Menjek vagy maradjak?

Sokan és sokszor megkérdeztétek már, mit gondolok a külföldi munkavállalásról. Hogy csökkenjen a postaládám telítettsége, megpróbálom röviden összefoglalni, én mit gondolok róla.

Egyrészt bizonyos esetekben nagyon nem értek vele egyet. Gyakran azok mennek külföldre, akik idehaza sikertelenek és ahelyett, hogy ennek az okát kiderítenék és változtatnának, inkább külföldre menekülnek a gondjaikkal együtt.

Aki vesztes volt idehaza, nagy eséllyel vesztes lesz kint is. Annyi a különbség, hogy nem százhúszezerért lesz vesztes, hanem 1-1.200 euróért fog dolgozni egy raktárban, egy áruházban árufeltöltőként, egy kocsmában pultosként, vagy mosogatóként.

A keresetet átszámolva lélegzetelállítóan soknak tűnik a 120-150 ezer forint után, csak éppen ha egy normális bérlakást veszel ki és nem a pakisztániak által lakott negyedben élsz nyolcadmagaddal egy bérlakásban, néha elmennél szórakozni, fodrászhoz, vagy fogorvoshoz és egyáltalán úgy akarnál élni, ahogy idehaza, gyorsan rájössz, hogy ugyanúgy nem jössz ki ennyiből, mint itthon.

Idehaza megvan az az előnyöd, hogy ismered a nyelvet és a kultúrát, ha a legkisebb ambíció van benned, előre tudsz lépni a ranglétrán az évek során. Ez bevándorlóként egy idegen országban messze nem ennyire egyértelmű.

Az évek során rengeteg emberrel beszéltem, aki külföldön dolgozik. Két diplomával Írországban könyvesbolti eladó kilenc éve 1250 euróért, pincér Ausztriában 1300 euróért, ugyanitt takarító és a többi. Mindenkitől megkérdeztem, hogy ezért tanultál ennyit és szereztél egy vagy mindjárt két diplomát? Hogy mosogató/pincér/takarítónő/raktári dolgozó/bolti eladó legyél egy marék rizsért havonta?

Kint élsz 5-10 éve és még nem jutott eszedbe, hogy tovább kellene lépni a két diplomáddal az eladói vagy pincér állásodból? Mondjuk a végzettségednek megfelelő beosztásba, háromszor ennyi fizetésért, hogy vállalkozásról már ne is beszéljek?

Nem oldódnak meg a gondjaid attól, hogy átviszed őket egy másik országba. Ha nem tudod idehaza, hogyan tudsz egyről a kettőre jutni, kint sem fogsz boldogulni. Ha idehaza nincs semmilyen ambíciód és nincsenek terveid és céljaid, amiket el akarsz érni az életben, akkor jó eséllyel kint sem viszed majd semmire. Valószínűleg ugyanúgy a társadalom alján fogsz maradni egész életedben.

Azt is érdemes végiggondolnod, hogy vajon meddig leszel képes mondjuk pincérként dolgozni? 35-40 évesen, ráadásul család és gyerekek mellett egész egyszerűen már nem fogod bírni az állandó éjszakázást és a napi 18-20 kilométer talpalást. Vagy már majd nem kellesz a raktárba, mert ötvenévesen már túlságosan lelassultál. Akkor majd mi lesz veled? Mész a kukába?

(Persze még mindig jobb, ha külföldön keresel munkát, ha itthon nem találsz. Mert az is jobb, mint itthon maradni mondjuk Nógrádban és várni a sült galambot. Csak ne gondold, hogy a gondjaid megoldódnak pusztán egy földrajzi változtatással.)

(A témáról bővebben már írtam többek között itt is.)

Ez az érem egyik oldala.

A másik viszont az, hogy azokat sem értem, akiknek van egy kurrens szakmájuk, amivel bár jól keresnek itthon, de a dupláját, tripláját, vagy akár öt-hatszorosát is megkereshetnék, ha hajlandóak lennének külföldön dolgozni.

Sokan inkább megelégednek az általuk elérhető fizetés harmadával-ötödével csak azért, mert kényelemből, félelemből, vagy csak megszokásból nem hajlandóak a költözésre. Pedig Bécsből minden hétvégén hazajárhatsz, ha csak ezt tart vissza, de még Svédországból sem tart tovább hazarepülni, mint egy Békéscsaba-Budapest vasúti út ideje. (Sőt, még csak nem is igazán drágább, ha fapadossal jössz.)

Ilyenkor érdemes abba belegondolnod, ha csak kétszer annyit tudnál eltenni havonta a fizetésedből, mint itthon, az azt jelenti, hogy fele annyi évet kell munkával töltened, hogy ugyanannyit összeszedj, mint itthon.

Megtehetnéd azt, hogy ötvenévesen hazaköltözz és elmenj nyugdíjba.

Egy nagy nemzetközi multinál a megfelelő nyelvtudással és szakmai tapasztalattal nagyobb az esélyed a kiugrásra is. Ezen túl a világlátásod is megváltozik és sok tapasztalattal leszel gazdagabb egy másik kultúrában dolgozva.

Röviden összefoglalva: véleményem szerint aki azért megy külföldre, mert itthon sikertelen, az ugyanúgy hibát követ el, mint aki azért nem megy, mert itthon is elég sikeres.

(A külföldre költözésnek még sok egyéb oka lehet a fentieken kívül: kalandvágy, a társadalmi elégedetlenség az itthoni viszonyokkal szemben, nyelvtanulás, vagy a gyerekek nyelvtanulása, szerelem egy kultúrába és még ezer minden. Ezekről nem szól a cikk, mert nem ez volt a célja.)

Share

166 hozzászólás

  • hitel
    Látom sokan írnak külföldről vagy külföldi tapasztalatokról. Ismerőseim nagy %-a arról számol be, hogy a magyarok odakint is magyarok : irigység, fújás egymásra, nem segítenek egymásnak (nyilván most nem baráti társaságokra gondolok)
    Bár speciel tudok egy baráti társaságról is ami ketté szakadt a nagy jólétben.
    Természetesen van pozitív tapasztalat is, de túlnyomórészt a negatívumokat hallom.
    Ez tényleg így van?
  • Ez vagyok
    Nem tudom, hogy szabad-e más oldalt belinkelni, így elnézést kérek emiatt.
    hataratkelo.blog.hu/
    Itt is sok sorsot, tapasztalatot lehet olvasni.
    Valahogy az jön ki, hogy aki itthon is törekvő, a munkát meglátó/elvégző volt, az sokkal jobban boldogul kint, mint itthon.
    Aki meg visszafogottabb ezen a téren, még az is jobban elvan ott, mint itthon.
    Hát, ez elég sírnivaló.
  • expect
    “csak ügye olaszul meg nem tudok, megtanulni pedig (nagyon nehezen tanulok nyelvet) több év, nekem legalább 4 még ha intenzíven is csinálnám…”
    Ha fél éve elkezdted volna, már csak 3 és fél év lenne. Egyébként 1000 óra tanulással elérhető egy középfok teteje, felsőfok alja körüli nyelvtudás, az indulásnak elég kell hogy legyen.

    “Ne csak a repjegyet számold, hanem a transzfert is, és az egészre szánt időt.”
    Budapest-Milánó háztól házig 4 óra, oda-vissza utazás költsége mindennel együtt 20ezer/fő alatt van.

    “hajnali 6os wizz repcsi után fél napig kivagyok, nem bírom a korán kelést”
    Alszol egy órát ebéd után.

    ” mivan ha nem sikerül? puncsoljam vissza magam a régi utálatos munkahelyemre?”
    Miért, sehol máshol nem adnak munkát egy versenyképes szakma versenyképes tagjának, csak ott ahol nem szeret dolgozni? 😀 Semmi sincs ha nem sikerül, pont ugyanaz, mint ha itthon nem jön be a költözés.

  • :)))
    Hitel!
    A kinti magyarok 70 %-a csak akkor áll veled szóba, ha érdeke azt kívánja vagy ha anyagilag előnye származik belőled
    Afféle mini munkaerő közvetítők is vannak köztük, ügyeskedők, stb.
    Vagy nekem van rossz tapasztalatom, vagy az általam jobban megismert 50 és kevésbé megismert több száz külföldi magyarból max 10-20 aki rendes és önzetlenül segítőkész. Más kérdés az, ha beszéled a nyelvet, nem kell segítség, de ha találsz egyszerű “melót”, akkor lesz sok-sok “jó” “barátod”.
    Akiket a magyarok szidnak, azok összetartanak, akikre irigyek, azok sikeresek. Ha teheted csak magadra számíts, de természetesen van rendes magyar, őket az alulról jött rétegben kell keresni és a diplomások között általában. Ha feketemunkát, alacsony órabért ajánlanak, ígérgetnek egyre jobb jövővel kecsegtető projekteket, az mind kuka vagy lehúzás. Aki nem ilyen, az ne vegye figyelembe a fentieket.
  • Petya
    Kiszamolo, a cikk masodik felere reflektalnek, ahol az otthon is mar jol keresoekrol beszelsz: “…mert kényelemből, félelemből, vagy csak megszokásból nem hajlandóak a költözésre.”
    Szerintem egy kikoltozes kerdese joval osszetettebb annal, mint hogy az ember csak az elerheto anyagi eletszinvonalat vegye figyelembe. Ott van a csalad, baratok, ezer fele erzelmi, csaladi es szocialis kotodesek, amit nem biztos, hogy erdemes feladni, egy akar tripla akkora fizetesert meg akar akkor sem, ha lenyegesen jobb anyagi szinvonalon tud elni az ember. A boldogsaghoz/boldogulashoz azt hiszem joval tobb kell annal, mint hogy elmenjunk a leheto legtobb fizetest kinalo orszagba es jol keressunk. Nagyon fontos felretenni penzt, magam is ezt teszem, de csupan az anyagi jobblet miatt egy ekkora dontest meghozni hosszu tavon mar nem biztos hogy megeri.
    Bocs az ekezetekert, kulfodrol irok. 🙂
  • Petike
    Na ezzel megint nagy olvasottságot generáltál . 🙂 A cikked első felével (az érem első felével) egyetértek. A másikkal viszont nagyon nem. Ha itthon is tudsz élni, nincs az a pénz, amennyiért megéri a nagymamákat/nagypapákat elvenni az unokáiktól, a barátokat egymástól. Egy felnőttkori barátság sosincs olyan kaliberű mint egy gyerekkori, aki mindezt feláldozza egy 2x/3x/5x nagyobb fizuért, azt nem tudom hogy lehet-e egyáltalán embernek nevezni. Pénzszerző gépek csak.

    Mellesleg nem csak Budapestből áll Magyarország, Bécs pl. ide Miskolcra nem 200 km, minthogy a Svédből jövő gépek sem állnak itt meg.

  • Petike
    :))): Ezek a külföldön dolgozó magyarok, ne általánosíts ebből kérlek az itthoniakra!
  • Petike
    : szerintem ebből az jön le, hogy akik oda írnak, szeretik önigazolni a döntéseiket 1-1 történettel. 🙂
  • graphite
    Szerintem pontosan rávilágítottál a lényegre. Még annyit tennék hozzá, hogy míg Budapesten az elvárt munkaidő heti min. 50 óra volt (ebből 40 fizetve – mérnöki munka), addig ez Németországban szigorúan heti 36 óra, túlórákat mint extra szabadnap számolják, a nettó fizetés pedig 3x-oros.
  • graphite
    “Ott van a csalad, baratok, ezer fele erzelmi, csaladi es szocialis kotodesek, amit nem biztos, hogy erdemes feladni, egy akar tripla akkora fizetesert meg akar akkor sem, ha lenyegesen jobb anyagi szinvonalon tud elni az ember. A boldogsaghoz/boldogulashoz azt hiszem joval tobb kell annal, mint hogy elmenjunk a leheto legtobb fizetest kinalo orszagba es jol keressunk”

    Nekem segített az Erste bank a döntés gyors meghozatalában…..

  • szárnyas freivadász
    Nyelvtanulásról: hiába x száz vagy ezer órás tanfolyam itthon, mert külföldön még egyszer meg kell tanulni külföldiül 🙂 A hétköznapokban nem az irodalmi nyelvet beszélik, amit a tanfolyamon tanítanak. Naprakésznek kellene lenni a szlengben is, nem is szólva a tájszólásról, a helyi nyelvjárásokról.
  • Kiszamolo
    Petike, tudod sok fajta ember van.

    Van, aki még a szülőfalujából sem képes kimozdulni egész életében, mert úgymond a gyökerek.

    Van, aki bárhová megy, fél év után mindenhol otthon érzi magát és sok barátja és ismerőse lesz.

    Én éltem sok helyen, Prágától Lubljanán át az Egyesült Államokig, mindenhol otthon éreztem magam és sok barátom volt, szlovén éppúgy, mint kolumbiai.

    Amikor az első gyerek született, pont azért akartunk kimenni Bécsbe dolgozni, hogy a gyerek multikultiba nőjön fel és ne legyen egy beszűkült, röghöz kötött magyar.

    Csak aztán közbeszólt a blog és maradnom kellett.

    De egyébként örülnék, ha a gyerekeim külföldön szocializálódnának.

  • expect
    Egyrészt ezért kell anyanyelvi anyagokkal tanulni (és használni a tanultakat), másrészt a helyi jellegzetességek megszokása az azért töredéke idő és energia (állandó nyelvi környezetben pár hét-hónap), mint a nyelv tényleges elsajátítása.
  • Petya
    Graphite, ha muszaj menni, akor muszaj. Ez egy erdekes tema, en is dolgoztam kulfoldon, anyagilag es karrier szempontbol is megerte, ugyhogy haza is jottem. ☺ Hacsak nem lesz muszaj, nem akarok hosszabb tavon kulfodre menni, erdekes, jo tapasztalat, de messze nem old meg mindent. Eleve ha kicsit jol is akarod magad erezni, rogton sokkal tobbet koltesz, mint itthon. Utazasra, lakhatasra, szorakozasra stb. Es ha kicsit is be akarsz illeszkedni, elmenni kolegakkal ebedelni, beulni valahova, kicsit jobban oltozni, akkor maris jobban elkezdesz koltekezni te is. Itthon nem tunik gagyinak egy tescos ing vagy nadrag, Angliaban vagy mittomenhol kicsit furan fest, mert jobb cuccokban jarnak, ugyhogy nem akarsz kilogni es elkezdesz te is jobban vasarolni es kolteni. A vegen nem tudom, hogy az ember annyival tobbet felre tud-e tenni egy ottani sajat lakasra vagy felhalmozni egy nagyobb tartalekot…
  • graphite
    nem költünk semmire, igyekszünk a devizahiteltől megszabadulni. Míg ez Magyarországról úgy tűnt 13 évbe fog kerülni minimum, Németországból nézve 4 év. Természetesen mi is megváltoztunk, és már nem zavar a tescós ruházat. Ha sikerül, akkor viszont bankot soha nem szeretnénk látni a jövőben, távolról sem.
  • giorgio79
    Merre vándoroltál ki és milyen szakmában? Én itthon ITban nyonulok, de gondolkozom egy kis külföldön. Ha nem is Amerika, talán egy kis nyugat EU.
  • Petike
    : ez ok, én is örülök, ha kint tölt egy-egy félévet valahol. De az írásodból nekem az jött le, hogy aki itt jól keres, az hülye lesz nem elmenni itthonról, mert akkor külföldön mégjobban. Ez valszeg így is van, de elég sokmindent “vásárol” meg nála ez a külföldi pluszpénz. Olyan dolgokat, amik nálam nem eladók. Én is dolgoztam Németországban 9 hónapot, úgy hogy minden héten hazajártam Nürnbergből Kelet-Magyarországra. Péntek délben indultam, 10-11-éjfél körül megérkeztem, majd vasárnap 1 körül vissza. Aztán 9 hónap után mondtam hogy ennyit nem ér a pluszpénz.

    De ha csak az anyagi oldalát nézem, nem biztos hogy az ottani fizuval is képes lennék Nürnberg valamelyik kertvárosi részén családi házat venni, mint ahogy tettem azt itthon. Annyival nem volt több a fizum mint amennyivel drágább ott egy ház. Az albérlet nálam nem opció.

  • Tamás

    “Amikor az első gyerek született, pont azért akartunk kimenni Bécsbe dolgozni, hogy a gyerek multikultiba nőjön fel és ne legyen egy beszűkült, röghöz kötött magyar.

    Csak aztán közbeszólt a blog és maradnom kellett.”

    ugye ezt nem mondod komolyan ? 🙂

  • Kiszamolo
    Tamás, de.

    Addig mindegy volt, hogy milyen bankban dolgozom, Budapesten vagy Bécsben.

    De a blog miatt már Budapesthez köt a munkám, mégse járhatok naponta Bécsből oktatást és tanácsadást tartani Budapestre.

    Szomorú, nem szomorú, ez van. 🙂

    Mindig irigyeltem a programozókat, akik onnan dolgoznak, ahonnan csak akarnak, akár Thaiföldről, a medence széléről is.

  • hungaroborg
    Érdekes írás. Én világ életemben elleneztem a külföldre költözést. Azt gondoltam, hogy az nem old meg semmit.

    “Nem oldódnak meg a gondjaid attól, hogy átviszed őket egy másik országba. Ha nem tudod idehaza, hogyan tudsz egyről a kettőre jutni, kint sem fogsz boldogulni. Ha idehaza nincs semmilyen ambíciód és nincsenek terveid és céljaid, amiket el akarsz érni az életben, akkor jó eséllyel kint sem viszed majd semmire. Valószínűleg ugyanúgy a társadalom alján fogsz maradni egész életedben.”

    Ennél szebben nem is tudtam volna megfogalmazni én sem a véleményem az egészről.

    Én nem a fizetésért mennék ki elsősorban. Viszont az utóbbi évek kormányzati ténykedései egyre jobban elszomorítanak. Én nem ilyen országban akarom felnevelni a gyerekemet, ne ez legyen neki a példa. Ebből kifolyólag ha megyünk, mennénk örökre. Épp ezért fontolom meg alaposan, csak lassan mozdulunk, de akkor viszlát.

  • hungaroborg
    Fentebbihez kis kiegészítés. Nem politizálni akarok, mindegy, hogy Fidesz, vagy MSZP. Ugyanolyan gazember volt az összes. Egy pártot, egy politikust sem tudok mondani, akire azt lehetett volna mondani, hogy érdemes lenne felsorakozni mögé. Mindig csak a lehúzás, a mutyi, a szándékos károkozás volt a középpontban.

    Kíváncsi vagyok, Horváth Andrásékkal mi lesz. Lehet, hogy csak kevés az információm róluk, de reményt keltő, hogy vannak akik kiálltak az egész korrupt rendszer ellen. Mindazonáltal 100%-ig biztos vagyok benne, hogy soha nem hallunk felőlük többet. Csak suttogások voltak a zajban, akik 1-2 tüntetésen ott voltak, aztán meg lehetett őket tapsolni és kész.

  • whave
    Nekem IT-huszarkent nagyjabol masfel evembe telt, hogy Londonban elerjem az otthon feladott eletszinvonalat, de kezdenek alakulni a dolgok. Mar csak a kozhangulat miatt is megerte.

    @z/OS a mi szakmankban kb a legegyszerubb mar otthonrol szerezni egy szerzodest, en is ezt tettem, ne felj tole. Havonta tobb megkeresesem van ugynoksegektol azota is.

  • whave
    Adalek: nincs diplomam, se nyelvvizsgam. Otthon ha barhova jelentkeztem, ezen el is buktam, nem szamitott a tiz ev multis tapasztalat, amelynek jo resze angol nyelvu munkavegzes volt.

    Itt megkerdeztek az interjukon, miert nincs diplomam, elmagyaraztam h anyagi okok miatt leginkabb, es altalaban ennyiben is maradtunk, elfogadtak hogy tiz eve csinalom, valoszinuleg ertek hozza. Nyelvvizsgat soha senkitol nem kertek Angliaban, akarkit megkerdeztem.

  • Tys
    Del-amerika. Epp 30 fok van 😉
  • Benoke
    “Gyakran azok mennek külföldre, akik idehaza sikertelenek és ahelyett, hogy ennek az okát kiderítenék és változtatnának, inkább külföldre menekülnek a gondjaikkal együtt.”
    Ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz. Ez a propaganda. Hogy ismerek -e ellenkezőjét? Szinte csak ilyet ismerek… Van olyan aki a szakmájába idehaza a csúcson volt, de abból a napi megélhetés is gyászos lenne, aztán 2 lehetősége volt, eldob mindent és másba kezd amihez nem ért vagy külföld. Utóbbi lett.
    Rengeteg ok van még, nem kéne a propagandát erősíteni, mert egészen egyszerűen az is hazugság…
  • Luthar
    Nekem is van olyan ismerősöm, aki “vesztesként” ment ki (se szakma , se diploma, se munkatapasztalat) és most 340 kilóért szendvicseket gyárt, amiből 150.000 a lakbér, 25.000 a bérlet, tehát a pénz fele bukó.

    Viszont mindennel együtt évi 700,000-at megtakarít, tehát 10évig kéne dolgoznia , h egy szerény, kis lakást vehessen Bp-en (ez az álma).

    Én is “vesztesként” dolgozom havi (nettó) 190.000-ért (azért ennyi, mert szombaton heti 1 napot dolgozom másutt), viszont nem vagyok bejelentve sem.

    Kitaláltam, hogy olaszul tanulok és Svájcban/Észak-Olaszo-ban fogok angolt tanítani vm részidős fizikai munka mellett (pl pincérkedés:). De könnyen lehet, h ott is “vesztes” leszek, mert csak feketén kapok munkát.
    Majd Whave példája motivál, hogy ha jó vagy valamiben, az többet ér, mint a papír.
    Who knows…

  • F1
    Saját tapasztalat. Sokan kimennek és a többség azért, mert muszáj neki. Itthon vagy nem kap munkát vagy kb. minimálbérből élne és inkább nem megy el dolgozni (jellemzően fiatal nők). Kint az itthoni fizetésük sokszorosát keresik, de ennek ellenére 1500Ft-ért lazán megfojtanák egymást. Kezdem úgy érezni, hogy ez magyar jellemvonás. Irigykednek egymásra, áskálódnak. Idegen magyarokkal ne költözzetek össze. Legyen külföldi állampolgár a lakótársatok, nyugodtabb lesz az életetek. Ami elszomorító, hogy nem tud a legtöbb magyar kint viselkedni. Természetesen nem azokra gondolok, akiknek itthon is jól ment, csak szakmai fejlődés miatt mentek ki.
    Aki nem beszéli az adott idegen nyelvet az ne menjen ki… itthon tanuljon, aztán menjen ki. Nyelvtudás hiányában max. mosogatni fog kint, ami nem lehet túl felemelő érzés.
    Ismertem olyan nőt aki már 29 éves, elmondása szerint jó cukrász, csak kb. 80
  • F1
    ezret keresett és inkább elment az Audihoz dolgozni minőségellenőrnek, mert ott is jobban megfizették. Kiment külföldre lett egy gagyi munkája, de nagyon határozottan jelentkezett cukrásznak mindenhova, csak már az első telefonos beszélgetésnél közölték vele, hogy bocs, de nem elég a nyelvutdásod, ami kb. alapszint vagy inkább annyi se. Most tanulgatja az idegen nyelvet… az ő képességeivel még lesz jó 2 év mire középszinten lesz, ami még mindig kevés a szakmájához. Persze mindenkit utál aki tud… nem mintha más tehetne róla, hogy ő nem tud. Ez benne van a pakliban, külföldön is csak mosogatni/takarítani fog aki nem érti meg az adott ország lakosait. Van külföldön elég bevándorló aki legalább a nyelvet jól tudja, mert ott nőtt fel, nem fog senki azzal vacakolni, hogy egy olyan magyart alkalmazzon aki nem érti meg az országa nyelvét.
  • F1
    Valaki írta, hogy akadnak magyarok akik csak magyarok társaságát keresik. Ez nagy hiba, a kedves honfitársad nagyobb eséllyel fog átvágni, mint a külföldi. Elég megnézni az albérletes oldalakat. Kedves magyar honfitársaink adnak ki lakást/szobát csak éppen feketén, de ugyanannyit kérnének érte, mint a német/osztrák. Ismerkedjetek külföldiekkel is, nem azt fogják kérdezni az első ismerkedéskor, hogy Te mennyit keresel, mert nem érdekli őket.
    Én csak azt bánom, hogy nem mentem ki korábban külföldre.
  • Zedder
    A mennyire segíti a magyar a magyart külföldön témához.

    Először is tisztázni kell, hogy kinek mi számít segítségnek. Én segítséggel jöttem ki, azóta és a jövőben is fogok segíteni a honfitársaimnak.

    Csakhogy a segítség nem azt jelenti, hogy “aggyá lakást meg munkát, mert kéne”, hanem azt, hogy információval, jótanácsokkal, apróbb szívességekkel el tudom látni az illetőt.

    Nem, nem fogsz nálam lakni, köszönjük, a családom épp elfér a mostani kecóban. Nem, nem fogom odaadni az autómat és ingyenes tehertaxi sem vagyok. Nem, nem foglak bevinni a HR-re, csak miután lecsekkoltam a tudásodat, de legalább a CV-det – égetni nem fogom magam egy kamu emberrel.

    Ellenben megmondom, hogyan és hol tudsz lakást találni. Megmondom hova kell menned, mit kell bejelentened, mikre lesz szükséged hozzá, hogy ne fuss lyukra. Megosztom veled a munkalehetőségeket, ha tudom, hogy a profilodba vág. stb…

  • Zedder
    Szóval az igazán nagy probléma tényleg azokkal van, akik nullára elvárják, hogy vadidegenek kinyalják a seggüket. Sorry, ez nem megy.

    Egyébként vannak rémtörténetek, lehet sok minden olvasni-hallani a magyar közösség fórumaiban, illetve személyes összeröffenéseken.

    Én egy dologhoz tartom magamat: nem a nemzetiség határozza meg az embert. Ezt régebben is így gondoltam, most is így gondolom, és ennek megfelelően élem az életemet. Nem az alapján választok baráti társaságot, hogy magyar-e vagy sem, hanem hogy érdekes, értékes, becsületes és őszinte emberről van-e szó.

    Egyébként pedig aki Európán belül mozog, az kb. mindenhol otthonérezheti magát, mégsem egy afrikai vagy ázsiai kultúrába kell beilleszkednie… Szóval aki fél elmenni a szomszéd faluba, az kiesik, de egyébként a nyitott emberek ugyanúgy elvannak egy amszterdami melóhelyen, mint pl. vidékiként egy budapestin.

  • Sandokan
    Temérdek pro és kontrs érv után inkább itthon maradtam. Aránylag tűrhetően beszélek angolul, kicsit németül, még kevesebbet oroszul és franciául, persze van hova fejlődni. Viszont hiszem, hogy itthon is meg lehet csinálni az embernek a szerencséjét, és bizonyos esetekben az itthon maradtaknak még nagyobb inspiráció tud lenni, hogy rosszabb körülmények között is lehet jól boldogulni. Lehet, hogy nem leszek “kőgazdag”, de ha csak pár embernek tudok segíteni a környezetemben, akkor az nekem már megérte. A nyelvtanulás/tudáshoz annyit, hogy anno orosztanárnőm mondta, hogy a nyelvet rosszul is érdemes tudni/használni, mert nem fognak kiröhögni. Sokaknál azt látom a környezetemben, hogy nem mernek megszólalni, én meg beszélek ha kell, ha nem. Hogy nem irodalmi nyelvet használok? Ha megértik amit mondani akarok, márpedig az esetek többségében így van, akkor nem teljesen mindegy?
  • Sandokan
    Még annyit: sokszor azt látom, hogy arra koncentrálnak sokan, ami nem jött össze, vagyis a kudarcra, ami lehet, hogy csak pár százalék a sikeres dolgokhoz (munka/tanulás) képest. Arra ösztönöznék mindenkit, hogy inkább arra fókuszáljon, amiben sikeres, ami sikerült neki. Lehet, hogy egyszer elrontottam valamit, és előfordulhat, hogy még el is fogok az életemben, ám van egy csomó olyan dolog, ami pedig sikerült. Előfordulhat persze az is, hogy csak századikra vagy ezredikre jön össze valami, de az ember fia nagyon makacs tud lenni, ha határozott céljai vannak. Thomas A. Edison több, mint tízezerszer sikertelenül próbálkozott a ma ismert izzólámpával, de nem adta fel. Az eredmény ott van mindannyiunk otthonában. Persze azóta folyamatosan változik.
    A rengeteg NEM után kell jönnie egy IGENnek is. Ez az egyik olyan igazság, amit érdemes megjegyezni az MLM világából. 🙂
    Soha ne adjátok fel!
  • F1
    Zedder, Te kevered a fazont a szezonnal ha az írásod az enyémre reagál. Ha nem , akkor bocs.
    Konkrétan azt írtam, hogy a kinti magyarok többsége (tisztelet a kivételnek) ugyanannyiért adja ki a lakását/szobáját, mint a német/osztrák csak éppen FEKETÉN, pedig egy Meldezettel nélkülözhetetlen, ha munkát szeretne az ember kint (valami jobb helyen, lehetőleg nem ingázónak bejelentve). De gondolják, hogy majd az a megyar kiveszi, aki pl. nem ismeri az adott ország nyelvét, meg a honfitársában jobban bízik, hogy nem veri át majd. Ilyen esetekben gondolom nincs szerződés (ha 1x nem jelenti be az albérlőt), csak az adott ember adott szava… amiben én nem bíznék, mert olvastam már jó sok átvert ember írását. Szerintem alap dolgog, hogy az ember a honfotársát se veri át, csak azért mert esetleg kényszerhelyzetben van. Ennek semmi köze szerintem a segítségnyújtáshoz (a kiadás egy szolgáltatás
  • Tys
    Hat, amugy az IT-ben, nemhogy nullara nem mesz ki, hanem elore megegyeztek, es meg kapsz penzt a kikoltozesre is. Nekem fizettek a repjegyet meg a paromnak, lakber kauciot, meg meg egy kis let a kezdeshez.
    Magyarokkal itt nem talalkoztam, de most jovok a mellettunk levo zoldsegestol, aki 30 percig faggatott Magyarorszagrol. Itt mindenki nagyon kedves, nagyon segitokesz. Amugy nyelvtudasrol annyit, hogy en speciel par honapja tanulom a spanyolt. 😀 Nyilvan melohoz eleg az angol, de azerta helyiek nyelvet is erdemes megtanulni. Es tanulom. 🙂
  • F1
    amiért fizet az ember, nem ingyen várja el).
    A másik dolog amit még a nyelvtudás fontossága mellett említeni akartam, legyen egy alap tartaléka az illetőnek, ha már kiköltözik. Az pedig ne 1 havi lakásbérlet meg a kaució legyen, mert ha nem talál 1 hónap alatt állást, akkor a következő hónapban mehet is haza, mert nem tudja fizetni a szobát/lakást tovább. Sok ember kullog haza emiatt és lehet, hogy a 2. hónapban felvették volna valahova.
    Én bíztatok mindenkit, hogy próbálja meg kint, ha itthon nem fizetik meg a tudását. Nem örökre megy ki (elvileg) és egész más az emberek szemlélete.
    Sok évig hallgattam itthon beszari emberektől a rossz kifogásokat (engem is befolyásoltak), miért nem mennek ki, ezek az emberek azok akik majd kölcsönkérnek meg irigykednek rád miután kimentél és sokkal (nagyon sokkal) jobb lett neked, mint nekik.
    Ha még fiatal vagy és nem köt ide sok, menj!
  • Brattyoli
    Nagyon nagy igazságok vannak a cikkben.
    Ha kint lehúzol pár évet, azt itthon is kamatoztatni fogo.
    20 évesen először ültem repülőn – ösztöndíjjal mentem Spanyolországba.
    Majd utána egyetem alatt még egy ösztöndíj Németországba.
    Éltem kint munka miatt is, aztán hazajöttem, jött a család.
    Most 30 éves fejjel van egy passzív nagy házam egy igen jó környéken, és egyéb befektetéseim is. 2 idegen nyelven folyékonyan beszélek (köszönet szüleimnek hogy hajtották hogy tanuljak), itthoni havi bevételem idén adózás után hétszámjegyű volt. Ezt a nemzetközi tapasztalatnak+nyelvnek+szorgalomnak köszönhetem.
    Ne aggódj azon hogy nekiindulsz és nem sikerül! Még legrosszabb esetben is tanulsz belőle…és az is sokat ér. Annak ellenére hogy jól élünk, frissítés gyanánt 2015-ben költözni fogunk. Nincs még direkt állás, célország se fix, de a) itteni erkölcsi morál sokat romlott b) kell frissítésnek…
  • Zedder

    Nem a tiedre, hanem alapvetően hitel és :))) írásaira reagáltam, illetve úgy általánosságban írtam le, ami a fejemben volt a témával kapcsolatban.

    A helyzet az, hogy amiről te beszélsz, az simán büntetőjogi kategória (csalás), illetve basszus, naivak ne legyünk már… Tény, hogy vannak minden határon túl buta és minden határon túl naiv emberek, de azért gyulladjon már ki egy figyelmeztető lámpa a buksiban, hogyan is lehet egy idegen országban úgy lakni és dolgozni, hogy a helyi hivatalos szervekkel semmilyen interakció nem történt… Az akkor átverés szagú, nem kicsit.

  • majomka
    Sziasztok! A kinti és itthon dolgozó IT-s kollégáktól kérnék kicsi segítséget, ha lehet. Milyen területen dolgoztok, vagy mit ajánlanátok, konkrét programnyelveket/rendszereket is írhattok, amiben dolgoztok és sikeresek vagytok. (pl. SAP, SQL, oracle, stb.) Igazából szakmát váltanék, és ötlet kellene honnan-hova induljak el. Persze a cél a külföldre jutás később. Az alapok azért megvannak, anno rendszergazda voltam és ismerem a C++-t, meg az sql-t is alapszinten. De ez már nem mostanában volt 🙂
  • Zedder

    Szerintem fordítva ülsz a lovon, ez nem így működik. Alap, hogy az IT (meg szerintem kb. bármilyen egyéb szakmában) nem a pénz szabad, hogy lebegjen az ember szeme előtt, hanem szeretnie kell a szakmát.

    Én sikeres vagyok valamiben, mert 10 éve azt csinálom, van kb. 20-30 ilyen kaliberű szakember még a világban (!), és hát nem nagyon van felvétel. Tehát kb. teljesen irreleváns a számodra, hogy ki miben sikeres. Még ha el is kezdenél dolgozni rajta, mire kiműveled magad, lehet már egy halott területté válik a dolog, vagy egyszerűen nem tudsz elhelyezkedni benne.

    Inkább dolgozz abból, amid most van. Építs arra. Menj el egy tetszőleges helyre dolgozni, kupáld ki magad. Fejlődj. Majd a való életben meglátod, hogy mire van igény, és akkor máris megvan a terület, amiben javulnod kell.

  • Okoska

    😀 Nahát ez jó kis nesze semmi fogd meg jól hozzászólás volt. 😀
    Miért nem lehet konkrétumokat írni?! Például Java EE vagy C# keretrendszer kitanulásával az álláspiacon jelenleg Magyarországon nem nagyon lehet mellélőni. Külföldön szerintem most a automata tesztíró (QA) állások a legfrissebb szereplők, mellesleg szerintem ez most a legizgalmasabb terület, nincs még nagyon kultúrája minőségi programok írásának, de ez a tendencia megdőlni látszik, legalábbis remélem. C++ szerintem jellemzően telekommunikációs cégeknél lehet találkozni, általában szívesen veszik őket mert manapság a fiatalok körében nem túl népszerű programnyelv. Ami számomra érdekes, hogy míg Mao-on inkább a junior 3-5 éves tapasztalattal rendelkezőket keresik, külföldön inkább a senior (7-10 év) tapasztaltabb idősebb munkaerőt preferálják.
  • Okoska
    Egyébként én személy szerint semmi problémát nem látok abban, ha valaki azért tanul ki egy szakmát, mert azzal nagyon sok pénzt lehet keresni. Ha a teljesítménye hozza az elvárt szintet vagy afelett mi lehet a baj? Sőt az az igazság a pénznél jobb motivációt egy gimnazista vagy egyetemista számára nem is nagyon tudok elképzelni hogy megszerezzen egy keresett jól megfizetett tudást.
  • Istvan

    Szerintem ez nem teljesen így van. Nyilván szeretni kell a szakmát, de ha egy területre már nincs kereslet, vagy új kihívásra vágyik az ember akkor nyugodtan meglehet tanulni egy új programnyelvet. A korábbi tapasztalat még igy is sokat fog érni, és ha a programozási alapok megvannak akkor viszonylag gyorsan meg lehet tanulni egy új nyelvet. Nincs értelme benne ragadni egy olyan területben aminek nincs jövője. Persze jó területet kell választani 🙂

    A saját példámból kiindulva a mobil fejlesztést nagyon tudom ajánlani (iOS, android de akár windows phone is). Én pár éve vagyok iOS fejlesztő de hetente legalább két állás ajánlatot kapok többnyire külföldről, és most el is fogadtam egy svájci ajánlatot. De a legegyszerűbb ha felmész egy külföldi állásokat kínáló oldalra, és megnézed mire van a legnagyobb kereslet. Én itt szoktam nézelődni: http://www.technojobs.co.uk

  • Zedder
    Nem tudom, hogy miért azonosítják sokan az IT-t a programozással, én mind a saját, mind pedig az igazán sikeres IT-s ismerősök, barátok példáján azt látom, hogy konkrétan programozással egyetlen egy valaki (egy kb. 40-50 fős társaságból) foglalkozik, rendszergazdasággal pedig senki. Annyi más terület van még…

    Ti is elmentetek ebbe a kóder irányba, pedig a kérdező rendszergazda és sql alapokkal rendelkezik (állítása szerint), onnan azért simán el lehet menni egy rendszer- vagy hálózatmérnöki irányba, esetleg egyből bele kell állni a felhős világba, és nyilván ha nem is főarkitektként fog kezdeni, de azért megfelelő képzéssel és kiállással nem a minimálbéres billentyűzetnyomogató operátor lesz a végső állomása.

    Konkrétumot szerintem felesleges mondani, meg kell nyitni pl. egy payscale-t, és megnézni, hogy mire fizetnek a legjobban, ha már ennyire a money, money, money szól a háttérben.

  • Istvan
    Szerintem a baráti köröd nem biztos hogy reprezentatív képet ad az IT foglalkoztatottság százalékairól. Ha én nézek szét a baráti körömben nálam teljesen más a kép 🙂 Én azt látom, hogy jelen pillanatban programozókra olyan szintű kereslet van, hogy kis túlzással aki életében írt már 2 sor kódnál többet az tud találni állást. Van cég aki még az első pár hónapban a tanítattást ís vállaja a frissen felvetteknek (és a diploma sem feltétel). Szerintem nem csak a payscale számít (hiszen akkor mindenki CEO lenne) hanem az is hogy mennyire könnyű elhelyezkedni az adott területen. Persze biztos a többi IT-s szakmával is ellehet helyezkedni, azokat annyira nem ismerem. A lényeg úgyis az hogy szeresse az ember amit csinál, és ha jó benne akkor úgyis megfizetik 🙂
  • Okoska

    Igazad van az IT nem csak programozásból áll, de valószínűleg -nal azonos lehet a baráti körünk 🙂 , mert én is azt látom hogy programozókra (most a válság lecsengése után) elég nagy a kereslet nem kis pénzért. Szerintem szép szakma, csak valószínűleg mivel már a 2 sor kódnál többet írókat is felveszik mert muszáj, ritka már az igazán minőségi kód ami kikerül, és más olvashatatlan kódjában turkálni nem a legfelemelőbb munka. Viszont ha már money, money akkor már én is elgondolkoztam szektoron belüli szakmaváltásra. Multinál nem túl nagy felelősséggel dolgozó huszonéves középvezetők, managerek olyan pénzt visznek haza a családnak, hogy a sokat irigyelt senior kollégák (15 éves tapasztalat) fizetése jó esetben is csak kb 70-75%-a, persze nekik céges autó coki. Természetesen a fluent business english az alap, inkább ez az Achilles-ina az IT-ban dolgozó szakembereknek. 🙁
  • Zedder

    OK, akkor nyilván már közegben mozgunk, nálatok a kóderség a menő, mondjuk nem említettétek, hogy mennyi az annyi.:))

    A menedzserekről: azért valamilyen szintű szűklátókörűség azt feltételezni, hogy azok az emberek semmirekellők és buták. Akik valóban azok, nos ők egy-két év alatt kibuknak a rendszerből, és akkor oda a “csodás” fizu is. Láttam már ilyet is. Ellenben a legtöbb vezető, akivel dolgom volt, nos nekik a szakértelmük is rendben volt.

  • Okoska
    Én abszolút nem gondolom, hogy a managerek semmirekellők és buták, nem tudom miből olvastad ki ezt. Minden bizonyára igazad lehet abban, hogy aki nem oda való az kibukik, de feltételezem, hogy ez így megy az orvosoknál, pékeknél, pénzügyi tanácsadóknál is 😉 🙂

    Konkrétum: 2 betűs amerikai konglomerátum senior C# fejlesztőnek kínál 500.000 nettó fizetést Magyarországon, bejelentve + cafeteria. A túlórázás tilos, stressz faktor közepes, sajnos szakmai kihívás alacsony.

    Kérdem én, érdemes-e már ilyen fizetést feladni és kimenni valami idegen országba, gyereket kivenni megszokott környezetéből és itt hagyni családot?


    Valami konkrétummal te is támogass már meg minket légyszíves. 🙂

  • Zabalint
    Ez a cikk nekem eddig kimaradt, csak most olvastam el.

    Ami az első típust illeti, nem biztos, hogy jó az összevetési alapod. A képzetlenek vagy piacképes tudással nem rendelkezők (akár ha büfé szakos diplomájuk is van) itthon nem keresnek 120-150 ezret, hanem örülnek a minimálbérnek, de sokuk el sem tud helyezkedni. Ha ezt vetem össze az 1000-1200 euróval, amit kint kereshetnek, és a megfelelő célpontot választva könnyebben is találnak kint melót, akkor még a lakhatással együtt is sokkal jobban járnak, mint itthon, nagyobb a kontraszt, mint ha 120-150 ezres fizetést vetünk össze kint 1000-1200 euróval. Persze abban igazad van, hogy itt és ott is lent lesznek, csak a lent ott mást jelent. Ha 1-től 10-ig értékelni kéne a döntésüket, ahol 1, ha maradnak és itthon güriznek tesco árufeltöltőként, akkor 10 ha tanulnak és kitörnek, és 6 ha elhúznak külföldre.

  • Zabalint
    A másik részével meg azért nem értek egyet, mert az anyagi és karrier lehetőségek mellett még ezernyi más tényező szerepet játszhat. Én pl. nem biztos, hogy elmennék Dublinba, ha holnap kapnék egy lehetőséget egy jó IT cégnél, 3-szoros fizetéssel (azért van az a fizetés, amiért igen).