Amikor több évtizedes sodródás és átgondolatlan pénzszórás után végre elkezdesz foglalkozni tudatosan a pénzügyeiddel, gyakran azzal szembesülsz, hogy bizony vissza kell fognod a költéseidet, mert jóval többet költesz, mint amit megengedhetnél magadnak.
Ez jobbik esetben abban nyilvánul meg, hogy nem, vagy nem eleget teszel félre a keresetedből, rosszabbik esetben pedig különböző hiteleid vannak, ami egyértelmű jele annak, hogy többet költesz a kelleténél.
Azonban gyakran felmerül a kérdés, miből tudnál megspórolni, hiszen első ránézésre minden költésedre szükséged van.
Felmerül például, hogy cappuccinóra rengeteget költesz a munkahelyi büfében. Gyorsan összeadva a napi kétszer négyszáz forintot, mindjárt találtál havi 17.600 Ft-ot, ami egész csinos összeg. Ha ehhez hozzáadod, hogy reggelizni sincs időd otthon, ezért a reggelidet is a büfében veszed meg, újabb 7-8.000 Ft-ot tudnál spórolni.
Igen ám, de reggelizni szükséges, otthon meg nincs időd rá, örülsz, ha ki tudsz reggel kecmeregni az ágyból hét óra alvás után és beérsz autóval a munkahelyedre kilencre, hogy aztán a büfében kezd a munkanapot.
Ezért elhatározod, hogy a reggelit megtartod, a cappuccinókról lemondasz.
Három napig úgy érzed magad, mint akit agyonvertek, egész nap kóvályogsz és semmire sem vagy használható a munkahelyeden. Ez így nem mehet tovább, úgyhogy a cappuccinók is visszakerülnek a fogyasztásodba. Bezárult a kör, most már tényleg fogalmad nincs, hogyan tudnál spórolni.
A baj az, hogy nem a probléma gyökerét kerested meg, hanem csak a hajtását akartad levágni. Ha gyomláltál már valaha kertben, akkor tudod, hogy hiába vágod le a gyomok hajtását a föld felett, ha a gyökerét nem kerested meg, újra és újra elborította a kertedet a gaz.
A fenti esetben a probléma gyökere az, hogy miért csak hét órát alszol, miért csak beesel a munkahelyedre minden nap és miért csak két kávéval tudod végigcsinálni a napot?
Az ok prózai: túl későn fekszel le minden nap. Sokáig vagy fenn éjszaka, lógsz a neten, olvasod a fontosabbnál fontosabb facebook-os bejegyzéseket, bulvárhíreket és mire észbe kapsz, már régen elmúlt éjfél.
Ezért nincs időd otthon megreggelizni, ezért kell legalább két kávé ahhoz, hogy használható legyél, ezért kell autóval járnod dolgozni. Mert nincs erőd felkelni időben.
Határozd el, hogy mostantól este 10-kor lámpaoltás. A sok értéktelen hír és vicces kép megvár holnap is, ami munkát pedig nem tudtál elintézni este 10-ig, az ráér másnap is.
Ha lefekszel időben, akkor reggel hatkor frissen ébredsz, van időd otthon megreggelizni, inni egy kávét fillérekért, felülni a metróra és bemenni dolgozni.
Ha az autót is beleszámolom, legalább havi 50-60 ezret tudsz azon megspórolni, hogy elhatározod, hogy mostantól időben lefekszel.
Egy másik példát is mondjak, az is lehet, hogy szeretsz bevásárolni, ezért hetente 3-4-szer is elmész bevásárolni. Ilyenkor ezer hülyeséget megveszel, amit egyébként nem vennél meg. Ebben az esetben az a megoldás, hogy áttérsz a heti-kétheti nagybevásárlásra és csak az apróságokat veszed meg a sarki boltban, mint friss kenyér és tej. A plázákban történő sétálgatás helyett is találj magadnak valami másik elfoglaltságot, ahol nem versz el annyi pénzt. Te ezen tudsz spórolni súlyos tízezreket.
Tehát amit mondani akarok, amikor vissza akarod vágni a költéseidet, ne csak egy egyszerű fűnyíró-elv alapján hagyj el dolgokat, hanem gondold végig, hogy az életviteled, vagy szokásaid átalakításával vajon nem érnél-e el nagyobb eredményt a megtakarításban. Hiába kezeled a probléma tünetét, amikor a probléma gyökerét kellene megszüntetned.
Ha a fentiekkel kapcsolatban van egy jó sztorid, írd meg a hozzászólásokban a kiszamolo.hu-n.
Erről a témáról már sokat írtam, a régebbi írásokat itt tudod elolvasni.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Nagyon nagy igazságok vannak ebben a cikkben! Az a baj csak, hogy akire vonatkozik, ezt nem fogja felismerni 🙂 Vannak olyan emberek, akik életvitelszerűen b****k el a pénzt, mert nekik JÁR a capuccino a munkahelyen, JÁR a kocsi a seggük alá akkor is, ha nincs rá semmi szükségük, stb. Érdekes módon ugyanezek az emberek lógnak naponta órákat a Facebookon és a többi értelmes oldalon 🙂
usernek ugylatszik, atjott a bejegyzes uzenete, es vegre nem csak a kifogasokat keresi valaki, hanem el tud vonatkoztatni ket konkret peldatol, ugye........... 🙂
A cikk nem a gyári munkásról szól, aki 3 műszakban dolgozik, hanem azokról akik H-P 8 (9)- 17 óra közt dolgoznak. Irodai meló. Szerezz egyet Te is, kényelmes, tanúsíthatom!
A műszakban dolgozó gyári munkás nem 7-kor, hanem 6-kor kezd, az irodai munkás meg vidéken jellemzően 8-kor, Budapesten jellemzően 9-kor.
Őszintén fogalmam nincs, min is rugózol reggel óta.
Csak az az ember, akinek reggel hétre kell menni a gyárba?
Vagy csak az a munka, ha valaki a szalag mellett csomagolja a dobozos tejeket?
Képzeld, Budapesten simán megvan, hogy naponta másfél órát utazol a munkába. Ha reggel hétkor tudod leadni a gyereket az oviba, sehogy nem érsz be fél nyolcra dolgozni.
Ezért aztán a legtöbb helyen 9-kor van kezdés, de képzeld, tovább is maradnak benn.
Te ugye csak tévéből láttál kékgallérost?
Jó a cikk, azt felejtetted ki belöle, hogy hogyan vegyed rá a feleségedet, hogy ne vegye tele lommal a lakást. Szvsz, a folyó kiadások 90%-át a feleség költi el és többnyire teljesen felesleges dolgokra. 🙂
vannak masik cikkek, amik ezzel foglalkoznak:) Amugy a cikkek nagyresze 1 reszproblemara fokuszal:)
Nem inkább a gyerekek? Erre már bizonyos gyorsétterem láncok is rájöttek.
Tényleg nem olvastad a kettővel ezelőtti cikket? (Pénzügyek a házasságban) 🙂
Amúgy én nem értek hozzá, de ahogy leírod, az eléggé csak tünetek szintjének, vagy férfi-női alapkülönbségnek tűnik. Érdemes a mélyére ásni. Kezdheted pl. az utóbbival itt: youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM
Kereskedelemben is gyakori a 9:00-ás kezdés (vidéken is).
Főleg a ruhaboltok és egyéb tartós cikk boltok nyitnak 9-kor, de gondolom az nem azt jelenti, hogy 8-ra pontban beesik az eladó.
Kiegészíteném a cikk vásárlásról szóló részét azzal, hogy bevásárló listával vásárolva nem kerül a kosárba felesleges dolog. Apró, de nagyon hatékony módszer.
Már volt itt ezen a blogon szó róla, de nekem megér annyit, hogy szökő évente esetleg megveszek valami felesleges dolgot, bár amúgy nem jellemző rám, mint hogy olyan aprólékos dologgal törődjek, mint bevásárló listát írjak. Jó hogy nem mindjárt kettős könyvelést...
A bevásárlólista bevált és fontos, hogy éhesen nem szabad menni. Akkor mindig összeveszek minden hülyeséget, ami aztán a kukában landol.
Én az első munkahelyemen, egy japán multinál találoztam az 5 Why (5 Miért) filozófiával. Először hülyeségnek tűnt, bosszantó volt, mikor egy hiba után megnéztük az okot, hoztunk rá egy intézkedést, de folyamatosan visszadobták, és az általunk talált ok okozóját akarták megtalálni. Természetesen nem lehet mindig 5 szintig eljutni, de ez a típusú szemlélet tényleg sokszor segített egy probléma valódi okának a megtalálásában.
Itt meg tudtok nézni egy példát:
hu.wikipedia.org/wiki/5W
Ezen is látszik, hogy minden szinten tudunk megoldást, de azok nem segítenek a valódi problémán.
Egyébként az is egy érdekes dolog, hogy mikor egy megbeszélésen felmerül egy probléma a magyar kollégáktól többnyire azt hallani, hogy ezt miért nem lehet megoldani, a külföldiek pedig a megoldásokat keresik, nem a kifogásokat ... 🙂
És mi a játékszenvedélyének az oka? 🙂
Hja, a külföldi talál is megoldást, csak szart, a magyar meg egyből átlátja, hogy tényleg nem lehet megoldani az adott dolgot 🙂 Tapasztalat... Főleg a finnek járnak élen a mindenképp-legyen-megoldva-az-már-nem-számít-ha-szar ötletek terén.
Én is jártam már úgy külföldiekkel, hogy nem lehetett megértetni velük, hogy miért nem jó a megoldás, úgyhogy inkább megcsináltuk rosszul, ahogy kérték, és végül akkor megértették, mi a baj, mikor gyakorlatban mutatkozott a probléma.
Webfejlesztőként dolgozom. 8:45-re kell beérnünk. Pénteken 9-re. De tudok olyan fejlesztő céget, ahol rugalmas munkarend van: 8-10 között érj be valamikor :P.
"áttérsz a heti-kétheti nagybevásárlásra és csak az apróságokat veszed meg a sarki boltban"
Ezzel vitában szállnék, mert a sarki kisbolt valószínűleg másfélszer drágábban adja azt a kenyeret és tejet, amit a bevásárlóközpontban megkapsz olcsóbban. Az elv rendben (ne vásárolj vackokat), de a gyakorlati megvalósítás nem az igazi. Szerintem elhatározás kérdése, hogy összevásárolunk-e mindenféle nem szükséges terméket. Amióta elkezdtem tudatosabban figyelni a pénzügyeim, végig tudok úgy menni egy bevásárló központon, hogy lehet több terméket is megnézek, de végül nem veszem meg, mert átgondolva rájövök,hogy ha épp nem járnék erre, nem is szeretnék ilyet venni. Talán a függőségek leküzdéséhez tudnám hasonlítani: csak elszántság kérdése a dolog.
(OFF: gratulálok a bloghoz, és kívánom, hogy egyre több emberhez eljusson az írásod, sajnos nagyon ráférne az emberekre egy kis pénzügyi kultúra!)
Fura, hogy mintha mindenki csak a két szélsőséget ismerné. Magam részéről sem a sarki éjjel-nappali (ahol még nyugtát is nehezen adnak), sem pedig a hipermarket (ahol garantáltan el van cseszve >1 óra, és autó nélkül eleve nem is érdemes megpróbálni). Csakis a középméretű, "optimális" boltokba járok (MATCH - na ebből pár hónap múlva már egy sem lesz -, SPAR, GRoby, nagyobb CBA, meg ahova nem járok: LIDL, ALDI, Penny Market).
"Talán a függőségek leküzdéséhez tudnám hasonlítani: csak elszántság kérdése a dolog."
Bár így lenne. De sajnos nem mindig csak az. Különösen erősebb függőség esetén.
Erről a cikkről eszembe jutnak még az üdítős automaták, kisboltok, pékségek, stb. Ezek is apróságnak tűnnek, de ha mondjuk valaki tart magánál vizet vagy üdítőt, akkor hosszútávon rengeteget spórol ahhoz képest, mint aki nem és automatából veszi. Ugyanez igaz a nap közbeni esetleges kisebb étkezésekre.
Én csak egy saját tapasztalatot tudok így hirtelen ezzel kapcsolatban: 7 évvel ezelőtt, amikor összejöttem a feleségemmel, még mindketten dohányoztunk. Aztán a feleségem terhes lett, és egyik napról a másikra letettük a cigit (csak így lehet!), akkor még nem anyagi megfontolásból, hanem hogy a babának ne ártsunk (meg magunknak). Egy mellékes, de nem elhanyagolható dolog viszont, hogy azóta a cigipénzt egy takarékszámlán gyűjtögetjük 🙂 Nem sok, de 12e Ft fixen havonta, ami a hamutartó helyett egy "malacperselyben" landol... Ha cigiznénk, nem hiszem, hogy tudnánk ennyit "csak úgy" félrerakni tudatosan.
Közben még egy dolog beugrott, a cikkben említett kávépénz: évekig a melóhely büféjében vettem 100 Ft-ért a kávét. 2 éve otthonról hozom, mert a feleségem úgy is főz magának, de a gépünk csak két adagot tud főzni, szóval a "maradékot" hozom magammal kis flaskában! 🙂
"... amikor vissza akarod vágni a költéseidet, ne csak egy egyszerű fűnyíró-elv alapján hagyj el dolgokat, hanem gondold végig, hogy az életviteled, vagy szokásaid átalakításával vajon nem érnél-e el nagyobb eredményt a megtakarításban."
Ej, ha a magyar állam ezt icipicit is megfogadná...
Nem ide tartozik, de nagyon érdekelne, hogy mit gondolsz erről:
index.hu/gazdasag/2013/04/24/nagy_pofont_kapott_az_allam_az_agyonreklamozott_eurokotvennyel/
különösen ez érdekelne: "ugyanakkor 472,3 millió eurónyit – tehát az első három hónapban eladott érték nagyjából egyharmadát – vissza kellett vásárolnia az államnak"
Ezt hogy csinálták???
Ismertető:
"Törlesztés, visszavásárlás
A Prémium Euró Magyar Államkötvényt a Kibocsátó lejárat előtt nem váltja vissza. A Prémium Euró Magyar Államkötvény névértékének visszafizetése a lejáratkor egy összegben esedékes."
Akkor mi van?
Ki, miért adott vissza? Ha lenne visszaváltás akkor lehetne nyerészkedni az árfolyamon (pl.: ft-ot átváltva megvette valaki 280-on az eurot, most visszaadva eladta 300-as árfolyamnál az eurot és még mondjuk 2%-os ( diszkont mellet is komoly nyerőben van.
Ennyi erővel vehettek volna eurót 280-on és eladhatták volna 300-on, és nem bukják a 2%-ot.
Nincs ebben semmi spekuláció, inkább csak egy rossz döntés.
Nem biztos hogy szorosan idevág, de majd aki unja átugorja.
Régebben rendesen munkahelyen ettem mint általában mindenki, e mellett allergiás/asztmás voltam, csomót költöttem gyógyszerre is.
Elkezdtem diétázni, bizonyos dolgokat nem eszem, így rögtön kizárva a munkahelyi ebéd, hozom magamnak. Azóta lecsökkent a gyógyszerigény is. (És ne valami nagy dologra gondoljatok, sima pollenallergia.)
Ugyanígy a bevásárlás is: azzal hogy nem eszem tejet/kenyeret, nem kell naponta boltba rohangálni, sütikét, fincsiséget venni. Piacra járok, aminek az egyetlen hátránya a kp igény, de én gyors voltam, még nyithattam KH zéro-t. 🙂
Szerintem teljesen átjön a cikk mondanivalója.Én egy termelő cégnél dolgozom, folyamatos 4 szakos 8 órás munkarendben,és függetlenül attól, hogy a céges büfében le tudnám vásárolni a cafeteriát, de nem vagyok LUSTA arra, hogy időben felkeljek reggel, és otthon igyam meg a kávémat.
Abban igazatok van, hogy a sarki kisbolt drágább, mint a multi, de attól ,hogy szükségem van egy kg kenyére, még nem veszem meg az egész boltot, mert hát ha már ott vagyok, akkor de jó lenne ez meg az...Önfegyelem kérdése az egész...
Ez nagyon igaz. Mármint a kisbolt esete. Mi sokszor régen kis apró vackokért is nagy boltokba jártunk, de ott óhatatlanul és menthetetlenül bekerült a kosárba minden vicik-vacak, amivel kiszúrták a szemünket a sorokban 🙂 Sokszor az önfegyelem ellenére is. A kisboltban meg nincs nagyon semmi, csak ami tényleg kell. Ráadásul a mi kisboltunk (ami a panelházunk aljában van) olyan szuper, hogy a legtöbb dolgot jó áron adják, sőt, van ami jellemzően olcsóbb, mint a hiperekben. Sokszor meg is lepődtünk már ezen, ezért vannak dolgok (pl. kakaópor, mosogatószer), amit direkt a kisboltban veszünk, mert nem 5, hanem akár 50Ft-tal is olcsóbb.
Már olvashattál róla többször.
Az miért sívár élet, ha van annyi eszed, hogy van megtakarításod viszont nincs gyomorfekélyed a hiteltörlesztések miatt?
Szia Kiszamolo!
Nagyon szeretem a posztjaidat.
Jozsefnek meg uzenem hogyha nem birod kezelni asszonyod penzszorasat akkor az a te hibád.
Szóval az élet sava-borsa a kávézás meg a plázázás? Aki máshogy él, annak sivár az élete. Világos.
Bár ilyen egyszerű lenne, hogy elhatározom és pitty-putty elalszom.
Üdv!
Nekünk a "minden költést felírunk egy programba" módszer vált be.
Addig nem annyira figyeltünk a kiadásainkra, kicsit félre-félretettem (Fundamenta pl.), de nem voltam tudatos fogyasztó.
Ledöbbentünk egy-két hónap költségösszeírás után, és számos pénzelszívó lyukat betömtünk, de még mindig nem eleget.
- Rengeteget spórolunk, amikor otthonról viszünk kaját a munkahelyre.
- A cigi végleges letevése elképesztően sok pénzt, tízezreket hagyott nálunk.
- Nagyon figyelünk a víz- és áramfogyasztás mennyiségére is, persze nem gyertyafénynél olvasunk, de így is sokat lehet faragni.
- És bár nagy a kísértés, autót lehetőleg csak akkor használunk, amikor kifejezetten szükség van rá. 1 éves fiunkkal is BKV-zunk simán (hordozóval, nem babakocsival).
- Valamint, ha lehetőség adódik rá, akár kisebb összegeket is le-le kötünk.
Nekünk többnyire ezek jöttek be.
Az ótó lassan az egyetlen luxusom de tekintve hogy semmi kedvem elindulni a melóból fél háromkor, hogy négyre a kölkökért odaérjek, ha én vagyok a soros, és kb. havonta 3x8 órát (3 teljes munkanap!) nyerek rajta, hát annyit nem ér a szaros 4 ezres, amit spórolnék a tömközllel, főleg ha a nagyobbik kölöknek is bérletet kéne venni. És igen, semmi kedvem reggel másfél órával korábban kelni, a bruttó 4 perc helyett 30-35 perc alatt a bölcsibe érni, rossz időben egy nyakigsáros kölökkel. Tény és való, de ezerszer kiszámoltam, akkor se akarom és kész. Adósságom nincs, megtakarításom van, bevételem van, éjjel ha fent maradok, akkor meg vasalok, cikket írok, rendet csinálok, gondolkodom, néha hozzájutok egy könyvhöz....de ha szédelgek, akkor lefekszem időben, kávét itthon iszom, bár melóhely is adja ingyér. Mindenki maga tudja, hol bírja megfogni a kiadásait, és miért is akarja.
Köszönjük, Vakmacska. 🙂
Ha nincs adósságod és van megtakarításod, akkor nyilván nem neked szól a cikk. 🙂
Perszehogy:)- amúgy a kismamabérletes időszakban komolyan lehetett volna fogni a közlekedésen - ha hajlandó lettem volna a fent említett havi 3x8 órát eltömegközlekedni, mivel a 4 ezer meg a 18 ezer (kismamabérlet vs autó) közti havi különbség VALÓBAN komoly megtakarítás. Vagy kétszer (már két hónapban, de sose lett teljes hónap belőle) szaladtam neki, főleg október-november táján, aztán szegény MÁV és BKV tett róla, hogy szitkozódva abbahagyjam, pedig az valóban jelentős megtakarítást hozott volna, és mint tudjuk, minden pénznél van több pénz, ami általában jó...és nyomasztott, hogy ennyire nem bírom magam rászánni. Aztán eljött a gyeskorszak vége, és most már fütyörészve vágom magam a tragacsba, hogy ha akarok fogni havonta 4 db ezrest, azt azért ha aaaannyira akarom, megtehetem máshol is.
Megtakarítani, ésszerűsíteni ugyanis nálunk meg mindenkinél is lehet...mindig van MÉG jobb.
Értem én mire megy ki a poszt, meg egyet is szoktam érteni általában, de azért ez túlzottan sarkos. Aki 800 forintot elkávézik naponta, az szimplán hülye. Ha erre csak olyan megoldást képes találni, hogy leáll a napi 2 kávéjáról, majd 3 nap múlva (érthető módon) feladja, az még hülyébb.
Aki ezen a szinten van, azt felesleges győzködni
De ugye ha arról lenne poszt hogy napi 2 kávé az napi 100 forint, az egy hónapban már 3000, akkor nehezen lehetne rábeszélni az embereket az életmódváltásra. 🙂
Látom nem értjük. Ez egy példa, hogy van amikor az életvitelünket kell átgondolni, ha spórolni szeretnénk, önmagában még nem segít, ha valamiről lemondunk.
El tudom képzelni, hogy egy vidéki gyártelep büféjében 80 forint a kávé a termoszból, de Bp-en nagyon sok munkahelyen 400-500 ft egy cappuccino, mindjárt például a feleségem munkahelyén is. A 400 forintos az olcsóbbak közül való, mégis minden reggel tele az összes asztal az étteremben.
Értem én hogy csak példa, de attól még lehet rossz példa. 🙂
Pl. nekem a reggeli az valami péksütemény/fornetti valahol 170-180 ft környékén, abból nehéz lenne újabb 7-8 ezret spórolni. Mit eszik az illető, aranyat? 😀
Nekem meg gyártelepbüfés kávé termoszból. Attól mert a 400-at sokallom 1, azaz egy kávéért még nem leszek mucsai paraszt. Annyiért az ember kap negyed kilót. A példabeli esetben annyi elkávézott pénz mellett vehetne egy kávégépet meg egy termoszt. Kevésbé válogatósaknak ott az instant kávé ami kicsit drágább, de az is kijön kb. 40-60 ft/adagra. Még rosszabb esetben a ház-munka útvonalon vesz egy kávét 200ft alatt, garantáltan nem kell hozzá 100m-nél nagyobb kitérő. Ezekhez elég naponta 5 perccel korábban kelni, életmódváltás nélkül. Ezeket a megoldásokat kb. fél perc alatt az ujjamból szoptam ki, szóval a példabeli emberke ha eddig nem jutott el, akkor menthetetlen.
Szerintem lehetne talalni sok mas peldat... peldaul a tulzott TVnezesi, telefonalasi szokasok, vagy draga kabelTv internetelofizetes, ebedelesi szokasok... Kar azon leragadni, hogy a 400ftos kv az sok... aki netto 4-500 e ftot keres, annak a 400ftos kv kb annyira hat draganak mint a 80 ftos a 80-100e ftot keresoknek... Foleg ha a belvasorban dolgozol, ahol kb mindenhol ezekkel az arakkal talalkozol...
A példa jó, még ha kissé sarkított is.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sok "gyári" büfében 100 Ft alatt van a sima presszó ára (pl. MOL székház: 82 Ft)
A sarki bolt lehet hogy dragabb, mint a hipermarket, viszont a kisbolt gyalog letudhato 10 perc alatt, mig a hiper 2-10 km tavolsag, tobbnyire autoval megkozelitve es legalabb 1 ora haztol hazig.
Persze mindenki maga tudja ezek alapjan eldonteni, hogy megeri neki a kenyeren, tejen par tizforintot sporolni. Mindezt kiegesziti a hiperben megvett nem tervezett cuccok extra koltsege is.
Én vidéki vagyok és multinál dolgozom, talán egy kicsit jobb fajtánál. 9-re kell beérni. A napi 8 órát sem nézik meg, csak negyedévenként azt, hogy az adott időszakban a Munkanap x 8 óra megvan e szummában, azaz senkit nem érdekel, mikor és hogyan hoztad össze. Nem húzásként, csak azért van pozitív példa is. Az is igaz, hogy ez is irodai munka. Az otthoni reggelizés elmaradásának okát én évek óta tudom, de mégse tudok rajta változtatni. A céges büfés reggelinél olyan információkat tud meg az ember, amit egyébként soha. Ez értendő a munkával kapcsolatos dolgokra is, nem csak a pletykára.
,,Az ok prózai: túl későn fekszel le minden nap. Sokáig vagy fenn éjszaka, lógsz a neten, olvasod a fontosabbnál fontosabb facebook-os bejegyzéseket, bulvárhíreket és mire észbe kapsz, már régen elmúlt éjfél.''
Jó, napi kiszámoló akkor kilőve 😀
Most komolyan azon kell rugózni 40 hsz-t, hogy 9-kor kezdődik a meló? Amcsi megoldás 😀 Én meg hajnali 4-kor kelek, hogy 5-re beérjek, és várjak a 6 órai munkakezdésre...
Viszont délután háromkor már otthon vagyok. Én nem bírnék 8-9-kor kezdeni, el van b@szva az egész napod. Jó, városi mókuskeréknek jó, de vidéken ott vannak a kerti munkák, kutya-macska, stb.
Mi is komolyan elkezdtünk spórolni, egyelőre még mínuszban vagyunk a tervhez képest...
Szinte semmire sem költök, hogy minél előbb elköltözhessünk... a cél nemes, csak hát Magyarországon ez nem olyan könnyű és természetes, mint máshol...
Nem értem miért nem jött át néhány mókusnak, hogy ez egy példa.
Nagyon tetszik, köszönjük szépen.
Szerintem a spórolás ebben is hasonlít a fogyókúrára, foglalkozunk a témával, utánajárunk, átgondoljuk újra és újra, pont ezek adják a mindennapi motivációnkat.
És ott vannak a "kövérek" akik leragadnak a részleteknél és sarat dobálnak, ami remélem nem veszi el Kiszámoló kedvét az írástól 🙂
Attól, még hogy a részletekről (is) írnak az emberek, még nem jelenti azt, hogy a lényegi mondanivalót nem értik. Én például sosem arról szoktam írni, amivel egyetértek, hanem arról a részletről, amivel nem. Mert előbbiről minek?
Ennél jobban már csak a dohányzóban lehet több infót szerezni.
Valaki itt írta, hogy sajnálja azt, akinek a kávézás meg a plázázás az élet sava-borsa. Mit mondjak: van akinek megfelel az 1 szobás külvárosi lakás, a BKV, az este 10-kor fekvés a Kisvárdán nyaralás meg a Tesco gazdaságos termékek megvásárlása - cserébe van 500.000 ft megtakarítása. Más meg szereti kiélvezni az életet, még ha sokszor késhegyen is táncol. Az elmaradt élmények, bulik, társasági események, utazások, egy-egy jobb étterem, prémium szolgáltatás elmaradása később már nem biztos, hogy pótolható.
Egyre inkább az a baj a bloggal, hogy ugyanazt ismételgeted, teljesen hülyének nézve egy bizonyos olvasói csoportot, az ún. átlagembert. Akik szegények nem azért vették fel pl. a devizahitelt, mert tudták mi az, hanem szerették volna a vágyaikat kielégíteni. Tudod, Maslow piramis, ha az OKJ tanfolyamon meséltek róla 🙂
Nem tudom, te hová jártál OKJ-s tanfolyamra, én egy főiskolát és egy egyetemet végeztem, igen, ott volt szó Maslow piramisról.
Ha meg valaki azért vett egy új lakást, mert szerette volna magát egy-két évig gazdagnak érezni, attól még nem lesz gazdag, hogy annak akar látszani, nos ezeknek az embereknek van igazán szükségük az ilyen írásokra.
Kedves Kiszámolo!
Szerintem aki akarta, az megértette a cikked lényegét, nem kell mindent szó szerint venni, csak jó lenne, ha az emberek tudnának a sorok között olvasni, és megértenék a lényeget.
Én szeretem a cikkeidet, egyáltalán nem zavar, hogy sarkalatos példákat hozol.Akinek nem inge nem veszi magára, aki megérti, az megérti, aki meg nem azt meg ugysem tudod sajnos meggyőzni:(
"Más meg szereti kiélvezni az életet, még ha sokszor késhegyen is táncol."
Ismerjük őket. Parti büfékben dolgoznak fél napot, és éjjel-nappal a hullámokat lovagolják stb.:)
A saját lakásért 20-30 évre eladósodó, emiatt nyaralásokról, jó autóról lemaradók biztosan nem ebbe a csoportba tartoznak.
Ahogy a munkahelyi büfében kávézó - közben eladósodott, vagy napról napra tengődő - emberek sem.
Az, hogy valaki képes fontossági sorrendet felállítani, és tartalékképzés, tengerparti nyaralás vagy bármi más érdekében le tud mondani hétköznapi kiadásokról ( munkahelyi büfés kávé,napi bulvármagazin , stb. ), nem egyenlő a sótlan élettel.
A devizahitelesek pedig nem a vágyaikat valósították meg, hanem írásba adták a saját önbizalomhiányukat, miszerint ők 20-30 év alatt sem tudják egy lakás árát összehozni. Sem tanulva, sem vállakozva. Holott egy pincér is megteheti 5-6év hajós melóval...
Kedves deneverember!
Szerinted minimálbérből, albérletben, vajon mikor lehet 6 millát félre tenni,hogy kp-s lakása legyen valakinek??Ez is eszedbe jutott?Nyilván ,ha az legkisebb munkabér a netto 130-140 ezret elérni, akkor kevesebben vettek/sznek fel bármilyen jellegű hitelt, hogy lakásuk legyen.
Ezt egyáltalán nem értem. Mert ugyanabból a minimálbérből hitelt törleszteni, kamatra milliókat kifizetni jobb?! (Ha megkapod egyáltalán.)
Az, hogy a te neved van a tulajdoni lapon, csak onnantól előny, amikor már mindent visszafizettél. Vagy ha saját pénzből vetted meg.
Nagyanyáink bölcsessége, amit az unokákkal már nem taníttattak meg:
Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!
Körbekérdeztem ismerősök között, hogy mennyi a kv a munkahelyükön, 0-120 közötti összegeket mondtak!
Autó: Nekem 2x5km az utam az 22 nap alatt 220, *6 liter, legyen 15 liter, az jelenleg 8000 Forint. A bérlet 6600.. A napi 1,5 óra megtakarított idő pedig megfizethetetlen.
Rossz a megközelítés, nem azt kéne nézni, hogy, hogyan tudok pár ezer Forintot megtakarítani, hanem, hogy miként kereshetnék 100 ezrekkel többet.
Jó barátom itthon keresett 110 ezret, szeret élni így hónap végére mind elment. Most kint melózik osztrákoknál 1700 Eurót kap kézhez, 250 a szállás, 150 a kaja, 200-at elfurikázik, még 200-at elbulizik. Pont leszarja, hogy mennyi maradt hó végére. Ha 1000 Eurót tud félrerakni akkor annyit, ha csak 781-et akkor annyit. A lényeg, hogy a munka mellett él is, nem a centeket számolgatja!
Szóval a probléma gyökere: Nem keresel eleget.
Ajjajjj.. de nem tudsz számolni...
"Autó: Nekem 2x5km az utam az 22 nap alatt 220, *6 liter, legyen 15 liter, az jelenleg 8000 Forint. A bérlet 6600.. A napi 1,5 óra megtakarított idő pedig megfizethetetlen."
1. havonta 220 km felesleges út, évente kb. 3000 km. Ennyivel hamarabb van kötewlező szervíz, azaz havonta nyugodtan hozzászámolhatsz a kocsi kontra BKV költséghez majd 2000 Ft-ot. Azaz 6600 kontra 10e.
2. Az meg egyenesen hazugság, hogy 5km-es BKV út 45 perccel tovább tart, mint a kocsiút. Én 50 perc alatt 20 km-t tömegközlekedem, te meg 5-t.
Na ez KAMU!
Ha csak ilyen stílusban tudsz kommentelni, szeretnélek megkérni, maradj inkább csak az olvasásnál.
A vállalható folytatás:
Vidéken lakom és csak átszállássál közelíthető meg munkahelyem. A két busz között 20-25 perceket kell várni.
Másrészt nekem megér plusz pár ezer Forintot havonta, hogy ne az ecetszagú nyugdíjasokkal kelljen utaznom. Nyáron a 40 fokban leizzadva, télen,
átázva érkezzek munkahelyemre..
"Másrészt nekem megér plusz pár ezer Forintot havonta, hogy ne az ecetszagú nyugdíjasokkal kelljen utaznom. Nyáron a 40 fokban leizzadva, télen,
átázva érkezzek munkahelyemre.."
Már megint ez a rizsa...
Akkor gondolom nem panaszkodsz, hogy nem tudsz félrerakni.
És ez a vállalható folytatás? Stílus maga az ember 🙂
Olyan menetrend meg nincs, ahol mondjuk 2-3 km-t 2 db buszal kell megtenni és várni kell. Ne is haragudj, de ez nem életszerű.
De akkor elfogadható, hogy rosszu hasonlítottad össze a költségeket.
Nálunk a busz légkondis, metró nem, de az elternatívaként választott vonat is légkondis. A távolsági buszok manapság meg 3/4-e légkondis. Ettől független van mit javítani rajta.
De az is tény, hogy dugóban ülni azon mazochisták szeretnek, akik azzal vagánykodnak, hogy sznob vagyok, autóval járok.
A héten kétszer kellett bemennem autóval a reggeli csúcsban Budaörsről. (Egyszer az autót vittem szerelőhöz, egyszer meg a gyereket orvoshoz.)
Budaörsről Pestszentimrére több, mint egy óra volt az út, pár perccel kevesebb csak, mintha busszal és metróval mentem volna, másnap a nyolcadik kerületbe is tovább tartott az út, mintha buszra és metróra szállunk.
Mindig csodálkozok azokon, akik ennek ellenére autóval járnak és anyáznak reggel-este a dugókban.
"
Budaörsről Pestszentimrére több, mint egy óra volt az út, pár perccel kevesebb csak, mintha busszal és metróval mentem volna
"
Azért ezt elég mesebelinek érzem, az az 1 órás BKV-zás inkább 1,5-2 óra, autóval pedig ugyanez 40 perec.
Melyik részről mentél melyik részre és milyen járatokkal? Attól is függ mikor mész, de hogy reggel (6 óra körül) és késő este (10-11 óra után) akár 2 órás is lehet az út BKV-val (kocsival ugyanúgy 40 perc) az is biztos és akkor a hétvégét már meg sem említem. Az lehet hogy csúcsidőben nem kétszeres az eltérés, de az 1 órát akkor is extrém kevésnek érzem... (imrén lakom és járok néha budaörsre) persze ez nagyban függ attól is milyen messze vagy a járatoktól, melyik részre mész, stb...
Látom, még életedben egyszer sem akartál bejutni Budapestre mondjuk hétfő reggel, amikor az ország negyede Törökbálinttól Szombathelyig ugyanezt akarja az M1-M7 közös szakaszán. Ilyenkor a budaörsi Tescoig is szokott érni a sor vége.
Aztán rákanyarodsz az Egér útra és már a pályától a Rákoczi híd másik végéig szintén egybefüggő kocsisor.
Persze, délben tényleg bő fél óra az út.
Egyébként meg a buszok mennek a buszsávban. A budaörsi gyorsjárat 22 perc alatt van a Móriczon, onnan maximum 10 perc a Ferenciek tere, a 3-as metró.
De ha szeretnéd, hogy legyen tapasztalatod is, gyere ki jövő héten hétfőn mondjuk fél kilencre, aztán próbálj meg hazajutni 40 perc alatt autóval.
"
Látom, még életedben egyszer sem akartál bejutni Budapestre mondjuk hétfő reggel, amikor az ország negyede Törökbálinttól Szombathelyig ugyanezt akarja az M1-M7 közös szakaszán. Ilyenkor a budaörsi Tescoig is szokott érni a sor vége.
"
Na kérem hát aki rossz útvonalon megy az ne is csodálkozzon 🙂
Imre- Budaörs viszonylatról volt szó, ott jobb esetben nem játszik az M1-M7 közös bevezetője...
"
Aztán rákanyarodsz az Egér útra és már a pályától a Rákoczi híd másik végéig szintén egybefüggő kocsisor.
"
Egér út híresen rossz csúcsban, kerülendő
Persze, délben tényleg bő fél óra az út.
"
Egyébként meg a buszok mennek a buszsávban. A budaörsi gyorsjárat 22 perc alatt van a Móriczon, onnan maximum 10 perc a Ferenciek tere, a 3-as metró.
"
Budaörs-Móricz: 0,5 óra; Móricz-Ferenciek: 15 perc, Ferenciek-Köki: 15 perc, Köki-Imre: 35-40 perc,Imre gyalog házig:10 perc.
Szumma:1 óra 50 perc
Bár felettébb értelmes és fontos vita lesz ebből, de akkor még egyszer:
- piros hetes és 173 két percenként jár, egy megálló a Ferencziek, nincs tíz perc.
Kökiről egy megálló a gyors 284(?) az, ahová én mentem. Onnan átmenni a felüljárón, két perc. Autóval sokkal nagyobb kerülő a vasút miatt.
Még várakozásokkal együtt sincs 1 óra 10 percnél több. Autóval is pont ennyi volt.
Az Egér út alternatívája Budaörsről, hogy bemegyek a Petőfi hídig. Mint mondottam, 3-4 kilométeres kocsisor van addig minimum. Ugyanakkora szívás.
(Kíváncsi lennék, te merre mennél Budaörsről, ha nem az M1-en.)
Ha azt állítod, lehet olyan pontja Szentimrének, ahová 40 perc a busz és van olyan hely, ahonnan akár 10 perc séta a megállóból (bár szerintem alig lehet ilyen pont), én készséggel elhiszem. (Bár laktam Kispest túlvégén öt évig, oda nem volt húsz perc sem a busz a Határ úttól, de inkább 15.)
Nekem nem volt gyorsabb autóval egyáltalán, azért kellett autóval mennem, mert autószerelőhöz mentem, másnap meg a gyereket és az asszonyt vittem.
Egy átlag user egy átlag úticéllal max. perceket nyer azzal, hogy autóval jár csúcsidőben.
Ezt a vitát itt szerintem itt hagyjuk abba, tovább nincs értelme.
ha 5 km-t autoval jarsz, engedd meg hogy ezuton gratulaljak.
bringaval ha csak aprilistol oktober elejeig jarnal, negyed ora alatt kenyelmesen beernel, ingyen. melle meg mozognal is egy kicsit.
mondjuk, erre rajönni kell egy kis esz.
Nagyon értem, miről van szó... Budáról járok Pestre, reggel fél8ra. Heti átlag egyszer megyek be autóval, azzal bukom az egyébként fizetett bérletemet, de bent vagyok 10 perc alatt, a BKV-s 25-35 helyett. Reggel szoktam inni a szomszéd kv-zóban egy _rendes_ kávét (mert persze van ingyen a munkahelyen, de olyan is...), az napi +300-400ft. Kaját vinni szoktam, azzal megvan a rendelés spórolása.
Ugyan az írkálós módszer nem nagyon működik, de a listák igen, és egyre inkább "érzem", hogy hol és mennyi folyik el ilyen kiadásokkal (van megtakarításunk, de ettől még egyáltalán nem érzem feleslegesnek a leírtakat - arra senki nem tett ígéretet, hogy a mostani kényelmes életem akár egy hónap múlva is ilyen lesz).
Ajánolm az Expense managert telefonos progit, én mindent felirok hogy lássam a kiadásainkat. Döbbenetes mire megy el a pénz.
Az egész blog filozofiájával egyet értek és meg kell hogy mondjam munkatársaim között nagyn sokan gondolkodnak hasonloan. Ami szerintem még nagyon fontos hogy attól mert most jól megy a szekér fel kell készülni hogy mi van akkor ha majd már nem igy lesz. Pl én 1 milliot keresek, de ettől még nagyon megnézem mire költök, fizetésem nagy részét félreteszem mert: lakást akarok venni a gyerekenek, tanittatni akarom őket, állami nyugdijban nem bizok, nem hiszem hogy lesz még egy ilyen munkahelyem majd ha ez megszunik.
Döbbenetesen látom hogy milyen luxuscikkekre költenek emberek, miközben én 5 honapig rágodom hogy megvegyek e egy Samsung S3-at (kell e nekem egyáltalán) addig a cég portásnak meg a társasházunk takaritojának Iphone5 -je van..
Ezt már olvastad? 🙂
//kiszamolo.hu/tartsd-kezben-a-penzugyeidet/
A vásárlása az is egy jó megoldás, hogy asszony SMS-ben elküldi mit kell venni, az ember meg kocsival munka után beugrik a boltba. Két előnye is van:
1. Felesleges dolgokat így nem tud (mit mondjak nem mer :-)) vásárolni az ember, és asszony se fog SMS-ben hülyeségeket vásároltatni. (Komolyan, nagyon jó visszafogó hatása van.)
2. A bolt pont útba esik hazafelé, ezért nem kell plussz benzint égetni, de mégse az otthon közeli drága / kis választékú kisboltban kell vásárolni.
Mivel a következő cikkhez nem lehet kommentelni, ide irom: szerintem abban a mondatban van a lényeg: élhetsz a mának, de a jövő eljön, akár felkészültél rá, akár nem.
A "mának élők" szoktak aztán ezerrel nyafogni meg irigykedni, ha eljön a "mesebeli tél".
Otthon szüleim rettenetesen spóroltak mindenen, meg dolgoztak mindent, amiben pénzt láttak (mmint városi munnahelyük mellett mezőgazdasági tevékenységet is), ahol persze nekünk is kellett dolgozni, meg illetve rajtunk is ment a spórolás. A barátaim, ismerőseim, majdhogynem csúfoltak, amiért minden hétvégén mentünk valamit dolgozni, meg "lengyelpiacos" pólókban jártunk, aztán persze én el tudtam menni az angliai tanulmányi útra zsebből, mig a nemtudommilyen jólszituált szülőknek meg nem volt erre pénzük.
Meg persze, amikor később házat vettek a nevemre a szüleim... Ilyen esetekben meg én voltam a burzsuj, meg a mittudoménmi.
Szerintem jók a példák, mégha kicsit sarkitottak is. Nem érzem úgy, hogy bárkinek is sértésnek lenne szánva. Mndenki különböző, más lehetőségekkel, életszemlélettel, más megoldásokkal.
Munkaidő: Munkahelytől, projekttől, személytől függ. Törzsidő 9-15. Ez egyedül a "BNET"-es kolléga ignorálja de állitólag késő este és hétvégén elvégzi a munkát. Sokunkat zavart, de mostmár inkább örülünk ha nincs ott. Nálam ha az ügyfél rendszerein kell dolgozni, akkor azt általában 17 óra után lehet, van, hogy éjfélig is eltart. A fejlesztők meg 10 elött nem életképesek, cserébe este 11-kor még pörögnek.
Behozott kaja: Ha otthon főznek, és van, szoktam behozni. Viszont Cafeteria keretben kapunk kajára, azt időnként érdemes elhasználni - és más kollégákkal is fontos és hasznos a kapcsolattartás!
Szememben mindenki ember aki tisztességes munkát végez, független attól mikor végzi azt! 🙂
Addigra szépen elfelejtődött, hogy ez mennyi lemondással járt.
És a mának élés helyett én is inkább azon próbálkozok, hogy a gyerekeim ne egy szál gatyában induljanak az életnek.
Sziasztok!
Az itt a fő probléma, hogy a többség azt nem érti meg, hogy a kávézás csak egy példa, van akinek fontos a minőségi kávé, másnak jó az automatás, de más fontos, mindenki arról mondjon le - ha szükséges - ami számára nélkülözhető.
Mondok egy példát: jó sok éve 8-15 év közötti autóim vannak, és nem is cserélgetem őket 1-2 évente.
Ellenben nagyon szeretek utazni, világot látni, így utazásra, nyaralásra viszonylag sokat költök.
Én elfogadom, hogy másnak fontos, hogy 3 évente új autót vegyen, nem is vetem senki szemére az ismerőseim körében, hogy miért erre költi a pénzét, ő dolga.
Ellenben több ilyen embertől megkaptam már, hogy milyen jó nekem, mert van pénzem utazni, nyaralni.
Eszébe sem jut, hogy abból az éves közel 1 millióból, amit az új autó értékvesztésére költ mennyit utazhatna.
Neki az új autó a fontos, nekem az utazás. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
Hja, a birodalom visszavag. A magyar ugarral mindnenkinek meg kell kuzdeni, aki ebben az orszagban valami eloremutatot szeretne. Kulonosen penzugyi teren, mert az ugye bicskanyitogato tema nalunk. En csak szuk ismerosi korben es a magam amator modjan probaltam embereket meggyozni azokrol, amiket te elismeresre melto profizmussal kifejtesz. (Aminek egy jo reszere az ember maga is rajon kis jozan esszel, de hat abbol hiany van manapsag, pedig a nagyszuleink meg tudtak, hogyan kell a lehetosegeken belul elni.) Vajon rajott mar valaki, miert ez az egeszen hiszterikus reakcio, ha az atlag magyart ertelmes penzugyi gondolkodasra szolitjak fel?
Jajj, ellopták a nevem!
Szerintem ez a "nagyszüleink még tudták" elég erős általánosítás. Azon túl, hogy eléggé más világ volt, más pénzügyi termékekkel, egyáltalán nem biztos, hogy az ősök idején nem élt volna a többség egyik napról a másikra. Sőt, erős sejtésem van, hogy ezek a dolgok már sokkal régebbi múltban gyökereznek, ha olvasol 19. század végi regényeket a dzsentri mentalitásról vagy hogy miért jártak az emberek a zsidókhoz, vagy hogy mennyire volt menő a gavallérság.
Mellesleg az én egyik nagyapám amerikai nagybácsitól örökölt egy nagyobb összeget, és ahelyett hogy házat vett volna belőle, inkább eldorbézolta pár hónap alatt. Ebből a hozzáállásból sem apám, sem én, sem a testvéreim nem örököltünk semmit. Szóval saját családi példán keresztül kijelenthetem, hogy nem érdemes olyat kijelenteni általánosítva, hogy régen jobb volt.
A cikk nem szándékosan szélsőséges. Mindössze azért írtam extrémebb példát, hogy mindenki értse, mire gondolok.
Ha azt írtam volna, hogy ha keresel 250 ezret és ha marad 21.545 Ft, azt nyugodtan verd el, amire akarod, az kevésbé lett volna érthető.
Ahogy az sem lett volna az, hogy a másik ügyfél 317 ezerből nem tett félre semmit, mert statisztikai adatokból tudjuk, hogy az ennyit keresők 80%-a semmit nem tesz félre, tehát nem újság.
Egyébként nem te voltál "az üzenet" célpontja, ha ez be tudja aranyozni a napodat. 🙂
Na jó, csak te a jövőképhez ami megtakarítással elérhető felvázolod, hogy félre kell rakni havi 200-at nyugdíjra, ezen felül majd a gyerekek oktatására, házra gyűjteni, stb., ami mellett hozzáteszed, hogy nem arról van szó, hogy közbe nap-mint-nap nyomorogjunk, csak ne szórjuk a pénzt ha nem telik rá. Na most ez havi nettó 400e-ből sem kivitelezhető, ami szerintem már bőven felső 10%-os bérkategória (bár most csak hasraütöttem, nem tudom hol van a bérnek a felső decilise). Tudom, hogy ez az idilli jövőkép cél, de ez nem elérhető. A reális a tömegnek a havi pártízezres, max egyszázezer körül megtakarítás, ami max. arra elég hogy az ember nyugdíjaskorában a vajaskenyérre tudjon venni parizert és ne adóssággal indítsa a gyerekeit az életnek. Nekem ez is elég motiváció a megtakarításhoz. Csak esetleg van aki téged olvas és belenyillal, hogy esélytelen elérni amit írsz, és hagyja a francba.
"Értem én, hogy bevételt kell növelni és képezni magunkat, de 1,5-2 millás havi bevételekről felesleges blogolni, mert az a társadalomnak nagyon kis hányadát érinti."
Ez egy érdekes kérdés. Ha mindenki egy csapásra specialistának képezné magát, le is esnének ezek a fizetések (kereslet/kínálat, ugye). Viszont mivel ez a forgatókönyv kizárható, mindig megvan a lehetőség (legalábbis egy életkorig), hogy az ember többre vigye.
A modern, demokratikus, kapitalista berendezkedésnek sok hibája van, de egy vitathatatlan előnye a többihez képest, hogy a lehetőséget megkapod.
Ezért nem felesleges erről bloggolni, mivel ha néhány ember ennek köszönhetően tudatosabban kezd élni, szerintem már megérte.
-----
Ha már itt vagyok, témaajánló: prémium banking összehasonlítás? (Nem mintha részemről nem tudnám végigolvasni a hirdetményeket, csak ötlet.)
@mikve
Szerintem a Maslow-piramist nem túl találó idekeverni. Az a szükségletek hierarchiája, nem a vágyaké.
De ha már Maslow-piramis analógia, akkor ne feledd, hogy a szükséglet piramist alulról elégíti ki az ember. Így aztán fontosabb(nak kellene lennie) a biztonság szükségletének (=ne kerülj anyagi katasztrófába azzal, hogy nincs egy havi megtakarításod) mint az elismerés (=önmagának prémium szolgáltatás megengedése, önbecsülés, státusz).
Amit Kiszámoló ír, mindössze annyit jelent, hogy mértékkel és odafigyeléssel élj. Nem azt, hogy tagadj meg mindent.
De abban egyetértek, hogy sokan azt a minimálisat se teszik félre, amit félre tudnának. És tudom, hogy az általam felvázolt életpályával nehezebb is lenne rábírni őket. De hát mit lehet tenni, ez a valóság.
Ismerek olyanokat, akik "az élményért" felkiáltással csakazértis külföldön nyaralnak hitelből. Olyat, akinek jó tömegközlekedése van de erőn felül, pénzügyileg teljesen irracionálisan kocsiba "fektet be". Olyat is, aki egy rakás pénzt elfüstöl cigire. Sorolhatnám, sokszor tényleg meg lehetne fogni azt a pártízezret a semmi helyett. De nem többszázezret. Olyat meg nem ismerek, aki _rendszeresen_ napi 800 forintot elkávézna. Olyat meg elképzelni is nehezen tudok, aki ezen képtelen lenne faragni. Na mindegy, akkor be is fejezem a témán való rugózást. 🙂
Tisztelt Kritikusok!
Nem gondolom, hogy az írás azért született volna, hogy relatív példaként szolgáló, pusztán szemléltető részletek legyenek kiragadva és a cikk kerek egész mondandóját figyelmen kívül hagyva ezeken menjen a vitatkozás.
Netán butábbak még személyeskedésre is okot találjanak benne...
Sajnos be kell látni, manapság valóban nagyon sok ember van, aki egyáltalán nem figyel oda a saját költségvetési mérlegére, rájuk kizárólag egy erősen gondolatébresztő hangvételű cikk képes hatni(vagy sajnos még az sem). Aki meg csak annyit érzékel, hogy önérzeti alapon bántja az írás, inkább kezdjen el szőrszálhasogatás helyett otthon számolni.
...hátha a végén még profitál is belőle.
"Kiszámoló": Tetszenek az írásaid, csak így tovább!
Heian
Gondolom Kiszámolónak az a célja, hogy a magunk háza körül sepregessünk. Ne azt nézzük, hogy ki mennyiért kávézik, cigizik, autózik, nyaral, hanem hogy mi saját magunk ésszerűen gazdálkodunk-e a pénzünkkel.
Aki nem érez késztetést arra, hogy változtasson vásárlási szokásian, az nem is fog. Szerencsére a hozzászólók között elég sokan vannak, akik akár e blog hatására, akár saját döntés alapján kezdtek el spórolni, szerintem ez nagyon pozitív.
A kiszámoló írása nagyon egyértelmű hétköznapi, példát hozott fel (cappuccino). Mégis sajnos nagyon sokan félreértették, hogy mire akar utalni. Gondolom ezért írta a "csak hogy értsd" című írását.
A legtöbb ember sajnos nem látja a hibáit, és azt hiszi, hogy neki ez belefér az életébe, mert van X jövedelme és Y szomszéd is azt az életvitelt megengedheti.
Saját példámból élve én éltem nagyon jó és nagyon rossz körülmények között. Megtapasztaltam a jó és a negatív eseteket is. pl. Dél-Oszétiában amikor télen -20 alatt van a hőmérséklet, a távfűtés az orosz-grúz konfliktus miatt több mint 22 éve abszolúte nincsen. A radiátorokat is leszerelték. Aki tehetősebb hősugárzóval próbál meleget csinálni. Az sem ritka, hogy a 15. emeleti lakásban a WC- be belefagy a víz. Ilyen helyen kellene eltölteni az emberek többségének egy kis időt és jobban tudná értékelni az apróbb dolgokat is, nem csak a..
Igen, már én is gondoltam rá, hogy Magyarország legnagyobb baja az, hogy Ausztriával szomszédos és nem Etiópiával 🙂
Vajon jobban éreznénk magunkat, ha megszűnne az a szó, hogy "mint"?
Az 1984 című regényben megcsinálták: elvágták az embereket a múlttól és a külföldtől, tehát nem volt összehasonlítási alapjuk. S ezért jól érezték magukat, pedig rosszul éltek és az érezte rosszul magát, aki még emlékezett a múltra és tudta, hogy lehetne másmilyen is az élet.
10 óra. megyek aludni. És holnap biciklivel megyek dolgozni! Na, milyen? 🙂
Én Kiszamolo cikkeinek hatására jöttem rá, hogy semmi értelme nyugdíjra spórolni, mert olyan sokat kéne félretennem, hogy ma halnék éhen. Tehát jobban élvezem az életet, mint korábban. 😀
Viccet félretéve, szerintem csak értelmes határok közt érdemes spórolni. Én a nyugdíjasokon azt látom, tökre nincs szükségük annyi pénzre, amennyit Kiszamolo propagál. Sok pénz 16-24, meg 24 és 49 között kell, csak más okokból. Utána már abszolút nem. Csak a jó egészségi állapotú japán nyugdíjasok járják be a világot, a többiek otthon vannak.
Valahogy úgy kell érteni ezeket a cikkeket, hogy ha 1, elégedetlen vagy, és 2, látszólag másoknak jobban megy, akkor 3, gondolkodj el a kiadásaidon vagy 4, keress többet. 🙂 Az összes többi esetben élj úgy, ahogy eddig. "Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy." - mondta Marozsán elvtárs.
Sokan ott értik félre, hogy amikor azt mondom, ha szeretnél 300 ezerből megélni nyugdíjasként, elfelejtik, hogy aki keres 130 ezret, az nem tud félretenni messze ennyit.
Na de nem is akar majd nyugdíjasként 300 ezerből élni, ha most is a harmadából él.
(Egyébként szokás még sajnálni a kisnyugdíjast, csak azt felejtik el sokan, hogy aki 70 ezer nyugdíjat kap, az nem is keresett egész életében 90 ezernél többet.)
Meg kell különbözteti azt a kérdést, hogy mi az a minimum, amiből el tudsz vegetálni nyugdíjasként és azt a kérdést, hogy mennyiből szeretnél megélni. A kettő között akár három-négyszeres szorzó is lehet. Elvegetálni el lehet havi 70-ből is, főleg, ha ingyen van minden, mint pl. az utazás.
Ja és nem akarok vészmadárkodni, de nem csak a nyugdíjrendszer nem fog működni, de az egészségügy sem, ha mindenki csak eltartott lesz (ráadásul öreg és beteges) és senki nem fog járulékot befizetni.
Ez nem vészmadárkodás, egyszerűen ez az igazság. Nem tudom, hogy mi lesz az idős és/vagy beteg emberekkel.
Az a baj az egésszel, nem úgy értem, hogy azzal, amit te írsz, mert egyetértek veled, hogy pont az, aki ma 70 ezret keres, nem tud félretenni 30 ezret, hogy nyugdíjasként 60-70 ezre legyen jelenértéken, hiszen a minimális vegetáláshoz ma is kell 60-70 ezer. Az állami nyugdíjrendszerben meg senki sem bízhat a demográfiai változások miatt. Ha valaki nettó 500 ezret keres és nyugdíjasként is legalább 200-ból szeretne élni, annak ugye félre kell tennie havi 80-100 ezret, de ha mondjuk mégsem teszi félre, mert elszórja, hanem csak 50-et tesz félre, neki még mindig lesz lehetősége akkor lemondania dolgokról, és csak havi 100-120-ból élnie. És azért legyünk őszinték, fiatalon általában a szűk keresztmetszet az anyagiak, idős korban meg az energia, tehát nem biztos, hogy hülye, aki fiatalon él jól, és idősen szerényen.
Tehát arra gondolsz, hogy gazdagnak lenni jobb, mint szegénynek? Igen, ez tényleg így van.
...mar csak anyagi szempontbol is 😀
Nem, én arra gondoltam, hogy a lakosság nagyobb részének eleve kilátástalan ez a helyzet, aki meg viszonylag jól keres, annál pedig igazából lényegtelen, hogy 500 ezerből 200 ezret vagy 50 ezret tesz félre, mert úgysem fog felkopni az álla. Csak ha 0-t tesz félre vagy még el is adósodik, akkor szopóálarc.
Nyilván erősen szubjektív...
nagyanyám is 80 nyugdíj meglepően nagy részét tudja félretenni. Mondjuk én több dologra vágynék a helyében.
Nyilván, aki - mint az előző posztok pár kommentelője - keres (és el is költ) közel egy millát az meg azt nem érti, mi 2 gyerekkel hogyan tudunk tökéletesen elégedetten megélni ennek jóval kevesebb mint a feléből. 5 éve írom excelben -> tudom mennyi az annyi; és tényleg semmi de semmi anyagi dolog nem hiányzik; nem fuldoklunk hitelben, stb...
A minimálbéres meg minket nem értene, h. mire lehet ennyit elszórni 🙂
"Egyébként szokás még sajnálni a kisnyugdíjast, csak azt felejtik el sokan, hogy aki 70 ezer nyugdíjat kap, az nem is keresett egész életében 90 ezernél többet."
Nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, mert nem mindegy, hogy ki mikor ment nyugdíjba. Aki a 90-es évek elején, közepén, az rosszul járt, és neki is csak annyival emelkedett a nyugdíja, mint másoknak. Viszont volt olyan kollégám, aki kb. tíz év lett nyugdíjas, hogy neki a nyugdíja nagyobb lett, mint a nettó fizetése 🙂 Folyamatosan változtak a szabályok, a szorzók... Szóval egy kisnyugdíjas nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fizetése is alacsony volt, lehet, hogy csak rossz időszakban ment nyugdíjba.
Na, ezt tudományosan úgy hívják, hogy nettó helyettesítési ráta. 2007-ben tényleg 100% felett volt. http://adozona.hu/archive/20090508_nyugdj?ForceLogin=true
Sajnos összehasonlító idősort nem találtam. Tehát simán elképzelhető, hogy 1995-ben valaki átlagkeresetből kisnyugdíjas lett, 2005-ben pedig "középnyugdíjas".
Persze, ez is igaz, meg a nagyon öregek nyugdíjának értékét nagyon megette a 90-es évek eleji brutál infláció.
Én arról beszélek, amikor egy 65 éves felháborodik, ha el akarják venni az ingyen bérletet, hogyan vegyen ő 3000 forintos bérletet, amikor csak 70 ezer a nyugdíja.
Ilyenkor kellene megkérdezni, akkor a fizetése mennyi volt. (Vagy hány évet dolgozott és fizette a nyugdíjjárulékot.)
Én azt találom fura számításnak, mikor egy tanárnő 40 évnyi munka után, mikor már nyilván a bértábla csúcsán volt, ~150-160 nettó után 170 ezres nyugdíjat kapott. Mindehhez tudni kell, hogy a közalkalmazotti bérnél vannak fizetési fokozatok és osztályok, nyilván az egyetemet végzett tanárok egy bizonyos fokozatban vannak, de 3 évente egy osztállyal feljebb lépnek, és néhány százalékkal többet keresnek. Ez azt jelenti, hogy az illető nem keresett 150-160 nettót egész életében jelenértéken, hanem eleinte alig több mint felét.
Szóval hogy hogyan jöhetett ki a 170 ezres nettó nyugdíj, azt nem tudom, de ami biztos, hogy ez nem fenntartható az állam részéről (itt közalkalmazottról van szó, de ha versenyszférában keresett volna így, akkor is ugyanez lett volna).
Elírtam, összekevertem az osztályt a fokozattal, de remélem azért érthető volt. Az osztály függ a végzettségtől, a fokozat a ledolgozott évektől.
A mi környezetünkben az összes nyugdíjas jobban él arányában, mint a bérből és fizetésből élők. Egy egyszerű példa: tessék megnézni, hogy kik állnak sorban a piacon a méregdrága, új dolgokért, cukrászsüteményekért stb. Ahogy megjelenik a piacon az ezerkétszáz forintos eper meg áfonya, durakszanak érte. Mer' mind az unokájának veszi, na persze. Vagy egy másik: kezelés folytán egy darabig fürdőbe kellett járnom. A szaunában az összes nyugdíjas csak panaszkodott, hogy milyen rosszul élnek, meg milyen drága minden. Gondoltam, itt ültök az ország egyik legjobb fürdőjében ingyen, mert kierőszakoljátok a dokitól, hogy írja fel, mert nektek jár, közben itt meg fürgén szaladgáltok jobbra-balra. Tényleg, sok bajotok lehet! Persze, nem mondom, hogy nem érdemlik meg, csak azért sokuk szerintem nagyon el van tévedve.
Nekem tetszik a kaves pelda, es tovabb is vinnem egy lepessel...
1. Nyilvan elso lepes hogy le kene allni a rendszeres bufezesrol mert valoban, sok kicsi sokra megy. Ahogy kiszamolo irta, ezzel csak a tunetet kezeled, ami szukseges, de nem elegseges feltetel.
2. Javasoltak hogy valtoztatni kene az eletviteten, korabban fekudni, stb, ezzel is egyetertek.
3. Szerintem pluszban azon is el kene gondolkodni, hogy esetleg rossz helyen dolgozunk. Pesten normalis cegeknel mindenhol ingyen kave van, vagy automatabol (multik), vagy a ceges konyhaban (kkv). Nem maga a kave itt a lenyeg, de ahol meg ez sincs, csak bufe, vagy csak hozni lehet, ott valszeg a normalis munkakornyezet sem fontos szempont. Tehat mas baj is lesz ott, peldaul sz@r a szeked, sz@r a geped, szuk a hely, palyakezdokkel dolgozol ehberert, vagy jol keresel de a felet szurken kapod. En nem szeretnek ilyen helyeken dolgozni.