Egy ifjú vállalkozó
Amikor beszélek sok emberrel a keresetükről, látom rajtuk a hitetlenséget, hogy el sem tudják képzelni, hogy ők is tudnának akár félmillió vagy egymillió forintot keresni havonta.
Aki egész életében havi kétszáz vagy háromszázezer forintra szocializálódott és ezzel a jövedelemmel már így is sokkal többet keres, mit a szülei valaha is, nehezen fogadja el, hogy ennél lehet lényegesen magasabb jövedelemre is szert tenni.
Az ilyen beszélgetéseknél mindig Wágner úr jut eszembe Rejtő klasszikusából, aki nem akarta elhinni, hogy létezik olyan sok pénz, mint amiről a másik beszél:
– Ne mondjon ennyit, drága martalóc! – rimánkodott remegve, és izgalmában egymás után hármat csuklott, ettől leesett a kalapja, viszont amikor érte nyúlt, keresztülesett rajta, majd felálltában lerántotta a fiatalembert is. Csak sokára és nagy nehezen értette meg világosan az elmondottakat, amikor is teli tüdővel egy nagyot üvöltött: – Hurrá! Szóval húsz fontot kap az illető!.. Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!
Pedig ahogy létezik száz font is, az sem lehetetlen, hogy megduplázd, triplázd vagy akár sokszorozd a jövedelmed.
A Money magazin közölt egy cikket egy 31 éves ifjú vállalkozóról, aki a bútorainak eladásából indított egy faék egyszerű vállalkozást, ami néhány év leforgása alatt már évi 1,2 millió dolláros forgalmat csinál.
A történetében semmi különleges nincs, az általa árult termék közönséges kávé, a vállalkozás tőkeigénye a bútorai ára és az egyik tanárjától kapott 20 ezer dollár volt. Úgy gondolta, hogy a kutyabarátok szoktak kávézni és kávézás mellett szívesen támogatnak a vásárlásukkal kutyamenhelyeket és egyéb kutyajóléti programokat, ezért a haszon 20%-át ilyen programokra ajánlotta fel.
A céget a saját üres lakásában kezdte, fizikai boltjuk még ma sincs, az összes alkalmazottak száma még mindig csak három. A kezdőtőke elég volt a webáruházhoz, a termékfotózáshoz és a hasonló kezdeti lépésekhez.
A kezdetekben gyorsan kiderült, mennyire felkészületlenek az egészre, sok problémát kellett megoldaniuk, amikre nem voltak felkészülve. Azonban átjutottak a nehéz időszakon és most már évente 50-60%-kal nő az árbevételük. Négy év alatt nőttek ekkorára a semmiből, egy olyan tizenkettő-egy-tucat termékkel, amit bármelyik üzletben hatalmas választékban megvehetsz, akármilyen kiszerelésben.
Mert nem találták fel a spanyol viaszt, csak minőségi kávét árulnak olyanoknak, akik örülnek annak, hogy a vásárlásukkal egy számukra fontos ügyet támogathatnak. Nem volt mögöttük milliárdok, egy szegény diák ötlete nőtt ekkorára négy év alatt.
Csak azért írtam le a történetét, hogy lásd, tényleg szinte mindenből lehet pénzt csinálni és ha ki mersz lépni, neked is sikerülhet. Lehet, hogy egy vállalkozás, lehet, hogy csak egy sokkal jobban fizető munkahely, de a legnagyobb ellenséged a félelem és a hitetlenség. Egyedül csak magadat kell legyőznöd és a jó magyar “miért nem fog sikerülni” gondolkodásmódot félredobva te is előre tudsz jutni.
Mert száz font sem csak a számtanpéldákban létezik.
“Keine Lust auf Selbständigkeit: Die Zahl der Gründungswilligen in Deutschland hat den tiefsten Stand seit 15 Jahren erreicht.”
arbeitsagentur.de/news-gruenderreport
fred.stlouisfed.org/series/A4501C0A173NBEA#0
A brit Statisztikai Hivatal szerint 2016-ban például 414.000 új vállalkozást alapítottak, amiből mintegy 328.000 elbukott.
Forrás: psychcentral.com/news/2018/10/06/for-entrepreneurs-it-can-pay-to-be-pessimistic/139282.html
A nagy számok törvénye alapján bizony nagy a kockázat. Persze aki meg se próbálja… De nem mindenki számára megoldás a vállalkozóvá válás. Ezt nagyon sokan elfelejtik, aztán jön a pofáraesés. Nem úgy működik ám, hogy vágj csak bele nyugodtan, bátran… Kelle egy jó koncepció, üzleti modell stb.
Idézet a cikkedből
why only 50 percent of businesses in the U.K. survive their first five years,
Fordítsuk meg a dolgot. Minden második vállalkozás legalább öt évig üzemel.
Sajtot látod, vagy a lyukakat?
Azt meg senki nem mondta, hogy ész nélkül kell vállalkozni.
Még szerencse, hogy pontosan ezt írtam bele a cikkbe….
32 évesen
4-5 évvel ezelőtt olvastam a totalcaron az okos úr buta úr cikket. Akkor hallottam először a kiszámolóról. Akkor valami megváltozott 🙂
KÖSZÖNÖM
Kedv, pénz, vállalkozási ismeretek akadna sokaknál.
Ötlet és a kapcsolatok, ami általában hibádzik.
Mikor egy barátom vállalkozásba kezdett (autópálya mellett kávé, péksüti, cserpes áruk, stb), mindenki lelkes volt akinek mesélte és sok sikert kívánt. Bátorították őt! Már az is ki volt tervelve, hogy majd GYES-ről visszatérő anyukák váltják nála egymást részmunkaidőben. A rózsaszín álom, hatalmas optimizmussal leöntve.
Én csak annyit mondtam neki: -Merd abbahagyni!
(Ha fogy a tőke, ha nem jön ki a matek, ha rámegy házasságod, stb..)
Sajnos igazam lett.
10 vállalkozásból 9 az első évet nem éli meg,sok vésztartalék vagy félretett pénz költődik el egy vállalkozósdi nevű hobbira. Csak azért mert a 7 Mrd emberből akad 1-2 ilyen, a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy az egyesek által elért siker másolható és megismételhető. Van ilyen! De ritkán…
Persze, öröm látni ha értelmes vállalkozások indulnak és futnak be, de pl. a környezetemben nem látok ilyet…
Szóval, lehet hogy lehet vállalkozni, de biztosan nem Magyarországon.
Na most egy ilyen társadalom megengedheti magának a designer kávékat. De erre hivatkozni KEurópában, – ahol sok embernek a párizsi – kenőmájas – csirkefarhát tengelyen mozognak a dilemmái – enyéhén szólva abszurd.
Jó lenne már életszerű példákat is olvasni nem csak ilyeneket.
Pontosan. Múltkor, amikor az előző hasonlóan vállalkozáspropagáló cikknél ugyanígy hangot adtam kételyeimnek, le lettem hülyézve. Pedig pár éve azért Kiszámoló is józanabbul állt a témához:
https://kiszamolo.hu/gazdag-papa-szegeny-papa-es-a-penzugyi-ostobasagok-gyujtemenye/
“Igazából az üzenete egyszerű, mint a faék: ne alkalmazott legyél, mert az nem jó, hanem vállalkozzál. Az már nem olyan nagy probléma, hogy a vállalkozások 80%-a az első évben tönkremegy és a maradék közül sem mind éri meg a ötödik születésnapját. Könyveiben a kockázat kérdésével nem túl sokat foglalkozik, mintha nem is létezne kockázata annak, hogy valaki vállalkozásba kezd, vagy hitelből akar meggazdagodni.”
Valahogy ezek a kockázatok kimaradnak a mostanában íródó, vállalkozást propagáló cikkekből. Az érmének csak az egyik oldala van rendszerint kidomborítva.
Az általad idézet cikkben is azt írom két sorral lejjebb: “Ne értsd félre: vállalkozni jó és ha többet akarsz keresni, mint egy alkalmazott, akkor meg is kell tenned. Csak az nem annyi, mint csettintek egyet és vállalkozó leszek.” S erről is írtam már cikket, hogyan ne vállalkozz és hogyan kezdj bele munka mellett.
Csak egy példa:
https://kiszamolo.hu/egy-kis-mellekes/
A másik oldal:
https://kiszamolo.hu/tobbet-kell-keresnem/
https://kiszamolo.hu/midasz-kiraly-erintese/
Miért várod el, hogy egy cikkben mindent kidomborítsak minden egyes alkalommal? Az nem cikk, hanem szakkönyv.
“lássuk már meg, hogy a fiatalember nem “bútorainak eladásából indított egy faék egyszerű vállalkozást”, hanem mellesleg hozzávágtak 20 ezer dollárt ”
Fordítsuk meg. Ha szerinted a tőkén múlt a történet: a Te hasonlóan sikeres ötleted készen áll arra az esetre, ha kapnál 6 MFt-ot?
Másrészt az is egy komplex termék, hogy x% kutyák segítésére megy, nyilván lehetne féláron venni a kávét, a másik felét a kutyamenhelyeknek adni, csakhogy az nyilván utánajárással jár, ezeknek a fogyasztóknak meg így kényelmesebb.
Sokkal fontosabb, hogy üzleti terved legyen, tudd, hogy mit, miért, miből és mikor. Ha nem tudod, hogy hogy kell csinálni, akkor ennek is utána lehet nézni. Ma már az adminisztráció java részétől is meg lehet menekülni, ha valaki egy kicsit is hajlandó utánajárni a dolgoknak és megtanulni néhány dolgot. És igen, google-ben nem csak éttermet lehet keresni, hanem adózási tudnivalókat is 🙂 Ha a tevékenységed olyan, még könyvelőt sem kell tartanod. Ha online számlázol – van ingyenes -, akkor még a törvényi határokat is figyeli helyetted a program. Úgyhogy ezek a kifogások már nem valósak, mégis a legtöbb “leendő” vállalkozó ezekre hivatkozik.
A téma nagyon fontos. Sokat gondolkodom magam is hogyan lehetne előrébb lépni. A saját megoldásom még nincs meg, de előbb utóbb jön a nagy ötlet. Lecci irj meg erről, előbb utóbb csak belevagunk. 🙂
A cikkhez hozzáteszem, hogy látom, van tapasztalatom, hogy sokan akarnak webshopot nyitni, venni valamit és eladni drágábban… ez ilyen formában nem igen működik. Legtöbbször azt látom, hogy magukat nem képzik, nem tanulja a dolgokat, ami vállalkozósdihoz kell. Nem is alkalmas ezért mindenki arra, hogy saját maga ossza be a napját, és magának keresse meg a munkát, nem rakják elé és kap fix fizut havonta… Az biztos, hogy a srác, aki ezt a businesst megcsinálta, nem kevés időt szánt magára is, folyamatosan tanult. 🙂
Nem elírás a 328ezer a cikk szerint, 2014-ben annyi ment tönkre, csak nem mindet abban az évben alapították, mint Gauchos tévesen írta. Mondjuk arról nem szól az írás, hogy az 5évet átvészelő vállalkozások közül mennyi ténylegesen aktív, és mennyi a gyakorlatilag csak papíron létező.
Az az érdekes, hogy a cikk főszereplője a blog szellemiségével összhangban indított vállalkozást, feltehetően leginkább olyanoknak, akik Miklós intelmeivel ellentétesen élnek és cselekednek. Hiszen, ha ők is úgy gondolkodnának, mint itt sokunk, akkor nem vennének túlárazott kávét.
Ezt a fonalat továbbfűzve sokat lehetne filozofálni arról, hogy a pénzügyileg tudatlan embereket neveljük inkább, vagy gazdagodjunk meg belőlük.
Innen nézve fiatal egy leleményes vállakozó, onnan tekintve pedig jól lehúzza az állatbarátok tömegeit.
Egy kollégám is megpróbálta ugyanezt, pár hónap után menekült vissza alkalmazottnak a biztos fizu miatt.
Jó indikátor lehet, hogy őt elbocsájtották annó a cégtől, engem alig akartak elengedni miután felmondtam.
A legtöbben szerintem inkább kényelmesen elvannak – főleg ha jó a légkör – és a lassú fejlődést választják még ha sejtik is, hogy tudnának jobban teljesíteni. Ez legfőképpen mentalitás és életszemlélet mint pénzkérdés. Egy jó munkahely nem csak bevételi forrás.
Úgyhogy csak elírás lehet az.
Kommentelés előtt ha kérhetem, olvassuk el azokat is.
En szemely szerint a kozvetlen kornyezetembol es magambol szoktam kiindulni, hogy megerne-e valamivel foglalkozni, vagy sem. De ra kell jonnom, ahogy ezt mar mas is irta, sok termeknel nem szabad a sajat igenyeinkbol kiindulni.
Szerintem ami fontos, hogy folyamatosan fogyo dragabb termekekre erdemes rastartolni, amit lehet online shopban is mukodtetni, az elejen kisebb keszlettel, aztan ha beindulnak a dolgok, lehet bovulni. Mindig kell valami “Story” is a termekekhez, egy egyszeru webshop nulla informacioval, egyeb tartalom nelkul nem fog olyan szeles kozonseget bevonzani. De ez csak az en velemenyem…
hvg.hu/kkv/20181114_bukkszentkereszt_szabo_gyorgy_gyogynoveny_gyogynovenyuzem_piac_lopes_szab_zsuzsanna
persze tudom, neki könnyű volt, mert a nagyanyja megtanította a gyógynövények ismeretére 😀
Nincs azzal baj, ha egy konkrét mondanivalóra élezel ki egy posztot, de abban egyetértek a többiekkel, hogy a – fentebbi hozzászólásodban is hozott – linkekből bedobhatnál a cikk végére józanítóként 1-2-t, hogy azért felelőtlenül persze nem szabad beleugrani semmibe.
Ezt a mostani cikkedet így lazán be lehetne hivatkozni valami Kiyosakis kamu pénzügyi blogról/oldalról, hogy látjátok, Kiszámoló is ugyan erről papol! Pedig legtöbbször tényleg nem ilyen egyszerű, mint a designer kávés arcoknak. A lényeg, hogy ne ücsörögj a langyos pocsolyában, akarj továbblépni, ha meg végre adódik egy lehetőség, abba kapaszkodj bele erősen!
“Fordítsuk meg. Ha szerinted a tőkén múlt a történet”
Ostoba megfordítás lenne, már csak azért is, mert nem azt mondtam, hogy ezen múlt az ötlet jövőbeni életképessége, ilyenformán tökmindegy, hogy nekem milyen ötleteim vannak. Én azt mondtam, hogy csúsztat az egész cikk, behoz példának egy vállalkozást, hogy nézd, milyen marha egyszerű ezt megcsinálni, eladta bútorait és abból épített vállalkozást, közben meg nem így történt.
_
“Kommentelés előtt ha kérhetem, olvassuk el azokat is.”
Én meg ha kérhetem, akkor te is idézd fel őket, de még cikkírás előtt, mert sikerült olyan pozitívnak beállított példát hoznod, akiről egyrészt csúsztatsz, másrészt nagyjából az összes “hogyan vállalkozz” elvedet felrúgva csinálta a sajátját.
Úgy látom, hogy az országban általában kétféleképpen indulnak a vállalkozások. Vagy valaki sokáig alkalmazott egy cégnél, és onnan dobbant a kuncsaftok egy részével. Vagy pedig lát olyan vállalkozást ami jól működik és ő is beáll a sorba, anélkül, hogy belegondolna, hogy miért is szalad a szekér.
Miklós jól leírta már több cikkben is, hogy mikor érdemes saját lábra állni.
Nem kötelező mindenkinek vállalkozni, de most kb. mindent el lehet adni és mindenre lehet igényt teremteni!
Az, hogy milyen csúsztatásról beszélsz, megkérdezném, de annyira nem érdekel.
De nem csak alkalmazottként, de vállalkozóként is ki van szolgáltatva az ember a piacnak, a vevőknek, a törvényi előírásoknak, jogi környezetnek..stb. legfeljebb mindezeket vállalkozóként jobban elfogadja, mint alkalmazottként.
Én alkalmazotték azt utálom, hogy néhány vezető hajlamos lenézni az alkalmazottait és utálom a túlóráztatást. mert miért is gondolja azt bármely munkaadó, hogy az alkalmazottnak az minden vágya, hogy a szabadidejét, vagy a hétvégéjét is a munkahelyén töltse? Sajnos egyre inkább kevés a jó vezető, főnök, legalábbis én ezt tapasztalom.
Vállalkozás nekem nem menne, lusta lennék hozzá, tudom, mert már próbáltam azzá válni és nem is motivál. Ami meg érdekel, abból nem tudnák megélni, nincs rá igény.
Én nem mondtam, hogy linkelgess, azt vetettem fel, hogy talán konzekvensen kéne cikket írni. Hogy hol csúsztatsz kétszer leírtam, ha nem érdekel, az nem engem minősít…
“A történetében semmi különleges nincs, az általa árult termék közönséges kávé, a vállalkozás tőkeigénye a bútorai ára és az egyik tanárjától kapott 20 ezer dollár volt.. ”
Még mindig nem értem, miről beszélsz. Szerintem nem olvastál elég figyelmesen, azért írogatsz ilyeneket.
“Sajtot látod, vagy a lyukakat?”
Szerintem, amikor egy család megtakarítását kellene beledodbni a vállalkozásba kezdésnek, akkor sajnos a lyukakat is meg kell nézni. Mert ha nem jön össze a vállalkozás – mint a többségnek -, akkor is élni kell valamiből, meg gyerekeket eltartani. Én nem merném a megtakarításunkat kockáztatni, ha utána nincs hova nyúlnom gond esetén.
Mikor végre legálissá vált, 2015-ben alapítottunk egy brandet és gyártottunk kiváló minőségű utántöltőket ecigarettába. Minden trafiknak küldtünk postai levelet egy ütős marketing tájékoztatóval.
Jöttek is a rendelések, az első szállítmány konkrétan egy raklapnyi volt. Csomagoltunk, számláztunk esténként, hétvégente.
Ment is a szekér, már épp gyártósori gépeket nézegettem Kínából és közel kész voltunk egy komoly informatikai rendszerrel, ami szinte automatikusan kezelt mindet (számlázás, szállítók, fuvarlevelek, gar ügyek, stb.)
Amikor kedves kormányunk gondolt egyet és hmm. nem kéne rátolni erre egy kis extra adót?
Így lett 2017-ben jövedéki termék a cucc. Egy garázscégnek ez nagy kihívás, de nem adtuk fel. 7 hónap alatt sikerült megszerezni a szükséges engedélyeket.
Idén úgy néz ki zárjuk a céget 0 Ft összesített nyereséggel.
De ami a legjobban elvette a kedvünket az a magyar hozzáállás, ami jelen van kb. minden itthoni piacon.
Itt a verseny nem arról szól, hogy ki tud hatékonyabban működni, ki gyárt jobb terméket / ad jobb szolgáltatást.
Hanem arról, hogy tudja gusztustalan módszerekkel elnyomni a konkurenciát. Pl. feljelentések (volt rendőrségi házkutatásunk), vevők bombázása lejárató kampánnyal: ne vedd a másikét, kenőpénzek, stb.
—
Ha vállalkozásban gondolkodsz és nincs gyomrod a mocskos dolgokhoz, javaslom kezd olyanba, ami direkt, csak végfelhasználónak értékesít (webshop, piacok, szolgáltatások). Ott sokkal kisebb ez a faktor.
De ha még nem tettem volna is, akkor sem változtatna semmit a dolgon, ugyanaz lenne a mondanivaló és a tanulság is.
De ha ezen akarsz lovagolni, mert ez szerinted mekkkkkora átverés, hát rajta, én kiszálltam.