Java képzés kezdőknek
Az alábbi levelet kaptam egy JAVA képzésről, ami úgy gondolom, hasznos lehet néhányotoknak. Mivel nem kerül semmibe írnom róla, íme a lehetőség, hátha valakinek segítség. A cégről nem tudok semmit, ha érdekel a téma, járj utána magadnak. (A cikkért nem kaptam pénzt még mielőtt.)
Á. N. vagyok, a Matritel Labs munkatársa. Cégünk olyan 5 hónapos Java programozó képzést nyújt, melynek végén az azt sikeresen elvégzőket el is helyezzük partner cégeinknél. Így gyakorlatilag rögtön munkába állnak junior fejlesztőként. A képzés érdekessége, hogy nem igényel semmiféle IT-s előismeretet, az oktatás egészen az alapoktól indul és angol nyelven zajlik, hogy a hallgatók már a képzés során elsajátítsák a szükséges szakzsargont. Főként a 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járó emberek jelentkeznek karrierváltási céllal, vagy mert kiégtek az előző munkakörükben, vagy mert egyszerűen vonzóvá válik számukra a lassan mindent benövő IT-s világ.
Úgy gondoljuk, hogy a Kiszámoló blog olvasóközönsége számára is érdekes lehet, ha hall ilyen lehetőségekről, ezért ha lehetőség van rá, szeretnénk egy rövid cikk keretében megjelenni az oldalukon.
Az erre vonatkozó lehetőségekről várom szíves válaszát.
82 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.
melyik része nem igaz? Egy jó programozó nettó 800e – 1 milliót keres itthon is (egy átlagos 500-600e-et).
Ne mond már hogy ehelyett az egyetemen tanít programozást a közszféra fizetési táblája alapján mert mindjárt lefordulok itt a székről hogy vannak még ennyire elhivatott emberek akik ötöd annyi pénzért inkább tanítanak.
“viszont ezen tudás anyagáltal kialakul egy olyan gondolkodás mód amivel már lehet valamit kezdeni az életben.”
Aha… Úgy látszik akkor ez ilyen generikus mantra (agymosás) a felsőoktatásban nem csak nálunk mondták ezt, amikor meg kellet indokolni valamit amit nem lehetett (kb. egyenértékü a női “csak”-kal)
hadd mondjak valamit erről: ez pont olyan mint amikor valaki minden szemetet felhalmoz a lakásában azzal a felkiáltással hogy jó lesz az még valamire és ezért nem dobja ki. Mint azt számtalan tanulmány bizonyítja, soha semmire nem lesz jó.
Hát nem tudom, nekünk anno egyetlen kurzus kis része szólt az algoritmusok komplexitásáról. Amellett, hogy simán el tudok képzelni olyan gyorstalpalót, ahol ugyanannyit megtanítanak a témában, mint egy BSc képzés során, nem hinném, hogy ezen múlna, hogy az illető a szakmai karrierje során tájékozódik-e ebben és más témákban, és performance szempontból jó kódot ír-e.
Ennél ezerszer fontosabb, hogy képes-e, akar-e önállóan tanulni, erre meg pont nem tanít meg a magyar felsőoktatás, ahol az elsődleges cél az, hogy úgy büfögd vissza a tananyagot, ahogyan az adott oktató előadta vagy ahogy a tanszéki jegyzetben le van írva.
Az egyik, hogy az ilyen iskolák üzleti modellje úgy szokott kinézni, hogy a képzés teljes költségének a felét a hallgató állja, a másik felét meg a partnercégek. Ha romlik a végzettek minősége, akkor könnyen becsődölhet a vállalkozás, mert a partnercégek elköszönnek.
A másik meg az, hogy ezek az iskolák nem kapnak semmilyen állami dotációt, nem lógnak úgy az állami csöcsön, mint az állami fenntartású intézmények, vagy azok, amik elsősorban állami megrendelésekből élnek, ahol sokszor a nyújtott szolgáltatás csak egy látszattevékenység, az igazi cél a közpénz-szivattyú fenntartása a cégben érdekeltek zsebének megtömésére. Ezzel szemben a bootcampek teljesen a versenyszférában működnek. Ha nem produkálnak minőséget, felkopik az álluk.
Szerintem ezt nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni, hogy a főiskola/egyetem igazából gondolkodásmódot ad elgondolás hülyeség.
Véleményem szerint egyénfüggő. Aki céltudatosan ment az adott intézménybe és valóban abban szeretne dolgozni és érdekli, amit tanul, annak igenis változtatja a gondolkodásmódját a sok fölösleges tárgy ellenére is.
Aki csak azért jár oda, hogy legyen neve a gyereknek, meg csak céltalanul csinálja, annak semmit nem változtat. Nekem legalábbis semmit nem változtatott, hiába voltam annak a nagyon kis százaléknak a tagja, akik időben és bukás nélkül végezték el a mérnök infót. Én ugyanaz az ember maradtam. Akiket viszont tényleg érdekelt, azok szárnyra kaptak.
Szerintem a saját (nem az életfelfogásod, mert az már más tészta) gondolkodásmódod már régen kialakul 18 éves korra, utána max. csiszolni lehet rajta, de elsősorban magad tudsz ezért tenni, a felsőoktatás jó esetben sem adna gondolkodásmódot. Akik pedig érdeklődően mennek infó szakra, általában nagyot csalódnak, mert szakmaiságra számítanak, ehhez képest meg ugyanúgy száraz lexikális ismeretek bevágása az elvárás, aminek a 95%-a semmire sem jó, de a maradék 5%-on is sokat ront a seggeld be, büfögd vissza szemlélet.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy ezek megértésése a többségnek x5 gyakorlati időt igényel és feltételezi, hogy tud már valamilyen más nyelven programozni a tanuló, valamint ismeri az adatbázis kezelést is.
Ha valaki elvégez egy Java képzést, lehúz 3 évet valahol, akkor átképezheti magát SAP programozónak több pénzért.
A Java belépésnek szvsz. pont jó.
Megjegyzem, a fél éves Java tanfolyam életem egyik legjobb döntése volt, gyakorlati alapot adott, és nagyon megkönnyíti sok jelenlegi egyetemi tárgyamat.
Hiszen kb 90% a dolgoknak ugyanaz, vérnyomás, testsúly mérés, a gépek már amúgy is maguktól tudják adagolni az altató szert, stb stb…
Egyetem minek, fölösleges bemagolni a kézfej csontjainak latin nevét, úgy sem kell az altatáshoz.
Kár hogy nem fizetnek otthon jól ebben a szakmában, holnap már nyílnának az ilyen jellegű bootcampek. 🙂
Vannak szakmák, ilyen pl. az orvos, gyógyszerész, jogász, amelyeknél a tudás nagyobb része a felelősségvállaláshoz kell, valóban lehetne altatni néhány hónap gyorstalpaló után, de ha fellép valami komplikáció, kelleni fog az orvos mélyebb tudása, nyilván ha meg mégsem tud olyat, ami amúgy kellene tudnia az adott helyzetben, és a beteg meghal, akkor elővehetik (ne a hazai összezárásból induljunk ki).
A szoftverfejlesztő tipikusan nem ilyen (egyes speciális területeket leszámítva), nem is lehet ilyen, mivel az adott technológiai és domainbeli ismeretei mindig esetlegesek a gyors váltások miatt, sokkal fontosabb, hogy gyorsan tudjon tanulni, megérteni mind a technológiát, mind a business igényeket, képes legyen mindezt modellezni és implementálni. Szóval egy baromira gyakorlatias munka.
Lehetne mondani, hogy ilyen kritikus részekhez a juniort ne engedjék oda – de akkor felébredünk és bilibe lóg a kezünk. Ami reálisan elvárható az annyi, hogy a tapasztaltabb kolléga rendesen nézze át az elkészült munkát. Tehát itt sok esetben a műtős segéd is műthet, csak – jó esetben – szigorú felügyelettel.
Mindenesetre akár gyorstalpaló, akár egyetem, az lesz igazán jó, aki mérhetetlenül kíváncsi és tényleg érdekli az, amit csinál. Ő akár magától is talál egy csomó lehetőséget, akár gyakorlatiasabb (pl. udemy, pluralsight), akár elméletibb (edx, coursera, MIT OCW, stb.) tudását szeretné mélyíteni.
Amit én mindig hiányoltam, hogy sosem mondták el (vagy próbálták, de nem sikerült), hogy amit épp tanítanak, az miért lehet hasznos, minek az alapja. Én még 5 éves egyetemi képzést végeztem, nyilván voltak tárgyak, amiket utáltam, de ha újra kéne csinálnom biztos, hogy néhányra jobban odafigyelnék. A gyakorlati, “ipari” tudást viszont az embernek mindig önszorgalomból kell hozzátennie.
Másrészt még ha maga a nyelv veszít is a népszerűségéből, a JVM platform még igen sokáig velünk lesz. Csak hirtelen példaképp Hadoop, Spark, Kafka, Android. Valamint Java jó alapozás későbbi Kotlin vagy Scala tanuláshoz is.
Nem utolsó szempont az sem, hogy a terjengősség ellenére (vagy épp, mert így néha jobban érthető) bizonyítottan alkalmas komplex rendszerek implementálására.
Ezt meg hogy x év erős matek és elmélet kell, ezzel nem tudok egyetérteni, a legtöbb, jelenleg piacon lévő fejlesztő munkaköréhez szinte semmiféle matek nem szükségeltetik, főleg a legelterjedtebb webes, mobilos területen. (nyilván kell ha játékot akar valaki fejleszteni, vagy képfeldolgozás, esetleg robotika)
“Sajnos azért akadnak területek, ahol egy szoftverfejlesztő is okozhat akár közvetlenül életet veszélyeztető hibákat, vagy hagyhat olyan biztonsági réseket, amik egy támadónak lehetőséget adnak erre”
Profi szoftverfejlesztők is követnek el ilyen hibákat, ez ilyen szempontból tök mindegy. Ezek a gyorstalpalók most jelentek meg az elmúlt 1-2 évben, ehhez képest nézd meg pl. hány súlyos biztonsági hiba van/volt a Windows-ban az elmúlt 20 évben, akármelyik böngészőben, vagy éppen a számítógépek processzoraiban (pedig processzort biztos nem 5 hónapos képzést végzett emberek terveznek). De az orvosi szoftvereket sem tegnap kezdtél el gyártani.
Szóval az említett orvosi példa teljesen fals, sokkal inkább akkor már úgy helyes a kérdés, hogy gond-e ha egy bolti eladót átképzünk 5 hónap alatt cukrász segédnek, ennél-e abból a tortából. Én igen, még talán akkor is ha ő a cukrász is.
Teljesen egyetértek, hogy tapasztalt fejlesztők munkájában is akad javítanivaló (ami x tesztkörön is simán átcsúszik). Itt csak arra kívántam célozni, hogy a szoftverfejlesztés annyira szerteágazó terület, hogy simán bele lehet futni nagyobb felelősséget igénylő témákba, mindegy milyen szintű/tanulmányi hátterű fejlesztő vesz részt benne (és itt általában muszáj kicsit beletanulni a kapcsolódó szakma/tudomány alapjaiba – tehát nem csak verni a billentyűt i.imgur.com/VhlQK.gif ).
Viszont saját tapasztalatból mondom, hogy pár hónapos gyorstalpalót végzett juniort is odaengednek FDA jóváhagyást igénylő orvosi szoftver fejlesztéséhez is. És nem is mondom, hogy ez baj. A baj ott kezdődik, ha tapasztaltabb társai, szakmai felettesei nem mentorálják megfelelően. Mert végső soron valamilyen szinten az őket alkalmazó munkáltaltó feladata a gyorstalpalót követő további képzés.
Előszöris itt is látszik hogy mekkora a kereslet programozókra, ha már a kiszámolón is belefutok egy ilyen témába. Nem véletlenül szaporodnak gombamódra a programozó “gyorstalpaló” iskolák.
Ha rákeresne valaki bővebben, készüljön fel arra a mérhetetlen negativitásra amit a témával kapcsolatban fog kapni, melyek nagyjából a következők:
– Ennyi idő alatt nem lehet megtanulni programozni
– Na szép, ilyen kis jöttmentekkel kell már feltölteni a munkahelyeket
– Nettó lehúzás az egész, nem létezik hogy ezután bárkit is felvennének
– Bezzeg én 3/5/10 éve igenis végigseggeltem az egyetemet, és márpedig ezt nem is lehet másképp
– stbstbstb
Ismerősöm 10 éve PHP fejlesztő, jelenleg 1millió forint nettóért mint “senior”. Az ő véleménye: elég ennyi idő (folyt)
És hogy miért veszik fel az embert utána? Mert multik rendelik meg így a munkaerőt, amit egyébként egyetemről szereznének – mellesleg rendszerint olyanokat akik nem végzik el, mert rájönnek hogy egy diploma halál felesleges egy programozónak. Rendszerint ezek az emberek hasonló gyakorlati tudással – vagy kevesebbel – rendelkeznek mint egy tanfolyamot végzett.
Egy szó mint száz: aki ezen gondolkozik, ne hallgasson olyanokra akik ellenzik ezt az egészet, anélkül hogy bármi érdemi információjuk lenne.
Elte programtervező informatikus szakon végeztem 1 éve, 4 éve dolgozok fejlesztőként. Nem sokat adott hozzá a tudásomhoz az egyetem. A nagyrészét munka során és otthon egyedül tanultam meg videókból, könyvekből.
Milyen gondolkodásmódot adott az egyetem, ahol tételek és bizonyítások betanulását kérik számon 50%-ban? Ismerősöm éveket óta fejlesztő, de a záróvizsga nem sikerült neki, mert a 15-20 oldalas elméleti matekos (diszkrét matek) tételből nem tudott mindent pontosan. Mikor lesz szüksége arra a tudásra? Az egyetemen végzettek 1%-a fog olyan helyen dolgozni, ahol elméleti matekos tudásra lesz szükség.
Programozási tudásom pedig elég kevés volt a munkába álláshoz. Java EE-ről nem is hallottam az egyetemen.
Ezeken szerintem jobban megtanítanak programozni 5 hónap alatt, mint az egyetemen 6 félév alatt.
Mondjuk én itthon, magamtól, minden fenn van a neten.