A drágább jobb is

Ismerős az érzés, amikor állsz a szupermarketben és döntened kellene, milyen mustárt, kávét, fagyasztott pizzát, mosóport vagy bármit vegyél? Mi alapján döntöd el, hogy melyiket válaszd, ha egyiket sem ismered? Vagy márkát választasz, aminek láttad valamikor a reklámját, így ismerősebbnek tűnik, mint amelyikről soha nem hallottál (annak ellenére, hogy soha nem próbáltad még) vagy abból indulsz ki, hogy a drágább valószínűleg jobb is.

A pszichológusok sokat kutatják ezt a témát és sok érdekes felmérés született már ebben a témában.

Ha befizetsz egy all you can eat étterembe, sokkal jobban ízlik az étel, ha 8 dollárba került, mintha csak 4 dollárt adtál érte, miközben ugyanazt az ételt kapod. Sőt, van aki megbánja, hogy túl olcsó helyen evett, miközben nem kapott rosszabb ételt, mint az, aki a dupláját fizette. Sok ember az ár vélt ismeretében előre eldönti, ízleni fog-e nekik az étel. Cikk

Klasszikus példája ennek a bor, sok ember meg sem tudja különböztetni a drága bort az olcsótól, sőt, a legtöbb embernek jobban ízlik az olcsó bor, mint a drága, ha nem tudja az árát.

Ebben a cikkben nagyon jól összeszedték, hogy próbálták kideríteni, hogy mi alapján döntik el az emberek, hogy mennyire jó egy adott bor.

Mindenféle felállást kipróbáltak: az emberek nem tudták a bor árát és úgy kellett véleményt mondani róla. Itt is az jött ki, hogy az embereknek jobban ízlett az olcsó bor. A felmérésben résztvevők 12%-a hivatásos sommelier (borszakértő) volt, ők éppen felismerték a drágább borokat.

Egy másik felmérésben is az 5 dolláros bor jobban ízlett az embereknek, mint a 40 dolláros.

40 dolláros (12 ezer forintos) bor sokaknak drága, de sokaknak még mindig túl olcsó. Mi van a 400 vagy 4.000 dolláros kategóriában? A 15 tesztelő közül 4 profinak mondta magát, további öt lelkes amatőrnek. Talán nem okoz meglepetést, itt is a legolcsóbb borok és pezsgők lettek a nyertesek. Nem csak az olcsó bor ízlik jobban az embereknek, mint a drága, de a nagyon drágánál is jobban ízlik az embereknek a kevésbé drága.

A legnagyobb gond, hogy az emberek még azt sem tudják megmondani, hogy három pohár bor közül melyik kettő származik ugyanabból a palackból és melyik egy teljesen másik fajta borból. Ebben a tesztben az emberek 41,5%-ot értek el, de ne felejtsük el, hogy pusztán véletlen folytán 33% lett volna a végeredmény. Egy másik hasonló felmérésben 40,5% lett a végeredmény.

Talán a profik jobban tudják. Hát, nem éppen. Akik abból élnek, hogy bort tesztelnek, leírnak és ajánlanak, ők se teljesítenek sokkal jobban a hasonló teszteken. A legrangosabb amerikai borversenyen, ahol a nyertes bor milliókat kaszál a megnyert címen, kitoltak a bírálókkal és ugyanazokat a borokat adták nekik oda a második körben is és az esetek 82%-ában teljesen más bírálatot kaptak, mint nem sokkal előtte. Egy másik esetben olcsó bort szolgáltak fel a profiknak drága üvegben és fordítva és a profik is annak alapján értékelték, amit gondoltak, hogy mennyibe kerül a bor.

Megint csak egy másik kutatásban becsapták az embereket, öt különböző árazású bort kellett kóstolniuk és véleményezniük. A trükk az volt, hogy az öt üvegben háromféle bor volt. Az emberek a várakozásoknak megfelelően a drágábbnak hitt borokat jobbra értékelték, annak ellenére, hogy ugyanaz a bort kapták más árazással. Sőt, kóstolás után az olcsóbbnak hitt borból nem akartak vásárolni, ellenben a drágának véltből igen. (Természetesen ugyanarról a borról volt szó.)

A boroknál (és sok minden másnál is) az ár nem a minőséget tükrözi, hanem maga az ár határozza meg a minőséget. (Ne felejtsük el, a legtöbb ember arra nem képes, hogy megmondja, hogy három pohár borból melyik kettő van ugyanabból a palackból.)

A magas ár miatt mindent jobbnak gondolunk és ki ne akarna jobbat venni? A magas árral a rizikót is kisebbnek véljük, mint egy számunkra ismeretlen terméknél kockáztatni, hogy jó minőségű lesz-e.

Megvegyem a noname mosószert, mosogatótablettát vagy bármi hasonlót a Lidlben? Mi van akkor, ha nem lesz jó? Inkább veszem a drágát és ismert márkát, az biztos azért drága, mert sokkal jobb is. (Közben a vakteszteken nagyon gyakran a diszkontos mosogatótablettákat és mosószereket hozzák ki győztesnek.)

Ugyanezekben a diszkontokban és hiperekben bevezették a “magas minőségű” termékcsaládokat Deluxe, Finest meg mindenféle hasonló néven. Lényegesen drágábbak, mint a normál verziók, miközben gyakran sem az összetételük, sem a minőségük nem indokolja a felárat. Ennek ellenére nagyon sokan ezeket veszik, mert feltételezik, hogy a drágább ár (és szebb csomagolás) jobb minőséget is takar.

Egy felmérésben az embereknek fájdalomcsillapítót adtak, amikor szükség volt rá. Van, aki olcsót kapott, van aki drágát. A drágább sokkal jobban hatott, mint a huszonötöd árba kerülő olcsó verzió. Természetesen mindkettő csak placebo volt.

De ez nagy dolgokban is működik. Új építésű házat vásárolok, az egyik 65 millió, a másik 109 millió ugyanott. Biztos jobban járok a drágával, azt nem fogom megbánni, az olcsóból biztos mindent kispórolnak, azért ilyen olcsó. Nyugodtan akarok aludni, inkább fizetek sokkal többet. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy nem a drágább házból lett kispórolva minden, ami kívülről nem látszik.

Érdemes résen lenni, mert az ember nagyon gyakran az ár alapján dönt, ezzel akarja a rizikót csökkenteni és megvenni a magasabb minőséget. De ha csukott szemmel nem tudod megmondani, hogy most a 400 forintos esetleg az 1.800 forintos camembert sajtot eszed-e, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem ablakon kidobott pénz-e a drágábbat választani.

A másik véglet, amikor az olcsó lesz a drágább, de most nem erről beszélek. Lehet kapni olyan kávét, amit akkor se vinnék haza, ha ingyen adnák, viszont többször rájöttem már, hogy nem érzem a különbséget a lidl-ös, egyébként jó minőségű, 2.500 forintos kávé és a nagynevű, dupla ennyibe kerülő kávé között, ezért leszoktam arról, hogy a szép csomagolás és a magas ár miatt vélt minőségért adjak kétszer annyit. Persze senki ne akarjon parizer árban spanyol érlelt sonkát venni, s a túl olcsó ketchup se lesz olyan, mint egy középkategóriás, de ha nem tudod megkülönböztetni a termékeket egymástól csukott szemmel és az összetevőkben sincs nagy különbség (gyümölcs helyett csak mesterséges aroma, íz helyett csak ízfokozó), nyugodtan vedd az olcsóbbat.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

213 hozzászólás

  • jami
    Faluban nőttem fel, sírba lehetett és lehet máig kergetni pl. a disznóölésen lévő szagokkal, pláne ízekkel. Nem vagyok finnyás, de inkább nem eszem, mint a zsírban sült zsírt. A faluban élés nem segít azon, aki ennyire érzi az ízeket, szagokat – annyi, hogy ott egy kicsit érzékenyebb pont ugyanúgy szenved, mint a tömegközlekedésen.
    Ja, egész gyerekkoromban végigémelyegtem az osztálykirándulásokat – hála a gázolajos buszoknak. Vonattal bírtam járni, csak utaltam ott is a szagokat; de már Volánnal extrém ritkán.
    Volt egy rokonom, aki “diétásan” főzött, sütött. Na, én nála tudtam csak kb. bármit megenni, amit készített. De őt kis különcnek kezelték… Az egyik fiam ezek mellé még hallani is élesebben hall. Ez a három együtt már nem olyan jó a hétköznapokban…
  • SzabóA
    én annyit fűznék hozzá, hogy nagyon érdekes, de mikor megosztanám a Facebookon, nem teszem, mert nincs kedvem kirakni ezt az igen suta perselymalacot képként. a megjelenést érdemes lenne hozzáigazítani a tartalom színvonalához. ez egy szakmai tipp.:)
  • G.
    Megvert az ég a hiperérzékelés “áldásával”. Mindent kiérzek mindenből: a pörkölés típusát, egyenletességét és minőségét a kávéból, sőt, a kávészemek típusait is. A sajtokkal, borokkal, olajokkal is ez a helyzet, a sajtok érlelési idejét és a borok korát is jól lövöm be. De legyen szó bármiről, ez van.
    Viszont, felelősségem biztos tudatában állíthatom, hogy nem a felárazott a legjobb minőségű semmiből, mert egy ponton túl csak presztizst fizetsz meg. Ugyanakkor, a legolcsóbb sem jó, ha élelmiszerről/italokról van szó.
    A példa kedvéért: kiválóan megtudom különböztetni a villányi 8000 fölötti nagyborokat az ottani kétezerötös kategóriától, de szerintem mind rossz, mert egyik sincs egyensúlyban és a tudás/alapanyag/íz hiányát vastag tanninokkal elfedik és elhitetik a sznobokkal, hogy ez a “jó száraz” bor.Pedig csak el van rontva. Ami nem mondható el sok más ország már közepes borairól sem.
  • Gábor
    “A példa kedvéért: kiválóan megtudom különböztetni a villányi 8000 fölötti nagyborokat az ottani kétezerötös kategóriától, de szerintem mind rossz, mert egyik sincs egyensúlyban és a tudás/alapanyag/íz hiányát vastag tanninokkal elfedik és elhitetik a sznobokkal, hogy ez a “jó száraz” bor.Pedig csak el van rontva.”

    Erre csak egy válasz adható:

  • Gábor
    Na, lemaradt a válasz. Akkor így írom:

    BRRRUUUHHHAAHHAAHAHAHAHAHA!!!!!!

  • G

    Nem, a bruhaha az, hogy más ízlésévél szeretnél, a magad egyszerű módján, hogy úgy mondjam, “vitázni”.
  • lvjtn
    állítólag az öreg Guggenheimet anno megkérdezték, honnan tudja, hogy egy festő tehetséges, egy képet érdemes megvenni, mert hosszútávon kelendő lesz, és azt válaszolta, hogy meg kell nézni egymilliió képet, és utána már könnyű

    szóval aki nem ivott _jelentős_ mennyiségű minőségi bort, az inkább hallgason. olyan baromságokat írni, mint hogy a száraz bor savanyú (semmi köze a két dolognak), vagy az “édes” bor jó (igyál cukrozott kakaót, az édes), mikor egy borban a sok maradék cukor azt jelzi, hogy az erjedés nem volt túl sikeres, nagyon vékonyka az alkoholtartalom, áhhh minek tépem a szám.bor területén az emberek 90-99%-a hozza a műveletlen proli szintjét és még büszke is rá, hogy nem tud megkülönböztetni egy 3000 és 10000 forintos bort. ettől még más tud. csak azt nem értem, miért zavarja ez az ízlés nélküli nem rajongókat? átlag pórnép egy i3 és i7 között se tesz különbséget, és?

  • EN ZÉ
    A kávét a hűtőben kell tartani sokkal tovább friss marad felbontás után. Tapasztalat 🙂
  • matetoth

    A boros témához abszolút nem tudok hozzászólni, de csak nekem vicces, hogy az emberek most azon méregetik össze, hogy mennyire sok alkoholt ittak? 😮 Azt szoktam mondani, ha h*lye játékot játszol, h*lye nyereményeket nyersz. 😉
  • Justin Time
    Még jó, hogy itt van egy pü. blog, ami megtanít az ár:érték arányra! 🙂

    Külön marketinges trükk a túlárazás.

    A borszakma sem ilyen egyszerű a helyzet, hogy minél drágább, annál jobb. Az ízlelés szubjektív, és maga az ízlelési skála más és más minden embernél. De aki szakértő, azt is tudja, hogy MIKOR kell az adott bort kinyitni. És mihez mi illik. A tárolás is egy külön procedúra, a szupermarketekben általában a legjobb bor is pocsék.

    Itt Angliában külön túra, hogy normális bort vegyél. Az is más kérdés (marketing), hogy míg a világ minden tájáról vannak itt borok, magyar bort nem kapni, csak elvétve. Pedig tapasztalat, hogy otthon a legalsó kategóriás igazi (nem “asztali”) bor is kenterbe veri azt, amit itt kapni. Érdekesmód a középkategóriásnak számító Aldi és a Lidl a legigényesebb.

    Ha nagyot akartok röhögni, itt a nagy klasszikus borkörkép:
    vimeo.com/14780986

  • Lord
    Úgy van! Jót mosolyogtam nemrégen egy teszten (tesztek.tudatosvasarlo.hu) ami kihozta, hogy egy német drogérialánc sajátmárkás legolcsóbb mosópora simán kenterbe veri az Airelt (61%-os hatékonyságú) és a Persilt (50%-os hatékonyságú). 🙂
  • Andru
    Élelmiszereknél egyértelműen az összetétel és az íz is dönt. Nem ritkán megveszem azt, ami jóval drágább, mert tudom, hogy olyan a minősége és nem heti kilókat eszem belőle. Nálam a kis mennyiség sokszor finomítja az árat, inkább adagnyira.
    Legutóbb a konzerv kukoricával jártam úgy, hogy minden márkásat megnéztem és cukor hegyek benne. A Spar sajátba meg nem. Nem mindig ez van, de gyakran igen. Mivel nekem ez fontos, így erre fordítok energiát.
    Ha műszaki cikket kell vennem, tanácsot kérek és terméktesztet meg véleményt olvasok, mert ahhoz nem igazán értek. De ott sem fizetem meg csak azért a márkát, mert az.
    Viszont nálam is van olyan, ami bevált és nem cserélem le. Kísérletképpen sem. Tehát van márkahűség bennem, de ez inkább a használhatóságnak vagy a minőségnek szól, nem a névnek. Noname-hez is tudok ragaszkodni.
  • Mel
    Ez kb olyan, hogy mindenki el van ájulva a külföldi Milkától meg mosószertől 😀
    Amikor kóstoltattam az itthon kaphatót és a német Milkát, senki se tudta megmondani, hogy melyik a német és melyik a magyar.