Egy orvos feljegyzései

A legtöbb esetben ha valakinek fáj a feje, szédül, köhög, vagy bármi egyéb baja van, elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja a tüneteket és felír valami gyógyszert a tünetekre.

Azonban a valódi kiváltó okokról a legtöbb esetben nincs szó, arról gyakran nem is illik beszélni.

Hallottam egy toxikológus véleményét, miszerint a kórházban lévők bő fele az alkoholizmus miatt van bent. Máj, vese, gyomor, keringési vagy akármi egyéb problémával kezelik őket, de a kiváltó ok a háttérben az alkohol. (Nem tudom, tényleg így van-e, sem orvos nem vagyok, sem kórházi alkalmazott, de el tudom hinni, hogy van benne valami.)

Megjelent egy könyv, aminek a szerzője egy orvos, aki egy szegényebb körzetben rendel. Először a többi orvoshoz hasonlóan ő is csak a tünetekkel foglalkozott, de aztán elkezdte keresni az okokat is. Kiderült, hogy sok fejfájás, rosszullét, émelygés vagy akár komolyabb problémák mögött is a pénz áll, illetve leginkább annak a hiánya miatti stressz, egészségtelen életmód és egyéb okok.

Bár nem volt a feladata, elkezdett tanácsokat adni a betegeinek, hogyan tudnák rendbe hozni az anyagi életüket, büdzsét írni, lemondani a drága mobil előfizetést, megszabadulni a hitelkártya-adósságtól és így tovább. Olyan dolgokat mondott ezeknek az embereknek, amit senki mástól nem hallottak, pedig sokan közülük ha egyenesbe tudtak volna jönni anyagilag, sokkal kevesebb fizikai betegségük is lett volna.

A könyvben azokat a sztorikat írta le, amiket a páciensektől hallott. Nagyon tanulságos, hogyan élnek ezek az emberek és milyen problémáik vannak.

Az MNB-nek régebben volt egy felvilágosító előadás-sorozata a pénzügyi tanácsadó irodahálózathoz kapcsolódóan, ahol vidéki falvakban és városokban tartottak hasonló pénzügyi előadásokat, nem tudom, ez még létezik-e vagy beváltotta-e a reményeket, ami miatt elkezdték csinálni?

Remélem igen, mert amint látszik, rengeteg fizikai betegséget is meg lehetne előzni, ha a rászorulókat egészségesebb pénzügyi életre tudnánk oktatni. Csodát nem tenne a nélkülözéssel, de ha a stressz és a felesleges költések nagy része csökkenne, már mérhető lenne az eredménye az egészségügyi állapotukban is.

Kapcsolódó cikk:

A sok adósság beteggé tesz

Share

52 hozzászólás

  • Gergő
    Úgy gondolom a Te munkásságod is sok ember egészségét óvta meg. Viszont tartok tőle, hogy nem jut el elég emberhez. Mikor akadémián voltam, javasoltam, h tv-ben kellene leadni. Az ingyenes online hasonló, de nem jut el elég emberhez. Sajnos akinek igazán kellene, az nem olvassa a blogot. Köszi a sok ezer ember nevében, akihez eljut, h pozitívat is írjak
  • blckwhr
    Nagyon sokan gondolják, hogy egy betegség az csak úgy jön. Alulöltöztem, elkaptam, megörököltem stb. Áldozatnak tekintjük magunkat valamitől, ami egy külső rontás, amit el kell szenvedni, kezeltetni, műteni, gyógyszert szedni rá. De szerintem a legtöbb mögött egyszerűen a stressz valamilyen krónikus formája áll. Megküzdési nehézség, gyerekkori trauma, környezeti nehézségek, stb. Ugyanezt gondolom a kompenzáció (mint egy stressz tünet) bármilyen formájáról; erőszak, alkohol, drog, egészségtelen étkezés, túlzott szex, függőségen alapuló párkapcsolat, materiális halmozás, eladósodás… 99%-uk mögött lehet valamilyen formája az aktuális vagy hosszan hordozott stressznek. Na jó, az egészségtelen, káros anyagokkal övezett munkakörnyezet lehet a maradék 1%.
  • Rosen
    Múlt hét óta a kereskedelmi különadó miatt az Esprit sem szállít ki kishazánkba. Így a stresszt nem tudom ruhavásárlással csökkenteni, rögtön meg is fájdult a fejem.
  • AnonymousMD
    Magam is orvos vagyok, nemreg pont Miklosnal voltam tanacsadoson. A gyakorlati eletben elmondhato, hogy hacsak nem valami nagyon acut panaszrol van szo (epeko), a tunetek tobbsegeben valoban velhetoleg stressz okozta szomatizacio bujik meg. De az acut fajdalom mogotti peldakent felhozott epeko is alt. eletmodvaltassal elkerulheto volna. Az esetek javareszeben (kiveve oroklott betegsegek, trauma etc.) favagas zajlik, a kapott gyogyszer csak elfedi a kivalto okokat (pl. valas, munkahely elvesztese etc.). Tekintve a leterhelt rendszert lelkisegely szolgaltatast tartani kivitelezhetetlen.

    Szvsz. Az onmegismeresert mindenki maga a felelos, es ez legalabb annyi idot vesz igenybe mint az ember anyagi eletet rendbe tenni.

  • Richmond
    Ez nehéz, nagyon nehéz – mármint szegényeket, hátrányos helyzetűeket egészségtudatossá és pénzügyi tudatossá nevelni.
    Egyfelől irtózatosan nagy az önérzet (“Lejöttél Pestről okoskodni, mi? Lenézed a Szegényembert, mi?Azt hiszed jobb vagy nálam?”). Másfelől meg ugye az otthonról hozott minták, vagy a matematikai és szövegértési alapkészségek hiánya…
    Én amúgy abszolút támogatok minden kezdeményezést, ami ezt a szakadékot szeretné eltüntetni, de szélmalomharcnak tűnik.
    A célközönség tízezerszer szívesebben nézne meg egy olyan videót, hogyan lett kőgazdag (saját bevallása szerint) XY gengszter-repper némi okossággal és rafkóssággal
  • Gergő (a másik)
    érdekes hogy 99%-ra belátod, hogy az egyén saját hibája, és hogy áldozatnak tekinti magát, de “az egészségtelen, káros anyagokkal övezett munkakörnyezet” meg nem – miért? ő döntött úgy, hogy annyit tanul, amennyi ahhoz a munkához elég, meg hogy épp ott és azt dolgozza

    munkahely annyi van, mint égen a csillag, főleg most 2021-ben

    én azt mondanám a hszedre, hogy minden szavával egyetértek a végéig, és nem 99%, hanem 100. meg lehet cáfolni áldozat sztorikkal 🙂

  • Pistu
    Azért nem kell átesni a ló túloldalára, az áldozathibáztatás nem szép dolog, főleg ha beteg gyerekekre gondolsz. Én is sokkal többet voltam beteg gyerekkoromban, pedig a legnagyobb stresszfaktor az volt, hogy mikor érik már a cseresznye 🙂
  • Blend Ahmed
    “meg nem – miért? ő döntött úgy, hogy annyit tanul, amennyi ahhoz a munkához elég, meg hogy épp ott és azt dolgozza”

    Sok olyan munkahely van, ahol csak utólag, évtizedek múlva derül ki, hogy káros anyagokkal dolgozott és veszélynek volt kitéve. Sok-sok szakértő évtizedeken át az édesanyja életére megesküdött, hogy a rádium, az azbeszt, a DDT és a az ólmozott benzin esetében semmi probléma nincs, nem volt és nem is lesz.

    Édesapám villanyszerelő volt, és ő is és sok munkatársa rákban halt meg. Hány százalék az a bizonyos “külső” körülmény? Mert tuti, hogy nem 1%

  • Blend Ahmed
    Ha nincs vagy elhanyagolható a külső tényező, és fő a lelki egyensúly, akkor mégis Lenkei Gábornak volt igaza? (“Belefeküdhetek egy kád koronavírusba, akkor sem lesz semmi bajom”)
  • jami
    Nem egészen, sok gyerekkori betegségben ludas a terhesség alatti/szülés közbeni ok, aztán környezet.

    A stressz nagyon gyilkos tud lenni, többek között előidézhet pl. túlevést és a túlsúly majd hoz egy csomó egyebet.
    Tipikus, hogy aztán kap a (már) beteg 2-4 féle gyógyszert, amik mellékhatásaira kell egy következő.
    Sokkal olcsóbb lenne pszichoterápia, de az több idő és aktívnak kell lenni.

    Vagy: a szülés utáni depresszió leginkább az értelmiségi nőket sújtja. Mert ők idegileg már jobban kiégtek addigra, sok stressz a teljesítés miatt (vizsgák) és ott van egy folyamat, amit minimálisan lehet irányítani (terhesség/szülés/szoptatás). És egy terhességi depresszió után kevesen vállalják a következő gyereket… (És akkor még szerencsések, ha eljutottak a diagnózisig.) Ebből a társadalom annyit lát – a diplomás nők kevesebb gyereket vállalnak.

  • Szabolcs
    Ne is mond! Vmit elkapott az egy szem cseresznyefám, és alig van levele 🙁 vagyis sok van, csak kicsik maradtak. a fagyokat se szerette. Vacak év lesz.
  • ajsa
    Ezt hívják szomatizációnak, még BNO kód is van hozzá. Én elég sok rehabilitációs/rokkant ellátást igénylő beteget vizsgálok, na ott lát sok cifra dolgot az ember.
    Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, én a genetikát, mint nagyon fontos okot sem hagynám ki…
  • Kapronczai Gábor
    Scheiring Gábornak nemrég megjelent egy cikke az Új Egyenlőség blogon, A posztszocialista halálozási válság politikai gazdaságtana címmel:
    ujegyenloseg.hu/a-posztszocialista-halalozasi-valsag-politikai-gazdasagtana/
    A cikk végén a szakirodalom rész található, ha valakit bővebben érdekel.
    (Igen ez egy baloldali blog, de nem kell félni a kapitalizmus kritikától)
  • Gergő
    ha valakinek 2021-ben 10 év munka után derül ki, hogy mérgezte a szervezetét a munkahelyén, azt nem látom hogy külső probléma lenne

    – miért pont oda ment, mi alapján?
    – miért nem járt utána (pl neten), hogy mivel jár az a munka?
    – 10 év alatt nem volt idő megfigyelni a saját testét, szervezetét, hogyan reagál?
    – nem volt lehetőség elmenni dokihoz egy általános checkupra (évente…)?
    – nem volt ismerős, aki tudott mondani tapasztalatokat?
    – nem volt egy teljesen digitalizált világ, ahol max a gerinc és a kézfej problémákra kell figyelni tanulás / önképzés / infógyűjtés / munka során (a gép előtt ülve vagy épp állva)?
    – nem volt lehetőség munkahelyet váltani a 10 évben?

    folytassam? MINDIG van az a szemszög, hogy saját magán tud változtatni az egyén, és MINDIG van hova tovább, van fejlődési / tanulási lehetőség
    NEM vagy áldozat.
    mellesleg szerintem épp erről szól a könyv

  • Blend Ahmed

    De a világ nem 2021-ben kezdődött.
    Nemrég volt a Csernobil-évforduló, és olvastam összeállítást, hogy az akkori hírekben a szakértők hogyan belehazudtak a mikrofonba meg a kamerába. Hogyan döntöd el, hogy mi mennyire veszélyes, ha félretájékoztatnak, ha a kamionsofőrt megnyugtatták, hogy nyugodtan mehet Kijevbe?

    Mi van, ha a ma egészségesnek, vagy legalábbis nem ártalmas dolgokról 20-30 év múlva kiderül valami csúnyaság?

  • Atec
    Azt gondolom, hogy a mai világban (is) a tudatosság hiányzik a gondolkodásunkban. Mintha valamiféle tudattalan robotként viselkednénk az egész életünk során. Hiányzik a tudatosság a pénzügyeink kezelésében, hiányzik a tudatosság az egészséges életmódunk tekintetében (táplálkozás, mozgás), hiányzik a párkapcsolatunkban, és a munkavégzésünkkel kapcsolatban is. Aki egy pici hatalomhoz jut, az rabszolgaként bánik az alattvalóival szintén tudattalanul. Legyen az tanár a diákokkal, férj a feleséggel, főnök a beosztottal, ország vezetése a néppel. És aki alul van, robot üzemmódba kapcsolva szenvedi el a megaláztatást és a stresszt, minden téren halálra ítélve saját magát.
    A változáshoz észre kell venni, hogy nem ez a tudattalan robot vagyunk.
    De felébredni nagyon nehéz ebből. Kevés az olyan ember, mint Miklós, vagy ez az orvos, aki tudatosságra nevel. Aki képes megrázni a vállunkat, hogy hahó, a vesztedbe rohansz, nem látod? És nem csak ezt mondja, hanem megoldásokat is a kezünkbe adja.
    Engem ez a blog abszolút megváltoztatott. Mintha az eddigi életemet mély alvásban töltöttem volna. Amióta olvasom, úgy érzem felébredtem.
    Köszönöm ezt neked Miklós.

    Srácok, srácok, ez így már túl sok, mindjárt elpirulok a sok bóktól. 🙂

  • megtert
    Az a rendszeresen ismetelt kozhely nem igaz, hogy az nem olvassa/nezi, akinek kellene.
    Egy csomoan (en is) csinaltak rosszul, es MAR nem kell. De amikor elkezdte, akkor kellett.
  • jurta
    No igen. 2014 egy őszi estéjén ezt hallgattam a háziorvosom rendelőjében: “T., a maga problémáját itt nem fogjuk megoldani. Én elküldöm általános kivizsgálásra, hogy nincs-e valami szervi baja, de keressen jó pszichológust, mert az első alkalomtól az a benyomásom, hogy itt nálam is mindig szorong.” (A következő néhány hétben elvégzett összes vizsgálat negatív lett.) Bár már magamtól is efelé hajlottam, ettől a naptól számítom a nem fájdalommentes folyamatot, ami hatására 7 év alatt szinte másik emberré váltam. Most sem ismeretlen a szorongás, csak ezerszer jobban (be)ismerem, mi hogyan hat rám és miért. Mai napig hálás vagyok a doktornőnek!
  • Nbazs
    @Gergő: A kedvenc példám: Hány évig szajkózta azt mindenki, hogy a margarin mennyivel egészségesebb mint a vaj vagy a zsír, mert növényi eredetű zsiradék? Aztán meg hirtelen hopp, már nem is annyira jó az, és mégis inkább a vaj…
  • Lacidoki
    Rezidens vagyok. Szerintem a stresszháromság egyenlő mértékű probléma: elhízás, dohányzás, alkohol. COVID osztályon a kezeltjeink többsége obez volt, megspékelve egy kis cukorbetegséggel is. 50 évesek is. Több kollégámmal is beszélve azt a következtetést vontuk le, hogy ez, illetve a szakemberhiány az oka, hogy vezetjük a halálozást.
    Egyébként a szegény réteg a legjobban elhízott. Ez családi tapasztalat is, de az a kemény, hogy gyerekek körében is egyre súlyosabb probléma. A rekordom a 8 éves 67 kg-os. Brutális. Meg amikor a 1,5 éves cheetost ebédel. Igen, ez a főétkezés.
    Kommunikáción meg azt tanítják, hogy a betegek fele nem veszi be a gyógyszert amit felírunk nekik. És 100-ból 1-2 fogadja meg a tanácsokat, amiket háziorvosi rendelőben van lehetőség mondjuk 10-15 perc alatt átadni, vizsgálattal, dokumentálással.
  • FLD1987
    Gergő (a másik) 2021-05-13 at 16:13 hozzászólásra válaszom (1. rész):
    Mivel azt írtad, hogy az ember 100%-ban felelős azért, hogy egészségkárosodott lesz, ezért azt gondolom, hogy hamis információt írsz. Ha veled ugyanaz történne, mint velem, akkor 100%-os munkaképesség csökkenésed lenne agykárosodás miatt. Nekem 100%-os munkaképesség csökkenésem van agykárosodás miatt. Az agykárosodásom nem az én hibám miatt van. Egészségesen születtem meg és semmilyen egészségkárosodásom nem volt 6 hetes koromig. 6 hetes koromban, amikor emberek mentek át a zebrán, akkor a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes átment a zebrán fékezés nélkül az autóval. Az emberek szabályosan mentek át a zebrán, a rendőr alezredes szabálytalanul ment át a zebrán.
  • FLD1987
    Gergő (a másik) 2021-05-13 at 16:13 hozzászólásra válaszom (2. rész):
    A zebrán átmenő emberek nem követtek el bűncselekményt. A rendőr alezredes bűncselekményt követett el. Én 10 méter repülés után belecsapódtam az aszfaltba és kétoldali darabos koponyatörést és agyzúzódást szenvedtem el. A baleset miatt pedig súlyos agykárosodásom lett 6 hetes koromtól kezdve és életem végéig súlyos agykárosodásom lesz. Ha igaz lenne az, amit állítasz, akkor nem lennék agykárosodott. 0 nap munkaviszonnyal rendelkezem és nincs szakmám, nincs diplomám, vagyis képzetlen ember lettem azért, mert a rendőr alezredes úgy döntött, hogy átmegy a zebrán, amikor emberek mentek át a zebrán.
  • FLD1987
    Gergő (a másik) 2021-05-13 at 16:13 hozzászólásra válaszom (3. rész):
    A zebrán átmenés előtt nem jött semmilyen autó, hanem a semmiből hirtelen jelent meg a rendőr alezredes az autójával. Veled is bármikor megtörténhet, hogy körbenézel és nem jön autó. Utána pl. a zebra közepén elgázol fékezés nélkül egy rendőr alezredes. A te állításod alapján a te hibád az, hogy elgázol téged fékezés nélkül a rendőr alezredes. Az én állításom alapján a baleset a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes hibája.
  • Analfa Béla
    És tegyük hozzá, hogy nem csak a pénz hiánya okozhat stresszt, idővel pedig komoly megbetegedést, de az is, ha valakinek sok pénze van, de azt nem eléggé körültekintően fekteti be. Van, aki összeomlik, ha egy évben épp negatív hozamú a portfóliója. Más minden idejét azzal tölti, hogy pár percenként ránéz elvileg hosszú távra vett eszközének az árfolyamra. Megint más azon aggódik, hogy túl későn száll be, vagy túl korán száll ki. Hallunk milliárdosokról, akik válság esetén öngyilkosok lesznek, mert nem bírják elviselni, hogy mekkorát buktak (bár a maradékból egy magyar falu megélne). Stb. Stb.
  • Mindegy
    Az egyik legerősebb stressz, ami az emberek nagy részét éri, az nem más, mint a rossz párkapcsolat/házasság, amiben évek, évtizedek óta ‘élnek’. Ezt a legtöbben saját maguknak sem merik bevallani, pedig ez lenne az első lépés. Tudom, miről beszélek, magam is így éltem nagyon sokáig. Érdemes ezen elgondolkodnia minden érintettnek, mert a világ összes pénzénél is többet ér kiszabadulni egy gyötrelmes házasságból, ami szépen, lassan, de annál biztosabban mérgezi az embert.
  • Gergő
    az is egy érv, hogy 2000 éve ledobtak a tajgetosztról, ha nem születtél elég combosnak

    a lényeg, hogy semmiképp ne vállaljon senki felelősséget saját magáért, még a végén használható társadalmunk lenne 🙂
    a cikkbeli könyvet azért ajánlom (nyitottsággal!) elolvasni, én megtettem este

    szerintem engedjük el a témát, igazad van, csernobil.

  • Doki
    A probléma azzal amit a könyvet író orvos csinál csak az hogy támadható. Ha én a beteg pénzügyeivel foglalkozom mert úgy gondolom az áll a panaszai hátterében akár jogilag is felelősségre vonhatnának mert nem az a dolgom. Azt megállapíthatom hogy semmi szervi betegség nincs csak szomatizál mett stresszes, pont. Akkor elirányítom psychologushoz és kész. Nincs jogom anyagi, magánéleti problémákat firtatni(kivéve talán ha psychiáter vagyok). Nem adhatok pénzügyi tanácsot egy orvosi rendelőben mert az olyan mintha a hentes kenyeret árulna vagy az autószerelő gyógymasszázst nyujtana.
  • Aechen Coras
    Sok társadalmi probléma ugyanarra vezethető vissza: az emberek többsége pszichés problémák/korlátok miatt képtelen felnőni. A betegek áldozatnak tartják magukat ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, mit kellene másképp csinálni ahhoz, hogy megszűnjön/máskor ne alakuljon ki a betegség. A felelősségvállalás, a hajlandóság a hibás döntésekkel való szembesülésre, az őszinte önkritika, a nyitottság mások véleményére, az értelmes vita nagyon ritka. A tanulásnál, a jobbra való törekvésnél fontosabb, hogy a beteg lelküket ne piszkálja senki, ezért a jó tanácsokat támadásnak veszik.
  • Gergő
    és hány ilyet szajkózunk a mai napig 🙂 és? van az a szemszög, hogy se vajat se margarint ne egyél, az is van hogy mindkettőt kétpofára zabáld, mindenki döntse el, hogy a saját teste mire hogy reagál, illetve milyen irányba akarja formálni
    továbbra sem a külső tényezőkön múlik (a margaringyártón meg a vajgyártón, ami amúgy ugyanaz), hanem rajtunk

    ugyanígy rajtunk múlik a pénzügyi döntés is (beszállok-e bitcoinba, mire költök, mire nem, érdekel-e a szomszéd véleménye, szóbaállok-e a unitlinked paraszttal, képzem-e magam, vagy inkább a tv előtt hisztizek hogy nehéz az életem, stb)

    TLDR: nem a margarintól kerülsz orvoshoz, ebben biztos vagyok 🙂

  • Gergő
    “A te állításod alapján a te hibád az, hogy elgázol téged fékezés nélkül a rendőr alezredes. Az én állításom alapján a baleset a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes hibája.”

    abban mindenképp egyetértünk, hogy ha paraszt módon száguldozik, akkor 100%-ban hibás, ez pipa
    viszont az, hogy te épp előtte jártál az úton, döntések sorozatának következménye, és azokért a döntésekért az érintettek felelősek – mivel te a sztoriban egy fiatal gyerek vagy, én azt mondanám, hogy a szüleid / tanítóid döntéseinek következménye

    egyébként sajnálom hogy így alakult az életed, és remélem hogy kihozod belőle a legtöbbet – amennyit látok belőled, igen, hisz 100x értelmesebben nyilvánulsz meg, mint az internetezők nagyon magas százaléka
    kívánom neked, hogy működjön a karma, és visszakapd valahol, amit akkor elvesztettél!

  • Lántib
    Félig off, de nézzük már ezt a fiktív párbeszédet:

    Jóska: A megtakarításaim állampapír része sokáig csak forintos kötvényeket tartalmazott. Pár éve, amikor 300 Ft lett az euró, áttettem egy részét PEMÁK-ba. Régi gyerekkori barátom hülyézett le emiatt, mert szerinte csak ideiglenesen ilyen gyenge a forint, és sokat fogok veszíteni az alacsonyabb kamatokon. Most, hogy az euró árfolyam már az 500 Ft-ot nyalogatja, szerintem egyértelmű, hogy nekem volt igazam.

    Pista: De az euró árfolyama messze nem 500 Ft!

    Jóska: Jó, akkor ne diverzifikáld a befektetéseidet. Aki érti, az érti.

    @Gergő, én értem, hogy mit akarsz mondani, de szerinted a fenti beszélgetés során Jóska felrázta Pistát egy fontos szabály hangsúlyozásával, vagy bohócot csinált magából? 🙂

  • Gergő
    nem tudok azonosulni egyik szereplővel sem, nem tudom 🙂 én inkább azt gondolnám végig a sztoriban, hogy melyikük fog bekerülni a cikkben lévő orvoshoz xy panaszokkal, miközben valójában a pénzen kattog, stresszel, és ez okoz neki problémákat

    én Jóskából annyit látok, hogy agresszíven nyomja a szerinte JOGOS mantrát ( https://kiszamolo.hu/kinek-van-igaza/ ), Pista meg kiragad egy félmondatot, és jól megmondja, hogy a másiknak miért nincs igaza, lásd fenti cikk

    én eközben azt az utat járom, hogy szorgalmasan olvasom Miklóst (is), és nem mantraként csinálom a leírtakat, hanem általános tanácsnak veszem, és magamra vonatkoztatom (vagy épp szembemegyek vele néha), és csak magamra, tehát a másik emberről honnan tudjam én, hogy neki mi válik be?!

    ezt a hozzáállást egyik szereplőben sem látom

  • pkrt
    Coras Teljes mértékben egyetértek a felelősségvállalás problémájával. Évek óta tapasztalom, hogy a rossz döntésekért, kétbalkezességért, hibákért az emberek többsége mindig a rajta kívülálló okokat vagy a másik embert hibáztatja. Képtelenek felelősséget vállalni a döntéseikért. Ez sokaknál egyenesen döntésképtelenséghez vezet; sőt gondolkodás nélküli létformához. Inkább azt csinálja amit a többség vagy amit mondanak neki csak nehogy felelősséget kelljen vállalni a döntéseiért. Így ha elbukik akkor mindig van kit hibáztatnia és könyebb a stresszt, feszültséget elviselni, levezetni mint ha csak önmagát hibáztathatná. Ráadásul ezeket a viselkedési mintákat “kvalifikáltabb” diplomás, több nyelvet beszélő klasszikus irodai dolgozókon tapasztalom. Sokan mint ha csak sodódnának az árral; tudat nélküli létformák.
  • Zabalint
    A hibáztatás irányába sem érdemes elmenni, mivel eleve nem minden betegség köthető az életmódhoz, illetve eleve amelyek mégis, azoknál sem ugyanonnan indulunk, és ugyanúgy szerepe van a genetikának és a szerencse faktornak is. Pl. 6-10-szer nagyobb esélye van egy dohányosnak a tüdőrákra, na de attól még beleeshetsz azok közé, akik nem dohányoznak, de tüdőrákjuk lesz. A lényeg, hogy mindenkit bíztatni kell, hogy ne dohányozzon, de aki mégis tüdőrákos, arra nincs értelme mutogatni, hogy az életmódja miatt jutott ide. Ugyanez igaz a stresszre is.
  • Husz János Puszita
    Én nem vagyok képben, azért kérdezem. Van az iskolában olyan tantárgy, hogy pénzügyi/egészség/mentális tudatosság? Én a főiskolán találkoztam először a pszichológiával, kerekre tártam a szemem. Szerintem akkor már késő a 21. századi világban, ahol népbetegség a stressz és soha nem látott számú pl. a figyelemzavaros gyerek. Az általános iskolában kellene elkezdeni ezeket, természetesen a gyerekek szintjén. Legalább az internet és a közösségi média egészséges használatát.
  • Karcsika
    @Gergő
    2021-05-13 at 14:07

    Szerintem a TV nem sokat segítene, az emberek átkapcsolnának a VV18-ra.

  • Lántib
    Sikerült azonosulás nélkül is a példabeszéd szereplőiről véleményt alkotnod, de Jóska érveléséről mégsincs véleményed? 🙂

    A te felvetésedről: Pista 15 év múlva kap szívrohamot, mert a forint elszállt, egy élet megtakarítása ment kárba.

    Jóska, ahogy mondod is, bár van pénze, csak azon kattog, emiatt 10 év múlva köt ki dokinál.

    Jóska feleségének, Beának az esete a legérthetetlenebb elsőre. Ő élete értelmének azt tartja, hogy Jóskával közös gyermekeit tisztességgel, szeretetben felnevelje, és ebben nagyon jól halad. Kiegyensúlyozottan, boldog házasságban él Jóskával. Gyermekkora kivételesen jó volt, mintaszülőkkel. Viszont ő már 5 év múlva kezdi az onkológia látogatását.

    Ennek oka pedig a Bea születésekor elszenvedett születési trauma által kiváltott stressz.
    Mert ha elég ideig megyünk vissza az időben, akkor a stressz jokerként viselkedik, mindent meg lehet vele magyarázni. 🙂

  • Szabolcs
    “Husz János Puszita
    2021-05-14 at 12:12
    Én nem vagyok képben, azért kérdezem. Van az iskolában olyan tantárgy, hogy pénzügyi/egészség/mentális tudatosság? Én a főiskolán találkoztam először a pszichológiával, kerekre tártam a szemem. ”

    Nincs ilyen a középiskoláig, pontosabban régebben nem volt. Nálam is volt hasonló, de azért hasraesés nem, mert sz..rt sem ért. Persze biztos tanárja is válogatja, de ahol órán nekem önismereti “játékokat” kell játszani introveltáltként, attól én “stresszelek”, és elküldöm az anyjába az ilyet. Meg is tettem, és nem én voltam az egyetlen. Minket nem is ő osztályzott, hanem a diri adatott/ajánlott egy “átlagos jegyet”. 🙂
    Szóval az is egy soft szakma, és “biztos elkapott egy körre a nevelőapád” az origójuk.. A párjuk sem jobb: a scientológia is a lelki üdvödet akarja. Meg persze az összes egyház is…

  • jami

    Csak épp jelenleg nagyon sokan a kivételekbe kapaszkodnak (nagyapám is bagózott/szalonnát evett tepertővel, mégis 90 évig élt).

    Akin van +20 kg, mindenkinek nehéz a csontja/vmi betegsége van/nincs ideje és/vagy pénze máshogy enni, élni. Ami durva, hogy mennyi gyerek túlsólyos már áltsulis korában.

    És bármi tünet – szedjen gyógyszert.
    Vagy a másik véglet, amikor a végtádiumos rákosnak aranyáron veszik a gyógyakármiket és senki sem akarja megmondani neki, hogy meg fog halni.

    Valaki írta, hogy fel kellene nőni az embereknek. Hát ja, de az gondolkodással jár, tervezés, következmények.
    Épp tömegek örülnek, h hosszabbítva lett a hitelmoratórium. Én meg azon gondolkodom, én vagyok-e hülye, hogy fizetek szorgalmasan; mert igancsak jó, hogy évekkel ezelőtt tudtam házat venni fele annyiért, mint most lehetne és épp ezerrel arra gyúrok, hogy minél hamarabb végtörlesztsek.

  • Kiégett hres
    A probléma gyökere a munkahelyekben és a betokosodott szervezeti kultúrákban van. Az emberek többsége olyan helyen tölti el a napjának minimum a harmadát (sokan a felét), ahol sokszor értelmetlen elvárások mentén mínusz idő alatt kell megoldani többnapos munkákat. Ez a betanított munkástól az ügyvezetőig így van. Az ebből adódó frusztrációra válasz az alkohol, a túlevés, a szex vagy az erőszak.
    Nem tudom megszámolni, hány olyan emberrel dolgoztam együtt, aki a krónikus betegségét a munkájából adódó stressz váltotta ki. A cégek pedig még mindig ott vannak leragadva, hogy küldjük el sportolni meg masszázsra az illetőt, ahelyett, hogy élhető kultúrát és vezetői működést alakítanának ki normális kapacitás- és bértervezéssel. Tisztelet a kivételnek, akik biztosan léteznek, csak én nem találkoztam még velük.
  • Blend Ahmed
    “a lényeg, hogy semmiképp ne vállaljon senki felelősséget saját magáért”

    Kedves Gergő! Ha majd megint elolvasod a hozzászólásomat, rájössz majd, hogy nem azt írtam, hogy a külső körülmények felelősek 100%-ban. De szerintem 0%-ban sem.

    Én is nagyon szeretném, ha egyszerűen kétbites (fekete-fehér, igen-nem, jó-rossz, négyláb-kétláb stb.) lenne a világ, de majd hamarosan, röpke pár évtized alatt te is majd megtapasztalod, hogy bizony vannak átmeneti árnyalatok és köztes fokozatok is.

  • Nbazs
    @Gergő: “@Nbazs és hány ilyet szajkózunk a mai napig és? van az a szemszög, hogy se vajat se margarint ne egyél, az is van hogy mindkettőt kétpofára zabáld, mindenki döntse el, hogy a saját teste mire hogy reagál, illetve milyen irányba akarja formálni
    továbbra sem a külső tényezőkön múlik (a margaringyártón meg a vajgyártón, ami amúgy ugyanaz), hanem rajtunk”

    Így van. A döntés (többnyire) a miénk. Mi viseljük a jó előnyeit, és a rossz következményeit is. Nem kétlem, hogy az ember döntése okozza sokszor a problémát. De 100%-ban nem lehet felelőssé tenni. A döntés nem attól lesz jó, mert előnyös a végkimenetel, hanem mert a rendelkezésre álló információk alapján azt a döntést kellett meghozni. Aztán kiderülhet utólag, hogy tévesek voltak az információk. (Erre volna példa a margarin.)

    FLD1987 példája (és ezzel te is egyetértettél) tökéletesen mutatja, nem mindig az adott egyén hibája.

  • FLD1987
    Gergő 2021-05-14 at 10:34 hozzászólásra válaszom (1. rész):
    Idézet tőled: „viszont az, hogy te épp előtte jártál az úton, döntések sorozatának következménye, és azokért a döntésekért az érintettek felelősek – mivel te a sztoriban egy fiatal gyerek vagy, én azt mondanám, hogy a szüleid / tanítóid döntéseinek következménye”

    A szüleim nem hibáztak, mivel 6 hetes voltam, ezért nem voltak tanítóim. A balesetet csak úgy lehetett volna elkerülni, ha nem mentek volna át a zebrán a szüleim és a keresztapám. Szerintem már mentél át te is a zebrán és körbe néztél előtte és amikor nem jött autó, akkor átmentél a zebrán. Nálad eddig az volt a szerencse, hogy amikor mentél a zebrán, akkor a semmiből nem jött autó.

  • FLD1987
    Gergő 2021-05-14 at 10:34 hozzászólásra válaszom (2. rész):
    Ahhoz, hogy a szüleim vagy a keresztapám hibáztassam a baleset miatt, az kellene, hogy jövőbelátó képességgel kellett volna rendelkezniük. A szüleim szerencsésen elkerülték a balesetet, vagyis őket nem gázolta el a rendőr alezredes az autójával. Viszont én a keresztapám kezében voltam és a keresztapám a helyszínen meghalt. Ha apu és anyu a keresztapám mellett mentek volna a balesetkor, akkor ők is meghaltak volna. Én csak azért éltem túl a balesetet, mert 6 hetes voltam és elég fejlett volt már 1987-ben az orvostudomány, hogy életben tartson.
  • FLD1987
    Gergő 2021-05-14 at 10:34 hozzászólásra válaszom (3. rész):
    Ha a baleset 50 évvel a balesetem előtt történt volna (pl. 1937-ben), akkor a baleset után 1 éven belül meghaltam volna. Ha megszűnne a modern orvostudomány és mondjuk 100 évet vagy többet zuhanna az orvostudomány, akkor meghalnék, mert az agyvíz összenyomná az agyam*.
    *Vízfejű vagyok a baleset miatt. Emellett van még sok más diagnózisom, de azok miatt senki nem tud meghalni, vagyis csak a vízfejűség tud kezelés nélkül halált okozni.

    Gergő 2021-05-14 at 10:34 hozzászólásra válaszom (3. rész):
    Idézet tőled: „kívánom neked, hogy működjön a karma, és visszakapd valahol, amit akkor elvesztettél!”

    Ha létezik karma, akkor elég rosszul működik, mert a magyar állam különböző módszerekkel el akarja venni a kártérítési pénzem.

  • Gunnerwatter
    Fejlődni csak az tud, aki hajlanó is rá ÖNMAGA által vezéreltetve.
    Egy problémát/feladatot látok, ami nem változik itthon nagyon rég óta ez az egyéni fejlődés motivációja. Ez azért nehéz, mert egyszer eljön a pillanat, hogy visszatekint az ember az életésre és rájön, hogy rengeteg dolgot elrontott, pedig lett volna lehetősége, csak nem vette észre. Ezt az érzést akarják tudat alatt sokan minden áron elkerülni.
  • EgyBölcsész
    L. Ritók Nóra Nyomorszéle blogját szoktam olvasgatni. És hiába termetettek jobb körülményeket, nagyon semmi nem változott a szegregátumokban. Keserves és hosszadalmas folyamat, alacsony sikerrátával. Igazából itt nem is az adott ember életén lehet változtatni, hanem a gyerekéén és valahol az ükunokák környékén válik igazán látványossá a folyamat. Akkor ha sikerül.
  • Szabolcs

    off-ra: Attól függ. A háború után született generáció gyereke vagyok. Nagyapám juhász, a nagyanyám htb, magyarul mindenes, max 4 általánossal mindkettő. Szabolcsi falu. Apám “dr.” tudott lenni. Tény, ehhez kellett egy teljes restart (II.vh.). Nem ő volt az egyetlen. Anyai ágon is vidéki iparos/munkás paraszt… Tehát ha a lehetőségét megteremted (vagy a háború ez esetben), és esélyt adsz egy gyereknek, akkor az sokra viheti. Én közel nem tudok akkora ugrást végrehajtani, de az én gyerekeim egész biztos előrébbről indulnak mint én. Nem tudom hova jutnak. De a lényeg, hogy nem kell 3 generáció, csak 1, aki tényleg esélyt kap.
    Nem sok haszna volt a kommunizmusnak, de az oktatást elérhetővé tette mindenkinek, és kivette a papság kezéből. Ha ez nincs, és én egyáltalán megszületek (sanszosan nem), akkor most max. sofőr lehetnék vmi falusi kisgazda lovaskocsiján.

  • Csigaboly
    Gazdaság mozgatórugója a kívül hordott önértékelés. Problémáim meghaladásához szükségem volt pszichológus segítségére. Ez nagyon jó döntés volt, lassú és melós folyamat, nem utolsó sorban TB alapon. Én elégedett voltam a szolgáltatással.
    Munkatársakkal többször vitáztunk, hogy egy szegényebb, rossz munkahelyen dolgozó saját, és/vagy külső okok hibája. Szerintem nem fekete-fehér, és kell hogy egy kicsit a másik szemüvegével is lássnk. Egy kisgyerek akinek az anyja, apja iszik, elhanyagolja, proli ott nagyon nehéz kitörni, mert eltartani sem tudja magát. Ergo külső körülmény húzza le. Ezek mellett már felnőttként kőkeményen kell, hogy saját erejéből tegyen energiát képzésébe, fejlődésébe. Ajánlom, Örökölt sors. Mások hibáztatása, felelősségvállalás és tenni akarás hiánya erősen nehezít.
    Szükség lenne egy topicra, ahol beteg testvér, rokon ellátásáról, együtt élésről van szó.
  • Zabalint

    Ki beszélt a kivételekről? A legtöbb ember csak egybites ok-okozati viszonylatokban tud gondolkodni, az egészségügyi kockázatok viszont a legtöbb esetben statisztikai alapon mutathatóak ki, tehát attól, hogy egészségesen élsz, még megbetegedhetsz.. Éppen ezért teljesen jogos lenne, ha aki egészségtelen életmódot él, egészségbiztosítási járulékot fizetne, ellenben azokat hibáztatni, akik már megbetegedtek, nem jogos, mivel a legtöbb esetben nem 100%-os ok-okozati viszonylat miatt lettek betegek.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.