Megér ennyit?
Beszéltem ma valakivel, aki a három gyerekére való tekintettel szeretne a kis lakásból magánházba költözni és ha már így dönt, valami jobb környéken keres telket és arra építkezne.
A fizetésük bőven átlag feletti, bár nem kiugróan magas, önerő is van szépen, de ennek ellenére a tervezett ingatlanhoz további sok tízmillió hitelre lesz szükség, még akkor is, ha a CSOK-ot is igénybe veszik.
Az ember egyszer akarja megépíteni A HÁZAT, akkor pedig már olyat szeretne, aminek élete végéig tud örülni.
Ha felveszik a szükséges hitelt 10-15 évre, akkor a megélhetésre marad havi négyszázezer forint. Amiből fel lehet nevelni három gyereket, ha nagyon muszáj, hiszen sokan ennyiből nevelik a gyerekeiket, de feltettem neki a kérdést, hogy ér ennyit A HÁZ?
Beáldozod az életszínvonaladat és 10-15 évig centizgetni kell a pénzt, csak azért, hogy úgymond az álmaid otthonában lakhass. Fogod élvezni a madárcsicsergést és a kilátást, a jó levegőt és az igényes környéket, ha közben azért rágod a szád szélét éveken át, hogy miből vegyél a majd kamasz gyerekeidnek új cipőt és miből etesd őket?
Arról már beszélni sem merek, hogy milyen sokkban leszel másfél évtizeden át, nehogy elveszítsd az átlaghoz képest jól fizető munkádat, vagy az egészségedet, mert akkor borul minden.
Ha nem keresel az álmaid házához eleget, szerintem ne akarj erődön felüli házban élni.
Mondtam nekik, hogy már ettől a hónaptól is próbálják ki, milyen lesz megélni havi négyszázezer forintból öt főnek. Legalább fél évig tegyék félre a fizetésükből azt a részt, ami a hiteltörlesztőre kell. Sőt, érdemes kipróbálni, milyen lenne, ha százezerrel kevesebbet keresnének egy új munkahelyen, vajon havi háromszázezerből mennyire jönnének ki.
Éljenek meg legalább fél évig havi háromszázezer forintból, ami az eddig havi költésüknek jóval kevesebb, mint a fele.
(Még ha minden a legnagyobb rendben is lesz most, 6-7 év múlva a gyerekek kamaszodni fognak és hirtelen háromszor annyiba fognak kerülni, mint addig. Ezzel is érdemes kalkulálni.)
Félreértés ne legyen, meg lehet élni havi három- vagy négyszázezerből, hiszen a legtöbben az országban most is ennyiből élnek, a kérdés, ér-e ennyit az egész? Az még hagyján, hogy a teljes vagyonod 15 év múlva is téglában és cementben fog állni, de vajon fogod-e majd élvezni a házadat, ha az a mostani életszínvonalad lefelezésével-leharmadolásával fog járni?
Nyaralni mész 15 éven át, vagy inkább tízmillióval drágább telket veszel? Autót tartasz fenn másfél évtizedig vagy építesz helyette plusz egy vendégszobát? Megveszed azt az ételt az üzletben a következő 180 hónapban, amit csak megkívánsz, vagy inkább kiülsz a teraszra és a kétnapos kiflit parizerrel majszolva élvezed a kilátást?
Érdemes ezt átgondold, mielőtt az álmaidat valósággá váltod, mert könnyen lehet, hogy az álom rémálommá fog válni. Légy reális és ne vállald túl magad. Jobb egy sorházban vagy ikerházban elégedett családként élni, mint a hegyen a nagy házban az anyagi dolgok miatt veszekedni és nélkülözni.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Három kamasz szerinted mennyibe fog kerülni?
Felmillio euros hiteleket akarnak felvenni ugy, hogy csak a ferj kereso es nagy valoszinuseggel a kovetkezo 5-10 evben a feleseg nem fog szinte semmit keresni. Hasonlo kerdeseket kell nekik feltenni, mint Kiszamolo tette 🙂
“Éljenek meg legalább fél évig havi háromszázezer forintból, ami az eddig havi költésüknek jóval kevesebb, mint a fele.”
Ha eddig kb. 300ezerből élt volna a család, akkor nincs azzal gond, ha mostantól nem mondjuk 1M, csak 400ezer lesz a havi maximum.
De ha eddig az 1M-t is elköltötték, akkor nem jó ötlet kényszerből visszavágni a költségeket.
Ebből kiindulva, szerintetek melyik a legjobb budapest környéki település, ahol még nem szálltak el az árak annyira , viszont elérhető távolságra van Budapest, akár tömegközlekedéssel is?
Hanem, hogy egy ház a legritkább esetben van teljesen kész a beköltözéskor. Főleg egy tar telekre épült új ház. Még ott a kerítés, a kert, kell pár bútor, pár évente tönkremennek a nagy ht-i gépek is. Terasz/télikert stb.
ÉS majd eközben kamaszodnak a gyerekek.
Családi házat az vegyen, aki még tud rá költeni.
Mi annyira baj a családi házakkal? Mi 4 millióval vettük többért a családi házunkat mint amelyik panelból eljöttünk. A mostani korszerűsítés után a fűtésünk éves szinten 110 ezerrel, az áram 100 ezerrel, a közös költség 110 ezerrel (a szemétszállításunkat levettem belőle) kevesebb, mint a panelben lenne. Ez éves bő 300 ezer forint. És a panelekre most kell majd elkezdeni igazán költeni. Akár milliókat per lakás (gerincvezetékek, áramhálózat cseréje, lift csere stb. ez a három a mi panelunkban nem fog kijönni 1,5 millióból per lakás, halogatják is.. de az egyik szomszéd házban a liftet már leállította az ÉMI, olyan az állapota)
A gyerek habár még csak 8 éves, de már ma is kinn lógott a kertben, imád kertészkedni, imádja a teraszt vagy a kandallóban ropogó tüzet bámulni. És nálunk is a fő oka a kertes háznak a gyerek volt.
Biztos nem meglepő, hogy én is ismerek ilyen családokat, vagy tucatnyit. Akik a cikkben szereplőkhöz hasonlóan tovább nyújtózkodtak, mint ideális lett volna, ott sorban jöttek a gondok: negatív munkahelyi változások, simán csak stressz, befejezetlen ház, vita az anyagiakon, túl sok hétvégi munka a házzal – vagy ezek kombinációja. Azok a kivételek, akiknek belefért.
Akkor inkább a szerényebb hajlék, de boldog és gondmentes napok.
Az jó ötlet, hogy próbálják meg fél évig a szűk költségvetést. Ha eddig 7-800ezret költöttek havonta, gyorsan rájönnek, higy mennyire fáj majd a 3-400-as keret. Arról nem beszélve, hogy A HÁZ az eddiginél több pénzt fog feléleszteni (gondozott kert, locsolórendszer, szép kerítés, több bútor a nagyobb alapterületre stb.) Vagy nem lesz álomszerű…
Kertes házban nőttem fel, utáltam. De elegem lett, hogy ha napozni szeretnék és pár gyümölcsöt, akkor fel kell pakolni vagy elmenni a nagyszülőkhöz. És mérhetetlenül elegem lett a társasházból.
Lehet az én felfogásom a szokatlan, de ha az igényei meghaladják a szükségleteit, akkor azt bizony neki kell előteremteni.
Hát azóta sem változott sokminden ;))
Nekünk csak két gyerekünk van (9 és 11 éves), de ritkán van 200 felett a havi össz. kiadás.
(Az össz. bevételünk ~ 700 per hó.)
Azóta láttam pár építkezést, és kiismertem magam, mennyire vagyok hajlandó hajnal kettőig válaszfalakat tervezgetni kis kockás füzetben, mestereket hajkurászni, és egyáltalán, másfél évig a napi rutin mellett építésvezetni is. Nos, nem vagyok hajlandó, sokkal egyszerűbb egy, az igényeimnek 90%-ban megfelelő házat venni, készen.
Egykeresős modellben, komoly anyagi tartalékok nélkül nekivágni 15 évre eladósodni.. kockázat a köbön.
A nagy ház viszont nem feltétlenül baj, csak úgy kell tervezni, hogy ha ketten maradnak, akkor le lehessen választani a felét, és eladni/kiadni. 3 gyerekkel tényleg jó a 200 nm, ha csak ketten maradtok, akkor viszont nyűg az egész.
A kérdés az, ér-e annyit a ház, hogy ezért leharmadolják az életszínvonalukat.
A számok lényegtelenek.
Ha nem gond, hogy megkérdezem, ebben a havi 200 ezerben a rezsi és szó szerint minden benne van? Budapesti vagy vidéki költségek ezek?
Köszönöm.
Két gyerekkel 35 év körül, normális keresettel, hitel mentesen spejzolunk inkább és 65nm en elvagyunk. Jó 10 év és pihi.
Továbbá építkezni szerintem most csak az álljon neki, aki feltétlen hajt idegösszeomlásra és anyagi csődre 😀 .
Miért van itthon ekkora kultusza a hatalmas, szép ingatlan mániának?
Miért nem hajtanak az emberek inkább kiegyensúlyozottságra, stabilitásra és kiszámíthatóságra?
Mindenki lát itt ott szép ingatlanokat, de hogy arra általában mit áldoznak a tulajdonosok már senki sem látja. MINEK?
Lassan írom, hogy biztos átmenjen: lényegtelen, hogy most mennyiből élnek, lényegtelen, hogy odalenn vidéken te mennyiből élsz, ahhoz sincs semmi közöd, hogy ők mire költenek havi akárhány százezret és ne te mondd már meg, hogy mennyiből éljenek ezentúl.
A lényeg, hogy mit kell feláldozni az álmukért. Próbáld meg megérteni, mit olvasol és ne szokás szerint a számokon lovagoljál és kiosszad az észt, mennyiből éljen meg mindenki más. Meg hová menjen nyaralni, mennyit költsön házra, autóra meg úgy egyáltalán mindenre.
(Meg különben is rohadjon meg mindenki, aki többet mer keresni nálad.)
Ha majd kicsit lenyugszanak a kedélyek és több értelmes hozzászólás születik, mint buta, majd újranyitom a hozzászólásokat.
Elnézést kérek azoktól, akik értették a cikket és okos dolgokat akartak írni.
De ha több tíz, esetleg 100 milliós hitelt vállalnék be akkor azért kicsit remegne a lábam, hogy mi lesz, ha lebetegedek vagy elveszítem a munkám és csak kevésbé jól fizetőt találok.
Nagy lakás – mire felnőnek a gyerek és kirepülnek csak teher lesz. Én inkább a gyerekeknek vagy nyugdíjra spórolnék, mint egy “álomházra”.
Igazad van, mindent jól látsz!
Szerintem is mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér! Nekem van pár ismerősöm, aki először kisebb, szerényebb, nem olyan szuper környéken vett lakást, majd 7-8 évente jobb helyekre költözik, mert addigra megteheti. Így kell ezt ésszerűen csinálni.
Mas mar kerdezte, megelozott, de hogyan?
Numbeo szerint is budapesten az atlag egy fore szukseges az havi -150-160K rezsi es lakhatas nelkul.
Jelenlegi lakasarak melletti hitellel vagy berleti dijjal ez inkabb mar inkabb 250 fele van per fo.
Mi Budafokon lakunk, a városrész szlogenje “Kisváros a nagyvárosban” és ez tényleg így van.
Egy ingatlan értékét kizárólag a lokáció adja, és a Halásztelken huszonikszért vásárolt házból csak veszteséggel fog tudni kiszállni később, tehát bukott befektetés. Tudom, van az az eset, hogy “örökre” veszi valaki, de a saját példám az, hogy az elmúlt 5 évben kétszer adtam el a lakóingatlanom. Megtanultam egy életre, hogy a jó lokáció kiválasztása létfontosságú.
Szvsz olyan hely nincs, ami olcsó, jó a közlekedése és minden egyéb. Mondanám a budai aggloban Budakeszit, Telkit, ami minden szempontból élhető.
Egyébként nem éri meg az álomháznak mindent beáldozni, csak kivételes esetekben. Van az úgy, hogy átmeneti nadrágszíj-húzással jó befektetést lehet eszközölni, vagy akár társadalmi ugrást is, ami közép-hosszabb távon fizetődik ki, ill. életminőségben. De az emberek 99%-a csak házat akar valahol, amit még fogszorítva ki bír fizetni, aztán majd lesz valahogy.
Én a legrosszabbkor vettem fel hitelt házra, és mostanra alig maradt valami a 30+ hitelből, használt újszerűt. Volt segítség is, de kb 6 év után látszott, hogy nem lesz már gond.
Most van egy házam.
Vegyen használtat. A mostani kecót meg nem el-, hanem kiadja. Az új most horror, és nem csak az ára, hanem a szakik hiánya miatt is.
A kertes házzal nem csak a nyűgöt veszed meg, hanem a lakógyűléstől, és a 30e fő/km2 népsűrűságtől, az ehhez tartozó forgalomtól szabadulsz meg.
Persze hátrány is jár hozzá, és nem a kerti munka. Az intézmények távolabb lesznek jellemzően, és a buliból hazasétélás is tovább tart, de van taxi, meg kisgyerek mellett az éjszakai züllés úgyis takarékon van.
Korábban írtam, nem tudom mi lesz a köv. 15 évben, de én most inkább ingatlanpárti vagyok, lakni kell (pláne, hogy nem veszem, hanem benne vagyok :))
Nagyon sokan végigjárják a leírt utat, aztán ki így, ki úgy dönt.
Mi úgy döntöttünk, hogy az építkezést nem vállaljuk, hanem némi kompromisszummal és pár vargabetűvel egy ikerház felet vásároltunk. Amúgy panelből költöztünk egy új társasházi lakásba, majd a házba (4 gyermekkel), még a régi szocpollal (no CSOK, no 10 + 10 millió).
Hogy megérte-e? Utólag azt mondom, hogy igen (pláne, hogy most fizettük vissza a Fundamenta hitel utolsó részletét).
Hogy volt-e idegeskedés, annak ellenére, hogy “csak” felújíttattuk? Igen, bőven.
És hogyha most állnék a döntési helyzet előtt, újból így döntenék-e? Majdnem biztos, hogy igen!
Amit nagyon fontosnak tartok, és végig ehhez tartottuk magunkat: nem szabad olyan szinten túlvállald magad, hogy belerokkanj – és azt hiszem, a cikknek is ez a fő üzenete.
Akkor leírom én, mennyi az élet NEKEM Budaörsön(asszony, egy kisgyerekkel):
-46 nm2-es lakás albérlet: 110 ezer +18 közös +villany+ víz+internet
-háztartás havi 50-100 között (jó minőségű kaja, ezen nem spórolok)
-autó nekem all in havi 50-60 ezer (tankolás,adó, biztosítás, szerelés ,13 éves )
-sport havi 15 rongy kettőnknek
– gyerek kb havi 20 ezer egyelőre még.
-egyéb minimális kültségek 20 (egyébként ez sokkal több)
eddig alsó hangon min 300 nem kimaxolva az értékeket, ennyiből lehet itt minimum élni, de akkor ne történjen semmi és nem költöttem semmire, ami ugye sosem igaz, mert mindig kell valami..
Továbbiak:
-megtakarítás különböző helyekre havi 160.
-ilyenolyan adók, biztosítások havi 25 kb
-étterem, pia, szórakozás havi 30-40.
-anyámat segítem havi 25 + szereltetem a kocsiját az is évi 50-60
-kutya évi 100 ezer kb. 25 kg-os(kaja, oltások, orvos)
folyt
Már eleve a tervezésre is rá kell szánni az időt, de akinek már most kész van a terve, az is nagyot fog koppanni, amikor kivitelezőt kell találnia. A kivitelező még ha el is vállalja (persze borsos áron), akkor sem fogja tudni tartani a határidőt és a minőséget.
Arról meg ne is álmodjon senki, hogy a munkája mellett felügyelni tudja majd az építkezést, pláne ha a jelenlegi lakhelyétől messze van.
Az elmúlt években annyit emelkedett a munkadíj és az anyagár, hogy a CSOK-ot simán elviszi (nem beszélve arról, ha valaki nem is tudja igénybe venni a CSOK-ot).
Nekem még szerencsém volt, mert a nagy építési láz előtt kezdtem el építkezni és a CSOK menet közben jött be extraként.
folyt. köv.
Nekem szerencsém volt, a válság csúcsán 2013-ban vettem egy 2007-ben épült családi házat kb. féláron. Abban is szerencsém volt, hogy azt tudtam mondani, én is valami hasonlót építenék, ha építkezésbe vágnék.
Persze azóta látom, hogy a háznak vannak hibái, de közel sem biztos, hogy nem lennének akkor is, ha magamnak építem.
Aki építette külföldre költözött és örült, hogy legalább a törlesztőtől megszabadul (sok pénzt nem látott belőle, alig kapott többet, mint a házon lévő hitel.)
Mivel eleve nyomott áron vettem meg, így ha valamiért el kellene adnom, még akkor sem valószínű, hogy sokat buknék, ha gyorsan kellene eladni.
tehát tényleg a megtakarításokat nem számolom akkor 400-450 havonta.
Azért írtam csak meg, mert megakadt a szemem a 600 on. Ritkán vagyunk havi 600 kiadás alatt havonta egyébként all in. Még nem számoltam ide az öltözködést sem, ahogy nézem, meg ha drágább elektronikai cuccok is kellenek, mert ez nem kell minden évben.
De most pl a kocsimra kellett 290 ezret költsek.
Nem szórom a pénz, de nem is garasoskodok, van amiben elfogadom a legolcsóbb szart, van amiben az “elvileg” minőségibbet veszek, de ez sem működik sajnos mindig.
Hát ennyi, reméltem szolgáltam hasznos infoval másnak is.
Dixhorn, a sz@r szó miatt ment automatikusan a kukába a második hozzászólásod. Érdemes kerülni a hasonló szavakat. 🙂
ez bizonyára az a kategória, amit olcsóbban meg lehet kapni, mint amibe megépíteni kerülne. Mert aki építette, rájött, hogy mégis messze van, túl nagy lett, túl nagy a telek…
Bizonyos vidékeken ha építkezel, akkor számolnod kell vele, hogy nem lesz annyiért eladható a ház, mint amennyibe neked került.
Ma már nem épülnek tömegesen ilyen nagy házak, 200 nm alatt maradnak.
Saját tapasztalat az, hogy 300 nm kb. pont elég, ha jól van tervezve a ház. 200 nm körül már valami mindig szűkös lesz, még akkor is, ha jól van minden tervezve.
Nekem 440 nm van, ami pedig kicsit sok. A tervező asztalon jól hangzik a moziszoba, de a gyakorlatban soha nincsen kihasználva, mert nincsen rá idő. A nappali a moziszoba akkor is, ha nem 100%-ban jó rá.
Jól hangzik egy második hálószoba, de sokan a megszokott szobában szeretnek aludni és nem alszanak egy másikban akkor sem, ha egyébként megtehetnék.
A nagy házak takarítása nem gond, mert sehol sincsen zsúfoltság, ezért meglepő sebességgel lehet takarítani őket.
A fűtés sem extra drága, mert a hővesztesége a felülettel arányos. Minél nagyobb egy épület, annál olcsóbb…
3-400eFt / nm alatt (+ a telek) ma már nem lehet kihozni egy normális házat, max. ha van egy tüzéped és te csinálsz mindent saját kezűleg.
Most már személy szerint bele se kezdenék az egészbe, még a támogatás ellenére sem, mivel a kivándorlás egyre vonzóbbá válik és a saját ház csak röghöz köt. A pénzemet inkább befektetném és bérelnék akár 300e-ért is családi házat akár 10-15 évig, akkorát és ott, amekkorára és ahol éppen szükségünk van és dobbantanék 2 hét alatt, ha tovább fajulnak itthon a dolgok.
Egyébként én is sokat gondolkodom ezen manapság, kisgyerek ,szűk lakás stb, de itt budaörsön labdába sem rúghatok, mert annyi megrakarításom nincs, hogy megvegyek itt akár hitelre is egy nagyobb lakást, mert simán repkednek egy panelnál is a 35-45 milliók, ami szerintem egy vicc.Pláne hogy panelbe még albérletbe sem szívesen mennék.Szóval én is bérelek aztán majd lesz valahogy,nem fogok 20-30 millió hitelt felvenni azt tuti, nekem nem kell a nyakamba az a hurok.
“Kicsit le kellene szállni a valóságba Budapestről, ahol a nettó 150.000 ft jónak számít.”
Nettó 150e még Szegeden is ócska, nem hogy Budapesten.
Mármint hogy egy második hálószoba saját magadnak? Nem vendégszoba, vagy ilyesmi? Másik szobában aludnál hétköznap és hét végén? Ilyenről még nem is hallottam, de egyetértek, hogy teljesen fölösleges.
Tényleg jó a tipp, hogy próbáljanak megélni a kevesebből, hogyan érzik. És utána lehet keresni az ésszerű élhető kompromisszumot, azért nem bináris a skála – szerencsére…
…meg azt is, hogy mire vállalkoznak. Én 30 évig éltem panelban, de elég is volt. Viszont csak a magánházba költözve szembesültem azzal, hogy itt mennyivel több teendő, vagy probléma akad. Például amikor a gondosan áthengerelt, ősszel vetett füvet feltúrja a vakond, a födémszigetelés keskeny légrésében felbukkan az egér, a téglából rakott vízóraaknát újra kell betonozni; vagy éjszaka szakad a hó, és munka előtt el kell lapátolni a 20 méteres utcafrontról. Ezek persze csak az apróságok az elmúlt 1 hónapból, ennél jellemzően sokkal több teendőm szokott lenni (a kivitelező által elbarmolt munkák kijavítása stb.). Szóval aki lakásból költözik családi házba, az ezekkel is számoljon, ne csak az anyagi részével. Engem néha bosszant a dolog, de itt legalább nem satnyul be az ember, mint a lakásban, a négy fal között. Ez is egy szempont.