Tavaly voltunk Rómában és másokhoz hasonlóan megnéztünk néhány kastélyt, a pápa (egyik) nyári lakát és hasonló dolgokat.
Elképesztően hatalmas paloták és hozzá tartozó kertek, a teljesen felesleges pénzszórásnak és pénzfelhalmozásnak az intő példái voltak ezek az épületek.
54 szoba, abból valószínűleg kettőt használtak rendszeresen, további néhányat, ha éppen partit tartottak, a többi közel ötven szoba pedig csak úgy volt, télen valószínűleg fűtetlenül, hónapok telhettek el, amíg senki nem járt azokban a szobákban.
Akkora kertek, hogy elfáradtál, ha elmentél a végéig. A pápa kertjében másfél órás túrát szerveztek, biztos vagyok benne, hogy a pápa nagy eséllyel egyszer sem járta körbe azt a kertet (sem).
S Róma (is) ilyen épületekkel van tele. Miközben az emberek nyomorogtak, a gazdagok nem tudták, mit csináljanak az összeharácsolt vagyonnal.
De nincs ez másképp ma sem, csak a mai gazdagok birtokára még nem mehetsz el körbenézni.
A kapzsiság és a mohóság ugyanolyan szenvedélybetegség, mint az alkohol vagy a drog. Errefelé főleg korrupt politikusok harácsolják a pénzt, de az a kevés, aki tisztességes úton szerzett vagyont, az sem tudja megmondani, miért is kell neki annyi pénz.
Egy bizonyos, nem túl magas szint után már nem tudod értelmes dologra költeni a pénzt, de a kapzsi embert ez nem érdekli. Neki még több és még több kell. Aztán jön a kínlódás, az egy gombóc fagyi kétmillió forintért, a harmincmilliós táska, egy filmben használt kellék 250 millió forintért, a jacht, a magánrepülő és a többi ostoba pénzszórás.
A nemzet gázszerelője Felcsútról elautózik a budaörsi reptérre, onnan helikopterbe ül, elmegy Szegedre, ott visszaszáll az előre leküldött második autóba, bemegy Szegedre, majd visszafelé ugyanezt eljátssza. A két település közötti távolság háztól-házig, végig autópályán, autóval kemény 214 kilométer, minden sebességkorlátozást betartva két óra sincs az út. S lefogadom, hogy egy luxus kisbusz hátsó ülése sokkal kényelmesebb lenne, mint egy zajos helikopter hátsó ülésén való repülés. De akkor miért loptunk össze többszáz milliárdot, ha nem helikopterrel megyünk, hiába nem gyorsabb és sokkal kényelmetlenebb?
Az orosz korrupcióellenes bizottság helyettes vezetőjének otthonában 45,5 milliárd forintnyi valutát találtak készpénzben, s ő csak egy a sok közül, aki lebukott és ez nyilván csak a jéghegy csúcsa. Volt már újsághír orosz tábornokról is, akinek a pincéje derékmagasságig tele volt készpénzzel, az egerek ették a rengeteg pénzt.
Ilyenkor egy normális ember elgondolkodik, hogy miért csinálja ezt valaki? Amikor már sehová nem tudja rakni a lopott pénzt, már közel 50 milliárd forint áll otthon a kisszobában, de még mindig többet és többet akar. Van egy szint, amikor már minden szükséged bőségesen be van töltve és józan ésszel nem lehet megmagyarázni, miért kell valakinek még több pénz.
Nem feltétlenül kell korruptnak lenni, hogy valaki ne tudjon leállni a harácsolással. A pénz sok embernek olyan, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle és még többet akarsz belőle.
Sokan hajtják a még több pénzt és igazából nem tudják megmondani, miért teszik.
Egy ügyfél panaszkodott, hogy bár 300 milliót hoz a cége évente, de annyi stresszel jár, hogy azt nem kívánja senkinek. Megkérdeztem tőle, hogy egyáltalán mire kell még neki az a pénz? Megvan a ház, sőt, már a gyerekek háza is, a meglévő pénzből élete végéig elél, ha eladja a céget, még kap rengeteg pénzt, többje lesz, mint amit értelmesen el tudna költeni, miért csinálja azt, amit csinál?
Mire kell még neki újabb és újabb háromszáz millió, főleg, hogy panaszkodik, hogy mennyire nem bírja?
Látszott rajta, hogy ezen az egy dolgon még nem gondolkodott, hogy valójában miért is kell neki még több pénz.
Nem tudta, ahogy a legtöbb ember nem tudja, miért is hajtja a pénzt mindenáron. Amíg szükségeid vannak, addig érthető, hogy szeretnél több pénzt, hogy vehess egy lakást, egy házat, egy autót, de amikor már minden szükséged be van töltve, akkor már miért kell még több a pénzből, bármi áron?
Ha a munka vagy az alkotás kedvéért, a közjó vagy valami más nemes eszme érdekében dolgozol, amikor már mindened megvan, az teljesen rendben van. Mondhatod azt, hogy bár már neked nem kell több pénz, de még több embernek akarsz munkát adni vagy még többet akarsz adni a rászorulóknak. De amikor a pénzért dolgozol tovább, mert még többet akarsz, de igazából te sem tudod, hogy miért is kell neked még több pénz, akkor a pénz az életedben drogként funkcionál.
Ugyanazért akarsz még több pénzt, amiért a drogos még több adagot akar. Ugyanúgy rabja vagy a pénznek, ahogy a drogos a drognak. Józan pillanatában minden drogos belátja, hogy a drog semmire sem megoldás, nem jobb lesz tőle az élete, hanem egyenesen tönkreteszi, mégsem tud leállni vele.
Sok ember az önértékelési problémája miatt érzi úgy, hogy még több pénzt kell összeharácsolnia. A saját értéke helyett a még több pénzben akarja mérni az értékét. Ha nekem több pénzem/jobb autóm/nagyobb házam van, mint másnak, akkor az azt jelenti, hogy értékesebb/ügyesebb/okosabb/jobb vagyok, mint más. Rossz hírem van: a te értéked és a vagyonod értéke két külön dolog. Lehetsz értékes ember kevés vagyonnal és utolsó gazember rengeteg pénzzel. Ha a vagyonodra vagy büszke, akkor azt árulod el magadról, hogy értéktelen embernek gondolod magadat, azért kell a vagyonoddal dicsekedned, mert saját értéked nincs, amivel lehetne dicsekedned. (Hasonló ez ahhoz, amikor valaki arra a legbüszkébb, hogy melyik nemzetben született. Egy olyan dolog, amiről nem tehet, nem is tett semmit hozzá. Ha ez a legnagyobb értéke egy embernek, akkor azt jelenti, hogy az ilyen ember értéktelennek gondolja magát.)
Mások hatalommániában szenvednek (szintén gyakran önértékelési probléma miatt), nekik a pénz csak eszköz a még több hatalom megszerzése érdekében. Ezért nem elég az 50 milliárd, kell 250 milliárd.
Lehet ok a menekülés egy probléma elől. A munkaholizmus egy nagyon gyakori szenvedélybetegség, ahol a munkamániás a problémái elől nem alkoholba vagy drogba menekül, hanem a munkájába, hogy addig se kelljen törődnie a szétesett magánéletével vagy bármi egyéb problémájával. Ez lehet ok a még több és több pénz megszerzése mögött is, a pénz igazából nem cél már, csak az önigazolás eszköze, nem a pénzre van szükség, hanem az önmaga elől való menekülés lehetőségére.
Állhat a kapzsiság mögött irigység is, nehogy már a Józsinak többje legyen, mint nekem.
A kapzsi ember összekeveri a célt az eszközzel, a pénz már nem eszköz az életében a szükségek kielégítésére, hanem az válik a céllá. Ezért nem érti egy kívülálló, hogy miért kell még több eszköz egy kapzsi embernek, amikor már minden értelmes anyagi életcélt elért a pénz segítségével.
A kapzsi ember szinte kivétel nélkül definíciószerűen önző (én, én, én, nekem, nekem, nekem), mások problémái soha nem érdeklik (empátia gyakran teljes hiánya), mivel mindig többet akar, így soha nem lehet elégedett, hiszen ez utóbbi egy statikus, az előbbi egy állandó mozgásban lévő állapot és gyakran a cél (még több pénz) szentesíti az eszközt (a pénz elérésének módját).
Amikor Rockefellert, a híres amerikai milliárdost megkérdezték, mennyi az elég pénz, annyit válaszolt, hogy mindig a még egy kicsit több. Ezzel a mondatával valószínűleg megalkotta a kapzsiság jelmondatát is.
A kétezer leggazdagabb embernek több a vagyona, mint a legszegényebb négy és fél milliárdnak. Az ilyen embereknél összegyűlő pénz olyan gyakran, mint a vérrög az erekben. Az az egészséges, ha a vér szabadon tud áramlani az erekben és mindenhová eljuttatja a benne lévő táplálékot. Ha valahol túl sok kicsapódik a vérből, összegyűlik vérrög formájában, akkor az akadálya lesz az áramlásnak, nem jut el mindenhová a vér. Minél nagyobb a vérrög, annál jobban akadályozza az egészséges áramlást.
Amikor esztelen vagyonok felhalmozódnak embereknél, akik egyszerűen csak ülnek az ezermilliárd forintok felett, az ugyanilyen rögöt jelent. A leggazdagabb húsz ember felesleges vagyonának feléből fél Afrikában csodát lehetne tenni sok millió ember életében oktatás, egészségügy, de akár a mindennapi megélhetés területén is.
(Sokan mondják, hogy ezek az emberek nem a pénzért csinálják a vállalkozásaikat. Akkor még inkább érthetetlen, hogy miért nem adják vissza a társadalomnak annak az összegnek a felét, amit még a leszármazottak tizedik generációja sem fog tudni értelmesen elkölteni.)
S nem, ha te szeretnél egy szép otthont és egy autót a családnak, te még nem vagy kapzsi. Akkor sem vagy az, ha azt szeretnéd, ha egy kicsit jobban menne a céged.
A cikk az értelmezhetetlenül túl sok pénzt összeharácsolókról szól, nem rólad. De mindenkinek érdemes átgondolnia, miért is akar még többet. A valódi szükségeim betöltése a cél, vagy már csak egyszerűen a kapzsiság motivál, hogy nekem legyen még több? Egy kapzsi ember átok a környezte számára, de a saját maga számára is. Ha észreveszed magadon a jeleket, érdemes minél előbb változtatni a gondolkodásodon és a pénzhez való hozzáállásodon is. Ahogy a Biblia mondja, minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Nem a pénz, mert azzal semmi baj nincs. A pénz szerelme viszont tényleg minden bajnak a gyökere, ezért van korrupció, drogkereskedelem, csalás, lopás, prostitúció és nagyjából minden más negatív viselkedés is. Fontos, hogy ne a kapzsiság motiválja a viselkedésünket.
