Pénzügyek a házasságban

A válások közel 75%-a közvetlenül, vagy közvetve az anyagi problémák miatt van, mégis ez az egyik legfontosabb terület, ahol nem képesek kommunikálni egymással a házastársak. Ezért arra gondoltam, írok arról, hogy a házastársak hogyan kezeljék a pénzügyeiket. Amennyiben ebben sikeresek vagytok, sokkal nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott és boldog a házasságotok.

A probléma gyökere, hogy három dologra nem készítenek fel bennünket az életben, hiába neveltek a szüleink és töltjük lassan az életünk egynegyedét az oktatási intézményekben:

– A jó párválasztás és a sikeres házasság titkaira. Meg is lehet nézni a válási statisztikákat és a házasságkötések számának drasztikus esését.

– A gyereknevelés tudományára. Ezért aztán megszületnek a gyerekek és mindenki úgy neveli őket, ahogy éppen eszébe jut. Vagy ahogy az apja-anyja nevelte őt, legyen az bármennyire is rossz modell.

– A pénzzel való bánásra. Ennek megfelelően az emberek 87%-a nem rendelkezik még egyhavi megtakarítással sem, ellenben 400 ezer magyar családnak van 3 vagy még több hitele és 850 ezer honfitársunk aktív KHR (BAR) listás, vagyis legalább 96 ezer forinttal tartozik legalább három hónapja legalább egy banknak.

A házasságtársak gyakran nem tudják őszintén megbeszélni a pénzügyi kérdéseket. Amikor aztán mégis, még az utca végén is hallják őket és a tányérok törését is és inkább lehet veszekedésnek hívni a dolgot, mint megbeszélésnek.

Ezért lenne fontos közös nevezőre jutni a pénzügyek területén is. Amikor két ember összekerül, az esetek zömében két különféle nevelést kaptak, amit esetleg nem is tudatosítanak magukban. Az egyik bár szórja a pénzt, de sóher az olyan dolgokban, ami a másiknak fontos lenne, például egy szép nyaralás. A másik takarékos és mindig kiakad a másik pénzköltésén. Az egyiknek a látszat számít és a többi ember véleménye (ezért akar például új és nagy autót), a másiknak a praktikum és felesleges pénzkidobásnak tart mindent, aminek nincs racionális indoka.

(Arról már említést sem merek tenni, hogy nincs férfi a világon, aki megértené, miért kell minden ruhához külön cipő és minden cipőhöz külön táska. De szintén kevés olyan nő van, aki megérti, mi szükség van egy új okostelefonra, csak azért, mert nagyobb a kijelzője és gyorsabb a processzora, mint a mostaninak.)

Az esetek nagy részében nem csak különbözőek a pénzügyi neveltetésünk, de legtöbbször teljesen hibás is.

Ezért egyszerre kellene feloldani a különbözőségeket, megtanulni kommunikálni a család anyagi életéről és megtalálni a helyes utat a sikeres pénzügyekhez.

Ha sikerült a család anyagi helyzetét katasztrofális helyzetbe hozni akár egyik, akár mindkét fél hibájából, akkor is nem a másik hibáztatása és a hibák felhánytorgatása fogja elhozni a megoldást.

Gondoltál már arra, hogy leülj a házastársaddal és közösen átnézzétek, mire mennyit költöttetek ebben a hónapban, közösen átnézzétek a számlákat és azt, hogy mennyi pénz maradt hónap végén? Esetleg arra, hogy ezt minden hónapban megtegyétek, de nem csak utólag, hanem közösen megbeszéljétek előre, mire mennyit szántok a következő hónapban? Hogy megvitassátok, mire kell és mire lehet költeni? Hogy hol lehetne egy kis pénzt megfogni, amit el tudtok tenni mondjuk nyugdíjcélra?

Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy hogyan járhatnának ketten egy úton, ha előtte meg nem egyeztek. Te valaha megegyeztél már a házastársaddal, hogyan kezeljétek a pénzt és hozzatok közösen pénzügyi döntéseket? (Az emberek 95%-a sehogy nem kezeli a pénzt és semmilyen pénzügyi döntést nem hoz. Költi, amíg tart a pénz, amikor elfogyott, megpróbál kitalálni valamit. Úgyhogy már ez az egy lépés egyszerre fogja forradalmasítani a pénzügyi életedet és megújítani a házasságodat.)

Az egy nagy hiba, hogy csak az egyik fél kezeli és osztja be a pénzt. Ez egy olyan fontos része az életnek és a közös életnek is, hogy nem lehet az egyik felet teljesen kizárni belőle, még ha kényelmességből ő bele is egyezik.

Ha a család pénzügyeinek rendbe hozása a cél, akkor érdemes három hónapra felosztani az ütemezést.

Az első hónap a „minden fillért” hónapja. Egy hónapig mindenki írja a költéseit az utolsó fillérig és nap végén közösen felviszitek egy táblázatba otthon. Itt a lényeg a minden filléren van, mert a legtöbb pénzt nem a gázszámla viszi el, hanem a sok apró-cseprő napi kiadás az üdítővásárlástól a munkahelyi ebédig.

Vigyázz, ebben a hónapban tilos kritizálni a másik költéseit, vagy veszekedni csak azért, mert megtudtad, mi minden szerinted felesleges dologra költ a párod. (Egyébként is a kritizálás a buta emberek szokása. Semmit nem érsz el vele, csak a kapcsolatodat mérgezed napról-napra. Ne felejtsd el a mondást: Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.)

A legjobb az lenne, ha semmiben nem változtatnátok a költési szokásotokon, annak ellenére, hogy elkezdtétek írni. (Nem lesz könnyű, mert sokkoló lesz látni leírva, mennyit költesz péksütire, nasira, vagy egyéb felesleges dologra.)

A második hónapban csináljatok egy „csak a legszükségesebbet” hónapot. Ebben a hónapban döntsétek el, hogy egész hónapban csakis a legszükségesebb dolgokra költötök, semmi olyanra, ami ezen túl van. A munkahelyi ebéd helyett vigyél otthonról ebédet, a büfében való kávézás helyett vigyél be instant kávét, ruhát is csak akkor vegyetek, ha tényleg szükséges. Felejtsétek el a moziba és az étterembe járást abban a hónapban. (Azt, hogy mi a tényleg szükséges kategória, közösen határozzátok meg. Szokj rá, hogy megkérdezed a házastársad véleményét is és közösen hoztok döntéseket.)

A második hónap végén látni fogjátok a kontrasztot a szokásos és a szükséges költés között. (Most nem tértem ki arra, hogy a fix, szükségesnek ítélt költéseidből is sokat lehet még faragni, például egy olcsóbb kábeltévé, vagy internetcsomaggal. De ezzel még ne törődjetek a második hónapban.)

Így már sokkal elfogadhatóbb és érthetőbb lesz mindkettőtök számára, hogy mennyit tudtok megtakarítani a havi költésetekből.

Már csak azt kell megbeszélnetek, hogy miért tegyétek ezt. Közösen tűzzetek ki célokat, amik motiválóan hatnak mindkettőtökre. Kifizessétek a hitelkártya-tartozásotokat, idő előtt tudjátok törleszteni a lakáshiteleteket, félretegyetek a nyugdíjatokra, vagy el tudjatok menni egy szép nyaralásra.

Arra vigyázz, hogy nem lehet minden hónapban a minimumon élni, mert egy idő után besokallsz. Természetesen, ha ég a ház a sok hiteltartozás miatt, akkor pár hónapig ez elfogadható, amíg nem rendeződik valamelyest a helyzet. De utána fontos, hogy ne felejtsd el élvezni is az életet, de csak azon a szinten, amit megengedhetsz magadnak. Ha hiteleid voltak, az a legjobb fokmérője annak, hogy eddig többet költöttél, mint amennyit lehetett volna. Vagy a bevételeidet növeld meg, vagy a vágyaidat igazítsd a bevételeidhez.

Így a harmadik hónap előtt közösen hozhattok egy tervet, hogy mire mennyit fogtok költeni és mennyit fogtok félretenni, vagy a hitelek visszafizetésére fordítani. Itt a hangsúly azon van, hogy a hónap előtt már megtervezitek, mennyi fog elmenni élelmiszerre, ruhára, utazásra, stb. Ehhez itt találtok segítségül egy excel-táblázatot.

Ha ezen a fontos területen, a pénzügyekben végre kialakul közöttetek az egyetértés és a tervszerűség, ha felismeritek az anyagi problémáitokat és közösen tesztek ellene, az forradalmi változást fog hozni az életetekben.

A tervszerű anyagi életről, az adósságoktól való szabadulásból, a pénzügyi tudatosságról és hasonló témákról már sokat írtam, a cikkben nem akartam megismételni az ott leírtakat. Ebben a témában legfontosabb írásaimat olvasd el itt, ezzel lesz teljes ennek a cikknek a mondanivalója.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

57 hozzászólás

  • cantus
    Mi úgy csináltuk a feleségemmel, hogy mikor összeházasodtunk átnéztem kinek milyen pénzügyi szolgáltatásai vannak. Mindent felmondtunk átmentünk egy bankhoz, ahol egyetlen (!) bankszámlánk van, de 2 bankkártya. Így szerintem jelentős bankszámlaköltség megspórolható. Utána a következő az volt, hogy nem másztunk bele abba ki mire mennyit költ. Csak két dolgot kértem és ezt a feleségem is elfogadta. Havonta tegyük félre a befolyt összeg X százalékát, illetve a csekkeket azonnal be kell fizetni. Ami ezek után marad az szabadon költhető. Ez egyfajta felelős gondolkodás, de nem köt teljesen gúzsba, hagy még szabad teret is.
  • tgwh
    Szerintem mindegy ki hogy csinálja, ha megpróbálják többféleképpen is. Aztán amelyik bejön, amelyik tetszik, úgyis azt választják.
    A gond ott kezdődik, ha valaki nem ismeri fel, hogy kezelni kell a pénzt, és figyelni mire megy el. Ők döntő többségben nem olvassák ezt a blogot…
    Vagy, tipikus magyar hozzáállás, főleg idősebbeknél: a férjet nem érdekli a dolog, feleségét igen, írja mire költ, minden kiadást előre borítékol – szó szerint -, kerekítve, néha tud is félretenni. Aztán amikor megemlítem, hogy miért nem vált olcsóbb szolgáltatásra, jön a válasz, hogy jó ez, meg macerás, meg hűségidő, meg szerelni kell, meg ha set top box akkor ők már idősek, nem tudják megtanulni, nagyszülők meg makacsul ragaszkodnak a hagyományos kábeltv-hez, nem is akarják megtanulni… hát ha inkább úgy kuporgatja össze a havi kiadásokat, és azon aggódik, marad-e hó végére, hát csinálja, változtatni nem akar.
  • Naiva
    mtoma73: Engem kifejezetten idegesítene, ha külön kérnem kellene a közös kasszából egy ruha vagy könyv megvásárlásához, és – ha jól ismerem a férjemet – őt hasonlóan zavarná. Mindkettőnek van saját külön költhető pénze (a közösön felül), nem számoltatjuk el a másikat, mire költi.
  • Zabalint
    A keresetkülönbség problémája éppen külön kassza esetén merül fel, hiszen egy házaspár nem élhet egészen eltérő életszínvonalon, akkor sem ha az egyik jóval kevesebbet keres.
  • Laci70
    Egyetértek azokkal, akik szerint nincs csodarecept, hanem a saját és párunk személyisége, a pénzhez való viszonyunk és az adott élethelyzet alakítja ki a családon belüli pénzkezelést.

    Mi alapvetően spórolósak vagyunk, külön számlánk van, külön megtakarítások vannak. Van, amit közösen fizetünk, van amit csak az egyikünk. Amikor mindketten aktív keresők voltunk, akkor felesben fizettük a nyaralást. Mikor a párom gyesen van, értelemszerűen nem fizet ilyesmibe a sajátjából, de azért megyünk nyaralni. Ez érzésből is megy. Nincs vele gond, meg szoktuk beszélni.

    Mivel a takarón egyikünk sem akar túlnyújtózkodni, marad mindkettőnknek zsebpénz, amivel szabadon gazdálkodhat. A pénzügyi célok pedig közösek, és ebben nagyon fegyelmezettek vagyunk. Ha dönteni kell, akkor a matek mindig segít nekünk, mert megmondja, hogy mennyi is az annyi.

  • cabala
    Engem nagyon érdekelne a Kiszámoló véleménye is erről – hiszen sok vonatkozása van… Általában úgy veszem észre, hogy a hölgyek szeretnek hamar rámozdulni olyan vagyonra is, amihez semmi közük – még akkor is, ha gyerek se született… Érdemes írni akkor is a bevételeket/kiadásokat, amikor pl. csak a pár egyik tagja dolgozik, aztán behajtani rajta később – esetleges szakításkor/váláskor? Érdemes már csak emiatt is gyűjteni a számlákat, vagy ez teljesen felesleges? Törvény szerint van magánvagyon, amit érdemes még házasságkötés előtt tisztázni… de mi van pl. együttélés esetén? Tegyük fel van egy pár, amelyik egyik párja már több mint egy éve nem dolgozik, nincs bevétele – aztán szakításra kerül a sor… Sok barátom futott bele olyanba, hogy simán éltek nála hónapokon keresztül úgy, hogy se albipénzt se konyhapénzt nem fizetett be a kedves… Hogy kellene ezt jól kezelni?
  • mtoma73
    Félre ne érts én nem akarok senkit lebeszélni a külön kasszáról. Ha nektek így működik, akkor csináljátok így. Én csak nem értem, hogy tud működni hosszú ideig, de elhiszem, hogy működhet.
    Nálunk viszont tök evidens volt a közös kassza mindkettőnk részéről, és egyikünknek sem okoz lelki vívódást, ha valamit szeretne, akkor hogy mondja el a másiknak.