Fél-offtopic: értékesítési tréning a takszövben

32 hozzászólás

• Naiva

  2013-01-24 at 16:16

  No, hát így a nap végére üdítő volt elolvasni, akár be is fejezhetnéd, tanulságos lehet akárkinek.. Akár az egyik oldalon van, akár a másikon. A teafőzős gyakorlatot csináltatták velem egyszer egy tréningen, mi is bebuktuk, pedig nem is értékesítünk.. 🙂
• MaxWell125

  2013-01-24 at 17:05

  Így hirtelen Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket c. könyvéből köszönt vissza jó pár rész.
  Akkor biztos jól csinálom a dolgokat, ha ugyanazt olvasom, amit a nagyok is 😀
• balageok

  2013-01-24 at 17:10

  (A feladat lényege: a feladat megoldása alatt a két csoport között ingázok, bármikor megkérdezhetnének, mit és hogyan szeretek. De valószínűleg eszükbe sem fog jutni, maguktól akarják majd kitalálni, mi kell nekem. Pedig ha megkérdeznék, elárulnám, hogy a gyümölcsteát szeretem, cukor nélkül, egy kevés mézzel, porceláncsészében, ezüstkanállal, stb. Ezt csinálja minden eladó, megpróbálja ő maga kitalálni, hogy mire van szüksége a vevőnek és erre akar ez a kis játék rávilágítani.)
  —> asszem Steve Jobs mondta azt hogy ő majd eldönti mi jó és mi nem, nem kell megkérdezni azokat akiknek ő a terméket készíti .-)))))
• afonya

  2013-01-24 at 17:20

  Igen, nekem is Dale Carnegie jutott eszembe, csak nem a fent említett könyve, hanem a Sikerkalauz. Bár az ilyen “motivációs” könyveket nagyon utálom, a Sikerkalauz mindhárom könyvét elolvastam többször is….
• KZoltán

  2013-01-24 at 18:00

  A Marshall-modell szerint a vásárló racionális individuum, aki arra törekszik, hogy az árért a lehető legnagyobb kielégülést szerezze meg; a Veblen-modell ezzel szemben azt vizsgálja, milyen befolyással bír a csoport az egyén vásárlási hajlandóságára (attól függően, hogy az egyén azonosulni akar a csoporttal, vagy éppen ellenkezőleg, ki akarja vonni magát a hatása alól); a Copeland-modell bemutatja, hogy a vásárlás folyamata a termék/szolgáltatás (közönséges vásárlás, átgondolt vásárlás, speciális vásárlás) függvényében alakul; a Baudrillard-Becker modell szerint viszont fogyasztani annyit tesz, mint jeleket hozni létre. Lelked mélyén melyik modellhez érzed magad a legközelebb?
• Zsoca

  2013-01-24 at 20:09

  Kiszámolót arra kérném hogy egy kicsit mélyebben is menjen bele a takarékszövetkezetes sztoriba, engem nagyon érdekel miket tapasztalt, szeretnék olyan kulisszák mögé belátni amire egyébként nem sok esélyem van! 🙂
• Kiszamolo

  2013-01-24 at 20:32

  Úriember az, aki bár tudna mesélni, mégsem teszi.

  Egyébkínt ügyfélként nem bizzos, hogy bánod, hogy senki semmit nem akar neked eladni.
• nnk

  2013-01-25 at 00:35

  zsír. kár hogy nincs befejezve…
• Egy másik Zoltan

  2013-01-25 at 07:57

  Nem tudom mikor írtad, de jó az anyag, ma is használható!
  És a pénzügyi tanácsadás lényege is benne van:
  kérdezni, kérdezni, kérdezni, kérdezni, ….. egészen addig, amíg az igazi megoldandó problémához eljutunk, majd az ahhoz passzoló megoldást kell megtalálni.
• KZoltán

  2013-01-25 at 09:35

  Így bizony! Megbízható, konzervatív üzletpolitika. Csak bajt okozna a túl ambiciózus vezető, mint azt a törökszentmiklósi (vagy hol történt) eset mutatta.
  Egyébként nem szabad pesti gőggel lebecsülni őket. A takarékok döntően kis városban, nagy faluban vannak. Mindenki ismer mindenkit. Akkor majd Zsuzsika előveszi a legújabb marketing technikát, mint egy vad idegennel szemben, amikor Mariska néni bemegy a fiókba, akitől különben a tyúkot meg a tojást kapják; vagy Jóska bácsival szemben, akikhez a hétvégén disznótorosra mennek, és két kolbász töltése közt megbeszélik a turbó certifikátok hozamát? Ott még emberi viszonyok vannak, amelyek fontosabbak, mint néhány százaléknyi koszos kamatláb. Nem a bruttó hazai terméket nézik, hanem a butháni nettó nemzeti boldogságot!
• Kiszamolo

  2013-01-25 at 09:58

  Nem becsülöm én le őket, de azért belülről látva azon csodálkoztam, hogy évente csak egy megy csődbe.

  Abból nem lehet megélni, hogy magas kamattal magunkhoz csaljuk a betéteket, aztán ülünk rajta, mert a hitelezéshez nem értünk, termékértékesítéshez nem értünk, sok egyéb alapdologhoz sem, mint például likviditáskezelés.

  Aztán meg adunk az alkoholista Józsi bácsinak hitelt, mert őtet ismerjük a falubúl, igaz, iszik, de nem rossz ember ő, majd csodálkozunk, hogy sorra dőlnek be az ilyen hitelek.
• Vakmacska

  2013-01-25 at 11:00

  Zseniális, tényleg írj könyvet ha belefér. Csak tudnám a sok tréner meg trénincég akkor micsinál az esetleg támop-pénzekkel kitömött tanfolyamain, ha az az eredmény, amit számos helyen (banktól kiskerig) ma is látok.
• Vakmacska

  2013-01-25 at 11:03

  “Elrakni a színmintát a vevő orra elől.” – erre igen-igen kíváncsi lettem, vajon mit takar, megosztod velünk?
• Kiszamolo

  2013-01-25 at 11:12

  Az autókereskedésben, ha a vevő már tudja milyen autót akar, dugd el előle a színmintákat és az ülésmintákat, mert összezavarodik és elkezd tanakodni, hogy delfinkék, vagy óceánkék szín kell-e neki, galambszürke, vagy sötétszürke kárpit.

  Pedig neki autó kell, nem galambszürke belső. Ezért amikor már döntött, mindent zárj el, ami csak összezavarná és azt okozná, hogy felesleges részletek miatt ne hozza meg a döntést.
• Zsoca

  2013-01-25 at 11:32

  “butháni nettó nemzeti boldogság” -> Pff na az még egy nagy kamu, azért lett kitalálva hogy a csóró országok is elsők lehessenek valamiben, semmi köze egy ország gazdaságához, főleg nem egy vállalkozás/vállalat/pénzintézet sikeres és megfelelő működéséhez.
• Kiszamolo

  2013-01-25 at 11:33

  Az ugyanaz a könyv, csak kiadták új címen is. Egyről beszéltek.
• KZoltán

  2013-01-25 at 11:58

  Bizony, bizony! A butháni nettó nemzeti boldogság és a marketing kapitalizmus GDP fetisizmusa össze nem egyeztetethető.
• Egy másik Zoltán

  2013-01-25 at 12:09

  Ezért nem mondjuk el az UL költségét sem, mert csak “összezavarná” az ügyfelet! Semmi felesleges információ, ami megakadályozná a szerződés/ajánlat aláírását! 🙂
• KZoltán

  2013-01-25 at 12:24

  Azért egy nyugodt pillanatban gondolkodj el azon, hogy van az például, hogy a minden eresztékében recsegő-ropogó Kubában hosszabb az élettartam, mint a szuperkapitalizmus központjában (mindezt nem azért mondom, mintha visszavágynám a nyílt bolsevizmust).
• Intelligens Mosópor

  2013-01-25 at 17:10

  Nagyon jó kis írás. Azon azért csodálkozom, h ezt a tsz-esek szájába kell rágni. Ennyit még egy Tesco kiszolgáló/árufeltöltő is tud.
• Platanic

  2013-01-27 at 13:31

  1988-tól 20 évig dolgoztam kereskedelmi bankoknál (4-nél, 2-10 éves tartamokkal) Amikor kezdtünk fapados technika volt, ügyfélbarát, személyes kapcsolatokkal átmelegített üzlet, mai napig becsüljük egymást akkori ügyfeleimmel. Ma ilyenek lehetnek a takszövök. Akkor hagytam ott a szakmát, amikortól a havi fizetéses állást kockáztatta az az ügyintéző, aki a bank leglehúzósabb termékeiből havi X darabot nem nyomott el, átverve a betérő ügyfelet,pl.1 éves lekötés helyett 10 éves biztosítással, melyben korábbi felbontással a tőkéjét sem kapja vissza.Majd már csak vállalkozóként lehetett csinálni (iroda+telefon+utazás költsége tiéd, hideghívásos zaklatásos ügyfélszerzéssel). Vezetőként a nem agymosható kultúrlények kirúgása. Igény szerinti terméket keresni neki? Miről beszélsz? Azt add el, amit a termékfejlesztő Budapesten kitalált és a banknak jó sokat hoz. Persze ha találkozol ezekkel az ügyfelekkel később az utcán, menj át a túloldalra, nehogy pofán vágjon! Na ekkor hagytam el a szakmát. Persze a család, a haveri kör ma is engem kér(ingyenes) szakmai tanácsra, ha hitelt venne fel, végtörleszt vagy befektet. Én pedig zöldséget termelek, ami finom.
• Kiszamolo

  2013-01-27 at 13:57

  Na igen, tényleg erről szól az egész.

  //kiszamolo.hu/egy-bankfiok-elete-belulrol-3/

  //kiszamolo.hu/a-banki-tanacsadokrol/
• Platanic

  2013-01-27 at 15:31

  Mondjuk, mikor még aktív pályázgató voltam a banki szektoron belül, volt pár vicces esetem a fapados pénzügyesekkel. Takarékbank központ(!) Óbuda: megérkezem, nagy ügyfélszolgálat. Mondom:hívtak interjúra. OK, hogy hívnak? Beírja a gépbe:itt 1 kártya, bent mindent nyit! Mondom: személyigazolványt ne mutassak? Á, nem kell. -De én ragaszkodnék hozzá! – Na jó! 🙂
  Posta Igazgatóság: -Interjúra! -Ok.Személyi? -Tessék! – Kihez jött? -X.Y. Véletlenül rossz nevet mondtam. Beírta egy szövegszerkesztőbe, mehettem! Nem nézte meg, dolgozik-e ilyen, nem hívta fel, vár-e? Aztán megint a mindent nyitó kártyával megtaláltam, aki a levélen volt. 🙂 De mindez kevésbé zavaró, mint mikor eléd tesznek 1 törvénytelen 200 kérdéses személyiség-tesztet, aztán a 3.BP-i felutazás után, mikor ketten maradtatok a 150-ből, kerülőúton tudom meg, hogy belső emberrel megoldották. Mert hiába tárgyaltam 1.fejvadásszal,2.HR vezetővel,3.a bank vezérigh.ével, nem érek meg 1 levelet, hogy sajnáljuk…Na, ezért sem. Inkább földi munka+piac, közgazdász végzettséggel+20 év szakmai gyak. Gazdag ország.
• Szabolcsi Judit

  2013-01-27 at 15:47

  Nagyon jó, fejezd be, kérlek! Úgy olvastam volna még…
• Kiszamolo

  2013-01-27 at 15:54

  Azért megírni tovább tart ám, mint. elolvasni. 🙂
• Szabolcsi Judit

  2013-01-27 at 15:58

  Igen, tudom:) Nekem amúgy is ez a problémám: túl gyorsan olvasok …
• MySales

  2013-01-28 at 09:45

  Bocs, de ez az anyag erős jóindulattal nevezhető értékesítési tréningnek. Inkább egy hegyibeszéd ügyfélszolgálatosoknak.Persze Marika néninek, aki 30 éve a Takszövben dolgozik, már ez is Harvard szintű képzés…
• Attila

  2013-01-28 at 10:38

  Kiszamolo!
  Köszi szépen! Nagyon értékes írás volt!
• Vakmacska

  2013-01-28 at 13:22

  Szerintem jobban jártál, ma úgyis divat is lett átmenni a reálgazdaságba. A zöldséget meg lehet enni, ha mégse olyan jó a piaca, míg a pénzügyi világban repkedő zöldségektől keveseknek lesz haszna – az ügyfélnek semmi esetre sem.

  És lehet hogy mellette csinálhatnád amit Kiszámoló, aki nyíltan felvállalta, hogy a “másik oldalnak” ad valódi tanácsot, ami pontosan ezért nincs ingyen, viszont kevésbé valószínű, hogy épp az ügyfél fog rajta hatalmasat bukni.

  Már alig várom hogy vessük a zöldborsót, pedig sajna mi ebből nem élünk meg, igaz venni évek óta nem vettem egy grammot sem.
• Hanga

  2013-01-31 at 19:58

  Elképzeltem: “valaki a fejét összekulcsolja a háta mögött és hátradől.”
  🙂 Köszi, hogy elmondtad a színkártyát is, engem is érdekelt.
  Ez is fontos: “Egy jó tanács: ha több kérdést kell várhatóan feltenned, akkor tájékoztasd előre az ügyfelet, hogy mit fogsz tenni és hogy miért, nehogy vallatásnak érezze a dolgot.” Én sokszor érzem, hogy faggatnak és olyan infokat kérnek tőlem, amit én nem szeretnék megadni; vagy pontosan tudom mit akarok, és pontosan azt akarom nem többet és nem mást. De ha azzal kezdené, hogy megkérdezi: feltehet-e néhány kérdést annak érdekében… akkor máris együttműködőbb tudnék lenni. Néha megkárdezem magamban helyette, elképzelem, hogy biztos meg akarta kérdezni, csak nem tudta, hogy nekem jól esne 🙂 A hideghívóknak pedig egyszerűen nem válaszolok.
  Ha lesz folytatás ne kímélj bennünket! Egy tesztnek is jó volt ez az írás, kiderült, hogy tényleg jó téged olvasni hosszan is. Előbb-utóbb megérik majd az a könyv is, szerintem titokban már írod, magadban 🙂
• Kiszamolo

  2013-01-31 at 23:14

  Titokban be kellene fejeznem egy félkész remekművet a kisvállalati marketingről, de még arra sem tudom, mikor lenne időm.

  Bele kell ásnom magam, olvasnom, írnom, gondolkodnom, ahhoz meg kell legalább 4-5 óra egybefüggően, háborítatlanul naponta. Na, annyi soha nincs.
• Catinator

  2013-02-06 at 18:05

  Nagyon jó volt, “mindkét” oldalról is. Lehet, nem az a magasröptü értékesitési tanfolyam, de könnyen érthető! A kollégáknak is tovább passzolom – a védekezési technikákban is sokat segithet!

  Ha lesz rá kapacitásod, fejezd be.