Mindenki ismeri az Óz, a nagy varázsló meséjét Dorothyvel és többi szereplővel.
Viszont nagyon kevesen tudják, hogy miről is szól tulajdonképpen. Ugyanis ez egy választási röpirat, sokkal inkább, mint mese.
Az 1890-es években a dollár értéke az aranyhoz volt kötve. Az arany árának emelkedése miatt a dollár folyamatosan felértékelődött, ami remek üzlet volt a hitelt nyújtó bankároknak, hiszen a kihelyezett hitelek után nemcsak kamatot kaptak, hanem még a pénz is többet ért, amikor visszakapták. Ugyanezen oknál fogva azonban komoly gondot okozott a hitel felvevőinek, a távoli vidékek földműveseinek és a munkásembereknek a dollár folyamatos felértékelődése.
Az 1896-os választások egyik fő kérdése ennek a problémának a megoldása volt. A republikánus McKinley az aranystandard fenntartását preferálta, ellenfele, a demokrata W.J. Bryan a bimetál rendszer, azaz a tiszta aranystandard fenntartása helyett a két fémen, az aranyon és ezüstön alapuló rendszer mellett érvelt. Ennek bevezetése csökkentette volna a dollár értékét, így megoldotta volna a problémát.
A választásokat McKinley nyerte, a következő választások előtt, 1900-ban írta meg Baum az Óz, a nagy varázslót.
A főszereplő a nevét is az arany mérésére használatos uncia angol rövidítéséből kapta (Oz). A távoli vidékről, Kansasből indult a főhős a messzi fővárosba, Washingtonba, a sehová nem vezető, össze-vissza kanyargó sárga úton (ez az aranystandard). Csatlakozott hozzá a földműveseket szimbolizáló Madárijesztő és a munkás Bádogember. A gyáva oroszlán pedig nem más, mint Bryan, a demokrata politikus, aki csak bőgni tud, de nem tesz semmit.
Washingtonban mindenki mindent a pénz, a zöldhasú dolláron keresztül lát. A varázslót mindenki másnak látja, mint minden profi politikust. Végül is lebukik és kiderül, hogy egy csaló, akinek semmire nincs valódi megoldása.
A megoldást végül Dorothy ezüstcipője hozza, ez repíti őket haza, ez oldja meg az összes problémát. Ez a bimetál rendszerre való utalás.
Mondjátok meg őszintén, gondoltátok volna? 🙂
*bm613:*
Igen, de csak azért, mert Mérő Lászlónál már olvastam 🙂 akkor persze jól meglepődtem.
*Nűnű:*
Eszembe sem jutott ezidáig 🙂