Már többször ajánlottam figyelmetekbe a Credit Suisse évkönyveit, ami mindig két-három érdekes témát is feldolgoz az éves visszatekintésen túl. A 2017-es évkönyvben a világ változása az elmúlt évszázadban az egyik ilyen téma.
A részvénypiacra mindig hosszú távon érdemes gondolni, azonban igazán hosszú távon az egész világ képes gyökeresen átalakulni.
A huszadik század elején az Egyesült Államok már egy feltörekvő szuperhatalom volt, de sehol nem volt még az egész világot uraló Nagy-Britanniához képest. A harmadik legnagyobb gazdaság a német volt és a hatodik az Osztrák-Magyar Monarchia.
A világháborúkkal és a Szovjetunió megerősödésével terhelt történelem okozta a világ gyökeres átalakulását. Nagy-Britannia mindenét elveszítette a második világháború alatt, ő lett az, aki úgy nyerte meg a háborút, hogy a legtöbbet veszítette. Világbirodalomból egy közepes gazdasággá hanyatlott. Az európai államok jelentősége is folyamatosan csökkent az évszázad során.
1990-ben, a nagy japán összeomlás évében Japán volt papíron a legnagyobb gazdaság a világon, a részvényeinek értéke tette ki a világ kapitalizációjának 45%-át, az Egyesült Államok csak a második volt a maga 30%-ával. A nagy összeomlás után Japán már csak 8,4%-át teszi ki a világ tőzsdei kapitalizációjának.
Mára az Egyesült Államok piaca lett a legnagyobb.
A legnagyobb veszteséget a befektetők az orosz, osztrák-magyar és a kínai piacon szenvedték el a huszadik században.
De nem csak a domináns gazdasági szereplők változtak meg az elmúlt évszázadban, de maga a teljes gazdaság is. A századfordulón egyetlen egy iparág sem létezett, ami ma a legnagyobb szereplő a piacon. Nem volt autómobil, olajipar, elektromos áram, informatika, biogenetika, repülőgépek, űrkutatás, internet és sok minden más sem. Az akkori sztárok, mint gőzhajó és gőzmozdony-gyártás, vasút, gyufagyártás és hasonló iparágak már vagy nem is léteznek, vagy marginális a jelentőségük. A távíró szolgáltatás volt az akkori high tech, a mai okostelefon piac, ma már nem is létezik. A textilipar és acélgyártás pedig elvándorolt a harmadik világba.
(Azonban a dolog nem ilyen egyszerű: bár a vasút jelentősége és súlya már régen nem akkora, mint 117 éve, a vasúttársaságok részvényei ennek ellenére túlteljesítették a piacot az elmúlt évszázadban, így nem tett rossz lóra, aki kitartott mellettük.)
De nem kell száz évet sem visszamenni az időben. A kilencvenes években a média részvényei, mint újságok, rádiók és tévécsatornák részvényei valóságos aranybányáknak bizonyultak. Ma már szinte semmit nem érnek, a legnagyobb nevű és múltú magazinok és napilapok zárnak be, már a mai negyvenes éveikben járók sem nézik a tévét és hallgatják a rádiót.
Ezekkel a változásokkal érdemes tisztába lenni a befektetőknek. De hogy legyen egy jó hírem is: ha nem cégekbe, vagy szektorokba fektetsz, a nagy tőzsdeindexek, mint például az S&P500, lekövetik ezeket a változásokat, hiszen folyamatosan cserélődnek a benne szereplő cégek a súlyuknak megfelelően.
Ha van időd, érdemes elolvasni a teljes tanulmányt, ahogy az elmúlt évek évkönyveit is, sok érdekes dolgot tanulhatsz belőlük.