Eljött a te napod
Pénteken találkoztam a Bagázs-zsal, mert kíváncsi voltam mit és hogyan tevékenykednek.
Ha nem ismered őket, itt találsz róluk bővebb információt. Röviden: mélyszegénységben élő embereknek segítenek oktatással, hogy legyen valami esélyük kitörni a mindig újratermelődő nyomorból. Nagyon egyet tudok érteni a céljaikkal, mert egyrészt úgy gondolom, hogy rajtad múlik, mit érsz el az életben, másrészt viszont szükségesnek tartom mindazokat támogatni (nem üres szavakkal, hanem pénzzel), akik nem kapták meg még az induláshoz sem a lehetőséget.
Ilyenek a mélyszegénységben élők és az egyéb hátrányos helyzetből indulók (Down szindromások, értelmi fogyatékosok és hasonló embertársaink.)
A Bagázs remek munkát végez, pénzügyi oktatást, felnőttképzést, gyerekfoglalkozásokat ad telepi cigányoknak Bagon. (Bővebben a honlapjukon.)
Amikor a pénzügyeikről beszélgettünk, sírni lett volna kedvem.
Ugyanis filléres gondjaik vannak, az emberektől szinte semmi pénzt nem kapnak. (Tisztelet az igen kevés kivételnek.) A szerény költségvetésük zöme is pályázati pénz, ami ráadásul hamarosan ki is fog futni. Úgy kell sakkozniuk, hogy legyen pénz a szükséges dolgokra, miközben a pénzen kívül minden adott lenne, hogy a programjukat akár 20 másik telepen is elkezdjék.
Úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy ezen változtassunk. A magyarok hozzáállásán az adakozással kapcsolatban. Tudom, kegyetlen nehéz munka lesz, de egyszer el kell kezdeni.
Ugyanis a magyar ember bármikor ad ötszáz forint borravalót a pizzafutárnak, csak hogy az jó fejnek tartsa, de a fél lábától hamarabb megválna, mintsem hogy akár csak ezer forintot adakozzon.
A szeme sem rebben a gyorsétteremben, hogy 1.400 forint egy gagyi sült krumpli-hamburger menü, de inkább a fogát tépné ki gyökerestül, mintsem akár csak két menü árát odaadja egy nála nagyobb szükségben lévőnek.
Hogyan is szokott jót tenni az átlag magyar?
– Az összes segélyfelhívást megosztja a facebookon, mert az nem kerül egy fillérjébe sem. Mintha attól bármi megoldódna. Mindeközben marha büszke magára, hogy szociálisan mennyire érzékeny. (Semennyire nem az.)
– Nagylelkűen felajánlja az adója egy százalékát valamelyik alapítványnak, mintha azt egyébként nem kellene amúgy is befizetnie adóba. Az állam pénzét osztogatja, nem a sajátját, de majd szétfeszül a melle, annyira büszke magára. Ja, és mennyi pénzről is beszélünk? Évi átlag 2.880 forintról? Havi 240 forintról? Egy igazi hős. Ezzel aztán a világ minden baját egy csapásra megoldotta.
– Ezen kívül még a halálos ágyán szokott adakozni a magyar, ha egyáltalán bármikor az életben. Aki a halálos ágyán adakozik, az megint csak nem a sajátjából ad, hanem az örökösök pénzét szórja már. Erre se lehet valaki büszke, hogy csak akkor hajlandó adni, amikor már többet semmi szüksége nem lesz a pénzre. Ebben semmi tisztelnivaló nincs. Volt 70-80 éve, amikor adhatott volna, akkor miért nem adott senkinek semmit?
– Azt mondja, azért nem ad senkinek, mert az összes alapítvány szélhámos. Meg kell nézni, kinek adsz (én se véletlenül találkoztam a Bagázzsal és leveleztem az Igazgyönggyel sokat), de rendben, legyen az összes alapítvány szélhámos. Mikor adott az ilyen utoljára pénzt a szemben lakó háromgyerekes özvegyasszonynak vagy a magára maradt nélkülöző kisnyugdíjasnak? Kellen most fel a székből és vigyen át neki ötvenezer forintot, százszor nagyobb szüksége van rá, mint neki. Na ugye, úgysem fogja megtenni, mert ez is csak egy ócska kifogás.
(Tudom, az ötvenezer forint említése lélegzetkihagyást okoz sok embernél, ha egyáltalán bármikor is adna, el sem tudná képzelni, hogy ezer forintnál többet adjon bárkinek is. Az pedig sértés, nem segítség. Gondolj bele, ha te lennék a másik helyében, rajtad mennyit segítene az az ezer forint és mennyire lenne szükséged.)
– Alapítványok mesélik (többek között az Igazgyöngy is), hogy az esetek nagy részében az emberek kidobni való lomokat küldenek nekik és közben elképesztően büszkék magukra. Használhatatlan Pentium II számítógépek, dédimama örökségéből származó szó szerint ötven éves ruhák, tűzifának is alkalmatlan bútorok, működésképtelen vasalók és hasonlók. Mindegy mi az, csak egy fillért se érjenek és egy fillért se kelljen rájuk költeni. Az alapítványoknak meg rengeteg pénzükbe kerül a sok veszélyes hulladékot elszállítatni a szeméttelepre.
(Update: Tudom, felháborító, amikor valaki tükröt tart a másik elé és nem tetszik a látvány. Érdemes elolvasni a felháborodott hozzászólásokat. Egyik sem írja azt, hogy kikérem magamnak a hangnemet és egyébként szoktam adakozni. Az utóbbi fél mondat mindig lemaradt. Sajnos elképesztően nincs kultúrája Magyarországon a másik megsegítésének, de sokan felháborodnak, ha valaki erre rá mer mutatni. Mindig az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég, ahogy a mondás tartja.)
Úgyhogy itt az idő a változásra és a cselekvésre.
Kétféleképpen tudjuk megtenni ezt.
Ha össze tudnánk dobni havonta 10-15 millió forintot, a Bagázs legalább másik húsz településen tudná folytatni a munkát. Önkéntes, elszántság, tapasztalat van bőven, csak a pénz hiányzik.
Remélem, hogy van egy-két ezer ember itt, aki 5 vagy 10 ezer forintot fel tudna ajánlani a fizetéséből havonta.
Tudom, most sokak meglepődtek, hogy annyit egy ilyen célra költsenek, de ez nem több, mint amennyit csak a kábeltévére kidobsz havonta, meg aminek az ötszörösét eltankolod minden hónapban. Az is sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor azt írtam, hogy abból jössz rá, mennyire vagy zsugori, hogy vajon az egyheti fizetésedet oda tudnád-e adni nemes célokra. Pedig még idősávot sem írtam hozzá, hogy milyen sűrűn. A legtöbb ember el sem tudná képzelni, hogy egyszer az életben egyheti fizetéséről lemondjon valami magasztos ügy érdekében, miközben magától nem sajnálja évente, hogy egyhavi fizetését elverje egy-egy nyaralásra vagy akár egyhavi fizetését kiadja egy ostoba mobiltelefonra.
Pedig a legjobb fokmérője annak, hogy valaki mennyire szerelmes a pénzébe és saját magába, az az, hogy mennyit képes adni a pénzéből más szükségei számára.
Úgyhogy ha készen vagy cselekedni, kattints ide és az általad választott összegre állíts be állandó átutalást az itt található számlaszámra. (Csak egy tipp: ha a választott összeg kevesebb, mint a fizetésed 2%-a, akkor valószínűleg keveset adsz. Ha összeszorult a szíved, hogy most adni kell, akkor gondold végig, biztos ez az összeg hiányozna-e a költségvetésedből. Ha csak egyszer akarsz nagyobb összeget adni, az is jó, de nagyobb szükség lenne egy kisebb összegre, amire viszont havonta lehet számítani.)
(Természetesen nem kötelező a Bagázst támogatnod, ha tudsz másik olyan alapítványt vagy egyesületet, ami méltó erre, akkor támogasd azt. Vagy ha továbbra sem adsz senkinek semmit, azt is megteheted, akkor ez a cikk nem neked szólt vagy csak még nem érted a dolog lényegét.)
A másik mód, ahogyan segíthetsz:
Nézz otthon szét és szedjél össze minden olyan felesleges dolgot, amit el tudnál küldeni a mélyszegénységben élő embereknek. Megmaradt fél csomag pelenka, babaholmi és popsitörlő, tisztálkodási szerek, a három karácsonyra kapott borotvahabból kettő, hibátlan, de már felesleges mobiltelefon, tablet, notebook (használható, nem őshulladék a XX. századból!), tartós élelmiszer, kerékpár (ami most is használható állapotú!), keverőtárcsás mosógép (automata nem jó, mert nincs víz bevezetve), törölköző, ágynemű és ehhez hasonló dolgok.
Ezeket tedd bele egy dobozba és ide kattintva rendelj meg egy szállítást erre a címre: Igazgyöngy Alapítvány, 4100 Berettyóújfalu, József Attila u.11.
A futár másnap házhoz megy a csomagért (ha dolgozol, a munkahelyed címét add meg átvételi pontnak), 1.490 forintért még akár 25 kilós csomagot is csinálhatsz. A fuvardíjat a sofőrnek kell majd kifizetned, érkezése előtt fél órával telefonon fog jelentkezni.
Ha szeretnél még valamit küldeni, vegyél a boltban tisztálkodási szereket, mosóport, borotvákat, fogkeféket, konzervet és ehhez hasonló dolgokat.
Semmi olyat ne küldj, ami nem működőképes és te magad nem használnád, vennéd fel, mosnád meg vele a fogad, vagy bármilyen más módon nem használnád.
Nem lomot, szemetet, rongyot és kacatokat gyűjtünk.
Ha nem lesz legalább ötven-száz állandó támogató és legalább ennyi csomagot nem fogtok küldeni, az igen tanulságos lesz.
Szeretném, ha a hozzászólások most a szokásos bölcselkedések helyett arról szólna, ki mennyi pénzt ajánlott fel és mit rakott a csomagba. Köszönöm.
A hozzászólásokat egy kicsit felfüggesztettem, mert mennem kell és pár óráig nem leszek gépközelben, ezt a hozzászólás mennyiséget pedig nem tudnám kezelni utólag.
Hamarosan újra hozzá lehet majd szólni, addig is türelmet.
A Bagázsról csak hallottam-olvastam, de az Igazgyöngyöt évek óta támogatjuk, pont azért, mert abszolút hitelesek és konkrétan _tudom_, hogy hatékonyan használják, amit küldünk.
A rendszeres utalás beállítása nekem bevált, mert tudom, hogy hó elején leemelődik az összeg és nincs vele több gondom.
Egyszer el kell kezdeni beszélni erről is és megpróbálni változást elérni.
Ha az évekig tartott, mire néhány embernél sikerült elérni, hogy felfogja, a saját autó és a saját lakás nem alapszükséglet az élethez és ne költsön többet, mint amennyit keres, akkor ez is évekig tartó folyamat lesz, mire az emberek nem csak a szájukkal lesznek szociálisan érzékenyek.
De mikor kezdjük el, ha nem most?
Én a magam részéről beállítottam egy állandó havi megbízást, jó hogy írtad ezt a cikket, mert egy ideje már kerestem, kinek segíthetnék úgy, hogy azzal nem tartom fenn az adományra szoruló helyzetét (Ezért nem adok például a Tesco parkolóban kolduló gyerekeknek, mert ha adok, akkor benne tartom abban a helyzetben, ami hosszú távon nem jó neki, mert ahelyett, hogy mondjuk iskolába járna, kéreget).
De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy lehetőséget kapnak azok az emberek, ezért szívesen adakozom.
Még egy kifogás: nem tudom, hogy a blog olvasótábora mennyire tud angolul és/vagy mekkora hányadának van Paypal account-ja, de ez kell a sikeres beállításhoz. Ez hiányzik a cikkből, illetve az, hogyan kérhet segítséget, ha magától nem megy.
1. ha felemelem a fenekemet és átmegyek a szomszédhoz ötvenezer forinttal, azzal csak megerősítem abban a hitében, hogy majd valaki úgyis megmenti, nem kell neki változtatnia semmin.
2. a saját és gyermekeim helyzetére is tudom ésszerűen fordítani ezt a pénzt, ezt fogom tenni.
Amikor rámjön az ötperc és mégis adok valakinek pénzt, azt leginkább rokon szokta kapni. Elég nagy a család, mindig van valami támogatható projekt, az elmúlt egy évben négy baba is érkezett, csak hogy egy nagyon alap dolgot említsek.
A tárgyak bűvöletéből kiszakadtunk, ami elhasználódik, az vagy kuka, vagy még épp eladható, hogy az árát kiegészítve egy újat beszerezzünk helyette.
No meg nem értem, hogy miért nem írod le azt a szót, hogy cigány, ha azt mindenképp szükséges volt kiemelni, hogy a magyarok nem adnak pénzt.
Igen, mindenki ezzel takarózik, hogy saját magának és a családjának mekkora szükésge van a pénzre. Miközben az átlagember havi kiadásainak 20%-a ostobaságra elköltött pénz.
Köszönöm, hogy bemutattad, mi az egyik leggyakoribb kifogás.
A “Miért nem adok” helyett érdemesebb inkább a “Hogyan tudnék adni”-n gondolkodni, ha valaki segíteni akarna és nem csak kifogásokat találni saját magának.
Egyébként ha elolvastad, özvegyasszonyról írtam és magára maradt kisnyugdíjasról. Mégis hogyan segítsen magán? Támassza fel a férjét, vagy menjen el a bányába dolgozni?
Annak ne adj, aki tudna változtatni, de nem akar. Csak annak adj, aki nem tehet arról, ahol van.
Nem mintha a mélyszegénységben élőknél nem lenne mindegy, hogy cigány vagy magyar.
Igen, smucig disznó vagyok. Szánalmas kis tyúkszaros életemet úgy élem le, hogy senkinek sem adtam kisebb-nagyobb összeget!
Olyan jó, hogy mindenki élete és mélyszegénysége magasabb ügy, mint az enyém. Mindenki fontosabb nálam, mindenki boldogsága fontosabb mint az enyém. Olyan jó érezni, hogy ilyen fontos vagyok!
Igen szerelmes vagyok a pénzembe és magamba. Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő!
Pl. mi élelmiszerre és háztartási bevásárlásra 80 – 100e körül költünk, két gyerekkel, ahhoz képest havi 1.000.- Ft semmiség.
Pl. 3 tábla csoki ára.
Tudom, hogy sokak megsértődnek, ez mindig így van, főleg, ha ilyen dolgokról van szó.
Megsértődtek azok, akiknek azt mondtam, hogy te is tehetsz arról, hogy fülig eladósodtál, nem csak ártatlan áldozat vagy.
Megsértődtek azok, akiknek azt mondtam, hogy talán nem kellene a Mekiben ebédelned addig, amíg ki sem látszol a hitelből,
Azok is, akiknek azt mertem mondani, hogy nem a vágyaid, hanem a lehetőségeid szerint kellene élned, sokkal kisebb lábon.
Legjobban azok szoktak megsértődni, akiknek betalál.
Aztán sokan megváltoznak, sokan nem.
Mégis hogy kellett volna írni róla?
Minden rendben van, te vagy a legjobb, ha esetleg tudsz nélkülözni egy százast, elküldenéd valami rászorulónak?
Ha megbántottalak elnézést, de erről sajnos nem lehet másképp beszélni.
En se tartanek ott ahol, ha annakidejen nem lettek volna tanulmanyi osztondijak.
De az adakozás arról szól, hogy te adsz a sajátodból másnak és nem arról, hogy azon gondolkodsz, ki tudna más adni, hogy neked ne kelljen.
Először adj a sajátodból, utána érdemes azon gondolkodni, hogyan lehetne elérni azt, hogy az állam is arra fordítsa a pénzt, amire szükséges lenne.
Abszolút értem a szempontjaidat és az okokat is. Viszont alap-pedagógia, hogy a ledorongolás, megszégyenítés, szidás sokkal kevésbé működik, mint a megértés és támogatás.
Mintha a telepi cigányokat letolnád, hogy mi az, hogy nem jártak iskolába, ennyit mindenki meg tud tenni. vagy itteni nyelven szólva: ne azt nézd, hogy miért nem tudsz kijönni a pénzedből, hanem azt, hogy hogyan igen 🙂
Félek, hogy így félrevisz a dolog.
Soha nem mondtam, hogy segítsél mindenkin.
Csak azon, aki nem képes segíteni magán.
Soha ne adj alkoholistának, munkakerülőnek és annak, aki arra rendezkedett be, hogy majd más eltartja.
Az adakozás miért is nem pénzügy?
Hová megy a blog?
Öt év alatt kétszer mertem írni ilyenről, akkor már megyünk valahová?
Tudom, most sokan mérgesek és sokaknak betalált.
Az ilyen cikkek mindig ilyen hozzászólásokat generálnak.
Sokak egyetértenek, sokak vérig sértődnek.
Ez egy ilyen téma. Éppen ez mutatja, mekkora nagy szükség van rá.
De rendben, mondd, miben tévedtem a magyarok adakozási kultúrájával kapcsolatban és hogyan kellett volna csinálni, hogy bármi változás megtörténjen?
Ez a stílus olyan, ahogyan a képeslappal lehúzók nyomulnak az aluljárókban.
Nem megsértődtem, hanem rosszul esett, ahogy belekukucskálsz a pénztárcámba, hogy “hát lapul ám ott egy tízes, amire nincs is szükséged…” Én ezt a stílust most összekötöttem a Bagázzsal, és ilyen stílusú embereknek nem adok.
Teljesen ad-hoc jelleggel adok patreonon és paypalon közvetlenül olyanoknak, akik valami olyasmit csinálnak, ami tetszik nekem.
Mégegyszer: Nem az a baj, hogy felhívtad a figyelmet arra, hogy többet is lehetne segíteni másoknak, hanem az a baj, ahogyan ezt tetted, és mindeközben könyékig nyúltál a pénztárcánkba. Nem ezért olvassuk az írásaidat, hogy aztán ilyenek történjenek. Én most csalódtam kicsit benned.
Lehetett volna másként írni. Bemutathattad volna az alapítványt, és hogy mire költik a pénzt, milyen eredményeik vannak és mennyi havi összegre lenne szükségük ahhoz, hogy legalább ilyen szinten tudjanak tovább működni. Esetleg érvelhettél volna a 2 mekis menü árával vagy tudomisén mivel. Szerintem az sokkal produktívabb lett volna. Igen, a magyar csak abból ért, ha verik. De ez nem a chat.hu ahol a papucsállatkák lakoznak. Ide nem az alkoholista prolik járnak befektetési tanácsokért és ötletekért! Nem azoknak írsz blogot akik olvasni is alig tudnak!
De hogy honnan jött neked az, hogy az embereknek csak a dicséret kell… ennyire ne nézz már le mindenkit! Gondolom, hogy mindenki az átlagos hülyének igyekszik a szintjét belőni, de azért az az átlag, nem mindenki! Ennyire azért ne legyél lekezelően általánosító!
http://igazgyongy-alapitvany.hu/alapitvany/tamogatas/
Megvárom a válaszodat, és igen esetén beállítok egy rendszeres havi átutalást.
Még egy kicsit győzködöm magam a 2%-ról, mert az 3.000 Ft, és pár hónapos kisbaba mellett (tehát több főre, kevesebb fizuból) kicsit nehezebben megy rávenni magam.
1-2 évente szokott írni a volt gimnáziumom, hogy jól jönne nekik az anyagi vagy bármilyen segítség egy adott projekthez, és a költségek jelentős részét munkaként adták (dózerolás 1 millió helyett ingyen pl.) oda öregdiákok. Sajnos nem ez az általános hozzáállás kis hazánkban. Én eddig csak nekik küldtem saját pénzt, bevallom őszintén.
Ha nem akarsz adni, ne adjál, ezt is írtam.
Név: BAGázs Közhasznú Egyesület
Számlavezető bank: MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt. (1062 Budapest, Andrássy út 98)
Számlaszám: 16200010-10052455
IBAN számlaszám: HU67 1620 0010 1005 2455 0000 0000
SWIFT kód: HBWEHUHB
Gondolom referenciakent meg kell adni, hogy Bagazs
En beallitottam havi 100ezer forintot. Remelem sikerul a tervuk
Mindenesetre mi a következöképpen csináljuk:
-félreteszünk egy bizonyos összeget adakozásra havonta
-év végén megnézzük, kell-e valakinek segíteni a családban
-ha nincs senki, akkor a közvetlen közelünkben (itt azért már lehet találni)
-és csak legvégsö heylen áll az alapítvány
Bár egyetértek a fent említett alapítvány munkásságával, de ha az ember egy kicsit nyitott szemmel jár, akkor akár a szomszédban is talál szomorú sorsokat.
De köszönöm,h elérted ezt nálam.
Tudom, hogy azt teszik. De nem úgy, hogy jól lekapják őket a tíz körmükről. Az a legtöbb esetben védekezést, dacot és sértettséget vált ki: nem a tartalom, a stílus, az eszköz. Erre érdemes figyelni, annyit mondok csak.
További adományozásra javaslom a SZOCSOMA-t. A facén megtaláljátok őket ezzel a névvel. Semmi iroda, abszolút közvetlen a dolog: a szegregátumokban élő mélyszegényeken segítenek. Küzdenek az éhség, a fázás és az eszköztelenség ellen, így fogadnak mindent, a ruhától a poharakon és csavarhúzókon át, az élelmiszerig.
Az adó 1 % rendelkezésről írtakkal kapcsolatban az a véleményem, hogy látva a munkahelyemen is, hogy mennyire kevesen töltik ki, már az is nagy lépés lenne sokaknak, ha legalább az adójuk 1%-ról rendelkeznének. Tudom sokaknak nem sok pénz, de olyanok sem töltik ki, akiknek “jelentősebb” összeg lenne.
Első lépésnek szerintem jó, ha valaki már az 1 %-ról rendelkezik. Aztán lehet továbblépni, úgy ahogy a pénzügyi tudatosságban építésében is kis lépésekben.
Persze ezt úgy mondom, hogy én sem vagyok állandó adakozó csak adhoc, de igyekszem és köszönöm az ajánlásokat. Részemről nem sértődtem meg.
Kiszámolta valaki, hogy mennyit kellene adakozni 2040-2050 környékén, amikor a cigányok aránya a népességen belül 50% fölé kerül?
Nem alázott meg, aki így érzi, annak komoly gondjai vannak.
Nevetségessé meg végképp nem tett, azt megtetted te magad.
“De az adakozás arról szól, hogy te adsz a sajátodból másnak és nem arról, hogy azon gondolkodsz, ki tudna más adni, hogy neked ne kelljen.”
Itt valami félreértés van. A közpénz, amit tőlem beszedtek adó formájában is az enyém. Nem a másokéból adok, hanem a sajátomból, amit tőlem is beszedtek. Arra utaltam, hogy sokkal hatékonyabb lenne a tőlünk közösségi célokra beszedett pénzek elköltésére hatni, hogy ne szórjanak milliárdokat luxusberuházásokra, amikor azokat jobban is el lehetne költeni.
Ezzel sokkal több pénzt lehetne a kívánt célra irányítani, mint egyéni adományokkal.
Na ez meg a másik véglet. 🙁 Bocs, de legalább akkor hülyeség, mint az egyik.
Arra a 10-esre már joggal lehetnél büszke, már több vagy sokunknál.
Olyat en is tudok, hogy de draga rendor ur, ne vegye el tolem ezt a szazezret birsagnak, ebbol annyi jot tehettem volna…
vagy hogy ha ezt a haromszazat nem koltottem volna sorre, akkor most itt lenne, es a kocsma adja inkabb a raszoruloknak 🙂
Nalam talalt a cikk, foleg azert mert radobbentett hogy sokan ugyanugy vannak az adakozassal mint a felretevessel (hat tennem en, ha lenne mibol…), pedig ott sem a fizetes tenyleges nagysaga a donto, hanem a penzugyi kultura. Aki tesz felre/adakozik, az megteszi ezt szazezres fizetesbol is, aki meg nem, annak a millio se “eleg”.
Még a Bagázsról annyit (és ez az Igazgyöngyre is igaz, meg remélem másokra is), hogy olyan dolgot csinálnak, ami követendő. Nem pénzzel támogatnak, hanem információval, példával, élménnyel. Olyan dolgokat tanítanak a telepi cigány embereknek, ami eszköz lehet a kezükben (és főleg a következő generáció kezében) később is, amikor ezek a lelkes emberek már nem őket segítik esetleg, hanem a náluk is rosszabb helyzetben levőket. Ez az igazi segítség, jó esetben erre a tanítja a szülői is a gyerekét, hogy hogyan boldoguljon nélküle, amikor annak jön el az ideje.
A posztban is olyanokról van szó (nem véletlenül), akik nem plusz pénzt dobnak a rászorulókhoz, hanem a tanulásukat, saját erőből való érvényesülésüket segítik. Pont azért, hogy egyszer a jövőben majd ne szoruljanak adakozásra…
Ez azért kicsit sarkos kijelentés. Nagyon sok mindenen múlik. Családi háttér, örökölt képességek, szerencse stb.
Nyugdij viszont nem lenne, mindenki addig dolgozna mig ossze nem szedte sajat maganak 🙂