Olvastam egy érdekes kanadai felmérést az ottani nyugdíjasokról.
A megkérdezett nyugdíjasok 27%-a megbánta, hogy nyugdíjba vonult és 23%-a vissza is akar menni dolgozni. Ezek 59%-a azért, mert hiányzik neki az intellektuális kihívások az életében (magyarul halálra unja magát és nem akar szellemileg leépülni), viszont 50%-a anyagi okokat (is) megjelölt.
A visszatérni szándékozók 32%-ának sikerült ez a megelőző jövedelem mellett, 38%-uk rosszabb fizetés mellett volt kénytelen visszatérni a munka világába, 30%-uknak egyáltalán nem sikerült.
A nyugdíj előtt állók fele inkább el se menne nyugdíjba, mintsem szembesülnie kelljen az életszínvonala esésével, a megkérdezettek 74%-a aggódik azon, hogy elég lesz-e a jövedelme a nyugdíjas éveire. Ezektől a tényektől egyáltalán nem függetlenül 78%-uk gondolkodik azon, hogy valami félállást megtart magának a nyugdíjas évei alatt is.
A számok arról árulkodnak, hogy az embereknek még a közvetlen nyugdíjba vonulásuk előtt sincs semmilyen terve vagy elképzelése, miből és hogyan fog megélni nyugdíjasként vagy akar-e egyáltalán nyugdíjas lenni. Leginkább sodródnak csak az árral, hogy aztán megbánják, hogy túl korán dobták el a kapát-kaszát, mert még sok kreativitás van bennük és leépíti őket a semmittevés, vagy pusztán csak nem tehetik meg, hogy munka nélkül nyugdíjasként éljenek.
Ezért fontos, hogy ne csak megtörténjenek veled ezek (és a hasonló) dolgok, hanem évekkel, sőt évtizedekkel előtte tudatosan tervezd el, mit és miért szeretnél csinálni. Miből fogsz megélni, szükséged van-e a munka miatti szellemi vagy fizikai kihívásokra, akárcsak részidőben is, van-e valami elképzelésed az előtted álló évekre és évtizedekre? Fenntudod-e tartani az életszínvonaladat vagy meg tudsz-e elégedni annyival, amennyire telni fog? S ha beüt egy betegség, akár a saját, akár a házastársad életében?
Gondolkozz ezeken időben, amíg még nem késő, hogy ne akkor kelljen megbánni a döntéseidet, amikor már nem tudsz rajtuk változtatni.
"Miből fogsz megélni"
Reálisan ezt nem igazán lehet tervezni, különösen, hogy ha áttörne a robotizáció, ami elég sokszor van a hirekben, akkor egy csomó munkát vihet, és nem csak az alacsonyképzettségűeket.
Sőt, az is lehet, hogy éppen a magasabb képzettségű munkákat fogják kiváltani robotokkal (ahol lehet, persze), és az alacsonyabb munkákat kevésbé lesz érdemes, mert a munkanélküli tömegek verekszenek majd a filléres munkákért.
Lehet reálisan tervezni arra, hogy milyen munkákra lesz kereslet évtizedek múlva? Pláne olyanokra, amiket időskorban is lehet végezni?
Mondjuk Kanadában ez nem is csoda ott fizetésnsptól fizetésnapig él az emberek nagy része.
Akinek a munkaja a fo szellemi aktivitasa persze hogy szetunja magat nyugdijaskent. Felmerul miert elunk vagy miert dolgozunk. Pl.van aki a munkat arra hasznalja, hogy idot vasaroljon arra amit meg csinalni szeretne. Pl. onkiteljesedes. Es a csaladdal legyen, eljen, kiranduljon, utazzon stb. O nem fog unatkozni.
Vagy szabaduszokent random ir, jatszik, szerepel, gazdalkodik, epit, tervez stb.
Az unalom szerintem masodlagos az anyagi bizonytalansag mogott. A letbizonytalansag 70 folott meltatlan, de lehet tenni ellene.
Az a par milliomos-milliardos nyugdijas kit ismerek nem unatkozik, sot......
Viszont egyetertek: a robotika, AI vilagaban a mostani szakmak nagy reszere nem lesz szukseg. A biokemia, gyogyaszat, idosellatas, szorakoztatas, informatika, oktatas meg menni fog....
@tibor
Én most arra gyúrok, hogy akkora méretűre növeljem a passzív befektetéseimet, hogy annyi bevételt tudjanak nekem termelni, amennyiből meg is tudok élni. Nem a legnagyobb jólétre kell gondolni, de legalább ételre elég legyen a hozama. És akkor jöhet bármilyen robot, bármilyen munkanélküliség (jól fizető állás elvesztése), én megleszek. 🙂 Állítólag rengeteg munka meg fog szűnni és a változás is viszonylag gyorsan le fog zajlani.
Egyébként én még csak 33 éves leszek, de el sem tudom képzelni, hogy nyugdíjba menjek, esetleg majd csak akkor, ha majd az egészségem nem engedi már, hogy dolgozzak. Tehát nem is tudom, 90 évesen talán már elmennék. Egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mit csinálnék otthon. Unatkoznék szerintem, 6 óra munka szerintem minimum kell nekem, hogy friss maradjak szellemileg is.
" Nem a legnagyobb jólétre kell gondolni, de legalább ételre elég legyen a hozama. És akkor jöhet bármilyen robot,"
A probléma az, hogy ha ilyen robotos átalakulás lenne, akkor az felforgatná a gazdaságot, cégek mennének tönkre, stb. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy ha most egy biztosnak tűnő cégbe fektetsz, az ugyanolyan jó lesz évtizedek múlva is. Befektetni is nagyon nehéz évtizedekre.
Persze index, meg lustaportfólió, de így sem könnyű. Pl. euró lesz 10 év múlva? Még ezt sem tudjuk.
A nyugdíjnak nem szabadna ilyen kemény határnak lennie. Mi most terveztük el a feleségemmel, hogy kb a gyerekek kirepülése után 50-55 évesen lehetünk azon a szinten, hogy már nem feltétlenül kell klasszikus értelemben dolgoznunk, innentől kezdve tudunk a "csak" hobbijainknak élni akár úgy is, hogy nem feltétlenül keresünk vele pénzt. De előre készülve a váltás nem lesz olyan drasztikus.
A kor tulajdonképpen mindegy, mindenkinél máskor jöhet el, nem a nyugdíj a cél (egyébként nembiztos, hogy a nyugdíj mint fogalom értelmezhető lesz akkor még...).
Aki csak azt a pontot várja amikortól nyugdíjas lesz és így semmit nem kell már csinálnia az félig-meddig a halált várja szerintem. Csak erre sokan utólag jönnek rá, hogy hoppá innentől értelmetlen az életem...
Engem 40 évesen egyre jobban foglalkoztat a nyugdíjas évek anyagi biztonságának biztosítása.
Nem mondanám, hogy most kezdtem ezzel foglalkozni. Kisebb összeg viszonylag korán elindult rendszeresen az önkéntes nyugdíjpénztárba, nem adtam vissza a nyugdíjpénztári pénzemet az államnak.
Most pl. a legnagyobb kérdésem, hogy hova tegyem az alkalmazottként megkeresett pénzem egy részét?!
* Önkéntesnyugdíjpénztár? a tavalyi hozamok kiábrándítóan rosszak és a hozzáértő (?) ügynökök szerint a következő 5-10 évben sok jó hozamra amúgy sincs kilátás, vége az elmúlt 10-15 évben produkált 6-9% éves nettó hozamoknak. Igaz lehet ez?
* NYESZ? Tartok tőle ehhez nincs elég tudásom, időm, hogy ezt kellően jól kezeljem.
* Nyugdíjbiztosítás? A unitlinkedek után továbbra is bizalmatlan vagyok ezzel a formával, holott ez egy kb 25 évere szóló döntés a részemről.
Jó lenne egy bővebb cikk, ami segít kiigazodni.
Peter
Pont ez a becsapás az egészben egészségesen te azt gondolod, mindig képes leszel dolgozni. Környezetembe én azt látom, hogy 62-65 körül mindenki örül, hogy nyugdíjba mehet. Addigra szinte mindenkinek van valami problémája.
Egy kisebb kanadai nyugdíj is elég lenne a megélhetéshez egy rakás nem is annyira lepukkadt országban. Én dobbantanék a helyükben, ha a probléma anyagi jellegű.
@margit
Szerintem a mostani fiatalok egyrészt tovább fognak élni, mivel folyamatosan emelkedik a születéskor várható élettartam, továbbá emelkedik az egészségben eltöltött életévek száma is. Ezért szerintem nem irreális, hogy 30-40 év múlva az emberek akár 70-80 éves korukig is képesek legyenek egészségesek maradni és dolgozni. Kérdés, hogy mit fognak dolgozni, mert a technológiai fejlődés meg egyre gyorsabb, hamar el tud értéktelenedni az ember tudása, ha nem figyel és nem képzi magát folyamatosan.
Jönnek ezek a tervezd a jövőt jóelőre típusú clickbait cikkek, no offense - de ami kb semmire nem jó. Értem, hogy kell a heti kattintás a google ads után, de ezek egy részét szerintem Miklós sem hiszi el, amiket ír. Jövőre tervezni 10-20-30 éves távlatban? Lássuk csak: újabb fegyverkezési verseny, atomegyezmények lebontása, kereskedelmi háború ÉS globális felmelegedés (eddig uyge senki nem hitte hogy gáz lesz, hát msot itt van) -> ezek önmagukban olyan komponensek amik 3-5 éves távlatban teljesen felborítják a társasjátékot, de az átlagember legyen okos és tervezzen előre 30 évre (a profik saját bevallásuk szerint sem tudnak msot ebben a sztiuban nagyon előre).
Ilyen rizikók mellett a konzerv, arany, lőszer, és esetleg a kólásüveg kupak lehet jó befektetés némi falloutos utózöngével
Kobe, remélem csak trollkodsz...
Kezd sok lenni nekem ez a holnap mind meghalunk és a Skynet átveszi az uralmat a világ felett hozzászólások.
Egyébként mintha fogalmad se lenne, milyen az kattintásvadász cikkek. Na, ez pont nem az.
Ezért kell időben elkezdeni a nyugdíjat (30-40 évesen), hogy ha nem tetszik, vissza tudj menni dolgozni 🙂 Ha 65 évesen jössz rá, akkor már mindegy, nem mehetsz szinte sehova, és át sem tudod képezni magad.
Nekem szinte nincsen szabadidőm, de ha éppen van több, mint 1 órám, akkor már unatkozom. (2 hetente egyszer...)
Nyilván meg lehet szokni azt, ha az ember egész nap nem csinál semmit, de én nem szeretném.
Az anyagi oldala mindenképpen kérdőjeles.
Ha van működő tőkéje valakinek, akkor jó esélye van az anyagi biztonságra nyugdíjasként is.
Jelenlegi tudással folyamatos munkaerőhiány a jellemző. Ez középtávon így marad, sőt Magyarországon ez még erősödni is fog.
A nyugdíj az nem középtáv, addigra akármi is lehet, de én nem tartok attól, hogy munkaerő felesleg lesz.
@peter
Szerintem pedig pont nem lesz folyamatosan növekvő életkor a mai generációk esetében, mert az utóbbi években igazán erőteljes az ipar externáliaként értelmezhető hatása, a minőségi táplálkozás hiánya, stb. Nézd csak meg, mennyi allergiás vagy különböző élelmiszer-intoleráns gyerek/fiatal van most, és mennyi volt 10-15-20 éve. Arról nem is beszélve - és nekem saját meggyőződésem -, hogy a sok cukros üdítő és hasonló dolgok miatt a mai fiatal generáció (<15 éves) nagy része 10-15 éven belül cukorbeteg lesz, ami szintén nem dob sokat a várható élettartamon.
Nem vagyok idős, konkrétan épphogy közelebb a 30-hoz mint a 20-hoz, de látom hogy a kortársaim hogy élnek, és milyen egészségtelen szokásaik vannak, nem beszélve a fiatalabb generációról, ami az én fiatalkoromban nem volt meg.
Ez egy örök aktuális téma.
Az én munkám nem olyan jelenleg, hogy sokáig benne lehessen maradni.
Családomból példa, anyum 60 éves kora előtt lett nyugdíjas. Nem kap kevesebbet, mintha dolgozna. Viszont én nem örülök neki, hogy egész nap otthon ül, néha elmegy valami időseknek szóló programra azután ennyi. Könyvet sem olvas, semmi olyat ami az agyát pörgetné. Nekem úgy tűnt, ő örül, hogy végre nem kell bemenni dolgozni...ahogy mondta már nem volt olyan jó munkahelyen.
Semmi hobbija nincs, neki mindegy volt mindig minden.
Szerintem ez sem alternatíva...
Hanna, a kilencvenes években megszűnt több százezer munkahely a varrónőtől a cipő felsőrész készítőig Kína miatt. A bérszámfejtést és könyvelést ötödannyi ember végzi a számítógépek miatt. Az órás ment a lecsóba, utána a háztartási gépszerelő.
S a sor végtelen.
A munkaerő piac folyamatosan változik.
Jelenleg az egész világon túl kevés az ember és öregszenek ki.
Változás lesz, mindig is volt, a világvége elmarad.
Az én hobbim költséges és időigényes. Amíg dolgozom, addig kevesebb időm jut a hobbikra. Amikor nyugdíjas leszek, akkor kevesebb pénzem lesz, mint amennyi a hobbimra el tudnék költeni. Legfeljebb keresek másik hobbit (is), ami kevésbé költséges. Emiatt nem aggódom. Az egészség a lényeg.
Nagyon emberfüggő ez a nyugdíjas kor. Van aki nem tud mit kezdeni vele, van aki meg egy percig sem unatkozik. De ez a munkavállalóknál ugyanúgy jelen van. Nekem olyan a munkám, hogy gyakran van 2-3 szabadnap a következő munkanap előtt. Hétköznap is. Van néhány munkatársam, akiknek egyenesen kínszenvedés ez a pár nap. Van aki kb nem akar hazamenni, ameddig tud a munkahelyen van és mondja is, hogy jajj mit csináljon otthon. Mások meg -köztük én is- egy percig nem unatkozik. Én sokszor odáig sem jutok, hogy egy filmet megnézzek a szabadnapokon.
Kínszenvedés lehet az, hogy semmi nem érdekel és ülsz a 4 fal között.
A nyugdíjas éveimre viszont a megtakarításon kívül jelenleg (33 évesen) nem tudom miként tudnék "készülni", vagy egyáltalán lenne-e értelme ilyen hosszú távú tervnek egy ennyire változó világban.
Esetleg a diploma mellé arra gondoltam jól jönne egy szakma is.
@joe "Pl. euró lesz 10 év múlva? Még ezt sem tudjuk."
Továbbmegyek, Európai Unió lesz 10 év múlva? Még ezt sem tudjuk.
Az EU keleti és déli tagállamainak a renitens viselkedése plusz a Brexit érdekes fejleményeket hozhat.
És ahogy mondani szokás, a közvélekedés a legjobb kontraindikátor: ha többség azt hiszi, hogy az EU még évtizedekig biztosan fennmarad, akkor ... 🙂
> Az órás ment a lecsóba, utána a háztartási gépszerelő.
És ezek aztán általában nem is tudtak átnyergelni más jól fizető munkára, különösen, ha középkorúak vagy idősebbek voltak.
Ha pl. önvezető autó lenne mondjuk tíz éven belül (ez nagyon nem biztos), és tényleg jobban vezetne, mint az ember, akkor a nagy cégek viharosan állnának át erre, mert akkor nem kellene megállni a kamionnal például. Mehetnének éjjel-nappal. Hatékonyság, költségcsökkentés. Ember csak a le és felrakodáshoz kellene, és a sok sofőr mehetne munkát keresni.
Még ha lesz is az átmeneti időszakban ember a fülkében, ő csak inkább kísérő lesz, és nyilván nem fog annyi fizetést kapni, mint amikor ő vezetett, nem csak kocsikísérő volt.
Szerintem aki pánikol, hogy unatkozni fog nyugdíj után, az most is unatkozik. Kollégáim nagyrésze munka után hazamegy és a párjával nézik a tévét meg elmennek velneszezni hétvégén. hát ezt én is unnám. Annyi mindent lehet csinálni: 1) nyugdíj mellett munkával kevesebbet adózol 2) utazhatsz (nem feltétlenül pénz kérdés) 3) vagy elköltözöl mondjuk Kanári-szigetekre, ott simán megélsz havi 200-ból + mondjuk idegenvezetsz.
@peter
Én simán el tudom képzelni:
Kell egy megfizetett 20 éves egyetemista barátnő, reggel úszás vagy futás, ebéd, délután szunyóka, este kártyaparti a haverokkal, videojátékok. Meg utazgatás, aktív élet, stb..
Svàcjban ez épp a fordìtottja. Mindenki a nyugdìjas évekre gyùr, meg megy a para, hogy az àllami nyugdìjrendszer össze fog omlani. Gyakori példa nyugdìjas ügyfeleink körében, hogy fél évet Svàjcban tölt, fél évet meg akàrhol, mondjuk körbehajòzza a Földet, vagy Hawaii-on sütteti a hasàt. Lényegében csak az éves orvosi kontrollokra jönnek vissza Svàjcba 🙂 Kisvàllakozòként kb. 34.500 CHF tehetö be (akàr) nyugdìjalapba adòmentesen (idén kicsit emelték), ami kb. azt jelenti, hogy a nyugdìjad elsö napjàn (ha minden OK és nem ment el pl. hitelkölcsönre) akkor akàr 1 milliò CHF àll rendelkezésedre a magànynyugdìj-pilléreidböl (3A). Az àllami nyugdijhoz képest azonnal. Plusz még több lehet, csak a 3B verziòk màr nem adòmentesek. A legszebb az egészben, hogy fillérre tudod, hogy ezekböl 30 valahàny év és X nap mùlva mennyi àll a rendelkezésedre (és ez garantàlt minimum összeg, ennél több lesz).
Zabalint, a családos nyugdíjasnak, ha szeretne időt tölteni at unokáival, nem igazán alternatíva a dobbantás. Kanadától minden olcsóbb ország messze van. (Akinél nincs unoka vagy nem érdekli, annál működik ez.)
A világvégét vízionálóknak: attól, hogy változni fog a világ és akár háborús helyzet is kialakulhat egyszer, attól még készülni kell (érdemes) az időskorra.
Nagyon nehéz reál értéken tervezni az anyagiakat. Már volt róla szó, de szerintem teljesen más a kiadások összetétele mint mondjuk középkorúként. A családban nem tudom lebeszélni az időseinket a gépkocsitartásról, stb. Készülni kell rá, az biztos, részmunkaidősként a legjobb.
@joci
Szerintem nagyon rosszul látod. Nincs ma több ételérzékeny, ételallergiás ember, csak éppen többet sikerül diagnosztizálni, mint anno. Ez épp hogy növeli a várható élettartamot, ha betartják a diétát, mert korábban "ismeretlen" okból eredő betegségekben haláloztak el. A cukorbetegek száma az elhízással még növekedhet, de a cukros üdítőket épp hogy az édesítőszeresek váltják fel (amik a közhiedelemmel ellentétben nem károsak, de egyébként a cukros üdítőknél is gányabb ízük van, nem tudom miért szeretik...).
Azt meg nem gondolom, hogy 50 éve, a szocializmus kellős közepén jóval egészségesebben táplálkoztak volna az emberek. Amit ma "rendes ételnek" mondanak az idősebbek, azok jellemzően erősen zsíros ételek, mellé jó adag körettel vagy sűrű főzelékkel.
Dehogynem lehet tervezni... A cél, hogy bizonyos életkor után (ez kinek-kinek lehetőségeihez igényeihez mérten is más) a kisujjadat se kelljen megmozdítani ahhoz, hogy kényelmesen megélj a befektetéseid / ingatlanjaid hozamából, méghozzá úgy, hogy a tőkét ne kelljen felélni, csak a hozamból is megélj. Állami nyugdíjat nem számítva is, vagy csak nagyon konzervatív becsléssel beleszámítva.
Ezután megnézed, hogy állsz ehhez képest, és ha rosszul, igyekszel megfelelően cselekedni.
A kulcsszó a "ne kelljen", attól még ha jólesik, azt csinálsz amit akarsz.
Én még életemben nem unatkoztam, így amiatt nem aggódok - inkább az a nehéz, hogy a sok lehetőség közül mire fordítsa az ember az idejét...
Én nem értem mi köze a nyugdíjas korra készülésnek ahhoz, hogy hol tart a robotizáció, hogy forinttal vagy euróval fogunk-e fizetni, hogy lesz-e brexit, hogy jön-e atomkatasztrófa stb.
Szerintem mindenkinek rendelkeznie kellene egy nyugdíjprogrammal legkésőbb 25 éves korában (jobb esetben már 18 éves korában, amikor felveszi a diákhitelt), és a szerint haladni folyamatosan. Igen, évente érdemes azt a tervet is felülvizsgálni, mert a gazdasági eseményeket le kell követni. De az, hogy valaki még egy excelt sem vett elő soha, szerintem az nagyon szomorú.
Másrészt, ahogy többen is írták, hogy ha az ég világon semmi sem érdekel (ismerek ilyeneket), és egy barátod sincs, akkor tényleg felesleges nyugdíjba menni, mert hamar leépül az ember, és viheti magával a koporsóba amit megspórolt.
@csaladfo
Kanada eleve mobilis országnak számít, valószínűleg ritkaság, hogy egy helyen lakik a nagyszülő és az unoka.
@Danhadnagy
"vagy elköltözöl mondjuk Kanári-szigetekre, ott simán megélsz havi 200-ból"
Ez a gondolat nem csak neked jut eszedbe így tél közepén 😉
Viszont ez az összeg édeskevés. A téma úgy indul, hogy venned kell ott egy házat 300 kEUR-ért. Vagy bérelhetsz is, az havi 1000. És az árak is magasabbak, mint a budapestiek: numbeo.com/cost-of-living/compare_cities.jsp?country1=Hungary&city1=Budapest&country2=Spain&city2=Las+Palmas+de+Gran+Canaria&displayCurrency=EUR
@zabalint De többet mozogtak, eleve kevesebb kocsi volt és kaja is sokkal kevesebb volt. Ittak akkor is, cigiztek is; de nem ettek naponta húst, sütit, cukrozott lónyálat, cukros péksütiket és a többség gyalog/bicóval/tömeggel járt dolozni, ami munkának nagyobb része fizikai volt. A panelben lakóknak is hétvégi telek, megtermelt sk gyümölcs/zöldség.
Most a gyerekeim osztályaiban riasztó a helyzet: a gyerekek zöme (!) vagy túlsúlyos vagy minimális izom. És a szülőiken látszik, hogy a szülők sem festenek jobban...
Miklos, egy betu trollkodas nem volt benne. Egy ma 30eves fiatalnak a nyugdijig van minimum 40 eve, de inkabb 50, par korhataremelessel. 40-50 evvel ezelott gulyaskommunizmus es olajvalsag volt, azelott 40-50 evvel pedig egett egesz europa. Nyilvan aki a vh utan kezdett vagyont epiteni, megtippelni se tudta hogy az ezredfordulo a dotcom boomtol lesz hangos. Ugyanugy nem tudja egy most 30 eves, 80 evesen mire epithet.
Ha hozzakalkulaljuk, hogy a populista debill dilettanizmus nepszeru politikai irany lett, es a globalis felmelegedes es kozelkeleti tarsadalmi valsag is 2-3 ev alatt utott be, valt erezhetove, nem vennek ra merget hogy 10-50 eves tavon kizarhato-e egy ujabb diadaliv elotti felvonulas, vagy mondjuk nem az elelmiszer / termofold / ivoviz lesz az ertekhordozo.... Legalabbis biztosan nem 0% a valoszinusege
Kobe, tehát akkor ne is csináljunk semmit, dőljünk hátra, mert mi van, ha nem úgy lesz minden, ahogy elterveztük? Ennyi a stratégiád?
Kedves Miklós,
Kérlek, hogy ha bemutatsz egy általad olvasott tanulmányt, akkor linkeld azt be, vagy hivatkozd pontosan.
Biztosan van olyan, aki nem az általad (a legjobb szándékkal) megszűrt információra kíváncsi.
Köszönöm.
Csaba, rengeteg tanulmányt nem lehet csak úgy megnézni, hiába linkelném be, egy belépési oldalra kerülnél. Ehhez nem is volt link, csak az összefoglalója, az meg benne is van a cikkben.
Ha elérhető az eredeti, mindig be is szoktam linkelni.
Bárki beiratkozhat nyugdíj előtti nyugdíjas tanfolyamra, csak annyit kell tennie, hogy kilép a munkahelyéről, vagy kér fél év fizetés nélküli szabadságot.
Aztán lesz, aki majd élvezi és lesz, aki nem, utóbbiak bátran dolgozzanak, amíg csak bírják.
Én személyesen úgy látom, hogy nem férne már bele a munka a napirendembe, ezért nagyon fájna, ha azzal kellene töltenem az életidőmet.
A tavoli jovobe vetett hithez kapcsolodoan en Kobe-vel ertek egyet.
30-40-50 evre elore nem igazan lehet ertelmesen elore tervezni. Szerintem mindegy hogy egy X vagy X+1 szamjegyu megtakaritasi osszeget radiroznak-e majd ki alolam. Szoval a nyugdijmegtakaritasokat inkabb majd nyugdij elott 15 evvel, azaz ugy 65 eves koromban (ertitek ugye?) fogom igazan komolyan venni. Addig viszont a kulonbozetet magamba invesztalom, hogy 80 evesen lehetoleg meg bot nelkul menjek a postas ele ho elejen.
A megkerdezettek 27%a igy vagy ugy gondolta.. a megkerdezettek ilyen szazalekanak siman lehet h max 85 iq jutott. Szerintem az itteni olvasok meg a masik iranyban ternek el az atlagtol. 27%ot meg abbol is lehetett volna kimutatni h mennyire jo, mindenre jut ideje es egesz heten nem unatkozik egy percet sem stb.
Sracok... A globalis vilagvegevel azert meg varjatok. Volt mar egy par, es mind elmaradt. A heten peldaul tudtam tankolni, pedig mar van 20 eve ki kellett volna fogynia a koolajnak:) A tobbi is ilyen. Jonnak az egyre szigorubb szabalyok, ugyhogy a nagy vilagvege megint el fog maradni, az innovacio majd legyozi, nekunk csak annyi a dolgunk, hogy a magunk szintjen megtesszuk amit tudunk.
Lesznek megszuno munkak? Biztos, hogy lesznek, de nem kell agodni, lesz helyettuk masik. Vagy ha felsz, hogy nem, akkor vegyel 2 hektar foldet meg most, es azon tudsz annyit dolgozni amennyit akarsz:) A felesleges rettegest hagyjuk meg masoknak, nekunk boven eleg, ha a belathatora felkeszulunk.
Zabalint, reszben igen, bar a kanadi mobilitas alacsonyabb, mint az USA-ban, szoval nem feltetlenul laknak messze. De ha nem is laknak egymashoz kozel (ami autoval athidalhato), nagy eselyel kisebb a repulesi tavolsag kozottuk, mint egy "olcso" orszagba.
Miklos, nem. A strategiam inkabb az, hogy 30-50 ev helyett menedzselheto idotavokra tervezek, pl 2-5 evre, es ha iranyvaltas van, konnyebben tudok alkalmazkodni, mintha 40-50 eves tavlatban ultem volna be valamilyen pozicioba.
Érdekesek a kommentek, sokféle nézőpont!
Én a munkát úgy választottam, hogy egységnyi input (tanulás, idő, erőbefektetés) a legnagyobb outputot (cash) hozza. Annyi minden szép és jó dolog van, amire a szabadidőt eltöltheti az ember, egy séta a természetben, sport, új hobbik felfedezése. Mit csinálnak az ismerősök, miért szeretik, azokat kipróbálni, hátha megtetszik valami. Azért dolgozni, hogy dolgozhass nekem öncélú vagy pedig hatékonytalan, hiszen ha nem esik egybe a munkád a hobbiddal és azzal még sokat is keressél (erre elég kicsi az esély) akkor waste of time, hiszen szar lehet 60 évesen nélkülözni kívánom, hogy senkinek ne kelljen.
Két beírást olvastam el, majd elolvasom a többit is.
Aki nyugdíj mellett is dolgozni akar, annak adnék a kezébe két szívlapátot, aztán hajrá... 🙂
Mar most egy hatalmas todo listam van, hogy mit fogok csinalni (korai) nyugdij alatt.
Nekem a nyugdij nem a doglest a tv elott jelenti, hanem a szabadsagot, hogy azt csinaljak amit akarok. Ugy erzem nem fogok unatkozni 🙂
Azért én egy Kanadai nyugdíjból el tudnám magam foglalni, rengeteg utazás a világban, hobbyk. Na persze nem luxus szállodákban. És valószínüleg a székhelyemet is áttenném valahova közép európába vagy a kanári szigetekre. Nyilván ennek egészségügyi okai is lehetnek de arról meg részben vagy teljesen az illető is tehet, tisztelet a kivételnek aki önhibáján kívül. Sok ember hiába van meg a lehetősége a munka nélküli életre, nem tudja feltalálni magát akkor sem ha megteheti.
Szerintem is alulbecsüljük, hogy milyen társadalmi, gazdasági, politikai változások történhetnek 30-40 év alatt. Jelenleg 32 éves vagyok, jövedelmem 50-60%-át takarítom meg, de nyugdíjcélra dedikáltan jelenleg 1%-ot teszek el (ÖNYUP). Pont azért, mert nem gondolom, hogy a mostani rendszer fennmarad abban a 38 évben, ami nekem hátra van a nyugdíjkorhatárig (ami kb. 70 év lesz akkora). Nyilván tudatosan és ésszerűen takarékosan élek, tanulok, fejlődök és amit nem dedikáltan nyugdíjcélra teszek félre, az a pénz is nálam van. Mivel nyílik a társadalmi olló, előbb-utóbb lesz akkora felindulás, ami a gazdagabbaktól valamilyen módon elvesz, lesz egyfajta erősebb újraelosztás. Remélem, hogy ez háború nélkül fog megtörténni és ettől még takarékosan élek. De készülök arra, hogy a mostani rendszer nem érinthetetlen - mert nem az, sőt.
Lassan havi szinten a fizetésünk felét félre tudjuk rakni, ami nagyjából 1,2 millió. Eddigi tartalékunk 100 fölött van. Remélem kihúzzuk valahogy. Ha nem,akkor majd az örökségből. (budai villák)
@otto miért kéne venni a kanárin lakást? én is pont a numeon néztem, hogy kanárin 180.000 a havi megélhetés, Budapesten 164.000 (ezt a különbséget ki lehet gazdálkodni)
@tinaturner
Kanadai számokat nem tudok, de az USA-ban a lakosság 10%-a 83 alatti IQ-val rendelkezik.
Ez a hadsereg statisztikáiból származik, mert ennél alacsonyabb IQ-val rendelkezőt már fel sem vesznek. Azért valahol rémísztő, hogy lakosság 10%-a még golyófogónak sem jó.
Nyugdíj előtt állok egy évvel, próbáltam fulra kihasználni az adóvisszatérítést az önkéntes nyugdíjpénztárakban. Az önk. nyugdíjpénztárba befizetett összeg kis része elment a működési költségre, nagyobb része pedig a befektetett "kiegyensúlyozott" portfólió veszteségébe. Befizettem 326eFt-t, ide kértem az elmúlt évi adóvisszatérítés 150eFt-ját, az ez évi eredmény -283eFt lett, ennyivel csökkentték a bent lévő pénzösszgemet (Aegon).
Az OTP Egészségpénztár 2018. első negyedévében -7.500Ft hozamot vont le, de legalább az év további részében ha minimálisan is, de nyereséget is hozott, majdnem pótolta a működési költségeket.
Most nézek magam elé és próbálom kitalálni, jövőre mennyit fogok veszteni az ügyön, mire megszüntethetem a tagságomat. Az is bosszant rettenetesen, hogy felnőtt fiamat végre sikerült rábeszélni a belépésre. Persze hogy tetszett az eddigi hozam, de mégis, mi lesz jövőre?
@Kiszamolo "Változás lesz, mindig is volt, a világvége elmarad."
Változás mindig volt, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a változások sebessége és intenzitása egyre fokozódik. Manapság pár év alatt zajlanak le olyan változások, amelyek korábban több generáció élete alatt történtek.
Van olyan mértékű változás, amely inspiráló, de ha túllép egy bizonyos (személyfüggő) határt, akkor azt az ember inkább b*szogatásnak fogja fel.
Valamint: "Az Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ tavaly novemberben jelentette be, hogy 2017-ben már harmadik éve csökkent a várható élettartam az Egyesült Államokban"
qubit.hu/2019/01/28/miert-csokken-halandosag-gazdasagi-valsag-idejen
Kobe-val annyiban értek egyet, hogy nagyon övmeghúzva spórolni a nyugdíj miatt 30-40 éven át - kevés értelemmel bír.
Ami szerintem viszont fontos, azon gondolkodni, ki hogy képzeli el magát nyugdíjasként. Aki szeretne majd nyugdíj mellett dolgozni, annak ahhoz lehet, hogy munkát kell már min. 10 évvel korábban váltani.
Én nem látok túl sok boldogan pihenő nyugdíjast, otthon jobban rájuk szakadnak a nyavalyák - mert több idejük van leengedni.
Szép terv az utazgatás, de 1-x krónikus betegséggel nem akkora buli, házasoknál pedig elég, ha az egyiknél üt be valami, nem hagyja otthon a másik.
Jelenleg nem állok jól a készüléssel, annyi, hogy tudok kötni, horgolni nemrég tanultam meg - valamennyi bevétel ezzel szerezhető és kb. annyira hatékony a demencai ellen, mint az aktív keresztrejtvényezés/sakk.