Írd meg te is

Most, hogy kitört a vihar, amiről már régen tudtuk, hogy jönni fog, csak azt nem, hogy honnan és milyen formában fog megérkezni, sorra kapom a leveleket, amiben leírják az emberek, milyen jó, hogy felkészültek erre a viharra még akkor, amikor szépen sütött a nap.

Milyen jó a tartalék, az, hogy két egymástól független bevételi forrása van, hogy még akkor eladta a pénztemető drága autót, amíg volt rá vevő, kisebb házba költöztek és a többi.

Örömmel olvasom az ilyen leveleket, de még jobban örülnék annak, ha a többiek is olvashatnák, mert sokat lehet tanulni az ilyen esetekből.

Ezért arra kérlek, ha van kedved, írd meg te is a történetedet. Honnan hová jutottál, mikor jöttél rá, hogy nem élhetsz egyik napról a másikra, milyen nehézségeid voltak, mik voltak a sikerélményeid, amik segítettek, milyen kudarcaid voltak, mit csináltál jól és mit rosszul. Mi volt a kulcs? Költségek írása, továbbtanulás, munkahely-váltás, külföldi munka? Hogy vetted rá az élettársadat, hogy ő is ugyanígy gondolja?

írd meg a hozzászólásokban (most írhatsz egyszerre egynél több hozzászólást is). Írd úgy, hogy ne lehessen rád ismerni. (Dunántúli kisváros helyett legyen alföldi kisváros, asztalos helyett lakatos vagy ács, 34 éves helyett legyél 32 éves és a többi.)

Más: lehet, hogy csak nekem furcsa, de már kezd kicsit sok lenni a panaszkodásból. Mindenhol mindenkit meg akarnak menteni az éhenhalástól,  vállalkozók zokognak, hogy mi lesz így velük, el kell mindenkit bocsátani, emberek panaszkodnak, hogy kilátástalan a helyzetük, mert elvesztették a munkájukat.

Könyörgöm, két hete tart a karantén. 14 napja. Tényleg az egész országnak elfogyott a teljes tartaléka ennyi idő alatt? Hányan fizették be már a félmilliós-egymilliós nyaralást, arra persze csak találtak valahol egy kis pénzt.

Milyen cég az, amelyiknek ennyi tartaléka sincs? Egy vállalkozó ismerős is kétségbe van esve. Nagykereskedése van, több százmilliós éves forgalom.

Mi van akkor, ha leszállítja valakinek az árut (szolgáltatást, mindegy) és az nem fizeti ki mondjuk a nyolcmilliós számlát? Tönkremegy a cége azonnal? Ha nem, akkor ugyanennyi pénzből az öt alkalmazottját is tudja hónapokon át fizetni.

Márpedig ilyen nemfizetés minden cég életében előfordul és fel is kell rá készülnie. Most nem ki nem fizetett számlára megy el a haszon, hanem az otthonmaradó alkalmazottakra. Ennyivel kisebb lesz a profit az év végén, esetleg nem megy a családja nyaralni ebben az évben külföldre.

Miért kellene azonnal lehúzni a rolót? S ha a következő két év is sovány lesz, akkor mi van? Eljött a világvége? Van, amikor mindenki térdig gázol a profitban és van, amikor szűk évek jönnek.

Miért kell pénzesőt szórni az amerikai nép közé is, csak mert az ország kétharmadának otthon kell maradnia néhány hétig? (Mindenki kap 1.200 dollárt plusz gyerekenként 500 dollárt, ha évi 70 ezer dollár alatt keres. Nehogy éhen haljon három hét alatt.)

Nem akarok senkit bántani és az is lehet, hogy két-három hónap múlva, ha elhúzódik a karantén (bár szerintem nem fog, még néhány hét és majd mindenki kötelezően szájmaszkban jár dolgozni sok tesztelés mellett), vagy beüt a valódi gazdasági válság, aminek a vírus már nem az oka lesz, csak az elindítója, akkor jogosak lehetnek majd ezek a kétségbeesett hangok.

De jelenleg nagyon nehéz megérteni őket így 2-3 hét után.

De ez csak úgy eszembe jutott. Visszatérve a tárgyra, várjuk életed történetét, hogy mi is tanuljunk belőle.

Share

193 hozzászólás

  • Dr. D.
    kövezz meg, de 20-30 millió az nem sok pénz. Ahhoz képest, amibe kerül ezt összeszedni vagy megőrizni. Egy gyerek 18 éves koráig, kb. 15-20 millióba “kerül”. Utána csak segíted amíg és ahogy tudod, akár azon az áron is, hogy 15 éves autóval jársz a helyi strandra. Közben valószínűleg egy csomó zsét adsz a szüleidnek, mert ők még nem voltak talpraesett vállalkozók és jelenleg 85-140 ezer közt van a nyugdíjuk. Ha nem akarod elfekvőben látni őket, egy korrekt idősotthonba 5 milla a beugró + kiegészíted a nyugdíjukat, hogy a havi befizu meglegyen. Vagy fizeted az otthoni gondozást. Közben elválsz, viszi az asszony a nagy részét, ne adj isten beteg lesz valaki a családból és fizeted a dokit stb… Mire 45-50 éves leszel akkora lesz a rezsid, hogy kelleni fog az a 20 milla tartalék.
    Utána még gondoskodj a nyugdíjadról, ami kb. a mostani fizetésed 30%-a lesz…
  • Hozzászóló
    Az én történetem viszonylag egyszerű. Decemberben visszafizettük a lakáshitelt, márciusban jött a válság.
  • PeterParker
    Sziasztok!
    Summázom: Stabil állásom van, stabil bevétellel. Erösen gondolkodom, hogy a közeljövöben ingatlant vásárolok (befektetés céljából). Hitelt nem veszek fel hozzá, viszont a lakásvétel eléggé leapasztaná a tartalékaimat. A lakást késöbb értékesíteni szeretném, minél hamarabb annál jobb, de nem hajt a tatár.

    1. Szerintetek mennyire jó ötlet ez?
    2. Vannak, lesznek vevök a piacon, akik mostanság (2020 folyamán) akarnak lakást venni?
    3. Jobb most ingatlanba tenni a pénzem, vagy hagynom kéne MÁP+, részvény, likvid kombóban?
    4. Nem gondoljátok, hogy ez egy olyan válság lesz, ahol a likvid pénz fog sokat érni?
    5. Miben változna a véleményetek, ha tudnátok, hogy a lakást hivatalos árverés során akarom megvenni?

    Köszönöm a sok-sok hasznos infót, véleményt.
    Szép estét! 🙂

  • Fox (nem az IT-s)
    Edesoft
    Az év minden egyes napján 68 darab autót megvenni, behozni, lepapírozni, meghirdetni, eladni…
    Ugye te sem hiszed el, amit leírtál?
  • GABOR8
    @bicskanyitogato: amikor kis srác voltam egy Audirol álmodtam, azt gondoltam soha nem lesz nekem ilyen autóm. Amikor megtehettem vettem egyet és azért kettő mert vettem egyet az asszonynak is. 🙂
    Jobban belegondolva mióta felnőtt férfi vagyok (jelen pillanatban 39) a gyermekkorom miatt tele vagyok ilyen “traumakkal”.
    PL a mai napig minden nap megeszek egy turo rudit, mert gyermekkoromban csak pár naponta tudtam. Mekiben eszem, amikor csak tudok, mert régen fél évente egyszer tudtam elmenni. A szendvicsre a ami napig mindig csak majonézt teszek, mert csak ketchup volt otthon, mert az volt az olcsóbb… es soha semmilyen körülmények között nem eszem meg a tojásos nokedlit, ugyanis mindig az volt hó végén otthon ha nem volt pénzünk. Szal ilyenekre nem sajnálom a pénzt. 😀
    Így vissza olvasva, tiszta defekt vagyok. 😀
  • Penge
    Mint ügyeletes cinikus orákulum, ezen sem tudtam meglepődni. Csupán az zavar, hogy már megint nekem volt igazam.

    Ha most magamba (drága tanfolyam, egyetem) fektettem volna, nagy bajban lennék.

    Így viszont évekig simán tudok élni fotoszintetizálva, csak éppen nemhogy havi 100-at nem tudok félretenni, a 0 Ft bevételből 0-t. Az öregedésre meg nincs moratórium, ahogy az amortizációra sem, így az eddigi hangyafasznyi plusszok helyett ha bejön valami váratlan, hozzá kell nyúlnom a tartalékaimhoz, amit egyébként is meg fog enni az infláció és a forintromlás.

    Hol vannak most a “fektess magadba” guruk???

  • "Sola Fide"
    1/2
    36 éves, cégvezető vagyok egy vidéki megyeszékhelyen. Gyártással és szolgáltatás a cégprofil. Nyolc éve, 2012-ben kezdtem a cégemet egyedül, egy bérelt irodában. Előtte a családi vállalkozásban dolgoztam, de nem hagytak érvényesülni, így leléptem, hogy “majd én megmutatom, hogy jobban tudom”. Ez volt a kulcsa a sikeremnek, vagyis ,hogy éhes voltam a sikerre és bizonyítani akarok a mai napig. 5 mio Ft félretett pénzem volt, és az eszemet meg a kapcsolatrendszeremet használva kis munkákkal kezdtem majd egyre nagyobbakkal. Tréninegkre jártam, rengeteg könyvet olvastam, és nagy céget akartam építeni. Azért is vagyunk sikeresek, mert motivált, okos embereket vettem mindíg fel, és napi 10-12 órát dolgoztam 7 éven keresztül. Nem volt hétvégém sem, de imádom a munkám. Most ~45 kollégám van, 2019-ben 4.5 Mrd-os árbevételünk volt, és kb. 300 mio profitunk.

    1/2

  • "Sola Fide"
    2/2
    Az osztalékaimból vettem 40 mioFt-ért Állampapírt, 20 mio-ért most veszek ETF-t, és vannak ingatlanaim. Kb. 10 évre elég spórolt pénzem van, ha nem is dolgoznék semmit. A cégemben több mint 200 mio Ft van a számlán, és várom, hogy olcsón tudjak majd ingatalant és eszközöket venni pár hónap múlva. Nem hivalkodok drága autókkal, egy használt középkategóriás autóval járok, nem költök drága ruhákra, órákra, szórakozásra is csak ésszel. Egyszerű életet élek, és boldog vagyok. Nem vágyakozom mindíg többre. Írom a céljaimat napi szinten, és ütemtervem is van hozzá. Évek óta félreteszem a bevételem 10-30 %-át, és sokat fordítok önfejlesztésre. Szerintem az a legjobb befektetés. Ha akarnék, vehetnék 30-40 mio-s Porsche-t is, de ezek csak tárgyak. Ha meghalunk, akkor úgyis itthagyunk mindent. Egyre többet adok vissza az egyháznak is, és hívő is lettem. Szerintem ez is hozzájárult a sikerhez.
  • Muslica
    2008.augusztusában elindítottam egy CHF-es hitelkérelmet. Még tartott a bírálat, mikor kitölt a válság, félő volt, hogy elbukom a foglalót.Örültem, mikor kiutalták az összeget (kb. 1 hónapig), aztán megindult a hullámvasút.Minden előzetes számításomat átírta a valóság, munkák szűntek meg vagy csökkentek (kult. terület), de kiültem.Sokszor viccelődöm vele, hogy az évszázad befektetője vagyok: ahogy bevásároltam, rögtön bedőlt az ingatlanpiac. (Mondanom sem kell, tavaly novemberben kezdtem tőzsdézni.) Végül 2017-ben egy felújítás feszített ki annyira (+megint bevételek akadozása), hogy akkor bizony elővettem az excel-t, hogy szuperhangya legyek egy időre. Számolgattam, visszafogtam a kiadásaimat, s tulképpen FIRE-ben találtam magamat — már nem kerestem új munkát. Ezért egyelőre engem nem érint ez a leállás; több rizst, kölest, hajdinát vettem, ennyi. Ám szerintem ez most fájdalmasabb lesz.
  • Muslica
    A pénzosztás pedig nem feltétlenül csak azért kéne, mert a sok rohadt tücsöknek nincs 1 havi tartaléka sem (vö.: korábbi kommentek), hanem azért, mert akinek van, az sem költ (szinte mindenki írta, hogy visszafogta a költéseket ill. nem tud költeni). Nem tudjuk ugyanis, meddig kell a tartalékoknak elégnek lennie. Ugyanígy a cégek sem, melyek a munkaerőhiány és a reáliák túlértékeltsége miatt muszáj voltak akár erőn felül is fejleszteni. Ugyan a tőzsde januárban már egyértelműen jelezte, hogy bazi nagy gebasz lesz, de ez sokra nem elég, max. egy nagy levegővételre. Vajon egy cégnek meddig kéne tudni kitartania ilyen freeze állapotban cash-sel, s főleg minek? Szolidaritásból tartson munkahelyeket? Nem az államnak lenne feladata ezzel (ezért tartjuk)? Szerintem, aki ma azt mondja, hogy biztos állása van, az vagy nem látja át, mi történik a világban vagy szándékosan homokba dugja a fejét.
  • Zabalint

    20-30 millió Ft nem olyan sok pénz ha egy életutat nézünk, ezért szerintem nem jó szembeállítani a jó élettel, hiszen ha valaki több évtized alatt nem gyűjt össze ennyit egy valamivel átlag feletti bérrel(akár csak lakásra), az a minimumot nem hozta, tehát a jövőjét élte fel. Nyilván van aki túlzásba viszi, de mikor itt sokan leírták, hogy mire mennyit költenek, sokaknál kilógott a lóláb, hogy csúsztatnak, kamuznak, vagy a legnagyobb tételeket nem számítják bele.

    Aki hitelből “él jól”, szemben azzal, aki megtakarít, az 5-10 év után már rosszabbul él, azonos jövedelem esetén, pusztán a kamatos kamat miatt.

  • Nane
    Én is leírom a történetemet. 2016-ban felköltöztem Pestre, mert itt ugye kolbászból van a kerítés. (Nem igaz, csak az összes kolbász üzem itt van, ahol van fizetőképes kereslet)
    A munkahelyváltások nekem nem mentek olyan könnyen (értsd, magasabb fizuért váltani). Először alkalmazottként elfogadható fizetésem volt, de sosem voltam elégedett. Talán 2016-17-ben részt vettem az akadémián. Ott már tudtam, hogy nekem többet kell keresnem, ha előrébb szeretnék lépni. Utána 1 évre EV lettem, annak minden előnyével és hátrányával. Kipróbáltam, viszont elvesztettem a munka-magánélet egyensúlyt. (Órabéres voltam) Utána kb. fél évi keresgélés és interjúra járkálás után váltottam a mostani helyemre, immár újra alkalmazottként. Mivel fixben vagyok, sokkal koncentráltabban dolgozok, kevesebb időt, de mégis többet.

    folyt köv.

  • Nane
    Jelenleg Home Office, de én nem szeretek itthon dolgozni. Így próbálom ketté választani a munkát a magánélettől. Viszont most már több mint 2 hete itthon vagyok és kénytelen voltam beruházni egy normális irodai felszerelésre, mert ki tudja meddig lesz ez így. Soha nem éreztem szükségét, mert itthon én pihenek, nem pedig dolgozok.

    De a lényeg, szerettem volna autót cserélni és bár megtehettem volna előbb is, de kinulláztam volna magamat. Inkább vártam míg lesz mellé egy kis tartalék. Jelenleg így van kb. 6 hónapra elegendő tartalékom, ha meghúzom a nadrágszíjat, akkor 12 hónap. Sajnos én a legjobbkor “időzítettem” a vásárlással, de mivel megvolt a tartalék ezért belevágtam. megbántam? Nem, mert amúgy is megvettem volna. Amúgy nem nagy összegről van szó. 🙂

    folyt köv.

  • Nane
    Hogy érint ez az egész?
    Múlt hónapban megvettem életem első MÁP+-át. Terveztem miden hónap elején venni, hogy kamatozzon valami jelképeset a pénz, de jelenleg nem fogok. Kicsit bánt ez az egész, mert mindig félretettem a pénzt, amit tudtam, igyekeztem nem elverni mindent. De, hogy legyen teljesen likvid tőkém, nem merek most venni. Bármi miatt kellhet..
    Amint megdupláztam a tartalékaimat, újra nekiállok venni állampapírt. Évekig győzködtem magam, hogy vegyek, de most, hogy elkezdtem persze jött ez az egész..
  • Krisz
    Angliában élek programozóként (36 éves). Tavaly 2019 decemberében vettem egy lakást (életem első lakása), januárban vettem egy autót (életem első autója). Angliában a maximális összeg amit lakáshitelre felvehetsz az éves fizetésed (vagy ha ketten vesztek fel, kettötök éves fiztése) 5xöse. És ezt annyira kimaxolja mindenki, hogy nekem külön köröket kellett futnom hiteligénylésnél hogy én ennek csak 1/3-adát akarom felvenni, és nem 35 évre, hanem csak 25. Vehettem volna kertes házat, de nem vettem, lakást vettem, elég, szeretjük. Autó is kellett, és eszembe jutott a kiszámoló videó sorozat yt-on,(innen is köszi, Miklós) 1: az autó ne kerüljön többe mint 3-6 havi bevétel, 2: a vagyonnak max 1/10ede legyen autóban. Vehettem volna uj BMW-t lizingre, de nem vettem. Vettem egy 3 éves mazdát, kiváló, szeretjük. És milyen jól tettem, siman van megtakarításom 6 honapra ha elveszitenénk az allasunk
  • umate
    : sok, vagy nem sok, nézőpont kérdése, a legtöbb ember életében nem lát ennyi pénzt együtt. Amiket itt felsoroltál, az mind igaz, de úgy tűnik, hogy azzal számolsz, mintha onnantól, hogy a gyerek megszületett, csak abból kéne élni, amit eddig feélretettél. De közben is dolgozol és főleg azok, akiknek az első gyerekig sikerült 20-30 milliót összerakni, egyre többért. Meg lássuk be az se általános, hogy egy embernek, aki tegyük fel az első gyerekét nevelgeti, már nyugdíjasok a szülei, akiket támogatni kell, főleg nem elfekvőben fizetni az ellátásukat. A válásra már nem is mondok semmit. Nyilván lehet az a helyzet, hogy valakit ez rengeteg csapás egyszerre ér, de ha már eleve úgy mész neki, hogy hát majd 45 évesen úgyis elválunk, meg a szüleim 65 évesen a munkából egyből a nyomorba, ne adj isten az elfekvőbe fognak átesni, akkor ez az egész életedre rányomja a bélyegét.
  • VDA
    Egész életemben olyan típus voltam, aki nem szeret pénzzel foglalkozni, ezért inkább alacsonyan tartja az igényeit, hogy ne kelljen számolgatni a Forintokat, csak sodródni az árral :). A Kiszámoló olvasgatása sem feltétlen a spórolás terén nyitotta fel a szemem – ott viszont megerősített -, hanem az ambíciók, célok és fejlődés oldaláról volt nagyon-nagyon inspriáló élmény. Most látom a különbséget: a folyószámlámon 3 havi megélhetésem van, megtakarításban további 12 hónap. Vettünk családi házat, annak a hitelét + 4 lakástakarékot fizetek egyszerre, és tervek szerint 2 év múlva ki is fizetjük. A munkámat végezhetem homeoffice-ban, jelenleg nincs bevételkiesésém, de egy 25%-os kiesés még elbírna a rendszer pedig a feleségemnek nincs munkája. Van egy örökölt kis gazdaságom is, amit szentimentális okokból tartok fenn, ha minden becsődöl, megyek kapálni, azzal sincs semmi bajom :).
  • gizike
    Szerencsések vagyunk feleségemmel a jelenlegi helyzetben. Mindketten olyan családból jöttünk, ahol sosem volt spórolt pénz, a hónap végén időnként a kenyeret megvenni is probléma volt. Mi kicsit átastünk a ló túloldalára – vagyis ezt hittem időnként – és felhalmoztunk 5 évnyi tartalékot, USD-ben, EUR-ban Yüanban és forintban. Mindkettőnknek megmaradt a munkája, nincs is veszélyben egyenlőre. Nem vettünk fel lakáshitelt, inkább bérleményben lakunk, így a mobilitásunk megmaradt, sokan ezért is hülyének néznek. De most, hogy válság van, 5 évig tudunk élni a jelenlegi életszinvonalon, és ha mégis mozdulni kell, akkor nem köt egy városhoz egy hitellel terhelt lakás.
  • Doze
    Sziasztok!

    32 vagyok, a 2008as válságot pont érettségi után éltem meg. Beültem egyetemre, de soha nem csináltam meg mert havi 200+ órát melóztam ugyanis muteromék egy 5millas+4 millás chf hitelt vették fel, anyagilag nagyon padlóra kerültünk, eluszott hitelkártya stb. De apám, anyám, én soha nem usztunk el a hitellel, tartozással, nagy áldozat volt apám 50+os fejjel osztrák munka, így kb 5 év alatt visszadolgoztuk magunkat.. Áldozatokat követelt, már a stressz miatt is:apám egy strokon, és egy infarktuson van túl, anyám pedig úgy halt meg hogy épp kilabaltunk az anyagi problémákbol 65 évesen. Én pedig eldontottem nem halok meg szegényen. Téged és másokat is olvastam, amolyan pénzügyi fejtagítókent. Kaptam egy szemléletet ami alapján döntök. 7 m megtakarításom+1 m nyugdíj megtakaritas+27 m (kb ingatlan ár) tehermentes ingatlan. +Van 2 csotrogany Suzuki, de a biztonság megfizethetetlen.

  • Finarfin

    Szerintem a MÁP+ eléggé likvid. Pár napra nem éri meg betenni rá pénzt a 0,25%-os visszaváltási költség miatt, de ezt leszámítva könnyen hozzáférhető.
  • veres

    1/2

    Az első kommentedből kiderül, miért ciklikus a gazdaság, és miért nem tud sok ember a fogyasztás mint örömforrás ciklusból kilépni. Ami nem baj, hiszen pörgetik a gazdaságot.
    De próbáld meg megérteni, a “sikersztori” nem csak a halmozást jelenti. Bejártam a világot, az összes kontinenst Antarktiszt leszámítva, 40+ országot, nagyrészt céges okokból. Az utazás túlhypolt, mindenhol ugyanaz van, csak máshogy néz ki. Autó: Sose volt 10 évesnél fiatalabb autóm, egyszer béreltem egy napra egy (akkori csúcs) M5-ös BMW-t németben. Egy óra után meguntam. A lakásom: maratont azért nem futok benne, amikor porszívózok, túl nagy 🙂 Miért nem fizetek takarítót? mert jól esik a fizikai munka az egész napi ülés után. A nagy lakás értelmetlen, túlhypolt, csak a gond van vele. Megtakarításom évekig elég lenne, hitelem sose volt. A munkámat imádom, sokszor ingyen is dolgoznék (alkalmazott,IT)

  • veres
    2/2

    De azt az örömöt, amit az ad, hogy biztonságban élek, senkitől se zavartatva, illetve bármikor kimehetek az erdőbe, a természetbe feltöltődni, semmilyen tárgy nem adja vissza.
    Ez sikertörténetnek hangzik? Lehet, hogy neked nem, de én elégedett vagyok.

  • Bojler Eladó
    Bevételeink két harmadát félre rakjuk. Feleségem fizetését teljesen félre rakjuk, ehez a számlához bankkártya sincs. Az én fizetésemből megy az albi a rezsi és az LTP valamint havi 2×62500 EP pénztárba valamint a szabadidő. Szép kártyával nem nagyon megyünk étterembe hanem Pesten a corvin plázában lévő primában vásárlunk vele és általába magunkra főzünk. Mivel frissházasként sok tőkénk nincs de bevételünk durván 7-800 e huf ezért az EP pénztárat választottuk mint befektetési formát hiszen tudtommal nincsen semmi se a piacon ami 750-e hufot szemrebbenés nélkül 150 e forintal megfialtatna évente ( jó a bank levesz kb 40 huf kezelési költséget de még mindig nagyobb mint 13% a hozam évente. és gyerek születéskor abszolut valid célokra amúgy is felhasználjuk a kártya előnyeit. Majd persze ha gyűlnek a ” felesleges milliók” akkor azok mennek be állampapirba hogy majd lakás legyen belőle
  • umate
    @veres: az a baj, hogy te is a végletben gondolkodsz, mint ahogy azok is, akire az első hozzászólásom vonatkozott. Egyrészt sehol nem tanácsoltam azt, hogy amit keresünk azt mind egy szálig el kell költeni, ez szerintem is butaság. De azok, akikhez a kommentem szólt, nyilván nem volt egyértelmű, nem tag-eltem be az érintetteket, kivétel nélkül azt írták, hogy nem járnak külföldre nyaralni, viéágot látni, bőven 10+ éves autójuk van és nincs saját ingatlanuk, vagy csak egy kis lyuk, bár bőven lenne lehetőségük nagyobbat venni. Ez a másik véglet, bár igaz, hogy itt valamekkora kiadás van, de igen jelentős a tartalékolás. Az, ha valaki 10+ millión, esetleg ennek többszörösén ül, az szerintem bőven-bőven túl van az ésszerű tartalék képzésen.
  • umate
    @veres: Nem mondom, hogy palotát kell venni, de mondjuk 50 m2-en 1-2 gyereket nevelni több kompromisszummal jár, mint amennyi előnnyel pénzügyileg. Nem kell egy csúcs m-es BMX, de egy 15+ éves autó fentartása szintén költségesebb, mint egy újé, ha tényleg használod is és sokkal kockázatosabb, hogy elromlik, ami szintén igencsak kényelmetlen, ha napi szinten használod.
    Jó természet közelében élni, de pont, akik kis lakásokban élnek, azok vannak messze tőle, egy családi házban (mondjuk ~100 m2 körül, ahole gy család kényelmesen tud élni) sokkal közelebb lehet lenni hozzá.
    És sorolhatnám még napestig. Így remélem kicsit érthetőbb mire gondolok. Persze, hogy 10 éve én is azt gondoltam, hogy azzal a 10 éves kis 206-os Peugeot-al, majd leélem az életem, meg elég az 50 m2-es panel, hisz közel van a meló, a bolt, a mozi, a bármi. Közben eltelt 10 év…
  • Gábor
    Megyeszékhely, diplomázás után vagyok 1 évvel ( Bsc+Msc mérnöki), egyetem végéig a család anyagi helyzete messze átlag alatti volt, hitelek nélkül, de szülők végzettség nélküli munkában.
    Egy éve dolgozom Ausztriában kiköcsönzött mérnökként, munkásszállón lakok, írom a kültségeimet fillérre pontosan, nem nyaralok, 20 éves dízel Passatot vettem az utazásra ( így is havi 50.000Ft az ausztriai biztosítása), tankönyveket olvasok szabadidőmben, havi 100.000Ft-ot adok szülőknek haza, hétvégente otthon barkácsolok rekreációs céllal és ehhez költök minőségi szerszámokra főleg. Ételt szinte semmit sem pazarolok el.
    13 hónap alatt 3M forint megtakarításom van, áramellátási szektor miatt a pozícióm is biztos, de tervezem, hogy visszamegyek PhD-re, a félretett pénzemből az egész család 1 évig is kibírja ha semmi bevételünk nem lenne, nem beszélve a nagy kertből adódó részleges önellátásról
  • tay
    Közeledek az ötvenhez. Alapvetően hangya beállítottságú vagyok, de a volt férjem sajnos nem ilyen volt, és nem is fogadta el ezt a fajta gondolkodást soha. Egy ideig elnyomta magában a nagyravágyást, azonban ez idővel felszínre jött nála. Mindenképp kell a társ egyetértése ebben, különben nem fog működni a dolog, bár mennyit is beszél az ember róla, illetve hiába igazolja az élet a takarékos életforma előnyeit. Szomorúan olvasom, hogy másnál egyetértésben mennek ezek a dolgok, de nekem nem sikerült ezt megvalósítani.
  • Lolle

    SFJ ? 🙂
  • Z a hangya
    Korábban nem voltam különösebben spórolós, pedig olyan családból származom, ahol ez egy fontos dolog volt. De nekem igazán a Kiszámoló Akadémia után kezdett derengeni, hogy mi is a pénzügyek lényege. A SZEMÉLYES PÉNZÜGYEK lényege! Két közgazdász diplomám van, de sehol nem tanultam meg azt a szemlélelet, ami a saját pénzügyeim fegyelmezett kézben tartásához kell. Azt gondolom, valahol erre is meg kell érni… Ez az én történetem esszenciája is. Folyamatosan képzés volt a kulcsa azt gondolom: 2014-ben Kiszámoló Akadémia/2016-ban elmentem újra:) /, itt elsajátítottam a személyes pénzügyek és befektetések alapjait. Azóta pedig megannyi könyv és oktatóanyag után elmondhatom, hogy folyamatosan kordában tartom a kiadásaimat(írom őket app-al), elemzem is időszakosan őket, a befektetéseimet pedig magam kezelem. A vésztartalékunk elég 6 hónapra, a befektetéseink pedig kb 7 évre.Albérletben lakunk.
  • Mentál
    2012 óta olvasom Kiszámolót, ezúton is köszi anno a Fortress cikket, ami potenciálisan nagy veszteségtől mentett meg. 2015-ben az akadémiát is megcsináltam, és ezek együtt azt eredményezték, hogy megtöbbszöröztem a bevételeimet. Az utóbbi években a kiadások is nőttek házasodás és gyerekvállalás miatt, de ezzel együtt is visszafizettem a diákhitelemet, és megtakarítunk rendszeresen. Jóáras albérletben lakunk, mert 50% önrész alatt nem vágunk bele ingatlanba. Három fundamenta, egy kis unitlinked (a Kiszámoló előtti időkből), minden más állampapírba. Most minden bevételünk kiesik (rendezvényszervezés, felnőttképzés), de a kiadásokat is csökkentjük. Csak magunk főzött kaja, lehetőleg semmi “csipszadós”, rendszeres mozgás, és új bevételi források keresése. 10-12 havi likvid tartalék van, abban reménykedünk, hogy júliusra beindul a gazdaság, és nem vág nagyon húsba a karantén. Köszi és hajrá!!
  • Tomek

    Dehogy 13% évente! Csak az első évben. Második évben már az egész bentlévő pénzedre kapod a 150 ezret, így máris 10 százalék alá csúszik, 3. évben 6 százalék alá, és így tovább.

  • husleves
    Keleti megyeszkhelyen elunk, bevetelun nagyjabol 600e Ft fele-fele aranyban. Sajat haz, hitelunk nincs, tavaly vettunk egy 14 eves autot, 1,4m Ft-ert. Koltottunk ra 400 ezret, hogy teljesen rendben legyen. Ez volt legnagyobb kiadasunk 1 ev alatt. Itthon minden szervizelve van, futesi szezon elott a rendszer atnezve, stb.
    Evszaktol fuggo atlagos kiadasunk: 95-115e Ft/ho. Sajat magunkra nagyjabol a fizetesunk 15%-at koltjuk el. Mindig figyeljuk a legjobb akciokat (ruha, muszaki, utazas) es csak akkor koltunk teljes aron valamire, ha nagy szuksegunk van ra.
    O onkormanyzatnal eü. projekten, en informatikaval foglalkozom. Neki tegnap szoltak, hogy meghosszabbitjak a projektet, en pedig nem kapom meg az idei emelest (13%), csak nyartol. Nem gondoljuk, hogy veszes a helyzet, mig a 30as barati korben hasonlo keresettel/helyzettel fejfajas van. Nulla megtakaritas, mert kell az uj telefon, stb.
  • Zabalint

    Nem gondolom, hogy abból kiindulva, hogy hány országban jártál céges ügyben, univerzálisan kijelenthetnéd, hogy nem érdemes utazni. Teljesen más, amikor valaki elrepül egy másik nagyvárosba, meg ha tüzetesebben végigjár egy-egy területet a saját szempontjai szerint, legyen az városi környezet, kultúra, természet, stb., stb., kinek mi.


    Az a baj, hogy amiket írsz, az nem a 10-20 milliós megtakarításon múlik, különösen nem az itteni kommentelők jövedelmi szintjén nézve. 20 év életszínvonalát nézve azoknál, akik jól keresnek nem olyan nagy az a különbség.
    Mi egyébként épp a természet miatt nem akarunk családi házba költözni, mert azzal sokkal többet kell foglalkozni, így kevesebb idő jutna erdőbe járni.

  • Gaben
    Gumicsizmás parasztgyerek vagyok, egyszerű, szorgalmas, takarékos szülőkkel. “Alkalmazotti típus” vagyok, olyan területen dolgoztam, ahol hétvégén is lehetett +munkát vállalni.1990.-ben 20 évesen 10.900.Ft volt a fizetésem, 9.900 Ft-volt a lakásépítési hitelem, változó kamattal. Szüleim nem hagytak éhen halni. 10 év helyett 1995.-ben végtörlesztettem. Akkor ezt a szót még nem ismertem, csak azért güriztem, hogy legyen egy szép saját családi házam. 1996.-óta vezetem a kiadás- bevételemet, azóta “költs kevesebbet, mint a mennyit keresel” elveket követem, gyermekeimet is erre nevelem. A Kiszámolóblog olvasása óta már nem kockás füzet van, hanem 1- 3 – 5 éves pénzügyi tervet készítek minden év jan 2.-án. Feleségem pedagógus, gyermekeim útjukat járják. Ha ma mindketten elveszítenénk “állásunkat” 17 évig tudnánk fenntartani magunkat, nem zsíroskenyéren élve…Szép az élet, sportoljatok is..
  • raverguy
    Colbert, Fox (nem az IT-s):

    4 okom van rá, hogy miért vagyok továbbra is buy&holdban
    – Nem kell vele idő töltenem, te figyelted a helyzetet ezzel is időd ment el, azzal is, hogy eladtad a részvényeket és majd azzal is el fog menni mikor újraveszed őket, főleg ha majd egyenként elemzed, hogy megéri-e ezt vagy azt újravenni
    – A részvények eladása és újravevése költséggel jár
    – Minden részvényem osztalékfizető, nyilván most biztos lesz olyan, ami megvágja az osztalékát ezek közül, de a jelenleg bejelentett osztalékok és az újravevésig levők is elvesznének, ha eladtam volna
    – Nem tudhatod mikor indul meg a piac és milyen mértékben. Bejelentik, hogy kész a vakcina vagy lesz gyógyszer és lehet akkorát ugrik a piac, amire nem tudsz reagálni.

  • Zelle
    A szüleim felelőtlensége miatt borzasztóan szegény gyerekkorom volt, hideg ház, minőségi éhezés, szakadt cipő, sok megalázás – egy életre belém ivódott, hogy első a spórolás. Még ma is bennem van, nehogy viszajussak oda, ahonnan indultam.

    Persze, mire leérettségiztem, beütött a válság, az is durva volt, úgyhogy végül külföldre mentünk a párommal (itt szerencsések voltunk, hogy jött egy lehetőség). Több munkahelyünk volt évekig, szinte minden pénzt félretettünk, spóroltunk, ahol tudtunk.

    Már itthon vagyunk, majdnem harmincévesen, van egy hitelmentes új házunk, jöhet a családalapítás. Megtakarítás kevés, mert minden elment a házra, de legalább nem fáj a fejünk, honnan kerítsünk elő havi 80 ezret a lakhatásunkra.

    A munkahelyünk egyelőre nincs veszélyben, úgyhogy most kezdjük elölről a takarékképzést. Amúgy hogy jött ez össze? Mint elvileg másoknak: nem flancoltunk felesleges cuccokkal.

  • Hangyalány
    Elvált nőként úgy 5 éve egyedül nevelem a két nagy gyerekemet,segítség nélkül. A válás után pénzem nem maradt, csak a havi fizetésem, azon is -90.000 Ft A hitel. Kis összeggel takarékoskodni kezdtem. Amit csak tudtam félretettem, nem éltem nagylábon, terveztem. A blogra is a spórolás témakör kapcsán bukkantam.
    A kiszámoló nálam napi szinten megy, hálával tartozom Miklósnak: közérthetően megfogalmazza a lényeget, irányt mutat.A takarékoskodás terén látom, h még a képzett embereknek is van mit tanulni: nem egy kollégám nézett nagyot, amikor elmondtam, h a fizetés után automatikusan átutaltatok a bankkal a megtakarítási számlára X (növekvő) összeget, a maradékból élek. Ezen felül nyugdíjpénztár, NYESZ számla, egészségbiztosítás.
    Úgy egy évre elég megtakarításom, stabil munkám van, hitel semmi, egyelőre nem izgulok. Szeretnék megfelelő anyagi hátteret a nyugdíjra, remélem sikerül.
  • Miauczyk
    A 2008-as válságban biztonságban voltam, angol minimálbéres munkahely, ez volt az első igazi független életem (30-hoz közel), aztán szüleim halála, szokásos duplára nőtt frankhitel mint örökség, akkor kaptam észbe a jövő kapcsán. Leraktam a CPE-t és angoltanár akartam lenni, kiszakadni ebből az országból valami barátságosabb helyre, de aztán a jövendőbelimmel is itt találkoztam (bár ő is magyar). Próbálkoztam pü. befektetésekkel, de rá kellett jönnöm, hogy csak a spóroláshoz értek, a gyarapításhoz nem. A munkahely zsákutca lett kiszervezés után is, előrelépés reálisan nulla, mert sajnos minimálbércsapdában vagyok (azt folyton emelik és hiába képeztem magam, utolér). Viszont simán fizetjük a törlesztőt, ugyanannyiba kerül, mint előtte egy bérelt patkánylyukra pocsékolni. Csak röhögök mindenkin, hogy semmiből jött külföldiként mágnásnak számítok a hónapról-hónapra élő kollégák között.
  • Andrea
    2eve kezdtem el olvasni Milkos cikkjeit, ekkorra mar egy eve elkezdtem penzt felre rakni, de mindig azon gondolkoztam, hogy mire tudnam elkolteni, mert az, hogy csak a vesztartalakra felrerakni, arrol meg sohasem hallottam, sot nemis ertettem, hogy mi ertelme van. Felrerakni, majd azt soha nem elkolteni? Meg kellett neznem parszor Miklos oktatoanyagat, mire leesett.
    2 evnyi tartalekom van, igy most orulok is a szunetnek, elkezdtem kepezni magam, epp egy online kurzust csinalok, kozben szemelyisegfejlodes, hogy minnel jobban tudjak kijonni ebbol a valsagbol.
    Koszonom Miklos, mindent amit ertunk teszel, rengeteg embernek segitesz a tudasoddal. Nelkuled most en is sirnek, hogy elvesztettem a munkamat.
    Orok hala 🙂
  • P.E.
    Férjemmel régen minden pénzt elköltöttünk, azt is, ami nem volt. Az előző válság alatt elveszítettem a munkámat, a végkielégítés az adósságra volt elég, így nulláról indult 5 havi munkanélküliségem, termeltük a mínuszt rendesen…

    Soha többé nem akartam ilyen helyzetbe kerülni. Végül harmadakkora fizetéssel találtam újat, mégis azonnal elkezdtünk félretenni. Először csak keveset, mára a fizetésünk közel felét. Elkezdtünk szabadulni a tartozásoktól, kamat alapján csökkenő sorrendben fizettük vissza őket. Hitelkártya, személyi kölcsön, fűtéskorszerűsítési hitel. Új munkát is kerestünk mindketten. A lakáshitelt átvittük másik bankhoz, jóval kedvezőbb lett. Azóta négyszer előtörlesztettük, idén végtörlesztjük azt is.

    A járvány indulásával azonnal beigazolódott, hogy jó döntéseket hoztunk. Vicc, hogy nem is kellett lemondanunk semmiről az elmúlt években, csak racionalizálni a költéseinket.

  • ingatlan kerdes
    Eppen most terveztunk ingatlant venni. Meg akkor neztuk ki es foglaloztuk be, mikor meg az olasz jarvany a kezdeten volt (februar vege).
    Igaz, volt nemi ketsegem az egesz vasarlassal kapcsolatban vegulis aldasom adtam ra. Az Onerot hamarosan kell kifizetni, igy az utolso pillanatban feltennem a kerdest: Ti tovabb mennetek, vagy hagynatok a fenebe azt a 10%-ot?
    Par info:
    -Felesegem es en is dolgozunk, van -akar jelentosnek is mondhato- megtakaritasunk (mondjuk 1.5ev legalabb)
    -a hitel ~130e/ho nagysagban van.
    -A regi lakast ugyterveztuk, hogy kesobb eladjuk es gyorsan vegtorlsztunk, de ez most nem opcio, max a kiadas, ami most kitudja mennyire tud mukodni.
    A fo kerdes, erdemes most a magas ingalan arak de olcso hitelek mellett tovabb menni, vagy “hagyni kell leegni a picsaba” azt a 10%-ot es kivarni a ~30/40% ingatlanar esest? Igaz ekkor kevesebb de rosszabb hitelt kell felvenni.
    Koszi!
  • Családfő
    ingatlan kerdes,

    Inkább magatoknak tegyetek fel kérdéseket. Pl.
    – ha most bukom a 10% foglalót, az hogyan érint anyagilag? (mekkora az összeg, mi marad nélküle stb.)
    – arra számitok, hogy 30-40%-ot esnek az ingatlanarak? (2008 után sem estek közel sem ekkorát)
    – vajon mennyit eshet ott, ahol venni akarok ingatlant?
    – vajon találok-e legalább olyan jó ingatlant, ha befagy a piac, mint ez? (2008 után a kínálat is kevés volt, csak az adott el, aki rá volt szorulva, igazán jó ingatlanból relatíve kevés volt, ki kellett fogni)
    – mikor lesz szukseg az uj ingatlanra? addig vajon esnek-e az árak?
    Stb. Stb….

    Más: ismeretlen kommentelőktől véleményt rizikós kérni, a kibicnek semmi sem drága. Akkor miért nem inkább családból vagy barátoktól kérsz véleményt, azon belül is, akiknek bízol az értékítéletében? A végső döntés meg a tiétek lesz úgyis.

  • Whynot
    Honnan:
    Első 40 évemben a környezetemben nem láttam semmilyen felelősségvállalást; így anyagit sem; soha eszem ágában sem volt kiszámolni h mi a helyzet.
    Volt h autót tartottam fenn (mert az egy nőnek kell 😀 ), de annyi pénzem sem volt hogy ablakmosó folyadékot vegyek bele, de körmöshöz pl mindig jártam, meg persze a cigi… + borravalók, nagyvonalúskodás, káosz; a jövőmbe belegondolni sem mertem.
    Hová:
    Blogod segítségével: Kb 5 éve eladtam az autóm es feleakkora önkormányzati lakásra cseréltem (vidéki nagyváros).
    Felszabadító érzés volt, hogy be tudtam fizetni a számláimat. Aztán egy év alatt félretettem 6 havi megelhetésnyi $t.
    Azóta is anyagilag tudatosan élek, excelezek, priorizálok; a pazarlás elkerülése és a minimalizmus elvi kérdés,
    nem igazán megingatható. 🙂
    Kudarc:
    A párom (2 éve vagyunk együtt, én most 44 vagyok) nem gondolkozik “okosan”, és hajlamos inkább a mának élni