Elstartolt a lakáslottó, vagy Nemzeti Otthonteremtési Közösség és biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan több tízezren fognak belevágni a nagy lehetőségbe. (A szervező cég idén állítólag 25 ezer szerződést szeretne kötni.) S sajnos abban is biztosak lehetünk, hogy legalább annyi károsult lesz, mint a unit linked biztosítások esetén.

Ezért érdemes átnézni, mi is ez az egész és mit lehet, illetve érdemes tudni róla.

A lakáslottó szisztémája nem új, Dél-Amerikából került be hazánkba és nemrég már be is tiltották idehaza az ilyen csoportok szervezését. Majd hirtelen valamiért rájöttek a jogalkotók, hogy mégsem olyan rossz dolog ez. Sőt, ha már így alakult, adjunk a siker érdekében 30%-os állami támogatást is az adófizetők pénzéből, hogy legyen miből fizetni a szervező cégnek a költségeket.

A most létrehozott NOK is semmi más. mint ezeknek a vásárlói csoportoknak újjáélesztése, ahol kizárólag új építésű lakást lehet venni 10-15 éves futamidő mellett.

Az alapideológiája ezeknek a vásárlói kluboknak az volt, hogy a magas banki kamatok miatt az emberek közösségekbe szerveződve együtt fizetnek be egy-egy havi részletet és ha összegyűlt elég pénz, akkor egy-két szerencsésnek, akit kisorsoltak, ebből veszik meg a konyhabútort, autót, vagy egyéb tárgyakat, amire a közösséget megszervezték. Ilyenkor a még nem sorra került tagok tulajdomképpen ingyenes hitellel támogatják a náluk szerencsésebb tagokat. Ha egy tárgy x Ft és a példa kedvéért 120 ember fizeti be ennek az összegnek a 120-ad részét havonta, akkor havonta egy ilyen tárgyat tud venni a közösség és 10 év alatt mindenki megkapja az adott terméket.

Azonban a szerencse még kevés, ugyanis licittel be lehet előzni a sort. Ha akarom, a hátralévő havi törlesztőim akár 60%-át előre befizetve a sor elejére ugorhatok, ilyenkor a többiek engem támogatnak ingyen hitellel. Ilyenkor látszólag a többiek is jól jártak, pedig nem, hiszen a fennmaradó összeg hiányzó 40%-át (vagy többet) elviszem a közösből azonnal, így a nem licitálók esélyei nemhogy nőnek, hanem csökkenek. A licitáló csak a saját befizetéseit teljesíti ezzel előre, de azt és további minimum 40%-ot el is viszi a rendszerből azonnal.

Egy hónapban több licitáló is nyerhet, a szervező és a bent  lévő pénzösszeg dönti el, hogy az adott hónapban sorsolás lesz-e, vagy licitálás(ok), esetleg mindkettő.

Sorsolás csak akkor lehet, ha legalább egy vásárlásra elegendő összeg már rendelkezésre áll. Ennek hiányában csak egy, vagy több licit lehet abban a hónapban. Amíg van licitáló, kicsi az esélye, hogy a sorsoláshoz szükséges teljes összeg egyben lesz az adott hónapban.

Ha viszon elfogytak a licitálók, ezzel a havi befizetők száma is arányosan megcsappan, így az újabb vásárláshoz szükséges összeg is annyival lassabban fog összejönni, hiszen a licitáló már előre befizette, de egyúttal ki is vette a részét. Már nem mondjuk 120, csak 80 vagy 50 ember fog havonta befizetni a rendszerbe. Ha már csak egy ember maradt a rendszerben, őt akkor fogják kisorsolni, amikor az utolsó részletet is befizette, hiszen máshonnan nem jön pénz.

A nem licitálók esélyét az is minimalizálja, hogy sorsolásra sem jogosultak, amíg a teljes összeg 20%-át be nem fizették. Mire viszont ennyit be tud fizetni valaki (2-3 év alatt), addigra sok licitáló már kivette a pénzt a rendszerből az előtörlesztéssel.

Ki a célcsoport?

A fentiekből kiderül, hogy az ügynökök két célcsoportot fognak megcélozni a lakáslottó esetében: a teljesen nincsteleneket, akikkel még a bankok sem állnak szóba és azokat, akiknek már most is meglenne a lakásvásárlásra a pénz kisebb-nagyobb része, csak okosba' meg akarja szerezni az állami támogatást és a többiek ingyenes finanszírozását. Az első csoport az, akiknek egyébként soha nem lenne saját lakása, mert anyagilag nem képes összeszedni az ahhoz szükséges pénzt, a második csoport pedig befektetésként venne még egy lakást az adófizetők és a csoporttagok pénzének felhasználásából.

A vásárlói csoportokat éppen azért tiltották be, mert hamis reményt adtak ennek a nincstelen rétegnek. Hitelképtelen tömegek azért kezdték erejük felett fizetni a havi részleteket, mert azzal áltatták őket, hogy hamarosan megkapják a terméket vagy a hitelt, amit szerettek volna. Amikor eltelt fél-egy év és még mindig nem ők lettek a nyertesek, becsapva érezték magukat és abbahagyták a befizetést, komoly anyagi veszteséget érve el ezzel. Ez kódolva van a rendszerbe, hiszen ha valaki tudná fizetni havonta a részleteket 10-15 éven át, akkor hitelt is tudna felvenni, hogy megvegye a kívánt terméket. Pont azért fordul vásárlói csoporthoz, mert erre nem képes.

Elvileg van a belépéskor hitelképességi vizsgálat, de itt nem állandó bevételeket is figyelembe vesznek és a nettó jövedelem 50%-át elérheti a havi részlet. Egy 160 ezres jövedelem már elég egy 80 ezres havi részlet bevállalásához. a maradék 80 ezerből megélni és lakni elég kétséges. (A banii hitelnél legalább már bérleti díjra nem költ a hitelfelvevő tovább, ezt ne felejtsük el.) Ezért ez a hitelképességi vizsgálat maximum a pillanatnyilag munkanélkülieket zárja ki a rendszerből, a nem rendszeres és nyilván nem is igazolt jövedelem figyelembevétele pedig eleve elég gumiszabálynak tűnik.

Az ingyenhitel vonzásában

A rendszer egyik hívószava az ingyenhitel. Ne felejtsük el a történelmi hátterét ezeknek a vásárlói kluboknak: a magas banki hitelkamatokra hivatkozva jöttek létre, a csoport létrehozásával a közösség ereje megszűntette a kamatokat a rendszerben.

Ezzel kapcsolatban pár dologra érdemes felhívni a figyelmet.

Az egyik, hogy nincs ingyen ebéd és a közösség zárt, vagyis a tagok csak egymás kárára szerezhetnek ingyenes hitelt. Minden nyertesre jut egy olyan személy, aki kényszerből ingyen fogja őt finanszírozni. Ha nem lenne licit, pont annyi esélyünk lenne, hogy ingyen hitelhez jussunk, mint arra, hogy kényszerfinanszírozói legyünk ennek az ingyenességnek.

Ha kényszerfinanszírozók leszünk, akkor kénytelenek vagyunk lemondani arról a hozamról, amit a bankban kapnánk erre a pénzre. Ha havi 80 ezer forintot fizetünk be és mi leszünk az utolsók, akiket kisorsolnak (amire több esélyünk van a licitek miatt, mint hogy mi legyünk az elsők), akkor infláció plusz 2%-os állampapírhozamokkal számolva (erősen alulbecsülve az elmúlt 15 év inflációját és 3%-nak véve) 14,4 milliós tőkénk mellett 7,07 millió forint veszteségünk lesz az elmaradt kamatokon. Ha pont félidőben sorsolnak ki minket, akkor pont annyit buktunk a kényszerfinanszírozásunkon, mint amennyit nyertünk a kamatmentességen.

Inflációs veszteség: ez is olyan kérdés, amiről szeretnek megfeledkezni a szervezők. Maradva a példabeli 3%-os éves inflációs rátánál (ami egyébként az MNB célja is), 15 év múlva a pémzem közel 40%-kal kevesebbet fog érni, mint ma. Egy magyar viszonylatban teljesen reális évi 5%-kal számolva pedig a felét sem fogja érni a mai értékének a kapott összeg. Vagyis ami ma elég lenne a lakáshoz, 15 év múlva még a felére sem lenne elegendő.

További érdekes kérdés, hogy mit is fogsz venni a megnyert pénzből? Mivel csak új építésű lakást vehetsz és azt is viszonylag rövid idő alatt, fizikailag nem leszel képes megfelelő ingatlant találni, olyat, aminek jó az ára, a minősége, az elrendezése, a fekvése és a többi.

2017 első negyedévében országosan 2061 darab lakást adtak át, ennek 58%-át magánemberek építették maguknak, így eladásra az egész országban(!) 865 lakás épült. (A tavalyi hasonló adat 1405 darab lakás volt, ennek közel fele eladásra készült.) Vessük ezt össze azzal, hogy csak a most hátralévő fél évben 25 ezer embert akarnak beszervezni és nyilván a következő években is hasonló céljaik lesznek.

A rossz nyelvek szerint az egész célja, hogy megfelelő keresletet támasszon a megfelelő emberek által épített lakások gyors eladásához. De ha ez nem is így van, akkor is gondold át, honnan is fogsz egy megfelelő új építésű, megfelelő áru és nem csak még a tervezés állapotában lévő lakást leakasztani pár hónapon belül? Szimplán lehetetlen küldetés.

Neked mindegy, mikor? Vegyük egy pillanatra komolyan a NOK nevében szereplő otthonteremtési szót és elmélkedjünk el azon, hogy vajon létezik-e olyan ember, akinek olyan megoldásra váró lakhatási problémája van, amit érdemes állami támogatással megsegíteni és mindegy neki, hogy az ma vagy 15 év múlva lesz megoldva?

Ha nekem most kell lakás, mert gyereket vállalnánk vagy nagyobb lakás, mert szeretnék a 6-7 éves gyerekeknek mondjuk külön szobát, akkor nem engedhetem meg azt a luxust, hogy majd szül a feleségem 50 évesen, ha akkor sorsolnak ki minket, vagy mire a gyerekek befejezték az egyetemet és elköltöztek otthonról, majd megkapják a külön szobát.

Ennek így semmi értelme. Még egy autónál is butaság, hogy vagy ma kapom meg, vagy 10 év múlva, de egy lakhatási kérdésnél aztán végképp értelmetlen egy ekkora bizonytalansági kérdés.

Bevezetőnek ennyit a  NOK-ról. A költségekről, támogatásokról, alternatív lehetőségekről és kockázatokról majd a következő cikkben.

Update: Mint a fentiekből is kiderül, a NOK nem piramisjáték. A piramisjátékban a szervezőknek esze ágában sincs teljesíteni az ígéreteiket, az egész addig működik, amíg a folyamatosan belépő új befizetők többet fizetnek be, mint amit a cég kifizet a régebbi tagoknak az újak pénzéből. Itt nem erről van szó, minden egyes csoport zárt már az indulás pillanatában és a szisztéma szerint a legvégén mindenki visszakapja a befizetését. Ettől a termék még nem jó, de piramisjátéknak hívni súlyos tévedés.

Csatlakozó linkek:

2016 évi XV törvény a NOK-ról

115/2016 Kormányrendelet

Dokumentumlista