A világ hitel nélkül

Kértétek, hogy írjak arról, mit történne a gazdasággal, ha túl sokan megfogadnák a tanácsomat, az emberek elutasítanák a hitelfelvételt és szemben a mostani gyakorlattal, addig nyújtózkodnának, amíg a takarójuk ér.

Sok közgazdász szerint is az maga lenne a vég, mert a hitelállomány leépülése visszavetné a fogyasztást, ami hatalmas recesszióba taszítaná az egész világot, az eddigi fejlődés pedig semmivé lenne.

A jelenlegi válságon is úgy igyekeznek átlendülni a kormányok és a jegybankok, hogy mindenféle fiskális és monetáris stimulusokkal akarják az embereket a fogyasztásra ösztönözni. A kormányok hitelből történő költekezésbe kezdtek, illetve például roncsautó programokkal akarják rávenni az embereket új autó vásárlására. A jegybankok olcsóvá akarják tenni a hitelt és alacsonnyá a megtakarítás után elérhető kamatokat, hogy az emberek inkább fogyasszanak a megtakarítás helyett.

Ezzel a megoldással látszólag pont szembemegy az a kijelentés, hogy ideje lenne felhagyni a hitelből való élettel.

Ennek ellenére én továbbra is azt gondolom, hogy szükség lenne a lakosság és az államok hitelállományának leépítésére, a várható gazdasági visszaesés ellenére is.

Miért gondolom ezt? Ehhez nézzük meg az elmúlt 20 év amerikai GDP változását.

Azt láthatjuk, hogy igen impozáns, átlag évi 2-4%-os GDP növekedést ért el az amerikai gazdaság az elmúlt 22 évben. Ez igen örömteli dolog, csak az a gond, hogy az amerikai átlagfizetések reálértékben nem, vagy csak alig emelkedtek ugyanezen idő alatt, vagyis nem volt olyan jövedelemnövekedés a fogyasztók részéről, ami indokolná ezt a komoly fejlődést, a nagyobb termelői kibocsátást.

Hogyan lehetséges mégis akkor ez a nagyméretű fejlődés? A válasz sajnos igen egyszerű, a GDP növekedése együtt változott az amerikai lakosság eladósodásával:

A növekedés másik forrása a kormány eladósodása:

Amint látjuk, a növekedést a hatalmas eladósodás generálta, az így nyert előrehozott fogyasztás miatt tudott csak a gazdaság több terméket kibocsátani.

(A GDP értékét korrigálni szokták az inflációval. Én korrigálnám a nemzeti adósság állományváltozásával is, hogy látni lehessen, mi volt a forrása a növekedésnek.  Talán lehetne szerényen az új mutatószámot KDP-nek hívni, ahol a K a Kiszámoló szóból ered. 🙂 )

Sajnos a gazdaság minden szereplőjének az az érdeke, hogy a lakosság minél nagyobb mértékben fogyasszon hitelből.

A cégek el akarják adni az új autót és a túlárazott mobiltelefont akkor is, ha az embereknek nincsen rá pénze.

A kormányzat örül, mert az előrehozott fogyasztás most termel adóbevételt és boldog fogyasztókat, azzal meg egyetlen politikus sem törődik, mi lesz tíz év múlva.

A bankok nagy örömmel szórják ki a pénzt, hiszen ők a hitelek kamataiból gazdagodnak meg.

Ezért aztán senkinek nincs érdeke gátat szabni a hitellufi felfújódásának.

Azonban ezek a látszatnövekedések egyszer mindig véget érnek, mert az emberek a fogyasztásukat csak egy ideig tudják a jövő bevételeiből előre finanszírozni. Amikor már nem tudják fizetni az emberek a hiteleiket, akkor jön az összeomlás, ez történt 2007-2008-ban.

Azonban a kormányok nem merték felvállalni a korrekció okozta sokkokat, hanem megpróbálták elodázni a problémát, mindenféle gazdaságélénkítő lépésekkel.

1929-ben ugyanez volt a felállás, a gazdaság évtizedek óta hitelből produkálta a látszatnövekedést, ez a lufi durrant ki 1929-ben.

Akkor egy nagyon komoly és fájdalmas korrekció történt, azonban ennek eredményeképpen pár év után a gazdaság újra helyreállt.

Az emberek erőltetett ütemben építették le az adósságaikat, amivel együtt járt a gazdaság korrekciója is, a GDP pár évig együtt zuhant a hitelállomány nagyságával.

A privát szféra hitelállományának változása nagyobb időtávban:

Az 1929-es válság előzménye a hitelállomány ugrásszerű növekedése volt, azonban a válság után a hitel egy olyan szitokszó lett, amit senki még csak hallani sem akart közel 20 éven át. Egy új generációnak kellett felnőni ahhoz, hogy újra beinduljon a hitelezés. A frontról hazatérő fiatal katonák akarták magukat kárpótolni és gyorsan sokat elérni, az ő hitelfelvételi kedvük indította be újra a nemzet eladósodását.

Az 1929-es válságban a hitelállomány leépülése és ezzel összefüggésben a GDP esése fájdalmas megtapasztalás volt, azonban a korrekció után a gazdaság talpra állt pár éven belül.

A jelenlegi válságban a korrekció elmaradt, a nyugati világban csak egy kismértékű hitelállomány leépülése figyelhető meg, úgy a magánszférában, mint az államadósságban.

Tulajdonképpen nem korrigáltuk a problémát, csak görgetjük magunk előtt, miközben egyre csak tovább hízik és minél később dől ránk, annál fájdalmasabb lesz a végeredmény.

Sajnos nem lehet hitelből fogyasztani évtizedeken át, majd a hitellufi összeomlásakor még mindig további gazdasági fejlődést remélni, amikor az elmúlt évtizedek fejlődése is csak virtuális fejlődés volt, az előrehozott fogyasztás okozta.

A jegybankok öntik a pénzt a piacra, de belesétáltak ugyanabba a csapdába, amiben Japán már 22 éve vergődik: a monetáris élénkítés nem hozta meg a tartós eredményt, azonban a nulla közeli kamatokat már nem lehet tovább csökkenteni. Azonban ha emelni akarják a kamatokat, akkor a gazdaság attól fog fejre állni.

Ami súlyos gond, hogy a 2007-es válságot is pont a túl olcsó hitelek elérhetősége okozta. Most ez ismétlődik meg újra, hiszen nulla százalék körüli alapkamat mellett a hitelek még olcsóbbak, mint voltak 2007 előtt.

Úgyhogy visszatérve az eredeti kérdésre, szerintem igenis hagyni kellene, hogy a gazdaság visszataláljon az eredeti állapotába, ahol lenne a hitellufi nélkül. Ez jó pár év gazdasági visszaesést jelentene a jelenleg mesterségesen elért és fenntartott szintről. A lakosságnak le kellene építeni az adósságállományát és újra annyiból kellene élnie, amit valóságosan meg is termelt. A cégeknek le kellene építeni a felesleges gyártókapacitásukat és a kormányoknak is gátat kellene szabni az eladósodásuknak.

A kormányoknak és jegybankoknak nem akadályozni kellene a folyamatokat, hanem biztosítani a szabályozott landolást. (Érdemes megnézni a képen az 1929-es, válságot okozó hitelállomány nagyságát és a mai állapotokat.)

Igen, ez recesszióval járna, méghozzá jó pár év recesszióval. Ahogy a mondás tartja, minél tovább tartott a tivornya, annál nagyobb a fejfájás másnap. De minél később akarunk nekiállni, annál fájdalmasabb lesz a korrekció.

(A cikk a lakossági és az állami hitelekről szól, a vállalkozói hitelek egy külön történet. Amíg a lakosságnál a hitelfelvétel csak a fogyasztás időbeli előrehozását jelenti, a vállalkozások hitelfelvétele a termelés létrejöttét segítheti, ezért ott nem feltétlen káros a hitel felvétele.)

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

97 hozzászólás

  • Illye

    Kerdes, hogy az atlagembert hol erdekli, hogy nott-e vagy csokkent-e a gdp. Nyilvan erintene mindenkit, mert nagy valoszinuseggel gyarak bezarasaval es munkahelyek megszunesevel jarna, de ezen kivul hogyan mutatkozna meg a recesszio egy pl. szellemi munkat folytato, kozeposztalybeli szamara?

  • Kiszamolo

    Ha csökken a GDP, csökken az igény a vállalatok termékeire. Ezért azok leépítenek, de nem csak az összeszerelő üzemben, hanem a szellemi alkalmazottak között is. Azok munkanélküliek lesznek, ezért már ők sem tudnak annyit vásárolni, tehát tovább csökken az igény a termékekre, ezért újabb embereket kell leépíteni.

    Eközben az államnak is kevesebb lesz az adóbevétele, ezért ő is elbocsát közalkalmazottakat és adót is emel, ami viszont megint pénzt szív el a vállalatokból.

    Hidd el, érdekelni fog. 🙂

  • Phaidl

    Szerintem megérne egy eszmefuttatást az is, hogy ez a fene nagy GDP mánia tönkretesz mindent. Szerintem lehetnek sokkal realisztikusabb mutatók, amelyek közelebb állnak a valósághoz a gazdaság teljesítményével kapcsolatban.

  • adam

    Ez jó írás, köszi.

  • Laci

    Egy érdekes felvetés fogalmazódott meg bennem.

    A hitelek okozzák a problémát, de hitelekre van szükség továbbra is.
    A jelenlegi bankrendszer most úgy működik, hogy kb 10% valós pénzzel kell rendelkezniük a 100%-os “kibocsátás” mellett.

    Mi lenne akkor, ha elvárnánk, hogy a bank tényleg csak azt az összeget tudja kihelyezni amivel valójában rendelkezik?
    Illetve a mostani válságot úgy megoldani, hogy eszerint történjen meg a hitelek újra kiosztása?

  • Tiesto22

    Én csak azt nem értem hogy lassan már kivágtuk az összes esőerdőt és kifogtuk az összes halat a tengerekből de mégis mindenhol azt hallani hogy milyen keveset fogyasztunk és ez mennyire káros. Még ha 2x annyit fogyasztanánk is mint most akkor a következő éveben még többet kellene hogy fennmaradjon a növekedés. Pedig mindenki tudja hogy ez fenntarthatatlan.

  • KZoltán

    Jó az elemzés, csak a szokásos probléma ebben is megvan, azaz hogy nem az elejétől indul. Itt http://michael-hudson.com/2012/05/firing-alan-greenspan/ elmondja, hogy mi volt a kezdeti lépés, amely mára ennyire eladósította az amerikai dolgozókat. És mostanra már annyira el lettek adósítva, hogy Greenspan büszkén mondhatja, hogy annak ellenére, hogy nőtt a GDP, nem nőttek a munkajövedelmek, mert a nagy adósságteher miatt nem mernek a munkások béremelést követelni (nem emlékszem, hogy ez a rész is benne van).
    Egyébként ha nő a GDP, azaz másképp az összjövedelem, de a munkajövedelmek nem nőnek, azt úgy hívják: fokozódik a kizsákmányolás.

  • Kiszamolo

    A blogbejegyzések már csak ilyenek.
    Ebben különböznek a 90 oldalas doktori disszertációktól.

    A cikk éppen arról szól, hogy nem a kizsákmányolás fokozása okozta a gdp növekedését.

  • medvegyev

    Azert arra kivancsi lennek, hogy az emberek hany szazalek tartozik, az emberek hany szazalekanak,(valahogy savosan abrazolva)beleeszamolva az allamadosag egyenre eso reszet.Arra is hogy ez hogyan valtozik egy eros landolas eseten.

    Optimista tipus vagyok, de most nem latom a fenyt az alagut vegen, mindezt ugy, hogy inkabb abba a szazalekba esek, akinek tartoznak.

    Koszi az irast, tetszik… vagyis megsem….:(

  • Salánki Sándor

    Nagyon jó és hasznos a bejegyzés a magam részéről többször is szorgalmaztam, hogy makroekonómiai összefüggésekről is érdekes lenne többet írni! Tetszik, nem tetszik így működik a modern kapitalista gazdaság – mármint hogy a minél magasabb profit realizálása érdekében hatalmas hitel-buborékok jönnek létre ciklikusan- majd kidurrannak és itt a válság, amit az államok, nemzetközi intézmények igyekeznek kezelni , hogy ne jöjjön el a gazdasági világvége a globalizált világban. Volt egy közgazdász még a XIX. században és írt egy vaskos könyvet a témáról Karl Marx: Das Kapital.

    Kb egy éve láttam a Der Spigel címlapján – nagy cikk Marx és a globalizált világgazdaság napjainkban.Érdemes beleolvasni ha megvan valakinek!

  • Farkas György

    MOst néztem meg egy animált filmet a pénzről, adósságról és a hitelek fejlődéséről a történelem során a youtube-on. A címe “A pénz mint adósság” Hasonló gondolatokat fogalmaz meg mint a cikk szerzője. Nagyon tanulságos! http://www.youtube.com/watch?v=CvhD9rwaSqE&feature=player_embedded

  • Farkas György

    Kíváncsi lennék a Szerző és az Olvasók véleményére is a fent linkelt videóról és arra, hogy a levont tanulság és megoldási javaslat a film végén helyes-e. (állami kézbe visszavont pénzteremtés, a bankok fedezet/kiadott hitel arány 1:1 arányba való visszavezetése.

    SZERINTETEK?

    Sajnos elég hosszú a film, 56 perces, de cserébe olyan mint ha animációt néznél 😉

  • gabor

    Sziasztok!
    “A kormányoknak és jegybankoknak nem akadályozni kellene a folyamatokat, hanem biztosítani a szabályozott landolást. ”

    A kormányok vajon rudják-e szabályozni az emberek reakcióját, a társadalmi folyamatokat, kézben tudják e tartani azt a gyeplőt ami elé 7 milliárd ember van befogva. 1929 társadalmi következményei végül is háborúhoz vezettek. A cikk logikusan felépített, de nem foglalkozik a társadalmi hatásokkal csak a gazdaságra koncentrál. Óriási a tét és a felelősség.

  • Ervin

    Akik az USA kormányának kölcsönöztek pénzt, azok avval lesznek kénytelenek előbb-utóbb szembenézni, hogy a befektetésükért visszakapott pénz reálértéke nem annyi lesz mint amennyivel előzetesen számoltak, hisz a következő generáció nem lesz képes ekkora hiteltömeget reálértéken visszafizetni. És ez persze igaz sok más gazdag országra, ahol a magánszemélyek, a bankok és a cégek azt hitték hogy ha a gazdaság nem termeli ki a hozamot, akkor majd a kormányok megteszik helyettük. Egy rövid ideig mindenképp de előbb-utóbb szembe kell nézni a valósággal. Az állampapír vásárlás és a nyugdíjjárulék egy csúnya pilótajáték aminek a végén generációk fogják elveszíteni az életük során felhalmozott tőkéjüket és lesznek kénytelenek élni öregkorukra nyomorszinten, ha nem hagynak maguk után segítő, támogató utódokat.

  • Tibor

    Egyre több ország kapcsolódik be a világpiaci körforgásba,ezért eltolódik
    a termelés , fogyasztás és a tőkekoncentráció ezek irányába.

    A technikai fejlődés is a robotok irányába hat ezáltal egyre többen veszítik el munkájukat,fogyasztásuk jelentősen csökken.

    A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek,milliók elszegényednek…

    mi lesz ennek a vége?

  • KZoltán

    Nincs is baj azzal, hogy egy blogbejegyzés ilyen. Ezért lehet megjegyzéseket tenni, kiegészítendő.
    A sajátommal azt próbáltam megvilágítani, hogy a történet nem úgy kezdődött, hogy az amerikai munkavállalók tömegei maguktól, egyik napról a másikra, felelőtlen hitelfelvevőkké váltak, hanem azt, hogy a chicagói iskola nyomán, Reagan alatt, tervezetten úgy változatták meg az adórendszert, hogy az a munkajövedelmeket terhelte jobban, szemben a tőkejellegű jövedelmekkel. Ez kényszerítette az ezáltal csökkenő munkajövedelmüket, hogy vegyenek fel hiteleket, ha a megszokott életszínvonalukat fenn akarják tartani.

    “nem a kizsákmányolás fokozása okozta a gdp növekedését” – ennek a relevanciáját nem értem. A GDP növekedését mindig a kereslet növekedése okozza: több megtermelt árut (a több nem csak mennyiségi, minőségi is lehet) tudok eladni, ezért növelem a termelésem (többen jelentkeznek hozzád, így több tanfolyamot indítasz) – így nő a GDP (persze akkor, ha ez nem csak rám vonatkozik, hanem az árutermelők zömére). Ahogy Keynes tanította, csak mára a chicagói iskola elfelejttette: “The great puzzle of effective demand with which Malthus had wrestled vanished from economic literature. You will not find it mentioned even once in the whole works of Marshall, Edgeworth and Professor Pigou, from whose hands the classical theory has received its most mature embodiment.” (A classical theory helyére be lehet írni a Chicago Schoolt.)

    E fenti kettő egyben a megoldást is mutatja: növelni kell a munkajövedelmeket, hogy nőjön a kereslet, és nyomában a GDP. Persze ez a tőkejövedelmek csökkenését (vagy legalább is arányukét) jelenti.

  • Zabalint

    Én szétválasztanám a problémát 2 részre:

    1. Céges hitelek, beleértve a hosszú lejáratú, elsősorban beruházásra, és a rövid lejáratú, elsősorban készletbővítésre fordított hiteleket.

    2. Lakossági, fogyasztási célú hitelek, beleértve a lakáshitelektől az áruhitelig mindent.

    Utóbbi az, amit le kellene építeni, előbbire mindenképpen szükség van, ugyanis attól, hogy a koncepciója megvan egy cégnek egy beruházás megvalósításához, még tőke is kell, Európában pedig ma erre elsődleges forrás a banki hitel és csak utána jönnek a részvények és a kötvények. Nem gondolom, hogy ha a beruházások kizárólag a tulajdonosok forrásaira és az előző évek eredményeire támaszkodnának, akkor hosszútávon hatékonyabb lenne a gazdaság, mert így egy-egy vállalat felfutása jóval lassabb lenne, ezért gyengülne a verseny.

  • Husz János Puszita

    OFF

    Bocs, hogy offolok, szeretnék tőled kérdezni valamit Kiszámoló.

    Önkéntes nyugdíjpénztár ( MKB ). Szerinted érdemes most a kiszámítható portfólióból váltani kiegyensúlyozottra vagy növekedésire? Vajon mi jöhet ilyen brutális hozamok után?

    Kösz

  • tip

    Minden pénz valakinek az adóssága. Igen, a készpénz is. Ha nem hiszed, próbálj vele életben maradni a sivatag közepén. Ha nem tudod elcserélni más emberekkel a pénzt ennivalóra, ha a másik nem hisz (“nem ad hitelt”) a pénz beválthatóságára, és nem hajlandó hitelezőként a helyedbe lépni, akkor éhenhalsz. A készpénz a jegybank adóssága. A jegybank soha le nem járó, következésképp a jegybanknál semmire sem beváltható adóssága. Ennyit a “valóságos” pénzről.

    Pénzre, azaz adósságra mindig szükség lesz, amíg időben és térben távoli termelések és fogyasztások között transzfert kell teremteni. Hozomra nem szeretnek termelni az emberek, de hát a pénz is csak afféle “hozom”, csak pontosabb, mert számolni lehet vele.

  • jurta

    “1929 társadalmi következményei végül is háborúhoz vezettek.”

    Tyű, azért ez elég erős általánosítás.

    Volt annak a háborúnak számos egyéb előzménye is.

  • jurta

    Nekem az benne a mulatságos, ahogy az ember még azt is képzeli magáról, hogy ez neki jár. 🙂

    Általában csak egy hosszabb háború – esetleg több országot érintő természeti katasztrófa – átélése szokott rádöbbenteni egy társadalmat, hogy az emberélet lényege nem az, hogy az előző nemzedéknél / előző évnél 4%-kal nagyobb kényelemben, 4%-kal több tulajdonnal éljünk, s erre még naivan büszkék is legyünk.

  • jurta

    Egy próbálkozás, kalkulátorral:

    http://www.oecd.org/progress

    Mondjuk amennyi nyilvánosan meg van valósítva a kalkulátorból, az csak abban tudna tanácsot adni neked, hogy földönkívüliként érkezve melyik OECD-tagállamot válaszd lakóhelyedül a te preferenciáid alapján. 🙂 Én legalábbis pár ilyen grafikon miatt nem költöznék át más országba.

  • jurta

    Következtetés:

    A mai kormányok, amelyeknek sokkal rövidebb átfutással sokkal részletesebb gazdasági adatok állnak rendelkezésükre, és sokkal több könnyű útjuk is van befolyásolni az állampolgárokat – sokkal gyávábbak, mint 1929-es elődeik.

  • jurta

    Bár igaz, no de tegyünk már nagy különbséget a között, hogy a SAJÁT munkám értékének megfelelő követelésért (pénz) kapom kezembe a birkacombot avagy okostelefont, és a között, hogy MÁS munkája fejében létrejött követelésért (amit, illetve annál kicsit még többet is (kamat) később majd le kell dolgoznom neki – csak közben egyszer azt is pénzre váltjuk meg vissza, ill. beiktatunk pár közvetítőt).

  • Halász Patrik

    Szóval a hitelezéssel folytatott világméretű pilótajáték miatt egy irtózatos világgazdasági összeomlás fenyeget, ami 3. világháború nélkül is százmilliók halálát okozhatja, de még tényleg hozzá jöhet egy világháború is. Ez a levonható konklúziója a cikknek.

    Pedig nem erről szól.

    Én csak azt nem értem, hogy ha van elég gép, tudás, munka és élelem a Földön, akkor miért kell ekkora hisztit csapni a pénz miatt, hogy igazából reális ok nélkül minden összedőljön miatta. Nem tudom, nem az lenne-e a megoldás az összeomlás és a világháború elkerülésére, hogy világszerte politikai közmegegyezéssel bezárják a tőzsdéket, kártalanítás nélkül államosítják a bankokat és biztosítókat, és a hitelezést átveszi az állam, olyan szabályokkal, amelyek józanok, vagyis a mostaniakhoz képest nagyon szigorúak. A kisbefektetőket ki kell fizetni a nagybefektetők pénzéből. A nagybefektetőktől pedig el kell rabolnia a vagyonukat a kormányoknak, mert ennek a pilótajátéknak, “halálos világlufinak” a döntő része az ő kezükben van. Ha elvesztik ezt a képzeletbeli pénzüket, attól megmarad a luxuséletük (vagy legalábbis a jómódjuk), csak a tébolyult játékszereiket csavarná ki a kezükből a kormányokon keresztül az életben maradni akaró társadalom.

  • tip

    Vagy elfogyasztasz minden nap mindent, amit aznap termeltél, vagy adósoddá teszel másokat illetve adósává válsz másoknak. Ha nem találsz valakit, aki szívesen adósoddá válna, akkor nem tudsz pénzt felhalmozni sem, hiszen nem lesz, aki adósod lévén a jövőben adna valamit a múltbeli munkádért. Mivel a pénzrendszer személytelen, ez sokszor nem nyilvánvaló. A hitel nem más, mint az emberek gazdasági együttműködésének méricskélése. Mindenki adós és mindenki megtakarító valamilyen szempontból, és egyik nem létezhet a másik nélkül. A kamat azért pozitív, mert az ember hedonista természetű. Ha a reálkamat negatív, akkor viszont megéri inkább adósnak lenni.

  • tgwh

    Vicces pont az amcsikat hozni, ha jól tudom ők akkor és annyi pénzt nyomnak, amennyit akarnak… meg ugye náluk van az egyik nagy hitelminősítő, aki tán még az usa pénzügyeibe is keményen beleszólhat, lényegében nem az usa dönt a pénznyomásról, hanem ez a ,,civil, független” szervezet. HA jól tudom, valahogy így működik.
    Hazánk nem nyomhat annyi pénzt, amennyit akar, és akkor és úgy sorolják bóvli kategóriába, ahogy és amikor akarják. Az usa nagyobb adóssággal rendelkezik, de ez ugye le van tojva. És nem azért nagyobb az adósság, mert nagyobb az ország, hanem arányaiban nézve, tehát reális a kép. HA jól tudom.

    Arról meg ne is szóljunk, hogy a németeknek hatalmas biznisz ez az euró huva-vona…

    A magyar gdp jelentős részét az időjárás befolyásolja. A kanadai meg az usa-ban termett búza azért olcsó, mert hatalmas területeken termesztik, és lényegében csak elvetik, nem törődnek vele, amennyi terem, annyi terem, a nagy terület miatt lényegtelen szinte, majd eladnak a létezőnél többet a tőzsdén. Így öntözésre, vegyszerekre sem költenek annyit, míg nálunk fontos a hektáronkénti termésmennyiség.

    A magyar hús drága. Hiába van Csányi kezében a takarmánytól a feldolgozásik egy egész üzletlánc, mégis veszteséges a cég… Csányi megteheti, hogy lenyel évi jó pár millió, ha nem egy milliárdos veszteséget is. Főleg ha drága árukat állítanak elő, azt nem lehet emelni, mert még így is csak külföldön veszik meg. Röhej amúgy, hogy ugyan az a szalámi külföldön jóval olcsóbb, mint itt… oks, 5%-os áfakulccsal majd megnézzük, ha beleesik ebbe a luxusszalámi.
    Ezért hoznak meg dán sertést jobb esetben, rosszabb esetben lengyelt vagy románt. Dánia időjárása kedvez az állattartásnak és a növénytermesztésnek, hiába kis ország, így a magyar ténylegesen minimális költségeknél is jóval olcsóbb tud lenni. És innentől le van tojva, ha a magyar áru minőségi.

  • Okos Tóni

    Tök jó a cikk. Bár szerintem a gazdaságnak nincs olyan állapota, hogy egyensúlyi – nincs hiva visszatérni. Maga a gazdaság, a kultúra, az élet maga egy buborék vagy buborékok sorozata. Sajnos nem eredeti gondolat, hanem a Tőzsdecápák 2 elejéről való. 🙂

    Így persze az adósságból való költekezés is felesleges önostorzás, elvégre a pénznek sosem volt valós forrása, csak a semmi. És jól van ez így. 🙂

  • hopkinsz

    “A mai kormányok…sokkal gyávábbak, mint 1929-es elődeik.”
    Ez nem csak bátorság kérdése, egyszerűen nem áll érdekükben népszerűtlennek lenni. A demokrácia szerintem nem alkalmas a hosszú távú célok elérésére. Ezért odázza el minden kormány a problémákat.
    Ahhoz, hogy itt helyre álljanak a dolgok (ha jól értelmeztem a cikket), és tényleg a hitelek minimalizálva legyenek, kb a következőkre lenne szükség:
    -a lakosság fizesse vissza az adósságait (beleértve a milliós jelzáloghiteleket)
    – az aktív dolgozók fizessék vissza (pl adóterheken keresztül) az államadósságot
    – az aktív dolgozók tartsák el a mostani nyugdíjasokat (akár az adójukból, akár ha a kormány magára hagyja a nyugdíjasokat, akkor az idős rokonok eltartásával)
    – az aktív dolgozók képezzenek nyugdíjtartalékot maguknak
    – neveljenek fel gyerekeket, taníttassák ki őket, és hogy ne kelljen hitelt felvenni a gyerekeknek a lakásra, tegyenek félre egy jelentősebb összeget a számukra
    – és mindezt tegyék meg válság idején, mert ugye ha kipukkan a hitellufi az válságot jelent

  • Kiszamolo

    Vagy dugjuk a fejünket a homokba és várjunk még pár évet, amíg még tovább nő a probléma.

    Japánban már 230% az államadósság és semmi megoldás nem látszik. Ezelőtt 20 évvel még kezelhető lett volna a probléma.

  • user

    “A jelenlegi válságban a korrekció elmaradt, a nyugati világban csak egy kismértékű hitelállomány leépülése figyelhető meg, úgy a magánszférában, mint az államadósságban. Tulajdonképpen nem korrigáltuk a problémát, csak görgetjük magunk előtt, miközben egyre csak tovább hízik és minél később dől ránk, annál fájdalmasabb lesz a végeredmény.”

    Itt is erről írnak:
    privatvagyonkezeles.hu/alapblog/16-citadella/2607-

  • McTérülés

    Léteznek fogyasztói beruházások is.
    Az, hogy ezt a szegmenst le kéne építeni, teljesen abszurd.
    Egyrészt, mert ha Magyarországra vetítem, akkor fokozottan igaz, hogy NEM VOLT tömegesen hozzáférhető olcsó hitel. A devizahitel sem volt különösen kedvezményes, pusztán megfizethető. Nálunk eleve nem volt hitelkánaán, a fogyasztás és az eladósodás növekedése teljesen normális léptékű volt.

  • user

    “Japán már 22 éve vergődik: a monetáris élénkítés nem hozta meg a tartós eredményt, azonban a nulla közeli kamatokat már nem lehet tovább csökkenteni.”

    Költségvetési élénkítő csomagok Japánban
    privatvagyonkezeles.hu/alapblog/57-a-nap-abraja/archiv/2673-a-nap-abraja-130221

  • jurta

    Hogyan formázod a hozzászólás szövegét?

  • Kiszamolo

    hát így
    meg így
    meg így is

    Na jó, nekem van egy külön felületem ehhez, ami nem publikus 🙂

  • Zabalint

    Gazdasági szempontból fogyasztói beruházás az, ha valamit megveszek, amitől nekem valami a jövőben olcsóbb lesz, így jó esetben ez megtérül. A fogyasztói hiteleknek ez nagyon kis töredéke, pl. a ház szigeteltetése hitelből vagy egy energiatakarékosabb háztartási gép vásárlása ilyen. Vagy egy nyelvtanfolyamra kifizetett pénz ha azzal a jövőben jobb állást lehet szerezni. A plazmatv, sőt a legtöbb esetben az építkezés sem ilyen kategória.

  • tgwh

    Okos Tóni, közgazdasági tekintetben van. Marshall-görbéknek hívjuk, és a piac mindig is az egyensúlyi helyzet felé mozog.
    Egyszerű példával:
    Sokan gyártanak túrórudit. A verseny miatt lemegy a túrórudi ára, sokan megveszik, ekkor emelkedik a túrórudi ára, magas ára lesz, nem kell a sok túrórudi, lejjebb megy az ár. És így megy örökkön örökké. Ha lenne egy túrórudi törvény, ami kimondaná, hogy csak x darab cég gyárthat túrórudit, y mennyiségben, még akkor is a zemberek kedvétől függne, mennyi túrórudit esznek, igaz a túrórudi piacot nem lehetne bedönteni.
    A másik vonzat, hogy amelyik túrórudi gyártó nem fejleszt, az csak drágábban tudja eladni a sok túrórudit, ezért ha csökken a túrórudi ára, akkor ő kiesik a versenyből, tönkremegy. A kínai túrórudi olcsóbb, ha alacsony bérért dolgozik a vágottszemű túrórudi gyártó szakmunkás. Az más kérdés, hogy egy havi kínai ,,alacsony” bérből a kis túrórudi gyártó szakmunkás vesz fél évre elegendő rizst…

  • janoka

    Ez félreértés. A bank se bocsáthat ki több pénzt, mint amivel rendelkezik, mert akkor hamis pénz előállításának bűntettét hajtaná végre. Amit a bank kibocsát az mind “valós” pénz, olyan értelemben, hogy valamely betétesnek (kötvényesnek, stb.) a valódi bank részére bocsátott pénze.

    A 10% (ami amúgy M.o. pl. nem is 10%), teljesen más dolog. Ez az a rész, amit a bank nem adhat ki hitelbe a betétekből. Pl. egy bankba a betétesek betettek 1 milliárd Ft-ot és tegyük fel, hogy a banknak csak betétből van forrása. A bank ekkor kiadhat maximum 900 millió Ft hitelt, de 100 MFt-ot tartalékolnia kell. A tartalékolás célja, többek közt az, hogy ha néhány betétesnek szüksége lenne a pénzére, akkor ki tudja venni a bankból. (Persze ha nagyon sok mindenki ki akarná venni a pénzét, akkor az már gond lenne, mert lehet, hogy a 100 millió tartalék nem lenne elég, de ez már a bankpánik esete…)

    Magyarul a bank ma is ténylegesen is csak azt a pénzt bocsáthatja ki, amivel rendelkezik valamilyen forrásból (bankbetét, kötvényesek, részvényesek, hitelek más bankoktól, stb.).

  • janoka

    Más tészta természetesen a nemzeti bank, vagyis az állam. Az államnak (a nemzeti bankon keresztül) mindenkori joga annyi pénzt nyomtatni amennyit akar. Ez mindig is így volt a történelemben, csak régen általában a királynak, császárnak és egyebeknek volt erre joga.
    De a felelőtlen pénznyomtatás az infláció, ill. hiperinfláció veszélyét rejti magában.
    Ezért kell a nemzeti banknak a kormánytól függetlennek lennie. Túl nagy a kísértés, hogy “nyomjunk egy csomó pénzt, aztán majd abból fizetjük a nyugdíjakat, egészségügyet, stb.”…

  • janoka

    Sok jó dolog van benne (pl. történelmi áttekintés), de nagyrészt sületlenség az egész. Különösen a fő eredménye, hogy az adósságot elvileg soha nem lehet visszafizetni. Ami teljesen hamis. Pedig ez a lényege az egész filmek. Ahogyan az se igaz, hogy a résztartalékos bankrendszer szükségképpen inflációt gerjeszt (ellenpélda Japán).
    De az interneten átunna olvashatsz, hogy mennyire hamis, az amiket állít. (A youtube-on a hozzáoszlások között is találhatsz ilyeneket).

  • jurta

    Kiszámoló,

    sokszor leírtad, hogy magánszemély hitelfelvételi döntései közül az egyetlen racionális a lakáshitel. (Legrészletesebben itt: //kiszamolo.hu/alberlet-vagy-sajat-lakas-melyik-az-olcsobb/) (Ha jól értem, azért, mert feltételezzük, hogy az ingatlanok értéke hosszú távon legalább az összes termék inflációjával növekszik – bár ma Magyarországon még ez sem adott.)

    Nagyon kíváncsi vagyok, *ennek a cikknek* a vonatkozásában hova sorolod a lakáshitelt?

  • jurta

    Jaj, hát az világos, eddig is tudtam. 🙂

    De Halász Patriknak??

  • Janos

    A gyerekek lakhatasa a gyerekek problemaja. Mar le akartam irni, mert szerintem oriasi butasag a gyerek lakasara gyujteni. Sokkal bolcsebb megtanitani a gyereket, hogy hogyan keresse meg ra a penz, hogyan sporoljon ra.

  • Janos

    az usaban a gepeites es a GMO no meg a tamogatasok miatt olcso… nem azert, mert 2* annyit adnak el mint amit megtermelnek…

  • Janos

    ne haragudj, de a penz eredeti forrasa az arany, ezust, es mas ertekek voltak, amit az emberek szerettek!! Innentol kezdve ez nem csak egy lufi… Persze visszaterhetnenk az aranyhoz, de valoszinuleg nem fogunk.

  • Janos

    Szerintem vannak pozitiv jelensegek ( bar igaz lehetne jobb is )
    Jo irnay volt az allamadosag maximalizalasa ( rosz, hogy 50% es hogy csak a kovetkezo kormanyra lesz kotelezo a csokkentes )
    Jo irany a kamatok maximalizalasa, de tul magasra lettek belove a maximum kamatok.

    Amugy valoszinuleg az kene, hogy az allam csokkentse az adosagait, valamint a sajat lakossaganak magasabb kamatot adjon mint a kulfoldinek, hiszen igy a penz orszagon belul marad.
    A masik ami kene, hogy a lakossagnak adhato hitelek kamatai es koltsegei alacsonyan legyenek belove, hogy ezeket max betetszerzesre hasznalja a bank, es szunjenek meg a jokis hitelcsapdak ( pl hitelkartyat se bocsajtananak ki ilyen mertekben, ha csak havi 1%ot kerhetne a bank )

  • Zabalint

    A valóságban sosincs egyensúlyi helyzet (a tökéletes piacon van csak ilyen), és nem csak azért, mert nem lehet elérni, hanem azért sincs, mert nem is tudjuk hol van, és folyamatosan változik a keresleti és a kínálati görbe is. A valóság nagyon eltér attól, amit a Marshall görbe mutat, megjegyzem a keresleti és kínálati görbe is lehet végtelen féle, mert adott piacon adott árura vonatkozik, így akár lehet olyan is a keresleti függvény, hogy bizonyos szakaszán a növekvő árra nő a kereslet, csökkenő árra csökken. Tudnék mondani ilyen terméket, ahol előfordul.

  • Halász Patrik

    “1929-ben ugyanez volt a felállás, a gazdaság évtizedek óta hitelből produkálta a látszatnövekedést, ez a lufi durrant ki 1929-ben.
    Akkor egy nagyon komoly és fájdalmas korrekció történt, azonban ennek eredményeképpen pár év után a gazdaság újra helyreállt.
    Az emberek erőltetett ütemben építették le az adósságaikat, amivel együtt járt a gazdaság korrekciója is, a GDP pár évig együtt zuhant a hitelállomány nagyságával.”

    Úgy tudom, a gazdaságot akkor az új háborúra való készülődés, vagyis a hadiipar húzta ki a válságból. A náci párt pedig a “nagyon komoly és fájdalmas korrekció” idején jutott hatalomra Németországban. Vajon miért nem történhet meg mindez ismét, csak még nagyobb mértekben a még nagyobb adósságválság után várható még nagyobb gazdasági összeomlás eredményeként? Persze, szó szerint “nem erről szól a cikk”, de ez a kérdés logikusan következik belőle.

  • Janos

    szerintem a lakasarak novekedtek az inflacioval. Most egy kis korrekcion van a sor. A multkor szamoltuk ezt ki, kb 30 eves tavlatban. 2000 elotti arakat nezzel, akkor ez kb kijon.

  • Janos

    nekem meg nem sikerult rajonnom arra, hogy az allami penznyomtatas miert baj. Inkabb ugorjon meg az inflacio, mint az allamadosag. Ugyanis az inflacio azonnal erezteti a hatasat, amig az allamadosag az csak egy statisztika, ami valamikor majd megiscsak lecsap…