Ki akar átlagos lenni, avagy verjük meg a piacot.

Nem akarunk átlagosak lenni, átlagos életszínvonalon élni, átlagos gyerekeket felnevelni. Átlagosnak lenni lúzerség.

Ezért egy magára valamit adó befektető keresi a lehetőséget, hogyan lehetne megverni a piaci átlagot. Részvények okos kiválasztásával, ravasz technikák alkalmazásával, a befektetési alapok rendszeres átvariálásával.

Ezzel vannak tele a gazdasági-pénzügyi lapok is: a legjobb 10 részvény, a jövő év nyertesei, a 15 legjobb befektetési alap és a többi. (Na ja, elég nehéz lenne eladni egy-egy ilyen pénzügyi magazint hónapról-hónapra azzal a címlapsztorival, hogy vedd meg bármelyik amerikai tőzsdébe fektető ETF-et és várjál néhány évet… )

Befektetési guruk ajánlanak tuti lehetőségeket a hírlevelükben minden hónapban, hogy mi lehessünk a legjobbak a piacon,

Aktívan menedzselt befektetési alapok kellő éves költségekért cserébe helyettünk igyekeznek megverni a piacokat.

A nagy kérdés csak az, mennyi anyagi haszonnal jár a piacok megverésének kísérlete.

A kezdetek

Mintegy nyolcvan évvel ezelőttig a részvénytársaságoknak semmilyen adatközlési kötelezettsége nem volt. Ezért a megfelelő részvények kiválasztása volt az igazi kihívás, nem volt könnyű megbízható cégeket találni. Akkoriban a befektetők egy-két céget közelebbről megismertek és csak abba fektették a pénzüket, pont a diverzifikáció (minél több cégbe fektetni a pénzt) lett volna a veszélyes próbálkozás, hiszen a legtöbb cégről egész egyszerűen semmit nem tudtak.

Ebben a környezetben 1934-ben két oktató a Columbiáról megírta az Értékpapír Analízis című tanulmányt, majd egyikük, Benjamin Graham az Intelligens Befektető című könyv szerzőjeként lett ismert.

A könyv sok mai olvasója azt gondolja, hogy a könyv üzenete, hogy az alul értékelt részvények megtalálásával kell megverni a piacot és ebből lehet meggazdagodni. A fentiek ismeretében Graham célja és fő mondanivalója más volt, a megbízható és értékálló vállalatok kiválasztásához kívánt Graham segítséget adni.  A mai értelemben vett “megverni a piacot” kifejezésnek semmi értelme nem volt, mert nem volt érdemi piaci mutató, sőt a piac megvétele sem volt lehetséges, amit ma bárki könnyedén megtehet egy indexkövető alappal.

A piac egyetlen indikátora a Dow&Jones index volt, ami mindössze 30 vállalatot figyelt, azt is rosszul. (Se méret, se ár szerint nem voltak súlyozva a cégek, ahogy az osztalékokat sem vették figyelembe. Egy kicsi, 100 dolláros részvénnyel bíró cég 10 dolláros árfolyam-emelkedése pont annyit számított, mint egy hatalmas cég 10 dolláros részvényeinek a duplázódása.) Persze a 19. század végén, amikor az indexet kitalálták, a legfőbb szempont az volt, hogy egy papíron, ceruzával gyorsan ki lehessen számolni az index értékét minden nap.

Az első befektetési alapok

Bár befektetési alapok már 1924 óta léteztek, ezek csak az igazán gazdagok kiváltságai voltak, ahogy az egész tőzsdézés is. Azonban ezek az alapok sem voltak többek, mint pár összeválogatott részvény, amiket biztonságosabbnak, vagy jobbnak gondoltak, mint az átlag. Az olyan kifejezésekre, mint kockázat mérése, szórás, portfólió-elmélet még 1952-ig, Harry Markowitz híres írásának megjelenéséig várni kellett. Addig az emberek inkább érzésre vásároltak részvényeket, mintsem bármilyen tudományos, vagy annak gondolt elmélet szerint. A portfólió-menedzserek nagy becsben tartott emberek voltak, akiknél volt a bölcsek köve, de elég volt nekik, ha vettek pár cég papírjait, amiről azt állíthatták, hogy ezek jobban hoztak, vagy fognak hozni, mint más részvények a piacon.

Mivel nem volt mihez mérni a teljesítményt, könnyű volt okosnak és bölcsnek látszani.

A változás

A S&P 500 index 1957-es megjelenése gyökeres fordulatot hozott. Ez már egy használható mutatója volt a piac alakulásának, lévén, hogy az 500 legnagyobb vállalat részvényeinek teljesítményét követte nyomon, méghozzá a vállalat mérete alapján súlyozva vette figyelembe az elmozdulásokat.

Miután volt mihez mérni a befektetési alapkezelők teljesítményét, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a legtöbbjük még a piaci átlagot sem tudja hozni, a kiemelkedő teljesítményt nyújtók is hosszú távon már nem tudták érdemben megverni a piacot. Egyre többen vonták kétségbe, hogy az alapkezelők által felszámolt vaskos éves költségek, amiket állítólag a piaci elemzésekért, a tudományos döntésekért és a szakértelemért kell fizetni, megéri-e az árát.

Az alapkezelők szerencséjére hiába nem tudták megverni a piacot, senki nem tudta megvenni azt, így csak elméleti maradt a vita. Senki nem volt arra képes, hogy mind az 500 céget az arányainak megfelelően megvegyen, ahogy azok a S&P 500-as indexben szerepeltek.

Az első indexkövető alap megjelenése

Azonban ez gyökeresen megváltozott, amikor a Vanguard 1976-ban bemutatta az első indexkövető alapját, amely egész egyszerűen hűen lemásolta a S&P 500-as indexet, vagyis ugyanazokat a részvényeket ugyanolyan arányban tartotta, mint az index. Így az alap teljesítménye megegyezett a piac teljesítményével, ha eltekintünk a költségektől és az úgynevezett követési hibától.

John Bogle, az indexkövető alapok kitalálója úgy gondolkodott, hogy egy passzívan kezelt alappal az alapkezelői költséget 0,3% alatt tudná tartani, míg a tranzakciós költségekre elég lenne 0,2%. Így 1,5 százalékponttal olcsóbb tudna lenni, mint az átlag 2%-os díjjal dolgozó befektetési alapok. ami 20 év távlatában 7%-os éves hozamot feltételezve 33%-os előnyt jelentene a normál befektetési alapokhoz képest. (Az alap nem indult sikertörténetnek: rengeteg gúnyos kritikát kapott és mindössze csak 14 millió dollárt vonzott az első évben. Most 100 milliárdnál is több van benne.)

A kilencvenes években a befektetési alapok teljesítményének elmaradása a piaci átlagtól 3,4% volt évente. Ennek több oka volt: a magasabb alapkezelői díj, a túlzott kereskedés miatti többletköltség (az átlagos alapban év végére már csak a 15%-a maradt meg az év eleji eredeti részvényeknek), illetve a remek beszállási lehetőségekre várva túl sok pénzt tartottak készpénzben, ennek is komoly költsége van éves szinten.

A Vanguard S&P 500-as alap több időtávban is jobban teljesített, mint a hasonló befektetési alapok 90%-a. Egy másik felmérés szerint 1984 és 2009 között teljesítményben kétharmadát megverte mindazoknak a hasonló alapoknak, amelyek szintén léteztek ebben a teljes időintervallumban.

A pénzügyi cégek több tucat, sőt néha több száz befektetési alapot hoznak létre, aztán csendben megszüntetik a rosszul teljesítőket és hangosan ünneplik az átlag feletti teljesítményűeket. Ezért tűnik úgy, hogy jóval több a sikeres alap, mint az alul teljesítő. Ezt hívják a túlélők torzítási hibájának. Ha ezt korrigáljuk, megint csak azt a végeredményt kapjuk, hogy az összes hasonló alap 90%-nál jobban teljesített az indexkövető alap.

Az “olcsóbb mindig jobban teljesít hosszú távon” kijelentést egy 2010-es Morningstar tanulmány is megerősíti, melynek konklúziója, hogy két hasonló alapból válasszuk a kisebb költséggel rendelkezőt, mert már öt év távlatában is az fogja nagy eséllyel a több hasznot hozni.

Vagyis a legtöbb felmérés szerint ablakon kidobott pénz az aktív menedzsment címén felszámolt plusz költség, kevés alapkezelő tud annyival jobb teljesítményt hozni hosszú távon, ami fedezné a magasabb költség miatti garantált veszteséget.

A jelen

A fejlődés itt nem állt meg, mert megjelentek a tőzsdén kereskedett alapok, az úgynevezett ETF-ek, amelyek még az indexkövető alapoknál is kisebb költséggel működnek, így még kevesebb költség fogyasztja a befektetett pénzünket. De erről majd írok egy külön cikket.

A guruk tanácsa

Vajon hogyan teljesítenek a guruk hírleveleiben olvasható tanácsok? Mark Hulbert a MoneyWatch újságírója több száz pénzügyi hírlevelet és befektetési tanácsot követett nyomon 1980 óta és az ajánlott papírok több mint 80%-a hosszú távon alul teljesítette a piacokat.

Ha ennyi telik a profiktól, mit várjunk a kisbefektetőktől? A legtöbb esetben eladják a divatjamúlt papírokat (amin már sokat buktak) és megveszik az éppen felkapottakat. Ezért aztán nem meglepő, hogy több felmérés szerint is hosszabb távon évi 6%-kal alulteljesítik a “buy-and-hold” vagyis a megveszem és ülök rajta részvényvásárlók teljesítményét.

A piaci átlagot már csak azért is nehéz túlteljesíteni, mert a befektetési alapkezelők és a tőzsdén kereskedők maguk a piac. Ahhoz, hogy valaki 3%-kal meghaladja a piacot, valakinek 3%-kal rosszabbul kell teljesíteni, hogy az átlag átlag maradhasson. Sőt, a kereskedési költségek miatt még rosszabb a helyzet, hiszen a költségek miatt még az átlagos teljesítő is kevesebbet hoz csak, mint a piac. Ezek után nem meglepő, hogy egy 2010-es felmérés szerint a befektetési alapok 88,9%-a nem tudta még a saját benchmark-ját sem túlteljesíteni.

A végkövetkeztetés

Vajon akkor lehetetlen okosabbnak lenni, mint a piac? Nem, nagyon sok energia-ráfordítással és sok szerencsével akár éveken át is valamivel a piac feletti hozamokat tudunk elérni. Azonban a szerencse-faktort figyelmen kívül hagyva és a költségeket is számolva, az átlagbefektetőnek közel nulla az esélye, hogy komolyan megverje a piaci átlagot éveken át

Sőt, a Dalbar cég felmérése alapján, amely az amerikai tőzsdére fektető alapok pénz be- és kiáramlását vizsgálta, a S&P index 20 éves teljesítménye 9,14% volt (1990-2010), míg ugyanezen idő alatt a tőzsdei alapokba befektetők átlagos hozama csak 3,83% volt. Ennek oka a költségeken túl a rosszkor való ki és beszállás miatti veszteség. Jobban jártak volna, ha megveszik és ülnek rajta, ahelyett, hogy okoskodnak az időzítéssel és a variálással.

Ezért a legokosabb, amit egy kisbefektető tehet, hogy rájön, nem tud okosabb lenni, mint mindenki más, ahogy a profik sem. Ez miatt érdemes inkább a piacot megvenni, mert a piaci átlag általában jóval több, mint az aktívan kereskedő emberek hozama a költségek után. Igazából nem is olyan nagy lúzerség átlagos hozamot elérni a piacon.

Inkább arra figyeljünk, hogy a költségeinket alacsonyan tartsuk és a portfóliónk a nekünk megfelelő módon legyen felépítve.

Share

84 hozzászólás

  • tőzsdemaci
    Ez nagy tévedés. Vannak sikeres kereskedők és automatikus kereskedési rendszerek is akik/amik technikai elemzést használnak. Legfeljebb még nem találkoztál velük. Itt a nagy kamu az, hogy sok mondvacsinált guru 2 hét után kikiáltja magát szakértőnek és teleszemeteli az internetet marhaságokkal. Rosszabb esetben tanfolyamot is tart sok pénzért…
  • mesterséges unintelligencia
    “Onedinben 100×-osan lévő 1 db etf-et”
    Légyszi, írj valós példákat, mert ilyen nincs. A fizikailag replikáló ETF-ek tényleg megveszik a részvényeket.

    “még áttételes is, akkor szaporítani is tudod az olajt”
    Olyasmiről már hallottál, hogy az elemzések szerint a spekulatív árupiaci adásvétel a sokszorosa a ténylegesen leszállított mennyiségnek? Ezért sírtak-ríttak 2008-ban, hogy a spekulánsok felverik az olaj árát, pedig nem is kell nekik.

    “opciós (ha jobban tetszik opciós jellegű) ügylet áll az etf-ed mögött”
    A határidős piacon létesített tőkeáttétele ügylet nem egyenlő opció, értem?

  • pdw
    Szamold ki 🙂

    Ha lekotod az AXA-nal 6%-ra 3 honapra, majd utana romlanak a kamatok es a kovetkezo 3 honapra csak 4%-ra tudod lekotni, akkor ~98ezer forintod lesz kamatado utan.

    Ugyanez a KH-nal a 6 honap alatt ~94ezer forint.

    Amig 3 honap mulva fogsz tudni 3.6%-nal jobb lekotest talalni (valszeg fogsz tudni) akkor jobb az AXA, ha nem akkor jobb a K&H.

  • pdw
    Azert ezeknel az ETF-eknel figyelj az adozasra. Kisebb osszegeknel siman elveheti az amcsi 35%-os capital gains tax mindenfele elonyod.
  • István
    Én elolvastam Benjamin Graham könyvét (legalábbis a 2011-es kiadást, magyarul), és nekem az jött le belőle, hogy az indexalapokat dicsőíti. Ezekután bőszen nekiálltam nézegetni keresgélni, hogy hol lehet ilyeneket Magyarországon venni – és nem találtam sehol semmit:-(.
    Tehát a kérdésem, Jan-éhoz hasonlóan az, hogy az ETF-ek mellett az indexkövető alapok, alacsony költséggel, beszerezhetőek-e valahol idehaza?
  • mesterséges unintelligencia
    Ha a vakmajom-elmélet igaz, akkor még az indexkövetés sem a legjobb megoldás. Hiszen az indexet vizsgálhatjuk egy tudatosan összeállított portfólióként, mert a részvények be- és kikerülésére szigorú szabályok vonatkoznak.

    Vagyis akinek sok pénze van, tehát tud diverzifikálni, akkor az indexkövető ETF helyett vegyen inkább 50 db véletlenszerűen kiválasztott részvényt? 🙂

  • mesterséges unintelligencia
    “Ezért egy magára valamit adó befektető keresi a lehetőséget, hogyan lehetne megverni a piaci átlagot. Részvények okos kiválasztásával, ravasz technikák alkalmazásával, a befektetési alapok rendszeres átvariálásával.”

    Igazából annyit tennék hozzá, hogy olyan, hogy A piac, meg AZ index nem létezik. Rettenetesen sokféle index van, talán több ezerféle is. Korábban az volt a helyzet, hogy a Joe vagy a Sam által kezelt befektetési alap között kellett választani. Manapság viszont a Joe vagy a Sam által számított indexeket passzívan követő ETF-ek között kell dönteni.

    Csak nagycégek? Közepesek? Kicsik? Mikrók? Vegyesen? Növekedési vagy értékalapú? Kis volatilitású vagy magas bétájú? Ár-, kapitalizáció- vagy kockázatsúlyozott? Egyenlő súlyozású? Melyik ország, melyik iparág?

    Ha egyik-másik mellett döntünk, azért tesszük, mert meg akarjuk verni az ősi kapitalizációsúlyozású indexet 🙂

  • mesterséges unintelligencia
    Az osztalékadóra gondolsz vagy árfolyamnyereség-adóra is?
  • Zabalint
    Nem is kell mindenkinek benne lennie, elég ha nekem sikerül olyan időszakot kifognom, amikor adott “zseniális alapkezelő” jól teszi a dolgát.

    Egyébként a hazai AH alapok cseppek a tengerben, a Supra is hiába sokszorozta az eszközértékét, még így is, szóval ettől szerintem egyelőre nem kell tartani.

  • mesterséges unintelligencia
    “Onedin részvény 10000£, és nincs belőle etf, akkor egy csomó embert, akinek nincs 10000£-ja, megfosztunk”

    Van ám erre megoldás, úgy hívják, hogy részvényfeldarabolás. Így lett például 1 db 35 eFt-os Richer részvényből 10 db 3,5 eFt-os nemrégen a magyar tőzsdén.

  • mesterséges unintelligencia
    Kiszámolós P/E-s bejegyzése nagyon úgy hangzott, hogy inkább igen, mint nem 🙂

    “elég értelemszerűen senki se tudja a “tutit” a tőzsdéről”
    Inkább átfogalmaznám: mindenki tudja a tutit, csak mindenki mást hisz annak 🙂

  • pdw
    Elsosorban az osztalekra. De anno amikor utananeztem ezeknek a dolgoknak nekem az jott le hogy kis penzzel (20milla alatt) tul sok szivassal jar.
    Meg ugye szep dolog hogy neked a Vanguard ETF-jeid hoznak brutal 2szamjegyu szazalekot, ha a kozbe a forint/dollar arfolyam elszall 🙂
  • Kiszamolo
    Zsiday egy okos ember, ahogy a Suprás Szalma is az. Látszik, hogy értenek ahhoz amit csinálnak és sokszor be is jön nekik.

    A kérdés az, hogy 5-10 év távlatában tudják-e verni a piacot? Ha 3%-kal felette hoznak, az már szép teljesítmény, a felmérések szerint ez nagyon ritka.

    Ezt a 3%-ot pont el is viszik a költségek. Akkor mi van?

    Ja, meg mi a “piac”? Mert szép, hogy a legkockázatmentesebb rövid állampapírokat veszik benchmarknak, de igazából hajmeresztő dolgokat is csinálnak, ezért a “piac”-nak is valami igen kockázatos eszközt kell tekinteni. Ha azt verik meg 3%-kal, akkor még csak nullán vagyunk.

    Volt olyan, aki 15 éven át verte a piacot. Aztán egy év alatt csinált 50%-nál is nagyobb buktát, többet, mint a teljes plusz haszon 15 éven át. Aztán jött még egy mínuszos év…

  • Kiszamolo
    Vannak amatőrök. Kb. 1% alatt. A többi alapkezelő, meg nyugdíjpénztár, meg biztosító, meg befektetési bankok.
  • Kiszamolo
    minden megtalálható az úgynevezett prospektusban, ami minden alaphoz van.

    Abban van leírva a lényeg, 30-40 oldalon.

  • Kiszamolo
    A tranzakciós adó fogja eldönteni. Mennyit kapsz utána, miután lejárt az akciós kamat? Ha utalni kell ez miatt, a 0,3% elviszi az összes hasznod.
  • Kiszamolo
    Ezért veszünk luxemburgi, vagy londoni ETF-et. Csak azoknak meg sokkal nagyobb a költségmutatójuk….

    Ha minősített kereskedőtől veszed az amerikai papírt, akkor csak 15%-ot vonnak le, de azt mindig levonják, pont nem érdekli őket a TBSZ meg társaik.

    EU-s cuccnál mondhatod, hogy itthon akarsz adózni.

  • Kiszamolo
    Egész pontosan a small cap részvények az egy piac, a növekedési részvények egy másik piac és így tovább.
  • Jan
    EU-s esetben, az itthon adózás mit jelent, a mindekori magyar kamatadót+EHÓt?
    És ha az USA-ban 15%-ot vonnak automatice, akkor a fentieket is kell még fizetni ezen felül? Vagy ezt senki nem ellenőrzi?
  • Kiszamolo
    Eho nincs részvényekre.

    Kint fizetsz 15%-ot, idehaza a különbözetet, 1%-ot (kettős adóztatás egyezmény)

  • mesterséges unintelligencia
    kbcequitas.hu/adozasi_tudnivalok

    Ezekre a kérdésekre nézd meg a választ:
    “A külföldi ellenőrzött tőkepiaci ügyleteimből származó jövedelmeim után hogyan kell adóznom?
    Miként kell adóznom a külföldi tőzsdéken, ellenőrzött tőkepiaci ügylet keretében vásárolt részvényeim által fizetett osztalék után?
    Kell-e egészségügyi hozzájárulást (EHO) fizetni a tőzsdei részvényeim által fizetett osztalékok után?”

  • mesterséges unintelligencia
    Az rendben van, hogy a különböző piacokon működő ETF-eket ne hasonlítsuk össze 🙂

    De ha egy adott piacon belül tevékenykedő ETF-ek csak a súlyozásban különböznek, de nagyjából ugyanazokat a vállalatokat válogatják be, ott se nézegessük a hozamokat? Maradjon a piaci kapitalizációs súlyozás, oszt jól van?

  • pdw
    Na ugye hogy apropenzzel macera ez? 🙂
  • pdw
    En jobban ajanlanam az elozo evi szamviteli tajekoztatot/jelentest. Azokban mindig bennevan hogy az elozo evben konkretan mi volt az alapban, mig a tajekoztatoban csak a lehetseges befekteteseket sorolja fel.
  • Hans
    Köszi! Akkor szerintem megpróbálkozom egy 20 évessel, hogy később legyen tartalékom. Más megtakarítási formánál sem leszek igazán gazdag, szóval ez nem zavar. Igazából csak szeretném, ha lenne igazi megtakarításom, mert jelenleg csak pár hónapra lekötött van és azért ez annál talán többet hoz… Csak nagyon kínai nekem, hogy mibe érdemes befektetni és mibe nem… Még egyszer köszi a választ. Egyébként nem tudsz olyat, ami ennél jobb hozammal dolgozik? 🙂
  • Jan
    Köszi. Mit jelent az, hogy minősített kereskedő (az US ETF példádban)? Tudnál egy példát hozni, ami magánszemély részére is elérhető?
  • Kiszamolo
    A KBC-nek megvan, a többit nem tudom. Ez a szolgáltatót jelenti, hogy róla elhiszi az USA adóhivatala, hogy az ügyfele tényleg nem adóköteles az USÁ-ban.
  • Talios
    AXA kártyával max. 350Ft-ért lehet felvenni automatából pénzt. A K&H automatái 1 milliót adnak ki. Tehát 1 milliót 350Ft-ért készpénzhez juthatunk…
  • V
    csak vigyazz mert lehet hogy nem tudod az 1miot felvenni egyben. nekem max 300k-t sikerult anno egy osszegben
  • Ádok ános
    Mindenki a meggyőződése szerint tőzsdézik, pedig jobb lenne a piac meggyőződését felismerve tőzsdézni,forexezni.
  • Kisember
    Tisztelt Kiszámoló ! Most olvasom először a blogot. JÓ !

    Piacveréshez:( USA részvény) Olvastam több “Guru” könyvét.Többnyire fundamentális oldalról közelítik meg. (belsőérték, tulajdonosi érték stb.) Gyönyörűen levezetik milyen számítási módokat alkalmaztak. A probléma, hogy a jövőbeli értéket csak becsülni lehet. Ami nekünk óriási hátrány, hogy azok az információk amikből következtethetnénk a jövőbeni folyamatokra nem áll rendelkezésünkre vagy csak jelentős késéssel. Vajon mennyi az esélyünk azzal a befektetővel szemben aki közvetlenül az Elnökkel, vagy egyéb vezetővel szinte napi kapcsolatban van ? Aki egy részvényesi gyűlésen közvetlenül tájékozódhat ? Szinte semmi. Mégis nehéz megmagyarázni statikai alapon hogy vannak befektetők akik öbb mint 20-30 éven át verte a piacot ami legfeljebb egy két évben nem sikerült nekik. Erre bizonyára van magyarázat, de mi ?

  • szocske
    Miklós, ezt nem Te írtad, vendég szerzőként? 🙂

    modoros.blog.hu/2013/09/30/igy_eld_tul_a_szegenyseget?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_10_01&utm_campaign=index

  • Kiszamolo
    Nem, de aki írta, nyilván szokott olvasni. 🙂
  • maker
    Vicces 2 év távlatából látni az ajánlásokat. Kedves maveryck, aki a VM-et, és a Suprát ajánlotta: köszönjük… Kedves tip, aki a Citadellát ajánlotta: most mit vennél? 🙂
    (Két év múlva, majd lehet, hogy újra maveryck tanácsát fogom kérni. 😀 )