A különböző korú embereket rengeteg néven emlegetik: a baby boomerek azok, akik a második világháború utáni nagy születési hullámban születtek. (Őket Magyarországon a Ratkó korszak gyerekeinek hívják.) Őket követték a hatvanas évek közepétől az X generáció, ezután kézenfekvő, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években születettek az Y generáció, vagy más néven Millenials, majd a Z generáció jött soron az ezredforduló előtt egy kicsivel és 2012 előtt születetteket illetik így. (A 2012 után születettek lesznek talán az Alfa generáció, de ez az elnevezés még szerintem nem alakult ki végérvényesen.)
Van egy másik elnevezés is, ami egyre divatosabb, a szendvics generáció. Ez nem a korcsoport kedvenc ételére utal, hanem arra, hogy ez a korosztály az, amelyik két generáció szorítása közé került.
Ők azok, akiknek még el kell tartaniuk a saját gyerekeiket, gyakran azok felnőtté válása után is, illetve anyagilag támogatniuk kell az idős szüleiket is. Ők jellemzően 40 és 60 év közöttiek. De nem csak anyagilag, hanem például gondozás szempontjából is mindkét generációra időt kell szakítaniuk (saját magukon és a házastársukon kívül).
Míg az idősebben jellemzően több munkát és időt igényelnek, a fiatalok több pénzbe kerülnek. Ahogy nő az átlagos várható életkor és az ingatlanárak miatt is egyre később költöznek el a fiatalok a családtól, egyre nagyobb a nyomás ezen a generáción. (A 18 és 29 éves amerikai fiatalok 52%-a még mindig otthon lakott 2020-ban.)
Amerikai felmérések szerint az ötven év feletti szülők, akinek még legalább az egyik szülője él, 59%-a támogatja a már felnőtt gyerekét is anyagilag.
A legnagyobb veszélye ennek a korcsoportnak, hogy a szülők és a gyerekek támogatása miatt saját magának nem lesz elég tartaléka a megélhetésre nyugdíjas korára, így újra termelődik a probléma, ők is rá fognak szorulni a gyerekeik anyagi ellátására.
Ezért nagyon fontos ennek a korosztálynak, hogy tudatos maradjon a pénzügyeiben és a legfontosabb, hogy megtanuljon nemet mondani, úgy a gyerekei, mint a szülei felé.
Nincs abban semmi rossz, ha a 25 éves kislány maga fizeti a telefonszámláját vagy a 28 éves kisfiú arányosan hozzájárul az otthoni lakhatásának minden költségéhez, beleértve az étkezést is. S nem, nem kell tolerálni, hogy a felnőtt gyerek nem dolgozik, mert van hol laknia és úgyis adnak neki enni. (Egyébként is, ha anyagilag megtehetik, fontos lenne, hogy elköltözzenek otthonról, hiszen hamarosan már nekik kellene eltartani és gondot viselni minden tekintetben egy családra. Nem biztos, hogy menni fog, ha a harmincéves kisfiúra még az anyja mos és főz. Látszólag pénzkidobásnak tűnik ilyen esetben egy lakást bérelni, de fontos, hogy megtanulják az önellátást, még mielőtt saját családot alapítanak.)
Az is nagyon gyakori, hogy az idős szülők, gyakran még munkaképesek, eltartatják magukat a gyerekeikkel. Hiteleket vesznek fel, több százezres telefonokat vesznek, aztán elvárják, hogy a gyerekek fizessék helyettük a rezsit. Itt is tudnod kell nemet mondani, erről már itt írtam bővebben:
De ugyanígy mondj nemet a gyerekednek, ha a fejébe veszi, hogy ő külföldön akar tanulni a te pénzedből. Világosítsd fel, hogy erre találták fel a diákhitelt, menjen a saját maga által felvett hitelből, ha akar. (Ha kifizeted mellényzsebből a költségeket, akkor persze akár állhatod te is a számlát. De ha nem ez a helyzet, egy felnőtt gyereknek már nyugodtan lehet mondani, hogy tanuljon a saját pénzén.)
Fontos beszélni az idősödő rokonaiddal is, hogyan állnak anyagilag, felmérni időben, hogy szükséges lesz-e, hogy te is besegíts és ha igen, milyen havi összegben.
A pénzügyekben talán a legfontosabb kifejezés a tudatosság és erre nagy szükséged lesz ebben a helyzetben is. Érdemes előre felmérni, milyen anyagi kötelezettségeid lesznek mind a gyerekeiddel, mind a szüleiddel kapcsolatban és ennek megfelelően megtervezni az anyagi életedet. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy csak sodródsz az árral hónapról-hónapra és te magad kerülsz rossz anyagi körülmények közé, mert erőd felett segítettél a gyerekeidnek és/vagy a szüleidnek.
Először a saját jövődre kell gondolnod és elég pénzt félretenni a saját öregkorodra, hogy ne termeld újra a problémát a saját gyerekeid számára. Ezután kell priorizálni a két generációra fordítandó kiadásokat és ahogy már említettem, felismerve a lehetőségeid határait, meg kell tanulni nemet mondani akár a szüleidnek, akár a gyerekeidnek. Legyen szó pénzről vagy az idődről.
“ Először a saját jövődre kell gondolnod és elég pénzt félretenni a saját öregkorodra, hogy ne termeld újra a problémát a saját gyerekeid számára.” No igen, de elég sokan vannak, akiknek a “deviza” hitel mindenét elvitte. Velük mi legyen? Lőjük őket a Dunába? Nem mellesleg, az EUB legújabb döntése szerint nem is voltak törvényesek ezek a szerződések.
Hogy neked mindenről csak az jut eszedbe, hogy közel 20 éve hoztál egy rossz döntést és még mindig mások a hibásak érte....
Tényleg aggasztó egy kicsit.
Ahogy elkezdtem dolgozni, anyámék elvárták, hogy beszálljak az otthoni költségekbe. Nem örültem neki, de megértettem. Mindig amikor megjött a fizum, akkor fizum ~1/8-át adtam le (20.000Ft)
Szerencsés vagyok, mert szüleim jó nyugdíjat kapnak, alacsony energetikájú házban élnek, és anyagilag nem kell őket támogatni, sőt néha még ők támogatnak minket.
Feleségem részéről viszont kinézett ilyen probléma, ideges is voltam miatta, mert csak én akartam ezen változtatni, ő meg nem foglalkozott soha a holnappal. Sajnos ez a probléma nem úgy oldódott meg, ahogy szerettem volna....
A gyerekek pénzügyi nevelése, meg igen nehéz (bár még kicsik), főleg úgy hogy mindent megkapnak amire szükségük van, ha nem tőlünk, akkor a nagyszülőktől, és az ő nevelésükbe már beletört a bicskám 🙂
Gyalog galopban ezt könnyen megoldották.
Jó írás nagyon, de agyfszt fogsz kapni a várható kommentektől.
Két érdekesség az X és Y közötti generációt (kb 1976-83) a Xennials, illetve itthon egy extra elnevezés is van a 80-as években születettekre: ők a Kacsamesék generáció (lsd. Antal József halála miatt megszakított vasárnap délutáni rajzfilmet)
Nem bíztatnám soha a gyerekem arra, hogy diákhitelt vegyen fel. Arra viszont sokkal inkább, hogy szerezzen ösztöndíjat, ösztöndíjakat, nyerjen el díjakat a külföldi tanuláshoz, tudással, szorgalommal, pályamunkák megírásával. Ha az apjának sikerült 23-28 éves kora között szinte teljesen finanszírozni ösztöndíjakból a Master majd Phd tanulmányait, akkor talán neki is fog. 😉
"Először a saját jövődre kell gondolnod és elég pénzt félretenni a saját öregkorodra, hogy ne termeld újra a problémát a saját gyerekeid számára."
Ezt a felelősségteljes hozzáállást testesítette meg társadalmi szinten a kötelező magánnyugdíj rendszer.
Aztán jött a Fidesz-KDNP-Jobbik koalíció.
Ha az idős szülők felelőtlenül viselkednek és visszaélnek azzal a társadalmi elvárással, hogy a gyerekeknek gondoskodni illik róluk idős korukban, akkor valószínűleg nárcisztikus személyiségzavaruk van. Nem biztos, de elég valószínű. Mindenki aki ilyet tapasztal az olvasson utána és művelődjön. Nem könnyű, de vannak technikák, amikkel legalább azt el lehet érni, hogy érzelmileg ne gyötörjenek és így ne is zsaroljanak. Ilyen például a "szürke kő" technika. És valóban, a határok megszabása a legfontosabb. De a határokat akkor tudod betartani és betartatni, ha érzelmileg védett vagy.
Legszebb, amikor az idősek egy üres hodályban élnek. Gyerekek rég kirepültek, fenntartani nem bírják a házat, egy szobát fűtenek, stb… De eladni, és kisebbe költözni azt nem, olyan nincs. Pedig ha eladnák, akkor egyrészt más is házhoz jutna (fiatalok akiknek tényleg kéne), plusz az árkülönbözetből eléldegélnének. Én nem fogom senkinek az álmát fenntartabi / fizetni a saját káromra
A gyerekek otthon lakása amúgy a legjobb lehetőség: egyre képzettebbek lesznek, majd ha kiröppennek, egy egész vagyont fognak diplomásként keresni. Későn házosdnak, így 1, netán 2 gyerek lesz, vagy egysem.
Két, együttélő diplomás pedig még inkább hemzsegni fog a pénzben. A szülők akár fel is élhetik az örökségül szán ingatlanukat.
A gond, amit én észrevettem: Németországban az idősebb nemzedék vállalkozóként dolgozott, így a nyugdíja minimális, a gyerekek támogatására szorul. A problémák gyökere a megtakarítási hajlandóság hiánya, a gyerekek "elhalmozása".
A “dehát az nekem jár!” (Megszoktam) hozzáállás nem fogja ezt megkönnyíteni.
A cigi is, a kihasználatlan, használatlan autó, a minden megszokott. Lehet egyszerűbb a gyereket se meg a szülőt se rászoktatni a kiszolgálásra mert aztán nehéz lesz.
Pláne ha ügyesen kiszavazzák alólad a magánnyugdíjpénztáradat, a katás megélhetésed, az unokáik iskoláját, a jövőt.
@foherceg "Jó írás nagyon, de agyfszt fogsz kapni a várható kommentektől."
ez sajnos az elmúlt hónapokban / években az összes cikk alá mehetett volna 🙁
mindenesetre ja, köszi Miklós ezt a cikket is, nem is gondolkodtam ezeken a dolgokon eddig, hogy mi van ha esetleg a szülőket majd támogatni kell, pedig hát miért ne történne meg....
1979-ben született férfiként 62 százalék esélyem van megérni a 65. évemet. Nem könnyű egyszerre ellátni a gyerekeket és a nyugdíjasokat, meg azt a három ismeretlent aki a tőlem levont adókból és járulékokból eszik, tanul és gyógyul.
Talán nem véletlen hogy ilyen arányban halunk idő előtt, kb. mint azok akiket anno behívtak a világháborodások alkalmával.
@dexter
Az a gond, hogy ezen hodályok jelentős része nem ott van, ahol a következő generációk élnének, illetve ahol a munkahelyek nagy része van. A 80-as években felépült egy rakás több generációsnak szánt ház mára kihalóban lévő falvakban, amik nem sokat érnek, mert nagyon kevesen akarnak oda költözni, és energetikailag is katasztrófák.
Pont ebben a szendvicsben vagyunk mi is, nagyon találó a kifejezés. Itt vagyunk egy 3 és 5 éves gyerekkel és három nagyszülővel akik semmit nem tudnak már segíteni de egyre több energiát visznek el. Tudom nem szép ilyet mondani de ez az igazság...
Persze a megoldás adott lenne a korábbi gyerekvállalás dehát korábban meg nem jött a nagy ő. Persze csinálhattam volna úgy mint unokatestvéreim, hogy 25 évesen gyerek az első szembejövő emberrel aztán persze válás, de legalább az 55 éves nagymama aktívan tud segíteni...
@graphite
Tegyük is félre igazad van e a devizahitelek kapcsán, egy másik aspektusára világítanék rá a dolognak.
Pont mindenkit hidegen hagy milyen szerződést kötöttél évtizede. Kb annyira mint amennyire téged érdekel általánosban hány donaldrágóért cseréltem el a focis albumomat.
Pedig nekem akkoriban hatalmas tételnek tűnt, csak már kinőttem.
Esetleg tegyél így vagy ha nem megy a kinövés legalább ne hirdesd, hogy hülye voltál. Hacsak nem erre vagy a legbüszkébb.
Ebből a szempontból nagyon szerencsés helyzetbe kerültem. Szüleim talán kicsit az átlag fölött kerestek, de nem voltunk egy kimondottan gazdag család. De mindig be tudták osztani, félre tudtak tenni, így nekünk gyerekeknek anyagi terhet nem jelentenek. Egyelőre önjáróak, nem kell őket gondozni, de persze ez bármikor megváltozhat a korral.
Igyekszem én is a példájukat követni és nem jelenteni majd terhet a gyerek számára.
A gyerek egyébként korából adódóan elég naívan áll a dologhoz, de alapból az a hozzáállása, hogy amint lehet saját állást vállal és elköltözik. Én viszont mondjuk inkább támogatnám, hogy tanuljon amíg lehet. Erre nagyon szívesen költenék épeszű keretek között.
@404-440 “ Pont mindenkit hidegen hagy milyen szerződést kötöttél évtizede” szerintem csak félre akarnak nézni az emberek. Hiszen valljuk be, elég kényelmes a mostani rendszer, ha kiderülne, hogy rendszerszintű a baj, az nem lenne jó. Kb mint a klímánál 🙂
“ Kb annyira mint amennyire téged érdekel általánosban hány donaldrágóért cseréltem el a focis albumomat.” de te emlékszel rá. És ha kiderülne, hogy rendszerszinten verték át a donaldrágót cserélőket, úgy, hogy ezt kimondja az EUB, akkor szerintem téged is érdekelne. Hogy a jövő donaldrágót cserélőket már ne verjék át. Erről szólna a polgári társadalom.
Jól van, itt abbahagytuk, nem fogod ezt a kommentszekciót is széttrollkodni a devizahiteleddel. Már mindenki tudja, hogy rosszul döntöttél és azt is, hogy ezt soha nem fogod belátni, tehát kár ragozni.
Kórházi dolgozóként én azt látom, hogy bizony tudnak a szülőknek nemet mondani. Ahogy az idős nem tudja ellátni magát, és segíteni kéne neki, rögtön megy a jobb esetben szociális otthon keresése, rosszabb esetben az elfekvő, oldja meg a kórház valahogy. Bár ne így lenne.
@404-440 "legalább ne hirdesd, hogy hülye voltál. Hacsak nem erre vagy a legbüszkébb."
Magam sem irhattam volna szebben. Nem tudom, mi jarhat a fejeben? Ha csak nem az, hogy ha meg 2x elmondja a banatat, akkor mar a 35. alkalommal allitotta ki a szegenysegi bizonyitvanyat, hogy annak idejen ostoban viselkedett, es akkor a forum kozossege talan megsajnalja.
Dehát eddig is félreraktam annyit ami már fájt és a pénzem éppen most válik köddé. Ahelyett hogy éltem volna. Mi értelme van ennek az egésznek?
Nekünk csak két kisgyerekünk van de már így is élhetetlen az egész, kell a két kereset de nem tudunk dolgozni mert az óvoda és bölcsőde gondol egyet és akkor bezár tavaszi nyári őszi téli szünetre, plusz a betegségek, nevelés nélküli napok tucatjával,amit valahogy oldjuk meg mert csak. Egy horror az egész. Anyagilag? Százezrek mennek ételre, gyógyszerre. Mind a négy nagy szülő él, de nem számíthatunk rájuk. Ha még azt is benyögnék hogy támogatásra szorulnak valószínűleg kilépnék.
Amúgy miért ennyire fontos mindenkinek hogy harmadik személyek mire költik a pénzüket? Gyerekére avagy szüleire költi-e vagy másra. Mi a célja ennek? Én azt az okot látom, hogy mindenki azt keresi ezekben a harmadik felekben, melyikből hogyan tudna legombolni még...
@graphite Már meg ne haragudj, de mit mondjon az én generációm, akik az ilyen felelőtlenül felvett devizahitelek tömkelege miatt a "szükségesnél" mélyebb válságban zuhanó Magyarországon kerültek ki 2010 körül a munkaerőpiacra?!
Nem mi írtunk alá pár százalékpont nyereség miatt sokkal kockázatosabb hitelszerződéseket, mégis szo*tunk. Majd a folyamatos picsogásotok miatt azt tanultuk, hogy hitelt soha, bankok ge*ik. Hát köszönjük nektek is, a bankoknak is, meg az akkori kormánynak/MNB-nek is, fa**a munka volt!
@graphite Voltam én is károsult. Ott rendszerszinten verték át az embereket, büntetőeljárás indult, én is milliókat buktam. (Azóta is ugyanaz a rendszer idehaza, aki egykor őket futtatta...) Ellenben túltettem rajta magam, már nem hiányzik az az összeg, és tudom, hogy én is hibáztam.
Nemrég jött egy levél, hogy kapok még egy kis pénzt. Annyira nem érdekel már, hogy a szüleimet kértem, vegyék fel.
Ha lett volna esély többre, biztosan tettem volna érte.
Nálad is ezt érzem, ha lenne esélyed, nem írogatnál, hanem tennél érte.
Bocs Kiszámoló, nem etetni szeretnék, csak egy egyszeri visszatekintés, amikor anno (érintettként) az érzelmeim nem engedték, hogy meghalljam az intelmeid a témában.
Hú, de sokat és hosszan tudnék írni. Idézem: "A legnagyobb veszélye ennek a korcsoportnak, hogy a szülők és a gyerekek támogatása miatt saját magának nem lesz elég tartaléka a megélhetésre nyugdíjas korára, így újra termelődik a probléma, ők is rá fognak szorulni a gyerekeik anyagi ellátására.Ezért nagyon fontos ennek a korosztálynak, hogy tudatos maradjon a pénzügyeiben és a legfontosabb, hogy megtanuljon nemet mondani, úgy a gyerekei, mint a szülei felé."
Pontosan a szendvics összepréselt közepében vagyok, vagyunk. Azaz már csak vagyok, mert a férjem szülei méltánytalanul hamar (66 és 67 évesen) örökre elmentek az elmúlt hónapokban. Maradtam én 45 évesen családanyaként két potenciális hullával (Édesanyám szokta így mondani, és ezen jót nevetünk, de amúgy találó), azaz a tőlünk 100 km-re élő szüleimmel, és a 13 évesemmel, meg az öngondoskodási feleletőlenségemmel. Folyt.köv.
Amúgy a magyar alaptörvény is előírja minden állampolgár számára, hogy köteles a szüleiről gondoskodni. Érdemtelenséget (pl bántalmazó szülő) bíróság előtt kell bizonyítani.
Ugye feladatunk gondoskodni idős szüleinkről (nekem ezt nem is kell törvénybe iktatni, magamtól is tudom), gondoskodnunk kell a gyermekünkről és természetesen én leszek az oka ha éhen halok idősen, mert nem öngondoskodtam időben a nyugdíjamról. Nos, a világ összes pénze nem lenne elég erre...A szüleim lerobbantak, az otthonápolás egyetlen személyre havi 600 nettó körül van (feketén). A suliban az oktatás...(Hagyjuk!), szóval magántanárokat fizetünk, hogy ne nekünk kelljen a napi robotolás után másodállásban tanítani (legrosszabb pedagógus a szülő) is. Fenntartjuk az egzisztenciákat, eszünk, létezünk. A világ összes pénze nem elég...És még nem öngondoskodtunk. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ez az életünk értelme? A gályázás? A sarcok befizetése? Nem mindenki kap milliós állást, hiába tanult évekig. Kőkemény jövőkép...Igazából nagyon hervasztó.
Nem okoskodas, csak ha mar erintettuk a pszichologia teruletet a generaciokkal kapcsolatban.
Az Alfa generacio letezik, a 2000 utan nem sokkal szuletetteket hivjuk igy.
@graphite
Ha nem kezded el kezeltetni a mentális problémádat, nem csak neked lesz borzalmasan sz@r életed, de mindenki másnak is, akit a közeledbe sodor a balsorsa.
Ja, és a mentális probléma egy cseppet sem volt túlzás részemről.
Amit te művelsz, az már kóros, és nagyon komolyan kezdened kellene magaddal valamit.
@hemond
Kirázott a hideg a kacsamesék megszakításának az említése miatt, hihetetlen, hogy így a negyvenhez közelítve ennyire megmaradt.
youtube.com/watch?v=YeZj7CkRICM
„Ezt a felelősségteljes hozzáállást testesítette meg társadalmi szinten a kötelező magánnyugdíjrendszer."
Hol a hiba a mondatban? (A rákövetkező pol. megnyilvánulást hagyjuk is.)
Gy.k.: ott a baj, ha kötelező.
A magánnyugdíjalapok abból a szempontból rosszabbak az államinál, hogy semmiféle garanciát nem kell arra adniuk, hogy minimum a befizetett pénzed viszontlásd.
@zabalint nem csak a halál fa**án laknak tömegesen idősek fenntarthatatlanul nagy lakásokban, Bp is tele van ilyenekkel. De még ha hajlandóak is lennének piaci áron eladni a fiataloknak a 100 m² lakásukat, a fiataloknak nincs rá 100+ milliójuk (plusz a szükséges felújítás)
@usespanner Nemetorszagban nem adnak a gyerekeknek semmit, akik jellemzöen koran elköltöznek otthonrol,a szülök elik az eletüket.Maximum ha meghalnak,örökölnek utanuk.Ha van mit.
Az idösek nagy resze itthonban van van aki mar 60 eves koratol(ha olyan betegsege van)
Aki pedig meg a marka idejeben volt aktiv dolgozo,annak ha volt esze van megtakaritasa,nem a nyugdijukbol elnek.De jellemzöen a nök akkor nem dolgoztak,talan emiatt elnek kevesebb penzböl.En ezt tapasztalom.
@kiabrandult ha a nagyszülök idösek akkor azert nem tudnak segiteni,ha fiatalok akkor meg dolgoznak es azert nem:-) lenyegeben mindegy.
Magyarország élhetetlen lett a családosoknak. Darabig keseregtünk mi is, azután leléptünk a "hanyatló nyugatra". Itt sem kolbászból van a kerítés, de azokat hagyják élni akik dolgoznak.
Néhány év eltelt mire visszakaptuk az optimizmusunkat és azt, hogy újra tudunk örülni és előre tervezni.
A kiszámíthatóság a legfontosabb és ez az amit az anyaország nem biztosított, hiába neveltél 2-3 gyermeket.
Nem tudnánk már vissza menni a bizonytalanságba...
@nn
Tipikus példája, hogyan adjunk át transzgenerációs téglát a gyermekeinknek...
@kiábrándult
Sajnálatos dolog, viszont állandó felügyeletet biztosítani munka mellett hasonló szituáció a gyermekneveléshez: az óvoda, bölcsöde, iskola ad lehetőséget arra, hogy a szülők előteremtsék a szükséges jövedelmet az ellátáshoz. Ez a láncszem idős gondozásra szoruló emberekjnél kevésbé van meg.
Már megijedtem, hogy a politikai blogon nem lesz politika, de a 7. fóbiás hozzászóló be is hozta. 🙂 Gratula érte! 😀
@Speki: annyire élhetetlen, hogy több tízezer magyar családnak mégis sikerül. 🙂 Azért mert te képtelen voltál, még nem a másik a hibás. 🙂 Mi szeretjük, ha a gyerekek hétvégenként találkoznak a nagyszülőkkel, együtt játszanak, te a Skype-ra szavaztál. Te döntésed, de úgy mint graphite, ne itt hirdetsd. 🙂
@justin-time ” A magánnyugdíjalapok abból a szempontból rosszabbak az államinál, hogy semmiféle garanciát nem kell arra adniuk, hogy minimum a befizetett pénzed viszontlásd.”
Mert az állam akár egy fillért garantál? Ne viccelj már. Ha meghalsz nyugdíjaskor előtt egy fillért nem látnak az örökösök. Ellentétben a magánszámlával ami örökölhető.
Nem kell mindent elhinni a propagandának lehet néha gondolkozni is.
Ha meg azt akartad írni, hogy “elvesztik a pénzt” akkor jelzem, hogy a túlnyomó részét kötelezően állampapírban kellett tartaniuk.
Édesistenem, hogy még itt tartunk egy évtizeddel később, ennyi idő nem volt elég megérteni….
@justin-time ”magánnyugdíjalapok abból a szempontból rosszabbak az államinál, hogy semmiféle garanciát ”
Az allami milyen garanciat ad? Mielott ilyen hulyeseget leirsz, esetleg megnezhetned.
Nekem meg megvan a maganngugdijj. En hatarozom meg a befektetesi strategiat es a mukodesi koltseg is teljesen vallallhato. A tozsdeben is jobban bizok valahogy mint az allami ner enyves kezeben..
aki szerint a magannyugdijpenztarak kiflicsucsok gabika altali megmentese-beszantasa jo otlet volt, az valoszinuleg eleg keveset “kiszamolt” meg eleteben.
Off:
@dora : a graphite nick a devizahiteles témára van nálam fenntartva, ezért kialakulhatott az a kép, hogy nagyon egysíkú, aki ezzel a nick-el ír. De, mint az autóra szánt befőttesüvegben, csak az autóra szánt összeg van, graphite nick alatt is csak devizahiteles hozzászólások vannak. Ettől függetlenül természetesen még lehetnek mentális problémáim, szó se róla (biztosan vannak), csak itt pont nem érzem adekvlátnak.
@kiabrandult Mikor gyerek voltam, akkor a mifelénk nem volt ritka, h a "gutaütés" miatt ápolandó apukát/anyukát a lány/menyecske ápolta - természetesen ez azt jelentette, hogy nem dolgozott. Aztán jött a rendszerváltás, a gyárak bezárása/leépítések - és ezek a nők azt vették észre, h szabadszemmel nem látható nyugdíjuk lesz, de addig sem nagyon tudnak hová visszamenni dolgozni, mert x év kihagyás után, 50+ évesen nem kellenek sehová. És akkor még nme beszélünk arról, mennyire rokkantak bele mentálisan ÉS fizikailag a 0/24-s ápolásba.
A gyereket meddig kell támogatni? Meddig kell félretenni neki.
Értem, hogy sokak gyűjtik a pénzt, hogy legyen nekik lakásuk meg kocsijuk, de tényleg kell ez? Ezzel jót teszel a gyereknek?
Egyetemre, illetve annak költségeire félretenni, illetve az első normális munkáig kell támogatni a gyereket. Utána már nyugodtan gondoskodhat magáról. Felnőtt ember, saját döntésekkel.
Kell, hogy mindenáron a gyerek jóléte legyen az első?
@speki Épp a kiszámíthatatlanságot mondtam én is minap. Lilánk nincs, mennyi kell pl. jövő hónapban, pláne 3 hónap múlva majd kajára. Ha javítani kell 2 év múlva tetőt, mennyibe fog kerülni. Lehet takarékoskodni, az sohasem árt, de teljesen bizonytalan, h abból mit lehet majd venni. Lehet, hogy csak egy ablakot, pedig úgy terveztük, hogy az összeset....
"Nem biztos, hogy menni fog, ha a harmincéves kisfiúra még az anyja mos és főz. Látszólag pénzkidobásnak tűnik ilyen esetben egy lakást bérelni, de fontos, hogy megtanulják az önellátást, még mielőtt saját családot alapítanak."
Most akkor kisfiú vagy önellátó felnőtt? Elég paradox...
Egyébként az önellátás megtanulása pár hónap. Tapasztalat... Kidobhattak volna a szülők 10 évvel korábban, a végeredmény ugyanaz lenne kevesebb pénzzel.
Ugye megvan, hogy ironikusan írtam egy 30 éves emberre, hogy úgy viselkedik, mint egy gyerek? Egyébként meg nem pár hónap, szintén tapasztalat. Meg kell önállóan oldanod problémákat, anyagi gondokat, ügyeket kell intézni, lakást kell bérelni, hivatalba járni és így tovább. Az, hogy megtanulod kimosni az alsó gatyád fél év alatt, az még nem önállóság.
@justin-time
"A magánnyugdíjalapok abból a szempontból rosszabbak az államinál, hogy semmiféle garanciát nem kell arra adniuk, hogy minimum a befizetett pénzed viszontlásd."
Az állam sem ad erre semmiféle garanciát, ebből a szempontból a tőkefedezet jóval megbízhatóbb, mivel a mögötte lévő értékpapírok értékét nem politikai döntések sorozata alapján kapod meg vagy nem kapod meg. Legalábbis jogállamban, mert a manyup államosítás óta Magyarország semmiképp nem nevezhető jogállamnak.
@torzsmokus
Nem csak, de az idősek aránya sokkal magasabb a kistelepüléseken, mint a nagyobb városokban, illetve különösen azok agglomerációjában. Pont ez az egyik fő oka annak, hogy folyamatos népesség csökkenés mellett mégis felfelé mennek az ingatlanárak, mert nem ott vannak azok az ingatlanok, ahol igény lenne rájuk, illetve jelentős részük olyan állapotú, hogy a ledózerolás és új építése kifizetődőbb lenne.
X vagyok. Szendvics. A szüleim a háború előtt születtek, egyikük már súlyos ápolásra szorul. Szociális háló erre nem létezik. Bp-en sem! Néhány gyógyszert kapsz jelentős kedvezménnyel, esetleg pelenkát. Oldd meg! Erre valamelyik felnőtt gyerek egész élete, egzisztenciája rámegy, és már fel se fog tudni állni belőle, mert késő lesz. A Fidess-DK-nyugger húzzon a halál f..ára az arcoskodó-hetvenkedő követelőző mentalitásával, meg azzal, hogy mindent szétb-ott kb. amihez ért a gazdaságban, meg a gyerekei lélektanában a '70-estől a 2000 környéki évekig, lopta haza a fél téeszt/irodaszert, és utána hozzájárult, hogy a mostaniak tegyenek tönkre mindent, amit mások hoztak létre. De elvárja azt a tiszteletet, alkalmazkodást, sőt, közvetlen eltartást, fizetgetést, amit a háborúban megnyomorodott, meg '56-ért éveket ült generációknak minden normális ember megad(ott) magától. Folyt. köv.
Ezekhez a korosztályokhoz képest a Ratkóknak a segge alá lett téve egy rakás dolog a kor technikai szintjén (agyontámogatott lakás, v. nevetséges kamatú hitellel ház, 3 szobával nagyobb, mint amit megengedhettek volna maguknak, agyondotált nyaralás, messze az ország teljesítménye, az Ő teljesítményük!!! fölött). És van egy hírem: azért b+ semmilyen tisztelet nem jár, hogy az Illés-koncerten a nógrádverőcei táborban pics@részegen gyűjtöttétek a csajokat, meg 3 nájlonharisnyáért halomra feküdtétek magatokat az olasz srácokkal. Pont úgy mint "Ezek a fiatalok", akikkel folyton bajotok van. A neten mindennek nyoma van, undorító az álszentség. "Ne gondold". Hát ne. Nem tartozunk nektek, a (kiskorú, vagy még épphogy felnőtt) gyerekeink meg végképp nem.
a "generáció" talán nem a legjobb szó, mert ez valószínű hogy nem egy generációt érint vagy fog érinteni. Én úgy látom hogy idővel ez még csak rosszabb lesz. Rám is ez vár sajnos és készülök is rá... most 27 vagyok, édesanyám 52 aki egyedül él. Az már most biztos hogy nyugdíja alig lesz, mivel most is csak minimálbérre van bejelentve. A ház amiben lakik pedig papíron nem is létezik (csak mint telek), így értéke nem sok.