Az egyik Akadémián volt egy életbiztosítási ügynök, aki eljött, hogy jobban megismerje a pénzügyi termékeket. (Mindig örülök annak, amikor emberek a saját pénzükből áldoznak arra, hogy jobb szakemberekké váljanak. Most is van banki ügyintézőnk, de a biztosítós emberek szinte minden tanfolyamon ott vannak.)
Az aktuális órán elmondtam a unit linked biztosítások összes hátrányát, kifejtettem, hogy miért oltári nagy szívás ez az ügyfélnek. Felrajzoltam, bekarikáztam, kiemeltem, számokkal bemutattam. Erről beszéltem vagy 20 percen át, konkrét tényekkel.
Utána még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a unit linked biztosítás jó termék. Szerinte jót csinálnak az emberekkel, mert azok félretesznek pénzt, "szakértő kezek segítenek befektetni" és ehhez hasonló gondolatai voltak.
Nagyon-nagyon nehéz valakit rávenni arra, hogy megértsen valamit, ha a mindennapi megélhetése függ attól, hogy ne értse, amit mondasz.
Ez jutott eszembe, amikor a tegnapi cikk hozzászólásait olvastam. Az egészben a legérdekesebb, hogy ez az írás csak itt jelent meg, így senki más nem olvashatta, csak aki amúgy is szokta olvasni a blogot.
Amikor írsz egy cikket arról, hogy érdemes megnézni az apró kiadásaidat, mert több év távlatában sok kicsi sokra megy, aki nem akarja, nem fogja megérteni. Akkor a fenti ügynökhöz hasonlóan a részletekbe fog belekötni, hogy ne kelljen megérteni azt, ami a számára kényelmetlen.
"400 egy cappuccino? 200 egy croissant? Mega Lol."
(A kedvetekért ma bementem a legelső három pékségbe, a croissant árak: 220 Ft, 230 Ft, 190 Ft. A legelső három útba eső kávézóban a cappuccino: 680 Ft, 550 Ft, 520 Ft. De az ügy szempontjából teljesen mindegy, hogy igazam volt-e, írhattam volna Red Bull-t 350 Ft-ért, vagy bármi mást is. Ha nem akartad megérteni, azt is félreértetted volna.)
Ezen kívül a szokásos vita kialakult azon, hogy miért kell autóval járni.
Mindig megdöbbent, hogy sok felnőtt ember, mint valami durcás kisgyerek, úgy gondolkodik, hogy neki valami jár az élettől.
(Az egyik igényes facebook hozzászólás szerint: "Jártam eleget a kib***tt buszon! Soha többet!!" Egy másik a gyerekkori rossz emlékei miatt nem akar soha buszra ülni, elege volt a tömegből. Tehát neki jár, hogy mindenhová autóval mehessen. És így tovább.)
Nehogymá' fogamhoz verjem a garast, lemondjak a cigiről, ne autóval járjak dolgozni, hiszen csak egyszer élünk. "Ez sza**ágás" és ehhez hasonló hozzászólások születtek, még egyszer: olyanoktól, akik a blog rendszeres olvasói. Akkor mit várjunk a többiektől?
Drága durcás olvasóim: tudom, hogy most nagyon keményet mondok, de neked semmivel nem jár több az élettől, mint amennyit elérsz az életben. Ha S Mercedes, akkor az, ha csak egy pár lyukas talpú cipő, akkor meg az.
Teljesen felesleges azon vitatkozni, mikor kényelmes, vagy praktikus, vagy praktikus-e autóval járni. Az egyetlen kérdés, megengedheted-e magadnak, hogy autóval járj.
Én megtehetném, hogy autóval járjak, de nem teszem, mert tovább tart, mint busszal és busszal még sokkal kényelmesebb is, a sok nyűg (parkolás, dugók, stb.) helyett tudok olvasni.
Másnak fontosabb, hogy egyedül lehessen és kell az autója kényelme. Ezen vitatkozni ugyanakkora ostobaság, mint azon, hogy finom-e a narancslekvár, vagy az olívabogyó.
Ha megteheted és neked jobban esik autózni, autózz. Ha bár megtehetnéd, de kényelmesebb buszozni, hát buszozz.
Azonban ha nem teheted meg, mert egész egyszerűen túl keveset keresel, akkor pont lényegtelen, hogy hányszor kell átszállni, meg esik-e az eső, meg mekkora a csomagod, amit cipelned kell, meg hányszor jár a vonat a szülőfaludba.
Akkor ne járj autóval, vagy keress többet. Ilyen egyszerű. Ha meg a munkádhoz, vagy a munkába járáshoz kell az autó, akkor ne felejtsd el a munkaadódon azt a havi 60-70 ezret bevasalni, amibe kerül az autóval munkába járás.
Sőt, csak nehogy agygörcsöt kapj: ha még buszbérletre sincs pénzed, járj gyalog, vagy biciklivel. Közben pedig gondolkodj azon, hogyan tudnál több pénzt keresni, mert valamit nagyon rosszul csinálsz. Mert még az ingyen buszozás sem jár neked.
Ha pedig annyit keresel, hogy a nyugdíjra, gyerek oktatására, házfelújításra félreteendő pénz után még mindig túl sok pénzed marad, vegyél fel sofőrt, vagy vegyél helikoptert, ha azzal gyorsabb, vagy kényelmesebb.
Ha nincs pénzed még egy balatoni nyaraláshoz sem, akkor sajnos így jártál. Azok az idők már elmúltak (negyed évszázada, csak szólok), amikor "járt", hogy te elmehess nyaralni a SZOT üdülőbe. Ja, persze, elmehetsz nyaralni személyi kölcsönből, vagy a hitelkártyád terhére is, hiszen "élni tudni kell".
Túl jól megy a vállalkozás és már 40 évesen túl sokat tettél el nyugdíjra? Nem jut semmi jobb az eszedbe? Menj el havonta nyaralni a világ túlsó felére.
Ha nem jössz ki a fizetésedből és tele vagy hitellel, talán nem kellene a munkahelyi büfében kávézgatnod és a Mekiben ebédelned.
Ha viszont megteheted, miért nem jársz többet drága étterembe, ha szeretsz jókat enni?
Mi az olyan nehéz ezen megérteni?
Ha azt mered mondani egy magyarnak, hogy talán nem kellene tovább nyújtózkodnia, mint a takarója ér, akkor kitör a rinya-cunami, hogy mit képzelsz, hogy lemondjon erről-arról, felüljön a "koszos, büdös BKV-ra" és garasoskodnia kelljen. Ő ugyan nem lesz "sza**ágó". Ja és mindenről a munkáltatója tehet, aki túl keveset fizet, a magas adók és a bankok, akik a hiteleire túl magas kamatot kérnek. (Na ja, csak miért is vannak hiteleid?)
Drága barátom, annyi a baj, hogy túl keveset keresel és ahhoz képest túl nagy lábon élsz. Ennek hamarosan sírás lesz a vége, ha máskor nem, majd ha nyugdíjas leszel.
Aztán ott állsz okosan és várod, hogy ahogy eddig mindig, most is mentsen meg az állam a többi felelőtlennel együtt.
Persze a túl keveset keresel igen relatív kategória, szinte hetente beszélek olyanokkal, akik egymillió felett keresnek, de úgy élnek, mintha a dupláját keresnék.
Éppen a napokban beszéltem valakivel, aki sok éven át közel nettó kétmilliót keresett havonta, de percekig tartott, amíg összeszedegette, hány helyen is van személyi kölcsöne, lemerített hitelkártyája, folyószámla-hitele.
Mint kiderült, pár hónapja kétszer ennyi helyen volt hitele, csak kapott pár millió bónuszt és egy tucat ilyen hitelt már visszafizetett.
Mondtam neki, úgy gyűjti a hiteleket, mint más a szalvétát, vagy a bélyeget.
Évente elment csak kamatra majdnem kéthavi fizetése. Pedig az sokkal több ám, mint te egész évben keresel.
De mindegy, ha ezek után sem akarod érteni, mit jelent az, hogy élj a lehetőségeiden belül, úgysem fogod. Ahogy a biztosítási ügynököt sem sikerült meggyőzni a tényekkel.
Csak ne mondd majd 20 év múlva, hogy senki nem szólt időben.
