Egyre többször merül fel kérdésként, hogy mennyiért lehetne eladni egy vállalkozást. Különösen fontos mostanában ez a kérdés, sokan kerülnek nyugdíjas korba, akik a rendszerváltás után kezdtek el vállalkozni és a gyerekek nem akarják átvenni a céget. (De akkor is fontos tudni, mennyit ér a cég, ha nem eladni akarjuk, hanem például egy új tulajdonos részesedést akar vásárolni a meglévő cégben vagy válás miatt kellene meghatározni a cég értékét.)
Elöljáróban annyit fontos leszögezni, hogy nem minden vállalkozást lehet eladni, a jellemzően csak a vállalkozót foglalkoztató mikrovállalkozások nem piacképesek. Ezek azok, amik tulajdonképpen csak munkahelyként funkcionálnak, valaki egy havi összegért magának dolgozik benne. Ebben az esetben esetleg lehet valamit kapni az üzlethelyiségért, az ügyfélkörért, de ezek nem túl nagy összegek.
Azok a cégek eladhatóak, amik már nem a tulajdonos munkaerejére és személyére épülnek, van egy kiépült struktúrája, alkalmazottai, ügyfélköre és egyáltalán nem utolsó sorban értéket képvisel a cég a vásárló számára.
Az egyik esetben a cégnek nincs semmi vagyontárgya, ilyenkor a bevétel, de még inkább az éves eredmény alapján szokták meghatározni az árat. Ilyen cégek például a szoftverfejlesztő cégek.
Elképzelve egy elméleti céget, amelyiknek van egy vagy néhány terméke, amivel már semmit nem kell csinálni, csak hozza magától a pénzt (mondjuk egy dobozos szoftver, aminek havi vagy éves előfizetése van). Ebben az esetben a vevő úgy számol, hogy a cég termel éves százmillió forintot, az állampapír hozama 6%, ekkor a hozamelvárása a befektetőnek, mivel ez mégis csak kockázatosabb, mint egy állampapír, évi 10%. Vagyis a vevőnek egymilliárd forintot érne meg egy ilyen cég, ami a világ végezetéig hozza az évi százmilliós adózott eredményt.
Persze olyan cég, amivel nem kell semmit dolgozni, leginkább csak az elméleti példákban létezik.
Jellemzően az éves adózott eredmény ötszörösét szokták adni a cégekért abban az esetben, ha nincs valami egyéb előnye a cégnek a vevő szemében és nem is várható jelentős növekedés a cég életében. Előfordulhat, hogy a cég felfelé ívelő pályán van és bár jelenleg nem jelentős az éves eredmény, de egyértelmű, hogy néhány éven belül naggyá fog nőni a cég. (Vagyis az éves profitot szokták korrigálni annak várható változásával, legyen az növekedés vagy csökkenés.)
(A nagy növekedési potenciállal bíró cégek forognak a tőzsdén 60-80-200 P/E rátával, vagyis a befektetők az éves eredmény 60-200 szorosát adják a cégért. A legtöbbször de nem mindig azért kiderül, hogy akkorára nem tud nőni a cég, amekkorát a befektetők vizionáltak. De ebben az esetben is a növekedés van beárazva a részvények árába.)
Az is elképzelhető, hogy a cég nem aknázza ki a lehetőségeit, ezért ad többet a befektető a cégért, mint amit az éves eredmény indokolna. (Például ezen az oldalon szinte egyáltalán nincsenek reklámok és nem is lehet pénzügyi termékeket venni. De ha valaki megvenné, ezt a lehetőséget is beárazná, mert ki tudná, ki akarná használni ezt a potenciált is, így többet ér neki az oldal, mint amennyit az most hoz.)
Azonban van egy felső határa a vásárlásnak: mennyiért lehetne ezt a céget létrehozni a semmiből. Megint csak a példánál maradva, ha valakinek kellene ez az oldal, mondhatná azt, hogy 150 millióért felveszek öt cikkírót és sokat reklámozom a cikkeket, egy-másfél év alatt elérem ugyanazt az ismertséget és látogatottságot, ami most itt megvan, ezért ennél többet nincs miért fizetnem a cégért, akkor inkább létrehozom magamnak. (Nem, nem eladó az oldal, csak azért írom ezeket, hogy el tudjam magyarázni a gondolkodásmódot.)
Vagyis két felső korlátja van egy cég értékének: az újralétrehozás költsége és az elvárt éves alternatív hozam. Ennél többet senki nem fizet egy cégért, hacsak nincs valami a cégben, ami mégis többet ér ennél. (Szabadalmak, bejáratott márkanevek, nagy növekedési potenciál, jelentős piaci részesedés, de akár a képzett munkavállalók is értéket jelenthetnek, stb.)
Az is lehet, hogy a cég működése nem ér semmit, egyedül a meglévő vagyontárgyai képviselnek értéket. Ekkor a cég értékét a vagyontárgyak piaci ára határozza meg. Fontos, hogy a számvitel és a pénzügy két külön világ. A számvitel egyedül az adózás szempontjából számít, a cég vagyontárgyait pénzügyi alapon kell értékelni, nem számviteli alapon. Lehet, hogy egy gépsor számviteli értéke 50 millió forint, de semennyiért nem lehet eladni a piacon, mert már elavult a technológiája. Vagy fordítva, számvitelileg már semmit nem ér a gép, mert le lett írva az évek során, mégis el lehetne adni negyvenmillió forintért.
S a két véglet között (semmi vagyontárgya nincs a cégnek vagy csak vagyontárgya van a cégnek) rengeteg vegyes cég van, amelyiknek a telephelye is ér valamit és maga a cég működése is profitot termel. Ilyenkor külön szokták számítani a termelőeszközök piaci árát és a cég által termelt profitot. (A meglévő hitelek összegét persze még le kell vonni a vételárból, ahogy a forgótőkét és a meglévő készpénzállományt viszont hozzá kell adni.)
Nagyobb cégeknél már ennél komplikáltabban számolnak (DCF analízis, versenytársakhoz viszonyítás P/B és egyéb mutatószámok alapján, közelmúltban történő hasonló felvásárlás korrigálva a cégek közötti különbségekkel, nem éves eredményt néznek, hanem az EBITDA-t, iparáganként eltérő szorzót használnak, stb.) akit mélyebben érdekel a téma, keressen rá a business valuation kifejezésre vagy olvasson vállalati pénzügyekről szóló szakkönyveket.
Mivel sok eladó cég van (most mentek/mennek nyugdíjba a rendszerváltás környékén indult vállalkozók), nem olyan könnyű eladni egy céget, de nem is lehetetlen, ha van benne olyan, ami egy másik, hasonló cégnek értéket képvisel. Ha a neten rákeresel, találsz olyan cégeket, akik azt állítják magukról, hogy segítenek eladni a cégedet. Mondjuk ahol csak gmail-es elérhetőség meg mobiltelefonszám van, azért ott egy kicsit szkeptikus lennék a helyedben.
Ha te tudod, hogy milyen fórumokon érdemes megpróbálni eladni egy céget, ha van ezzel tapasztalatod, mit rontottál el, mit csináltál jól, mit csináltál volna másképp, akkor írd le a hozzászólásokban.
