Mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad?

Egy ideális életútban az ember folyamatosan emelkedik fel anyagilag: alulfizetett pályakezdőből megbecsült csoportvezető majd középvezető lesz, esetleg egy szerény profitot termelő mikrocégből felépít egy sikeres vállalkozást.

Azonban a valóság gyakran olyan, hogy  történik valami, ami ezt az ideális életutat kettétöri: megbetegedsz, elválsz, tönkremegy a céged, nem leszel többet felső vezető és így tovább.

A kérdés, hogy mit tegyél ilyenkor, hogyan alkalmazkodj az új helyzethez és nem is annyira anyagilag, mint inkább mentálisan. (Ami természetesen befolyásolni fogja az anyagi életedet is.)

Nagyon sok olyan emberrel találkozni, aki nem tudta feldolgozni, hogy visszaesett az élete az anyagiak területén.

Adósságokat halmoz fel csak azért, hogy a régi életszínvonalának az illuzióját fenntarthassa, még mindig azzal a luxusautóval jár, amit tíz éve vett, amikor még jól ment a szekér, csak azóta a vagyonából is kizabálja az autó szervizköltsége, a böszme nagy ház, amit a sikere csúcsán vett, lassan kezd szétesni, de felújítani már nincs pénze, a medencében már nem volt víz tíz éve, mert sokba kerülne és így tovább.

Az minden embernek ismerős, hogyan működik az életszínvonalad inflációja: egyre többet keresel, így egyre többet engedsz meg magadnak.

Tömegközlekedés helyett veszel egy használt autót, aztán egy újat, aztán egy még drágább újat. Tíz éve még a havi egyszeri pizzázás a haverokkal kétezer forintért volt a kicsapongás non plus ultrája, ma már természetes, hogy legalább egyszer egy héten elmentek egy drágább étterembe. Tíz éve még természetes volt, hogy te mosol és takarítasz, ma már el se tudnád képzelni, hogy ne legyen bejárónőd.

Azért növeled az életszínvonaladat folyamatosan, mert minden egyes emelés csak napokig-hetekig ad hozzá az életedhez, utána már egy újabb impulzus kell, hogy jól érezd magad. Ami tegnap még extra volt, az mára alapelvárás lesz és kell egy újabb, nagyobb dózis, hogy jól érezd magad. Így a ma extrája lesz a holnap alapelvárása.

S mindegy, hogy mekkora ez az ugrás az életszínvonaladban, heteken belül az lesz az új norma. Klasszikus példája ennek a lottónyertesek: jellemzően nincstelen emberek hirtelen a legfelső egy vagy fél százalékban találják magukat a nyereménynek köszönhetően.

De még egy ilyen hatalmas vagyoni ugrás sem menti meg őket attól, hogy onnan is tovább akarjanak lépni, mert nekik is az új életszínvonal lesz az alap hamarosan és ebből származik az, hogy a legtöbb lottónyertes néhány éven belül teljesen elszegényedik, mert az egyszeri nyeremény már nem tud lépést tartani az újabb és újabb életszínvonal-emeléssel.

A jó hír azonban az, hogy ugyanez az életérzés lefelé is ugyanígy működik. Ha a megváltozott lehetőségeidhez szabod az igényeidet, akkor hamarosan az új szinten is ugyanolyan elégedett leszel, mint az azt megelőző, sokkal magasabb szinten.

Ahogy a lottónyertesek felfelé ugrása is csak azt eredményezi, hogy egy addig elképzelhetetlen magas szintről akarnak továbblépni, egy hasonló lefelé zuhanás esetén is gyorsan stabilizálódik a helyzeted.

S kiderül, ahogy meg tudtál élni mai értéken havi nettó háromszázezerből 15 éve, úgy most is meg tudsz belőle élni és a havi egy pizzázás megint lesz akkora élmény, mint a heti éttermezés volt eddig. Rájössz, hogy bár tényleg kényelmes, ha más takarít és mos helyetted, de nem is akkora dolog, hogy ne tudd újra te megcsinálni.

Csak az a fontos, hogy engedd el azt, ami már nem a tiéd, mert csak akkor tudsz boldog lenni ott, ahol vagy.

Igen, te voltál valaha a menő vállalkozó vagy te vezetted a multi magyar vállalatát, esetleg te voltál egy gazdag ember házastársa. De már nem vagy az anyagilag, aki voltál.

Ahogy a sebtapaszt is gyorsan kell letépni a sebről, mert úgy fáj a legkevésbé és legkevesebb ideig, az ilyen változást is ugyanúgy kell feldolgozni. Találd meg a boldogságot és a szépséget azon a szinten, ahová kerültél és rájössz, hogy pont ugyanolyan elégedett ember tudsz lenni az új szinten is, mint a régin voltál.

Mert nem az vagy, amid van vagy amid nincs.

Ahogy a mondás tartja, a boldogság egyenlő a realitás mínusz az elvárások.

Minél hamarabb leszállítod az elvárásaidat az új lehetőségeid szintjére, annál hamarabb fogod tudni újra élvezni az életet és fogod tudni abbahagyni az önsajnálatot. Ha valaha boldog voltál egy panelben, újra tudsz boldog lenni akkor is, ha az elmúlt 15 évben egy budai villában éltél. Mert a boldogság nem a vagyonból származik, hanem a szívedből.

Ha átéltél már hasonlót, oszd meg velünk a hozzászólásokban, hogyan és mennyi idő alatt sikerült, honnan hová kerültél és hogyan dolgoztad fel.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

220 hozzászólás

  • Gábor
    2 év ausztriai mérnöki munka után hazajöttem PhD képzésre, nettó 1.2Mból lett netto 300. Egyrészt kint is csak minimálisan növeltem az életszínvonalamat, illetve fix költekezési keretet állítottam be magamnak. Inkább szerszámokra költöttem, így ma már sok mindent magam végzek el otthon és az autón. A másik hogy edzek és más hobbikkal elfoglalom magam, így nincs időm becsavarodni.
  • Unemployed
    egy példa:
    új munkahelyem (egy megyeszékhelytől kb. 50 km). Kaptam céges kocsit, de vonattal megyek, amíg lehet, így megspórolom a szívást, csak onnan kocsival. (Ez is mutatja, hogy nem azért nem vettem kocsit, mert spórolok, hanem mert nincs rá szükségem, ingyen sem használom.)

    Szóval: új kocsikat vesznek, én pedig jeleztem, hogy nekem ne vegyenek,évi kb. 10.000 km-re, amit használom, még jó lesz 4-5 évig a mostani, hogy hétvégén álljon a P+R-ben.
    A kollégák majdnem leköptek, sőt a cégcsoporttól is megfenyegettek, hogy elveszik a kocsimat, ha nem használom.
    Végül elmeséltem nekik, hogy amit gondolnak, az a nyugati autóipar évszázados marketing agymosásának eredménye..

    Konzumidiotizmus megy, ha nem veszel részt benne, azt hiszik hogy őrült vagy, kiközösítenek, szélső esetben kirúgnak. De érthető, ez ad munkát a többi konzumidiótának és így nő a piramisjáték az égig.De már nem sokáig 🙂

  • beetle
    Szerencsésnek érzem magam, hogy engem sosem érdekeltek azok a dolgok, amire az átlagember “gerjed”. Pedig mindketten nagyon jó keresők vagyunk, az én fizetésem szinte teljes egészében megtakarításba megy. Sok fizetésemelésen vagyok már túl, de sosem tört rám az érzés, hogy na most veszek egy új kocsit, vagy valami high-tech kütyüt, esetleg túlvállalva magunkat egy feleslegesen nagy házat. Mikor betöltöttem a 30-at és ezzel egy időben senior lettem a munkahelyen, vettem magamnak egy 90 ezer forintos karórát (akkor épp meg voltam bolondulva az órákért) és ennyi. Autókból is inkább az idősebb, főképp japán ritkaságok tetszenek, sem mint az ilyen-olyan prémium kategóriájó bálnák, de még azokat sem szívesen venném meg, hiába jönne ki mindegyik hat havi nettómból, bár inkább csak azért, mert nincs garázs és sajnálnám az utcán tartani. Közhely, de a boldogság tényleg belülről jön.
  • SID
    Az enyém folyamatosan romlik, mióta kikerültem az egyetemről és elkezdtem dolgozni. Leginkább ingatlanban mérem, mert nincs, és jó lenne, de pontosan akkor voltam hozzá a legközelebb, mikor életem első rendes fizetését megkaptam.
    Azóta az infláció folyamatosan nagyobb, mint a bérem emelkedése – nem beszélve az ingatlanpiaci borzalomról -, és közben volt egy olyan munkahelyváltásom is, amikor kevesebb pénzért mentem az új helyre.
    A saját ingatlan illúziója teljesen elszállt. Jó lenne egy fiatalabb autó, mert a jelenlegi 22 éves és elég sokat megyünk vele, de az általános infláció miatt már sokkal racionálisabb döntés lenne az autó nélküli élet.
    Továbbá volt egy jópár év, amikor a “veszem, ami kell” elv alapján vásároltuk az élelmiszert. Az ára nem számított, csak jó minőség legyen. Most ismét elkezdtük nézegetni, mert 7000 forintért biztosan nem veszek egy kiló cseresznyét…
  • Mi van?
    @Tóth János
    “Ezen a pár éve divatban volt ún. minimalista mozgalmon csak mosolyogtam, normális ember alapban úgy él. Sőt, már ott tartunk, hogy a „minimalizmust” is meg kellett feleznünk (egy éve az asszony elvesztette a munkáját).”
    Most akkor azért élsz minimalista módon, mert normális ember alapból úgy él, vagy azért, mert erre vagy rákényszerülve? A hozzászólásod második fele alapján kényszerből, különben nem kellett volna “feleznetek” munkahely elvesztés miatt.
    Meg ugye mi a minimalizmus. Ami neked az, az lehet, hogy másnak nem. Érdekes, hogy még a minimalizmusból is tudtatok felezni, akkor az nem minimalizmus volt.
  • hullámvasutas
    Jó amit írsz Miklós, de szerintem nem voltál ilyen szituációban személyesen. Biztos látsz ilyet az ügyfeleid közt, (vagy csak túl tárgyilagos a stílusod?) de nekem nem jött át a szenvedés mélysége. Abban egyetértek hogy mit kell ilyenkor csinálni anyagilag, de a hit, az értékrend váltás, a gondolkodás szerintem még fontosabb.. Régen irigyeltem azokat akik bebetonozott helyen dolgoztak, otthon is ezt kaptam útravalónak, hogy legyen biztos állásod mert az jó, és kell. Szóval pályakezdőként én is erre mentem rá. Aztán jött pár nehezebb év a munkahelyen, magánéletben, jött a váltás, vállalkozás, persze ez se volt habostorta. Engem padlóra tett, minden téren, és nagyon nehéz volt kapaszkodni bármibe. Utólag már könnyű, de ennek a pár nehéz évnek sok mindent köszönhetek. Életmódváltás, hit -és értékrend váltás, most már nem nagyon foglalkoztat mit gondol róla a szomszéd, vagy random emberek.
  • Gondolkozó
    Teljesen őszintén, nem az az ember kvázi célja, hogy
    – legyen egy hitelmentes lakásod / házad
    – legyen egy szép családod
    – egészséges és boldog legyél?

    Valamint még az is normális, ha évente egyszer el szeretnél menni nyaralni.

    Ahogy számolom ezt ~30-50 millióból meg lehet valósítani. Utána pedig dolgozhatsz olyan helyen ahol te akarsz, lehetsz egy sima postás is (ZÖLD ruhás állami cég 🙂 ) lemegy a 8 óra aztán teljes nyugalomban semmi stresszel a családdal lehetsz.

    Engem a fenti célok elérése éltet, utána kis tartalék felhalmozása megnyomom a stop gombot, és békében élek ~30 éves koromtól.

    Főnököm 55 éves, “még ezt el akarom érni, soha nem elég” típusú ember. 2 házassága volt már, kicsit elhízott, stresszes, magas vérnyomásos, nem boldog. Igaz van 2 háza – hitelből, egyikben volt asszonya él – , meg új autója és ~3x annyit keres mint én.

    MEGÉRI az anyagi javakat hajszolni?

  • Gondolkodó
    Folytatva az előzőt, nagyon durva, hogy sokan céltalanul élnek. Ha odamész 10 emberhez, 9 azt se tudja, hogy mit szeretne 5-10 éven belül, valamint ha rákérdezel mi tenné boldoggá, a legtöbb a pénzt, vagy valami drága autót / mobilt mondanak.

    Az autókról meg már szerintem felesleges beszélni, ~9 millió emberre (amiből ~6 millió 17 év alatti és 80 év feletti) van ~5 millió autó forgalomban, plusz a kereskedésekben és még ugyanennyi áll. Sokak azért keresnek, hogy fenntarthassák az autót, amiben a dugóban üldögélhetnek. Ha összeszámolná mennyit költ rá, valószínű elmehetne állami szférába is dolgozni tized annyi stresszért, és gyalog járhatna dolgozni..

    Pályakezdőként majd fél évig kerestem állást – nem Pesten – válság után közvetlen.. ez megtanított másképp értékelni mindent. Nekem ez volt eddig a padló.

  • untermensch4
    Ennek az általánosításnak a párja hogy “azért utálom a nőket mert semmi meglepetést nem okoznak, csak lehúzzák pénzzel a férfit hogy lebabázhassanak aztán meg sírnak hogy nem olyan, természetesen mindenben átlag feletti pasit fogtak amelyiknek olyan egymást kizáró jó tulajdonságai vannak mint amiről álmodoznak”. És akkor nézelődhet az ember hogy hűdekülönleges vagyok, ahogy a szüleim úgy én is tudtam polgárháború nélkül válni. Lehet hogy házasság előtti párkapcsolati tanácsadásból kellene élnem..?
  • Zoli
    Moss
    0,5 gyerekek? Semmi értelme. Nem úgy, mint 0,5 feleségnek! 😉
    Minden megszokható! Költözz szegény környékre és te leszel a király! Viszonyítási kérdés.
  • Lizu
    A vírus alatt eldöntöttem, hogy otthagyom a munkahelyem,mivel voltak tartalékaim (32,nő).Végül bruttó 200ezerrel kevesebbért mentem el egy másik céghez,más jellegű pozícióba.Nem bánom.Az előző helyemen nulla életem volt (napi 10-12 órázások+utazás állandó stressz,taposás,túlórát nem fizették,rossz hangulat,rossz körülmények,stb.), most szigorúan napi 8 óra,kevesebb utazással.Ha túlórázni kell majd,azt is ki fogják fizetni.A legfőbb oka a váltásomnak az idő értékének megváltozása volt a szememben.Amíg állást kerestem,elkezdtem építeni egy KATA-s vállalkozást teljesen más területen-még nem vagyok vele készen,de idén el fogok vele indulni.Beiratkoztam levelező MSc-re is -az előző helyemen pontosan 0 százalék esély lett volna arra,hogy lehet ezt így csinálni.Illetve megfogalmazódott bennem az is,hogy ha végzek, belevágok egy IT-s gyorstalpaló képzésbe is a jövőben (frontend vonal tetszik).
  • Viktor
    Igen, igen legyünk tudatosak! Feleséget is olyat válasszunk akik az étterembe a legolcsóbb kaját válassza, és csak legolcsóbb turi ruhákat hordja! 🙂 Ha nem ilyen, akkor cseréljük is le már ma olcsóbra. Vagy akkár nem is kell saját, bérelhetünk is! 😀 (Így a karbantartást nem nekünk kell fizetni! Lehet, hogy olcsóban járunk. )

    Igazság szerint: modjunk le a felesleges téveszmés dolgainkról amit agyunk valamilyen evulóciós maradványként a 21. században is megjutalmaz minket. Ha pedig elveszítesz valami fontosat, akkor ugyan ez a evulóciós mehanizmus annyi fájdalmat küld a testedbe, hogy élő halotá tehet, tesz.

    A végére pedig a jó hír:
    Az élet egy hullámvasút, ha épp lefelé haladunk , akkor döljünk előre és élvezzük az utat! … , bármikor kiszálhatunk belőle… végleg!!! 😉

  • örök körök

    A lottónyertes szindrómának inkább az az oka, hogy a nagyobb pénzt soha nem látott buta prolik nyernek gigantikus összegeket és nem tudnak vele bánni. És igen, megjelenik egy csomó élősködő is a történetben.

    A cikkhez: azért nagyon nem mindegy, honnan és hova esik az ember… Ha van már (élhető) saját lakás, pár év anyagi biztonságot jelentő megtakarítás, akkor nyilván nem olyan nehéz 500e-ig lemenni milla fölülről. Ha ezek nincsenek meg, akkor azért elég húsbavágó, hogy hosszútávú anyagi céljaidat teljesen bukod, mert kiárazódsz pl. ingatlanpiacról, aztán lehet bérelhetsz örökké…

    A másik, hogy te hiába vagy buddhista bölcs, aki könnyen lemond az életszínvonaláról, ha a környezeted nem ilyen. Család simán rá tud menni sajnos (folyamatos viták, asszony esetleg el is hagy), azt meg azért már nehéz “elengedni”.

  • matetoth

    Nagyon függ attól, hogy mid van, vagyis inkább, hogy mit szeretnél, meg hogy mik a szokásaid.
    Hogy mit érdemes kihasználnod fiatalon? Röviden semmit, de ha van egészségügyi vagy önsegélyező célod, akkor azt lehet, de csak akkora összeggel, amit meg is tudsz forgatni, azaz 1 éven belül ki is tudod venni.

  • Giorgio
    Az USA-ban 5-ször, Europában 3-szor többet fogyasztanak, mint amennyit lehetne. A színhez nem sok köze van ehhez, mert jönnek fel a többiek is.
  • Michael Knight
    2010 óta 800 nettó, napi 2 órában. Tök jó VOLT annó, gyerek, család, ház nélkül, kis panelban. Most ez a pénz már igen kevés, főleg, hogy egyedüli kereső vagyok a családban. Főleg úgy, hogy ma már 2 Milla nettó kellene, hogy ugyanazt érezzem mint 2010 Ben. Főleg, hogy mindenki úgy felcsövesedett az elmúlt években, hogy szinte rossz nézni…persze, legtöbben szarrá vannak hitelezve, de lassan úgy érzem, hogy nekem is az kellene, így lenne újabb autó, újabb ház…nem mintha nem lennék megelégedve a vagyontargyakkal, ingatlannal, stb, csak valahogy szar nézni, hogy havi bevételben lassan utolérnek a barátok…bár egyiküknek sincs kp 60m háza, autója stb. De a bevételek jönnek felfelé és valljuk be, 800 nettó 11 éve sokkal többet ért. Mondanivalója az egész tortenetemnek semmi kb, csak leírtam, hogy lassatok, mindenki a maga szintjén nyomorog…
  • Valamirandom
    Tök érdekes, hogy pár napja ugyanerről beszélgettünk a feleségemmel, hogy vett némi érlelt marhahúst, és otthagyott 40.000 forintot a hentesnél, és hogy csak egyet pislogtam, aztán napirendre tértem a dolog felett. Pár évvel ezelőtt egy ilyen akció után minimum eret vágtam volna magamon, hogy akkor most mit eszünk a hónap hátralevő felében.
    Vagy hogy találtam egy húszezrest a könyvespolcon, és nem is tudtam róla, mint ahogy azt se tudom, hogy mennyi kp van itthon. Ez is elképzelhetetlen volt néhány évvel ezelőtt.
    Az egész azért volt számomra érdekes, mert én kimondottan küzdök azért, hogy ne felejtsem el, hogy honnan jöttem. Nem egyszerű nem beleszokni a jóba.
  • lyukely
    valahogy igy, elegge egyetertek. En kozel negyvenhez a sajat hazat is egeszen egyszeruen luxusnak tekintem, nem pedig alapnak, es minden nap elegedettseggel tolt el, amikor vegigmegyek rajta.

    Amugymeg, akik szerint magyar nepbetegseg a hitelbol nagyzolas, szerintem nincs igazuk. Mas orszagrol nem tudok nyilatkozni, de UK-ben is abszolut megjelenik a nagy hazas, 3 nagy autot egyenkent 15%-os hitelbol fenntarto arc, aki maldiv vagy karib ala a nyaralast sem adja, ismerunk ilyet. Szerintem tobb tizezer font hitele lehet ugy ranezesre. Talan aranyaiban kevesebb van, mint Magyarorszagon persze, de azert siman feltunik itt is. A 2009-es kocsink (amit 1 ev alatt visszafizetett rovidtavu hitelbol vettem £5000-ert) az egyik legoregebb az utcaban, pedig az igazan gazdagok nem itt laknak, ez olyan “kozepes” middleclass utca.

  • jami
    A gond ott van, h magyarázkodunk. Azért van/nincs ilyen házam/autóm/feleségem/ennyi gyerekem, mert…

    Ha csak lehet, bele sem megyek ilyen beszélgetésbe senkivel, családban pláne nem. Ilyen van. Nem vagyok hajlandó konkrét összegekről beszélni se fizetés, se költségeknél.
    És nem érdekel, “miből” van a szomszédnak. Igazából nem is nézem. Megbeszéljük, ki mikor permetez – a gyerekek miatt. Nem kérek kölcsön a családtól, nagyon vészhelyzetben is szerencsésen elég volt a megtakarítás.
    Az anyagi függetlenség nemcsak a jó fizetést/bevételt jelenti, hanem azt is, hogy önállónak gondolom magunkat, önállóan gazdálkodom. Másnak több a fizuja? Jó neki. Szebb családi élete van. Vajon tanulhatok valamit tőle, amit jól csinál?

  • Kökörcsin
    teljesen személyes kérdés, nem gondolkoztál rajta, hogy egyszer visszatérj az orvosi pályára?
    Szerintem a gondolkodásmódoddal, ötleteiddel biztosan találnál olyan rést a piacon, ahol magánorvosként nagyon jól élhetnél, napi pár óra munkából. (ez dicséret 🙂 )
  • Ostra
    2017-ig havi 350 körül kerestem nettóban budapesten, amiből kényelmesen meg tudtam élni és még nyaralásra is, szórakozásra is jutott, félretenni csak minimálisan tudtam (fiatalság, bolondság 🙂 ).

    abban az évben elkezdett jobban menni a szekér, felkúszott a fizu előbb 600-ra (2017) aztán 850 (2020) ezer nettóra. ebből az összegből már félre is tudok tenni, mivel az életszínvonalam nem változott (sőt, covid miatt a nyaralások is elmaradtak – további cost savings). én úgy számolom, ha ezt a havi 350-es életszínvonalat fenntartom és továbbra sem emelem, akkor nem lesz gond egy esetleges visszaeséssel. mellette persze ott van a vésztartalékom (2M) és egyéb megtakarításaim (10+ M).

  • Belavoltam
    a kisse kodos megfogalmazasommal a szukseg es rongyrazas kozotti kulonbsegre akartam ramutatni. Tegyuk fel, hogy a munkadhoz vagy az elethelyzetedbol adodoan kell egy kocsi. Ha mondjuk egy 6-8 millios kozepkategorias auto (nezd el nekem, ha esetleg ennyibol megsem jonne ki) egyebkent tokeletesen alkalmas a feladatra, akkor semmi nem indokolja mondjuk egy Bentley megvetelet.
  • Husz Janos Puszita

    El is nevezték ezt a kort antropocen-nek. Rajtunk múlik, mi fogja okozni az antropocen nagy kihalasat. Megvarunk egy szupervulkant, aszteroidát vagy megoldjuk mi magunk. Az elődeinknek nem volt választása, nekünk van vajon?

  • EgyBölcsész
    Igazából van egy pszichológiai folyamat, ami végigfut, ha akarod, ha nem. A stresszes ám megszokott és magas presztízsű munka otthagyása után következik a néhány hónap nyugalom és elégedettsége, majd az önbizalomzuhanása követi. Igazából nem feltétlenül az anyagi részét kell kezelni, illetve nemcsak azt, hanem az alacsonyabb hatalommal, kevesebb pénzzel és presztízzsel járó önbizalomvesztést is. Nyilván ez egy kezelhető állapot és túl lehet rajta lenni, de attól még van. A tanári pálya legalább megvéd attól, hogy depresszióba essek, az anyagi megbecsültség elvesztése és a presztízsvesztés miatt, merthogy az így sincs 😀
  • lyukely
    ez is egy jo szempont, hisz kiderulhet, hogy hosszutavu anyagiak miatt nem vagy kompatibilis a paroddal. Volt egy ismeros lanyka pl, akinek teljesen alapveto elvarasa volt, hogy a parjanak legyen kocsija, es ot vigye ide-oda kedve szerint. Ossze se jott volna soha senkivel, aki nem vezet, az kizaro tenyezo volt komolyan. Valahogy osszegabalyodsz egy ilyen emberrel, aztan az elso nagyobb pofaraeseskor meg hatatfordit tamogatas helyett, es mar inkabb keresi a kovetkezo “sofort”. 🙂 eleg necces.
  • Mindegy

    Tudnék mesélni (tapasztalatból) a másik oldalról is igen szépeket erről a témáról…
    Egy a lényeg: ami nem öl meg, az erősebbé tesz. 😉

  • Joy
    Unemployed feltűnően kívülállóként, a világ megrontóival szemben álló, megmentő képet festesz magadról a hozzászólásaidban. Ez önmagában rendben lenne, viszont a te esetben ez egy pálfordulást követő állapot, amit megelőzően hosszú évekig magad sem a világ megmentésén elmélkedtél, hanem vezetőként gyűjtöttél össze annyit pénzt, amit csak tudtál. Becsülendő benned, hogy átéltél egyfajta megvilágosodást, bár szerintem hitelesebb lenne árnyaltabban kritizálni azokat, akik ma viselkednek hasonlóan, mint te egykor. Közöttük is vannak olyanok, akik majd idővel, tapasztalattal megváltoznak.

    A cikk nem elég a kilábaláshoz, viszont hasznos, ahhoz hogy mit tegyél, ha egyszer belekerülsz. Szerintem a kulcsszó az alkalmazkodóképesség. Aki rugalmasabb, könnyebben veszi ilyenkor is az akadályokat (mert az mindenkinek van), és hamarabb egyenesbe jön. Aki nem, az kesereg és mindenki mást fog hibáztatni

  • Csaba
    Ezeket a radikális környezetvédő dumákat mindig megmosolygom.
    Lassan évtizedek óta megy a paráztatás, hogy mindjárt világvége, meg kipusztul az emberiség, ha még egy pillepalackot vagy nejlonszatyrot megveszel.
    Ha úgy élnénk, ahogy ezek a klímaszorongók javasolják, a gazdaságunk ezerszer hamarabb fuccsolna be, mint a bolygó. Na, attól tényleg földbe állna a civilizációnk.
    De legalább van nekik vesszőparipájuk, az is valami…
  • lyukely
    erre majd visszaterunk 20-30 ev mulva, amikor tovabb olvadtak a jegsapkak, esetleg emelkednek az oceanok 1-2 metert, a szarazsagok hosszabbak, a nyarak es a telek hosszabbak, a tavasz es az osz tovabb rovidul, az esok es az arvizek meg extremebbek, Afrikaban meg olyan szarazsag es ehinseg lesz, hogy soha nem latott menekulthullam indul majd… emlekszunk, “vacak” masfel millio sziriaiba majdnem belerokkant a nyugati vilag, de majd amikor elindulnak a tizmilliok… de persze, klimaszorongok. 🙂 Majd aztan megnezheted, a gazdasagnak ezek a dolgok mennyire jot tettek, csak ott mar egy kamatcsokkentessel nem lehet majd segiteni, meg adobol megmenteni, mert a boomer-economicsban mindenkinek szuksege volt 2-3 dizelautora meg evente tobbszor cserelt muanyag kacatra… 🙂
  • Zabalint

    “– legyen egy hitelmentes lakásod / házad
    – legyen egy szép családod
    – egészséges és boldog legyél?”

    Az a probléma, hogy ez eleve sokaknak elérhetetlen kategória, és nem csak 30-50 millióba kerül, illetve ahol csak ennyibe kerül, ott nem biztos hogy van lehetősége az adott szakmákkal, illetve élethelyzetből indulva fenntartaniuk.

    Az elmúlt évtizedekben eljutottunk oda, hogy egy csomó dolog baromi olcsó lett a fizetésekhez képest, gondolok itt műszaki cikkekre, fapados utazásokra, kényelmi cikkekre, stb., stb., viszont az általad felvetett alap dolgok nem olcsósodtak, sőt. Innentől kezdve van egy csomó ember, aki mivel ezeket a célokat elérhetetlennek érzi, ezért inkább a rövidtávú “dőzsölést” választja. Az egy nagyon szűk kisebbség, akinek mindez megvan 30 éves korára, és ezután már “felesleges” dolgokért küzd.

  • Bélus
    a negyes buszrol
    Nem tudok ilyen összefoglalóról. Az adóvisszatérítésnél az egészség- és majd később az önsegélyező pénztár mellett a TBSZ lesz hasznos.
    Már most kezdj el megtakarítani. Szerintem még ne bontsd fel a megtakarítást célokra, hanem próbáld meg a legtöbbet kihozni belőle. Akár havonta is vehetsz most állampapírt, államkincstárnál ingyen. A banki költségeket jól lehet manapság csökkenteni, az esetlegesen indokolt bankváltás mellett érdemes revolut-ot kihasználni, vagy pl. vivid-et, bár ott kezdenek csökkenni a visszatérítések.
    És mivel fiatal vagy, ezért most érdemes kockázatosabb dolgokba is fektetni (pl. részvény ETF-ek, esetleg kriptó), hiszen ha ezek bukóba is fordulnak, még van időd megvárni azt, hogy újra nyerőben legyenek (10-20 évnél hosszabb medvepiac azért ritkán van). Különösen akkor lenne érdemes “kockáztatni”, ha – a felújításból ítélve – már van lakásod.
  • untermensch4
    Kalifornia elsivatagosodását itt nem érezzük. Azt hogy Szíriában elfogyott a víz, vmennyire már éreztük. (Szíria, nem messze Izraeltől ahol extrém víztakarékos a gazdaság, lett volna honnan tanulni.) Én nem járok tengerpartra, nem tűnik fel hogy már több az óceánokban a műanyag mint a hal. A lakásomat is kikerülték eddig az invazív poloskák (de láttam Budán olyan helyet ahol az öregasszony a korábban pletykázásra fordítható idejét poloskavadászattal töltötte.) HA meg a poloskák győznek egy-egy évben, szeretem a hazai gyümölcsök helyett a banánt, gyerekkoromban hiánycikk volt. A radikális hülyéket (mint a morcos viking kislány) én is megmosolygom, de igyekszem addig kiélvezni a működő civilizáció apró kényelmi extráit amíg nem süllyedünk vmi madmax/elysium -szerű jövőbe (bár utóbbiban az exoskeleton tetszeni fog, ha telik majd rá) 🙂
  • V
    ezt keresed:

    mentocsomag.github.io/hun-finance-flowchart/

    szivesen.

  • Prakt
    2009-ben végeztem gépészmérnökként. Diploma után több mint fél évig nem találtam magamnak állást, több száz helyre jelentkeztem Pesten és környékén. Sok helyen csak adatbázist építettek, ha majd egyszer lesz munka legyen hova nyúlni.
    Pár ezer forintból éltem havonta szüleimnél. Kurva szar volt.
    Majd jött az első meló, az akkor átlag fizetés felett kerestem kicsivel (netto 155) majd 2 évvel később autóipari multi. Most az átlag 3x-át keresem, van szép ház, család (bár épp most ordít mindenki) autó.
    Amióta beköltöztünk az új (csokos) házban, szakember nem járt itt, mindent én csinálok. Ezzel több milliót spóroltam, és odafigyeltem, hogy a család se legyen elhanyagolva.
    Évi egy külföldi nagyobb nyaralás belefér, (Tenerife egy hét tengerpart apartman olcsóbb mint egy hétvége füreden)

    folyt…

  • Prakt
    …folyt

    Gyerekekkel szívesen utazunk belföldre, kiskoruktól kezdve járunk kempingezni, evezni.
    5 nap evezés mindennel együtt kijön 100.000Ft-ból úgy hogy érintetlen helyen tudunk fürödni a hőségben, és nagyon élvezzük, hogy csak pár másik hasonló család van ott rajtunk kívül. nincs tömeg, csak jó levegő meg szúnyog.

    Ha kicsit nagyobbak lesznek, elkezdünk majd járni túrázni a Tátrába. Az se drága és az is nagyon sokat ad.
    Ha kicsit extrábbat szeretnénk, oda meg csak ketten megyünk 🙂

    Kevesebből élünk mint sok ismerős, mégis jobban.
    És a legfontosabb, hogy boldogok vagyunk!

  • Husz Janos Puszita

    Kínában már van ahol kézzel porozzak a növényeket, mert nincsenek méhek. Egy friss 27 éve tartó kutatás szerint egy német város mellett a repülő rovarok 80%-a eltűnt. Európában is meg fogjuk érezni, ha megfizethetetlen lesz az élelmiszer. De talán pont ez kell, bár a legtöbben akkor is a kormányt fogják hibáztatni 😀 Amúgy Európa nagy részén már nem a nagy BMW hanem a környezet tudatosság a trendi.

  • Gerfalcon
    8 éve dolgozok, ezalatt alkalmazottból vállalkozóvá váltam. Jelenleg a kezdő fizum 10-12x-esét keresem, mondjuk többet is dolgozok és sokkal nagyobb a felelősségem is. Itt a blogon “tanultam”, hogy éljek egy szinttel az alatt, amit megengedhetnék magamnak. Próbálom ezt követni és az évek alatt azt tapasztalom, hogy így is emelkedik az életszínvonalam, de mellette szemmel láthatóan gyarapszik a megtakarításom, ami egy hihetetlen nyugalmat ad a mindennapokra. Ismerősi körömben sokan keresnek szintén jól és nem értik, hogy miért nem vágyok nagy házra(125nm és nekem tökéletes), új/majdnem új prémium autóra(10 éves japán 3 éve nálam és még ennyit tervezek vele), stb… Én nem érzem magam rosszul attól, hogy sokan nem néznek annyiba, mert kifelé kevesebb látszódik, mint ami van(szigorúan anyagilag). És ha(ne legyen úgy) csökkenne a bevétel, akkor nem kell kapkodni, hogy mire jut, mire nem jut.
  • valaki I.
    Azt figyelitek, h tegnap matolcsi szól a moratóriumosoknak meg meg 30 bázisponttal megtolja az alapkamatot?

    “Van valami a levegőben” 😀

  • EG
    miért nem leszel vállalkozó? Akkor nem kell a HR-rel küzdened, annyi helyre dolgozol ahány helyre csak szeretnél. Ha egy helyen nem fizetnek eleget, akkor keresel hozzá egy másik céget is, stb…
  • Hollós
    A zuhanó életszínvonalhoz kell egy válsághelyzet, ami bárki életében eljöhet. De, ha az érzelmi-mentális-anyagi életed folyamatos egyensúlyban tartására törekszel, talán könnyebben vészeled át a nehéz időket.
    Részemről mindig ezen egyensúly hosszú távú fenntartása volt a cél. 5-10 évre előre próbálok gondolkodni, hogy merre tovább a fenti alapelv mentén.
    Nem vagyok híve az ész nélküli költekezésnek, de a sok hozzászóló által hirdetett mélyen az anyagi lehetőségek alatt élt minimál életvitelt legalább ilyen károsnak ítélem meg.
    Sokszor tükröződik itt is, hogy ezek a szélsőségek valamilyen belső frusztrációból, túlzó félelemérzetből fakadnak és hirdetőik itt keresik az önigazolást.
    Minden hitelt elítélek, 1 millát keresek de fényt eszek, turiból öltözködöm, de van életem végéig kitartó megtakarításom és hasonlóak.
    Itt az érzelmi-értelmi-anyagi egyensúlyból valamelyikkel gond van.
  • pkrt
    Szerintem sokan egyszerűen összekeverik a vágyaikat az igényeikkel. Ha a telefont telefonálásra, netezésre és ébresztésre használod akkor minden 50e feletti készülék vágy és nem igény. Ha a csuklódra nézve az időt akarod pontosan és megbízhatóan látni akkor minden 30e feletti karóra vágy és nem igény. Ahogy a behemót SUV sem igény iskola – munka járatban, évi két néhány száz kilométeres nyaralásra. Az új autó is az azt vásárlók igen jelentős hányadának vágy és nem valós igény. Nem; nem lesz sem folyamtosan elromló, sem kevésbé biztonságos egy jól kiválasztott 5 – 10 éves modell és a nagykijelzős, tapizós hülyeségeket leszámítva semmivel sem fog kevesebbet tudni. Ráadásul attól, hogy önmagad szemébe hazudva kamu igényeket generálsz még nem fogod legitimálni a vágyaidat. Nem baj ha olyanra költesz amire igazból nincs szükséged. Csak ne az utolsó forintjaidból tedd és főleg ne hitelből.
  • valaki I.
    folyt. köv

    és már harácsolnak is élő egynesben, h minden szipi szuper :DDD

  • pkrt
    Saját példával. Munkahely (és lakhely) változást követően néhány hónapja az addigi bérem 1,75-szeresét kezdtem el keresni. A telefonom (4+) és az autóm (10+) még mindig ugyanaz; fel sem merült bennem, hogy másikat vegyek csak azért mert többet keresek. Azóta egy új ruhát vagy cipőt nem vettem és még mindig ugyanazt a lassan 20 éves crt tévét nézem (“nincs szívem kidobni, hogy csak több hulladék legyen”;”háttér zajnak nem kell full hd”; “majd egyszer lecserélem”). Spórolós vagyok de nem tartom magam skótnak. Ha a családomról van szó akkor nem érdekel, hogy valami ötszáz – ötezer vagy ötvenezer ha szükség van rá és örömet okozok vele. Ugyanakkor egy húszezer Forintos karórán képes voltam fél évet gondolkodni, hogy tényleg szeretném-e vagy csak tetszik. Általában a tudat is elég, hogy ha akarnám megtehetném vagy megvásárolhatnám az adott dolgot. Közben őszintén tudok mosolyogni a sok páván.
  • Belavoltam
    Kriptot ajanlasz daninak a 4-es buszrol? Jo vicc.
  • Elképzelhetetlen
    Határszolgálaton találkoztam egy rendőr főtisztel, az ő történetét szeretném megosztani. Rendőrség mellett válalkozóként biztonsági rendszereket épitett be (a rendőrségen keresztül volt ügyfele bőven) Mindene megvolt ami csak lehetett. Aztán néhány nemfizető ügyféltől a válalkozása csődbe ment, aztán autóbalesetben totálkáros lett az autója, majd villámcsapastól a házában sok milliós kár keletkezett, majd a felesége is elhagyta és vitte a második autót. 1-2év alatt anyagilag nullára került.. Amikor én találkoztam vele már eltelt pár év a mélypontjától és már nevetve beszélt ezekről. Ugyanakkor én azt láttam h nem igen változtatott az életén. Szerintem ugyan úgy az anyagi javakat hajszolta, legújabb iphone stb.. Én minden esetre sokat tanultam az esetéből, hogy bármilyen elképzelhetetlen, de még egy diverzifikált vagyon is semmivé lehet, és inkább más célokat tűzzek ki.
  • Orvos
    Orvos vagyok. Az elmúlt közel 1,5 év annyira szétcsapott fizikailag és pszichésen, annyira kiégtem, hogy szembesülnöm kellett azzal, hogy nagyon hamar olyan vége lesz, amit nem szeretnék.
    Így a teljes béremelésem arra “fordítom”, hogy kevesebbet fogok dolgozni. Gyakorlatilag veszek belőle időt. Remélem működik majd, mert egyelőre nincs b tervem.
  • tedzse
    Nekem hasonló volt régebben amikor munkám elvesztettem, nem lehet megszokni, erre szoktam mondani nem ezért tanultam, hogy aztán ne tudjam megélni az életet,élményekkel utazásokkal, komoly autóval, szép lakással(kisebb házzal akár).

    Ezért tanulok állandóan,folyamatos önképzés, hogy ez ne következzen be, most szakmai dolgokban is egy új dolgot tanulok meg(IT vonal), mellette német meg megy az önfejlesztés megállás nélkül.

    Nekem az a mondásom, hogy akinek jól megy de tényleg jól megy az szépen fordítson egy min. 35-40%-ot saját maga fejlesztésére a jövedelméből,mindig tanuljon új dolgokat, akármivel foglalkozik.
    Akkor a visszaesés nem következik be, mert kegyetlen fájdalmas dolog, egy halálos betegség nincs ilyen durva szerintem.

    Tehát mindig fejleszteni kell magunkat főleg akinek jól megy annak méginkább akinek meg még jobban annak meg még többet kell magába fektetnie.

  • tedzse
    Tehát a vagyoni lehetőségekkel exponenciálisan növelni kell a tudást,piacképesebbé vállj és az maradj folyamatosan.
    Mellette félretenni sokat szintén képzésekre, na itt már lehet az életszínvonal fejlesztésre is de inkább 70% tudás legyen főleg eleinte.
    Eljárni szakmai közösségekbe, építeni a kapcsolati tőkét, tudást folyamatosan bővíteni, pl multis vezető vagy, nagyon jó.
    Akkor mehet is egy MBA, mellette leadership tréningek, soft skill tréningek, új idegen nyelv(ek) megtanulása.

    Én pl 27 éves koromig semmit nem fejlesztettem az életszínvonalamon, csak önképzésre költöttem, jó hobbi az nekem az edzés volt meg arra.
    De szinte remeteként éltem.

    Most freelancerként több projektet viszek.
    Ebből pénzből se autót, lakást veszek hanem gyűjtöm képzésre meg befektetek kriptóba, pici sportfogadás tőkegyűjtésre, mellette német tanulás.
    Jó mostmár jut ,,luxusosabb”, dolgokra is.
    De ésszel csak.

  • Puffogok
    nem azért, de a sportfogadás + kripto mint megtakarítás az igencsak öngyilkos taktikának tűnik hosszú távon. Bejöhet persze, de ha valaki ennyire szigorúan éli az életét attól nem várná az ember hogy a megtakarítást ilyen lazán kezeli.
  • Pampalini
    Köszi az elmúlt 1,5 évet Neked és a kollégáidnak. Szégyellem magam a miniszter és a miniszterelnök helyett is. Sztem jó terv amúgy, és remélem, fenntarthatóvá teszi az életed az így megvásárolt idő. A rendszerből ugyan hiányozni fog, és még instabilabbá fogja tenni, de majd jönnek az óriásplakátok, a PR-fotók, valami aktuális bűnbak kijelölése, s talán fel sem tűnik az egész…