Hitelező klubok: peer-to-peer hitelezés
Az Egyesült Államokban már hosszú évek óta nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett peer-to-peer, vagyis egyenrangú felek közötti hitelezések.
A modell igen egyszerű: egy internetes platform összehozza a hitelt felvenni szándékozókat a befektetni szándékozókkal, kihagyva az ügyletből minden bankot és egyéb pénzügyi szolgáltatót, azok hasznát szétosztva a hitelfelvevők, hitelezők és természetesen az ilyen oldalak üzemeltetői között.
Persze a bankszektort még korai azért temetni. A legnagyobbként számon tartott Lending Club negyedévente közel 2 milliárd dollár hitelt helyez ki, ami egyrészt nem kicsi pénz, másrészt azonban elenyésző összeg az 1200 milliárd dolláros diákhitel és hasonló nagyságrendű hitelkártya-tartozáshoz viszonyítva, a többi hitelről (autó, áruvásárlási hitel, személyi kölcsön) nem is beszélve. Az összes hasonló peer-to-peer hitelezéssel foglalkozó cég teljesítményét egybeszámolva is talán 3-4 ezrelékét adják a teljes fedezetlen hitelállománynak.
A befektetést keresők beállíthatják, hogy egy-egy ügyfélnek adnak kölcsön pénzt, akit egy listából választhatnak ki, vagy egy automatára bízzák a hitelkihelyezést.
Ilyenkor akár 100 részre is vághatnak egy mondjuk 2.500 dolláros befektetést (25 dollár a legkisebb kihelyezhető részösszeg), így nem egy ember lesz az adósunk, hanem 100 ember fog 25-25 dollárral tartozni nekünk.
Ez azért nagyon fontos, mert ha nem fizet az adósunk, akkor bizony miénk a veszteség teljes mértékben. A közvetítő cég nem vállal felelősséget a hitel visszafizetéséért, de segít behajtani azt. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel is jár, ha mégis, akár 30%-át is elviheti a visszaszerzett pénznek az ügyvédi és végrehajtói munkadíj.
A hitelt keresőket a várható visszafizetési kockázat alapján rangsorolják, ennek alapján határozzák meg az általuk fizetett kamat nagyságát.
Minél rosszabb besorolású egy ügyfél, annál nagyobb kamattal lehet neki kölcsönadni, azonban annál nagyobb eséllyel mondhatunk búcsút a pénzünknek, vagy annak egy részének.
Mennyit lehet ilyen lehetőséggel keresni befektetőként? Rákeresve a témára, a tapasztalatok alapján átlagosan 6-10%-ot hoz dollárban az így kihelyezett pénz évente, levonva a közvetítő platform 1%-os díját és a nem teljesítő hitelek miatti veszteséget is. A hozam attól függ, mekkora kockázatot vagy hajlandó vállalni.
Mennyire kockázatos egy ilyen befektetés? Természetesen az, hiszen általában rossz minőségű adósoknak adsz kölcsönt pénzt. Ne felejtsd el, hogy egy 2008-as gazdasági összeomláshoz hasonló esemény esetén komoly veszteséget könyvelhetsz el. Nagyon sokan nem tudnak vagy akarnak fizetni majd.
Ami mellette szól, hogy ha 100-1000 embernek adtál kölcsönt, akkor a várható veszteség talán még elfogadható mértékű marad.
A másik, hogy borzasztó nehéz manapság szemmel látható hozamokat elérni és mindenhol ott a veszély, hogy akár részvényeken, akár kötvényeken hatalmas veszteséget érj el. Itt azonban rövid távú a befektetés, maximum egy-három évről van szó.
Azt semmiképpen nem ajánlom, hogy annyi pénzt tegyél ilyen helyre, aminek elvesztése komoly érvágás lenne, de diverzifikációnak jó lehet.
Azonban a végére hagytam a feketelevest: a fentebb említett Lending Club csak az Egyesült Államokból fogad el pénzt, ezért ez egy átlagos magyar kisbefektetőnek nem működik.
Az egyik európai klónja az oldalnak például a Mintos, ami egy litván cég és még a saját bevallásuk szerint is csak 58 millió eurót helyeztek ki.
Ez a cégméret nem az a szilárd háttér, amit én személy szerint látni szeretnék a befektetéseim mögött.
Hasonló méret a Bandora, ami észt lehet. Ami talán mellettük szólhat, hogy magyar befektetőktől is elfogadnak pénzt, de nekem még kicsit korai ilyen helyekre befektetni. Persze te lehetsz sokkal bátrabb vagy vakmerőbb nálam. (Hogy melyik, az attól fog függeni, visszakapod-e a pénzed. 🙂 )
Már-már normális cégméret a 63 ezer aktív hitelezővel rendelkező angol Zopa, ők 3,5-6,5%-ot ajánlanak, a kockázatvállalási kedved függvényében. Mondjuk 3,5-4,3%-ot egy egyszerű high yield bond ETF-fel is nagy valószínűséggel elérsz, talán kicsit jobb, ha 200 cég tartozik neked, mintha 200 magánember. Egy gigaméretű amerikai alapkezelőben is jobban bízok, mint egy számomra ismeretlen cégben. Ráadásul az ETF-eket TBSZ számlára is vehetsz itthon, kamatadó-mentesen.
Szintén angliai a Funding Circle, közel másfél milliárd fontnyi eddig kihelyezett hitellel, valamint az 1,4 milliárd fontos kihelyezésnél járó Ratesetter azt állítja, hogy még egy pennyt sem vesztettek a befektetőik. Annyiban más a Ratesetter, mint a hasonló cégek, hogy itt a befektetők határozzák meg az általuk elvárt hozamot, így mintegy versenyezve a hitelfelvevőkért.
Talán még a német Auxmoney-t érdemes megemlíteni, mint lehetőséget.
Nos, a lehetőség adott, a döntés a tiéd. A hozam akár vonzó is lehet (bár az európai hozamok olyan nagy izgalomba engem nem hoztak), de kockázat is társul hozzá.
Ja, és már most szólok előre, hogy a következő nagy átverés egyike tuti, hogy ilyen peer-to-peer kölcsönzés mögé fog bújni és hatalmasat fog kaszálni. 5-10% ígért hozammal hosszú évekig ki lehet húzni összeomlás nélkül. (Hogy mást ne mondjak, éppen a legnagyobb Lending Club-nál derültek ki disznóságok. Ezt is számold bele, megéri-e a kockázatot.)
Az is kérdés, hogy ha a hitelező cég tönkremegy, akkor ki tartozik kinek.
És szerintem nem is illegális, de kedvezőtlenebbül adózik, mint a bankbetét kamata. Az SzJA ugye most mindenre 15%, EHO szempontból viszont csak a bankbetét kamata után fizetendő a kedvező 6%-os mérték. Szerintem a magánkölcsönre a legmagasabb, 27%-os EHO vonatkozik.
Ha külföldi portálon keresztül csinálod mindezt, akkor persze tanulmányozni kell a kettős adózást kizáró egyezményeket is.
Ez a rendszer csak egy országok belül működnek, ahol van egy kialakult hitelminősítő rendszer és olcsó tyúk per bíróság (Small claims court). Ez többnyire az angolszász országokra jellemző. Magyarországon az 50 000 forint alatti tartozások gyakorlatilag behajthatatlanok.
Engem például évek óta kerget egy követelés behajtó egy 1000 forintos számlavezetési tartozás miatt. Én azonban nem ismerem el a tartozást és nem fizetem ki. Fenyegetőztek, hogy beperelnek meg bíróságra viszik az ügyet, de már 5 éve nem teszik meg 🙂 Kifizethetném, de nem fizetem ki, mert számla zárás után hónapokkal találták ki, hogy lógok még 1000 forinttal.
Az jó kérdés, hogy az egész hogy működne EU-n belül, ahol ahány ország, annyi szabályozás, bíróság és végrehajtási jog.
Max. egy-egy országban működő hitelező lehet érdekes.
Bocs a szarkazmusért. Én is ismerem a rémtörténeteket az amerikai bankok jelzálog hitelezési szokásairól, ami sokszor inkább egy Monthy Python epizódra emlékeztet. És hát a banki kockázatelemzői szakma nem a pénzügyi pálya csúcsa. De a bankok minden hibájuk és hatékonytalanságuk ellenére nagy átlagban valamennyire értenek ahhoz, hogy a hitelezési kockázatot kezeljék, megvannak erre az embereik, információik, folyamataik, ráadásul szét tudják teríteni a hitelezés kockázatát sok adós / befektető között. Mégpedig a hitelezési szakma nyilván erről szól.
Ha ezt kivesszük az egyenletből a bank hitel kockázat kezelői tudását, az nem olyan, mintha a fogorvost kivennénk a rendelőből?
A FICO score pedig lekérhető bárkiről, az elég jól megmutatja, milyen adós.
Mert a banknak megvannak erre az eszközei.. egy magáncégnek ?
Lehet hogy a gyakorlatban könnyebb lenne egy portugál adóstól behajtani 100 eurót, mint egy magyartól 🙂
Minősítőtől függően a rating nagyrészt a mérleg/beszámoló elemzésén alapul, ami legjobb esetben is az előző év vége (de ma pl. egy német cégre csak a 2014. decemberi állapotot láthatom), azóta meg eltelhet egy kis idő. Az évközi számokat felejtsd el.
Nem tudni, hogy milyen célra, mekkora összeget akar felvenni. Egy alapjaiban jó cég egyetlen rossz beruházással is képes bedőlni, és lássuk be, P2P finanszírozásban nem az erős cégek vannak. Ilyen helyeken azok a cégek kérnek pénzt, akik kiszorultak a banki finanszírozásból.
Plusz ma vállalati beruházási hitelek 1-3%, nagyon maximum 5% kamattal mennek. Nem véletlenül vállalja be ő is a magasabb kamatot.
Az viszont érdekes lenne, ha a bankok fantáziát látnának ebben a modellben, és a hitel fedezetéül nem a szokásos bankbetét-jelzáloglevél-kötvény triót használnák, hanem befektetőktől szednének pénzt (és megosztanák velük a hasznot és kockázatot). Jó, tudom, meg lehet venni az adott bank részvényeit 🙂 De valami direktebb megközelítésre gondoltam. Gondolom, Magyarországon ezt nehéz lenne jogilag kivitelezni.
time.com/money/4340588/peer-to-peer-lending-club-woes/
Bankruptcy Implications című bekezdéstől kezdve.
Kettő, hogy idehozzam a napelemet is. James Altucher podcast reklámozza a wundercapital.com napelemhitelező bizniszt, mondjuk én egy bottal nem mozgatnám, mert lásd, egyes pont, de James Altuchert, megbízható, őszinte, jó arcnak ismerem, ismeri őt az internet nagyközössége, többek között van egy másik közös podcastja az egyik Freakonomics-os arcal is, lehet, hogy csak szimplán ő is bedőlt ennek, a legjobbakkal is megesik, nem tudom. Ja, és James-en kívül még bedőlt neki a Forbes, a Bloomberg, a Fortune, a Verge, A Wall Street Journal és a TechCrunch. Csak gondoltam, szólok.
Nem értek hozzá, de mint ha 2008-ban ez nem sokat ért volna.
5 éves:
maximax.hu/mindenalap/2011-09-03
1 éves:
maximax.hu/mindenalap/2015-09-02
Okostóniknak: Tudom: A múltbéli… bla bla bla
“Itthon magánszemély csak ingyen hitelezhet.”
Lécci ne terjessz marhaságokat.
Crowdfunding témában valóban nincs még hivatalos álláspontja az MNB-nek, pár hét múlva már lesz, akkor okosabbak leszünk.
nagyon nem igy van.
Olvasd el az MNB állásfoglalást a pénkölcsönnyújtási tevékenységről, ha nekem nem hiszel.
Ha itt is havi ciklusokban be lehetne fektetni és online felületen normálisan menedzselni (mint forexen csak tőkeáttét nélkül), akkor biztos többen foglalkoznának vele. Pl. ingatlanalapot (1 hónap alatt 124,25%) biztosan vettem volna már csak a CSOK mánia miatt is és mostanra megdupláztam volna a pénzem.
“Itthon magánszemély csak ingyen hitelezhet.” Ezt írta szó szerint. Ez így szó szerint MARHASÁG, hiszen ha bárki magánszemély bárkinek (magánszemélynek, cégnek stb.) adhat KAMATRA “hitelt”.
“Üzletszerűen” meg se kamatra, se ingyen nem teheti engedély nélkül.
Akkor miben van igaza?
Nem részvényekről írtam, hanem a magyar befektetési alapok rangsorát linkeltem.
Szezon és Fazon !!!
Ezekről úgy látom semmit sem tudsz. Nos: Az 5 éves legjobbnak 1 Ft névértékűek a befektetési jegyei, az árfolyamértéke kb 1,9 Ft. Ehhez konkrétan bármiféle vételi jutalék nélkül hozzá lehet jutni, és eladási jutalék sincs. A többinek a vételi jutaléka, ált 1 és 10 % között mozog, eladási általában nincs. Nemhogy “20 féle” de semmiféle más díj/költség/stb sincs, ha visszaváltod, azt kapod amit látsz éppen aznapra elszámolva.
Persze az értékpapírszámlának általában van havi számlavezetési díja, de az pár száz Ft/hó.
Vehetsz tehát most éppen kb 2 azaz KETTŐ forintért 1 db-t is, bármiféle költség nélkül.
( “Részvényezni” sem jár végtelen “papirozással” a “kicsik” a neten kereskednek, a nagyobbak telefonon adnak megbízást a brókerüknek. )
Szóval: TE SE TERJESSZ MARHASÁGOKAT!
“Ha itt is havi ciklusokban be lehetne fektetni és online felületen normálisan menedzselni (mint forexen csak tőkeáttét nélkül), akkor biztos többen foglalkoznának vele.”
Ez már réges régen elérhető, gyakorlatilag mindenhol!!!! Havonta, naponta akármikor utalsz ha van mit, és bármilyen kis összeget is az értékpapírszámládra, és a neten menedzseled a befektetését, ami lehet részvény, befektetési alap akármi ami éppen elérhető az adott szolgálatónál.
Döbbenet, hogy mennyire fogalmad nincs a pénzügyekről
Az a 124 % az ÉVES, NEM PEDIG HAVI HOZAM :-DDDDDDDDDDDD
Máshol lehet, hogy olcsóbb, cserébe a bank többi szolgáltatása lesz tele rejtett költségekkel.
Szóval azért nem írt égbekiáltó hülyeséget, csak kicsit túlságosan le volt egyszerűsítve a dolog. De sokan szerintem azt sem tudják, hogy az üzletszerű magánhitelezés/betétgyűjtés/követelésvásárlás engedélyköteles, nem lehet csak úgy kedvünkre garázdálkodni.