Kinek van igaza?
Gondolkoztam, írjak-e róla, de talán érdemes.
Az előző, társasházakról szóló cikk alatt a szokásos komment-cunami alakult ki, hogy ki a hülye, aki társasházban lakik összezárva másik 80 családdal és még a kanálcsörgés is áthallatszik, vagy az, aki feleslegesen fizeti a családi ház lényegesen magasabb költségeit, hallgatja a szomszéd kutyájának az ugatását vagy a vasárnap reggeli fűnyírást.
Már annyiszor rácsodálkoztam, hogy az emberek mennyire nem tudnak elvonatkoztatni a saját élethelyzetüktől, vagyoni helyzetüktől vagy preferenciáiktól. Legyen szó lakhatásról, nyaralásról, autóvásárlásról, befektetésről, bármiről, a legtöbb embernek sarkos véleménye van, mi az egyedül helyes.
Az egyik ember az óvodába hordja az egy szem gyerekét autóval, nem is érti, ki az a hülye, aki nyolcévesnél fiatalabb és Opel Corsánál nagyobb autót vesz, mert az nem más, mint pénzkidobás.
A másik naponta 250-300 kilométert vezet és szerinte az autó a Skoda Octavia felett kezdődik és háromévesen azonnal el kell adni, bolond, aki annál öregebb autóval kísérti a szerencséjét.
Az egyik egy öreg autót is alig tud fenntartani, de hülye mindenki, aki új autót vesz. Eszébe sem jut, hogy más embernek esetleg egy 12 milliós autó is belefér a “maximum 3-6 havi fizetést az autóra” szabályba és nem kap szívinfarktust, ha 300 ezer forintba kerül egy garnitúra új abroncs.
De ugyanez a nyaralás. Az is hülye, aki a nyaralása alatt is mérgezett egérként városról-városra és múzeumról-múzeumra megy, ahelyett, hogy pihenne, meg az is az, aki csak a tengerparton döglik két hétig.
Gyerektelenként hülyeségnek tartja a szállodákat, ott az Airbnb, sokkal olcsóbb. Eszébe sem jut, hogy aki két-három gyereket nevel, egész évben mos, vasal, főz, takarít rájuk napi 16 órán át, annak az nem nyaralás, hogy elmegy Isztambulba egy Airbnb lakásba az ötödik emeletre és ugyanúgy ő főz, mos, mosogat és takarít az egész családra, illetve vigyáz a gyerekek minden lépésére, mintha otthon lennének. Ennyi erővel otthon is maradhatnának.
S a lakhatásnál ugyanez van. Amíg nem volt családom, nem érdekelt, hol lakom, csak közel legyen a metró. Fel sem tűnt, milyen házban élek, nem is érdekelt, hiszen jóformán csak aludni jártam haza.
Házasság után is prioritás volt, hogy hamar beérjünk mindketten a munkahelyre, ezért maradt a lakás, de már nem lehetett akármilyen. Megszületett a gyerek, tologattam a Vörösvári úton, lenéztem térdmagasságba, ahol a gyerek feje volt és vastagon állt a szmog. Nem telt el két hónap és már Budaörsön laktunk. Éppen most sokkal fontosabb, hogy legyen kert, ahol a gyerekek játszhatnak, lehet homokozó, ugráló, hinta és nyáron medence a kertben és legyen jó a levegő, mint az, hogy hány percet kell utaznom.
Ha megöregszem, valószínűleg beköltözünk a belvárosba, ahol most akkor se lennék hajlandó élni, ha sokat fizetnének érte. Legyen közel a rendelő, a gyógyszertár, a bolt és így tovább. De az is lehet, hogy rákapok a kertészkedésre (amit most nagyon nem bírok) és egész nap a kertet fogom túrni valahol messze a város zajától, hogy jó kondiban tartsam magam.
Majd eldöntöm, ha oda kerülök, melyik a fontosabb: a kényelmesség vagy a mozgás lehetősége. S nem fogom magam hülyének gondolni se akkor, ha a kényelmet választom és se akkor, ha inkább a kertészkedést.
S hát ott van a pénz is.
Az új autót vagy használtat esetleg lakást vagy házat kérdésben annak a véleménye számít, akinek mindkettőre lenne pénze. Ha azért lakom panelben, mert ezt tudtam megvenni 20 éves hitellel, vagy mert még 26 éves vagyok és panelre sincs pénzem, akkor nem igazán számít, hogy ha nyernék a lottón, vennék-e házat vagy elköltöznék-e egy hetvenmilliós lakásba.
Ismerek olyan embert, akinek bőven lenne pénze házra, de panelben lakik húsz éve, mert ott nem kell semmivel törődnie, havat lapátolnia, füvet nyírnia és a többi. Befizeti a közös költséget és örül, hogy semmivel nincs gondja. Inkább elviseli a szomszédok közelségét meg azt, hogy valahol mindig felújítanak egy lakást a társasházban, mintsem egy családi házzal és egy kerttel kelljen törődnie.
A másiknak annyi pénze volt, hogy döntenie kellett: egy jobb lakást vesz egy jobb környéken, vagy egy rosszabb házat egy rosszabb környéken. A lakást választotta. Hogy azóta megbánta-e, nem tudom, de az ő élete, az ő döntése. Mindkettőnek van sok előnye és sok hátránya is, dönteni kell, melyik mennyire számít NEKED.
Igen, ki lehet fogni rossz szomszédot családi háznál is és társasháznál is, bár ez utóbbinál nyilván könnyebb pusztán azért, mert sokkal több szomszédom van és sokkal közelebb. Cserébe húsz perc alatt beérek a munkahelyemre.
(Nem tanácsos ingatlant venni úgy, hogy előtte nem csöngetünk be jó sok szomszédhoz és nem kérdezzük meg, szeret-e itt lakni, van-e valamivel baja, mit gondol a környékről/a társasházról és így tovább. Olyanokat megtudhatsz, amiről nem is álmodtál: egy közeli gyár beteríti a környéket porral és szaggal, ha arról fúj a szél, vagy idejárnak a prostik a ház melletti erdősávba a szomszédos főútról az ügyfelekkel, esetleg narkósok tanyáznak egy üres telken, ami pont útba esik a buszmegálló felé.
S ahogy nagyon igaz, hogy nem veszünk lepusztult házban szép lakást, csak maximum jó állapotú házban lepusztult lakást, ugyanez van a háznál is: soha ne vegyél szép házat egy lepusztult környéken, inkább vegyél egy vacakabb házat egy normális környéken. A házon tudsz segíteni később, ha lesz rá pénzed, a környéken nem tudsz változtatni.)
Röviden csak annyit szeretnék kérni, hogy vonatkoztass el a saját helyzetedtől és próbálj meg más szemüvegén keresztül is nézni a dolgokra.
Leírhatod, te miért költöztél magánházba, vagy éppen fordítva, egy érdi magánházból egy óbudai lakásba, de a párbeszédnek akkor van értelme, ha megérted, hogy minden embernek mások a lehetőségei, élethelyzete, anyagi helyzete és preferenciája.
Bár a megállapítás annyira triviális, hogy ebben nem sok meglepő van.
Pénzről tanulni mely könyveket tartod hasznosnak? Tudsz ajánlani néhányat?
Szerintem tervezőasztalról lakás vásárolni az alföldön, ennél rosszabbat nem is csinálhatnál.
Ez biztos? Sose lehet olyan eset, amikor mégis? Nem lehet, hogy csak nem tudsz elvonatkoztatni a saját helyzetedtől és nem vagy elég empatikus?
aztán a dilemmát meg is oldottam, de látom hiába itt az újabb megoldás:
„kiköt egy hajó a távoli lakatlan szigeten, s a partra szálló kapitánnyal két, mint kitűnik, harminc éve ott élő zsidó jön szembe. Üdvözlik egymást, a kapitány körülnéz és három takaros épületet lát nem messze a parttól. kér-désére, hogy mik ezek, az egyik zsidó közli: – Az ott –, mutat rá az elsőre – az én zsinagógám, ahova csak én járok, a másik pedig egy másik zsinagóga, amelyikbe barátom jár, én nem. – Rendben van – mondja a kapitány –, de ha össze-vissza csak ketten vannak, mire szolgál az a harmadik épület? – Azt, kérem, azért építettük, hogy olyan zsinagógánk is legyen, amelyikbe egyikünk se teszi be a lábát..”
elmúltam 60, már rég megértettem,
és így már régóta vannak lehetőségeim, élethelyzeteim, anyagi helyzetem és preferenciám, amik alapján rengeteg döntést hoztam, és ha lehet, ki szoktam tenni őket a barátaim nyilvánosságának, és szerencsémre véleményezni szokták, és néha ezért megváltoztattam a döntésem, hál isten….és néha nem, sajnos…
Oké, hogy van 2 szekrény, de akkor is 10 négyzetmétert veszítettem.
Talán a legnagyobb üzlet az az egészséges méretű padlásterek beépítése lenne a felkapottabb kerületekben, vagy a kertes házak esetében a nyári konyhának álcázott, 35 négyzetméteres kisházak felállítása a garázs helyett, önálló lakóingatlanként.
Egy szuterén lakás kialakítása Soroksáron teljesen értelmetlen.
Én konkrétan választhattam, hogy “kifeszítem magam” egy nagyobb hitellel az igényeimnek megfelelő ház miatt, vagy veszek egy lakást kényelmesen és biztonságosan. Ezt választottam.
Most készülök valami egyszerű faházas telket venni 10km-es körzetben, amit terveim szerint ki fogok fullozni az idő előrehaladtával (szauna, ez-az) és kimegyek oda bármikor ha haverokkal “grillezni” akarok vagy csak zöldre vágyom esetleg el akarok vonulni hétvégére…
A további pénzek meg mennek megtakarításba, meg a passzív jövedelem építésébe. Az én szintemen ez most az elérhető. Kicsiből építünk biztonságosan és talán egy nap többet tudok átadni a lányomnak mint amit én kaptam anno.
Miklós, köszönök mindent, amit itt tanultam! 🙂
Minden tiszteletem ellenére most úgy érzem meg kell szólaljak. A videóidat elnézve sokszor van az az érzésem, hogy amellett, hogy borzasztóan értékes gondolataid vannak, mégis az ellentmondást nem tűrő, a másokra (pl. de nem kizárólag a banki ügyintézőkre) alkalmanként cinikusan utaló stílusod nem ritkán arroganciába megy át, amit összességében az ember elfogad, mert közben sok hasznos dologra világítasz rá, ami egészében véve sokkal több pozitívumot ad, mint a néha cinikus, néha előítéletekkel teli előadásmódod. Akinek nem tetszik, ne jöjjön ide és pont téged is úgy kell elfogadni, ahogy vagy.
Viszont, amikor a mások véleményét, pénzügyi döntéseit okkal vagy ok nélkül nyíltan kritizáló stílusod mellett kérdőn állsz a tény előtt, hogy mások is kritizálnak másokat, nos az azért számomra picit disszonáns. Alapvetően a cikkeddel egyetértek, csak tőled különös ilyet olvasni.
Leonard, az emberek egyik felének az a baja, ha nem vagyok túl egyértelmű és nem mondok határozott véleményt valamiről. A másiknak az, ha túl határozott véleményem van valamiről. Az egyiknek nem tetszik, ha általánosítok, mert ő tud húsz olyan esetet, amikor nem igaz az általánosítás (mert pont azért hívják általánosításnak). A másiknak az a baja, ha egy konkrét dologról beszélek és nem csak általánosságban. Az egyiknek nem tetszik, hogy miért azoknak írok, akiknek sok pénzük van, a másik kiakad, ha arról írok, hogyan spórolj a telefonszámlán havi másfél ezret.
Nem lehet havi 150 ezer olvasónak egyszerre megfelelni és már réges-régen leszoktam arról, hogy akarjak.
Jó gondolat a weboldal csináltatás, nekem is lenne egy csomó ötletem. Csak rohadt sok ingyen munkával valakinek meg kellene csinálni, meg végtelen adattal feltölteni, nekem meg perceket is megspórolna. Aki ezzel foglalkozik mér ne csinálná meg nekem is??
Rohadtul hozzászoktak az emberek, hogy “a neten” minden ingyen van, vagy ha nem ingyenes ellopom, ha meg nincs akkor csinálja meg má’ valaki aki ezzel foglalkozik…
Úgy nagyjából sejted mennyi meló lenne utcaszintű zaj, légszenyezettség, útburkolat, parkolóhelyszám/foglaltság napszak bontásban, házszintű lelakottság, hülyeszomszéd (fejenként kettő) hangosgyerek, napsütés, kutyaszarszám, bolthelyzet árszinttel, iskola minőség tanárok minősítésével, diák etnikai és szülők jellemzésével, pártpreferenciával, szórakozási lehetőségek, sport kocsma templom jellemzéssel…..
Nem akarsz társadalmi munkában felmérni? Csinálok tárhelyet..
Úgy emlékszem, pár éve volt valami hasonló weboldal kezdeményezés, de a hatóság/jogvédők lekapcsoltatták, mert az emberek azt kezdték el rajta bejelölgetni, hogy melyik utcában mennyi kisebbségi/hajléktalan él… a nevére már nem emlékszem, jó pár éve volt.
Az eredeti témához meg, szerintem jó hogy mindenki másféle dolgot képzel el az életében. Baj lenne, ha mindenkinek ugyanaz lenne a jó, az a dolog irgalmatlan drága lenne és állandóan hiánycikk.
A baj inkább hogy bárki kontroll és következmények nélkül ‘beböfögheti’ a véleményét a webre bármiről, a tényektől függetlenül. Szerencsére megvan a megoldás, ki lehet kapcsolni az eszközöket egy időre, ha eltelítődik az ember a sok zajtól.
ez nagyon érdekes én milliószor hallottam az ellenkezőjét hogy a gyerekesek AirBnB-be mennek kizárólag mert összemérhetetlenül olcsóbb…
a gyerektelenek meg hotelbe mennek mert megtehetik nem kell gyerekre is költeni a nyaraláson…
kivéve a hátizsákos gyerektelen mert az bárhol elalszik airbnb, hostel vagy éppen az árokpartja
25 évig kertes házban nöttem fel külváros/agglomeráció, most egy 38m2 lakásban élek. Élvezem, hogy nem megy rá a szabadidöm és a vagyonom az alapvetö ház körüli dolgokra, hogy gyalogtávban elérek mindent hétköznap, de hiányzik a barátok áthivása grillezni, stb. Persze arányaiban utóbbi a ritkább, kisebb “diszkomfort”..míg ha családom lenne nyilván a városba ingázás vállalhatóbb lenne, mint x m2 lakásban egymást kerülgetni.
Ugyanez igaz az autóknál. Mindig is nagy autóink, autóm volt – az elsö sajátom egy kisautó. Kicsit szükös haverokkal nyaralni (=tetöbox), vagy IKEA-ból a PAXot elhozni (=házhozszállítás/tetöcsomagtartó), hosszú távon lehetne komfortosabb is, cserébe olcsó fenntartani…mivel 98% max ketten használjuk 10-150 kmre és eszközigényes hobbi sincs, így ez tök oké.
És ha van esze a szomszédnak, akkor nem mondja el a rossz dolgokat, mert azzal leértékeli a saját ingatlanát is, ha elterjed, hogy problémák vannak a házzal.
Persze világos, hogy az emberek többsége nem gondol erre, és szívesebben mondja el a panaszait egy idegennek.
Az öreg bölcs mondja a tanítványainak: a nyugodt élet titka, hogy nem vitatkozunk senkivel, inkább hagyjunk rájuk mindent.
Mire egy tanítvány: szerintem ez egyáltalán nem így van!
Mester: Tudod mit, igazad van…
nem biztos, hogy az elvonatkoztatási képesség hiánya van a magabiztos, de téves általánosítások mögött, vagy nem csak az, hanem az, hogy az okos emberek kételkednek, az ostobák meg mind magabiztosak, ennek pedig a neve: Dunning-Kruger-effektus
„Kit érint a Dunning-Kruger-effektus?
Sajnos előbb vagy utóbb mindannyiunkat, de nem biztos, hogy észre is vesszük. „Sokkal valószínűbb, hogy másokban látjuk meg, mint hogy pontosan azonosítsuk magunkban” – mondja Dr. Kruger.”
„Az inkompetens emberek nem ismerik fel a saját inkompetenciájukat.” és ”Jellemzően törékeny egójuk van, és úgy érzik, hogy nagy önbizalommal és látványosan kell a világ elé lépniük, hogy biztonságban érezzék magukat.”
Az elmúlt 15 évben (mióta feleségem van) 5-ször költöztünk, közben születtek a gyerekek. Mindegyik költözés után, monhatom azt, hogy anyagi értelemben szinte a 0-ról kellett kezdeni. A hivatásunk miatt ezt nem spórolhattuk meg, de innen visszanézve kicsit fájdalmas az eredmény. Ha mindig csak a saját bizniszünket néztük volna, akkor mára már árnyékot adna az első diófánk, ami alatt ma szürcsölgethetném hátradőlve a cólát.
Ha en egy zsakfalu szelen akarok elni, 4000 nm-es tanyan, ellenben mindenki mas varosban lakasban, vagy maximum 400 nm-es kertes ikerhazban, az nekem elony, hiszen akkor arra, amit en szeretnek, kisebb a kereslet, valoszinuleg (aranyaiban) olcsobban is tudok hozzajutni, mar csak a verseny hianya miatt is, stb.
De ugyanez igaz nyaralohely valasztasra is, meg mindenre, ha mindenki egy felet akarna, sokkal nagyobb lenne ra a verseny.
Miert akarnek akkor meggyozni mindenkit, hogy ez a tuti, keressetek ti is ezt?
Kifejezetten szerencsesnek kellene gondolnia magat annak az embernek, aki azt preferalja, amit kevesen, nem hogy meg gyozkodni a masikat, hogy “gyere, legyel a vetelytarsam!”
Elsősorban azokkal az amerikai konyhákkal van a bajom, amelyek csak annak bannak nevezve, hogy +1 szobával lehessen hirdetni a lakast, mert valójaban nem nagyobbak, mint egy átlag lakás konyha-étkezője.
Ugyanakkor nem értem miért a konyhafülkével veted össze? Mert én a konyha-étkező plusz külön nappalival vetem össze, ami egészen más kategória. Ha az egyikőtök főz, mosogat, és egy személyes, amit csinál, akkor a másik le tud ülni a konyhaasztalhoz, hogy beszélgessen.
Ugyanakkor nem feltétlenül egyforma a higiéniai szint a konyha-étkezőben, meg a nappaliban, értsd pl. nem biztos hogy mindenki a nappalijában szeretné enni a főtt ételt, vagy felmosni a nappaliját.
Tudom, hogy ízlések kérdése, hogy kinek mi a jó, engem az zavar, hogy nem nagyon van alternatíva, mivel divat ezért majdnem minden lakás amerikai konyhás lett.
A spájz valóban nem függ össze ezzel.
Ok, korábban mi is azt csináltuk, hogy úgyis ott a bolt. A járvány viszont változtatott a szokásainkon, most heti egyszer rendelünk, és csak nagyon ritkán kell beugrani valamiért. A kis bevásárlásokhoz képest ezzel annyi időt megspórolunk, hogy ez maradni fog járvány után is. Mi csak ritkán főzünk, és így is tele a spájz, mert egy csomó csomagolt hidegételnek is kell a hely.
”Barátja megkérdezi kohnt, hajlandó-e átengedni neki egy éjszakára mutatós feleségét, zálit. – Nincs az a pénz, amiért besároznám nőm, családom becsületét – feleli önérzetesen. erre a barátja kitesz az asztalra egy köteg százrubelest. – Ja, ha van az a pénz, az más – mondja kohn, a pénzköteg után nyúlva”
Ez valóban így van. Sőt, régen még aludtál is egy éjszakát az ingatlanban, hogy felmérd a helyzetet, hangokat. Manapság ilyen a mesében sincs, talán egy borsodi zsákfaluban, ahol még teljes ellátást is kapsz mellé, csak vidd el 3millióért a házukat. De 2015 után a jobb adottságú (értsd, van munkahely, jó környék, jó állapotú épület) lakásokat, házakat olyan nyomással lehetett csak megvenni, hogy ilyen körültekintésre nem volt idő. Hány olyan lakásmegtekintésen voltam, ahol csoportokban jöttek a nézelődők aztán ment a licit. De ezek nem is azok a környékek ahol feltétlen szükség van körbecsengetni… Budai oldal jobb részei és hasonlók…
Az ötlet egyfelől nagyon jó szerintem, egy objektívnek tartható térkép app nagy segítség lenne.
Ami kétségessé tenni az objekivitást, az a más, hasonló értékeléseknél megfigyelhető pongyolaság vagy szándékos félrevezetés. Mindig ezeket nehéz vagy lehetetlen kiszűrni. Pongyolaság alatt a használhatatlan értékeléseket értem, amire ezernyi példa van mindenhol. Pl. rákeres az ember egy konkrlt termékre, van 50 értékelés. Ebből 10 leírással is. 2 tárgyilagos, összeszedett, mi tetszett, mi nem. 4 annyit ír, hogy szuper termék, ad öt csillagot. 4 pedig azt, hogy pl. “még ki sem bontottam, de jól néz ki, biztos jó lesz”, ő is ad 4 vagy 5 csillagot..A maradék 40 értékelés csak csillagozás, ki tudja, mi vagy ki van mögötte. Mindezekből vajon hogy lehet valódi következtetést levonni?
Finarfin, köszönöm a pozitív visszajelzést.
“Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.” Bertrand Russell
Otthon = ösztönös biztonságkeresé?
a saját lakás megvásárlása veszteségekkel is járhat, amit elviselünk azért, mert a saját lakás a legtöbbünk számára nem üzlet, hanem a biztonságérzetünk egyik fontos alapja. Ezért pedig szinte bármit képesek vagyunk megadni, csak azért, hogy biztonságban érezzük magunkat. Viszont akkor a saját lakástulajdont már nem pénzügyi döntésnek kell tekinteni, hanem egy emberi ösztönnek?
Kinek van igaza? válasz : aki jól jár
ki jár jól nagyobb eséllyel? aki elengedi az ösztöneit, vagy aki kontrollálja, vagyis mérlegel: a jövőben várható hasznok arányban vannak e az ösztönkiélés anyagi következményeivel
na ez mind valós kérdés és hányzik a cikkből, vagyis megvan egy újabb cikk témája
Lakásigényre amit írtál, esetleg nézz körbe a XXI. kerület Erdősor lakótelepen (lakótelepnek hívják, de nevéhez képest meglepően sok a zöld.).
4 emeletes házakban konvektoros/cirkós, 2+1 és 2+2 lakások vannak, 30 M körül. Spájz eredetileg van, aránylag nagyobb méretű erkély (6-8 m2), külön wc és fürdő, utóbbi általában ablakos. A konyha jellemzően nem túl nagy, étkező-konyhának határeset, de nem főzőfülke.
Ha már kiszámoló blog, erről volt már itt valamilyen írás? Ha ez kerek perec így lenne hogy nem éri meg, akkor léteznének mezőgazdasági vállalkozások? Persze tudom, vetőmagok, trágyázás, ez meg az elviszi a pénzt rendesen, mire pár kg paprikát leszedsz a kertben…. De akkor miért éri meg bárkinek is paprikát termelni? Vagy bizonyos földterület nagyság fölött egyszercsak elkezdi megérni? Hogy van ez?
Én a megoldást a saját magunkról alkotott kép realizálásában látom: Én ilyen és ilyen vagyok, ezek a tulajdonságaim, ilyen a látásmódom és ezek az élet ezen és ezen területén hasznosak. Más területen pedig, pont hátráltatnak. Ebben vagyok jó, ebben kell még fejlődnöm. Nem bonyolult, de kemény munka. 2-3 éve járok pszichológushoz, de ha volt az életemben jól elköltött forint, akkor ez toronymagasan viszi a pálmát. Szerintem mindenkinek szüksége volna rá. No nem azért, mert bolondok lennénk, hanem mert a fejlődésünk és önismeretünk tárháza kimeríthetetlen.
A rendszert azért tartják fent, mert azért nem árt, ha egy ország képes ellátni magát legalább részlegesen élelmiszerrel. Kicsit mint a kórházi ágyak tartása járványidőszakon kívül. Üresen is tartani kell valamennyit, mert amikor kelleni fog, akkor nem lehet csak úgy a semmiből.
Meg vannak földrajzi korlátok is, mondjuk a friss tejet sem tudod a világ végére vinni (hőkezelt az nem friss).
Valamennyi kapacitást muszáj tartani (pl biztonsági okokból), de ráfizetéses.
Hogy miért, ez nagyon érdekes kérdés.
A viselkedéspszichológia szerint azért, mert IGAZÁBÓL nagyon bizonytalanok a döntésüket illetően, és a bizonygatással és meggyőzéssel a belső bizonytalanságukat enyhítik. Ha más is úgy gondolja mint ők, akkor mégsem tévedhettek ugye? 🙂
Ezzel nem értek egyet! 🙂
Szerintem nagyon hasznosak az itt megjelenő hozzászólások, mivel különböző véleményeket és nézőpontokat ismerhetsz meg, ezáltal a saját “korlátoltságodat” tudod leküzdeni, ami által többé válhatsz. Ehhez fontos a nyitottság. Én örülök neki, hogy ilyen színes és jófej társaság van itt, szóval köszönöm a hozzászólásokat, ne hagyjátok abba! 🙂
Az egyik szobát feláldozni, úgy kialakítani egy nagyobb teret, és újraosztani ennek a háromnak az elrendezését. Más szóval 1 szobával nagyobb ingatlant keresni, mint amennyi szobát ténylegesen szeretnénk. Új építés esetén egyszerűbb megoldani, de használt vásárlásnál sem lehetetlen. Az a fotnos, hogy előre tervezzünk. Feltételezzük továbbá persze, hogy anyagilag megtehetjük.
Így igaz, mert “ÉN” nem tudok rosszul dönteni. 🙂 Kognitív disszonancia. Az önismeret a legfontosabb, az élet minden területén, legyen az párkapcsolat, munka, gyereknevelés, vagy akár a pénzügyek.
Kiszámoló te pl. magabiztosabb vagy az átlagnál sok kérdésben, de a lakhatás kapcsán láthatóan van benned kétely.
Egy (kormány)párt döntése kapcsán is többféle igazság létezik, ezért is lehet róla annyit vitázni. Ezekben a témakörökben a véleményed mindig az elképzelésed szerinti társadalom preferenciáján alapul, pedig a pártok def. szerint a saját céljaik elérésére törekednek, ami sajnos nem feltétlenül esik egybe a köz érdekével, de a sajátjukkal igen.