Arra gondoltam, pár szóban összefoglalom, mi történt az elmúlt hetekben a magyar gazdaságban.

Az IMF és az Európai Unió először finoman, majd a diplomáciai udvariaskodások hangneméhez képest kifejezetten erősen figyelmeztette a magyar kormányt, hogy bizonyos törvényeket, különösen a Nemzeti Bank függetlenségét felszámoló törvényt ne hozza meg.

Miért fontos a Nemzeti Bank függetlensége? A gazdaságot szabályozni kétféle módon lehet, a fiskális és a monetáris politikával. A fiskális politika a kormány eszköze, tulajdonképpen az adók és a kiadások szabályozásán alapul, mennyit hagy az állampolgároknál, mennyit von el a közös kiadásokra, stb.

A monetáris politika pedig a Nemzeti Bank eszköze, ő a pénzkínálat és a kamatlábak szabályozásával tudja ellensúlyozni a kormány esetleges káros törekvéseit. Például ha a kormány célja az államadósság elinflálása, ezért magas inflációt akar elérni, a Nemzeti Bank ezt az irányadó kamatlábak változásával tudja kordában tartani. Ha a kormány célja a gazdaság túlfűtése, mert a nagyobb GDP növekedés nagyobb adóbevételt is jelent, akkor a Nemzeti Bank a pénzkínálat csökkentésével gátolhatja a bankokat a túlzott hitelkihelyezésben, ezzel akadályozva meg a gazdaság egészségtelen túlpörgését.

Ezért kényes kérdés a Nemzeti Bank függetlensége.

De vajon miért akarja rárakni a kezét a kormány a Nemzeti Bankra, amikor már így is a saját embereivel töltötte fel a bank vezetését, ezért a bank függetlensége már amúgy is korlátozott?

A szakértők egybehangzó véleménye, hogy a Nemzeti Bank devizatartalékait akarja megkaparintani a kormány. Az emberek nyugdíj-megtakarításainak államosításával szerzett 3 billió forintot már eltapsolta, ezért új források után kell néznie, ha a gazdasági ámokfutását továbbra is finanszírozni akarja.

Erre remek lehetőségnek tűnik a Bank több, mint 30 milliárd euros tartaléka.

A gond ezzel csak annyi, hogy nem véletlenül tart a Nemzeti Bank ennyi pénzt tartalékban. Ezzel tudja védeni a forintárfolyamot támadás esetén, illetve tud helyt állni gond esetén.

Úgy tűnik, a kormány most ezt a pénzt nézte ki magának. Ha ehhez hozzányúl, garantált az államcsőd, mert a külföldi tőke még nagyobb mértékben fog menekülni az országból, ami a forint devizára váltásával önmagában is jelentős forint-árfolyamesést fog produkálni.

(A kormánynak egyébként olyat sikerült teljesíteni, amit még senki nem ért el 20 év alatt: 2011-ben először csökkent a külföldi tőke az országban, azaz a külföldi befektetők több tőkét vontak ki az országból, mint amennyi beérkezett.)

A következő lépésben senki nem lesz, aki magyar állampapírt venne, ezért a lejáró kölcsönöket kizárólag ebből a tartalékból lehetne fedezni. Amikor ez a tartalék el fog fogyni, akkor jön el a teljes csőd.

Addig is nem lesz semmi eszköz a kormány kezében, hogy megvédje a forintot a spekulatív támadásokkal szemben.

Amennyiben a fenti helyzet mégsem valósul meg, akkor sem túl vidám a helyzetünk.

A legutóbbi állampapír-aukción megint nagyon csekély volt az érdeklődés, miközben a kamatok megközelítették a 10%-os hozamot.

Ez azt jelenti, hogy a lejáró állampapírokat ilyen kamat mellett tudnánk megújítani, ha egyáltalán lesz rájuk elég érdeklődés.

Amikor az olasz állampapír kamatok elérték a 6%-os szintet, mindenki a közelgő olasz államcsődről kezdett beszélni, nem véletlenül.

Ugyanis ilyen kamatokat egy állami költségvetés nem tud hosszú távon kigazdálkodni. A jelenlegi magyar államadósság több, mint 21,4 ezer milliárd forint, ennek kamata 10%-os finanszírozás mellett évente 2140 milliárd forint lenne. Ez szinte a teljes éves ÁFA bevételnek felelne meg. Ennyi kamat fizetéséhez annyira túl kell adóztatni a gazdaságot, hogy az menthetetlenül recesszióba fordul, ami viszont az adóbevételek csökkenéséhez vezet, ezért az állam újabb adóemelésre kényszerül, ami további recessziót szül. Ezzel az ördögi kör beindul.

A gond ezzel az, hogy a befektetők is tudják, hogy az ilyen magas kamatot már nem lehet kigazdálkodni, ezért még ilyen kamat mellett sem lesznek hajlandók hitelezni, hiszen a tőkéjüket féltik egy ilyen esetben.

Intő jel, hogy decemberben még a német állampapírokat sem akarták lejegyezni, a német jegybanknak kellett besegíteni. Ilyen ideges piaci helyzetben miért vennének egy ennyire kiszámíthatatlan, lázadó ország papírjaiból?

(Zárójelben: a 3 ezer milliárdos nyugdíjvagyon államosítása mellett is újabb ezermilliárd forinttal nőtt a magyar államadósság 2011-ben. Ennyit a gazdasági harc sikeréről.)

Bár még a fenti helyzetnél nem tartunk, de bármikor bekövetkezhet, ezért legelső lépésben meg kellene egyezni az IMF-fel, de a magyar kormány nem hajlandó engedni a saját elképzeléseiből.

Úgyhogy itt állunk jelenleg, jó lenne egy személycsere az ország élén, vagy legalábbis egy 180 fokos fordulat az eddigi gazdasági döntésekhez képest.

Nem célom politizálni, de úgy gondolom, ezeket az összefüggéseket értenetek kell, ha pénzügyi döntéseket akartok hozni a közeljövőben.

Ha nem mondtam volna még, mindenkinek boldog új évet.

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo