Mikor fog nőni a munkanélküliség?
Magyarországon már háromnegyed éve recesszió van, mégis 4% a munkanélküliség aránya. Ha hosszabb időtávot vizsgálunk, 2019 első negyedéve óta csak évi másfél százalékot nőtt a gazdaság, még sincs komoly munkanélküliség.
(Munkanélkülinek az számít a statisztikákban, aki egyáltalán nem dolgozik, heti egy órát sem dolgozott, aktívan keresi a munkát és legkésőbb két héten belül kezdeni is tudna, ha talál munkát. Ha valaki (már vagy éppen most) nem aktívan keres munkát, vagy van egy heti kétórás alkalmi lehetősége, esetleg valami miatt nem azonnal tudna kezdeni, nem számít bele a statisztikákba. Szintén csak ide a zárójelbe: amikor egyszerre magas az infláció és recesszió is van, azt hívják stagflációnak a stagnálás és az infláció szavakból összevonva.)
Ennek egyik örvendetes oka, hogy magas a foglalkoztatottság aránya, vagyis egyre többen dolgoznak, de van egy másik tényező, amiről ritkán esik szó, pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebb a munkanélküli. Ez pedig a szomorú demográfiai helyzet.
Az úgynevezett korfán középen lehet leolvasni az életéveket és jobbra és balra az látszik, hogy hány nő, illetve férfi van abban a korban az országban.
Jól látszik az ábrán, hogy az elmúlt öt évben közel 655 ezer ember érte el a 65 éves kort, vagyis a nyugdíjas korhatárt, míg ezzel szemben csak 501 ezer ember töltötte be a 18. életévét, vagyis lépett ki a munkaerőpiacra. (Nem mindenki ment nyugdíjba 65 évesen, ahogy nem is kezdett el mindenki dolgozni 18 évesen.)
Ez a bő 150 ezer fős különbség a 3,18%-a a jelenleg aktívnak számító és alkalmazásban álló 4,7 millió embernek. Ennyivel csökkent idehaza a munkaerő-kínálat az elmúlt öt évben, nem számolva a ki és a bevándorlás további hatásaival. Ez a szám majdnem összevethető a 4%-os munkanélküliségi aránnyal.
A következő öt év egy kicsivel lesz jobb, “csak” 100 ezer emberrel fog több kilépni a munkaerőpiacról, mint belépni, az igazán nagy csökkenés akkor lesz, ha a hetvenes években született bő másfél millió ember nyugdíjas lesz 15-20 év múlva és helyettük csak 900 ezer ember fog belépni a munkaerőpiacra. Ez a közel hatszázezerrel kevesebb munkavállaló a mostani 4,7 millió munkavállalónak a közel 13%-át jelenti.
“Igazából elcseréli az ember a barátait, szüleit, a hazáját több pénzre.”
Bocsi, de ennyire butuska ne legyél…
Barátaink kint is vannak.. A pénz meg nem az elsődleges szempont, országot váltani… A kiszámíthatóság, tervezhetőség, személyi és vagyonbiztonság ami a legfontosabb… Magyarország ezt nekünk nem tudta biztosítani és besokalltunk, elég volt!
Nekünk egyszerűen elegünk lett Magyarországból, ezért mentünk el és örülök, hogy ezt megtehettük.
Viszont az akori munkamorál elsajátításával nem égnél ki a napi 8-10 órától, ha olyan a pozi akkor delegálj mindent lefelé/oldalra. A felelősséget is. ÉS elég a szakszervezetissel/párttitkárral jóban lenni, vagy azzal a főnökkel aki jóban van velük.
Mivel egekig nőttek a bérek, nagyon sok embernek többet ér a szabadidő, mint a plusz kereset. Emiatt sokan nem vállalnak túlórát. Sokakat nem lehet rávenni 10-12 esetleg hosszabb műszakra. Emiatt meg több ember kell. Ezt közel két évtizede az íreknél éltem meg. Nem lehetett rávenni a melósokat plusz munkára, még dupla pénzért sem. A kelet-európaiak persze örültek, ha túlórázni kellett.
Olvasom itt ezt a háromnegyed évi recessziót. Ír példánál maradva 2007 márciusában mikor eldöntöttem, hogy váltok, egy csütörtök esti napon elküldtem öt helyre az életrajzom, pénteken már hárman hívtak, két héten belül három ajánlatom volt. Majd jött a recesszió és nyárin kirugták a cégben dolgozók kb. 25%-át, összel szintén kb. 25%-ot. Ebbe a második hullámban voltam. A munkanélküliség kb. 4,5%-ról majdnem 7-re nőtt az év végére, rá egy évre 12% felé..
FYI: Magyarorszagon az inflacio nott az egig.
Az is. Azért volt aki lekövette. Tavaly ősszel napi 50 ezerért jött el a házkörüli munkákra 8 órára egy kőműves és a segédje, (aki a felesége). Az elmúlt hetekben már 60-at kértek. Kifizetem, mert jól dolgoznak, én meg van amit nem tudok, vagy nem akarok megcsinálni.
Nálunk a cégnél az idén kitalálták, hogy nincs béremelés a gazdasági okok miatt. Eddig kb. a létszám 20%-a ment tovább. 80 fős cég. A májusi fizetéssel ígértek valami kompenzációt, de lehet a júniusival jön meg a jövő hónapban. A kv melletti beszélgetések mellett sokan azt várját. Nem dohányzom, így onnan nincs infóm 🙂
Nemzetközi multi, abból indul ki, hogy van ország, ahol ez megcsinálható. Bár ha úgy nézem Euróban tavaly október óta jelentősen nőtt a bérem 🙂
Egy mai cikk: napi.hu/gazdasag/munkaerohiany-cegek-munkavallalok-allas.772137.html
ec.europa.eu/eurostat/en/web/products-eurostat-news/w/ddn-20230530-2
Az forint erősödése most sok cégnek lehet gond. Úgy erősödött 10%ot 1 év alatt, hogy közben 20% az infláció. Vagyis ha szintén akarják tartani a forintos vasarloerodet, akkor euróban számolva 30% plusz emelés lesz 1 évvel ezelőtthoz képest.
Akkor mi a fejlődés?
Az átkosban volt mindenkinek munkája, a pénz semmire sem volt elég, de amúgy sem volt a boltokban semmi sem.
Most van mindenkinek munkája, a pénz semmire sem elég, de a boltok legalább tömve vannak.
Ez a fejlődés.
Ezt én sem értem. Azt tudom csak tolerálni, akinek olyan egészségügyi problémái vannak, amik bekorlátozzák a munkaerőpiacon. Még meg tudom érteni, akinek valamilyen beteg, ellátást igénylő családtagját kell ápolni.
Az egészségügyi probléma lehet mentális is, de sajnos a legtöbb esetben ezt nem PC kimondani. Illetve azt sem értem, hogy miért nem látják be ezeket. Fizikai oldalon nemhogy maratont nem tudnék lefutni jelenleg, hanem egy pár kilométert sem egyben. Vagy egy színdarab szövegkönyvét se nem tudnám memorizálni, jól előadni meg végképp nem.
Off
Itt is olvasom a politikai felhangú bejegyzésekben, hogy a jelenlegi kurmány nem egyeztet szakmai kérdésekben. Pedig pont az látom a szakterületemen, hogy igen gyakran megteszi. Pl. mmk.hu/informaciok/hirek/Egyeztetesaepiteszetitorvenyrol-20230614