Az amerikaiak adakozási kedve némileg lanyhult 2022-ben, 3,4%-kal csökkent az adakozott összeg a 2021-es évhez képest és így 500 milliárd dollár alá esett a felajánlott összeg nagysága. Míg 2020-2021-ben főleg a COVID miatt leginkább érintettek (színházak és hasonlóak) számíthattak nagyobb bevételre az adakozásokból, most a környezetvédelem és klímaválság van az adakozók fókuszában. A csökkenés után már csak az amerikai háztartások fele adakozik valamilyen célra.
Az amerikai lakossági megtakarítások 2021 augusztusában érték el a csúcsértéküket, 2,1 ezer milliárd dollárt. Ennek oka a COVID miatti állami pénzesők félretétele volt, az emberek zöme nem elköltötte ezt a pénzt, hanem vagy a hiteleit törlesztette vagy megtakarítási számlára tette a kapott összegeket. Ez a hatalmas pénzösszeg mára szinte teljesen elolvadt, a gazdasági nehézségek és az infláció miatt már jóval a pandémia előtti szintek alatt van a lakossági megtakarítások állománya.
Több elemző ezért is óvatos a részvényárakkal, mert szerintük emiatt is csökkenni fog a cégek forgalma és haszna az előttünk álló évben.
Az elhízás az Egyesült Államokban is komoly anyagi terhet jelent az országnak, évi 480 milliárd dollár közvetlen egészségügyi kiadás és ennek két és félszerese a kiesett termelés miatti veszteség.
A lefogyás iránti vágy viszont az egekbe emelte a dán Novo Nordisk cég értékét, amelyik a két legismertebb, fogyásra használt (eredetileg cukorbetegek részére kifejlesztett) injekciókat gyártja. Már most a Pfizer piaci értékének duplájára értékelik a befektetők a dán gyógyszergyártót.
Nem a milliárdosok éve volt a tavalyi, az 50 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkezők száma 17.260-nal csökkent csak az Egyesült Államokban. (Csak úgy zárójelben, a leggazdagabb 1% birtokolja az amerikai vagyon 18,5%-át, míg a társadalom alsó 50%-ánál van a vagyon 3%-a.) A vagyonosok 5,9 ezer milliárd dollárral lettek szegényebbek tavaly, de még mielőtt gyűjteni kezdenél a megsegítésükre, tavalyelőtt viszont 19,5 ezer milliárd dollárral lettek gazdagabbak. Szóval hiába emlegetnek egyre többen "richcession"-t, azért még maradt mit a tejbe aprítaniuk.
A kínai gazdaság egyre nagyobb bajban van, az ingatlanfejlesztő cég (Evergrande), amelyik két éve majdnem bedöntötte a kínai gazdaságot a hitelei törlesztésének leállításával, most csődvédelmet kért az Egyesült Államokban. Közben az árnyékbankrendszer egyik legnagyobb szereplője szintén nem tud fizetni a betéteseinek. (A kisemberek ezekbe az árnyékbankokba fektetik a pénzüket, amelyek ebből finanszírozzák főleg az ingatlanos cégeket.) További probléma, hogy mivel az ingatlanok ára folyamatos csökken (nem volt ilyen még soha az elmúlt évtizedekben), egyre kevésbé vonzó befektetési lehetőségek a kisemberek szemében. Viszont így a bajban lévő ingatlanos cégek még nagyobb bajba kerülnek. A jegybank kamatot csökkentett, hogy mentse a menthetőt, így viszont leértékelődött a jüan, amit viszont nem szeretett volna. Úgy tűnik, megint helyzet van Kínában, két éve megúszták, most rajtuk a világ szeme, hogy megint megússzák-e ezt az összetett problémahalmazt.
A légitársaságok egyre nagyobb haszna a kiegészítő lehetőségek eladásából származik, a példa kedvéért a Ryanair bevételének több mint harmada jött az elmúlt évben ezekből a kiegészítőkből. A Which? magazin felmérése szerint az ülésválasztás opcióját vásárlók 26%-a, a priority beszállást választók 29%-a szerint nem érte meg kifizetni a felárat. Ez azt is jelenti, hogy a bő kétharmaduk szerint viszont igen.
A héten összecsuklott az orosz rubel árfolyama, rendkívüli és nagymértékű (3,5 százalékpontos) kamatemeléssel sikerült csak újra 100 rubel alá vinni a dollár árfolyamát. (Jelenleg 94,1 rubel egy dollár, Ukrajna lerohanás előtt még 70-76 rubel volt egy dollár.) Az oroszok egyre többért adják az olajukat, ami viszont annyiért már nem kell az indiai cégeknek, 5 dolláros árengedménnyel nem orosz olajat vesznek. A búza és egyéb exportban pedig a szállítókapacitással van bajuk, komoly szállítmányozó cég nem akar az oroszokkal üzletelni, így problémás a termékek és termények szállítása.
A magyar infláció továbbra is a legmagasabb az unióban, a 17,7% továbbra is a háromszorosa az átlagnak és következő legrosszabb értéknél is bő 50%-kal több.
Az évek óta tartó magas hazai élelmiszerinfláció azt is okozta, hogy ma már Magyarországon az uniós átlag 89,9%-án állnak az élelmiszerek. (Lengyelország 74, Románia 72%, Ausztria 107%.) Ha másban nem is, ebben lassan utolérjük az uniós átlagot. (Csak 2022-ben 4,4 százalékpontot "javítottunk" és hol van még a 2023-as adat.)
A GDP adat is elkeserítő volt, már a negyedik negyedéve recesszióban van az ország, éves szinten 2,3%-ot zsugorodott a gazdaság. Még a 2008-as válságban sem történt meg, hogy négy negyedévben egymás után negatív legyen a GDP változás mértéke. Egész Európában csak két országban lett rosszabb ez az érték, ott is alig. Az Unió gazdasága átlagosan 0,5%-kal nőtt az elmúlt évben. (Mert ott nem voltak szanciók meg Soros.)
De fontos figyelembe venni a bázist is, 2022 elején volt az értelmetlen választási pénzszórás, ami miatt végül ennyire elszállt az infláció és költségvetési hiány is. Azonban a sok ingyenpénz a fogyasztáson keresztül akkor az első félévben felpörgette a GDP-t is. Így a nagy esésnek az egyik oka a magas bázisérték. Tehát nem akkora a baj, mint 2008-ban, de akkor világválság volt, most meg nincs.
A költségvetést 1,5%-os éves növekedéssel tervezték, jelenleg úgy néz ki, már a fél százalékhoz is szerencse kellene. Így viszont további kiigazítás (lásd még további megszorítások) vár még a költségvetésre.
2019 utolsó negyedévéhez képest összesen 4,3%-kal nőtt a magyar gazdaság közel négy év alatt. Nem évente, összesen. Azért az nem egy sikertörténet.
Hiába az egetverő infláció, ami az államadósságnak nagyon jót tesz ("elinfláljuk az adósságot" kifejezés megvan?), a csökkenő gazdaság és a hatalmas költségvetési hiány miatt újra nőni kezdett az államadósság százalékos arányban is. 2010-ben 19,4 ezer milliárd forint volt az államadósság, most 48 ezer milliárd. GDP arányosan is majdnem ott járunk, mint 2010-ben, a kormányváltáskor, szinte hibahatáron belüli a 3 százalékpontos különbség.
(Mindezt úgy, hogy beszántották a nyugdíjpénztárakat és évente a GDP 2%-át kitevő magánnyugdíjpénztári befizetések sem terhelik a költségvetést. Ez a két tétel miatt kb. 40 százalékponttal esni kellett volna az államadósságnak. Vagyis ezt figyelembe véve sokkal jobban nőtt az államadósság 2010 óta, mint előtte nyolc évig. Pedig akkor még világválság is volt, most meg nincs. A kétbalkezes szocialisták válság nélkül tíz százalékpontot emeltek az államadósságon a hatalmas költségvetési hiányaikkal. S tényleg ámokfutás volt, amit csináltak. De akkor a mostani 12 év teljesítményét minek hívjuk?)
(Kerestem valami jó hírt a magyar blokk végére, de komolyan mondom, nem találtam. Ha tudsz valami pozitív gazdasági hírt, ami a héten történt itthon, írd meg a hozzászólásokban.)
