Miért akarsz gazdag lenni?
Mindenki szeretne gazdag lenni.
Annak ellenére, hogy gazdagnak lenni nem akkora bóni, mint azt a legtöbben gondolják. Ahogy Jim Carrey mondta: úgy szeretném, ha mindenki gazdag lenne egy időre, hogy rájöhessen, hogy nem ez oldja meg a problémáit.
Ahogy a mondás tartja, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül. Feláldozod az egészséged, a családod, a kapcsolataid a vagyon megszerzése miatt. Mi az értelme, hogy havi egy, öt vagy tízmilliót keresel, ha közben napi 14 órát dolgozol, stresszben élsz, éppen most készül elhagyni a harmadik feleséged is és a gyerekeid már látni sem akarnak?
Örülsz-e a százmilliós vagy háromszázmilliós háznak, ha ráment a teljes egészséged, hogy megszerezd azt?
A pénz gyakran olyan, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle, ahelyett, hogy megelégítene.
Nagyon sok gazdag van, aki nyomorultnak érzi magát a fentebb említett okok miatt, mert ráment mindene arra, hogy megszerezze a vágyott vagyont.
Sokkal jobban jársz, ha nincs sok pénzed és mégis gazdagnak érzed magad, mint fordítva.
Hogyan tudod gazdagnak érezni magad, ha nem vagy milliomos?
Emlékszel még a fiatal éveidre? Bebarangoltad a kontinenst üres zsebbel, még az is előfordult, hogy padon vagy jobb esetben egy kényelmetlen sátorban aludtál, többedmagaddal, májkrémet ettél száraz kenyérrel, mégis sokkal jobb és maradandóbb élmény volt, mint most, amikor elmész egy másfél milliós nyaralásra.
Kollégiumi bulik megvannak még? Pedig összesen volt talán ötszáz forintod, hogy jól érezd magad. Ma ennek a harmincszorosát is elköltöd egy este és mégsem ad túl sokat.
Jó, ha volt három nadrágod és tiéd volt a világ, ma nem tudod becsukni a szekrényajtót, annyi ruhád van, valahogy mégsem vagy elégedett a ruhatáraddal.
Milyen boldogság volt a húszéves Fiat Uno, ami többször volt rossz, mint jó, mégis mennyire gazdagnak érezted magad, amiért van autód.
Mi változott meg azóta? Miért kell pénz, sőt rengeteg pénz, hogy jól érezd magad, ha egyáltalán sikerül?
S miért akar egyáltalán sok ember gazdag lenni? Gyakori ok a pénzügyi zűrzavar és félelem az életében. Az emberek pénzügyi élete egy nagy felfordulás, máról holnapra élés, frusztráció és rettegés attól, hogy mikor omlik a fejére a sok pénzügyi hiba, amit elkövet és elkövetett.
Ha gazdag lennék, nem kellene rettegnem, hogy mi lesz holnap, tudom-e például fizetni a havi négyszázezres törlesztőjét az erőm felett vásárolt ingatlannak. Kisimulnának a vonásaim, megszűnne a félelem és a frusztráltság, a csalódás és az elégedetlenség a sorsommal.
De van ám egy sokkal egyszerűbb módja is annak, hogy ezek megszűnjenek, mint a gazdaggá válás, ami nehéz is és sok áldozattal is jár: tedd rendbe a pénzügyi életedet, szabadulj meg az erőd feletti vágyaktól vagy rossz esetben már meglévő vagyontárgyaktól, amik miatt anyagi katasztrófa az életed és elégedj meg azzal, amid van.
Az emberek azért is akarnak gazdaggá válni, mert akkor lesz elég pénzük önmaguk kényeztetésére. Az öröm helyett beérjük a szórakozással is, ha üres az életünk, el tudjuk fedni az űrt pénzszórással. Csak a sok dubai út, a sok shoppingolás, a sok szórakozás sok pénzt igényel, ezért akarunk gazdagok lenni, mert akkor hedonista életet élhetünk és soha nem kell szembenéznünk a lelkünk ürességével.
Szintén egy gyakori ok a “rongyrázás”, vagyis hogy másokat lenyűgözzünk a létező vagy nem is létező vagyonunkkal, hogy többnek mutathassuk magunkat, mint mások, mert akkor úgy érezzük, hogy különbek vagyunk, mint mások. (A lelki éretlenség, a kisebbrendűségi érzés és egyéb lelki sérülések biztos jele, amikor valaki még felnőttként is mások véleményére építi az önértékelését és éppen ezért akar többnek látszani minél több embernél. Ilyenkor segítségre van szükség, nem egy új BMW-re vagy medencés nagy házra.)
A legtöbb ember soha nem teszi fel a kérdést magának: miért is akarok gazdag lenni? Sőt, mit jelent egyáltalán gazdagnak lenni? Száz emberből 95 szerint gazdagság az, ha sok pénzed van. De valóban ezt jelenti a gazdagság?
Azért futunk a mókuskerékben, vesszük meg a drága autót és a drága házat, mert mindenki más is ezt csinálja és ez jelenti azt, hogy gazdagok vagyunk.
Te miért akarsz gazdag lenni? Miért akarsz még több pénzt? Mennyi pénzt szeretnél még? Honnan fogod tudni, hogy célba értél, ha azt sem tudod, mi a célod?
Van egy szint, amit jó dolog elérni: nem máról holnapra élsz, nem függsz anyagilag senki mástól, nem túlfizetett rabszolgaként élsz, egy gyűlölt munkát végezve, ha bármilyen problémád adódik az elromlott autótól a tetőfelújításig, akkor gond nélkül ki tudod fizetni és így tovább.
Ezt hívják bőségben élésnek. Amikor megvan mindened, ami igazán kell. Nem 30 milliós autóval jársz, nem háromszázmilliós házban laksz, nem a Maldív szigeteken nyaralsz, de igazából anyagi biztonság vesz körül. Ez még nagyon nem a gazdagság állapota.
De efelett már miért hajtasz tovább?
Ezt a kérdést fontos feltenned magadnak.
Volt egy ügyfél, akivel beszélgettünk erről. A cége évi 3-400 milliót hoz, de vajon szüksége van-e ennyi pénzre? (Főleg, hogy a ház és a többi már rég megvan.)
Közben panaszkodott, hogy mekkora a teher és a stressz rajta, a 25 ember mindennapi nyűgje és baja, az ügyfelekkel való hadakozás és így tovább.
Mondtam, hogy miért nem vesz fel egy jól megfizetett ügyvezetőt? Mert az nem vinné ennyire lelkiismeretesen a céget.
S mi lenne, ha a mostani 300 millió helyett csak évi 150 millió lenne a profit, de neki cserébe szabad lenne az élete?
Miben változna az életszínvonala? Lenne-e bármi, amiről le kellene mondania?
Vagy megfordítva: jobban él-e most, mint akkor, amikor még csak 150 milliót termelt ki a cége?
Természetesen keveseknek termel a cége évi akár csak ötvenmillió forintot is, de ezt a kérdést úgy is felteheted magadnak, hogy megéri-e a másfél milliós fizetés, ha annak napi 14 óra stressz az ára, ha a feléből is kényelmesen elél a család és még félre is tudtok tenni? Tényleg kell-e a másodállás, csak azért, hogy jobb autót vehess majd magadnak és drágább helyre menjetek nyaralni azzal a családdal, akit soha nem látsz, mert éjt nappallá téve dolgozol?
Érdemes feltenned magadnak a kérdést: mit is jelent igazán gazdagnak lenni és miért akarok én gazdag lenni? Mi az ára és mi a haszna annak, ha még 10-20-100-200 millióval több pénzem lesz néhány év múlva? Vagy 12 éves autó helyett újat vehetek és a Mátra helyett a Kanári szigeteken nyaralhatok.
Mert ahogy a cikk elején már idéztem a mondást, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül.
Update: Valószínűleg túl hosszú a cikk, azért nem értik sokan.
Igen, tudom, hogy sok ember máról holnapra él minimálbérből. Igen, tudom, hogy sokan szeretnének annyi pénzt, hogy maradjon enni a hónap végén. Igen, sokan szeretnék elérni a bőség szintjét, amit írtam is a cikkben.
De a cikk nem erről szól. Sőt, figyelmes olvasással az is érthető, hogy nem a 100 vagy a 300 milliós ház a lényeg, de még nem is az, hogy mennyit hoz a céged. A te szinteden ez lehet egy olyan beosztás, ami túl sok energiát szív ki belőled.
Ezért ezeket teljesen felesleges leírni a hozzászólásokban, mert ilyen mennyiségben ez már kicsit sok.
2023-01-20 at 17:13
Én is fontolgatom a multitól kilépést, egyszerűen túl sok időt vesz el az életemből a munka, pazarlásnak érzem. Tudok rendesen félretenni is, de látom, hogy annyit nem tudok félretenni, hogy valaha is függetleníthessem magam a fizetéstől.
Az világos, hogy felmondás után tartok néhány hónap szünetet, de azt nem tudom, mi legyen utána.
Te mit csináltál, elmentél mondjuk 4 órába dolgozni és annyit keresni, amire szükséged van (és nem többet)?
2023-01-23 at 08:52
“A pénz nem számít” — mondják a gazdagok…”
Nem feltétlen gazdagok, akik ezt írják itt, de ha belegondolsz, aki vagyonos, tényleg jobban meg tudja ítélni, hogy ez mivel járt számára, mint aki csak álmodozik róla, vagy az, aki el fogja érni a kívánt szintet, de még messze jár tőle. És a kívánt szint alatt nem pusztán a vagyont, anyagi hátteret, hanem pl. fogyasztási szokásokat értek.
Nem azt mondják, hogy a pénz nem számít, hanem hogy nem csak a pénz számít. Nem hoz megváltást, ha vagyonos leszel. Rengeteg előnnyel járhat, talán a legfontosabb az idő és a biztonság. De egy min. szint felett ez hozzállás kérdése. Szerényebb anyagi háttérrel is lehet biztonságot teremteni, és megfelelő szervezéssel időt nyerni.
Jelzésértékű, hogy ha valaki már régóta dolgozik vagyonos emberekkel, esetleg ismer lottonyerteseket, az nem ácsingózik annyira az életük után.
Akiknek nem elég a fizetés a jövő hónap elejéig, azoknak teljesen más cikk szól.
Csak ott majd ne kérd számon, hogy de minek spóroljak, ha már van 200 millióm.
Mert icipicit fárasztó már.
“Ha fejlett demokráciákról beszélsz, akkor miért egy magyar példát hozol? Miért nem pl. Ausztriát, ahol azért nincs és nem is volt soha atomerőmű, mert a lakosság népszavazáson így döntött? (most hagyjuk, hogy ez egy jó döntés, vagy nem) Vagy miért nem pont Svájcot?”
(2023-01-21 at 19:53)
“Ne keverd össze a magyar állapotokat a “kapitalizmussal” mint olyannal.”
(2023-01-22 at 16:42)
“Az ugye megvan, hogy putyini diktatúrában ilyen fórum sincs, ahol felszólalhatnál a gyárak ellen?”
…nem. …és még mindig nem értik… 🙂
Röviden összefoglalva:
Hiába hiszitek, hogy Magyarország egy sziget, ahol minden rossz, és mindig mindenkivel kicsesz “a rendszer”, ez attól még nincs így.
Hiába hiszitek, hogy Magyarországon kívül minden szép és jó, ez attól még nincs így.
Ezzel nem szeretném azt állítani, hogy a magyar állapotok jók, sőt!
folyt.
…
A problémám inkább az, és ez az, amit át szeretnék vinni a megszólalásaimmal – amit ugyancsak sokan nem értenek – vagy nem akarnak megérteni: hogy itt a társaság javarésze úgy látja (valamiért… talán a kultúra része?), hogy csak a magyarok vannak “büntetve” a rossz politika által, máshol “menyország” van.
El kell benneteket szomorítanom. Tudom, hogy ezt nehéz megemészteni, de attól még ez nincs így! Magyarország egy makrogazdasági és makropolitikai tér része.
Aki nem látja, és nem érti a Big-Picture-t, annak nehéz megérteni azt, hogy a probléma nem (kizárólag) a magyar “gépezetben” van, hanem a “globális térben”.
A probléma szvsz éppen a kapitalista modellel van, ebben kell gyökeres változtatásokat végrehajtani, mégpedig villámgyorsan.
Munkatársam mesélte, hogy valamelyik MLM-es főmufti (nemtom melyik volt az, nem igazán érdekelnek az ilyen jellegű bizniszek, sem azok szereplői) nemrég a magánrepcsijével lezuhant és ott halt szörnyet.
Az első, önkéntelenül eszembe ötlő gondolat az volt, hogy mit nem adnék, ha én is így végezhetném … !!! Sajnos jobbak az esélyeim a híd alatti éhenfagyásra 60+ évesen majd. Mondjuk ez nem igazán bánt, az már inkább, hogy valószínűleg a leendő gyermekeimre semmi használhatót nem fogok tudni hagyni egy rakás szerszámon kívül.
Sokak véleményével szembemegyek itt, amikor azt mondom, hogy én azért igenis irigylem a pénzesek problémáinak nagy részét… 🙂
Ha előttem, nem feltétlenül nekem, rongyot akar rázni valaki, akkor nem csak a rongyrázás tárgya lehet feltűnő, hanem hogy hogyan tekint a tárgyra, hogyan adja elő magát. Pl. ha panaszkodva dicsekszik amiatt, hogy szerinte irigyek valamijére, az a legtipikusabb jel. Azt gondolom, hogy ezeket a jeleket hamar észre szoktam venni. De a legtöbb ember nem ilyen, csak ezek a feltűnőek. Az iPhone például Magyarországon kézenfekvő a rongyot rázni akaró nem gazdag embereknek, mert egy új prémium autóval szemben nem olyan nagy beruházás, sőt részletekben is megkapja, mégis viszonylag alacsony az aránya a szegény (nem mélyszegény!) rétegben, csak az tűnik fel, ha mégis az van, miközben a legtöbb szegénynek alsó kategóriás telefonja van.
Felmondani nem mondanék fel, de szabadabbnak érezném magamat.
2023-01-23 at 09:51
“nyilván nem azoknak írodott, akik minimálbéren vagy havi 270 ezer forinton tengődnek”
vagy 300 vagy 400 vagy 500 vagy…
Amúgy egyszerű. Ha szerinted leskálázható a poszt középosztály szintjére, vagy oda, ahol a népesség több, mint 1%-át érinti, akkor megírhattad volna olyan számokkal havi 5m helyett. 😛 Nem tetted, mert akkor nem lenne igaz. Ahol meg igaz (mert a jelen formájában természetesen igaz a poszt), ott meg senkit nem érint, nem csak a nyomorgókat nem.
Ez ilyen yahoo.finance-es clickbait, ahol a (nem létező) közönséglevélíró kér tanácsot, hogy vagy 5m dollárja a bankban, 3 kiadott háza, 83 éves és dolgozzon -e még 5 évet magasabb Social Security kifizetésért vagy elmehet-e nyugdíjba? A szerző pedig megválaszolja a kommentelők megelégedésére a kérdést. Csak okosabb nem lett tőle senki.
És valami konkrét javaslat hogy mire?
Mert ez így csak “miért nem tökéletes a világ és az emberek??!? Legyen minden tökéletes!!,!”
Bármi amit kipróbáltunk nagyságrendekkel rosszabb volt az emberek túlnyomó részének és sokkal kisebb százalék volt akinek jó volt. Amennyire jó.
De ha nem értesz egyet vonulj el egy lakatlan helyre a kis családoddal és élj olyan életet amilyet akarsz abból amit előállítasz magadnak. Még szektát is szervezhetsz ha több emberre van szükséged. Hint: nem fog működni.
Na úgy szidd a jelenlegi legjobb rendszert, hogy nem lépsz ki belőle és nem költözöl, mert te is tudod, hogy csak rosszabb lehetne. Ez csak nyafogás, nem “big picture”
És nem, nem mondtam, hogy tökéletes a világ.
2023-01-20 at 22:06
“Mások kiröhögnének. Nem vittem semmire.
Ennek ellenére évente 12-szer elrepülünk külföldre. Többnyire saját pénzen.
A múlt héten egy feketék lakta gettóban éltem csak úgy, a jövő hónapban Monacóba megyünk. Ha nem látom évente legalább egy hónapot a tengert, akkor kényszeresen remegek, mint miniszterelnök urunk.”
Ezt hogy csinálod? Lemásolnám, ha lehet.
Ha annyira a kapitalizmus a baj, akkor költözz Venezuelába, ott sikeresen megszabadultak tőle. Igaz, totál tönkrementek bele, a gyerekhalandóság elérte a Szíriában regisztrált szintetúgy, hogy nem volt náluk (polgár)háború és rengeteg olajuk is volt. De hurrá, legalább a gonosz tőke miatt nem fogják magukat önkizsákmányolni.
Ha egy mondatban kell összefoglalni a kapitalizmus “alternatíváinak” életképtelenségét: Társadalmunk egyetlen tagja, amelyik nem abból él, hogy mások saját önérdekükből tesznek érte valamit, a koldus.
A kapitalizmus – ha a megfelelő korlátokat alkalmazzák rá – a létező legjobb rendszer. Ajánlott olvasmány: Andrew McAfee: More from Less. (A könyv a technológiai fejlődésről szól alapvetően, de nem tudta a kapitalizmust mint témát megkerülni.)
arra, hogy bármelyik cég gyárthat bármit és bármennyit, nincs korlát. Olcsó kínai műanyag játékvackok, amiket csak kidob az ember lomtalanításkor? Hahó, a McDonalds ezeket szórja ész nélkül a Happy Meal menüben. Másrészt, arra is gondolok, hogy jelenleg a reklámok pofátlan hatásvadász módon vannak tálalva. Pl. ne érezd magad embernek, ha már 2 éves a telefonod. Én a reklámokat pl. durván szabályoznám.
En ugyan meg sem kozelitem vagyonban LT-t, de a helyeben en sem mennek be csak azert a sarki kavezoba, hogy tamogassam a megelhetesuket. Egy szolgaltatast csak akkor veszek igenybe, ha szuksegem van ra. Hozhatod a lapatot 🙂
Ugyan, látom nem fogod a lényegét a mondandómnak és persze az alapítványi részt te se fogtad fel, gondolom te is sajnálsz 2 fillért is adni pl egy anyaotthonnak. Egy szóval se mondtam , hogy akinek sok pénze van, annak kötelező minden nap étteremben ennie. De ne legyen már fizikai fájdalom neki egyszer egyszer kinyitnia a pénztárcáját, ha az amúgy jó helyre megy. Az ilyen ember az, aki otthon egy rétegűbe törli mert az a legóccsóbb, aztán beül a legújabb Teslaba márkás cuccban, hogy mutasson. Ebenezer Scrooge.
A reklám meg a mindneki gyárthat mindent dolognál van rosszabb: ha betiltják a reklámot és megmondják hogy ki mit gyárthat. Már láttuk, hogy nem működik, és azt is tudjuk miért nem.
Hajrá! Közvetlenül utána hozni kellene egy rendeletet, miszerint minden reklámban Gácsor Gedeon kazánfűtő felsorolja a termék előnyeit. De nem ám mosolyogva, hanem pókerarccal, mint ahogy a hétfő reggeli műszakkezdéskor szokott kinézni.
Jó világot teremtene… Lehet, hogy a fogyasztás drasztikusan visszaesne, de hidd el, nem akarod azt a világot, amikor a fogyasztás drasztikusan visszaesik.
Anyagilag független vagyok?! nem, de jó érzés, hogy az egyikünknek kb nem kellene dolgozni vagy mindketten elég lenne csak 4 órában, (ez egy két év és megvalósul), nekem ez is bőven jó.
Azért a túl sok szabadidő sem tesz jót egy embernek ,valami keret, cél hogy felkelj aznap azért kell.
Sokan a saját bizonytalanságuktól, ürességüktől menekülnek így, menekülnek az intimitástól, vagy hárítanak ezzel valamit. Így keletkezik egy csomó pótcselekvés, erre ezer példát látok. De az igazi biztonság nem kívül van (pénz, hatalom, párkapcsolat) hanem belülről kell hogy fakadjon, persze ha oda elér valaki. Sokan inkább benne csücsülnek a megcsontosodott helyzetekben, félelemből. Én is 60+ lettem, mire elértem oda, h nem akarok senkinek megfelelni, és a jövőben CSAK azt vagyok hajlandó csinálni, amit tényleg szeretnék. Vagyis az emberi, családi kapcsolataimat javítani, max. hobbiból dolgozni, és sokat, nagyon sokat utazni, pedig azt eddig is tettem. Továbbra is hátizsákkal, tömegközlekedéssel, olcsó szállással, és helyiekkel érintkezve, mert így sokkal érdekesebb. Kívánom mindenkinek ugyanezt, ha szeretné.
Ha például valaki idős szülei közelébe szeretne költözni családjával hogy segítsen nekik, ám a szülők anno olyan helyen, vettek/építettek házat megfizethető áron, ahol most 200-300 millióba kerül egy hasonló lakóhely (pár napja jártam ilyen budai környéken) akkor nem is olyan égbe rugaszkodó a cikkben megcélozott gazdagodás.
Egy másik megközelítés:
Ha normálisan működNÉNEK a gazdaság és a társadalom törvényei, akkor a kiemelkedő színvonalú, értékes munka sok pénzzel járNA. Nos ezen (vágyott) esetben a “nem szeretnék gazdag lenni” célkitűzés azt jelenENÉ, hogy valaki sikertelenségre vágyik. Tehát amit elkezd hivatásában az általában félbemarad, vállalkozása befuccsol, amit alkotna az sohasem készül el, kortársai nem értik meg, elfordulnak tőle … stb. (Persze a mai valóság nem a …NA ..NE szóragokkal kifejezett helyzetet mutatja.)
“Nem az a szegény, akinek kevés van, hanem aki mindig többre sóvárog.” — Seneca
De a lenyeges dolgokra is valaszolok: a 3 retegure sajnalom a penzt, a multkor 2 retegut vettem. Nincs kocsim, de ha valaha is vennek, biztos nem adnek erte 20 milliot, ld. Tesla. Markas cuccaim (pl. rolex, lv, gucci es tarsaik) sincsenek.
Hogy mindezeket figyelembe veve en is Scrooge vagyok-e, azt nem tudom, de a lanyom smucignak tart 🙂
Pár gondolatébresztő még ezeken kívül:
Szvsz a kapitalizmus ugyanazért nem működőképes, amiért a kommunizmus: az emberi tényező miatt.
Hiába próbálod törvényekkel kordában tartani, mindig lesznek ügyes és okos cégek (és ügyvédek) akik tudják, hogy hol a kiskapu.
Lásd téma adóelkerülés (konkrét cégnevek nélkül), amit pofátlanul és “legálisan alkalmaznak” egyes cégek. Aki olvas, az pontosan tudja, hogy mire gondolok itt. Persze, ezek mindig a szegényebb cégek, akiknek szükségük van a “bevételre”… Ja, nem.
Mindig csak a gazdag lesz a méggazdagabb, a “kisemberek” (dolgozó hangyák) ÉS a környezetÜNK (ergó a jövő generációk) kizsákmányolásán keresztül.
Mindig azok fogják tudni a jogukat érvényesíteni, akik a gazdagabbak. Ergó: Van jogod, de nem tudod keresztülvinni. – Akkor mire is jó, hogy van? (“Parasztvakítás?”)
folyt…
A mai kapitalista modell véleményem szerint nagyon hasonlít egy diktatúrára. Egy nagy különbséggel: A diktatúrákban vannak bizonyos “plusszok”, bizonyos dolgok a sok rossz mellett, amik jók.
Namármost: A mai modell véleményem szerint olyan, hogy majdnem minden negatív benne van a kapitalizmzusból és kommunizmusból, – egy nagy különbséggel: a pozitívumok ki vannak a csomagból véve.
Ez az, ami miatt nem tudom, hogy mennyi ideig marad még működőképes.
Sztem “a rendszer” problémája a túlszabályozás. Aki “felülről” (elég okos/gazdag) vagy “alulról” (nem foglalkozik vele, se jogi diplomája se pénze ügyvédre a jogérvényesítéshez nincs) azokon kívül a populáció többi része kb mint az állatkerti állatok, az elvileg jó körülmények ellenére nem hajlandóak szaporodni.
Az utolsó bekezdésben amit írtál azt nem igazán értettem.
Ha konkrét példát kérsz, a csomag fontos eleme lenne pl. a létbiztonság, a kiszámíthatóság, a tervezhetőség. – Ezek pl. a jelenlegi kapitalista csomagból egy az egyben hiányoznak.
vajon ha minden hónapban lenne 10 M jövedelmed akkor a konyhai papirtörlő negyedelésével lennél elfoglalva vagy valami értelmes dolgot csinálnál helyette?
Vajon sajnálnád-e a családodtól, hogy elmenjetek együtt havonta párszor egy helyes étterembe enni és csak úgy beszélgetni? Vajon ha lenne egy jövedelmező vállalkozásod mivel töltenéd az időt? Fűnyírással vagy inkább fizetnél egy kertésznek, hogy csináljon egy szép kertet ahová szívesen leülsz pihenni és hallgatni a víz csobogását? Az ember pénzt csinálni tud, de az időnk korlátozott.
LT még nem jutott el oda, hogy ezt felfogja.
Remélem már így érted mire akarok kilyukadni.
Smucig vagy-e? Ha az kell, hogy meglegyen a matek hónap végén, hogy megszorítsd a kiadásod, akkor azt én józan gondolkozásnak hívom. Bár következő lépésként érdemes lenne tanulni és váltani.
Erről is számtalan jó írás volt már, hogy majd akkor boldog leszek ha kiváltom magam a multiból, ha a befektetéseim kidolgozzák a megélhetésemet, ha pecázhatok egész nap, ha.. végtelen hosszú lista.
Ez nem fog tudatosulni soha.
Köszi a tippeket, én ugyanígy kerülöm a reklámokat. Egyrészt keveset tévézek, másrészt ha nézek is valamit, az első reklámblokk után átkapcsolok máshova, vagy indítok egy Netflixet. Nem akarok itt nagyképűsködni, de én gyerekkorom óta azt érzem, hogy a reklámok nem hozzám szólnak. Mai napig így vagyok vele.
Mi változott meg azóta? Miért kell pénz, sőt rengeteg pénz, hogy jól érezd magad, ha egyáltalán sikerül?”
A világ változott meg. Inflálódik a pénz és drágul a munka és drágulnak az alapanyagok, ahogy egyre többen leszünk. A rendszerváltás előtt még fel lehetett építeni egy házat kalákában. Ma ez (egyelőre) már nem elképzelhető. Egyszerűen ahhoz, hogy egy család egészségesen éljen és minőségi ételeket egyen, a gyerekek normális iskolába járjanak (=kimentődjenek az állami közoktatás réméből), valamint minőségi egészségügyi ellátást kapj, sok pénz kell. Arról már nem is beszélve, hogy legyen saját lakásod. Egy modern kor előtti parasztembernél fel se merült, hogy ne legyen háza. Ma meg már mindenki hitelre veszi. Egyszerűen a biztonsághoz kell a sok pénz.
2023-01-23 at 13:22
Azert Geszti, mint remek dalszovegiro Nem tetted magasra a lecet. Felnott fejjel ma mar inkabb a kin-rim kategoriaba sorolom a munkassagat.”
Ez olyan, mint gimis koromban vitatkozni arról, hogy akkor Joe Satriani -e a jobb gitáros, vagy Eric Clapton, vagy David GIlmour.
A Geszti szerintem egy zseni, ahogyan költők között is van olyan, aki virtuóz módjára bánk a nyelvvel, Ő is ezt tette. És a játéosság mellett van tartalom is, persze lehet, hogy a nyelvi játékon volt a hangúly, de akkor is meg kell hajolnom. Gyerekekkel pl. sokat hallgattuk. Szerintem komoly teljesítmény ez.
Épp a Rapülők korában jártam középiskolába, szuper időszak volt. Geszti nem csak Mézga Aladár hangjaként, hanem mint ember is szimpatikus.
Más téma:
Lenne még egy észrevételem, ha megengeditek:
Több kommentelő is említette, hogy ha ennyi meg annyi száz milliója lenne, akkor már nem is dolgozna, meg “nyugodt lenne”, mert “a célját” elérte, meg hát: anyagi biztonság. – Biztos?
Szvsz nincs az a sok pénz, ami ne tudna elfogyni akár egy nem várt esemény miatt (pl. betegség), akár válás, vitás helyzet stb miatt.
Szóval, ezeket a hozzászólásokat a magam részéről megmosolyogtam.
Nem mondom, ad biztonságérzetet a megtakarítás. De kérdés az, hogy ez valós “biztonság”, vagy egy “vélt biztonság”?
folyt…
Ha ezeket a kommenteket abban a kontextusban értelmezzük, hogy “ha mindig napos idő lenne”, akkor hellyel közzel egyet tudok érteni a mondandójukkal. De mindannyian tudjuk, hogy olyan, hogy évekig, évtizedekig napos idő van, – olyan nincs.
A másik meg az, hogy a mai párszázmillió 1-2 év múlva valószínűleg vásárlóértéken lényegesebben kevesebbet fog érni. Azaz: Ha ez a pénz rendelkezésre áll, képesnek kell lennie az embernek arra is, hogy a vagyonát úgy menedzselje, hogy az megőrizze legalább a vásárlóértékét. Minél nagyobb a vagyonod, ez annál nagyobb, körülményesebb, időigényesebb feladat. Néha kemény, fájdalmas veszteségeket is be kell esetlegesen nyelni.
Szóval, szerintem az, hogy ha elérek ennyi meg ennyi száz milliót, akkor hátradőlök, és élek mint Marci hevesen, na meg “a nyugalom”, mint olyan – szerintem mese. Vagy legalábbis önámítás.
Mondjuk megjegyzem, a modern kor előtti parasztembernek úgy volt háza, hogy a család létszámához képest kicsi, több generáció élt együtt, és télen csak a konyhát tudták fűteni. Ja, éa gondolj pl. a zsellérekre a jobbágyság utolsó évszázadában, sokan cselédnek mentek csak hogy legyen hol lakniuk, és persze akkor is sokan az utcára kerültek. Csak utólag van romantizálva a dolog.
Nagyon isten háta mögötti helyen most is kaosz olcsón olyan rossz házat, mint amilyenekben akkor éltek. Csak épp nem mész vele semmire manapság.
Buy and hold stratégiával nem több meló egy tízszer akkora portfoliót menedzselni, mint amekkorát a kommentelők jó része ma is megtesz munka mellett azzal, amije van.
2023-01-24 at 19:32
“A legjobban az olyan embereket vetem meg akik gazdagok és mégis depressziósak, drogosok, öngyilkosok lesznek és üresnek érzik az életüket.”
Egy vagyonos ember nem szorulhat segítségre ? Megveted ?? Dehát éppen erről szól itt száz hozzászólásból kb. 50, hogy a pénz nem minden. Egydimenziós gondolkodás, hogy ha van pénz, minden van. Hát éppen, hogy nem, különben pl. nem lennének depressziós vagyonosak.
Az említett könyvben ezek is le vannak írva részletesen, a kapitalizmus akkor a legjobb ha korlátokat kap. Nem sci-fi és működik: az emberiség megszabadult a freongáztól, mert a Föld összes országa megegyezett erről. (Törvényi korlát.) A műanyag vackok mennyisége is gyorsan bezuhanna ha a műanyag nyersanyagon lenne valami komolyabb adó. (Nem lenne olcsó előállítani, és a forgalomba kerülőknél se lenne mindegy, hogy 20 vagy 16 gramm.) (Pénzügyi korlát.) A szőrmebundák is elmúlt pár évtized alatt váltak státusz szimbólumból cikivé. (Tudatosabb közönség korlátja.)
svájci
2023-01-24 at 09:47
Gyakorlatilag a valóságon kéred számon, hogy miért nem utópia.
A prekapitalista korszakban nem volt technikailag lehetőség nagy mennyiségű élelmiszert messze szállítani, tehát a neméhenhalás se volt garantált.
Pénzért se lehet lelki békét venni és léteznek nem anyagi problémák is.