Amikor valaki idetéved a blogra, elolvas egy írást és azt érti meg belőle, hogy én azt mondom, hogy nem szabad kávézni, mert az sokba kerül és nincs jobb a világon, mint ha az ember spórol mindenen, amin csak tud. Mások azt kifogásolják, hogy miért mondana le valaki bármiről is, csak azért, hogy később több pénze legyen. Meg hogy mennyivel jobb kiélvezni az életet mindig (bármit is jelentsen ez), mint rendelkezni megtakarítással.
Az ő kedvükért röviden összefoglalom, miről szólnak a hasonló írások a blogon. Faék egyszerűséggel fogalmazva: élj a lehetőségeiden belül.
Ennyi.
Kicsit bővebben kifejtve: élhetsz máról holnapra, akarhatsz többnek látszani, mint ami valójában vagy és elhitetheted magaddal, hogy mindent megengedhetsz magadnak anyagilag, attól ez még nem lesz igaz. Egyszer az egész tákolmány a fejedre fog omlani, ha felette akarsz élni annak az életszínvonalnak, amit valójában megengedhetsz magadnak. Ezt el lehet játszani 3-5-10 évig, de utána úgyis győz a matek, ha hosszú távon többet költesz, mint amennyit lehetne.
Azt is lehet, hogy nem törődsz a holnappal, a mának élsz, de rossz hírem van, a holnap el fog jönni, akár felkészültél rá, akár nem.
Vajon mindenkinek mindenen spórolni kellene? Erről szó nincs. Ha te elég pénzt keresel ahhoz, hogy megélj belőle és félretegyél mindarra, amire félre kell tenned és még marad is, akkor neked egyáltalán nem kell se spórolnod, se törődni azzal, mire költöd a többi pénzed.
Volt több olyan ügyfelem, aki keres másfél milliót havonta. Kiszámoltuk, hogy az igényei és a szükségei alapján a nyugdíjára, a gyerekeire, a lakásfelújításra, stb. el kell tennie havi 550 ezer forintot, amit el is tett. A maradék majdnem egy milliót meg minden hónapban elköltötték. Na és? Azért keres jól, hogy élvezze a munkája gyümölcsét.
Az ilyen embernek nem kell írnia a kiadásait, nem kell számolnia a kávépénzt és tervet készítenie arról, hogy hányszor menjenek étterembe egy hónapban.
Ki tudnának jönni havi 300 ezerből? Nyilván, de minek kellene így tenniük?
Volt olyan ügyfelem is, aki kétmilliót keresett havonta és ebből semmit nem tett félre. Amikor azonban kiszámoltuk, hogy milyen tervei és igényei vannak, mint például egy szép ház 40 millióért öt év múlva, az jött végeredménynek, hogy a kétmillióból el kellene tenniük 1,7 milliót minden hónapban.
Neki tervet kellett írnia, hogy hol tudnak megfogni pénzt és súlyos döntéseket kellett hoznia, hogy a jelenlegi költése és a jövőbeli elvárt igényei között létrejöjjön a pénzügyi egyensúly. Neki valószínűleg valódi sokk volt szembesülni azzal, hogy milyen mértékben kell visszafognia a költéseit.
(Megjegyzés: a példák szándékosan ennyire nem átlagosak, hogy biztos megértsd a különbséget. Tudom, hogy nem másfél millió az átlagfizetés Magyarországon.)
Vajon te elteszed a szükséges pénzt a keresetedből? Ha igen, akkor a maradékkal csinálj azt, amit csak szeretnél.
Ha viszont nem, nos, csak akkor szólnak neked ezek az írások.
(Ha elteszel havi 30 ezret és büszke vagy magadra, akkor rossz hírem van: ennek valószínűleg a többszörösére lesz szükséged például nyugdíjas korodban. Ha például 20 éved van nyugdíjig és a statisztika szerint 18,3 évig leszel nyugdíjas, az állami akkori éhínség elleni segélyt havi 250 ezerrel akarod majd kipótolni hónapról-hónapra, akkor nem kell nagy matekzseninek lenni, hogy rájöjj, csak nyugdíjra el kell tenned alsó hangon havi kétszázat. Vagy majd azon gondolkodsz húsz év múlva, hogy gyógyszert vegyél, villanyszámlát fizessél, vagy inkább jóllakj csirke far-háttal.)
Tehát röviden:
Szó nincs arról, hogy mindig, mindenkinek, mindenen spórolnia kellene. Én ilyet soha nem mondtam és nem is fogok.
A legideálisabb megoldás, ha eleget keresel ahhoz, hogy ne kelljen törődnöd azzal, mennyit költesz, mindig megmarad, amit félre kell tenned.
Azonban ha ez nincs így, érdemesebb törődnöd azzal, miből fogsz autót venni, lakást, vagy miből fogsz megélni nyugdíjasként.
Na, remélem, most már mindenkinek világos, hogy nem arról szól egyetlen cikk sem, hogy nem lehet kávézni, mert sokba kerül, vagy hogy tedd le az autót, mert drága a benzin.
