Többen panaszkodtatok, hogy már be sem mertek menni egy bankfiókba, mert mindig mindenféle terméket rátok akarnak sózni.

Ez tényleg így van, ebben a posztban szeretném megmutatni, hogy miért.

Hogy messzitől kezdjem, a bank, mint minden egyéb gazdasági társaság, szeretne haszonnal üzemelni. Ezért valahol a központban kitalálják, hogy mennyi legyen az éves tervteljesítmény és valaki kiszámolja, hogy ez álljon össze x milliárd forint kamatmarzsból, x milliárd forint új életbiztosításból és így tovább. Ezt leosztják a régióknak, akik szétosztják a bankfiókokra, a fiókvezető pedig leosztja a dolgozóknak, hogy a héten kötni kell 4 életbiztosítást, 5 TBSZ számlát, 3 lakástakarékot és így tovább.

Ezen túl a központ újabb és újabb termékekkel jön elő, például tőkevédett alapokkal, amiből mindenkinek beosztástól függően el kell adni 20-30-150 millió forintért a jegyzés négy hete alatt.

Szoktak tartani bankkártya-biztosítás szerdákat, meg TBSZ hétfőket, meg sok mindent mást, amikor is mindenkinek el kell adni azon a napon például legalább 5 bankártya-balesetbiztosítást.

Hogy fokozzák az értékesítési kedvet, próbavásárlók járják a fiókokat, akik mindenféle kamu ürüggyel bemennek a fiókokba, mint például elfelejtették az internetes kódjukat és figyelik, hogy mi mindent akarnak eladni nekik. Erről jelentés készül, hogy mennyire volt aktív az értékesítés. Ha nem az, jön a megróvás.

Vannak mindenféle mutatószámok, mint cross-sale ráta, azaz keresztértékesítési eredmény, meg egy ügyfélen elért haszon forintban és hasonlók.

Ezért aztán hatalmas a nyomás az alkalmazottakon, hogy mindenkinek mindent eladjanak, függetlenül attól, hogy csak pénzt felvenni ment be a fiókba.

Természetesen ez az értékesítési kényszer azt is magával hozza, hogy néha nagyjából a kutyát nem érdekli, hogy neked mire lenne szükséged, sokszor sajnos csak az számít, mit lehet eladni neked, hogy teljesüljenek a tervszámok.

Ahogy a hasonló elöző bejegyzésemben is írtam, a bankfiókban kapott tanácsok mögött legtöbbször a tervszámok állnak, az az éppen megfelelő neked, amit aktuálisan el kell adni.

Ha a privátbankárod felhív, hogy nézzétek át a portfoliódat, az magyarra lefordítva azt jelenti, hogy rád kell sóznia 30 millióért az új tőkevédett alapból (erről itt olvashatsz) és nézzétek meg, hogy mit adasson el veled, hogy legyen 30 milliónyi szabad állományod.

(Természetesen ez nem mindig van így és nem is akarok általánosítani, de azért gyakran ez az oka.)

A másik gyakori tévedés, hogy befektetési tanácsot vársz a banki pultos ügyintézőktől.

Ahogy a ruhaboltban nem textilipari mérnökök az eladók, a mobilszolgáltatónál sem villamosmérnökök ülnek a pultban, úgy a bankokban is egyszerű érettségivel, vagy maximum valami nem szakirányú diplomával rendelkezők szolgálnak ki. Szakképzett dolgozó ritka, mint a fehér holló, még a fiókvezetők és a kiemelt privátbankárok között is alig találsz közgazdászt, vagy befektetési tanácsadót. Mit vársz akkor az egyszerű pultos ügyintézőtől?

Ne értsd félre, nem bántani akarom őket, a munkájukat remekül végzik és segíthetnek a döntésben, de gyakran ők sem értenek nálad jobban a befektetésekhez, ezen kívül nekik általában az aktuális termékeket kell eladniuk neked, ezért nem mindig nagy ötlet az ő segítségüket kérni.

Szóval összefoglalva, így néz ki egy fiók belülről, ezért igyekszik neked mindenki mindent eladni. Ezért se rájuk ne haragudj, mert ezért fizetik őket, se a bankra, mert ő is csak profitot szeretne, ahogy az a cég is, ahol te dolgozol.

De persze legyél bölcs és te hozd meg a pénzügyi döntéseidet, hogy azok neked legyenek jók és ne a banknak.

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:. target="_blank" rel="noopener noreferrer">. vagy RSS-en