Ennyit értünk a pénzügyekhez

Mióta pénzügyekkel foglalkozom, mindig szomorúan tapasztalom, hogy a legkisebb mértékben sem értünk a pénzügyekhez. Még megtippelni sem tudjuk, hogy egy 10 milliós lakáshitelnél mennyi kamatot fizetünk a banknak havonta, ha a hitel kamata 13% évente. (Mindenki 20-30 ezer forintra szokott tippelni, a helyes válasz 108.333 Ft/hó. Ez csak a kamat, erre jön még a tőketörlesztés összege.)

Amikor fiókvezető, vagy prémiumbankár voltam, azt láttam, hogy a kétdiplomás emberek éppúgy, mint a sikeres vállalkozók a legnagyobb tanácstalansággal állnak a bankban és a leghalványabb fogalmuk sincs, mit és hogyan döntsenek pénzügyekben. Nem termékismerettel volt a baj (melyik a jobb: a sávos, vagy a küszöbös kamatozású bankbetét?), hanem a legalapvetőbb pénzügyi és matematikai ismeretekkel.

Olyan tudást várunk el az emberektől, hogy értelmezni tudjanak például egy késleltetett tőketörlesztéssel és akciós kamattal induló, életbiztosítással kombinált devizás lakáshitel hátrányait és kockázatait, miközben a legelemibb dolgokkal, mint például a kamatszámítással sincsenek tisztában.

Egy nemrég megjelent, Magyarországon is végzett OECD tanulmány és egy másik, szintén az országban végzett felmérés elég lehangoló képet fest az ország lakosainak pénzügyi tudásáról.

Nézzük, hogy a lehető legegyszerűbb pénzügyi kérdésekre hány honfitársunk tudta a helyes választ (a kérdéseket helytakarékosság miatt a lényegük megtartása mellett kicsit egyszerűsítettem, az eredményt nem befolyásolja):

„Ha 1.000 dollárt ötfelé osztunk, milyen összeg jut egy-egy embernek?” (200 dollár) Erre a kérdésre még az emberek 96%-a tudta a választ, ezzel a legelsők vagyunk a 14 ország közül.

„Ha ezt az összeget csak egy év múlva kapják meg, akkor az többet, ugyanannyit, vagy kevesebbet fog érni” (kevesebbet). Erre már csak a megkérdezettek 78%-a válaszolt helyesen.

„Ha kölcsönad x összeget és másnap ugyanannyit visszakap, mennyi kamatot kapott?” (semmit). A helyes válaszok aránya 95%.

Innentől következnek az igazán elkeserítő eredmények.

„Ha berak a bankba 100 dollárt (100. 000 forintot) és egy évre 5% kamatot kap rá, mennyit fog visszakapni egy év múlva?” (105 dollárt/105.000 Ft-ot) Erre az igen egyszerű kérdésre már csak a honfitársaink 61%-a tudott válaszolni, azaz szűk 40% még ennyit sem tud kiszámolni, sőt 19% egyáltalán nem tudott rá válaszolni. Ez után érdemes elgondolkodni, mennyit is ér a matematikaoktatás, ha az emberek ennyit sem tudnak kikalkulálni. Talán nem az integrálást meg a deriválást kellene erőltetni, hanem inkább a mindennapokban használható alapokat kellene adni az embereknek.

Ezek után nem meglepő a következő kérdés eredménye sem:

„ Ha öt évre rak be 100 dollárt évi 2% kamatra, mennyi fog visszakapni? Többet, kevesebbet, vagy pont 110 dollárt, vagy az adatokból nem lehet megmondani?” A kamatos kamat miatt többet, mint 110 dollár. Nos, erre már csak a megkérdezettek 46%-a válaszolt helyesen, a helyzet még súlyosabb, ha azt is belekalkuláljuk, hogy szimpla találgatással is 25% elérhető volt. (Kicsit szépíti az eredményt, hogy aki az előző kérdésre nem tudott válaszolni, az itt sem szerezhetett pontot.)

A következő két kérdés az inflációról és a kockázat és hozam összefüggéséről szóló egyszerű igaz vagy hamis kérdés volt, erre viszonylag jól válaszoltak, viszont a diverzifikálásról szóló igaz-hamis kérdésre (ha egyszerre több részvényt veszünk, kisebb a kockázat) már megint csak 61%-os találati arányt kapunk. (Ne feledjük, puszta találgatással 50% lett volna a helyes válaszok aránya.)

Ha ez kicsit vigasztaló, ezzel az elkeserítő eredményekkel az egyik legjobb elméleti tudással rendelkezünk 14 ország viszonylatában. Vakok között király a félszemű….

Nem ilyen fényes a gyakorlati megvalósítása az elméleti dolgoknak.

„A múlt évben takarított meg pénzt” Erre csak a magyarok 27%-a válaszolt igennel, ezzel toronymagasan a legeslegutolsók vagyunk. Hogy ez sokkal inkább viselkedési attitűd, mint vagyoni helyzet kérdése, jól látszik abból a tényből, hogy nálunk sokkal szegényebb országokban sokkal többen tesznek félre: Malajzia 97%, Peru 62%, Albánia 42%.

Ezek után nem meglepő, hogy csak a magyarok 48%-a rendelkezik megtakarítással, de ennek a megtakarítás sem lenne elég még egy hónapra sem a teljes lakosság 34%-ánál, azaz a megtakarítások bő 70%-a még egy hónapra sem elegendő összeget takar.

„Gondosan figyelemmel kíséri a pénzügyeit” Erre csak a magyar válaszadók 71%-a válaszolt igennel, ezzel csak Dél-Afrikát sikerült megelőznünk 14 ország közül.

„Információgyűjtés után választ pénzügyi terméket.” Ez csak a honfitársaink 48%-ára igaz, azaz a magyarok több mint fele a legelső helyen leköti a pénzét, vagy vesz pénzügyi terméket az első ügynöktől, ahelyett, hogy további termékeket, sőt szolgáltatókat megnézne. Tovább árnyalja a képet, hogy mindössze 37% az, aki más szolgáltatónál is szétnéz, a maradék csak az adott bank több termékéből választ.

„Szétnéz a piacon és független információt vagy tanácsadást kér” Erős 4% az eredményünk, ennyien döntenek utánajárás vagy konzultáció után a pénzügyi kérdésekben. (A pénzügyi tanácsadásról itt írtam.)

Az emberek 14%-a vett igénybe az elmúlt évben hitelt, vagy kölcsönt a havi kiadásai fedezésére.

A magyarok 81%-a hallott már az áruhitelről és a személyi kölcsönről (11%-ának van is), a gyorskölcsönt 77%-a ismeri, ezzel szemben állampapírokról csak 64% hallott, befektetési alapokról pedig csak 51% (2, illetve 1% rendelkezik vele)

Nos, innen szép nyerni, ahogy mondani szokták. 2013-tól végre elindul a pénzügyi oktatás az iskolákban, remélem, legalább kamatot számolni megtanulnak az emberek és kicsit bölcsebbek lesznek a pénzügyekben.

(A cikkben felhasznált felméréseket itt és itt találjátok, akinek van kedve, elmélyedhet benne.)

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

42 hozzászólás

  • Benke

    Lesz pü oktatás? Hú ideje volt. Bár mintha lett volna szó már róla, aztán kihúzták a listáról, ezek szerint még is bevették az alaptantervbe? Ideje volt!

  • Benke

    Lesz pü oktatás? Hú ideje volt. Bár mintha lett volna szó már róla, aztán kihúzták a listáról, ezek szerint még is bevették az alaptantervbe? Ideje volt!

  • superall

    Pénzügyi oktatás az iskolákban? Végre valami hasznos. Nem árt, ha már a tizenévesek tisztában vannak olyan fogalmakkal, mint a kamat, infláció, profit stb.

    Amikor kitalálták, hogy újra lesz rajz és ének-zene oktatás a középiskolákban, fel voltam háborodva (bár engem nem érintett, mert akkor már dolgoztam), hogy miért ilyenekkel foglalkoznak ahelyett, hogy bevezetnének valami “életre nevelő” órát. Egy olyat, ahol a diákok a felnőtt világ hétköznapi dolgaival ismerkedhetnek, mert egyszerűen hihetetlen, hogy manapság 15-18 éves emberkék képtelenek helyesen megcímezni egy borítékot, kitölteni egy csekket, megírni egy önéletrajzot stb. Én ezeket megtanítom majd a gyerekemnek, ugyanúgy, ahogy a szüleim is nekem, de sajnos Magyarországon rengeteg funkcionális analfabéta ember él, nem hiszem, hogy ők otthon próba-önéletrajzot írogatnak a gyerekeikkel…

    Mostantól legalább a pénzügyi dolgokkal megismerkedhetnek, aztán hátha később valakinek eszébe jut a többi alapvető ismeret oktatása is.

    (OFF, de még mielőtt valaki belekötne a rajz és ének óra miatti véleményembe: ez csak egy vélemény, én úgy gondolom, hogy ha valakinek van bármiféle affinitása ezekhez, az már kiderült az általános iskola 8 éve alatt, és megvolt a lehetőségük, hogy művészeti középiskolában tanuljanak tovább. Én úgy gondolom, hogy a nem művészeti középiskolákban ezeknek a tantárgyaknak semmi keresnivalója. Főleg az ének-zenének, mert a kamasz-évek egyébként is eléggé megviselik az ember lelki világát, és botfülű, kappanhangú fiatalokat arra kényszeríteni, hogy az osztály előtt énekeljenek, elég nagy szemétség.)

  • Szamcabris

    Én úgy számoltam a lakáshitellen, hogy összevetettem az akkori lakbéremmel, és csak 25% volt magasabb mint a törlesztő részlet.
    A törlesztés 10 év, ebből még 5 van hátra. A bérlakás lelépési dijjából fizettem az önrészt.
    Magas a kamat, de magas volt a hitelkockázat is, mert nem rendelkeztünk munkahelyel.
    Szerintem nem jártam rosszabbul, mintha lakbért fizetek. Igaz a hitel törlesztés emelkedett 5 év alatt, de a lakbérem is a duplájára emelkedett 5 év alatt, és nem lehetett arra számítani, hogy ez az ütem csökkeni fog.
    Akkora összeget kértem, hogy a hitelt mindeképpen fizetni tudjam, bármi történjék is.
    Nem vagyok bankprofi, én így kalkuláltam.

  • Szamcabris

    Én úgy számoltam a lakáshitellen, hogy összevetettem az akkori lakbéremmel, és csak 25% volt magasabb mint a törlesztő részlet.
    A törlesztés 10 év, ebből még 5 van hátra. A bérlakás lelépési dijjából fizettem az önrészt.
    Magas a kamat, de magas volt a hitelkockázat is, mert nem rendelkeztünk munkahelyel.
    Szerintem nem jártam rosszabbul, mintha lakbért fizetek. Igaz a hitel törlesztés emelkedett 5 év alatt, de a lakbérem is a duplájára emelkedett 5 év alatt, és nem lehetett arra számítani, hogy ez az ütem csökkeni fog.
    Akkora összeget kértem, hogy a hitelt mindeképpen fizetni tudjam, bármi történjék is.
    Nem vagyok bankprofi, én így kalkuláltam.

  • Vakmacska

    Elég butus dolog leszűkíteni a művészeti nevelést az osztály előtt való “énekből felelésre” (wtf??? – sose volt ilyen nálunk anno) vagy a kocka, esetleg meztelennő-rajzolásra (utóbbi amúgy népszerű lenne a 17 éves fiúk körében sztem), a művészet a kamaszoknak nagy kapaszkodó lehet, legyen az zene, irodalom, képzőművészet vagy mozgás-dráma-színház. Megette a fene a művészképzőket, ha a közönségét nem neveled ki. Nekem aktív képzőművész rajztanárom volt, kórusvezető énektanárom (a reálságáról híres Fazekasban), nélkülük másképp hallanék ma egy oratóriumot, más szemmel néztem volna végig a Louvre-t, a Musee D’Orsayt. A pénzügyi nevelés fontos, üdvözlöm hogy a NAT-ba kerül (a nagyon kevés pozitívum egyik, ha képesek lesznek ezt valóban tanítani – vannak kétségeim) de ne azonosuljunk már a rózsikáék barbárképzőjével, amit nagy garral igyekeznek kialakítani, menjél esztergálni fiam, a hülye költő meg ott dögöljön meg ahol van, kivéve ha már meg van halva és valami hazaffyas szósszal lehet nekünk saját célunkra nyakon önteni.

  • r2d3

    Ezt a kérdőívet ismeritek? http://www.bankmonitor.hu/jatek/index.htm Itt ki tudjátok próbálni, hogy mennyire vagytok jók a kamatokban és utána élvezhetően elmondja a jó válaszokat is.

  • Kiszmol

    Igen, volt már róla szó az oldalon, nem is régen.

    Egyébként tényleg jó kérdőív, töltsétek ki.

  • caenorhabditiselegans

    @superall: a borítékcímzést én nem venném bele az oktatásba. Nekem személy szerint 16 éve nem volt szükségem ilyesmire, ha szükségem lesz rá, megnézem a neten, és a mai fiatalok is meg tudják nézni. Tehát, ha már hasznos dolgok oktatása akkor legyen tényleg hasznos. pl pénzügyi ismeretek.
    (szerintem nem kellene kivenni a művészetoktatást, de az normálisan nem egyenlő az osztály előtt énekléssel)

  • csizkek

    A muveszoktatas az nem egyenlo az osztaly elott szivat a tanar az eneklessel (ami csak szavalas) es rajtad rohog mindenkinek. Ugyanez a rajz. En felnottkent is kb. olyan szinten rajzolok mint egy ovodas (kiveve perspektivikus abrazolas:) ). Azzal mar altalanosban is rajtam rohogtek es csak az atlagomat rontotta..
    Az nem enekzene, rajz oktatas ami az iskolakban folyik, szerintem..

  • Kozonithy

    Sziasztok!
    Fontos problémát jár körül a cikk. Nekem is számos diplomás barátom van, akikről ki-kiderül, hogy jó munkájuk, fizetésük van, de zéró megtakarítás-kultúrájuk. Vagy az az alapelv, hogy a pénzt hónap végéig elköltik, amíg van, vagy a maradék pénz csak áll a számláikon, nem kötik le, és úgy általában, semmit nem kezdenek vele, csak költik.
    Talán, ha valóban bevezetik a pénzügyi képzést, lesz előrelépés. De kik fogják tartani ezeket az órákat? Ha szintén olyan tanárok, akik csak elméleti képzést kapnak ehhez az órához, de ők maguk nem gyakorolták korábban a megtakarítást, csak félig vagyunk közelebb a megoldáshoz.

  • advancedflight

    Jajj, most megvilágosodtam. Hát tényleg, 10 millió hülye él ebben az országban. Igaz, hogy a banki termékek 90 %-át maga a banki ügyintéző sem érti, sem kellő felvilágosítást nem tud adni, csak ajánlja, de persze ezért is mi vagyunk a hibásak.Nekem volt már olyan, hogy amikor a hozamról érdeklődtem az elhelyezett kis megtakarításom után, az ügyintéző közölte, hogy számokról (sic!!!) ne kérdezzek.
    Igaz, hogy a brókerek és egyéb pénzügyi zsenik még a saját pénzüket sem tudják megfelelően befektetni, és gagyi átlagbérért osztják az észt, ha meg bebukik a “remek ajánlat”, akkor persze mossák kezeiket.
    Igaz, hogy a devizahitelek többségénél a törlesztőrészlet számítása valami UFO-matematika alapján zajlik, és egy japán yen-es hitelnél maga a bank honlapja ismerte el, hogy átlagember számára az árfolyamváltozás miatt szükséges számítások gyakorlatilag követhetetlenek és értelmezhetetlenek.
    Igaz, hogy az emberek igen jelentős része minimálbérért gürizik, ami a KSH legutóbbi jelentése szerint is nem éri el a létminimumhoz szükséges pénzösszeget, de azért ebből spóroljunk.

    Nem lehetne már egy elbaszott ország elbaszott jogszabályai és a teljesen szabadon garázdálkodó bankok között vergődő lakosságot kicsit békibe hagyni, és egyszer, csak egyetlenegyszer a valódi felelősöket megrángatni, legalább így blogposzt szintjén?
    Vagy ahhoz gyávák vagytok?

  • Kiszmol

    Ilyenekre gondoltál, mint ezek?
    //kiszamolo.hu/egy-bankfiok-elete-belulrol/
    //kiszamolo.hu/a-penzugyi-tanacsadokrol/
    //kiszamolo.hu/ha-tul-szep-hogy-igaz-legyen/

    De kereshetek még neked ilyen cikkeket a blogon. 🙂

    Amint látod, elég hasonló a véleményünk az általad feszegetett kérdésben.

  • advancedflight

    A második két cikk rendben van, tényleg leleplez 1-2 dolgot. De hát ezek végsősoron szimpla átverések, megtévesztések! Mire mennék itt a matekkal? A fogyasztóvédelemnek kéne közbeavatkozni, nem a pógárnak utánarohangálni, hogy van-e diplomája a pénzügyi tanácsadónak….

  • Blusss

    Kamatos kamatot meg százalékot számolni eddig is meg kellett tanulni. A probléma, hogy az átlag ember hajlamos “fúúúj matek” módon nyúlni a dologhoz és így 30 évvel az iskolák befejezése után nem túl valószínű, h bármire emlékszik. Akkor se fog, ha majd jó alaposan pénzügyi ismereteket tanítanak neki. Ennyi.

    Meg kéne csinálni ugyanezt a felmérést mondjuk a Műegyetemen (tetszőleges kar) meg az ELTE BTK-n. Kíváncsi lennék.

  • Kiszmol

    Megcsinálták, az oecd.org honlapján megtalálod. Először diákokat teszteltek.

  • Kiszmol

    Egyébként az az oktatás, amire addig emlékszel, amíg ki nem lépsz az iskola kapuján, az annyit is ér.

    Gondolkodni kellene megtanítani az embereket, nem ostoba kettős integrál-számításokra, amit vizsga után el is felejt.

  • molnibalage

    Bocs, de integrálás és deriválás alsó hagon a ’70-es évek óta nem része a matek törzsanyagnak, de 15 éve tuti, hogy nem.

    Legfeljebb matek fakton és matek szakos osztályokban és durva sulikban. Ilyen pl. a Fazekas. Ilyen helyekre meg jó esetben az megy, akit érdekel is a dolog…

  • reeve

    Én azóta próbálok egy jó befektetési/megtakarítási formát találni, mióta a gyerekeim megszülettek. Sajnos, a legnagyobb baj az, hogy azok sem ismerik a pénzügyeket akik ebből élnek, és ezeket értékesítik. Én pl. már két pénzügyi termékkel is befürödtem, és ezek nem piramisjáték típusú befektetések voltak! A brókerek és pénzügyi tanácsadók sem tudnak jó tanácsot adni, és – lehet, hogy akaratlanul – félrevezetik az embereket. Tisztelet a kivételnek.

  • TheElf

    Ráadásul nem is elsősorban a tananyag a probléma.

    Egy tantárgy oktatása ideális esetben egymásra épülő lépésekből áll

    1. Tantárgy megismertetése
    2. Érdeklődés felkeltése
    3. Egyes témakörök megszerettetése
    4. A problémamegoldáshoz szükséges gyakorlati ismeretek oktatása
    (Hol, hogyan keress megoldást) (Szaknyelv is)
    5. Adott tudományág szemléletmódja, stb.
    6. Konkrét ismeretanyag, hogy ne kelljen mindig keresni

    Akinél a matektanár ezen a 6 lépésen végigment, és ezért szereti a matekot, tudja hol keressen matekkal kapcsolatban a problémáira választ, az valószínűleg deriválni is tud, meg kamatos kamatot számolni is. És igen, az gond nélkül számol ám inflációval is.

    Aki csak a vizsgára magolt, bármennyire is hasznosnak tűnő ismeretet, az pedig mindkettőt elfelejti.

  • zsizsik

    Nagyon jó dolognak tartom, hogy pénzügyeket is oktatnak ezután az iskolában, de a pesszimista énem fél, hogy nehogy ezt is elszúrják.
    Pl.: Ha ennyire nem ért a magyar lakosság a pénzügyekhez, még ha feltételezem is, hogy a tanároknak valamivel jobb lett a teszt eredménye az átlagnál, de az a pénzügyi tudás se biztos, hogy elég. Mert ugye egy dolog az elméleti ismeret, a pénzügyi felfogás meg egy másik.
    El tudom képzelni, hogy egyik-másik tanár valami ilyesmit talál mondani „ az áll a tankönyvben, hogy nem túl bölcs dolog egy méreg drága lapos tv-t megvenni hitelre ha nincs rá pénzünk, de szerintem a szórakozáson nem érdemes spórolni!”.
    Vagy, hogy tanítanak rengeteg elméleti marhaságot a kettős könyvelésről meg a világ különböző tőzsdéinek a neveit, de olyanokat, aminek egy átlag ember hasznát venné (pl, hitel felvevésnél mire kell vigyázni, hogy kell kiszámolni, hogy melyik bankbetéttel járunk jobban vagy miért és mennyit lenne érdemes félretenni) meg nem.

  • Shammer72

    Az Erste évek óta támogat egy olyan programot, ami általános és középiskolásoknak tart órát pénzügyi ismeretekről:

    http://www.penzugyikisokos.hu

  • bankár

    Képezhetsz te az iskolában, akár minden gyerekből matematikaprofesszort, mert semmit sem érsz el vele. Mert mi a hitelszerződésbe egyszerűen csak beírjuk, hogy a banknak joga van egyoldalúan kamatot és kezelési költséget emelni, úgy hogy mindenképpen szívni fogtok. :))

  • Pénzügyi oktatás az iskolákban??? Hahahahahahahaha…. Bocs, most fordultam le a székről. Nem tudom, ki mennyire nézte meg magának az új NAT-ot, én igen. Na, attól ne várjátok az ország pénzügyi felemelkedését, mert semmivel sem ad többet, szebbet, jobbat, mint ami eddig is volt a sulikban. (Sorry, de ez csak a reklám miatt volt jó hívószó, egyébre nem nem tellett.)

    A NAT ugyanis 12 év alatt (tehát itt a gimnáziumi oktatást tessék érteni!) összesen 49 órát szán pénzügyi nevelésre. Mindezt 4 műveltségi terület különböző óráin szétszórva, az egyes műveltségi területeken abszolút összehangolatlanul, tehát nincs semmi koherencia az anyagban. Ezen ugyan még javíthat valamit, ha a kerettantervbe végre konkrétumok is kerülnek, de ugye senki nem gondolja komolyan, hogy 12 év alatt 49 órából komoly eredményeket lehet felmutatni??? Úgy, hogy a 49 órában benne van a matematikának azon része is, amit a cikkíró annyira hiányol, pl. a százalékszámítás, ill. a hatványozás…

    Pénzügyi neveléssel foglalkozom hivatalból, úgyhogy csak egyet tudok érteni azzal az állásponttal, hogy a négy alapművelet magabiztos ismeretére, a magasabb matekból max a százalékszámításra és a hatványozásra van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen a magánpénzügyeit hatékonyan kezelni. (Ezt is szoktam tanítani.) És az is stimmel, hogy már itt van a baj.

    Meg ott, hogy hiába tanítják, bocs, adják le pl. a hatványozást, ha a gyerek nem érti, mire lesz ez neki jó. Azt is meg kéne tanítani, hogy gyerek úgy figyelj most, hogy a jóléted titkát mondom el Neked.

    Legalább ilyen döntő az a viselkedési attitűd is, amit feszegetett a cikk is: egyrészt a kényelem, másrészt, hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy majd megmondják nekünk, mi a jó. És ez mindegy, hogy az állam, a szomszéd, vagy a banki ügyintéző.

    Szóval tény és való, van itt mit tenni még a kérdésben, de az iskolarendszer alkalmatlan arra a jelenlegi, sőt a közeljövőbeli formájában is, hogy érdemi változásokat érhessen el. Marad a szülő, akinek ha elhatolt a tudatáig, hogy ez így nem jó, akkor maga is próbál kicsit kapálózni és tanulni, és ezért olvassa a kiszámolóblogot, meg engem, meg akárki mást, vagy nem hatol el a tudatáig, mert neki ez a komfortzóna: sz@r ugyan, de lagalább kiszámíthatóan az.

    Jelzem, az én meglátásom szerint a megtakarítások siralmas aránya is erre az attitűdre vezethető vissza. Akinek még él olyan rokona, aki a Horthy-korban volt gyerek, meg tudja mondani, hogy a szülei tuttira tettek félre a “rosszabb időkre”. Akkor még létezett a tisztes szegénység fogalma, és ezért tudtak büszkék lenni magukra a népek, mert szerényen ugyan, de anyagilag relatíve függetlenül éltek másoktól. (Legalább tartozni nem tartoztak, azt már nagyon szégyellték volna.) Ezért vezettek pl. háztartási naplót is, kínosan pontosan beosztottak minden fillért, és tudták is, hogy az a kevés mikor hol van, mire adták ki és mikor. Ami kevés pénzügyük volt, azt uralták. És így, ha meglehetősen szerényen is, de jutott mindenre, amire kellett. (Az én dédnagyanyámnak is, aki egyszerű parasztasszony volt négy elemivel, de összeadni, kivonni, szorozni, osztani megtanult annyira magabiztosan, hogy elvezessen egy családot háztartásostul. És valahogy abból a kicsi nyugdíjából mindig jutott arra is, hogy a dédunokáknak vegyen valami finomat, vagy éppen pénzt adjon.) Mióta az a divat, hogy majd a máséból megoldom, meg majd más megmondja, és úgy csinál, mintha viselné a felelősséget is helyettem, na azóta nem működnek ezek a dolgok.

  • Kiszámoló

    Erről már én is sokat írtam a blogban
    //kiszamolo.hu/egy-bankfiok-elete-belulrol/
    //kiszamolo.hu/a-penzugyi-tanacsadokrol/
    //kiszamolo.hu/ha-tul-szep-hogy-igaz-legyen/

    A gond az, hogy a pénzügyi tanácsadók abból élnek, hogy olyan termékeket sózzanak rád, amin ők sokat keresnek. Sok ész nem kell hozzá, hogy ami nekik bevétel, az neked kiadás és hogy nem azt fogja javasolni, ami neked jó, ő meg nem keres rajta, hanem azt, amivel ő jár jól.

    Ezt olvastad már? 🙂
    //kiszamolo.hu/penzugyi-tanacsadas/

  • Kmi

    Van egy olyan érzésem, hogy a pénzügyi oktatás valami száraz, közgazdaságtan alapjai szerű tárgy lesz, amivel a hétköznapokon nem sokra fognak menni az emberek…

  • Kiszmol

    Hogy őszinte legyek, én is ettől tartok. Hogy majd tanulnak a pénzügyi közvetítő intézményekről, meg a bank szerepe a gazdaságban, arról meg nem, hogy ne vegyél fel hitelt, te buta és osszd be a fizetésed.

  • Zabalint

    Ez mind szép és jó, csak az esetek 90%-ában inkább egy életre megutáltatják ezek a tárgyak a művészetet (ahogy az irodalom is az olvasást, holott épp ellenkezője lenne a cél). Arról nem is beszélve, hogy superall nem azt mondta, hogy művészettörténet, zenehallgatás, festmény nézegetés/elemzés ne lehessen, hanem konkrétan a diákokat ne kötelezzék rajzolásra/éneklésre középiskolában, mert addigra már rég eldőlt, hogy ki az akinek tehetsége, motivációja van ezekhez, és az már úgyis rég különóra keretében csinálja.

  • Zabalint

    És ha van diplomája? Ha bemész egy bankba, az ügyintézőknek nem az a dolguk, hogy a te érdekeidet, hanem hogy a bank érdekét képviseljék. Nyilván ezért a saját talpadra kell állnod.

    Az UFO matematikáról pedig 2 dolog jut eszembe:
    1. Hiába beszélünk ilyenről, amíg láthatóan az emberek többségének az egyszer
    matematika is nehézséget okoz.
    2. Ami még rosszabb, hogy az emberek többsége nem csak hülye, hanem “bölcs” is. Ha nem értek az hídtervezéshez, nem állok neki hidat tervezni, mert félek hogy összedőlne. Ha az “UFO matematika” bonyolult nekem, akkor nem választok ilyen konstrukciót, ha elég hozzám hasonló nem bölcs ember van, akkor majd lesz olyan konstrukció is, amely érthetőbb.

  • bankár

    Mi bankárok azért vagyunk, hogy kifosszuk az embereket.
    Most tartunk oktatást a bíráknak, ahol elmagyarázzuk nekik, hogy a csalás, lopás, sikkasztás, mind megengedett dolgok, ha hitelszerződés keretében történnek. Az okos bírák ezt megértik, és minket támogatnak.
    Úgy, hogy nincs semmi értelme jönni a matematikusokkal. :))

  • @bankár: annyiból igazad van, hogy magában a matek még nem old meg semmit. Én is csak annyit mondtam, hogy annak azért illik erős alapokon állnia, hogy a négy alapművelettel, plusz százalékkal és hatvánnyal számolni magabiztosan tanuljon meg már az általánosban a gyerek, sőt nem ártana kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni ugyanitt a fejben számolásra és a jó közelítő becslésre is. De ez csak az egyik lépés.

    Ezen felül nem árt gondolkodni is megtanítani a gyereket, kreatív gondolkodásra szoktatni (na, ennek kiölésében kiválóak a sulik), meg az alapvető pénzügyi fogalmak értelmére is. Mindezt pedig ki kellene, hogy egészítse a fogyasztóvédelmi alapok megismerése is, hogy tényleg tudatos fogyasztó legyen. Első lépésként javaslom azt bevésni a gyerek agyába, hogy szerződést nem írunk úgy alá, hogy alaposan el nem olvassuk. (Én a világból kergettem ki anno a banki ügyintézőt azzal, hogy másfél órán keresztül olvastam a huszonegynéhány oldalt, meg közben kérdeztem. De kötelességből ő is végigülte. 🙂 )

    Úgyhogy van értelme a matekkal jönni, csak még sok egyébnek kell még hozzá jönnie. És nem biztos, hogy mindig így marad a dolog, hogy a bíráknak Ti mondjátok meg a tuttit, ők meg mosolyogva bólogatnak hozzá. Én legalábbis azért dolgozom. És tudom, van még munkám. Adtok. 🙂

  • KopaszMercis

    Én Kansasban jártam egy évig középiskolába, ott is érettségiztem. Minden amerikai nem hogy a pénzügyi oktatásban vett részt, hanem kicsit még könyvelni is megtanult. Na, nem mondom azt, hogy mindenki mérleget készített, és abból penderített egy eredménykimutatást, de szellemiséget, az alapokat, hogy vannak a források, és eszközök, és ezek hogyan, miként, merre, meddig, na azt onnan hoztam.
    Kicsit tovább gondolva: miben kellene még fejlődnie, változnia a gazdálkodás/pénzügyi kultúrának Magyarországon? Mit kellene még megtanítani a következő nemzedéknek? Szerintem elsősorban a pénzhez való viszonyát. Az addig oké, hogy van a pénz, azzal hogyan bánunk, de az abból vett áruk (jószágok, ahogy mondják közgazdaságilag) mozgásának megítélésében, minél hatékonyabb felhasználásában, azaz soha nem értettem a magyar emberekben a gyűjtögetés iránt érzett perverz hajlamot. Felhalmozzuk az értéknek hitt tárgyainkat, az esetek 95%-ában utána soha nem használjuk, és egy „jó lesz az még valamire” érzéssel évekig, rosszabb esetben évtizedekig őrizgetjük, közben észrevétlenül nullára amortizálódik. Tudom ez részint történelmi kérdés is, mert a helyzet a nagyszüleimnél katasztrofális, a szüleimnél sem enyhült még igazán, de én meg átestem a ló túloldalára: amit nem használtam az elmúlt 4 évben, attól megszabadulok. Lehet az ruha, tábori kulacs, rossz bicikli, de mostanában már könyvektől is, vagy megy a Vaterára, vagy odaadom a babtistáknak karácsonykor. Ha nem is kapok érte kvázi pénzt, legalább a helyet nem foglalja. Nálam nincs tárgy fetisizmus, meg hát költöztem párszor, no olyankor átgondolja az ember, hogy mi is kell még neki a következőkben. Erre Amerikában láttam a legjobb megoldást, az ún. „garage sale” intézményt, leterítenek egy ponyvát a garázsuk elé, kihordják a felesleges tárgyakat a házból, és pár dollárért megszabadulnak tőlük. Aki arra jár, becsönget, alkudoznak egy kicsit egymással a felek, beszélgetnek egy jót, aztán nyélbe vágják az üzletet. Magyaroknak meg marad a lomtalanítás, és ami van néha Budapesten ilyenkor, azt inkább nem ecsetelném.

  • superall

    Csak példákat hoztam a való életből. Én a pénzügyi óra mellett egy általános ismereteket oktató órát el tudnék képzelni, ahol a diákok életből vett példákat ismerhetnek meg: pl. mit jelent a garancia egy termék vásárlásánál, mi a teendő, hová kell fordulnod, ha az eladó mégsem hajlandó javíttatni a garanciális terméket, hogyan írunk önéletrajzot, milyen adatok szerepelnek egy számlán, és igen, a borítékcímzést is. Lehet, hogy neked nem volt szükséged rá 16 éve, de azért úgy gondolom, az emberek többségének van. Még ha nem is heti rendszerességgel, de amikor egyszer el kell küldened egy hivatalos kérvényt vagy bármit, akkor jó, ha tudod. És ez egyébként is 2 perc alatt megtanítható, nem kell külön órát kanyarítani neki.

    Az a baj a mostani oktatási rendszerrel, hogy túlzottan elméleti. 18 éves felnőttek jönnek ki a középiskolákból hihetetlen mennyiségű elméleti tudással, mégis majdhogynem életképtelenek, hiszen a fejükben van, hogy mikor született és halt meg Petőfi, de ledermednek, ha el kell intézniük egy hivatalos telefont… ezen kellene változtatni. (nem, nem akarom Petőfit kivenni, de MELLETTE legyenek az életben ténylegesen használható információk is)

  • superall

    Úgy látszik, mégsem jött át, amit írni szerettem volna a rajz- és énekoktatással kapcsolatban. A művészetoktatást nem ellenzem, sőt, jónak is tartom, hogy legyen középiskolában. DE!, ez inkább legyen művészettörténet, amely elméletet tanít, valamint egy-egy óra helyett múzeumlátogatást, helyi szobrászati és építészeti emlékek megtekintését tartalmazza.

    Az ének-zene oktatás sem rossz, ha tényleg az a célja, hogy megszerettessék a diákokkal a zenét, komolyzenét. Itt is legyen elmélet, és legyen mondjuk évente kétszer operalátogatás, musical megnézése, vagy bármi, amivel magát az érdeklődést keltik fel.

    De az az igazság, hogy amikor 14-18 évesen a saját testeddel, hangod változásaival sem nagyon bírsz megbarátkozni, ráadásul a fél osztályba szerelmes vagy, akkor ha az óra abból áll, hogy egyenként vagy közösen, ténylegesen énekelni kell, az inkább rettegéssel, mintsem érdeklődéssel tölti el (főleg az ének-zenei affinitással nem rendelkező) diákokat.

    Szerettem volna azt hinni, hogy tévedtem, és tényleg nem kényszerítik éneklésre azokat, akiknek semmi kedvük és tehetségük hozzá, de utánanéztem a középiskolai tantervnek, és ezt írja:
    “Követelmény: Képes legyen a tanuló közösségben a szép tiszta éneklésmód megvalósítására. Tudja alkalmazni a helyes artikuláció, a frazeálás szabályait. Legyen képes csoportban többszólamú éneklésben való részvételre. Ismerje a tananyag dalait, tegyen eleget az éneklés követelményrendszerében megfogalmazottaknak.”

    Ez egy készségtantárgy, és mint olyan, maximum korrigálható (ha valaki tehetséges, de rossz a technikája), de nem tanítható… továbbra is azt mondom, hogy általános iskolában 8 év volt rá, hogy kiderüljön, ha valaki tehetséges bármelyik készségtantárgyban, és egy nem művészeti középiskolában a művészettörténetnek van helye, nem a tényleges rajzolásnak/éneklésnek.

    A pénzügyi oktatásra nagyon kíváncsi vagyok, remélem, tényleg hasznos dolgokat tanítanak majd, nem csak száraz elméletet. Ha a kétszintű bankrendszer kialakulását és hasonló elméleti dolgokat akarnak tanítani, azzal nem jutnak sokra. Amire szükség lenne, az az, hogy már a fiatalok is megtanulják, hogy mire kell figyelned hitelfelvételnél, internetes vásárlásnál, miért ne vegyél fel személyi kölcsönt, miért ne hitelből menj nászútra, miért nem jó, ha a megtakarításaid a folyószámlán, lekötés nélkül tartod, miért ne egyben köss le 10 millió forintot, ahelyett, hogy 3-4 felé osztanád stb.

  • Zabalint

    Az a baj ezeken a dolgokon addig nem lehet változtatni, amíg Magyarországon műveltség- és tudássznobizmus van. Pl. próbáld csak megemlíteni egy blogon, hogy szerinted XY költő, író, stb. műveit nyugodtan ki lehetne venni a tantervből, és helyette inkább valami gyakorlati életben hasznos dolgot tanítsanak. Mert általánosságban még csak-csak egyetértenek sokan azzal, hogy kevesebb elmélet, több gyakorlati ismeret, ám ha elkezded kóstolgatni a tantervet, akkor biztos jönnek egy csomóan, hogy ez meg az az alapműveltség része.

    Holott a valóságban olyan, hogy alapműveltség már rég nem létezik, vagyis nem kellene léteznie. Speciel pont az irodalom az, ahol az emberek többsége megrekedt valahol a 19. század végén, és nem vesz tudomást arról, hogy van azóta újabb, sőt mai irodalom is. De eleve olyan szerteágazó az egész, hogy nincs ember, akiről elmondhatnánk, hogy mind az elmúlt korok, mind a mai irodalomban széleskörűen tájékozott lenne. Egyszerűen az van, hogy önkényesen ki lett válogatva, hogy kik azok a szerzők, akiket fetisizálni kell, és aki ezeket nem ismeri, az tajparaszt. Amíg ezen nem lépünk túl, addig nem lesz hely a gyakorlati ismereteknek, de persze lesz, mert láthatóan inkább a matematika és a természettudományok rovására megy, hiszen ezeket a többség nem tekinti az alapműveltség részének.

    A másik a tudássznobizmus pedig úgy van jelen a társadalomban, hogy mivel ciki nem tudni valamit, ezért az emberek nem kérdeznek, illetve nem járnak utána a dolgoknak, inkább eljátsszák, hogy tudják, mint hogy hülyének nézzék őket. Ez is összefüggésben van a műveltségsznobizmussal, de emiatt aztán hiába tanítanak bármit is az iskolában, a többség azon túl sosem fog jutni, ha megtanítják pl. milyen banki szolgáltatások vannak, akkor 20 év múlva, amikor már tök más lesz, az a tudás már nem fog érni semmit, a többség viszont nem fog utána járni az újdonságoknak, mert egyrészt nem arra tanították, hogy tájékozódjon, másrészt pedig előbb fogja eljátszani, hogy tudja, mint hogy utánajárjon, mert utóbbi ciki.

  • Zabalint

    Osztályozni meg általános iskolában sem kellene, mivel míg a történelmet bárki meg tudja tanulni, legfeljebb valakinek több időbe telik, addig jó hangja, jó hallása nem lehet mindenkinek.

  • Erv

    “Ha ezt az összeget csak egy év múlva kapják meg, akkor az többet, ugyanannyit, vagy kevesebbet fog érni” (kevesebbet). Erre már csak a megkérdezettek 78%-a válaszolt helyesen.”

    A helyes válasz erre az hogy nem tudom. Hiányzik belőle egy fontos adat, mégpedig az infláció mértéke. Ha Japán típusú defláció van, akkor többet ér a pénz egy év múlva.

  • Kiszamolo

    Ebben igazad van, de mivel Magyarországon tették fel a kérdést, a helyi viszonyok szerint kellett értelmezni azt.

  • Erv

    Igen mondjuk a gyenge valutánk és a megtakarítási kultúra teljes hiánya miatt valójában elképzelhetetlen, hogy defláció legyen itthon.

  • jurta

    OFF, mert már nem pénzügy

    Oké, de akkor a testnevelést is ki kéne venni a tantervből. 8 általános végére már kiderül, kinek van ereje és tehetsége mozogni, az járjon edzésekre és legyen sportoló. A többiek tanuljanak az olimpiák történetéről, és évente kétszer vigyük ki őket focimeccsre. _Az az igazság, hogy amikor 14-18 évesen a saját testeddel,_ izomzatod, megjelenésed _változásaival sem nagyon bírsz megbarátkozni, ráadásul a fél osztályba szerelmes vagy, akkor ha az óra abból áll, hogy egyenként vagy közösen, ténylegesen_ mozgásos gyakorlatokat kell végezni, _az inkább rettegéssel, mintsem érdeklődéssel tölti el a diákokat. A kamasz-évek egyébként is eléggé megviselik az ember lelki világát, és_ gyenge, vézna _fiatalokat arra kényszeríteni, hogy az osztály előtt_ ugráljanak és fekvőtámaszozzanak, _elég nagy szemétség._

    Többségünk diplomát szerez és utána egész életében a bal agyféltekéjét fogja használni a munkájában. Még a felnőtteknek is életbevágóan szükségük lenne a mozgás, a szépség, a *nem szöveges* információk megtapasztalására, hogy a lelki egyensúlyuk megmaradjon.

  • jurta

    _mennyit is ér a matematikaoktatás, ha az emberek ennyit sem tudnak kikalkulálni. Talán nem az integrálást meg a deriválást kellene erőltetni, hanem inkább a mindennapokban használható alapokat kellene adni az embereknek._ (cikk)

    _A probléma, hogy az átlag ember hajlamos “fúúúj matek” módon nyúlni a dologhoz és így 30 évvel az iskolák befejezése után nem túl valószínű, h bármire emlékszik. Akkor se fog, ha majd jó alaposan pénzügyi ismereteket tanítanak neki. Ennyi._ (Bélusss)

    Tantervbe bevenni valamit és embereket felkészíteni valamire ég és föld. Ugyanez van az elsősegély-oktatással is (szomorúan tapasztaltam saját magamon a hétvégén).

    Szerintem ennek csak úgy lenne értelme, ha a tanév elején kapna a diák valami játékpénzt, egész tanévben használnia kéne, aztán meglátni, mire ment vele. Azt, hogy a cipő nem havonta szakad szét, azt, hogy 1 és 6 hónapra is le lehet kötni, csak így lehet megtanítani. És még ebből sem fogja megérteni a legfontosabbat: kezelni azt, amikor vágysz valamire (amire nincs valódi szükséged), és nem engedheted meg magadnak.

    KopaszMercis: tökre tetszik a hozzáállásod.

  • superall

    Azért a mozgást, az egészséges életmódra való nevelést ne vegyük már egy kalap alá az osztály előtt való kötelező nyekergéssel! Egyébként, ha már szóba hoztad, a testnevelésen is lenne mit reformálni, jó lenne, ha arra fektetnék a hangsúlyt, hogy a gyerekek mozogjanak, nem pedig arra, hogy olyanokat kell csinálniuk, amire nem képesek. Nekem például minden évem arról zajlott, hogy magasugrásból, kötélmászásból és szekrényugrásból begyűjtöttem egy-egy szép nagy egyest, és hiába voltam minden másból jó, év végén ezek miatt már csak hármas, vagy kínkeserves négyes került a bizonyítványomba testnevelésből. Mennyivel jobb lenne, ha a készségtantárgyak arról szólnának, hogy rájöjjünk, hogy a gyereknek melyik technikához vagy sporthoz van kedve és affinitása, és azzal foglalkozhatna!

    Én gyűlöltem a készségtantárgyakat. Nincs jó hangom, nem tudok rajzolni, nem voltam kiemelkedő testnevelésből sem, és egészen felnőtt koromig azt hittem, egyáltalán nincs kézügyességem semmihez. Miért is? Azért, mert a technika oktatás arról szól, hogy fűrészelünk, csiszolunk, csálé fadobozt eszkábálunk, hurkapálcikából házat építünk stb (komolyan, mint valami ácsképző). Életem 26 évéből 16-ot töltöttem különböző oktatási intézményekben, de sohasem derült ki, hogy a szobrászkodás, modellezés az én művészetem. Pedig azért nem lenne nagy dolog, ha az iskolákban a technika órába beleférne egy-egy óra agyagozás vagy hasonló.

    Én továbbra sem tartom magam tehetségesnek, csak végre lett egy hobbim, viszont rengeteg tehetség kallódhat ebben az országban, mert sosem derül ki, hogy mihez értenek igazán. Az lenne a legjobb, ha minél többféle sportot és művészeti ágat megismertetnének a diákokkal, hátha mindenki megtalálja a neki tetszőt. Ahelyett, hogy a diákokat elvinnék évente párszor úszni vagy túrázni, minden évben ugyanaz a séma: ugyanaz a 10-12 féle sport és erőpróba, pedig szinte borítékolható, hogy ha első évben nem tudtál magasugrani a rövid lábaid miatt, akkor később sem nagyon fogsz.