Emelkedik a CSED összege
Jövő év közepén a CSED összege a bruttó fizetés 100%-ára emelkedik, így mivel kevésbé adózik a CSED, mint a fizetés (nem kell belőle járulékokat fizetni), az első fél évben a kismama többet fog keresni, mint amikor dolgozott.
Lassan érdemes lenne már egy egyenleget vonni, hány milliárdot költünk el ezekre a támogatásokra évente és mennyi a hasznuk, hogyan alakul a születésszám idehaza. Na mindegy, addig tudj róla, hogy a tervek szerint így lesz jövő nyártól.
Viszont ha már a pénznél tartunk, a GYED maximumát is eltörölhetnék lassan. A mostani állapotban segít fenntartani a nemek közti egyenlőtlenséget: a férfiak átlagosan többet keresnek, így nagyobb eséllyel ütköznek ebbe a plafonba, amivel a család bevétele aránytalanul csökken. Emiatt maradnak a nők otthon, amivel tovább romlanak a munkaerőpiaci esélyeik, és az egész kezdődik elölről.
Remélem a következő lépés a gyerekszámtól független és maximált családipótlék bevezetése lesz, [részben moderálva]
Szerintem ezek aprópénzek ahhoz viszonyítva mennyire is szükség van “minőségi” születésekre, és ezek az intézkedések pont azt igyekeznek feltolni. Mérni szerintem nagyon nehéz ezeknek a hatásait, mivel nagyon sok más társadalmi tényező is szerepet játszik és nem konstansak évekig amíg egy dologhoz hozzányúlunk.
Maximálisan egyetértek!
Ez a mai felfogásban már nem igaz. Régen valóban keresetpótló juttatásnak tekintette a TB, és a gyereknevelés miatt kiesett időre járt. Ezt a nézetet az ikergyeddel törték át, ahol a két gyerek miatt dupla összeget állapítottak meg, hiába, hogy a kereset két gyereknél is csak egyszer esik ki…
A családi ellátások ezek szerint segélyek. Magyarországon a szegény középosztályt kell támogatni, nem a mélyszegénységben élőket, mert ők nyilván maguknak keresték a bajt.
Ha a nemek közötti egyenlőség lenne a cél, az összes gyerekhez kapcsolódó ellátás ideje meg lenne osztva a szülők között.Gyed első év anya, második év apa. A 12 év alatti beteg gyermek otthoni ápolására pl. 14 nap táppénz jár egy évben. Miből állna ezt megosztani, hogy 6 nap után már csak a másik szülő otthonlétét fizeti a TB?
Nem hibáztatom a mélyszegényeket, de sajnos önmagukat termelik ki. Az államnak már nem célja a mélyszegénység újrakitermelése, hanem az alsó és középosztályt (ami egyre jobban összeolvad) vették célba, helyesen.
Én gyerekvállalás előtt álló nőként eddig sem attól a gyerekenkénti 2 évnyi bevételcsökkenéstől tartottam, hanem attól, mi lesz, miután 32-35(?) évesen vissza kell térnem a munkaerőpiacra mondjuk két kicsivel. Mi van, ha az eddigi cégem úgy dönt, inkább megtartja a helyemre felvett új embert, akinek nyilván jobban vágja a dolgokat, mint én pár év kihagyás után? Mi van, ha új helyet kell keresnem? Mennyire fogja tolerálni a munkaadóm, hogy meg kell oldanunk itthon a gyerekfelügyeletet az összes szünetben és mi van, ha még betegesek is lesznek netalán a gyerekek és táppénzezni kell velük? Hogy lesz időm a gyerekekre,ha 8 óra munka mellett napi 1,5-2 órát még ingáznom is kell munka és otthon között? Mi van, ha jön egy válság, baleset, bármi és valamelyikünk elveszíti az állását, de közben fizetni kell a hitelt, a rezsit, a kaját?
A lényeg, amit ki akartam hozni az előző kommentemből, hogy tök mindegy, fél évig kapok-e még plusz 50 ezret, ha ettől függetlenül a következő 20 -25 év nagyon bizonytalan, mire felnevelünk két gyereket.
Pedig most van jól fizető munkánk, de a munka manapság olyan, hogy egyik nap még van, másik nap már nincs, lehet, hogy a cég, ahol vagyok, 5 év múlva már nem is létezik. Mivel nincs hitelmentes otthonom, meg passzív bevételem, nyilván egyfajta bizonytalanság van az én fejem fölött is.
Persze, lehet mondani, hogy 500 éve is ilyen volt a világ, de azért nah…
Hát nem tudom. Én középosztálynak inkább valami olyan réteget képzelnék, akik képesek önerőből felnevelni és iskoláztatni 2-3 gyereket. Az a réteg, ami erre csak segélyekből képes, és ezért ki van szolgáltatva a segélyekről döntő politikai pártoknak, az nem igazán középosztály.
Most nem tudom, de mikor az ikreim kicsik voltak se az akkor még TGYÁS, se a GYED nem volt dupla, csak GYES. No most ikreket az ember nem tervez… (Mióta dolgozom, nem gond.)
Az általad említett kötelező megosztásokkal nem az egyenlőséget támogatnák, csupán teljesen felesleges leküzdendő akadályokat gördítenének a családok elé. Ezeket a dolgokat nem patikamérlegen kell kimérni. Nem kell uniformizálva kötelezni a családokat, hogy úgy szervezzék a magánéletüket, ahogyan azt a törvényalkotó politikailag korrektnek gondolja. A lehetőségekben kell egyenlőséget teremteni, nem pedig két különböző nemű embert kell egyformának hazudni és ezt a téveszmét ráerőltetni az emberek magánéletére.
Témához konkrétabban:
Sztem a juttatás emelésével nincs baj, az egész rendszer hosszával kéne vmit kezdeni, mert a 2 év még mindig elég sok. Sztem célszerűbb lenne rövidebb időre szabni és a fennmaradó keretből inkább vmiféle bérkiegészítést csinálni elnyújtva, így támogatva a részmunkaidőt.
Viccet félretéve: Ezt a döntést én is támogatom, mert most már a saját szememmel látom, mennyire lerombolja egy nő munkaerőpiaci helyzetét a gyerekvállalás. A feleségem tavaly októberben tért vissza a munkahelyére, mindenről őt tud utoljára, mindenből kihagyják, félig-meddig ki van közösítve. Amikor megtudták, hogy jön a másik baba, teljesen pária lett. SZóval nagyon is sokat számít(ana), ha legalább fél évig nem érezné magát anyagi kötőféknek. Amíg a társadalom meg nem tanulja normálisan kezelni azokat a nőket, akik merészelnek anyák lenni, addig fontosak lesznek az ilyen jellegű kompenzációk.
“Nem hibáztatom a mélyszegényeket, de sajnos önmagukat termelik ki. Az államnak már nem célja a mélyszegénység újrakitermelése”
Ha arról a tényről jótékonyan elfeledkezünk, hogy a jelenlegi rendszerben leginkább az állam az, mely segédkezik fenntartani és újratermelni a mélyszegénységet, akkor biológiai értelemben természetesen igaz, hogy “önmagukat termelik ki” a szegény és nem szegény csoportok.
A lényeg, hogy szemünket takarjuk el, fülünket fogjuk be és ne vegyünk tudomást a való világról, hiszen ellenkező esetben még ilyen értelmiségi dolgokkal lennénk kénytelenek szembesülni, mint pl. az adófizetőktől beszedett hatalmas mennyiségű pénzek etikus újraelosztása meg ilyenek. De ilyenekről hallani sem akarunk, hiszen magyarok vagyunk, nemde?
Marhára elegem van már abból, hogy a családosokat nyomják, CSOK, adókedvezmény, autótámogatás, stb. Ezzel mindenki rosszul jár, aki nem családos.
Észre kellene venni, hogy nem mindenki akar gyerekeket potyogtatni, akik meg szeretnének, valószínűleg ezek nélkül is megteszik. Én 29 vagyok, a párom szintén. Nem keresünk rosszul, ketten együtt közel 2 millió bruttót viszünk haza havonta, aminek jelentős részét meg is takarítjuk (60-65 százalék körüli átlag savings rate). Eszünk ágában sincs gyereket vállalni, bennünk nem kapcsoltak be a szülői ösztönök, csak egy idegesítő, bőgő, bekakiló dolgot látunk a gyerekben, ami miatt az egyéni szabadságunkat évtizedekre fel kell adni. Ha 10 helyett 30 milliót vágnának hozzám*
Ha ikreik születnek, arról nem tehetnek, nem tudják befolyásolni, mégis, dupla annyi pelenka. Szerintem teljesen jogos, hogy a pénz is több legyen, mint egy gyereknél.
Nem hiszem, hogy a CSED-et vagy bármi egyéb állami támogatást, amit a gyereket vállaló emberek kapnak, sajnálni kéne.
Állami/társadalmi segítség nélkül a mélyszegénység újratermelődik. Sajnos ez egy egyszerű tény. A probléma figyelmen kívül hagyása is egy döntés..
A demográfiai intézkedések valóban az itthoni értelemben vett középosztályt célozzák, de a hatásosságuk kérdéses. A termékenységi ráta a középosztályon belül egyelőre nem emelkedett értelmezhető mértékben. Ilyenkor lenne hasznos a visszacsatolás, ami alapján lehetne javítani/változtatni az intézkedéseken.
Láttom többször is felmerült a téma. Nem jár ikergyermekek esetén sem két GYED. Annyi a kedvezmény, hogy rájuk nem kettő, hanem három évig jár.
Alapkamat 0,75%-ra csökken.
Újabb fokozatba kapcsolnak a forint elértéktekenítési folyamatában.
Azt az anyagi szintet, amit leírtál, Magyarországon kb 5-10 % éri el. Gondolom tettetek is érte valamit, esetleg többet, mint az átlag. De kérdezd már meg édesapádat, hogy amikor azon gondolkozott, hogy vállaljon-e téged, akkor az a fogalompár, hogy “személyes szabadság” eszébe jutott- e egyáltalán? Hátha azt mondja, hogy jó, hogy voltál, mert a legnehezebb időkben is tudta, hogy miért küzd és voltak jó idők is és azokban is fontos szereped volt. Amit az elmúlt években elvert az állam családtámogatásra, abból csak 3-5 népstadion jött volna ki. Aprópénz. Viszont sokaknak az élete egész más irányt vett. Úgy is fel lehet fogni: milyen jó, rajtam kívül más is halad, mert ez egy gazdag ország. Elvégre nem görögdinnyék vagyunk, hogy megmérnek és kiderül, te többet érsz, a másik kevesebbet. Gondolom a gyereknevelés is képvisel értéket. A munkahelyedet támogatja az állam?
+1: 2010-hez képest duplájára, 2014-hez képest másfélszeresére nőtt a házasságok száma, sikerült házasságba terelni az élettársi együttéléseket, és megállítani azt a folyamatot, hogy az első gyerekek egyre nagyobb arányban házasságon kívül születtek.
Itthon eltűnik a klasszikus középosztály, nagyon szűk réteg képes önerőből felnevelni gyereket. Szerinted fiatal pályakezdő 20-30 közötti párok, akiknek a bevételeik felét elviszi a lakhatás, és a nő kiesik a munkaerőpiacról önerőből képesek gyereket vállalni? Vannak itt is cikkek mennyibe kerül csak mire megszületik egy gyerek. Nyilván más ahol kapnak szülői támogatást, akár saját lakást.
Itthoni újraelosztás adóvisszatérítésből gyerekeseknek arra jó hogy ne zuhanjon az életszínvonalad a béka segge alá két-három gyerekkel, mert átlagfizetésből oda kerülsz.
A mélyszegénységből kirángatásra már rengeteg állami pénzt költöttünk eredménytelenül. Ráadásul ezeknek a pénzeknek jelentős része bizonyos zsebekben landol. Sajnos én már nem élek olyan illúziókban hogy ez valaha is működőképes lesz, ismerem az itthoni rendszert, és a legtöbb mélyszegény hozzáállását.
Meg tudnád osztani a forrásaidat?
Évente 25k kivándorlóval elég nehezen jön ki a matek. Ez a szám tudtommal a hazai statisztikai hivatal által becsült kivándorlás, aminél lényegesen magasabb volt a nyugati országokba bevándorló magyar állampolgárok száma. Itthon a TB kijelentkezést/bejelentett kivándorlást tudjuk mérni, a nyugati országok pedig a valós bevándorlást (feltételezve, hogy legálisan vállalnak munkát).
nyilvantarto.hu/hu/statisztikak?stat=szemelyi
Pl. az itteni adatok alapján tavaly 6354 magyar költözött haza.
Mi alapján gondolod, hogy 35k lett az ország bevándorlási többlete? Honnan tudod, hogy főként családalapítási céllal jöttek haza?
A hazai termékenységi trendeket illetően ezt a cikket tudom ajánlani:
g7.hu/elet/20181118/az-altalanost-vegzettek-es-a-tizenevesek-koreben-beindult-a-baby-boom-magyarorszagon/
Szóval a munkáltató kifizeti a szülési szabadságra jutó szabadságot (minimum 2-3 teljes hónap 100%-os béren), majd kifizet egy hónap fizetett szabit, aztán a végkielégítést (minimum 3 év tuti megvolt). Szóval fél évet fizet potyára.
Szerintem a munkáltató nem jár ezzel sem valami jól…
“egy idegesítő, bőgő, bekakiló dolgot látunk a gyerekben, ami miatt az egyéni szabadságunkat évtizedekre fel kell adni” — talán ezt (is) akarja kompenzálni a támogatás? Azok az idegesítő, bőgő stb “dolgok” fognak téged kiszolgálni a boltban és az étteremben, utat építeni, gázvezetéket szerelni, betegségedet gyógyítani, ápolni, mosdatni és a s*ggedet kitörölni… Az említett “dolgok” nélkül az ország leromlik, elsorvad, kihal, megszűnik. Ha meg a megfelelő családokban születnek, akkor az ország felvirágzik, aminek te is haszonélvezője vagy. Ne sajnáld a pénzt tőlük, ha már te magad nem is vagy hajlandó vállalni az áldozatot, ami velük jár, mert neked még mindig túl drága (“Ha 10 helyett 30 milliót…”)
Azért remélhetőleg addigra már majdnem mindenhol robotok szolgálnak ki, úgyhogy ez nem állja meg a helyét. A felosztó-kirovó piramist hagyni kéne már bedőlni végre…
A bolygó akkor működne a legjobban, ha lenne félmilliárd intelligens, jól képzett ember és a betondzsungel nagy részét visszaadva a természetnek nem apró betonkockákba zárva, vertikálisan terjeszkedve élnénk mint a vágóhídi tyúkok, hanem emberhez méltó körülmények között, ökológiai lábnyomot csökkentve.
Mindemellett egy 7 hónapossal, hacsak nincs extra vészhelyzet, mégiscsak jó, ha az anyja van otthon. Mondom ezt úgy, hogy szerintem pl. a házimunkához nem kell petefészek. De egy kisbaba a nagy egyenlőség nevében lehetőleg 12 hónapos koráig/amíg szoptatják, hadd legyen már az anyjával. Nem mellesleg a terhesség-szülés-szoptatás testre gyakorolt hatása nem egy kisebb influenzáéval azonos; plusz aki éjjel még kel a gyerekhez szoptatni, az baromira hatékony lesz nappal a munkában, hogyne.
Az anyukák termelik majd a GDP-t 40+ évig..
Tudom, máshol még rosszabb, csak azt vegyük már át.
Minden szám, amit írtam, a KSH honlapjáról van.
Hogy vélhetően családalapítási céllal jönnek haza sokan, az az én véleményem, részben személyes tapasztalatból általánosítva.
Még egy ok arra, hogy az elvonás és újraelosztás helyett az ország versenyképességét növeljük. Ahol a gyerekvállalás szegénységbe taszítja a családokat, ott komoly gondok vannak. Nagyobb biztonságban érzik magukat a szülők, ha önállóan a saját erejükből fel tudják nevelni a gyerekeket, nem pedig az állam kenyenek kiszolgáltatva. A támogatások és kedvezmények egy tollvonással bármikor visszavonhatok, vagy penznyomdaval elinflalhatok. A bizonytalanság a legjobb fogamzásgátló. Ezt próbálta Moo tehén megfogalmazni, ha nem is túl szerencsésen sikerült.
2012-ben nyitotta az unió a határait a munkavállalók felé, amit leirtal -ha stimmelnek is a számok- természetes folyamat, semmi köze a csaladtamogatasokhoz.
A gyártósori munkások nélkül nem lenne összeszerelve a BMW-d, a kávékapszuládra nem lenne ráhajtva a doboz stb. Kétszer megcsinálod és azt mondod, hogy ezért kár volt kijárni az általánost, de ők egy egész életen át ezt csinálják, amit meg te nem tudsz.
Ja, látom , hogy nincs is BMW-d, mert éppen az ökológiai lábnyomodat csökkented, magasan képzed magad. Azt is érted, hogy a gyártósor és a home office között még sok minden van. Esetleg pont az, akihez vonzódsz és szívesen élnél is vele, éppen fodrász, vagy üzletkötő. Ha komolyra fordul és baba lesz ne felejtsétek el a félfekete minimálbéres bejelentést módosítani a valósra a magas CSED-ért. Persze csak elgondolkoztam, mert szerinted elég lenne félmilliárd ember is a méltóságteljes élethez. Így gyerek ki van zárva, talán a társ is, mert sokba kerül. Hajrá méltóságteljes élet. De jó lenne, ha tévednék.
Mi lenne, ha gyerekvállalás szempontjából mindenkit egyenlőnek tekintenénk? Legalább elvi szinten, a gyakorlati megvalósítás egy másik kérdés. (Minden törvényt úgy fogalmaznak meg, hogy ne lehessen belekötni esélyegyenlőségi szempontból, de például a babahitelnél nagyon kilóg a lóláb.)
Én sem. Meg a tűzoltóktól és az ápolóktól sem a rendes fizetést; meg jó lenne, ha a gyerekotthonok európaibb színvonalúak lennének. Satöbbi-satöbbi, az államnak van kismillió szép feladata, DE az elkölthető pénz véges. Tehát az egész rendszert együtt kellene tekinteni…
Mondom ezt úgy, hogy van egy 10 hónapos kislányom. (Csak közalkalmazottként látom a másik oldalt is: A fizetésünk lassan két zsemlére lesz elég. A családtámogatási rendszerben meg szinte már csak úszómedencére nem osztogatnak milliókat.)
Úgy látszik, hogy az empátia hiányára alapozni a politikában kifizetődő. (A gyerekvállalás kérdése mindenkit érint, mindenki át tudja érezni. A fogyatékos gyerekek nevelésének támogatását, vagy az ápolónők bérezését már kevésbé.)
Mert mindig csak a tervezett vagy később megszületendő gyerekekkel kalkulálnak.
Pedig manapság is élnek Mo.-on gyerekek, igaz nem olyan sok mint kellene.
Nem az lenne a legjobb ösztönző a fiatalok számára, ha azt látnák már akár a mai napon is, hogy gyereket vállalni nem nyűg és keserves dolog,és hogyha így döntenek akkor nem lesznek hátrányos helyzetben és kiszolgáltatottak?
A gyerek részben anyagi, részben érzelmi döntés.
De az utóbbi időkben lassan már csak anyagi döntés kezd lenni. Szép gyerekkorok lesznek. Ja nem…
Nagyon szomorú volt olvasni a hozzászólásodat.
Nagy esély van rá, hogy idővel meg fog változni a véleményed, csak akkor sajnos már késő lesz. Nekem is van olyan rokonom, akik 15 éve házasok. Az eddig együtt töltött évtizedek elmentek házépítésre, karrierépítésre. Most a nő 44 éves, eszükbe jutott, hogy mégis gyereket szeretnének, és most lombikra járkálnak folyamatosan, egyelőre eredménytelenül.
Majd amikor 40-es éveitekben otthon ültök egyedül, és már nem okoz örömet az új autó a ház előtt, vagy az évi 3 nyaralás, akkor elkezd motoszkálni a fejedben, hogy valami nagyon hiányzik az életedből.
Nekem október elején fog megszületni a kisfiam, és az az érzés leírhatatlan, amikor az a kicsi emberi lény mozgolódik az anyukája hasában, és amikor ráteszem a kezem, mindig ad egy pacsit. Alig várom, hogy kibújjon, és végre személyesen is megismerkedjünk…
Akkor születnének, ha lenne jövőkép, kiváló oktatás, egészségügy, biztonságérzet, ha be mernének és be akarnának az emberek vállalni gyereket 20 évre.
Persze egyszerűbb pénzt szórni, mint igazán élhetővé tenni az országot.
Nekem is elég erős kétségeim vannak arról, hogy mennyire hatékony ez a pénzszórás. (Tudni persze egyikünk sem tudhatja, mert nem tudjuk kipróbálni mi lenne ha nem lennének ezek a juttatások).
Viszont: “jövőkép, kiváló oktatás, egészségügy, biztonságérzet”
Ezek pld. Ausztriában vagy Svájcban mind megvannak. Mégis ugyanott tartanak kb. születésben mint mi. Szóval nem olyan triviális ez.
Ami növelné, vagy akkor növelhetné, az a pozitív kilátások. Önmagában a munkanélküliség csökkenése és a munkahely biztonságosnak érzése már növeli a gyerekvállalási bátorságot.
Nem a gyerekvállalási kedvet, hanem a bátorságot, mert abban igazad van, hogy aki nem akar gyereket, annak akkor sem lesz, ha mindene meglesz. Sőt, akkor még kevésbé lesz neki. De az, aki akar gyereket, az akkor mer szülni, ha biztosnak látja a következő 20 évet és nem akkor, ha fizetnek neki, csak szüjjé’ má’.
S aki nem akar gyereket, az pénzért sem fog akarni, mert jellemzően most is lenne elég pénze gyereket nevelni.
Így csak pénzért nem fog szülni az se, aki nem akar, meg az se, aki akar.
Vannak keleti megyékben egészségügyben, oktatásban dolgozó családtagjaim, ott is hasonló a helyzet, régebben borúsabban látták a helyzetet. És simán lehet, hogy darabra kábé ugyanannyi gyerek született akkor, mint most.
Egyébként csalóka, mert mikor nézed. 2008-2009-ben senki nem mert gyereket vállalni egy válságban komoly arányaiban csak véletlenül születnek gyerekek. Amikor nőnek a bérek és nincs munkanélküliek és ez így van évek óta, akkor sokan mernek gyereket vállalni. Ennek semmi köze semmilyen támogatáshoz.
Arról van szó, hogy pénzért akar az állam gyerekeket venni és látványosan nem megy. Ha nőtt is a termékenységi mutató (bár az is 1,49 évek óta, a gyerekszám sem változott öt éve), nem látszik, hogy az elszórt százmilliárdok miatt lenne.