Jönnek a hatalmas akciók
Közeledik az év végi hajrá, egyre több a kihagyhatatlan ajánlat az üzletek kínálatában. Nyakunkon a Black Friday is.
Azonban résen kell lenni, mert sok fantasztikus akció egyszerű kamu.
Zsolt írt egy levelet, hogy akart venni egy power bankot, megvárta az egyik legnagyobb online áruház most hétvégi szuper akcióját, hiszen féláron juthat a kinézett termékhez.
Azonban erre a hétvégére sajnálatos módon duplájára emelkedett a termék ára, hogy aztán giga-mega-szuper-hiper akcióban féláron elhozhassa ugyanazt ugyanannyiért. Képet is mellékelt az árváltozásról. (Gondolom a másik tüske az árban is egy hasonlóan giga-mega akciós hétvége volt.)
Nagyon észen kell lenni, mert most majd egymást érik a hasonló akciók. Most néztem egy telefont, amit húszezerrel olcsóbban adtak pár hete. Most felment az ára, de hétvégén arra is van 12% kuponos kedvezmény egy másik áruházláncnál. Köszönjük az ilyen akciókat.
S ami a legfontosabb: “Ha megveszel valamit csak azért, mert most 15 ezer forint helyett 8 ezerért adják, akkor nem spóroltál 7 ezer forintot, hanem feleslegesen elköltöttél 8 ezret.” Vagyis ne vegyél meg semmit, amire nincs igazán szükséged, még akkor se, ha most olcsóbban adják.
Most is laknak családdal a szülőknél. A faluban többen is, sőt a környéken még többen. Van aki 2-3 gyerekkel lakik a szülőknél. Ez mindig is volt és lesz is. Vidéken divat volt a 100 m2 vagy még nagyobb, akár emeletes házak is. Persze egy garzonban ez nem kivitelezhető. Még mindig nem megy el minden fiatal. Főleg azok mennek el – vagyis inkább maradnak nagyvárosokban, külföldön – akik egyetemre, főiskolára jártak/járnak és a megvetik ott a lábukat, meg egyébként sincs otthon lehetőségük munkára.
Azért az, hogy eü. okból nem javasolt a gyerekvállalás és örökbe sem fogadnak – meredek, hogy ez így mehet.
(Azt meg külön szerettem fiatalként, hogy jóóó nagy házat építenek, mert majd a gyerekek – aztán lehet ezzel revolverezni a gyerekeket; éveken át meg ott a hatalmas rezsi…)
Ami szerintem ésszerűtlen, mikor eleve többgenerációs házat vesznek/építenek, hogy majd 20-30 év múlva ott fog lakni (valamelyik) gyerek a (valahány) unokával – és emiatt ott egy baromi nagy (addigra rég korszerűtlen) ház, évtizedeken át folyamatosan nagy rezsivel. Inkább egy kisebb ház, lehetőleg olyan, ami akár bővíthető / a telek megosztható – ez utóbbi esetben legfeljebb eladják a telket, ha mégsem megy oda gyerek.
Mi több gyerekre készültünk, anno hasonló lehetőséggel most 10-15 évvel idősebb gyerekünk lenne és nem 3.
Mi ha arra vártunk volna, hogy saját lakásunk legyen akkor még legalább 5-6 évet várhattunk volna a gyerekvállalással. A 3. gyerekre vártunk, hogy ha majd kicsit jobb anyagi helyzetben leszünk bevállaljuk – nem is lett 3. gyerekünk.
0-ról 3 gyereket nem lehet vállalni – egynek minimum lenni kell, ha minden igaz.
Ha meg tényleg többgenerációs a ház, akkor mindenképp lesz olyan időszak, mikor a ház egy része nagyon üres, de a rezsi nagy, eleve többe kerül felépíteni, karbantartani/felújítani egy rémálom és kb. eladhatatlan, mert aki ekkora házat akar, annak vannak már nagyon saját elképzelései.
Az ismerettségi körömben többnyire ott van azonos szülőkkel 3+ gyerek, akiknél az első 30 előtt született. Mert akkor van még min. 10-15 év a tesókra, ha akarják, belefér nagyobb körkülönbség, átmeneti anyagi gond, párkapcsolati mély hullám, pár “pont jó ennyien”. időszak. Nálunk a picikor húzós volt, kb. most érezzük, hogy sokkal könnyebb – de 45 évesen már kizárt, hogy lombikozzak, még a spontán is.