Minden évben februárjától megszaporodnak a levelek, ahol pénzügyeket tanuló egyetemisták segítséget kérnek szakdolgozathoz, sőt sokszor felkérnek külső konzulensnek.
Ez nagyon kedves dolog, de szerintem velem nagyon rosszul járnátok, mint konzulenssel.
Az én szakdolgozatomat első körben visszadobták, mert nem volt eléggé szakszöveg.
Utána minden idegen szót beleírtam, amit csak lehetett, sőt még a kapát is humán erő által üzemeltetett kétkezes mezőgazdasági gyomritkító kéziszerszámnak hívtam, olyan nyakatekert mondatokat kanyarintottam bele, hogy magam is alig értettem, mégis az volt a bírálat legnagyobb kifogása, hogy "túl bulváros a fogalmazási mód".
Sajnos Magyarországon attól tudományos egy munka, ha érthetetlen és komplikált a szövegezése és mivel kilóra megy (a publikálási kényszer ugye), minél több oldalra kell széthúzni a mondanivalót.
Ezért sem olvasok magyar tudományos munkákat. A mindenféle "Szemlé"-kben nagyon jó témafelvetések vannak, de mivel meg kell lennie a karakterszámnak, ezért az, ami két oldalon izgalmas cikk lenne, húsz oldalon már unalmas olvasmány, a túl "szakmai" fogalmazás miatt pedig gyakran nehezen olvasható. (Legalábbis szerintem, de senkit nem akarnék megbántani.)
A hajam hullott a sok beadandótól is az egyetemen. Szinte minden hétre valami agymenés, minimum 15 oldalon keresztül. Tökéletesen megtanították, hogyan kell a semmiről 15-20 oldalon ontani a szavakat, hogy az tudományosnak tűnjön.
(Az egyik ismerősöm Belgiumban járt egyetemre. Na ott pont fordítva kellett csinálni: egy 20 oldalas tanulmányt kellett úgy összefoglalni két oldalon, hogy minden benne legyen és még a te véleményed is beleférjen. Ez sokkal nehezebb és százszor annyi értelme van, mint a sok 20 oldalas beadandóknak.)
Na mindegy, vissza a szakdolgozatokhoz.
Szóval ha jót akarsz magadnak (és nekem 🙂 ), ne engem akarj konzulensnek.
Azt is rendszeresen kéritek, adjak tippeket a szakdolgozathoz.
Amint látod a fentiekből, nem én vagyok a szakdolgozatok szakértője.
Amit mégis csinálnék a helyedben:
- Válassz egyszerű, sok irodalommal rendelkező témát. Ne tolj ki magaddal, hogy vért kelljen izzadnod, csak mert valami nagy és új felfedezést akarsz megkomponálni a szakdolgozatodban. Én pont ezért választottam a 2007-es subprime válságot, mert volt róla bőségesen anyag.
- Ne fektess túl sok munkát a szakdolgozatba. Keress pár kiváló szakirodalmat és annak mentén írd meg a szakdolgozatot, ne aprózd szét magad. Én elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem rengeteg cikket, tanulmányt olvasni, hogy mindenből kivegyek egy kicsit. Na, ezzel el is toltam a rendelkezésemre álló idő nagyját, alig-alig tudtam befejezni. Ahelyett, hogy kerestem volna 4-5 szakirodalmat és megírtam volna azok alapján, maximum ha marad idő, kicsit kiszínezem más cikkekkel.
- Bár azt mondják, hogy a saját gondolataidra és hatalmas tudományos megállapításaidra kíváncsiak, el ne hidd. Ha komolyan veszed, kegyetlenül kitolsz magaddal. Még a teológián az egyik csoporttársam az apokalipszis négy lovasának általa gondolt újszerű magyarázatáról írt értekezést, persze hogy visszadobták az egészet. Ahelyett, hogy írt volna "Üllő és Vecsés egyháztörténete a XIX.században"-ról, vagy valami hasonló üres témáról, amibe nem lehet belekötni, ha kilóra megvan, elfogadták volna csont nélkül.
Ez egy kötelező elvárás, szerintem minél egyszerűbben és fájdalommentesebben tudd magad mögött. A kutyát nem fogja soha érdekelni, miről írtál szakdolgozatot.
- Soha ne vitatkozz a konzulenseddel, ami szerinte úgy van, azt írd bele a szakdolgozatba és kész. Az enyém is mondott olyanokat, ami szerintem nem volt igaz, ki is hagytam az első verzióból. Na, miután visszadobták, gyorsan beleírtam a második verzióba az összes véleményét. 🙂
Röviden ennyit tudnék segíteni. Sok sikert mindenkinek a szakdolgozathoz és az államvizsgához.
Na, ezért rossz a magyar felsőoktatás ugyanúgy, mint a középiskolai oktatás. Mert csak a magolásról szól és semmi hasznavehető tudást nem ad. Mikor tud például egy közgázról frissen kikerült egyetemista bármit csinálni egy cégnél, aminek van eleje meg vége, be van tartva vagy tartatva egy határidő. Még egy ilyen egyszerű dolgot sem tanítanak az egyetemen. Elméleti közgazdaságtant lehet, hogy tud, de ezt a gyakorlatban semmire nem tudja alkalmazni.
Ne is mondd, ahogy a jogaszok/kozgazdaszok sportot uznek a laikusnak erthetetlen megfogalmazasbol, az verlazito.
Kivancsi vagyok mit szolnanak egy szakacskonyvhoz ahol azt irnak neki, hogy "Vegezzen termikus kemenyitofeltarast, majd emulgealja natrium-klorid alapu elektrolitban mig homogen elegyet nem kap." ahelyett hogy "rantson be sos vizet"
Minden egyes tanáccsal egyetértek! Én is ezeket a tippeket adom mindenkinek - ha már én a saját hibámból tanultam, más hadd tanuljon az enyémből.
Sose felejtem el, amikor beszélgettem egy más egyetemen tanuló munkatársammal, és a szakdoga került szóba.
- Neked mi a témája?
- "Elosztott DHT hálózaton több kulcsszavas keresési algoritmus megvalósítása Java nyelven". És te?
- Hm... Nekem "A kávéházak és a nők"... Csak azért nem simán "A kávéházak", mert az túl nagy téma lenne...
Azóta se tudom, ki járt jobban. De inkább írtam volna én is a kávéházakról akkoriban. A nőkről már nem is beszélve. Kevésbé specifikusnak éreztem.
@tibor : nem tudom saját kreálmány-e de jó volt nagyon 😀
Sajnos ezt én is éreztem az egyetemen. Bár volt sok jó csapatmunka, prezentáció, amik tényleg hasznos ismeretekkel gazdagítottak, ugyanakkor rengeteget viccelődtünk / bosszankodtunk azon minden beadandóírásnál, hogy "megint bullshitgenerator on, aztán toljuk" 🙁
Gyakorlott szakdoga íróként (most készül a negyedik...) minden szavaddal egyetértek. A mai rendszerben tényleg ezt kell csinálni!
És ha valaki még olvasna a témához, este hét után 😉 , ezt ajánlom:
Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
Nekem az infós szakdogám egy konkrét szoftver fejlesztéséről szólt, igaz meglehetősen gagyi volt az egész, de 3-ast inkább a laza nyelvezet és a nem tudományos tartalom és forma miatt kaptam. Ugyanakkor szerintem ilyennek kéne lennie egy alapszakos szakdolgozatnak, egy fajta mester munkának, nem tudományosnak, még ha amúgy a "mestermunka" maga olyan volt, amit ma nem adnék ki a kezemből, de ez természetes.
A pénzügyes szakdogám mögött vállalatelemzés volt. Nem volt benne semmi, a módszert egy tárgyból megtanultuk, onnantól kezdve droid munja volt, ráadásul attól függően, mit hogyan becsültem, olyan eredményeket hozhattam ki, amilyeneket akartam, még ha próbáltam is tárgyilagos lenni. A munka értéke gyakorlatilag 0 volt, viszont formailag, nyelvezetben, szabályok betartásában olyan volt, mint egy tudományos munka. Így 5-öst kaptam rá. Pedig közöm nincs a témához, nem is vagyok közgazdász
Publikáltam IF-es journal-ba. Háromszor kellett újraírni a cikket, mire a 4 bíráló és a szerkesztő is elfogadta, a leadástól a megjelenésig 1,5 év telt el.
Igen, érdemes max. 4-5 tényleges forrásra csökkenteni a felhasznált irodalmat azzal a kis trükkel, hogy ha az irodalom hivatkozik valamire, akkor azt bevesszük a munkánkba, mint irodalmi hivatkozás. Így lehet növelni az irodalomjegyzéket...
Bírálóként sose szerettem, ha az általam írt szövegek szóról szóra bekerültek forrásmegjelölés nélkül egy szakdolgozatba.
Konzulensnek lenni hálátlan és időrabló feladat, ezt a diákoknak is érdemes észben tartani. Minimális kreativitás elvárt, ne a konzulens rágjon mindent a diák szájába, a munka világában az önálló munka nagyon fontos és szerintem ez hiányzik a diákokból a leginkább.
Akkor mar egy orokzold klasszikus:
web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm
Egyszer az egyik évfolyam dolgozatomat úgy készítettem el fél nap alatt, hogy egy újság online felületén megjelent, jó hosszú tanulmány minden egyes mondatát átírtam, egy csomó terminus technicust beleírtam még ráadásként, és úgy adtam be. Ügyes lehettem, mert a tanár leellenőrizte a goggle-lal, hogy nincs-e egyezés (==nem volt), majd az értékelésben külön kiemelést kapott a dolgozat „láthatóan eredeti nyelvezete és látásmódja”. Ötös kaptam rá, de életemben nem szégyelltem magam egy jegy után ennyire.
Amúgy olvastam nem egy tudományos publikációt gazdasági és informatikai témában (egy-két egészségügyi témájút is), külföldieket angol nyelven, és 95%-ban ugyanaz látszik, mint a szakdogáknál. Csak azért publikáltak, hogy legyen valami, egyébként szakmailag 0 ami mögötte van. Egy példa, olvastam egy publikációt adatbányászat témában, ahol az eredmények alapján egy totál kezdő ujjgyakorlatainak felel meg, amit csináltak, ráadásul ez nagyon jól mérhető, mert ugyanazt az adatbázist felhasználva előttük már rengetegen publikáltak, sokkal jobb eredményekkel. Mellesleg még az én beadandóm is jobb volt, pedig nem vagyok jártas a témában.
Én is pont úgy szo.patom magam, hogy nagy igazságot keresek, vagy megpróbálok közel jutni hozzá... 😀
Amúgy el lehet kérni azt a szakdogát? Én is ezt, vagy legalábbis közeli a témát írok... 🙂 Természetesen csak forrásmegjelöléssel hasznosítanám, ha egyáltalán, de leginkább a felhasznált források érdekelnek. 🙂
Jártam egy èvet Belgiumban egyetemre. Az egyik órán volt ugyan beadandó valamint prezentációt is kellett tartani, de az egèsz fèlèv arról szólt, hogy a szeminárium tèmájából írjunk egy jó Wikipèdia szócikket. Èn ott külföldikènt vèrt izzadtam, de kiváló elgondolás volt.
Itthon sajnos rèszt vettem tanárkèpzèsben is. A semmiről írni 5 oldalt ott tökèlyre lehet fejleszteni. Így születtek olyan kifejezèsek, hogy a terem padokkal való berendezèse 🙂
A szakdoga nálam is csak bullshit generálás volt. Programozóként csináltam egy egyszerű szoftvert, az egész nem volt 1000 sornál több, komplett értelmes dokumentációt telepítéssel, hardver bemutatással együtt írtam róla kb 5 oldalt. Na ebből kellett 40-60 oldalt varázsolni. És akkor itt jöhettek a Neumann elvek, IT fejlődése az 1980-as évektől, stb. bullshit.
Egy jó trükk, ami nekem bevált: Fogj egy wikipedia cikket, ami kapcsolódik a témához, lehetőleg angolul. Egy az egyben fordítsd bele a dolgozatodba. A fordításod úgysem lesz szó szerint az, mint a magyar megfelelője, az életben nem fogja senki kiszűrni.
Ja és mégegy tanács. Ne stresszeld túl. Én a bekötés előtti verzióba beleírtam, valahova a 25. oldal közepére, hogy "Aki idáig eljut az olvasással, jelentkezhet nálam egy láda sörért." Senki nem jelentkezett 😀 (a bekötött verzióban sajnos nem mertem bennehagyni, már bánom...)
Ahol van erre lehetőség, ott érdemes olyan konzulenst választani, aki esetleg később benne van a vizsgabizottségban, vagy nagy tekintélye van a többi tanár között, mert akkor kevésbé fogják lehúzni az ember munkáját. Külön előny, ha az illető ért is a kiválasztott témához és így tud tanácsokat is adni a dolgozathoz, nálunk ez sajnos sok esetben nem így alakult. 🙂
Mélységesen nem értek egyet! Azért van az, hogy nem lesz tudományos a szakdolgozatotok, mert egyszerűen nem tudományos témából írtok! Semmi plusz dolgot nem visztek bele, vagy ha igen is akkor is olyan pofon egyszerű hogy egy 10.-es megértené. Körülbelül Blikk szintű cikkeket írtok egy normális szakdolgozathoz képest! Ez a magyar oktatási rendszer hibája, hogy elhiszitek magatokról, hogy nagy dolgot tettetek le az asztalra. Egy szakdolgozatot a Ti általatok elvárt tudományos szint felett 100-al mindenkinek meg kell tudnia írnia, aki kicsit is értelmesebb.
Arról meg hogy tudományos cikkekről ilyen lesajnálóan írsz az egy szegénységi bizonyítvány. Azok, amik megjelennek normális elismert tudományos lapban azokról fogadd el hogy olyannak kell lennie. Ez nem szájbarágás, ez csak arról szól hogy módszertanilag megfelelőnek kell lenni.
Én pont azt mondom, hogy a tudományos cikkek olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Minden szakmai szempontnak és karakterszámnak megfelelnek.
Csak pont ez miatt élvezhetetlenek és olvashatatlanok akkor, ha az információ érdekelne és nem a szakmai elvárások.
ezeket az írj erről, írj arról beadandókat én sem szerettem. De egyszer kaptunk egy részvény kibocsátási tájékoztatót, hogy elemezzük. A fő kérdés az volt, hogy jegyeznénk-e részvényt. Miért igen, vagy miért nem. Nem volt terjedelmi elvárás, csak találd meg a problémás pontokat. Na az érdekes, és értelmes volt.
Két diplomát csináltam, mindkettőt tizenpár éve, az egyik egyetemi (közgáz, Pest), a másik főiskolai, és a fent leírtakból semmit nem tapasztaltam.
A doktorinál már igen, ott ment az ilyeneken való buzizás, ott is hagytam.
@danka90
Az enyémben a programban volt néhány gúnyolódás egyes tanszékeken, amiből egyik screenshotként bekerült a szakdolgozatba is, de soha senkinek nem tűnt fel.
@kristof
De eleve csak formailag várják el a tudományos szintet, tartalmilag nem. És ugyanezt látom a publikációk 95%-ánál is. Én nem gondolok semmit a szakdolgozatomról, nem tekintem tudományos munkának. Pont az, hogy ha valaki mégis tudományos szintű kutatást végezne, annak elkaszálnák a szakdolgozatát, mert azon lenne mit kritizálnia azoknak az oktatóknak, akik hasonlót soha nem tettek le az asztalra.
@tibor:
A közgazdászokat nem tudom, de a helyzet az, hogy a jogászok nem mondhatják másképpen, mint ahogy teszik, mert akkor az már mást jelent. Az egy eltérő logika, szóhasználat stb. Persze, azt is lehet túltolni, de alapesetben sem érthető a laikusok számára.
Annyit meg még hozzátennék a témához, hogy nem árt, ha az embert valóban érdekli, amit csinál. A szakdolgozata is.
No, jó másoktól is hallani, hogy nem csak én utálom az egyetemi fontoskodást-képmutatást-áltudományosságot.
Egyetemen volt egy jogszociológia nevű tantárgyunk. Rühelltem, ahogy mindenki, de bemagoltam, amit muszáj volt, átmentem a vizsgán, és kész. Agyő, szociológia, a soha viszont nem látásra.
Közben eltelt tíz év, kezembe kerültek amerikai szociológiai munkák, és rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten érdekel a téma. Azóta elolvastam legalább egy tucat könyvet szociológiáról, és még vár a polcon öt... És ami szomorú, hogy ezek a könyvek nem csak hogy érdekfeszítően vannak megírva (némelyik Amerikában bestseller volt), hanem még a laikus számára is nyilvánvalóan sokkal több munka van bennük, mint a nagyképűsködő magyar irományokban. Magyar könyvet szociológiáról továbbra sem vennék a kezembe.
"Bár azt mondják, hogy a saját gondolataidra és hatalmas tudományos megállapításaidra kíváncsiak, el ne hidd."
Kivéve a természettudományi karon...
@tibor „Nincs rémesebb az üres fecsegésnél. Talán csak az, ha valaki le is írja.” (E.G) 🙂
Regen rossz, ha kozgazdasagtanban azt kell leirni, amit a konzulens mond - into jel, hogy gyorsan konzulenst kell valtani, epp a sajat gondolatok lenne az egyik lenyege :/ Az is rossz, ha kemeny tudomanyos munkat varnak - annak is van helye, de egy szakmai ertekezes, elemzes is nagyon hasznos.
En mondjuk a mernoki vonalat ismerem sajat boromon - szerintem a szakdolgozat volt a kepzes legjobb, legizgalmasabb es leghasznosabb resze, vegre foglalkozhattam valamivel, ami erdekelt. Raadasul nem csak 1-1 hazi erejeig, hanem tobb feleven at (majd munkakent tovabbvittem). Ugy latom, hogy pont azok, akik sablon temarol osszeolloznak szakirodalombol meg a konzulens/tanar szavaibol, na ok elvezik a legkevesbe a szakdolgozatirast. Nekem megadatott, hogy sajat temaval foglalkozzak, ahol ujszeru dolgot is tettem le az asztalra - lett is belole penzdij, tengerentuli konferencia utazas, munka.
Oscee, na velem ugyanez volt a teológián. Évekig felolvasták a szakdolgozatot, mint követendő példát. Igaz, már elsőben elkezdtem írni.
Viszont nem ez az általános és szerintem nem is kell annak lennie. A diákok 95%-ának legalább a szakdolgozat csak egyike a sok vizsga-szigorlat-államvizsga kihívásoknak. Én nem hinném, hogy mindenkinek valami tudományos nagy munkát kellene leraknia.
hm hát én meg úgy érzem és tapasztalom, hogy nálunk sokkal jobban értékelik az egyéni gondolatokat, mint a spanyol oktatási rendszerben, és engem a magyarban NEM tanítottak meg eléggé ennyire üres körmondatokat írni, meg ismételgetni, amit már előttem 500-an elmondtak...mondjuk nekem az otthoni rendszerben elsőre 5-ös lett a szakdogám, az államvizsgán is csodájára jártak, és még meg is jelentették egy folyóiratban 😛 plusz még olyanról írtam, ami érdekelt is, és élveztem is a kutatómunkát
Az is igaz, hogy sok tele van ures fecsegessel - de az is gaz, mikor egy diak azon hiszteriazik hetekig, hogy 30-40 oldalakat kell irni, uristen. Ha az ember kicsit is foglalkozik egy kurrens temaval, nem kene, hogy ez gond legyen. 30 oldal semmi egy csomo szakmaban, nem egy 20 oldalas dokumentaciot irtam munkahelyen. Es abban nincs benne a kitekintes meg a bevezetes meg a satobbi, tehat egy szakdolgozat formai kovetelmenyevel negy-otszor akkora doksi lenne. Aki meg nehany oldal folyoszoveget nem tud leirni mernokkent/kozgazdaszkent/jogaszkent/etc. annak nem valo a diploma.
(...)
Nálunk minimum 60 oldalt kellett irni, ami azért nem kevés.
(...)
Az esszek meg igazabol a legjobb modja, hogy a) a diak osszeszedje a gondolatait (magolas helyett, nagyon fontos lenne!) b) a tanar elolvassa es kepet kapjon, hogy tenyleg megertette-e a diak a dolgokat. Tengerentul tanulok jelenleg - mostani targyambol van 6 beadando iras egy szemeszterben, osszesen abrakkal es satobbi lesz 30-40 oldal siman. Es ez a programozas es az irodalomkutatas es a vizsgak MELLETT, mint kisero dolog (mesterseges intelligencia a tema amugy). Es legalabb olyan hasznos, mint a munka ugymond "erdemi" resze.
Az 5 oldal dolgozatonként. Nálunk 15-20 oldal volt az előírás, levelezőn, munka, család mellett.
@Kiszamolo epp ezert irtam, hogy a tudomanyos munka elvaras baj es ahol elvarjak, ott rosszul csinaljak. A szakdolgozat definicio szerint nem tudomanyos munka, hanem szakmai, ami sokkal-sokkal bovebb (tapasztalatom szerint a mernoki sulikban nem is varnak el tudomanyos munkat, legalabbis BME-n biztos nem - az mar mas kerdes, hogy a stilus kicsit formalisabb, mint valo eletben, de az csak egy formai kovetelmeny, amihez alkalmazkodni kell).
Szigorlat amugy a legtobb kepzesen mar nincs, es vizsga is csak nehany 🙂
Én Angliában tanulok (OU) és itt is úgy megy, mint a cikkben található Belga példában. A lényegre koncentrálnak, nem a bullshit rizsázásra. Mondjuk a bürokratikus különbségek is bőven megérnének egy cikket.
@Kiszamolo en is igy csinalom (tavoktatas, munka, egyeb hobbik, csalad - bar gyerek nincs).
Es 5-6-7 oldal 2 hetente nem sok, nem azert irtam, de nagyon sokat tud szamitani (Magyarorszagon annyi sincs, ez a fajtaja az oktatasnak alig letezik). Epp egy ide akartam kilyukadni - ez egy szakdolgozat terjedelme, mas meg ennyit keptelen osszehozni szakdolgozatkent (ergo nagyon nem foglalkozott a temajaval). Akinek ennyi nem megy, az nem erdemes a mernoki cimre. Nem, nem az a hazi nehez/nagy resze, konkretan egy mesterseges intelligenciat kell irni, ami IQ tesztet old meg, tehat a kodolas/kutatas resze merfoldekkel tobb. De a vegeredmeny 50%-a akkor is a beadando essze.
De ez igaz a valo eletre is, lefejleszthetem en az aranytojast tojo tyukot, azt el is kell tudni adni es a vegeredmenyben egy levelezes/prezentacio/doksi, az ami szamit es sokszor azon mulik az egesz.
Komolyabb tudományos, szakmai cikkeknek, publikációknak egyáltalán nem KELL közérthetőnek lenniük, mivel nem a KÖZ-nek készültek, hanem a nyelvezetet értő célközönségnek. Ahol van kialakult szaknyelv, ott érdemes azt használni. Pongyola megfogalmazás, a pontos fogalmak laikusok számára szánt körülírása max terjengősebbé tenné ezen cikkeket illetve félreértések sorozatának ágyazna meg (hány olyan jogi fogalom van pl., amire a szakmailag helyes kifejezést a köznyelvben is használjuk hétköznapi szóként, teljesen más jelentéssel).
Ilyen cikkeknél szerintem elvárható a szakkifejezések használata, ha a KÖZ szempontjából is hasznos, megemészthető információkat tartalmazna az írás, akkor úgyis lesz aki ír belőle valami egyszerű, "bulvárosított" cikket is (nem ritkán tele hibákkal, lásd pl. sg.hu-s förmedvények).
juliux, nem is azt mondtam, hogy nem értem az állatorvosi szakmai cikkeket, hanem hogy bár értem a közgazdasági, bankos szakmai cikkeket, lévén ez a szakmám, de túl terjengős és fellengzős. Attól még lehetne tudományosan alapos, hogy nem a karakterszám a lényeg és a minél inkább tudományos cifra körmondatok.
Kulon elmeny volt mikor a francia profok doktorinal azon ragodtak hogy egy egy mondat hogy lenne jobb angolsaggal megirva... Mondom basszus, a lenyeghez szoljtaok hozza, aze hoztam atnezni 🙂 Kedvencuk volt atiratni otszor-hatszor egypar mondatot hogy "jo angolsaggal" legyen, aztan a vegen mire szep lett benyogtek hogy tulajdonkeppen ezt a bekezdest hagyjam ki 😀
Folyt.
Diplomamunkánál, folyóiratokba szánt cikkeknél a mennyiségi korlátokat az egyszerű szükségszerűség vezérli, egy egyszerűen ellenőrizhető feltétel.
Szakdolgozattal/diplomamunkával amúgy sem a világot váltja meg az ember, csupán bizonyítja, hogy járatos a szakmájában, képes elmerülni egy adott területben és valami szakmailag rendben lévő kimenetet produkálni.
Az egy tök más kérdés, hogy ezek a mennyiségi korlátok gyakran teljesen irreálisak, a túlkomplikált nyelvezet, nehezen érthetőség az elvárt default, meg a feleslegesen terjedelmes irodalomjegyzék.
Nem magával a rendszerrel van a gond, teljesen máshogy nem látom hogyan lehetne ezt csinálni, inkább az arányokkal, azokkal viszont sok helyen nagyon.
@garbo : lehetne a jog is egyszerubb. Igen, a hetkoznapi nyelv mindig slendrian. Ugyanugy mint a melegitsd fel helyett szebb azt irni hogy hot kozlunk az eleggyel (es pontositjuk hogy 140 fokos szilikonolaj furdoben stb).
DE ezt ugy kene, hogy leirni ertheto konyhanyelven mirol van szo, aztan megcsillagozva mogeirni pontosan, minden reszletre, buktatora kiterve.
Mert ez a jogasznyelv emlekeztet az egyszeri matematikussal a viccre: utazik vonaton a bolcsesz, a fizikus, meg a matematikus Skociaban. Kineznek, latnak egy fekete tehenet.
A bolcsesz: Je, itt feketek a tehenek? A fizikus: Nade kerem, csak annyit mondhatunk hogy egy tehen fekete! Mire a matematikus igen szuros szemmel nezve mindkettojukre: Legalabb egy tehen, legalabb egyik oldala fekete.
@Kiszamolo
" És ugyanezt látom a publikációk 95%-ánál is."
Most a Matolcsy féle közgazdasz képzésre gondolsz?
/s
Mert ebben az esetben igazad van. 🙂
De egy normális berkekből kikerült publikáció pl. Nature, American Journal of Economics, egyéb nagy múltú peer rewieved folyóíratok. -ba egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a csapongás megengedhető lenne.
És elnézést, hogy ezt írom, de akkor olyanokat ne olvass. Egyszerűen más a célközönség. Olvass attól a szerzőtől el egy könyvet, amiben kifejti a köz számára érthetően a gondolatait. Számos ilyen példa van, aki publikál tanulmányokat és ír a témában egy könyvet a tanulmányok felhasználásával, a köznapi ember számára érhetően, olvasmányosabban. (pl. Acemogulu: Miért buknak el nemzetek? <-- egy kiváló példa szerintem)
Csak azt mondom így összefoglalva, hogy egy tudományos cikk nem arra van, hogy élvezetes legyen, ezért nem korrekt szapulni
Kristóf, ki szapulta? Én azt mondtam, miért nem olvasom őket. Azoknak olyanoknak kell lenni, de pont ezért nem is olvasom.
@Kiszamolo
bocsi az előzőt Neked címeztem, nem Zabálintnak. Ha tudod módosíts pls a kommentemben. Ty
@Kiszamolo
"A mindenféle “Szemlé”-kben nagyon jó témafelvetések vannak, de mivel meg kell lennie a karakterszámnak, ezért az, ami két oldalon izgalmas cikk lenne, húsz oldalon már unalmas olvasmány, a túl “szakmai” fogalmazás miatt pedig gyakran nehezen olvasható. (Legalábbis szerintem, de senkit nem akarnék megbántani.)"
Jó igazad van nem szapultad, csak elmondtad, hogy nem tetszik neked.
Csak nem értem mit vársz tőle. Mintha azt mondanád, hogy el akarok menni valami meleg helyre, mert már kicsit sok a télből és jó lenen kikapcsolódni egy kicsit a tengerparton és váltanál egy jegyet Szentpétervárra. Egyszerűen más a célja, de ettől nem rossz.
Az volt a bajom, hogy sokan bulvárt akarnak csinálni a tudományból, és nekem meg az nem tetszik, hogy elbulvárosodik a világ. Minden olyan felszínes lesz. A tudomány ezért szép és egész, hogy nem bulváros.
@oscee
Egy normális szakdolgozatnál maga a szakdoga megírása a munka tizedét sem teszi ki.
Döntsd el, hogy azért írsz, mert érdekel, vagy hogy "meglegyen".
Ha nem érdekel, kövesd amit eddig olvastál.
Bírálóként pár tipp:
1. Válassz jó konzulens(eke)t. Emberileg, szakmailag legyen rendben. Ha nincs, akkor tényleg az ő hülyeségeit kell átfogalmaznod, de szerencsére van annyi kiváló szakember, hogy válogathatsz.
2. Tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy találsz-e olyan problémát, ami szerinted izgalmas, és össze tudod-e kapcsolni az egyetemen tanultakat valamivel ami aktuális, érdekes, és segít valakinek, úgy, hogy közben szakszerű maradsz.
Tipp: Válassz egy területet vagy problémát (eg. alternatív banki szolgáltatások a magyar piacon) és utána józan paraszti ésszel írd le, mit vizsgálsz, miért pont azt, mit csinálsz vizsgálat alatt, mire jutottál, a tudás amit létrehoztál mire használható és mire nem.
Olvass (angolul is), kérdezz sokat, hivatkozz sokat. Kezdd el időben.
@kristof : konkretan az a baj, hogy elvarjak hogy legyen husz oldal. Ugyanakkor ahelyett hogy husz oldalnyi MONDANIVALOT varnanak el, elnezik hogy ot oldalt felduzzasszanak huszra.
Vagy-vagy. Vagy varjak el hogy 20 oldal legyen, de akkor az tartalmas 20 oldal, vagy engedjek 3 oldalban leirni azt amit ugy is lehet.
Persze nyilvan megvan az a szint, ahol mar ugy vagjak ki az embert a 20 oldalra duzzasztott haromoldalban elmondhato cuccaval mint a bizonyos macskat.
Ilyenkor tegyuk hozza, hogy akinek nem inge ne vegye magara.
Es Hofi-fele bovitese: de akinek inge, az oltozkodjek mar fel vegre!
+ az, hogy neten rákeresel és elolvasol pár felszines cikket szerintem nem szakdolgozat írás, és nagoyn sokan csinálják ezt.
Tamás, fogalmam sincs, hogy hol lehet a szakdogám. Egy ideig őrizgettem, de már fogalmam nincs, megvan-e még.
Ha véletlenül előkerül, elküldöm.
@kristof
Én viszont egy szót sem írtam arról, hogy az lenne a baj, hogy csapongós lenne, meg azt sem írtam, hogy nem érteném a nyelvezetet. Hanem, hogy a publikációk, amelyeket olvastam, nyilván nem mind neves folyóiratokban jelentek meg, de mindet egyetemi kutatók írták, nagyrészt szakmailag bírtak 0 értékkel, miközben formálisan megfeleltek a tudományos publikációknak szánt követelményeknek.
Az egyik példám egy adatbányászatos példa volt, egy másik egy harmadik világbeli országban becsülte free cash flow és más módszerekkel a tőzsdén lévő vállalatok értékét. Az egész tényleges munkája, egy egy délutános lehetett annak, aki életében először látta azokat a képleteket, amiket használt. De azért szépen levezette statisztikai módszerekkel, hogy melyik vállalatértékelési módszer állt legközelebb a piaci részvény árfolyamokkal...
@Tibor: Nevetni fogsz, de ez a vicc nem vicc 🙂
Értem, hogy mit mondasz, csak arra próbálok rávilágítani, hogy igen gyakran nem lehet egyszerűen másképpen mondani, mert nem azt jelenti másképpen. Gyakran a férjemnek mondok valamit, aki egy intelligens, igen képzett ember,de nálamnál gyökeresen eltérő területen, és üres tekintettel mered rám, pedig direkt törekszem az érthető megfogalmazásra, de nem megy 🙂
Jogos igény az egyszerűsítés, de az igen sok esetben csak hosszas körülmagyarázással tud elérni egy valósághoz közelítő eredményt, sajnos. Itt persze nem beszélek az utóbbi évek jogalkotási csodáiról, természetesen. Azokat inkább hagyjuk.
Az egyetemekröl kikerülõ emberekkel elhitetik, hogy tudnak valamit, de a munkahelyeken kiderül, hogy az amit tudnak az használhatatlan.
Soha egyetlen dolgozatot sem olvastam a sajátomon kívül, úgyhogy nincs viszonyítási alapom. Egy beadandó dolgozatnál (20-25 oldal) amit a gyakornoki tapasztalatok alapján kellett megírni, megcsináltam azt hogy beadtam egy korábban végzett srác dolgozatát, egyetlen betű módosítás nélkül (csak a név) és az égvilágon semmi nem lett belőle.
A későbbi saját dolgozatom gyakorlatilag abból állt, hogy a kinézett források cikkeit átfogalmaztam, összedolgoztam, felcseréltem a szavak, mondatok sorrendjét és beleírtam amiket az egyik konzulens akart. A másik konzulensem 5 perc beleolvasás után értékelte és a nevét adta az egészhez...
Saját tartalom kb. 3-5 oldal lehetett, az egész dolgozatírás szerintem egy szerkesztői munka volt.
Azon kívül, hogy az ember bekötteti és manapság kiteszik facebookra, hogy hú azta mit alkottak, szerintem a kutyát nem érdekli, és soha nem fog visszajönni az életben.
Abban egyebkent van valami, hogy szakdolgozatok / disszertaciok / tudomanyos cikkek nem azert keszulnek, hogy a valodi eletben valodi emberek olvassak es hasznaljak oket. Ha tenyleg akkora kiralysag, amirol szo van benne, akkor ugyis keszulnek rola az ismeretterjeszto muvek / tankonyvek / technikai dokumentaciok, amik ezerszer praktikusabban hasznalhatoak fel, mint az eredeti kozles. Esetleg maga a szerzo gyart praktikus dolgokat a sajat szikraibol amellett, hogy cikkeket ir roluk az elefantcsonttoronyban. (Pl. Stroustrup papa.) A folyo celja a folyas, a let celja a letezes, a kutatas celja a kutatas.
Es ezt a legkivalobb cikkekrol is el lehet mondani. Legyunk most elegansak, es hagyjuk a kamu kutatasok meg a kontraszelektalt oktatoi gardak szomoru temakoret.
Egyetemen volt egy professzorunk akinek az volt a szavajarasa, hogy akkor ertesz valamit, ha azt el tudod magyarazni a nagymamadnak is. Ha nem, akkor nem erted. Ha csak integralokkal sorfejtessel, stb megy, de ertheto koznapi nyelven nem, akkor nem erted a lenyeget.
Igy is vizsgaztatott, laikuskent kerdezgetett (persze jo beugratosokat sokszor), es el kellett ertelmesen mondani hogy mirol van szo. Akkor is ha kvantumkemia volt.
Szerintem igaza volt, tobb ilyen kellene.
Teljesen egyetértek.
És hozzátenném, sokszor az egyetemi tankönyvek is ilyenek.
Én jogot végeztem, és a törpöm tele volt vele hogy neves jogászprofesszorok nem képesek megérteni, hogy amikor 20 éveseknek írnak tankönyvet, ott nem kell feltétlenül hatsoros körmondatokban meg érthetetlen kifejezésekkel írni. Az egész egyetem alatt jó ha három olyan tankönyv volt a kezemben, ami jól volt megírva, rövid és tömör volt.
Aztán ott volt ellenpéldaként a későbbi dékán, minden tudományos fokozattal rendelkező nagyra tartott polgárjog/európajog professzor, aki egy értelmes előadást nem tudott megtartani úgy hogy ne kalandozzon el folyamatosan, a könyvei meg 600-1000 oldalas, 10.000 Ft-os rémségek voltak, amiket minden évben újra kiadott "bővítve", és elvárta hogy midnenki megvegye. Na ott gyorsan rájöhetett a joghallgató hogy milyen is a magyar tudományos világ.