Akik tudják a jövőt
A gazdasági újságok tele vannak befektetési tippekkel, mit érdemes megvenni és mit érdemes eladni. Első ránézésre nincs is más dolgod, mint követni a guruk tanácsait és menthetetlenül meggazdagodsz.
A Cxo Advisory vette a fáradtságot és 14 éven át követte a gazdasági újságok és portálok szakértőinek a tanácsát. 6582 tanácsot megfogadva megnézték, melyik szakértő milyen találati arányt ért el.
A végeredmény nagyon kiábrándító lett: az átlagos szakértő 47,9%-ban adott jó tanácsot. Ez még a fej vagy írásnál is sokkal rosszabb eredmény lett.
A szakértők 8% tudott 60 és 68% közötti találati arányt felmutatni, ezzel szemben 41% még az ötven százalékot sem érte el.
A legjobb előrejelzőnél megjegyzik, hogy csak bullish piac idején van neki bejegyzése, vagyis ha ő eleve ilyen beállítottságú, akkor csak ez torzíthatja az eredményt. Mivel nem tudjuk, mit jósolt volna eső piacon, nem tudhatjuk, mennyi lenne a valódi átlaga.
A 60% feletti találati aránnyal rendelkezők jellemzően csak 35-50 előrejelzéssel bírnak, meg is jegyzik, hogy túl alacsony az előrejelzések száma a helyes statisztikai átlaghoz. A 100 feletti előrejelzéssel rendelkezők nem súlyozott átlaga 47,2% lett, a 150 előrejelzésnél többel rendelkezők pedig 47,4%-os aránnyal dolgoztak.
A vizsgálat összegzését itt találjátok táblázatban, az erről szóló cikket és a szakértők eredményeit külön-külön pedig itt.
Úgy látszik, a vak majom megint túlteljesíti a szakértők tanácsait. (Erről már itt írtam: A vak majom visszatér)
Egy másik cikkem a témában itt: Ki akar átlagos lenni?
Ha legközelebb elemzéseket olvasol, jusson eszedbe ez a felmérés, mielőtt még vásárolni (vagy éppen eladni) kezdesz a cikkek hatására.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Az olvasók hajlamosak mindig arra emlékezni, aki eltalálta a jövőt és nem arra, aki nem találta el.
Sikeres befektető mindig saját maga dönti el, hogy mibe tesz pénzt. Aki nem így tesz, az nem sikeres befektető és ha nincsen politikus a családban, akkor nem lesz sokáig befektető sem…
Befektetőként ahhoz is hozzá kell szokni, hogy lesznek veszteségek is. Akinek ez nem tetszik, az maradjon a bankbetétnél.
Dgt, ezt nem reklámozzuk itt.
A tanácsok célja a kereskedési forgalom növelése, mert a tanácsok többségét bdókercégek adják, ahol számlát vezetsz és kereskedsz. Ők meg a jutalékból élnek…
Extrém példa,de a lottónyertesek is okoskodhatnak utólag, hogy senki nem hitt nekik, pedig ők tudták a siker recepjét, hogy kell választani.
Ha sokan csinálják ugyanazt, és a szerencsefaktor benne van, lesznek extrém nyertesek, természetes velejárója a rendszernek. Ez nem feltétlenül a szaktudásukról kell, hogy szóljon.
Biztos van néhány szakértő aki a rendelkezésre álló adatok alapján jó közelitéssel meg tudja “jósólni” a piac mozgását, vagy csak nagyon szerencsés, de a nagytöbbség csak másokat követ.
Tisztelet a kivételnek, de a pénzügyi tanácsadók jó része sima értékesitő, azt tanulta, azt csinálta. Jó, ha egyáltalán avval tisztában van, mit árul. “Kedvenc” kollégánk aki még mindig ebben utazik, szinte minden második nap ellenkező tanácsokat mond – mikor épp mit mondanak nekik az “oktatáson”. A “szakértők” döntő többsége jutalékból él, és ezért szinte mindent megtesz. Fejünkre nőtt a pénzvilág, evvel kell élni. Tanulni kell és észnél lenni.
És nekem igenis szimpatikus Miklós óvatossága!! Amint írtam a másik posztnál: bankbetét, meg államkötvény a kincstárnál direktben, és passz. A család tartaléka nem játék.
Akinek meg felesleges milliói vannak, az meg menjen brókerekhez vagy a kaszinóba. A piros-fekete döntés is 50%! 🙂 Máris megvan a játék izgalma, amiben néha bizony az is benne van, hogy bukó a vége…
Az utolsó mondatoddal teljesen egyet tudok érteni. Cogito ergo sum.
Abban látjuk másképp a dolgot,hogy Te a legrosszabb eredményt nézed, én meg a legjobbat. Ez szemléletbeli probléma, ebben nem is lehet, nem is tudjuk és nem is kell meggyőzni a másikat.
Warren Buffet pedig pl. nem vette meg az egész Tesco-t, hanem “csak” jópár %-át a részvényeknek, amin egy rakás pénzt vesztett.
Egy 6000-es mintában miért nézném a legrosszabb eredményt? Leírtam az átlagot. Nem azt írtam, hogy a szakértők 22%-os eredménnyel dolgoznak, hanem azt, hogy 47% az átlag.
Egyébként meg a népnek a hátulütőket kell elmondani, nem az előnyöket, azokat már százszor hallották az értékesítőktől.
Ezért ér az a vád, hogy lebeszélem az embereket. Dehogy beszélem le őket mondjuk a tőzsdézésről, csak leírom, milyen az érem másik oldala is, amit elfelejtett megnézni.
Úgy működött, hogy minden nyitott pozíciót addig próbált tartani, amíg az nyereségbe nem fordult vagy amíg el nem fogyott a számla mögötti fedezet. Na, ezért nem jelenek semmit önmagukban a találati arányok.
Ezekben az újságokban és portálokon azt mondják, most kell venni légitársaságokat, meg most jön a bikapiac, ideje kiszállni az ázsiai részvényekből és hasonló.
Szó nincs célárról, kiszállási pontról meg hasonlókról.
Ahol meg technikai elemzés volt, ott is egyszerű a válasz: tényleg bejött vagy nem.
Az meg még a találgatások szintjét sem éri el, ennyire okos egy takarítónő is van.
Nyilván nem az volt a szándékod, hogy az egész befektetési piacot átverésnek minősítsd, de láthatod, már jönnek is a kommentek, hogy az egész tőzsde csak a brókergyerekek játszótere. Gondolom nemsokára jön majd az is megint, hogy éljen Drábik János!
Ezek a lapok hétről hétre megmondják a tutit az átlagembernek, aki ezért veszi őket.
Aztán kiderül, jobban járna, ha venne egy S&P indexet és ülne a fenekén.
“Akinek meg felesleges milliói vannak, az meg menjen brókerekhez vagy a kaszinóba. A piros-fekete döntés is 50%!”
Majdnem pontos 🙂 Elfelejtetted a mágikus 0 mezőt. Ettől lesz az egész inkább a bank számára nyereséges 🙂
kiplinger.com/article/investing/T052-C008-S003-cash-in-on-the-strong-dollar-with-these-six-stocks.html
Na, ilyenekkel vannak tele ezek a lapok, azt nézték, bejött-e a tipp.
önsegélyező pénztári tanácsának többet köszönhetek, mint akármelyik tőzsdeguru könyvének. THX
Mert ugye miről szólt a válság: kiszórtak egy rahedli (először jelzálog, később mindenféle fogysztási) hitelt 2 éves fix alacsony kamatra. Aztán amikor a fix-ből változó lett 2 év után, akkor ezeket nem tudták fizetn, becsomagolták ezeket a nem fizető hiteleket kötvényekbe, továbbadták befektetőknek, ebből a lóvéból újabb hiteleket bocsátottak ki azoknak akik nem tudták fizetni az előzőt. folyt köv.
Inkább a felhasználó/fogyasztó felelősségére kellene helyezni a hangsúlyt, nem arra, hogy milyen csúnya emberek, akik ilyen hirdetéseket küldözgetnek neki.
Leginkább a kisbefektetők felől a nagybefektetők felé, hiszen nekik van akkora gazdasági erejük, hogy ügyes tranzakciókkal mozgassák az árfolyamokat a várt trenddel ellentétesen, így elszívjanak pénzt a kisbefektetőktől, a “buta pénz” gazdáitól. (pl.: stop-loss határ átléptetése)
A befektetési/hosszú távú viszont termelhet, a gazdasági növekedés miatt.
Méréstechnikából ismert elmélet, miszerint a megfigyelt rendszernek a mérés megváltoztatja a tulajdonságait. Ez az értékpapír kereskedelemben azt jelenti, hogy minél többen ismerik fel a trendeket, és építenek rájuk (lufi kialakulása) annál valószínűbb, hogy változik a trend. (Az első mondataim következményeként is.)
Attól, hogy a legtöbb elemzés csak irányról beszél, még nem mindegy, hogy ezután mekkora mértékben fog abba vagy az ellenkező irányba menni a piac, ettől még egy 20%-os találati aránynak is lehet értelme, ha az a 20% nagyobb elmozdulást jelent, mint a többi 80%. Tehát még az ilyen emelkedni fog a kínai tőzsde típusú jóslások esetén is vizsgálni kell, hogy ha emelkedett utána, mennyit, ha esett, akkor mennyit. Ha nem mond időtávot, akkor azt is valamilyen egységes formában kell kezelni a kulcsszavak alapján. Mert önmagában így ez a statisztika nem mond semmit.
Sokszor van hogy szívesen vitatnék meg befektetési lehetőségeket, vagy csak ötletelnék hasonló gondolkodásúakkal, de ez egyik cikkhez sem kapcsolódik.
Azért írom ezt ide, mert ez az utolsó bejegyzés. 🙂
Szóval én nem lepődök meg az alig 50%-os, (vagy bejön-vagy nem) arányon. Azon lepődnék meg, ha jobb lenne ez az arány.
Aki tényleg tud valamit, majd bolond lesz ingyen telekürtölni a világot vele.
Mivel az “előrejelzések” konkrét beszállót, célárat, stoppot időtávot! nem adnak meg így értékelhetetlenek. Ez a statisztika sem ér többet mint amit elemez, és erős a gyanúm, hogy a célja sem nagyon más…
Tudomásul kell(ene) venni, hogy ebben a műfajban sincs ingyenebéd: információgyűjtés, tanulás, önismeret stb kell a siker esélyéhez – és akkor még mindig van szerencsefaktor.
Ezért nem érdemes ezt az átlagember pármilliós megtakarításával játszani.
TA elvileg arra szolgálna, hogy statisztikai elemzés és mintakeresés segítségével növelje a jó pozíció megtalálásának az esélyét. Valamennyivel, de közel sem 100%-ra! Önmagában kevés a sikerhez, de segítehet ha tudod használni.
Amugy van olyan technika, hogy random beszálló + előre meghatározott paraméterek alapján történő zárás. (Paraméterek kiválasztása és a helyes érték meghatározása nyilván a kulcs.) Állítólag van aki ezzel tud keresni, én pl képtelen lennék rá a személyiségem miatt.
A tanácsokról André Kostolany írta, hogy meg kell hallgatni őket, mindenképpen meg kell köszönni őket, aztán kereskedni a saját stratégiánk alapján, esetlegesen felhasználva a kapott információt.
Aztán vannak olyanok, akik évtized alatt, rengeteg időt beleölve megfigyeléseket tesznek és azt próbálják kamatoztatni. Ide tartoznak a profi chartelemzők is.
Na, most tartunk 1-2 %-nál.
A többiek számára inkább csak egy szerencsejáték, ahol összeségében szinte biztos a bukó.
Kerestem, de nem találtam olyan szja-statisztikát, ahol a tőzsdei jövedelmek és bukók (amit az “a” oszlopba kell írni a bevallásban) szerepelnek. Nem túl sokan lehetnek a kisbefektetők körében, akik egyfolytában csak nyernek.
Ha tudnád a tutit, kinek árulnád el?
Ha netán senkinek, hogy oldanád meg, hogy kiderüljön, hogy te tudod a tutit?
Ha mindenki tudná a tutit, ki veszítene, hogy fedezze a többiek nyereségét.
Minél nagyobb átlagot nézel (időben, térben, szereplőszámban, annál inkább 50%ot kell kapjál.
Nem inkább azt kellene kérdezni, hogy oldaná meg, hogy NE derüljön ki?
Másrészt lehetetlen lenne eltitkolni. Mondjuk van egy jó (de távolról sem tuti) szisztémád. Kereskedsz, szépen növekszik a tőkéd a számládon.
Akkor viszont mi van, ha a számlavezetődnek ez “feltűnik” és elkezdi az ő intézményi vagyonkezelésével másolni a kötéseidet? Lehet, hogy éppen a nagyobb tőke miatt eltűnik az az előny, ami miatt működött a te rendszered.
Igen, elírtam, nyilván úgy értettem. Köszi a kiigazítást.
Minél tutibb a módszered annál rövidebb ideig tudod életben tartani
Vagy például: ha lenne egy jó forexrobot ötletem, de nem tudom leprogramozni, akkor hogy lehet meggátolni, hogy 1) a programozó ne futtassa a saját és a barátai számláján vagy 2) ne árulja az interneten 999$-ért 🙂
kerj tole egy programot, aminek sok bemeno parametere van, es csak akkor mukodik jol az algoritmusod, ha jol irjak be a parametereket.
pl: ha a take-profitrol tudod, hogy 5%nal kell lennie, akkor megmondhatod, hogy allithato legyen 0-2000% kozott. Ha eleg sok ilyen parametered van, akkor meg ugy tudja ellopni, ha mukodes kozben kuldi el a program a parametereket. Ez ellen vedekezhetsz ugy, ha a tuzfaladon keresztul csak a kereskedovel kommunikalhat:)
Esetleg az is megoldas lehet, ha az algoritmusodat tobb reszre bontod, es ezeket kulon-kulon fejlesztteted le, bar itt mar nehez lehet jol szetbontani, hogy a modulok tudjanak egymassal kommunikalni, ahoz nem art, ha ertesz egy kicsit a szoftverfejleszteshez:)
gurulohordo.blog.hu/2015/02/26/kamatok_a_nulla_kovetkezmenyei
alapblog.hu/a-buborekba/
– Jobb újságokban oda is írják, hogy a szerző rendelkezik-e az adott papírral.