Miért akarsz gazdag lenni?
Mindenki szeretne gazdag lenni.
Annak ellenére, hogy gazdagnak lenni nem akkora bóni, mint azt a legtöbben gondolják. Ahogy Jim Carrey mondta: úgy szeretném, ha mindenki gazdag lenne egy időre, hogy rájöhessen, hogy nem ez oldja meg a problémáit.
Ahogy a mondás tartja, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül. Feláldozod az egészséged, a családod, a kapcsolataid a vagyon megszerzése miatt. Mi az értelme, hogy havi egy, öt vagy tízmilliót keresel, ha közben napi 14 órát dolgozol, stresszben élsz, éppen most készül elhagyni a harmadik feleséged is és a gyerekeid már látni sem akarnak?
Örülsz-e a százmilliós vagy háromszázmilliós háznak, ha ráment a teljes egészséged, hogy megszerezd azt?
A pénz gyakran olyan, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle, ahelyett, hogy megelégítene.
Nagyon sok gazdag van, aki nyomorultnak érzi magát a fentebb említett okok miatt, mert ráment mindene arra, hogy megszerezze a vágyott vagyont.
Sokkal jobban jársz, ha nincs sok pénzed és mégis gazdagnak érzed magad, mint fordítva.
Hogyan tudod gazdagnak érezni magad, ha nem vagy milliomos?
Emlékszel még a fiatal éveidre? Bebarangoltad a kontinenst üres zsebbel, még az is előfordult, hogy padon vagy jobb esetben egy kényelmetlen sátorban aludtál, többedmagaddal, májkrémet ettél száraz kenyérrel, mégis sokkal jobb és maradandóbb élmény volt, mint most, amikor elmész egy másfél milliós nyaralásra.
Kollégiumi bulik megvannak még? Pedig összesen volt talán ötszáz forintod, hogy jól érezd magad. Ma ennek a harmincszorosát is elköltöd egy este és mégsem ad túl sokat.
Jó, ha volt három nadrágod és tiéd volt a világ, ma nem tudod becsukni a szekrényajtót, annyi ruhád van, valahogy mégsem vagy elégedett a ruhatáraddal.
Milyen boldogság volt a húszéves Fiat Uno, ami többször volt rossz, mint jó, mégis mennyire gazdagnak érezted magad, amiért van autód.
Mi változott meg azóta? Miért kell pénz, sőt rengeteg pénz, hogy jól érezd magad, ha egyáltalán sikerül?
S miért akar egyáltalán sok ember gazdag lenni? Gyakori ok a pénzügyi zűrzavar és félelem az életében. Az emberek pénzügyi élete egy nagy felfordulás, máról holnapra élés, frusztráció és rettegés attól, hogy mikor omlik a fejére a sok pénzügyi hiba, amit elkövet és elkövetett.
Ha gazdag lennék, nem kellene rettegnem, hogy mi lesz holnap, tudom-e például fizetni a havi négyszázezres törlesztőjét az erőm felett vásárolt ingatlannak. Kisimulnának a vonásaim, megszűnne a félelem és a frusztráltság, a csalódás és az elégedetlenség a sorsommal.
De van ám egy sokkal egyszerűbb módja is annak, hogy ezek megszűnjenek, mint a gazdaggá válás, ami nehéz is és sok áldozattal is jár: tedd rendbe a pénzügyi életedet, szabadulj meg az erőd feletti vágyaktól vagy rossz esetben már meglévő vagyontárgyaktól, amik miatt anyagi katasztrófa az életed és elégedj meg azzal, amid van.
Az emberek azért is akarnak gazdaggá válni, mert akkor lesz elég pénzük önmaguk kényeztetésére. Az öröm helyett beérjük a szórakozással is, ha üres az életünk, el tudjuk fedni az űrt pénzszórással. Csak a sok dubai út, a sok shoppingolás, a sok szórakozás sok pénzt igényel, ezért akarunk gazdagok lenni, mert akkor hedonista életet élhetünk és soha nem kell szembenéznünk a lelkünk ürességével.
Szintén egy gyakori ok a “rongyrázás”, vagyis hogy másokat lenyűgözzünk a létező vagy nem is létező vagyonunkkal, hogy többnek mutathassuk magunkat, mint mások, mert akkor úgy érezzük, hogy különbek vagyunk, mint mások. (A lelki éretlenség, a kisebbrendűségi érzés és egyéb lelki sérülések biztos jele, amikor valaki még felnőttként is mások véleményére építi az önértékelését és éppen ezért akar többnek látszani minél több embernél. Ilyenkor segítségre van szükség, nem egy új BMW-re vagy medencés nagy házra.)
A legtöbb ember soha nem teszi fel a kérdést magának: miért is akarok gazdag lenni? Sőt, mit jelent egyáltalán gazdagnak lenni? Száz emberből 95 szerint gazdagság az, ha sok pénzed van. De valóban ezt jelenti a gazdagság?
Azért futunk a mókuskerékben, vesszük meg a drága autót és a drága házat, mert mindenki más is ezt csinálja és ez jelenti azt, hogy gazdagok vagyunk.
Te miért akarsz gazdag lenni? Miért akarsz még több pénzt? Mennyi pénzt szeretnél még? Honnan fogod tudni, hogy célba értél, ha azt sem tudod, mi a célod?
Van egy szint, amit jó dolog elérni: nem máról holnapra élsz, nem függsz anyagilag senki mástól, nem túlfizetett rabszolgaként élsz, egy gyűlölt munkát végezve, ha bármilyen problémád adódik az elromlott autótól a tetőfelújításig, akkor gond nélkül ki tudod fizetni és így tovább.
Ezt hívják bőségben élésnek. Amikor megvan mindened, ami igazán kell. Nem 30 milliós autóval jársz, nem háromszázmilliós házban laksz, nem a Maldív szigeteken nyaralsz, de igazából anyagi biztonság vesz körül. Ez még nagyon nem a gazdagság állapota.
De efelett már miért hajtasz tovább?
Ezt a kérdést fontos feltenned magadnak.
Volt egy ügyfél, akivel beszélgettünk erről. A cége évi 3-400 milliót hoz, de vajon szüksége van-e ennyi pénzre? (Főleg, hogy a ház és a többi már rég megvan.)
Közben panaszkodott, hogy mekkora a teher és a stressz rajta, a 25 ember mindennapi nyűgje és baja, az ügyfelekkel való hadakozás és így tovább.
Mondtam, hogy miért nem vesz fel egy jól megfizetett ügyvezetőt? Mert az nem vinné ennyire lelkiismeretesen a céget.
S mi lenne, ha a mostani 300 millió helyett csak évi 150 millió lenne a profit, de neki cserébe szabad lenne az élete?
Miben változna az életszínvonala? Lenne-e bármi, amiről le kellene mondania?
Vagy megfordítva: jobban él-e most, mint akkor, amikor még csak 150 milliót termelt ki a cége?
Természetesen keveseknek termel a cége évi akár csak ötvenmillió forintot is, de ezt a kérdést úgy is felteheted magadnak, hogy megéri-e a másfél milliós fizetés, ha annak napi 14 óra stressz az ára, ha a feléből is kényelmesen elél a család és még félre is tudtok tenni? Tényleg kell-e a másodállás, csak azért, hogy jobb autót vehess majd magadnak és drágább helyre menjetek nyaralni azzal a családdal, akit soha nem látsz, mert éjt nappallá téve dolgozol?
Érdemes feltenned magadnak a kérdést: mit is jelent igazán gazdagnak lenni és miért akarok én gazdag lenni? Mi az ára és mi a haszna annak, ha még 10-20-100-200 millióval több pénzem lesz néhány év múlva? Vagy 12 éves autó helyett újat vehetek és a Mátra helyett a Kanári szigeteken nyaralhatok.
Mert ahogy a cikk elején már idéztem a mondást, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül.
Update: Valószínűleg túl hosszú a cikk, azért nem értik sokan.
Igen, tudom, hogy sok ember máról holnapra él minimálbérből. Igen, tudom, hogy sokan szeretnének annyi pénzt, hogy maradjon enni a hónap végén. Igen, sokan szeretnék elérni a bőség szintjét, amit írtam is a cikkben.
De a cikk nem erről szól. Sőt, figyelmes olvasással az is érthető, hogy nem a 100 vagy a 300 milliós ház a lényeg, de még nem is az, hogy mennyit hoz a céged. A te szinteden ez lehet egy olyan beosztás, ami túl sok energiát szív ki belőled.
Ezért ezeket teljesen felesleges leírni a hozzászólásokban, mert ilyen mennyiségben ez már kicsit sok.
A túlszabályozással már előreszaladtam gondolatban a demográfiai részhez. 🙂
“A legjobban az olyan embereket vetem meg akik gazdagok és mégis depressziósak, drogosok, öngyilkosok lesznek és üresnek érzik az életüket.”
A depresszió és az öngyilkossági hajlam nem döntés kérdése, ugye tudod?
A droggal kapcsolatban igazad van, de azért ott is sokkal árnyaltabb a kép.
“pénzért bármit megkapsz”
nem lehet boldogságot v
Teljesen más ha jól ismert problémákat szabályozással, esetleg célzott adókkal oldanak meg, mint ha olyan nehezen mefogható dolgot szabályoznának, hogy a reklám ne életérzésként adja el a terméket. Utóbbira csak gumiszabályt lehet kitalálni, amellyel mindkét irányba vissza lehet élni. A környezetvédelmi célú szabályozásokra sokkal hatékonyabb módszerek is léteznek, a probléma az, amikor azokat is szarul csinálják meg, lásd pl. az autók környezetvédelmi szabályozása az EU-ban, ami a gyakorlatban nagyobb autókat eredményez, vagy mikor a környezetvédelmi szabályok miatt átköltöznek a gyárak más országokba, és ugyanúgy szennyeznek tovább, ugyanazokat az igényeket kiszolgálva.
Ami miatt mi még hajtjuk a pénzt az egyrészt a bizonytalanság. Most még van jó munka, de ki tudja meddig: 50-60 évesen lehet hogy már nem lesz és annyi tartalék nincs hogy 80 éves korig eléljünk vígan belőle, na meg Magyarországon bármikor bármi lehet, egy tollvonás bármit megváltoztat – pl egészségügyre ki tudja mennyi pénz megy el majd… A másik a gyerekünk, akinek alapítványi iskolát fizetünk, mert az állami nem csak tudást nem ad, de még meg is nyomorít. A több pénz jelentős részben miatta kell, hogy legyen lehetőségünk kimenteni az oktatási rendszerből.
startsat60.com/media/lifestyle/jokes/daily-joke-businessman-fisherman-advice
Es ha egyszer kertes hazam lenne (bar a sok ellenerv kozott csak az egyik az, hogy minel kevesebb hazi/haz koruli munkat akarok magamnak), ki tudja, talan meg egy kerteszre sem sajnalnam a penzt.
Talan jelenleg, joval szerenyebb havi bevetel mellett sem vagyok ennyire fillerb***o, mint amit a papirtorlovel emlitettel.
Olyanról hallottál már, hogy társadalmi felelősségvállalás? Mindenki felelős többi emberért (ha globálisan nézzük, akkor mintegy 8 milliárdért), de mindenkinek a saját lehetőségei arányában kell segíteni. Minden egyes vásárlás egy döntéshozatal. Több szempontot értékelsz ilyenkor. Az egyik legyen a döntésed társadalmi hatása (pl. kisvállalkozás támogatása). Ehhez nem kell milliomosnak lenni…
Magyarazd el, hogy te hogyan es mennyiben vagy felelelos ertem?
A tarsadalmi felelosseg vallalas egy jol hangzo, de valojaban ures bullshit. Ebben az orszagban meg lefordithatatlan szojatek.
FÜGGETLENSÉG
pont.
Azért vagyok gazdag, mert egészséges vagyok, egészségesek a szeretteim és mély, támogató, boldog szeretetteljes kapcsolat van közöttünk.
Azért vagyok gazdag, mert tiszta levegőt szívok be minden nap.
Azért vagyok gazdag, mert frissen és egészségesen eszünk minden nap.
Azért vagyok gazdag, mert sportolunk.
Azért vagyok gazdag, mert van tető a fejünk felett, tiszta vizet iszunk, van ruhánk, meleg van ha kell és esetleges egészségügyi szükségleteinket betakarjuk.
Azért vagyok gazdag, mert minden nap van móka és pihenés a családdal: társasjáték, túra, tollaslabda vagy színház.
Azért vagyok gazdag, mert már tudom, hogy mindenre lehet nemet mondani, ami elrabolja az élet-időt attól, ami fontos: a családtól.
Azért vagyok gazdag, mert mindezt már tudom.
Azért vagyok a leggazdagabb, mert tele az életem szeretettel és megkérdőjelezhetetlen emocionális stabilitással.
Jó példát hozol. Én a hajléktalanokért is felelősnek érzem magam. Ez bizonyára abból ered, hogy katolikus keresztény vagyok. A katolikus jelentése: egyetemes. Mindenkiért felelősek vagyunk, a nem katolikusokért is. A magam hite, lehetősége szerint próbálok segíteni a hajléktalanokon. Imádkozni tudok értük. Szoktam is, ha látok ilyen embert az utcán. Nem autóval közlekedem, pont alkalmas az időt imádkozással eltölteni. A téma az utcán hever. De ha tudok, adományozok is a szegény emberek számára (az egyházamon keresztül).
De nem tudom mit vártam attól az embertől aki másik posztnál már leírta hogy a “kamu” empátia rosszabb mint az őszinte önzőség.
(mondjuk abban pont egyetértek hogy Mari néni elhajt hogy “mit ugatok bele”, ez egy másik tünete a társadalmi degenerációnak amiben élünk)
Én inkább pénzt meg ételt illetve télen forró teát szoktam adni. Biztos , ami biztos.
Sztem a meglévőnél több empátiát és kevesebb önzőséget hazudni nem jó.
Vajon hány hajléktalannak lett már érezhetően jobb az élete az imáidtól? L.O.L.
Nem kell válaszolni, költői kérdés volt. Mint ahogy az imáid is csak arra jók, hogy magadat tévképzetbe ringasd, hogy tettél valamit.
Ha felelősnek érzed magad értük, menj el önkéntes munkát végezni, ételt osztani, bármit. De erről szó sem volt. Az ima, az persze mindent megold.
L.O.L.
Ha valamiben szükséget szenvedsz, ha valamiben segítségre szorulsz, akkor számíthatsz rám. Remélem, hogy ez kölcsönös.
Feldobod az ember napját.
Gondolom, özönlenek hozzád a hajléktalanok köszönőlevelei.
En azt vallom, hogy mindenki sajat magaert felelos, nem tolhatja ezt at masokra. Ha igen, akkor az gyamsagra szorul. Tehat ha egy vallalkozasnak nem megy a szekere (pl. ettermek a covid alatt), akkor az az o felelosseguk, hogy kezeljek azt.
Jól megnevettettél. Meggyőződésem és tapasztalatom is, hogy a humor közös nevezőként szolgálhat a különböző világnézetű emberek között.
Köszönöm!
Valóban másban kell megtalálni a boldogságot…… ezért mentálisan dolgozni kell magadon és nagyon nem egyszerű, tényleg olyan mint a drog (mondom ezt az itt szóba hozott FIRE összegek sokszorosaval a zsebemben!!) Ez a X generáció betegsége……a gyermekeink majd elköltik lelkiismeretfurdalás nélkül……..
-Mit nyavajogsz, hogy kegyetlen az élet,
hogy megszakadsz és mégsem elég a pénzed
és hog a harcot nem bírod tovább?
Kár sírni, fáj, megmondtam ezerszer.
Mégis eszetlen álmokba menekszel,
idillt akarsz, henye elégiát?
-Ne bánts, ne gyalázz! Fáradtan, hitetlen
megtettem én már, amit megtehettem,
talán többet is, bár keservesen,
és ha én a boldog idillre vágyom,
azért vágyom rá, mert e vad világon
csak benne nem volt részem sohasem.
-Nem is lesz soha. Mit gondolsz ki boldog?
Ha farkas lennél jobb volna a dolgod?
S ha fű volnál, vagy katicabogár?
Ami él s mozog, mind úgy küzd, ahogy te,
és nem lesz könnyebb kedvedért, sehogyse
lesz szelídebb a rettentő szabály.
– Volnék bestia, könnyű volna ölnöm,
volnék fűszál, lapulhatnék a földön,
és ha bogár, szárnyam megmentene.
– Volnál csak az, látnád amit ma nem látsz:
a mindenség két fele falja egymást
és az idill szörnyekkel van tele.
– De legalább nem tudnám, mit cselekszem!
– A szorongás csak ott volna szívedben!
– Nincs biztonság? – Sehol az ég alatt!
-Mi kéne hozzá? – Hogy te légy az isten.
– Mást mondj, olyat, ami nem lehetetlen.
– Megmondtam már, vállald a sorsodat!
Szabó Lőrinc