Az amerikai jegybank várhatóan szakítva az eddigi kamatemelési ciklussal, a jövő héten kamatvágást fog elkövetni a gazdaság ellen. Egyesek egyenesen fél százalékpontos kamatvágást várnak vagy tartanának szükségesnek, év végéig 0,75 százalékpontos csökkentést várnak.
A furcsa megfogalmazásnak az oka, hogy már-már ijesztő, hogy a legkisebb gazdasági megtorpanásra vagy problémára a jegybankok az elmúlt 10 évben egymással versenyezve kamatvágással, sőt negatív kamattal válaszolnak. Ezen túl elképesztő mennyiségű pénzt borítanak a piacra, hogy ezzel a műpénzzel stimulálják a piacokat még nagyobb teljesítményre ösztönözve őket.
Az amerikai gazdaságnak semmi baja, annyira egészséges, amennyire lehet. Természetesen vannak problémák, mert problémák mindig vannak. De nem kell mindig a legerősebb gyógyszereket enni, ha valakinek kicsit rossz a közérzete. Olyan ez, mint az antibiotikum: aki mindig ezt eszi a legkisebb náthára is, gondban lesz, amikor tényleg szüksége lenne rá. Mert akkor már nem fog nála hatni.
Most éppen a Trump által kirobbantott kereskedelmi háború az amerikai gazdaság legfőbb baja, csak nem értem, miért gondolja a Fed, hogy egyrészt ezt neki kellene megoldani, másrészt hogy kamatvágással meg tudja azt oldani, hogy a cégek nem mernek beruházni, mert félnek, hogy eszkalálódik a háború és inkább kivárnak. S a külföldi cégek is ugyanezért vágták vissza az amerikai beruházásaikat.
Értem én, hogy a gazdasági növekedés 3%-ról 1,6%-ra csökkent negyedéves összehasonlításban, de kérdem, akkor mi van? A jegybanknak rohanni kell és mesterséges légzést kell adnia a gazdaságnak, csak mert lassult a növekedés? (Az infláció a teljesen elfogadható 1,6%, a munkanélküliség pedig történelmi mélyponton van, 3,6%.) Nincs vállalati csődhullám, 22%-os munkanélküliség és pusztító defláció, csak egy kicsit csökkent a gazdasági szárnyalás. De ez már elég indok, hogy a jegybank monetáris atombombát dobjon a gazdaságra, nehogy lassulni merjen a növekedés. Azonnali szteroid kúra, ha egy kicsit is lassul a tempó.
A tíz éve tartó mesterségesen alacsony kamatok már most is éreztetik a pusztító hatásukat a felszín alatt. Elég csak arra gondolni, hogy az emberek ingatlanba fektetik a pénzüket kötvények helyett, ezért szerte a világban már lakhatási válsággal néznek szembe a nagyvárosok lakói. Ugyanezen okból a részvényárak is újabb és újabb csúcsokat döntenek, mert mindenki itt kénytelen befektetni a pénzét. Egy méretes korrekció itt is hatalmas veszteségeket tud okozni a befektetőknek.
Az emberek eladósodnak az alacsony hitelkamatok miatt, ellenben nem tesznek félre pénzt a nyugdíjukra, mert ilyen kamatok mellett minek, nagyobb az infláció, mint az elérhető hozamok. Az eladósodottság mértéke már elérte az összeomlás előtti szinteket, sőt sok helyen meg is haladja azokat.
A vállalatok olyan beruházásokba fognak bele, amik csak a mostani nulla százalékos hitelkamatok és tomboló fogyasztási láz mellett nyereségesek, amint nőnek a kamatok vagy csökken a kereslet, akár csődbe is vihetik a cégeket.
Mivel a jegybankok ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő dolguk a folyamatos gazdasági növekedést fenntartani (akkor is, ha az fenntarthatatlan), ezért ügyesen belelavírozták magukat a csapdába.
Minél tovább fújják ezt a lufit, annál nagyobbat fog szólni, amikor kipukkad. Annál nagyobbat fognak zuhanni az eszközárak, legyen szó ingatlanról, részvényről, vagy bármi másról, annál több ember és cég fog fizetésképtelenné válni és annál kevesebb megtakarítással és arra kapott kamattal fognak az emberek nyugdíjba menni.
S ha a jegybankok az összes puskaporukat elhasználják akkor, amikor csak a gazdaság stimulálása az egyetlen indokuk, mit fognak majd csinálni, amikor tényleg baj lesz?
Mert lesz baj, abban biztosak lehetünk. S nem azért, mert negatívak lennénk, hanem mert mindig jön egy újabb válság, korrekció majd egy következő emelkedés. Mivel 10 éve tart az aranyélet, előbb-utóbb jön majd a korrekció is. S mivel még az előző korrekciónak sem engedték meg a jegybankok, hogy kifejtse a hasznos, szükséges, bár kétségtelenül fájdalmas és kellemetlen hatását, nem tudom, milyen lesz a végső eredmény.
Amikor az ember már arra gondol, hogy elmúltak a legviharosabb évek, a gazdaság már nem a túlélésért küzd, a bankokat is nem a csőd fenyegeti, hanem bőségesen termelnek profitot, ezért a jegybankok végre elkezdik a kamatok normalizálását, akkor jönnek az ilyen hírek, mind az Egyesült Államokból, mind Európából. (Azt sem értem, Európában miért gondolják, hogy a strukturális bajokat el lehet takarni pénzügyi stimulálással. Egy rákos betegnek nem lázcsillapító kell éveken át, hanem műtét minél hamarabb, amíg nem késő.)
Na mindegy, majd meglátjuk, mi lesz a vége. Egy biztos, a hír hallatára újabb rekordot döntött az amerikai tőzsde.
(Ja igen: lesz válság. Lehet, hogy nagyot fog szólni. Lehet, hogy hamar eljön, lehet hogy sokára. Egy biztos: pánikolni felesleges. Nem azért írtam, hogy bárkit is ijesztgessek. Ezt csak azért írom ide, mert ilyenkor sokan pánikba esnek és kérdezgetik, hogy hová meneküljenek. Sehová. A folyamatos félelmen és ki-be ugráláson sokkal többet buksz, mint egy-egy esésen vagy zuhanáson. Maradj a fenekeden. Ha diverzifikált a portfóliód és nem vagy gatyáig eladósodva, akkor gond nélkül átvészeled a következő vihart is.)
