A devizahitelekről számokban
A devizahitelek kérdése az elmúlt egy-két évben mindennapos téma a sajtóban. Az ember annyit hall és olvas róla, hogy mindenki azt gondolja, ez a legnagyobb gond most az országban, ami azonnali megoldásért kiált.
Radikális csoportok tüntetnek az utcákon, “sztárközgazdásznak” kikiáltott emberek hakniznak a médiában a témával kapcsolatos téveszméikkel évek óta.
A választások közeledtével a kormány is kiemelt témaként kezeli a kérdést, hiszen minden szavazat számít. Harcias kirohanásokban fenyegeti a bankokat, hogy mentsék meg a “deviza-károsultakat”.
Ennek a hatalmas marketingmunkának az eredményeként az emberek sokszorosára becsülik az érintett háztartások számát.
Kedves Olvasóm, Ön mennyire tippeli a bajba került deviza-lakáshitelek számát? Vajon mennyi deviza-lakáshitelt nem fizetnek már legalább 90 napja?
150 ezer? 250 ezer? 350 ezer?
Nos, a helyes megfejtés a 2013 június végi adatok alapján 35.520 darab hitel. Ez a 4,39 milliós teljes magyar lakásállomány igen combos 0,8%-a, vagyis minden 125. lakás érintett a dologban. (Adat például itt, lakásállomány itt)
Ezt az adatot vessük például azzal össze, hogy Magyarországon 252 ezer mozgássérült él, 83 ezer látássérült, 57 ezer értelmi fogyatékos, 61 ezer hallássérült és 125 ezer egyéb fogyatékos.Vagyis 577 ezer emberről beszélünk. (Ha a megváltozott munkaképességűeket is figyelembe vesszük, már 1,4 millióan vannak.) Róluk mennyit hallott az elmúlt években, mint segítségre szoruló tömeg? Azon kívül, hogy bezáratnák a Pető intézetet is, pénzhiány miatt.
Megdöbbent? Mindössze 222 ezer deviza-lakáshitel van az országban, ennek 16%-át nem fizetik legalább 90 napja. A nemfizetők mintegy harmada nem anyagi okokból nem fizet, hanem az évek óta lebegtetett kormányzati megmentésre vár.
Minden egyes újabb belengetett “devizamentő-akció” azonnali kimutatható romlást hoz az ügyfelek fizetési hajlandóságában.
(A nem lakáscélra felvett szabadfelhasználású deviza-jelzáloghitelek száma 279 ezer, a 90 napja nemfizetők aránya 26%. A nem kamattámogatott forinthitelek nemfizetési aránya lakáscélra 14,8%, szabadfelhasználásra 29%. Észrevettük, hogy arányaiban nincs kevesebb bedőlt forinthitel, mint devizahitel? Erről itt írtam bővebben. Valamiért a forinthiteleseket mégsem akarja megmenteni a kutya se. Ahogy azokat sem, akik felelősen döntöttek és nem vettek üres zsebre “saját” lakást hitelből, hanem azóta is albérleteznek.)
(A devizahitelesek leggyakoribb kifogásait, mint például nincs is deviza a hitel mögött és társaik itt gyűjtöttem össze.)
A fenn említett 577 ezres fogyatékos tömeg maximum igen izmos 24 ezer forint havi támogatást kap, de csak akkor ilyen sokat, ha valaki halmozottan fogyatékos és/vagy önmagát ellátni nem képes. A velük foglalkozó szervezetekre évi 4-5 milliárd forintot költhet az állam, sajnos pontos adatot nem találtam.
Ennek fényében vajon mennyibe került eddig a devizahitelesek megmentése?
– A jelenlegi kormányzati igény a legrosszabb forgatókönyv teljesülése esetén 800-1000 milliárd forintjába kerülhet a bankoknak, a végső verzió még nem ismert, de valószínű, hogy százmilliárdokról lesz szó. Ezt az összeget talán 50 év alatt sem költjük el a majdnem hússzor ennyi fogyatékos honfitársunkkal foglalkozó szervezetekre.
– A végtörlesztés költsége 370 milliárd forint volt, ennek 30%-át leírhatták a bankok a bankadóból. Így 260 milliárdot buktak a bankok, 110 milliárdot az adófizetők. (A végtörlesztés során azokat sikerült megmenteni, akiknek semmi szüksége nem volt rá, mert két-három hónap alatt mellényzsebből kihúzták a teljes hiteltartozásukat. Mindössze negyedük vett fel forinthitelt a végtörlesztéshez.)
– A Nemzeti Eszközkezelő 2013 június 30-ig 6,4 milliárd forintot fordított 7.300 ingatlan vásárlására, azóta újabb 3.400 ingatlant ajánlottak fel az Eszközkezelőnek július végéig és úgy tűnik, év végéig meglesz az idei évre tervezett 15 ezer ingatlan. Ez várhatóan 13-14 milliárdjába fog kerülni az adófizetőknek.
A 7.300 ingatlannál a bankoknak 7,4 milliárd forintot kellett elengedni a tartozásból.
– Az árfolyamgát július végéig 16,3 milliárd forintjába került a bankoknak és az adófizetőknek közösen. (A meg nem fizetett kamatokat a bankok és az állam közösen állja.) Kiszámolni is rossz lenne, mennyibe fog az ötödik év végén kerülni az egész, ha marad a magas devizaárfolyam.
– A minden tekintetben elhibázott ócsai lakópark 26 milliós házaiból is megépült 80 darab.
– A bedőlt devizahitelek forintosítása nem lett túl népszerű, így az a többihez képest nem volt komoly érvágás a bankoknak.
Ezekkel az adatokkal nem azt kívánom mondani, hogy ne lehetne valamilyen megoldást találni a devizahitelesek számára, de fontos lenne a nagy média-felhajtás közepette a helyére tenni a dolgokat és a valós nagyságában vizsgálni az esetet.
Fontos lenne azt is nyilvánvalóvá tenni, hogy kit is akarunk megmenteni és miért. Azt, aki a második-harmadik ingatlanját vette befektetési célból, vajon meg kell-e menteni? Aki üres zsebre, önerő nélkül vett meggondolatlanul lakást, vajon mitől is kellene megmenteni? Az a lakás mitől az övé, ha szinte önerő nélkül vette, a bank pénzén? Aki tudja fizetni a hitelt, azt mitől kellene megmenteni? Egy rossz döntéstől, amikor a magas kamatnyereség elérése miatt devizakockázatot vállalt? (A mai napig kevesebbet fizettek a devizahitelesek, mint a forinthitelesek ugyanarra a hitelre, kivéve, ha 2008-ban lett felvéve a hitel.)
Aki el tudná adni a lakását és így megszabadulna a hiteltől, azt miért kellene megmenteni? Aki 40-50 milliós ingatlant vett hitelből, vajon meg kell-e menteni? Aki szabad felhasználású hitelt vett fel a házára, hogy a vállalkozásába forgassa, vagy okos tanácsadókra hallgatva kínai részvényeket vegyen belőle, azt miért kell az adófizetőknek támogatni?
Az is fontos kérdés, ki állja a számlát? Csak a bankok, akik úgyis továbbterhelik a fizető ügyfelekre? Az állam, vagyis az összes adófizető? A hitelfelvevők? Ha közösen, milyen arányban?
Jó lenne, ha érzelmi alapok, marketing és populista, szavazatmaximalizáló hozzáállás helyett valódi társadalmi vita alakulhatna ki a kérdésről és az összes érintett számára korrekt, elfogadható és végleges megoldás születne a kérdésben.
Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha jönnél a hat alkalmas pénzügyi oktatásra 25 ezerért, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.
Sajnos mind a nép, mind a kormány `elcseszett`, változás nem nagyon várható. (Vajon miért menekül az értelmiség az országból…)
Kapott vmennyit a torlesztesbol, kap valamennyit az elarverezesbol es ha az nem eleg az eredeti osszeg fedezesehez akkor a kulonbseget bukta, pontosabban behajta a jolfizeto ugyfeleken (illetve a jovobeli ugyfelek magasabb kamatlaban).
a., visszamenőleg ne tegyük lehetővé;
b., nyilván be kellene építeni a termékek árazásába is 🙂
Nincs ingyenebéd.
a, nem olvassa
b, olvassa és érintett és eddig sem zavarták mások tanácsai sem számokkal sem azok nélkül, így tehát Kiszámoló nyilván egy Zorbán bérenc…
Ám aki
c, olvassa és nem, vagy máshogy érintett
az tudhatja, hogy
– nemcsak nem vagyok egyedül, hanem többség vagyok
– nem vagyok felelős mások felelőtlen döntésének anyagi következményeiért
– számtalan, sokkal helyesebb célra fordítható az adómból nálam gyakran egészségesebb és vagyonosabb felnőttek segítésére pazarolt összeg
– és ideje felkeresni pl. az országgyűlési képviselőnket (jogalkotó!), ha nem akarjuk finanszírozni azt az évek óta a fejünkön tomboló úri-murit mi, akik annak idején felelős döntést hoztunk akár
– hitel fel nem vételével
– erőnkhöz mért forint hitellel, vagy akár
– jól átgondolt és ma is fizetett devizahitellel (mert bizony az ő erőfeszítéseiket is nevetségessé tenné a Nagy Népi Megmentés.)
1. Csórikáim elhitték Medgyesinek meg Fletónak, hogy eljött a Kánaán, lehet költekezni.
2. Most meg elhiszik Orbánéknak, hogy ingyen megkapják azt, amiért másnak spórolni meg fizetni kell.
Van arról fogalmunk, hogy a tényleges érintett kör mekkora? OK, van ez a 90 napos mutató, de gyanítom, hogy az ezen kívül eső hitelesek közt is van sok olyan, akik nincsenek sokkal jobb helyzetben. Vannak erről mérvadó becslések?
Illetve még egy: érdekes, hogy most tele van a sajtó egy jogerősen megnyert devizahiteles perrel, de arról nagy a csend, hogy OK, érvénytelen a szerződés, de akkor mi a megoldás. Mert ha erről nem mond semmit az ítélet, akkor vagy megállapodnak valamiben a peres felek, vagy folytatódik a jogi szappanopera (ami gondolom szuper hír, az erre szakosodott ügyvéd uraknak…)
Meg az is kérdés, hány szerződést érinthet ez, gondolom voltak olyanok, ahol volt indoklás…
Csak saját ismerősi körben 2-en is vannak akik nem tudják fizetni. Nem reprezentatív minta, de sztem a bankok nem jelentik le az összes nem fizető ügyfelet.
Mindkét helyen 10M körüli hitelfelvételre a hitel összegét már visszafizették és még 20M van hátra. Khmmm. Én csak azt nem értem miért nem ülnek bankárok emiatt börtönben.
Az egész cirkuszt a politika kelti, de csak azt éri el, hogy egymásnak ugrassza a zembereket, és naná, hogy legalább lesz kit hibáztatni.
Persze, a bankokat nem kell félteni, ők úgyis beszedik, ami az övék. Ha nem, tudjanak rá, ők is hibásak. Annak idején mindenkinek osztogatták a hiteleket minden önerő felmutatása nélkül.
Ja, és ebben az országban annyi mindenre dob ki az állam feleslegesen, és nem csak a fogyatékkal élőket lehet felhozni példának, hogy ki nem kap pénzt. Mer’ ugye, itt van az egészségügy, meg a tanárok, sőt, a kőfaragók, és a balett táncosok is.
Amúgy biztos nincs 20 millió hátra és a 10 millió zöme arra ment el, amit úgy hívnak, kamat.
Ezt akarom némileg korrigálni a konkrét számokkal.
Nagynak volt tálalva a nyerés, de igazából nem sokról szól most sem a győzelem.
Értem én, hogy mire akarsz kilyukadni, és nem is vitatkoznék veled azon, hogy erre szükség volt-e, vagy hogy a haverok kimentésére szolgált-e. (egyébként szerintem is nem és igen.)
De szerencsére nem csak ők végtörlesztettek. És nem mellényzsebből. Kölcsönből, szülőktől, barátoktól, munkahelytől. 2 évbe tellett, most vagyok nullán. Volt, aki áron alul eladta a lakását, más felmondta a hosszútávú megtakarításait emiatt.
Hogy jól jártam-e? Valamilyen szinten biztos. Valakihez képest biztos. Mondjuk azt, hogy az elszámolásnál az jött ki, hogy a bank (az én esetemben) majdnem pontosan ugyanennyit kapott volna, ha forintkölcsönt veszek fel.
Persze, az ilyenben én nem nagyon hiszek. Szetm ezt is csak úgy felfújják, ahogy az össze többi ügyet Mo-on. Én pl. úgy képzelem, hogy ha van valamilyen simliskedés, amit a kormány át akar verni a törvényhozáson, mindig előkapnak valamit, hogy eltereljék a köz figyelmét. A devizás ügy ez egyik legjobb.
Elgurult a gyógyszer…
Szóval, higgyétek el, a társadalom legalább 90%-a pénzügyi analfabéta, és ez senkinek nem a hibája – ez egy szakma, amit űzzön az, aki ért hozzá, és tegye ezt felelősen. Ha akár csak 1 embert is bepaliztak a “hozzáértők”, akkor annak teljes kártérítés jár – már amennyiben forintosíthatók egyáltalán pl. az álmatlan éjszakák, a tönkrement házasságok stb.
Ez meddő vita, soha nem lehet itt rendet tenni, és ezt pontosan tudták azok is, akik a devizahitelt kitalálták, hogy mire majd borul a bili, onnantól még hosszú évek telnek el a végéig.
A bankszektorhoz olyan ember nem sokat ért, aki azt mondja, hogy mivel a hitelfelvevő forintot kapott és nem látott devizát, akkor nincs is deviza.
De ne takarózz a prófétáddal, próbálj meg egy adatot megcáfolni akár ebben a cikkben, akár a hasonlókban. Csak számok vannak a cikkben, semmi más.
Vagyis volt egy nem realizált bukód, aminek egy részét az állam egyébként igazságtalan döntése miatt egyik napról a másikra megkapod.
1. ” A Pennsylvaniai Egyetem gazdaságtörténeti szakán kezdte el egyetemi tanulmányait, ahol 1964-ben szerzett BSc-diplomát. Emellett az Oxfordi Egyetemen szerzett jogi diplomát 1966-ban. 1968-tól egy washingtoni ügyvédi irodában dolgozott jogászként, majd az amerikai kereskedelmi minisztérium közvetlen külföldi befektetések osztálya munkatársa lett.
1970-ben ment a J. Henry Schroders Bankhoz (ma: Schroders Plc), ahol Gordon Richardson elnök személyi titkára lett. Amikor nem sokkal később Richardsont a Bank of England kormányzójává nevezték ki, Róna követte. 1971-ben visszatért a Schroders Bankhoz, ahol végigjárta a ranglétrát. 1986-ban a bank elnök-vezérigazgatójává nevezték ki. Tisztségét a japán Industrial Bank of Japan tulajdonossá válása után is megtarthatta”
Te mit tudsz felmutatni banki területen, vele szemben?
Persze nem csak pénzügyi analfabéta lesz egy következmények nélküli országban, hanem általában mindenben analfabéta, ami a hétköznapi élethez szükséges…
en.wikipedia.org/wiki/Schroders
A devizaalapú hiteleknek úgyis vége lesz, bármennyire is nyavalyognak a bértollnokok. Azt meg kötve hiszem, hogy valaki -állítólagos devizaalapú hiteles- örömmel vegye tudomásul, hogy törlesztőrészlete az egekbe emelkedett, hogy a bankok hibás hitelkihelyezésének költségét ők fizessék meg, hogy a referenciakamatokat ne kövesse a kamat -ahogy Lengyelországban, Csehországban van-, hogy annak ellenére eladják nekik ezt a hibás terméket, hogy a svájci jegybank jelezte a különös veszélyességét a CHF-ben való hitelkihelyezésnek. Lehetne még sorolni.
A tudatlanok elhiszik, mint a “rezsicsökkentést”!
Ugyanis az azt jelenti, hogy másik devizában adósodsz el, kihasználva, hogy annak alacsonyabb a kamata és a kamatkülönbségen van a hasznod, cserébe az árfolyam-kockázatot futod. Na, ezt játszotta az összes devizahiteles.
Az ügyfél dolga a felelős döntés, ha valamit nem ért, akkor kérdezze meg valakitől, aki érti.
Én ott voltam jó pár aláírásnál, jóformán egy hitelfelvevőt sem érdekelte, mit ír alá, csak kapják már meg a pénzt.”
Kérdezem újra, tudtad, hogy a devizahitelesek különösen magas kockázatú ügyletet kötnek, viszont erről a kiemelten magas kockázatról nincs tudomásuk? Egy befektetési alapnál például jelezni kell a kockázatot. A devizaalapú hitelnél ezt tudatosan, valószínűleg központi utasításra elbagatelizálták, nem csak ők, hanem a médiában megjelenő szakértők, banki elemzők, közgazdászok többsége is.
Nyilván mindenki a maga közegében ismerkedik, kinek a mosogató-mekdöncis “iskolázatlanok” vannak az ismerősei között, kinek az értelmiségiek.
Most is csak a blogtulajt osztod, személyeskedsz érvek nélkül. Ennyi vagy.