Hogy helyére kerüljenek a dolgok
Nagyon nehéz úgy írnom, hogy mindig mindenki megértse, mire gondolok. Havi 150-160 ezer látogató olvassa a bejegyzéseket, ennek komoly része eseti látogató csak, aki nem tudja, miről volt szó pár hete-hónapja.
Ezért szeretnék pár dolgot leszögezni, ami ta közelmúltban sokan félreértettek.
– Nem az a gond, ha drága és új autót veszel, hanem az, ha nem engedheted meg magadnak.
Sokan félreértették az Okos úrról szóló cikket, miszerint azt állítom, hogy bolond, aki új autót vesz. Az a cikk nem erről szólt, hanem arról, hogy nem bölcs dolog olyan autót venni, amit nem engedhetsz meg magadnak.
Mikor mondhatod azt, hogy egy autót megengedhetsz magadnak? Az én véleményem szerint ennek két feltétele van: az egyik, hogy ne költsd rá a vagyonod több mint 10, de maximum 15%-át. A másik, hogy ez a vagyon egy állandóan termelődő forrásból származzon, mint munka, vagy vállalkozás és ne egy nem pótlódó összegből, mint nyeremény, vagy örökség. Az közismert tény, hogy a lottónyertesek legnagyobb része öt éven belül nagyobb szegénységbe kerül, mint előtte volt. Azért, mert elfelejtik, hogy a nyereményük egyszeri volt, míg a megvásárolt vagyontárgyak folyamatosan emésztik a pénzüket. Egy Ferrari fenntartása, vagy egy négyszintes ház rezsije gyorsan le tudja amortizálni a nyereményt, főleg, ha két kézzel szórják is mellette. Ugyanez igaz az örökségre is.
Tehát, ha a fenti feltételeket betöltöd, szerintem egy 48 milliós 600-as Mercedes megvétele is lehet bölcs döntés, annak ellenére, hogy két és fél múlva már csak 18 milliót ér. De csak ebben az esetben.
– A tanulás és a képzettség nagyon fontos, de nem minden.
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a szakterületeden a lehető legjobban képzett ember legyél, de ez nem elégséges. A világ tele van olyan kiművelt emberekkel, akik sikertelenek az életük minden területén. Hiába vagy hatalmas koponya, ha ezt nem tudod sikerre, vagy gazdagságra váltani. (Nem feltétlen csak anyagi sikerre gondolok.)
– A kockázat nem feltétlen rossz dolog.
Sokszor óvva intem az embereket, hogy körültekintően mérjék fel a kockázatokat és ha erre nem képesek, akkor inkább felejtsék el az adott befektetést. Sok cikk szól arról, hogyan lehet hatalmasat bukni azzal, hogy nem veszed figyelembe a kockázatokat, vagy csak azt gondolod, hogy tisztában vagy vele.
Azonban ebből nem következik, hogy ha valóban átlátod az összes kockázatot, akkor is kerülnöd kell azt. Ha szeretnél többet keresni, mint a bankbetét, kénytelen vagy kockáztatni. Ha pontosan tudod, mi az ára és még ez mellett is jó dolognak tűnik, a személyes beállítottságodnak is megfelel, vágjál bele nyugodtan.
– A vállakozás jó dolog, de nem csak annyi, hogy elolvasol egy okos könyvet és belecsapsz a lecsóba.
Ha szeretnél igazán sok pénzt keresni, valószínüleg vállakoznod kell. Ennek egyszerű oka van: a munkaadód (aki maga is vállalkozó) a kapitalizmus alaptétele szerint annyit fizet a munkádért, amit mindenképp szükséges. Ha ennél többet szeretnél, ki kell lépned a bizonytalanba.
Azonban nem biztos, hogy attól, hogy jó szakember vagy, attól még jó vállalkozó is leszel. Vállalkozóként sokkal inkább jó üzletembernek, jó stratégának, sőt jó HR-esnek kell lenned, mint szakembernek.
Lehetsz egy profi programozó jó fizetéssel, de ha saját lábra akarsz állni, könnyen csődbe juthatsz, mert csak jó szakember vagy, de rossz menedzser és üzletember.
Ezért én mindenkit arra buzdítok, hogy akarjon előre jutni és tegyen meg mindent a sikerért, de mielőtt beleugrik a sötétbe, előtte tájékozodjon rendesen. Ha ezt megtette és még mindig vállalkozni akar, én mindenképpen bátorítom.
– A kemény munka nem napi 12 óra téglapakolást, vagy aktatologatást jelent.
A kemény munka azt jelenti, hogy mindent, minden erőfeszítéseddel megteszel a sikerért. Ha kell képzed magad, ha kell befektetsz erőt és energiát és igen, ha kell, vállalkozó leszel és nem alkalmazott. Ha gyümölcstelen a munkád, hiába kapcsolsz nagyobb sebességbe. Üresben nyomod a gázpedált. Rosszul végzett munkát felesleges még nagyobb erőbedobással csinálni, nem ezt jelenti a kemény munka kifejezés.
– A takarékosság nem garasoskodás.
Sokan félreértik: az, hogy tervszerűen éled a pénzügyi életed, az nem azt jelenti, hogy fukar vagy és nem azt, hogy túlzásba viszed a spórolást.
Azért írok főleg a takarékosságról, mert erre van szükség. Én lennék a legboldogabb, ha arról kellene írnom, hogy most már itt az ideje, hogy költsél is a vagyonodból.
– “Ne nézd le a kisbérű embereket, azt a munkát is meg kell csinálni valakinek”
Ha arról írok, hogy ne maradj kispénzű, az nem azt jelenti, hogy nem becsülöm az ilyen embereket és nem is az a baj, ha mondjuk Tesco árufeltöltő vagy havi 80 ezerért. A baj az, ha nem akarod, hogy ez a helyzet megváltozzon. Azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy tudjál dolgozni. Ez a helyzet a változtatás azonnali igényét kellene, hogy kihozza belőled és te egyedül vagy azért a felelős, hogy megtegyél mindent, hogy ez másként legyen. Ha így akarsz maradni, nekem úgy is jó, csak ne okolj mindenki mást a sorsodért, amíg te nem tettél meg mindent a változásért.
– “Inkább arról írj, hogy lehet minimálbérből megtakarítani.”
Rossz hírem van: sehogy. Azért hívják minimálbérnek, mert csak az alapvető életfunkciók ellátására elég. Itt jön be az, amit az utolsó bekezdésben írtam.
Na, remélem sikerült egy pár kérdést világosabbá tennem.
Senki nem mondta, hogy a f…sz rosszabbik végén is lehet lenni egész életünkben. Sőt, olyan is van, hogy valaki eszméletlen sokat tanul, nagyon jó eredményeket ér el, köztársasági ösztöndíjat kap, nagy jövő előtt áll és mikor már kezdené az életet, akkor autóbalesetben meghal (igaz történet).
Viszont olyat is ismerek, hogy a srác börtönben volt fiatalkorúként (betörések, garázdaság) és bent kitanulta a lakatos szakmát, most pedig itt helyben hegesztőként dolgozik. Ergo, még a börtönben is van esélyed a kitörésre! Amúgy meg… főként az a baj, hogy sokan nem látták még az élet sötétebb oldalát és ezért nem tudják értékelni a sajátjukat.
Ezt egy dolog hátráltatja: előbb nagyon meg kell ismerni magadat, hogy mi legyen AZ, amiért tényleg mindent megteszel, és ami be fog tölteni – ez pedig általában csak némi próbálgatással lesz meg, ami kudarcokkal is jár. Sokan ekkor hiszik azt, semmi értelme, és adják fel. Nekem a felnőttkor elérése után eltartott vagy egy évtizedig.
Szívesen mesélnék személyes történeteket, mikre voltam képes, amiket sosem gondoltam volna, és mikre látom már, hogy még leszek – csak egyelőre egyik sem termel jövedelmet, csak elégedettséget, így nekem eshetsz, hogy minek, bár az egyik még lehet, hogy jövedelmet is fog. 🙂
Nem, ilyen nincsen, 100% soha sincsen.
Én 8 éves korom óta, mikor megírtam az első Commodore-os programomat, tudtam hogy programozó szeretnék lenni. Tehát én nagyon jól ismerem magamagat. Ellenben hiába programozok itthon, ha pénz nincs érte, anélkül nem lehet megélni, munkahely kellene, viszont azt is tudom nagyjából hasonló korom óta, hogy Budapest az a hely, ahol nem szeretnék semmiképpen sem élni.
Innentől kezdve jöhetnek a kényszermegoldások, hogy elvállaljam-e mondjuk egy iskolában a rendszergazdai munkát, vagy elmenjek eladónak(ehhez is van végzettségem), de legalább számítástechnikai vagy műszaki boltban, vagy akár a mekiben mosogassak, mert amit én szeretek csinálni, abban alig van munkalehetőség a régióban, ami van, ott meg sokéves szakmai tapasztalatot várnak el.
Viszont az a helyzet, ha bármely más, piacképesebb irányba elindulok, azzal már óriási kockázatot vállalok, mert nem tudhatom mennyire lehet ott elhelyezkedni, látván hogy hogyan hülyítik az embereket az informaitkával is, hogy végezd el a webfejlesztő tanfolyamot és lesz állásod, meg hasonlók, honnan tudjam, hogy ha mondjuk elvégzek valami CNC-s szakmát 1-2 év alatt, akkor utána lesz-e esélyem azzal elhelyezkedni? A hirdetések száma saját tapasztalataim alapján semmit sem mond. Most azon is gondolkodom, hogy elvégezzem a villamosmérnök szakot is, azt levelezőn, mikrovezérlők programozása szakirányon, másik koncepcióm meg kreditelismertetéssel, esetleg részképzéssel elindulva a pénzügy mesterszak elvégzése, mert az másik terület, ami érdekel, és esetleg informatikai és pénzügyi végzettséggel a banki informatikában kaphatnék állást.
Tehát én tipikusan nem olyan vagyok, aki a fizetés alapján választott volna szakmát, hanem egyértelműen érdeklődés alapján, tudom mi érdekel. Nem is érdekel az, hogy nagyon sokat keressek, csak a saját talpamon szeretnék végre megállni, nem szüleim segítségére támaszkodni, mint most.
Ha pedig már összegyűjtöttél egy kis gyakorlatot, simán mehet a távmunka, nekem van olyan kollégám aki évtizedek óta vidékről dolgozik egy-kéthetente jön csak fel Budapestre, inkább vállalja az utazást mint a költözést, szóval szerintem ez egy járható út lehet.
Illetve még egy magánvélemény a hozzászólásodhoz: Ha jól értem Neked már van egy szakirányú diplomád, én a helyedben inkább a szakmai gyakorlat/nyelvtudás/továbbképzés irányába gondolkodnék mintsem mesterképzés/másoddiplomában( az már ráér akkor ha túlnőtted a junior időszakot és még mindig érdekel a téma ). A szükséges minimumod megvan a belépéshez, innen már csak rajtad áll a dolog.
Nyelvtanulás területén még a németet lehet elkezdem(újra), mert nemrég települt ide egy informatikai szolgáltató cég, ahol akadály, hogy nem tudok elég jól németül. Angolom rendben van, nyilván nem anyanyelvi szinten beszélem, de ez egyszer sem tűnt egyelőre akadálynak.
A távmunkáknál azt érzem problémának, hogy ha ilyet meghirdetnek, akkor sok százan jelentkeznek rá, pont olyanok, akik hozzám hasonlóan nem akarnak Budapestre költözni, és hát az országból többszáz ember közül nem egyszerű a legjobbnak lenni, főleg nem kevés tapasztalattal.
Érdekes témák merültek fel a kommentek között, párhoz szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot.
Felmerült a felsőoktatás strukturális defektusa, valamint egy olyan nézet, hogy maximum ott van még minőségi, szinte garantáltan munkahelyet biztosító tudásátadás, mely képzés csak nappalin elérhető.
Hát, ez a felfogás téves. Például az említett orvosi képzés azért van csak nappalin, mert levelező formában kivitelezhetetlen. Az még semmiben nem minősíti az adott képzést, hogy csak nappalis verziója van-e. Orvosin is csak a tananyag mennyisége az, ami a magas színvonal látszatát kelti, de sem a számonkérés, sem a gyakorlati képzés mennyisége és minősége nem üti meg azt a szintet, amire rá lehetne mondani, hogy “na ez igen, ez még valami”. És abban is biztos vagyok, hogy van olyan levelezős képzés, ami van olyan értékes és használható, mint a nappali verzió; illetve hogy van olyan képzés, ami van mindkét formában, mégis nagyon is használható.
Azt sem teljesen értem, hogy egy adott régiós tapasztalatokból hogyan lehet általános érvényű következtetéseket levonni. Volt szobatársam szintén mérnökinformatikus alapszakot végzett, vidéki egyetemen. Ő sem talált a környéken számára szakmailag és anyagilag is megfelelő állást, ezért fel kellett mennie Pestre. És? Akkor már WC papír diplomája volt? Dehogy. Akkor lett volna, ha az országban szinte sehol nem tudott volna elhelyezkedni vele. Az, hogy egy szakma az országban a legkeresettebbek között van, még nem jelenti azt, hogy az országban mindenhol van rá kereslet. Speciális, nem túl valószerű esetben akár olyan is előfordulhat, hogy a teljes kereslet Budapestre koncentrálódik.
Továbbá a Tescos árufeltöltős érvelést is érdekes volt olvasni Zabalint részéről. Hát szerintem az egészet ott lehet megtorpedózni, hogy olyan helyzet a valóságban úgysem lesz, hogy minden árufeltöltő ugyanannyira hajt és képzi magát, és természetszerűleg csak egy lesz közülük igazgató.
De ha feltételezzük, hogy mégis: Akkor pedig vagy a szerencse fog dönteni, vagy a kapcsolati tőke. Előbbi kiszámíthatatlan, ezért bármilyen döntésben figyelembe venni mint érvet valami mellett teljesen értelmetlen. Utóbbi meg egy nagyon is fontos dolog, amelynek építésére törekedni kell, ugyanakkor (És itt most hangsúlyozottan nem arra gondolok, amit kis hazánkban megtestesít – hamisan – ez a kifejezés, miszerint képzetlen és alkalmatlan embereket vesznek fel pozíciókba szakemberekkel szemben, pusztán bratyiból. Hanem arra gondolok, hogy ha vesszük az említett, irreális esetet, miszerint az adott posztra összes jelentkező azonos képességű és képzettségű, akkor nyilván az lesz a győztes, aki a legtöbb szimpátiát élvezi a döntéshozó részéről.) jellegéből adódóan teljesen természetes, kiküszöbölhetetlen, és javarészt szintén a véletlenen alapuló jelenség.
És igen, a szaros WC-t mindig ki fogja pucolni valaki. Mindig kell olyan ember, aki kipucolja. És igen, azt is lehet jól is és rosszul is csinálni….csakhogy mindig lesz olyan ember, aki sokkal komolyabb feladatokra egyszerűen nem alkalmas. És sajnos különböző okokból sok pozícióban ül olyan ember, aki lényegében csak WC pucolásra, és hasonló kaliberű pozíciók betöltésére lenne alkalmas. A baj ott van, hogy sok WC pucoló többre lenne képes, mégsem tesz azért, hogy a képességeit kihasználva vigye valamire (Mert a “Kifogás kórban” szenved).
Itt kimaradt egy “magasabb” szó a pozíció elől.
Ami az árufeltöltős példát illeti, ott nem is szükséges, hogy mindenki pont egyformán törje magát, az a tiszta példa lenne. Olyanra gondolok, hogy pl. ha feldobsz egy 6 oldalú kockát, akkor az, hogy nem 1-es lesz, nagyobb eséllyel fog előfordulni, de előfordulhat, hogy mégis annyi lesz. Itt meg már helyből 3 tényező előfordult, a szorgalom, a kapcsolati tőke és a szerencse, ha X szorgalmasabb, mint Y, attól még Y ha a másik két területen jobban teljesít, lehet a nyerő.
“És sajnos különböző okokból sok pozícióban ül olyan ember, aki lényegében csak WC pucolásra, és hasonló kaliberű pozíciók betöltésére lenne alkalmas.”
“Hanem az volt, hogy a nem teszel meg semmit, akkor biztosan nem fogsz előrébb jutni. :)”
Ha szakmai oldalról közelítjük a dolgot, akkor ez a két mondat ellentmond egymásnak. Mert ha tényleg rajtunk múlik, és ebben a szakmai ismeretek bővítésének nyilván szerepének kellene lennie, ha “igazságosnak” érezzük a rendszert (tehát igazságos alatt azt értem, hogy a szakma csúcsán a szakmailag (ebben benne van tehetség és szorgalom is) legalkalmasabb van), akkor nem lehetnének fent alkalmatlanok.
Ez nem kapcsolati tőke, hanem sikeres kommunikáció vagy véletlen egybeesés miatti szimpátia. A kapcsolati tőke az az, ha eleve valakinek az ajánlásával pályázok meg egy állást, vagy az apám haverja az igazgató (vagy az én haverom az osztályvezető). Az ismerőseimet nézve 10-ből 9 állást ilyen módon töltenek be, ebből versenyszférában nagyjából 10-ből 8, közszférában 10-ből 10. És ez minden szinten így megy, amikor egyetemistaként diákmunkát vállaltam, ott mesélték, hogy rendes minimálbéres munkára mindenképpen protekció kell, még egy kenyérgyárban is, ahol 4-kor kezdenek, és amúgy nem egy kellemes munkakörnyezet.
Gratulálok, kívánok sok sikert a “szakmában” 🙂
Abban is egyet ertek, hogy az elore jutasban (foleg a karrierben) oriasi szerepe van a protekcionak. Egy ismerosom penzugyi vonalon (penzintezetnel) dolgozik es az elore jutas erdekeben kitanult a cegnel minden lehetseges tanfolyamot. Mivel ott nincs feljebb jelenleg hely, igy t akart menni egy masik penzintezethez, ahol tobb juttatast es jobb munkakorulmenyeket kapott volna.
De mit adott az elet? Felvettek oda egy volt altalanos iskolai tanitot, akinek korabban semmilyen penzugyi jartassaga nem volt. Biologiat meg meg valamit tanitott a gyerekeknek 20 evig elotte. Miert? Mert a volt tanarnak a baratja volt a Takszov egyik fejese. Na, igy mennek ezek sok helyen – sajnos.
Viszont Kiszamolo jol irja: “Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.”
Ha mar mindenki nem is erhet el sikereket, de legalabb probalja meg!
Egy vicc jut errol a temarol eszembe:
Móricka és a szülei az olimpiát nézik otthon, épp a futóverseny kezdődik. Móricka megkérdezi:
– Apa, igaz, hogy csak az első három kap díjat?
– Igen, Móricka.
– Akkor a többi miért fut?