Az elmúlt hetek látszólag eseménytelenül teltek. Több országban lazítottak a lezárásokon is, bár például Dél-Korea újra szigorítani kényszerül a május eleji újranyitás óta, Kínában pedig újra milliókat tesztelnek, bár sokan kételkednek abban, hogy ilyen tömegben ennyi idő alatt lehet-e hatékonyan tesztelni.

A turizmusból élő európai országok mindent megtesznek, hogy legalább a szezon nagyját megmenthessék, még kérdés, mennyire fog sikerülni.

Közben újra emelkedik az amerikai munkanélküliek száma, de újabb két millió ember már nem is hír, még csak az alkalmazottak negyede jelentkezett munkanélküli segélyért az elmúlt kicsit több mint két hónapban.

Területi bontásban nem meglepő módon a turizmusnak leginkább kitett Hawaii és Nevada a legnagyobb vesztes, legkevésbé pedig a mezőgazdaságban legerősebb államok érintettek. (Hawaiiban még csak a kérelmek 82%-át tudták feldolgozni és annak is csak a harmadára fizettek eddig.)

Szakmák szerint a vendéglátásban és turizmusban a legnagyobb a veszteség, ott a munkanélküliség 39,3%, de az építőipar és sok más terület is erősen érintett.

A munkanélküliek 78%-a reméli, hogy csak ideiglenesen küldték el, de az elemzők szerint még az év végén is 12% felett lesz a munkanélküliek aránya, már ha nem lesz második hulláma a fertőzésnek. Egy tanulmány szerint a most állásukat elvesztők 42%-a marad hosszabb távon is munkanélküli.

Az Unió egy 750 milliárd eurós, azaz 262 ezer milliárd forintos csomagot tervez bejelenteni, ez az éves magyar költségvetés tizenkétszerese összegben. Ennek kétharmada hitel, harmada támogatás. A hír hallatán erősödött az euró és csökkentek az európai kamatok is.

A japán kormány sem akar lemaradni, ott egy 1,1 ezer milliárd dolláros kormányzati program készül. Végülis 200%-os államadósság állomány felett további 40% adósság már nem oszt, nem szoroz. A japán gazdaság már a járvány előtt is nagyon rossz bőrben volt.

Tavaly még mélyen aggódtak a befektetők a kínai-amerikai viszony romlásán, ma már az sem érdekel senkit, hogy éppen most számolta fel a demokráciát Kína Hong-Kongban és ezért az Egyesült Államok nagyon morcos lett. Sokkal morcosabb, mint a kereskedelmi deficit miatt tavaly.

Ahogy a dél-európai államok fenntarthatatlan államadóssága is néhány éve még kétségbe ejtették a pénzükért aggódókat, ma már ez sem  tétel, Olaszország államadóssága idén még az optimista becslések szerint is elérheti a 160%-ot, Pár éve még azon aggódtunk, hogy a görög államadósság meghaladta a 120%-ot, ami az IMF szerint a már nem visszafizethető mérték volt és mindenki az Unió és az eurózóna végét vizionálta hatalmas államcsődök mellett.

A jegybankok közben az elmúlt nyolc hétben 4 ezer milliárd dollárnyi újabb pénzmennyiséget öntöttek a piacra, óránként 2,4 milliárd dollárért vettek újabb és újabb pénzügyi eszközöket, ennek örömére a tőzsdék világszerte 15 ezer milliárd dollár értékben emelkedtek. A piaci elemzők egyik aktuális mondása, hogy taktikailag emelkedés-pártiak, strukturálisan esés-pártiak.

Az S&P index újra 3.000 pont fölé emelkedett (ennek oroszlánrészét az öt legnagyobb cég emelkedése tette ki), a P/E értéke közben elérte a rossz emlékű dotkom lufi értékét.

A jegybankok vásárlásainak másik mellékhatása, hogy soha ilyen olcsó még nem volt a 30 évig fix lakáshitel az Egyesült Államokban.

A több helyen újrainduló élet és az ezzel összefüggő autóhasználat jót tett az olajáraknak, az áprilisi akár negatív olajár már a múlté, az olaj hordónkénti ára típustól függően 33-35 dollárra emelkedett. Ez alig több, mint a január eleji 60 dollár feletti árazás fele, de sokkal jobb, mint egy hónapja.

Az arany ára az év eleji 1.500 dollár környékéről az 1.700-1.750 dolláros sávba emelkedett és itt mozog már két hónapja, éppen most 1.710 dollár.

Ennyi történt mostanában a piacon.