Burton Malkiel a híres "Bolyongás a Wall Street-en" című könyvében kifejtette, hogy szerinte a befektetési alapkezelők a nagy semmit adják el tudás címszó alatt. Szerintük azért jár nekik az aktív menedzselésért 1,5-3% évente az alap teljes állományából, mert az ő tudások és jó döntéseik ennél sokat többet hoznak az alap számára.
Burton Malkiel szerint ha egy majom szemét bekötjük és a kezébe egy dobónyilat adunk, hogy a Wall Street Journal újság részvényeket felsoroló oldalára dobálja azt, majd a véletlenszerűen eltalált részvényeket megvesszük és megtartjuk, legalább ugyanilyen eredményt érhetünk el, mint a profik.
Ezt az elméletet sokan kipróbálták, többek között maga a Wall Street Journal is éveken át közölte a vakmajom portfólió eredményeit. Már az első száz nap után a majmok megverték a profik 39%-át és ez az arány az idő múlásával egyre javult, gyakorlatilag utolérték az alapkezelőket, gyakran le is előzték őket. Ha a költségeket is figyelembe vették, a majmok portfóliója többet hozott.
Így egyre inkább kérdéssé vált, hogy ha a véletlenszerűen kiválasztott portfólió, vagy maga a tőzsdeindex egyszerű megvásárlása semmivel nem hoz rosszabb eredményt, mint a profik agyonelemzett és méregdrágán kezelt portfóliója, akkor mi értelme ezért évi több százalékos díjat fizetni a befektetőknek?
Nem sokkal a könyv 1973-as megjelenése után az aktívan kezelt és magas költségű befektetési alapok helyett kezdtek elterjedni az indexkövető alapok, amelyek egyszerűen lemásoltak egy-egy tőzsdeindex összetételét, így ugyanazt a teljesítményt hozták, mint maga a tőzsdeindex, eltekintve a költségektől. Később megjelentek az ETF-ek is, amik már tőzsdén kereskedett alapok voltak, még az indexkövető alapoknál is kisebb költséggel.
Úgy látszott, hogy az aktívan kezelt alapok nem tudnak átlagban semmivel sem jobb eredményt felmutatni, mint az egyszerű tőzsdeindexeket lemásoló, passzív alapok, sőt a magasabb költségeik miatt hosszú távon veszteséget termeltek csak a befektetőknek.
S ekkor a majmok visszatértek.
Tavaly év végén a Research Affiliates, majd idén a londoni Cass Business School kihozott egy-egy tanulmányt, ahol számítógéppel újraszimulálták a majmok választását és 43 évet átölelően, tízmillió portfóliót véletlenszerűen kiválasztva, a majmok szinte kivétel nélkül (98%-ban) nem csak a profikat, de még magukat a tőzsdeindexeket is magasan megverték, méghozzá évente 1,7%-kal. Azért ez hosszú távon igen impozáns eredmény, főleg egy bekötött szemű majomtól.
Hogyan lehetséges ez? A dolog nem akkora rejtély, mint első pillanatra tűnik: a tőzsdeindexekben általában csak a legnagyobb cégek szerepelnek, azok is a méretük szerint súlyozva.
Például a magyar BUX tőzsdeindex összetétele jelenleg a következő: 31,9% OTP részvény, 30,72% MOL részvény, 19,85% Richter részvény, 9,57% Telekom, 5,19% Egis és további 8 részvény 0,12 és 0,68% közötti részesedéssel.
Ha meg akarom venni a BUX-ot, akkor egymillió forintból vennem kell 319 ezer forintért OTP részvényt, 307 ezerért MOL-t és így tovább. Ekkor a portfólióm hűen fogja követni a BUX index változását.
Igen ám, de jelenleg a magyar tőzsdén 53 cég részvénye forog, ebből mindössze 13 található meg a BUX indexben is.
Azonban a majmok mind az 53 cég részvényét egyenlő arányban találják meg, függetlenül a cég méretétől és a részvényeinek a számától, sőt a portfóliójukban a véletlen kiválasztás miatt erősen túlsúlyban lesznek a legkisebb cégek.
Egy kisebb cég részvényeitől a sokkal magasabb kockázat miatt a befektetők sokkal nagyobb hozamot várnak el, mint egy nagy és ismert cég részvényeitől, ezért van az, hogy a majmok portfóliója sokkal jobb eredményt hozott, mint a tőzsdeindexek maguk.
Ha a kockázatot, a bétát és a többi mutatószámot is figyelembe vennénk, már nem lenne jobb az így kiválasztott portfólió, mint egy index teljesítménye. (Tanulság: mielőtt hanyatt esel egy alapkezelő teljesítményétől, azt is nézd meg, milyen kockázatot vállalt fel ezért a teljesítményért cserébe.)
(Természetesen most csak a fő tőzsdeindexekről van szó, hiszen direkt van a kis cégekre specializálódott tőzsdeindex, ahogy ETF-ből is van csak kis cégeket tartalmazó (úgynevezett small-cap) ETF is.)
Ha részvényekbe szeretnénk fektetni, bátorítson bennünket az a tudat, hogy ha a tudatlan majmok jobb teljesítményű portfóliókat hoznak létre, mint a profik, akkor mi sem tudjuk annyira elszúrni a dolgot. 🙂
Ha ennek ellenére még van benned félsz, szeretettel várlak az Akadémián szeptembertől. 🙂
