár élete végéig is hitelcsapdában találhatja magát. A hitel nem évül el, akár az adós élete végéig is elvihetik a hitel miatt a fizetésének, vagy nyugdíjának nagy részét. A fizetéséből levont összeg legtöbbször csak a végrehajtói díjra és a kamatokra elég, gyakran még arra sem. Így semmilyen kilátása nincs arra, hogy egyszer megszabadulhasson egy rossz döntés következményeitől, hacsak nem a kivándorlás az országból.
Sajnos egyre többen kerekednek fel és költöznek minél messzebb, hogy újrakezdhessék az életüket. Ezért lenne fontos, hogy az adósoknak valamilyen reménye és kilátása legyen a hitelből való szabadulásra. Ha még a gyilkosság is elévül egyszer, a hiteltartozásnak is húzni kellene egy maximális határidőt.
Ezért hosszabb távon a bankoknak is érdeke lenne a magáncsőd bevezetése, mert jelenleg az adósok csak bujkálnak a végrehajtás elől, illetve gyakran semmilyen módon nem működnek együtt a bankokkal, mert úgysem nyernek rajta semmit.
Természetesen egy-egy magáncsőd esetén gyakran csak a hitel 20-30%-a térül meg, de ez még mindig több mint amennyiért a bankok a behajtásokkal foglalkozó cégeknek eladják a követelést.
A jelenlegi állapot szerint a bankok mindezek ellenére kézzel-lábbal tiltakoznak a magáncsőd ellen, azzal érvelve, hogy ez újabb nemfizetési hullámot indítana el az adósok között, akik a magáncsődöt valamilyen újabb hitelmentési akciónak fognák fel és még kisebbé válna a fizetési hajlandóságuk.
Ebben az érvelésben van igazság, ahogy azt is fontos lenne meghatározni, hogy meddig tartson az az időszak, amíg az adósnak helyt kell állni a hitelért és együtt kell működnie a kirendelt felügyelővel. Ez a szakasz a legtöbb országban 3 és 12 év között van, jellemzően 3-5 év.
A bevezetés körüli problémák ellenére az a véleményem, hogy éppen az érintettek nagy száma és a teljes rendezetlenség miatt fontos lenne minél előbb mindenki számára megnyugtató megoldást találni.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Szóval őrület, hogy miközben tök irracionális, de bankok érdekeivel ellentétes dolgokat nyom le a bankok torkán, eközben egy nyilvánvalóan társadalmilag elsődleges fontosságú dolgot (hiszen magáncsőd nélkül ez így adósrabszolgaság!) nem bír lenyomni ugyanezen bankok torkán.
A megölt személy nem tud fellépni az érdekeiért, a hitelezőnek viszont (ha már olyan helyzetben van, hogy hitelezni tud) valószínűleg megvan hozzá az elég nagy hatalma. 🙁
_egy-egy magáncsőd esetén gyakran csak a hitel 20-30%-a térül meg, de ez még mindig több mint amennyiért a bankok a behajtásokkal foglalkozó cégeknek eladják a követelést._
Na, ezt az árfolyamot nem tudtam, én magamtól azt gondoltam, 50% feletti.
Kivétel a háborús bűnök, azok nem évülnek el.
Kivétel a háborús bűnök, azok nem évülnek el.
Az első a kezelési költség. Miért emelkedik pl. a frankkal együtt ? Persze tudom, hogy százalékos de ha a frank emelkedik attül nem lest több meló vele, arról nem is beszélve, hogy ugye ez csak egy extra nyereség ahogya bankszövetség volt elnöke el is ismerte.
A másik amit itt szabad elsétálásnak hívnek. Itthon ez miért van kizárva egy hitelnél? Hiszen elfogadta az ingatlant fedezetnek akkor elégedjen meg ezzel. Nem tehet senki róla ha időközben esik az ingatlan ára. Ennyi kockázatot vállalnia kell a banknak. Ezek kizártak teljesen a lehetőségek közül?
A magáncsődnek nagyobb rációja lehet, de azért én ott is óvatos lennék. Sokféle hatása van a jogrendbe való beavatkozásnak, rossz divat a hasraütésszerű változtatgatás. Ez lehet, hogy megérné, bár az biztos hogy nem a felelős gazdálkodás felé ösztönözne.
Viszont a bankok már most sem adnak “boldog-boldogtalannak” hitelt, sőt lassan már senkinek sem adnak, ezért is lassul a gazdaság.
Ami még nagyon fontos lett volna, az a teljes, pozitív és kötelező adóslista kialakítása. Minden normális országban van ilyen. Magyarországon is elindult nemrég egyébként, csakhogy ez önkéntes, azaz az ügyfél döntheti el, hogy a bankja lekérheti-e róla az adatokat vagy sem. Ugyanakkor az adatkör se feltétlenül teljes, szóval eléggé gyerekcipőben jár még ez a dolog. Ha időben megcsinálták volna, akkor most kissebb probléma lenne a hitelekkel, mert sokan nem is kaptak volna.
Más országokban – és nem is kell messze menni, pl.: Szlovákiában – teljesen más szinteken művelik a hitelezést.
Az hogy van credit bureau, és hogy a bank ehhez az ügyfél hozzájárulása nélkül hozzáférhet egy hitelkérelem bírálatakor, magától értetődő dolog.
De ezen kívül a bankok közvetlenül be tudnak kérdezni olyan adatbázisokba (adóhatóság, társadalombiztosítás), ahol látszik, hogy az ügyfél mennyi adót és járulékot fizet, tehát pontosan megállapítható a jövedelme, így ezzel se lehet játszani.
Harmadrészt még az értékbecslések formátumát is jogszabály határozza meg, ezért ha egyszer elkészül egy értékbecslés, akkor az utána évekig használható, csak az ingatlanpiaci fejlemények hatására korrigálják az értékét.
A magyar jogi szabályozásban számos, az ügyfelek érdekeit védő módosítás született az elmúlt években (egyszeri rendelkezések, pl.: végtörlesztés, árfolyamgát, illetve folyamatosak is, mint az hitelek árazási szabályai, vagy THM plafon), de nem sikerült kialakítani egy olyan stabil szabályozást, ami megvetné egy normálisan működő hitelpiac alapjait. Pedig ez is az ügyfelek érdekeit szolgálná!
A hitelcsapdából lehet kiút, de nyilván egy pénzügyi analfabétának igen nehéz egyedül rájönnie.
Nem ezt kellene nyomatni a magáncsőd helyett?
Mondjuk, míg mindenki a bankokon akarja leverni egyes honfitársaink egyéni butaságát, addig kevés reményt látok erre…
A hitelcsapdából lehet kiút, de nyilván egy pénzügyi analfabétának igen nehéz egyedül rájönnie.
Nem ezt kellene nyomatni a magáncsőd helyett?
Mondjuk, míg mindenki a bankokon akarja leverni egyes honfitársaink egyéni butaságát, addig kevés reményt látok erre…
Az én véleményem az, hogy a PSZÁF-nek nem a THM-et kellett volna bevezetnie, hanem tiltania a kezelési költséget. Ugyanis a banknak a kamatmarzsból kellene fenntartania magát, és azt kalkulálnia úgy, hogy még nyeresége is legyen. A pékségben sem fizetjük külön a liszt, a víz, a sütés, szállítás stb. költségeit, ha kenyeret veszünk, hanem abba van beleszámolva minden, és én mint vásárló leszarom hogyan jön ki az egész, csak az érdekel hogy mennyiért, hol és milyen minőségű kenyeret kapok.
A másikra az a válasz, hogy a bankok a kockázat felmérésénél úgy számoltak, hogy ez egy ilyen fajta jelzálog hitel, ahol nem áll meg a követelés a jelzáloggal terhelt ingatlannál (egyébként a komolyabb árfolyamváltozást basztak belevenni a kockázatba, de az egy másik téma). Tehát valamivel drágább lett volna az a hitel, ahol nincsen ez így. Vagy nem, de az elmélete a dolognak ez. Ugyanakkor én azt mondom, ennek ellenére, hogy elvileg inkorrekt a bankokkal szemben, ha visszamenőlegesen, tehát a már felvett hitelekre is bevezetnék a magáncsődöt, hiszen ők ezzel nem számolhattak, mégis azt mondom, hogy a helyzetre való tekintettel be kellene vezetni, és hosszútávon még a bankok is jól járnának vele, máskor meg jobban meggondolnák, hogy kinek is adnak hitelt. De itt még a jövőre való bevezetés sincsen, ami komolyan vicc. Én egyébként erre azt mondom, hogy amíg nincsen magáncsőd, én semmilyen hitelt nem veszek fel, mert egy életem van, nem akarok kvázi rabszolgává válni az egészre.
Szóval igen, visszamenőleges hatállyal inkorrekt, ám nem kevésbé az, mint a végtörlesztés volt. Össztársadalmi szempontból nézve viszont ez ugyan nem korrekt, de hasznos, szemben a végtörlesztéssel, amely komoly kárt okozott a gazdaságban, ugyanakkor semmilyen súlyosabb problémát nem oldott meg, csak jól kerestek vele páran.
Ugyanakkor visszamenőleges vagy nem, én azt mondom, hogy a felelőtlen ember szabadon süllyedhessen a nullára, ellenben mínuszba ne (hiszen akkor fizetnie kell az albérletet és még a hitelt is)! Ezért kellene szabad elsétálás is, és akkor a bankok jobban meggondolják kinek és mekkora fedezetre adnak hitelt. Nyilván így kicsivel drágább lenne a hitel, ezzel szemben viszont lehetne egy olcsóbb változat is, ahol meg nem fizetés esetén a bank a teljes ingatlanodra ráteheti a kezét, azaz árverezés esetén semmit nem kapnál (ez lenne a tiszta záloghitel ingatlan záloggal).
“Viszont a bankok már most sem adnak “boldog-boldogtalannak” hitelt, sőt lassan már senkinek sem adnak, ezért is lassul a gazdaság.”
Azért válasszuk már szét a vállalkozói hitelt a lakossági hitelektől. A vállalkozói hitelek kellenek a beruházásokhoz, valamint a cégek fizetőképességéhez. Ez kell a gazdaságnak. A fogyasztási hitelek ezzel szemben csak előre hozzák a fogyasztást, aki felveszi, hosszútávon a kamatok miatt kevesebbet tud fogyasztani. A lakáshitelek meg egyrészt növelik a használt lakások árát, ami gazdasági szempontból inkább semleges, valamint fellendítik az építőipart, csak erre én azt mondom, pusztán az építőiparra nem lehet gazdaságot építeni, főleg akkor nem, ha ez csak átmeneti.
Ja, csak ha egyrészt az ingatlanbecslők reális, piaci értéket adnának meg, ami ugye az az érték, amiért belátható időn belül el lehet adni, és nem egy elméleti érték, amit most becsülnek (jelenleg sokkal kevesebbért cserélnek gazdát az ingatlanok, mint amennyiért becslés után hirdetik), valamint a bankok óvatosan adnának hitelt, tehát mondjuk egy 10 milliós ingatlanra 20 milliónyi fedezet kellene, akkor ez a veszély elhanyagolható.
Mert mi ment nálunk? Vállalkozó családok kaptak lakáshiteleket úgy, hogy még fizetési papírt sem kellett felmutatni (nem egy ilyen esetről hallottam), volt egy válság előtt 10 milla értékű panellakásuk, és 30 millióból meg építkeztek(telekkel együtt számolva). A bank meg adta rá a 30 milliós hitelt, mert hogy ott a 40 milliós fedezet. Csakhogy még válság előtt, egy ilyen 30 millióból épített új ház amit átadtak, helytől függően (mert a hely az ingatlan értékében az elsődleges) már csak 15-25 milliót ér ténylegesen, a panel meg elvileg 10 milla, de 9-ért lehetett volna még válság előtt elpasszolni, és máris marad 24-34 millió fedezet, ami ugye agglomerációs ház esetében inkább a 24-hez van közelebb, vidéki város agglomerációja esetében még ennél is lejjebb lehet a tényleges érték (az építési anyagok ugyanannyiba kerülnek). És akkor még válságról nem is beszéltem, ahol az eredetileg 10 millás panel már csak 7-et ér, a ház meg jó ha 15 millióért kel el, ha pedig a hitel deviza alapú volt, akkor a -30 millió árverezés után nem irreális. És akkor még nem beszéltünk a válság hatásáról, munkahelyek megszűnése, vállalkozások hanyatlása, stb. Így persze, hogy hoppon maradhat a bank elsétálás esetén, de magának is főzi a levest, hiszen jobban rá kellene néznie az értékbecslésre, és dupla fedezet alatt nem kellene hitelt adnia, még Ft hitel esetében sem.
Ha pedig reklámnak szántad, akkor nagyon rosszul csinálod.
Most néztem meg az összes hozzászólásodat az elmúlt 24 órában. Nagyon udvariasan kérlek, hogy füledet hátra hajtva fuss el egészen Kamcsatkáig, ott számold össze az összes fenyőfa összes tűleveinek számát, majd oszd el 17-tel. Ha az eredmény annyi, mint Zambia hangyáinak száma a kilences számrendszerben, akkor jelentkezz, addig nagyon-nagyon maradj csendben, kérlek!
Persze, én se gondoltam nagyobb különbségre. Szted hányan fizettek volna 1% kamatfelárat csak azért, hogy a szerződésbe bekerüljön ez az adósságplafon?
“Ezért kellene szabad elsétálás is, és akkor a bankok jobban meggondolják kinek és mekkora fedezetre adnak hitelt. Nyilván így kicsivel drágább lenne a hitel, ezzel szemben viszont lehetne egy olcsóbb változat is, ahol meg nem fizetés esetén a bank a teljes ingatlanodra ráteheti a kezét, azaz árverezés esetén semmit nem kapnál (ez lenne a tiszta záloghitel ingatlan záloggal).”
Nem volt tilos ilyen szerződést kötni, meg elsétálósat se, csak sztem a kutya se kereste. Mihelyt tömeges lesz az érdeklődés, a bank nyújtani fog ilyet is – általuk megfelelőnek tartott kamattal.
“Azért válasszuk már szét a vállalkozói hitelt a lakossági hitelektől. A vállalkozói hitelek kellenek a beruházásokhoz, valamint a cégek fizetőképességéhez. Ez kell a gazdaságnak. A fogyasztási hitelek ezzel szemben csak előre hozzák a fogyasztást, aki felveszi, hosszútávon a kamatok miatt kevesebbet tud fogyasztani.”
Ez kétségtelen, és fontos lenne hogy mindenkiben tudatosuljon. (Viszont a GDP-t a banknak fizetett kamat is emeli.) 🙂
“A lakáshitelek meg egyrészt növelik a használt lakások árát, ami gazdasági szempontból inkább semleges, valamint fellendítik az építőipart, csak erre én azt mondom, pusztán az építőiparra nem lehet gazdaságot építeni, főleg akkor nem, ha ez csak átmeneti.”
Én a lakáshitelekre (is) gondoltam, itt a legkomolyabb a visszaesés, extra szabályok tiltások stb. És nem kell “pusztán az építőiparra gazdaságot építeni”, egyáltalán nem kell semmire konkrétan, a tervgazdaság ritkán válik be. Egyszerűen hagyni kéne hogy működjön a piac és a gazdaság, és ebbe masszívan beletartozik a lakáshitelezés is.
Kevesen, és pont ez az, ami miatt kötelezővé kell tenni.
“És nem kell “pusztán az építőiparra gazdaságot építeni”, egyáltalán nem kell semmire konkrétan, a tervgazdaság ritkán válik be. Egyszerűen hagyni kéne hogy működjön a piac és a gazdaság, és ebbe masszívan beletartozik a lakáshitelezés is.”
Én a vállalatok esetében egyet is értek ezzel, de a lakossági hitelezés esetében szükséges a szigorú szabályozás, mert lásd oda juthatunk, hogy a lakosság egy jelentős része egy életre “adósrabszolgává” válhat. Mert nyilván ha van olyan hitel, aminél legfeljebb csak a jelzáloggal terhelt ingatlant vihetik, azt nem fogja választani a paraszt, de ha csak ilyen van, akkor kénytelen ezt választani. Mert az átlagember nem képes kockázatelemzésre, a bank viszont igen.
Ezzel együtt én a pénzügyi ismeretek terjedésének híve vagyok, és mondjuk a devizahitelt nem is tiltanám, de ugyanúgy csak jelzálogig lehessen követelni ott is, tehát ha valaki hülye, veszítse el a lakását, de tanulva a hibájából indulhasson utána tiszta lappal(nyilván ekkor már lakást bérelve).
Kétlem hogy jó ötlet ez a kötelezgetés. Te most (a krach után) így gondolod, neked ez tetszik jobban, de másnak megtiltani hogy olcsóbb de kockázatosabb hitelt válasszon? Egyáltalán, biztos hogy emez a jobb ajánlat, a jövőre nézve is? Ma pl. még többen lennének xarban, ha csak 1%-al magasabb kamatra lehetett volna hitelt kapni…
A “pénzügyi ismeretek terjedése” nekem jobban hangzik. Kisebb lenne a gáz most, ha csak a reálkamat fogalmával tisztában lettek volna az emberek.
És igen, a válság kellett ehhez, hogy amit mondok, az életszerű legyen, csakhogy válság bármikor lehet. Viszont ha a bank csődbe megy, a tulajdonosa nem felel a magánvagyonával, nem fizethet egy életen át, szemben egy magánszeméllyel. Ezért gondolom azt, hogy egészen más az, amit egy magánszemélynek meg szabadna engedni kockáztatás terén, és szerintem a határ a 0 (vagyis magáncsőd), tehát legrosszabb esetben ne maradjon valakinek semmije, bár lakoshitelek esetében én még az elsétálási jog kötelezővé tételét is megfontolnám.
Szóval én azt mondom, kellenek a pénzügyi alapismeretek, de erre nem lehet építeni belátható időn belül. Mellesleg magáncsőd hiányában az “adósrabszolgaság” a következő generációra is kihat, az így lecsúszott családok gyerekei így helyből rosszabb esélyekkel indulnak. Igen, tudom már volt vita erről, hogy lentről fel lehet mászni, de a nagy átlag nem ez.