Többször előfordult már, hogy az átlagnál jóval gazdagabb emberek kértek tanácsot, ez történt a napokban is.

Ilyenkor gyakori kérdés, hogy a gyereket vagy gyerekeket hogyan neveljék. Elmondják, hogy mennyi pénze van a családnak? Megkapjon mindent a gyerek, amit megengedhetnek maguknak? Ne kapjon semmit? Mit mondjunk arra, ha ő is 300 ezer forintos telefont akar, mert az osztálytársainak is az van (igaz, általában 24 havi részletre)?

Egyáltalán nem is olyan egyszerű a kérdés, mint amilyennek előre tűnik.

Én személy szerint nagyon nem irigylem azokat, akik ilyen vagyon mellett nőnek fel. Sokkal nehezebb nekik, mint azt sokan gondolják.

Beszéltem egyszer egy milliárdos gyerekével, aki egyetemre járt. Már az nagyon becsülendő, hogy egyáltalán tanult, de emellett még tele volt tervekkel és célokkal is, ami egyáltalán nem jellemző a hasonló helyzetben lévő kortársaira.

Mesélte, hogy több osztálytársa (egy drága fizetős iskolába járt) úgy kezdi a reggelt, hogy felszív egy csík kokaint. Csak úgy, bemelegítésként a nap elejére. Mindezt húsz évesen. Mert az életében semmi cél nincs.

Ha valaki tudja, hogy a szülei milliárdosok és józan számítások szerint neki soha nem lesz semmi gondja a pénzre, nagyon nehéz őt bármivel motiválni, hogy egy egészséges életpályát fusson be.

Ilyenkor minek tanulni, dolgozni, tervezni, küzdeni bármiért? A fentebb említett srác éppen kezdte a karrierjét, kétszázezer nettóért talált munkát. Azért, hogy tanuljon, tapasztaljon és előrejusson. Miközben a szüleinek milliárdjai voltak és már több lakást vettek neki.

Nagyon becsültem érte, én az ő helyében biztos hogy nem tettem volna ezt az akkori eszemmel, 20-22 évesen. Dolgozzak havi 200 ezerért egy hónapban, amikor a haverjaim ennél többet elvernek egy hétvégi buliban és én is megtehetném?

Amikor jártam a Bankárképzőbe, volt mellette egy drága magániskola. Jöttek a 18-20 éves gyerekek a kabriókkal és 25 milliós terepjárókkal az iskolába. Annyi kiégett, életunt, kiábrándult fejet sehol nem láttam, mint abban a parkolóban, pedig fiatal emberekről beszélünk.

A vagyon még felnőtt embereket is képes agyonnyomni és lelkileg eltorzítani, nemhogy 10-15-20 éves gyerekeket és fiatalokat.

Már többször tanácsoltam az ilyen gazdag szülőknek, hogy ne mondják meg a gyerekeiknek, hogy mennyi pénzük van, főleg, hogy egy fiatal fel sem tudja fogni annak a pénznek a nagyságát.

Az is fontos, hogy ne kapjon meg a gyerek mindent, amit csak  az osztálytársainál meglát, mert ehhez fog hozzászokni és majd felnőttként is mindent  megvesz majd, olyat is, amit nem engedhet meg magának. Nem lesz képes nemet mondani valamire, ha arra nevelték, hogy mindent megkap, ami csak másnak van, vagy amit megkíván.

Ha bírni fogja a családi büdzsé az esztelen költekezést, akkor csak egy motiválatlan, hedonista ember lesz, rosszabb esetben az anyagi élete is romokban fog heverni.

Bármilyen nehéznek tűnik, ebben a korban (gyerek és tinédzserkorban) kell megtanítani a gyereket, hogy azért nem veszünk Nike Air cipőt 55 ezer forintért, mert egyrészt nem ér annyit másrészt nem szórjuk ki az ablakon a pénzünk mindenféle kacatra. Igen, van pénzünk, de azért van, mert mi nem szórjuk el a pénzt ilyenekre.

De mi legyen mondjuk a 300 ezer forintos telefonnal? Soha ne legyen neki olyan? De, lehet, sőt lehet neki 55 ezer forintos cipője is, csak dolgozzon meg érte.

Legyenek feladatok, amiket muszáj otthon megcsinálnia (takarítás, mosogatás, stb.), de legyenek olyanok is, amiért plusz pénzt kaphat. Mondjuk ha lemossa az autót, kap érte egy ezrest, ahogy a fűnyírásért is.

Gyűjtse össze a pénzt az ilyen dolgokra, teljesen másként fog hozzáállni, ha munka és a saját izzadtsága van mögötte, mintha ezt is csak úgy megvették nekik anyuék.

Ha a saját pénzéből vesz 35 ezer forintos fejhallgatót, ne kritizáljuk a döntését. Épp az a lényege az egésznek, hogy kapcsoljon munkát a megvásárolt értékhez és így rájön, hogy nem ér meg az a fejhallgató 30 ezer forinttal többet, ha ennek az ára 30 autómosás volt.

Én még lakást sem vennék a gyereknek azonnal, hadd küzdjön egy kicsit valamiért az életben. S pont azért tenném, mert szeretem és szeretném, hogy valamit elérjen az életben és akarjon is valamit elérni. Ha valaki mindent készen kap és semmiért nem kell küzdenie, ha nincsenek akadályok az életében, akkor nehéz elvárni, hogy egészséges jelleme legyen. Ahogy a mondás tartja, a nyomás alatt lesz a szénből gyémánt.

Warren Buffett a világ második leggazdagabb embere mondta, hogy annyi pénzt fog a gyerekeire hagyni, hogy bármit megtehessenek, egy dolgot kivéve: hogy ne kelljen semmit tenniük. Nagyon okos gondolat és tényleg ez a legtöbb, amit a gyerekeiért tehet.

Egy másik gazdag ember, Jack Petchey azt mondta, hogy az ő gyerekei és unokái tudják, hogy nála 50%-os szabály van. Ha valamelyikük nagyon akar valamit, akkor tegye le a szükséges pénz felét önerőből, ő csak azt hajlandó kiegészíteni 100%-ra. De aki nem képes letenni az első 50%-ot, annak nem ad semmit.

Volt olyan gazdag ügyfelem is, aki direkt nem íratta be olyan iskolába a gyerekeit, ahová a hozzá hasonló anyagi szinten lévő szülők járatják a gyerekeiket, mert nem akarta, hogy a gyerekek azt az életfelfogást tanulják meg, ami ott uralkodik. Hogy ki volt a nyáron Mauritiuson, kin milyen drága ruha van és kiért milyen autóval jönnek a szüleik. Azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy a gyerekeinek ilyen torz értékítélete legyen.

Az egyik gazdag szülők gyerekét megkérdezte a nagyi, mit szeretne csinálni, ha majd felnő. A tinédzser a legtermészetesebb hangon kijelentette, hogy örökölni szeretne. Ez volt az életcélja.

Ha te nem szeretnéd, hogy a te gyereked is ide jusson, vigyázz, hogy ne rontsa meg a pénz fiatalkorában. A nevelését se bízd mindenféle drága magániskolákra, mert könnyen nem azt fogja ott megtanulni, amit reméltél. A gyerek pénzügyi nevelése (is) a te feladatod és minél több pénzed van, annál nagyobb a felelősséged ezen a téren.