Mennyibe kerül az a croissant?
Az egyik Akadémián volt egy életbiztosítási ügynök, aki eljött, hogy jobban megismerje a pénzügyi termékeket. (Mindig örülök annak, amikor emberek a saját pénzükből áldoznak arra, hogy jobb szakemberekké váljanak. Most is van banki ügyintézőnk, de a biztosítós emberek szinte minden tanfolyamon ott vannak.)
Az aktuális órán elmondtam a unit linked biztosítások összes hátrányát, kifejtettem, hogy miért oltári nagy szívás ez az ügyfélnek. Felrajzoltam, bekarikáztam, kiemeltem, számokkal bemutattam. Erről beszéltem vagy 20 percen át, konkrét tényekkel.
Utána még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a unit linked biztosítás jó termék. Szerinte jót csinálnak az emberekkel, mert azok félretesznek pénzt, “szakértő kezek segítenek befektetni” és ehhez hasonló gondolatai voltak.
Nagyon-nagyon nehéz valakit rávenni arra, hogy megértsen valamit, ha a mindennapi megélhetése függ attól, hogy ne értse, amit mondasz.
Ez jutott eszembe, amikor a tegnapi cikk hozzászólásait olvastam. Az egészben a legérdekesebb, hogy ez az írás csak itt jelent meg, így senki más nem olvashatta, csak aki amúgy is szokta olvasni a blogot.
Amikor írsz egy cikket arról, hogy érdemes megnézni az apró kiadásaidat, mert több év távlatában sok kicsi sokra megy, aki nem akarja, nem fogja megérteni. Akkor a fenti ügynökhöz hasonlóan a részletekbe fog belekötni, hogy ne kelljen megérteni azt, ami a számára kényelmetlen.
“400 egy cappuccino? 200 egy croissant? Mega Lol.”
(A kedvetekért ma bementem a legelső három pékségbe, a croissant árak: 220 Ft, 230 Ft, 190 Ft. A legelső három útba eső kávézóban a cappuccino: 680 Ft, 550 Ft, 520 Ft. De az ügy szempontjából teljesen mindegy, hogy igazam volt-e, írhattam volna Red Bull-t 350 Ft-ért, vagy bármi mást is. Ha nem akartad megérteni, azt is félreértetted volna.)
Ezen kívül a szokásos vita kialakult azon, hogy miért kell autóval járni.
Mindig megdöbbent, hogy sok felnőtt ember, mint valami durcás kisgyerek, úgy gondolkodik, hogy neki valami jár az élettől.
(Az egyik igényes facebook hozzászólás szerint: “Jártam eleget a kib***tt buszon! Soha többet!!” Egy másik a gyerekkori rossz emlékei miatt nem akar soha buszra ülni, elege volt a tömegből. Tehát neki jár, hogy mindenhová autóval mehessen. És így tovább.)
Nehogymá’ fogamhoz verjem a garast, lemondjak a cigiről, ne autóval járjak dolgozni, hiszen csak egyszer élünk. “Ez sza**ágás” és ehhez hasonló hozzászólások születtek, még egyszer: olyanoktól, akik a blog rendszeres olvasói. Akkor mit várjunk a többiektől?
Drága durcás olvasóim: tudom, hogy most nagyon keményet mondok, de neked semmivel nem jár több az élettől, mint amennyit elérsz az életben. Ha S Mercedes, akkor az, ha csak egy pár lyukas talpú cipő, akkor meg az.
Teljesen felesleges azon vitatkozni, mikor kényelmes, vagy praktikus, vagy praktikus-e autóval járni. Az egyetlen kérdés, megengedheted-e magadnak, hogy autóval járj.
Én megtehetném, hogy autóval járjak, de nem teszem, mert tovább tart, mint busszal és busszal még sokkal kényelmesebb is, a sok nyűg (parkolás, dugók, stb.) helyett tudok olvasni.
Másnak fontosabb, hogy egyedül lehessen és kell az autója kényelme. Ezen vitatkozni ugyanakkora ostobaság, mint azon, hogy finom-e a narancslekvár, vagy az olívabogyó.
Ha megteheted és neked jobban esik autózni, autózz. Ha bár megtehetnéd, de kényelmesebb buszozni, hát buszozz.
Azonban ha nem teheted meg, mert egész egyszerűen túl keveset keresel, akkor pont lényegtelen, hogy hányszor kell átszállni, meg esik-e az eső, meg mekkora a csomagod, amit cipelned kell, meg hányszor jár a vonat a szülőfaludba.
Akkor ne járj autóval, vagy keress többet. Ilyen egyszerű. Ha meg a munkádhoz, vagy a munkába járáshoz kell az autó, akkor ne felejtsd el a munkaadódon azt a havi 60-70 ezret bevasalni, amibe kerül az autóval munkába járás.
Sőt, csak nehogy agygörcsöt kapj: ha még buszbérletre sincs pénzed, járj gyalog, vagy biciklivel. Közben pedig gondolkodj azon, hogyan tudnál több pénzt keresni, mert valamit nagyon rosszul csinálsz. Mert még az ingyen buszozás sem jár neked.
Ha pedig annyit keresel, hogy a nyugdíjra, gyerek oktatására, házfelújításra félreteendő pénz után még mindig túl sok pénzed marad, vegyél fel sofőrt, vagy vegyél helikoptert, ha azzal gyorsabb, vagy kényelmesebb.
Ha nincs pénzed még egy balatoni nyaraláshoz sem, akkor sajnos így jártál. Azok az idők már elmúltak (negyed évszázada, csak szólok), amikor “járt”, hogy te elmehess nyaralni a SZOT üdülőbe. Ja, persze, elmehetsz nyaralni személyi kölcsönből, vagy a hitelkártyád terhére is, hiszen “élni tudni kell”.
Túl jól megy a vállalkozás és már 40 évesen túl sokat tettél el nyugdíjra? Nem jut semmi jobb az eszedbe? Menj el havonta nyaralni a világ túlsó felére.
Ha nem jössz ki a fizetésedből és tele vagy hitellel, talán nem kellene a munkahelyi büfében kávézgatnod és a Mekiben ebédelned.
Ha viszont megteheted, miért nem jársz többet drága étterembe, ha szeretsz jókat enni?
Mi az olyan nehéz ezen megérteni?
Ha azt mered mondani egy magyarnak, hogy talán nem kellene tovább nyújtózkodnia, mint a takarója ér, akkor kitör a rinya-cunami, hogy mit képzelsz, hogy lemondjon erről-arról, felüljön a “koszos, büdös BKV-ra” és garasoskodnia kelljen. Ő ugyan nem lesz “sza**ágó”. Ja és mindenről a munkáltatója tehet, aki túl keveset fizet, a magas adók és a bankok, akik a hiteleire túl magas kamatot kérnek. (Na ja, csak miért is vannak hiteleid?)
Drága barátom, annyi a baj, hogy túl keveset keresel és ahhoz képest túl nagy lábon élsz. Ennek hamarosan sírás lesz a vége, ha máskor nem, majd ha nyugdíjas leszel.
Aztán ott állsz okosan és várod, hogy ahogy eddig mindig, most is mentsen meg az állam a többi felelőtlennel együtt.
Persze a túl keveset keresel igen relatív kategória, szinte hetente beszélek olyanokkal, akik egymillió felett keresnek, de úgy élnek, mintha a dupláját keresnék.
Éppen a napokban beszéltem valakivel, aki sok éven át közel nettó kétmilliót keresett havonta, de percekig tartott, amíg összeszedegette, hány helyen is van személyi kölcsöne, lemerített hitelkártyája, folyószámla-hitele.
Mint kiderült, pár hónapja kétszer ennyi helyen volt hitele, csak kapott pár millió bónuszt és egy tucat ilyen hitelt már visszafizetett.
Mondtam neki, úgy gyűjti a hiteleket, mint más a szalvétát, vagy a bélyeget.
Évente elment csak kamatra majdnem kéthavi fizetése. Pedig az sokkal több ám, mint te egész évben keresel.
De mindegy, ha ezek után sem akarod érteni, mit jelent az, hogy élj a lehetőségeiden belül, úgysem fogod. Ahogy a biztosítási ügynököt sem sikerült meggyőzni a tényekkel.
Csak ne mondd majd 20 év múlva, hogy senki nem szólt időben.
De én örülök annak, hogy te ezt megtetted, gratula.
szerintem teljesen rendben van amit itt leírva igyekszel nem középiskolás fokon tanítani a népeket- minden tiszteletem érte ! Abszolút hiánypótló amit csinálsz csak így tovább! Az a baj, hogy középiskolában sem evidens, hogy legyen egy ilyen tantárgy- mondjuk Mindennapi pénzügyeink- ahol az érettségi előtt álló gyerekeket tanítanák- az egyébként legtöbb esetben józan gondolkodással belátható dolgokra !
Értettük igen nem sírunk.Pedig én autóval járok beeeeee:-)
Nekem egy éve életem legnehezebb döntését kellett meghoznom,mert BELÁTTAM,hogy vagy belehal a férjem a sok munkába és 45 évesen egyedül maradok a 2 gyerekkel(van kockázati biztosításunk hála Neked) vagy keres egy másik országot,ahol igenis megfizetik a tudását.Talált.Most igyekszünk utána..de minden nap belehalok 1000x.
Én sokáig 2 helyen dolgoztam,lehet rossz pályát választottam,de szeretem…
Tudod nem lehet mindenki bankfiók vezető(bár szerintem így sokkal hasznosabb dolgokat teszel:-D )
Egyetértek minden szavaddal, ahogy eddig is.
Azonban van egyfajta kényelem, amit sokan nem adnak fel. Ha reggel négykor kelsz, és este nyolcra érsz haza, hála a tömegközlekedésnek, akkor neked az a luxus, ha kelhetsz 5-kor, és hazaérhetsz 3-kor.
Ha emiatt csak egyszer tudsz a Balatonra menni, attól még bőven megérheti.
Persze a gond ott van, hogy van aki nem tehetné meg, mégis autóval jár, ahogy írtad. Csak ez nem mindenkinek egyértelmű, és túl kevés a karakter, hogy mindig alaposan leírd az alaphelyzetet, amiben gondolkodsz.
,,azt a havi 60-70 ezret bevasalni, amibe kerül az autóval munkába járás”
9 Ft/km, 20 nap, -> 180 km-re dolgozol. Többet nem vasalhatsz be rövidebb távon.
Amit itthon lehet kapni, az csak ellenfényben, befogott orral (kivéve a Retek utcai).
Nem lényegtelen, mert az átszállás lehet egy logikátlan irányban is, akár megkétszerezheti is a távolságot/költséget is, és ezzel anyagilag az autót kihozva nyertesen. Eső leginkább a kerékpárt ütheti ki, mivel ha nem érhetsz elázva a munkahelyedre, akkor más lehetőséget kell választanod, ami pedig a csomagot illeti, ez is lehet anyagi szempont, mert adott esetben a mérleg nyelvét döntheti el a tömegközlekedés vs. autó kérdésben, ha időnként olyan csomaggal kell utaznod, amit nem tudsz sehogy sem tömegközlekedéssel vinni, és ezért ezen alkalmakra taxit kell hívnod. A járatsűrűség is okozhat a kerülés miatt plusz költséget.
Én ugyan coach vagyok, de tréner is. Coachként vannak eszközeim arra, hogy szembesítsem az embereket a tévhiteikkel, és baromi nagy AHA-élményeket lehet náluk elérni, de amikor tréner vagy “csak” blogger vagyok, akkor én is gyakran szembesülök azzal, hogy milyen nehéz úgy általában tévhiteket rombolni.
Ráadásul pénzügyi coach lévén én is azt a pályát választottam, amihez a focin és a gyereknevelésen kívül mindenki ért: a pénzt, úgyhogy jól meg is kapom én is, hogy miért járok én a fellegekben. Ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni, hogy kösz a kérdést, de idefent sokkal jobb a levegő… nem akarsz Te is inkább innen fentről nézelődni?
Szép, de küzdelmes meló az emberek pénzügyi intelligenciáját, műveltségét fejleszteni. Kell hozzá makacs kitartás, időnként vastag bőr is az arcra, meg széles hát, ami sok mindent elbír.
Még tömörebben: mindenki csak “nyavalyog” (minden miatt), de tenni alig tesz valamit (vagy semmit). Ez a leírás is ennek egy perspektívája.
Ha valami nem jó
-> mindent tegyél meg, hogy változtass rajta, vagy
-> vagy ha nem tudsz sehogyan sem változtatni rajta, fogadd el azt!
ettol szerintem a minden nap 800 forint capuccinora es croissant-ra erosen tulzo becsles a legtobbekre, lefelezve (mondjuk napi 2 automatas kaveval szamolva) mar valoszinuleg kozelebb lenne a magyar atlaghoz. De nyilvan nem ez a lenyeg.
– status nyomás,
– megaláztatás elkerülése
– szagok elkerülése, amiket ÚTÁLUNK
– önmegvalósítás
– stb
Különben jön a depresszió, belehalás az irigysége, a semmit sem érek tudattal küzdelem, társ-ismerősök elkezdenek számolni és kicsinek bizonyulsz.
Akinek nincs viszonylag egységes, földözragadt értékrendje, annak mit tanácsolnál?
Kiszámoló nehéz feladatot vettél a válladra, mert az emberek habitusát a legnehezebb megváltoztatni. A kognitív disszonancia sokkal erősebb mint hogy valaki kicsit visszábbvegyen az egojából és elfogadja a tényt, hogy nincs mindenben igaza. Egy magyar blogot szoktam olvasni, az a tied.
Rajongás off, még elszállsz a végén :p
Messzebb nem megyek egy bizonyos pontnál, minek költsem benzinre?
Értem én, hogy nem teccik szeretni az autót, de pl. a vállalkozón kívül mindenki kérés nélkül adja a benzinpénzt.
Na nem kötekedésképpen, csak ez a 60-70 túl soknak tűnt.
Jó cikk lett, ismét.
Az arany középutat kellene mindenkinek megtalálni, ahol költ a saját croissant-jára, viszont tudatában van, ha ezt mindennap megteszi, az mennyibe fog neki kerülni.
Csomó hasonló költés van, amit lehet(ne) racionalizálni, a számlacsomagtól a telefonon, kávépárnán/kapszulán, ruházkodáson át a tisztítószerekig.
Csak hát gyarló emberek vagyunk, és számos iparág erre apellál, nem is rosszul.
1. Megérti, amit mondasz és felmond -> munkanélküli lesz
2. Megérti, amit mondasz, de marad a cégnél, de az ügyfélnek kedvező terméket árul -> a főnök kirúgja
3. Megérti, amit mondasz, de a főnök által ajánlott terméket árulja -> lelkiismeret-furdalása lesz
4. Nem érti meg, amit mondasz és továbbra is azt árulja, amit a főnök mond -> kidobott pénz volt a tanfolyam ára.
Teljesen érthető, nyilvánvaló dolgokat ír le a Miklós, bárcsak nem lenne nálunk ennyi szegény ember.
Én speciel kemény melóval megkerestem az autóra a pénzt és ésszel használom. Számomra a BKV akkor lenne életképes alternatíva, ha nem lenne dzsuvás, büdös, nem zaklatnának a pimasz ellenőrök és nem kellene csövesektől öklendeznem.
Bringát említette valaki a kommentemre válaszul és az tényleg tetszene, csak a munkaruházatom nem teszi lehetővé és a munkahelyen nem tudok lezuhanyozni.
lakbér 13%
rezsi (víz, gáz, villany, mobil, közös ktsg, tv, internet) 12%
hitel (összehitel) 11%
iskola, ovi (2 gyerekre) 5%
bevásárlás (négyünkre összesen beleérteve a kaját és tisztálkodást) 15%
autó (benzin és hónapra lebontva a kötelező és súlyadó) 7%
szórakozás(étterem, mozi, utazgatások)7%
megtakaríás 30% (ez az ami megmarad)
Na, én ebből megtudom engedni magamnak, hogy naponta kocsival járjak és ha kell kávézzak. Nekem az a 30% tartalák elég, hogy nyugodtan aludjak.
A hiteleim kifutnak 2 év múlva akkor 41%-ot tudok megtakarítani.
A croissantos cikked pl. nem arról szólt, hogy ne nyújtózkodj tovább, mint ahogy a takaród ér, hanem arról, hogy mennyi pénzt tudsz megspórolni akkor, ha ilyen-olyan apróságokra nem költesz. Ennyi, semmi más nincs leírva benne, mint hogy ne kávézzál, és akkor 30 év múlva lesz csillió forintod. És éppen ezért nem az az üzenet jött át, hogy osszd be okosan a pénzed, hanem az, hogy hülye vagy, ha veszel magadnak néha ezt-azt.
Ugyanúgy, ha valaki azt írja, hogy ő gyermekkori élményei miatt nem akar buszozni, abból legkevésbé sem következik az, hogy szerinte neki “jár” az autó, hanem pusztán az, hogy nem akar buszozni és ezért hajlandó pénzt költeni az autójára. Semmit sem tudunk anyagi lehetőségeiről.
Ez persze nem változtat azon, hogy alapvetően igazad van, de mivel efogytak a karakterek, erről már nem írok.
És akkor is ezt mondanám, ha munkanélküli lennék, meg akkor is, ha átlag felett keresnék. A realitás az, hogy a fiatalok lakáshoz juthatnak, élhetnek felesleges hitelek nélkül, élhetnek ebben az országban, de mindenféle stabilitás nélkül.
Igen, ha mindenki tudná mennyit költhet, nem lenne gond. A gond az, hogy nem tudják, és azért nem, mert 1, rosz az oktatás és 2, ezek a gyarlóságra építő iparágak nagyon ráépültek az országra, itt minden irreálisan drágább, mint máshol. Mert itt el lehet adni.
És ehhez kellenek Kiszámolóhoz hasonló emberek, jó sok, mert a szélhámosok is sokan vannak. Ha pl. akármilyen mesterembert akar fogadni az ember, szinte ki kell tanulni az adott szakirányt, mert a legtöbben biztos át akarnak verni… máshol nem így megy…
én sem a lényegre reagáltam, amikor rámutattam az autós példa gyengeségére…
Igen, fenti szemszögből nézve igazadvan: éveken át nagyon sokan vettek autót (hitelre) akiknek VALÓJÁBAN buszjegyre sem volt pénzük. És mert nem ért hozzá, meg mert megérdemli rögtön újat (igy persze tényleg számít az amortizáció is) MA meg kajára nem jut az elértéktelenedett autó törlesztője miatt. És mindenki más hibás.
Mentségemre szóljon, hogy manapság nagyon a ló túloldalán vagyuk: annyira divatos lett az autóellenesség…lassan már vallássá válik (de a racionalitás határán egész biztosan túl van) és amit leírtál az abban a formában (szerintem) nem áll meg. Leírtam miért.
Amugy sokkal többen megengedhetnék (ténylegesen is) maguknak az autót HA a felszabaduló időt (ért. tartomány ahol lenne) jövedelemtermeléssel vagy spórolással töltenék. Kommentelgetés meg tv helyett 🙂
“-> vagy ha nem tudsz sehogyan sem változtatni rajta” akkor állj neki gondolkozni rajta, hogy miért nem. A hiba jellemzően bennünk van.
Kislányom 3. osztályos, irodalom házi feladat elolvasni egy olasz kisfiú fogalmazását (mielőtt még belekötne valaki magyarul volt), amiben leírja milyen iskolát szeretne. Az eleje még elmegy, de a végén ez volt (nem szó szerinti idézet):
én olyan iskolát szeretnék, ahol nem kell matematikát tanulni…
Na én itt lettem ideges egy csöppet, hogy már irodalomból is ezzel tömik a gyerekek fejét, hogy utáljuk a matekot. Én erre nagyon ugrok, ha valaki ezzel “dicsekszik”, hogy utálom a matekot, ezt nem értem és nem is érdekel, foglalkozzon a matekkal más, stb.
Hát ennyit a pénzügyi nevelés alapjairól az általános iskolában. Ezek után nem sok reményem van. Persze a lányom se szereti a matekot, de nem hagyom, mert oké, hogy ne legyen akadémikus, de annyira tudjon számolni, hogy ne verjék át.
Tudom a cikk nem erről szólt. :)))
Ez az a szemlélet amit sokak nagyon nem értenek. Példa: kb 30-40 fős kis cég; azok az emberek akik 120-160 között keresnek nettóban mind pár éves kocsikkal vagy kicsivel öregebb mercikkel / bmw-kel járnak, de például egyikük most vett egy új autót szalonból (hitellel persze). A cég ügyvezetője (fizetése 700+ netto plusz 40 % tulajdon a cégből)autója: egy 16 éves toyota, messze a legöregebb jármű a parkolóban.
Amit irtal azt nem ertik meg. Orulniuk kellene a nepeknek, h ilyen infokat dobsz rajuk ingye, mert ad 1 soha senki nem fogja ilyen erthetoen elmondani h mi a palya, ad 2 ha elmondja azt kb aranyarban. Ez a szint…
Maximalis tisztelet a kitartasodert meg a turelmedert!
Csövesek már régóta nincsenek BKV járatokon.
Ha meg vki olyan ökör, hogy dugóban szeret pöfékelni és elbaszni az idjét reggel 7 és du. 5-kor, akkor legyen. De ehhez ne gyártsanak szénalmas önigazoló elméleteket.
Én autózás helyett egyrészt időben jobban jövök ki, másodszor olvasni tudok, mert van rá időm, harmadrészt a fennmaradt összegből frankón beklimatizálom az egész lakást.
De ott vannak az ingyenélők is, meg az adócsalók. Így már annyira nem is bír pozitív tartalommal az általad említett idézet…
Aztán jött a válság.Tárgyaltam a telefonos cégekkel, könyvelővel. Elküldtem feleslegessé vált embert. Letörlesztettem a hitelemet.
A rezsimet sikerült így kevesebb mint a felére csökkenteni.
A tanulság. Racionálisan kell költeni. Mindig számolni, s törekedni a jobb megállapodásra.
Igazából önmagunkat kell legyőzni. A lustaságunkat, hogy mindig összeírjuk kiazámoljuk…
A tetszelgő egonkat, hogy ezt is megvehetjük, az is van nekünk. Mert megérdemlem…
S mi a jutalma? A passzív jövedelem. S a belőle megvásárolható szabad idő.
Amúgy mire nevel a média és a reklém?
Önfegyelemre? Gondolkodásra? Vagy arra, hogy élj a mának? Vedd meg most!!!!!!!!!
Gazdagság=költs kevesebbet, mint amit keresel. S vegyél eszközt ami pénzt termel.