Mit tegyél, ha a házastársad túl takarékos?
A házasság nem könnyű műfaj, az alkalmazkodásról és az összeszokásról szól évtizedeken át, hiszen mindnyájan különbözőek vagyunk és igen kevesen hibátlanok.
Nincs ez másként a pénzügyek területén sem, egy felmérés szerint a párok 48%-a vallja, hogy igen különbözőek a pénzügyek területén.
Mivel a pénzügyi döntések az életünk minden területét áthatják, ezért fontos, hogy a házasságban a pénzügyek területén is összhang és kölcsönös alkalmazkodás alakuljon ki.
(Minden felmérés szerint a párok többet veszekednek a pénz és az egyéb anyagi kérdések miatt, mint minden más miatt együttvéve.)
Ma azt szeretném megnézni, mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy a házastársad túl takarékos, vagy akár már túl zsugori is? (Cikk a témában: Takarékos vagy zsugori?)
Nehéz együtt élni valakivel, aki pazarlásnak gondolja a 300 forintos sonkát, bármilyen nyaralást és nem hajlandó kidobni a 20 éves alsónadrágját, mondván semmi baja nincs még.
Amennyiben túlságosan különböztök a pénzügyi hozzáállásotokban, akkor a mindennapi apró pénzügyi döntések és vásárlások is a veszekedések kiapadhatatlan forrásaivá válnak.
Mit tehetsz ilyen esetben?
– Próbálj meg rájönni, miért ennyire takarékos a házastársad. Egyrészt mi motiválja őt erre, másrészt ez a motiváció honnan eredhet. Félelem attól, hogy nem lesz mit ennie holnap? Olyan családban nőtt fel, ahol az apa lelépett, amikor ő 10 éves volt és utána nagy szegénység köszöntött rájuk? Esetleg más okból ismerte meg a szegénységet? Bár már jómódúvá vált, de a lelkében még mindig az a nincstelen gyerek, aki volt ezelőtt 30 éve?
Valami cél miatt veri ennyire fogához a garast? Szeretné, ha a gyereketek a legjobb egyetemre járna és erre gyűjti a pénzt? Az apja 50 évesen infarktust kapott és lerokkant, ő szeretne biztos lenni abban, hogy 50 éves korára már elég pénze lesz a nyugdíjra? Milyen pénzügyi cél mozgatja a takarékosságban? (Már ha ez az oka a túlzott takarékosságnak.)
Egy ember pénzügyi viselkedése nagyon összetett módon alakul ki, kezdve a gyerekkori élményektől, az elrontott nevelésen, oktatáson át a világnézeti beállítottság mind hozzájárul ahhoz, hogy valaki hogyan áll hozzá a pénzhez. (Cikk: Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hozunk.)
– Ne akarj se ítélkezni felette, se kritizálni a viselkedését. Ne feledd: “Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.” Kritizálással csak azt éred el, hogy a helyzet még súlyosabb lesz és akkor is védeni fogja az igazát, ha egyébként már ő is változtatna rajta. Ezért ne legyél tovább a közmondásban említett bolond, ennyi idő alatt már rájöhettél, hogy a kritizálásaid és gúnyos megjegyzéseid csak olaj volt a tűzre.
– A kritizálás helyett inkább legyél megértő és biztosítsd arról, hogy érted a viselkedését és a céljait. Mert “egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.” Hamarabb ráveszed a változásra, ha úgy érzi, hogy mellette állsz, mintha úgy, hogy vele szemben.
– A kommunikáció csodákra képes. Nyugodtan mondd el, hogy neked mi ezzel a problémád és mit szeretnél, miben gondolod, hogy kicsit túltolta a biciklit. Mindeközben ne felejtsd el biztosítani arról, hogy mennyire jó dolog, hogy nem szórja a pénzt és mennyivel jobb, hogy egy takarékos emberrel élsz együtt és nem egy olyannal, aki két kézzel szórja a pénzt, mert az maga lenne a pénzügyi katasztrófa.
Nem lehet veled se veszekedni se vitatkozni, ha mindenben egyetértesz a másikkal. Ahelyett, hogy minden hülyének lehordanád, mint eddig, adj neki igazat mindenben és innen indítsd a beszélgetést. A sok egyetértés között, hogy mennyire jó, hogy gondol a jövőre, finoman mutass rá, hogy a jelenben is tudni kell élni és hogy a kiegyensúlyozottság a jelen és a jövő között, a túlzott takarékosság és a kényelmesebb életvitel között mennyire fontos. De vigyázz az arányokra: négy egység egyetértés és dicséret, egy egység finom utalás arra, hogy lehetne másként is csinálni. 🙂
– Soha ne akarj komoly témáról feszülten, fáradtan, vagy ingerülten beszélni. Akkor hozakodj elő ezzel a témával is, ha már legalább pár napja nem veszekedtetek a pénz miatt és senki nem ingerült. Mondjuk egy jó vasárnapi ebéd után.
– Ne csak őt akard megváltoztatni, te is legyél hajlandó változni. Az emberek minden erejükkel meg akarják változtatni a másikat, miközben ők maguk képtelenek megváltozni. Miért gondolod, hogy meg tudod változtatni a másikat, ha még magadat is képtelen vagy változásra bírni még a legapróbb dolgokban is? Kezdd az egyszerűbb dologgal: változz meg te.
Ez a lényege a kompromisszumnak: kérsz tőle dolgokat, de cserébe te is változol ugyanebben a dologban. Ráveszed, hogy vegyen magának nem is egy, de mindjárt két új nadrágot a meglévő két 8 éves nadrágja mellé, cserébe vállalod, hogy nem kávézol a munkahelyeden a kávézóban, hanem nescafét viszel be és végre elkezded írni a napi költségeidet.
Ne felejtsd el: nem ellenségek vagytok, hanem szövetségesek. Egy csapatot alkottok, nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnotok. Nem legyőzni akarod őt, csak meggyőzni. Olyan soha nincs, hogy neked van mindenben igazad és ő mindenben téved. Az igazság valahol félúton van.
– Ha másként nem megy, hozzatok közös határozatokat. Például a fizetésed 10%-át szabadon elköltheted anélkül, hogy el kellene vele számolni és havonta egyszer elmentek közösen szórakozni. Nem vesztek felvágottat, aminek kilója 1.200 forintnál olcsóbb, de olyat se, ami 3.500 forintnál drágább. A fogrém nem lehet 250 forintnál olcsóbb és 550 forintnál drágább. Ezek olyan józan kompromisszumok, amikkel mindketten együtt tudtok élni.
Támogasd a jövőbeni céljai elérésében, de cserébe kérd meg, hogy ő is támogassa a jelenkori szükségeid kielégítését, legyen az jó étel, szép ruha, vagy kellemes időtöltés. Még egyszer, a sikeres házasság kulcsszava a kompromisszum. Ő is enged az álláspontjából, de te is.
Csináljatok közös büdzsét, számoljátok ki, mennyit kell eltenni havonta és mennyit tudtok elkölteni a saját pillanatnyi céljaitokra. Ez keretet fog adni annak, mennyit lehet elkölteni a keresetetekből. Ha megérti, hogy egy ilyen szintű költés nem veszélyezteti a jövőbeni anyagi biztonságát, hamarabb elfogadja a te kéréseidet is.
– Légy türelmes és ne akarj egyszerre túl sokat. Ha valaki 30-40 év alatt kialakított egy természetet magában, azt nem lehet két hét alatt teljesen átformálni. Ha fél év-egy év alatt sikerül komoly változásokat elérni, az már nagy szó.
– Mutass rá, hogy nincs értelme elmenni tankolni fél tank benzint még akkor se, ha holnaptól négy forinttal drágább lesz literje, vagy nem éri meg kerülni 10 kilométert, csak mert 150 forintot nyer a baromfisonkán és nyugodtan lehúzhatja a vécét minden alkalommal, nem az az öt forint fogja hazavágni a költségvetést, de hagyd, hadd vadászon akciókra az újságban, ha ez szerinte megéri.
– Van amikor annyira súlyos a helyzet, hogy te nem boldogulsz. Ilyenkor nyugodtan kérj segítséget szakembertől. Pszichológus, házassági tanácsadó, vagy bárki, aki tanácsot tud adni az ilyen kérdésekben. A legjobb, ha a párodat is el tudod vinni magaddal ezekre a megbeszélésekre.
(A cikk a túl takarékos házastársról és nem az önzőről szól. Van, aki magára sokat költ, de tőled és a családjától viszont sajnálja. Ő az önző, nem a takarékos. Az egy teljesen másik eset.)
Te is átéltél hasonló dolgokat? Írd le a hozzászólásokban, azt is, hogyan sikerült megoldani a kérdést. (Már ha egyáltalán.)
Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.
Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.
Amivel kevésbé értek egyet: ” Például a fizetésed 10%-át szabadon elköltheted anélkül, hogy el kellene vele számolni” – bocsánat, mindenkinek magának kell elszámolnia a fizetésével. Lehet nálam is egy gyerekkori dac (bár nálunk nem volt), de rosszul vagyok a közös kasszától, a háztartási füzettől, a fiókba rejtett doboztól, meg amikor anyag KOSZTPÉNZEZIK, meg megengedi, hogy apa vehessen egy sört. Persze lehet van akiknél működik, én nem tudnék így élni.
A külön kassza ellentmond a közös létezés egy fontos alapjának.
Megette a fene az egészet, ha egy házaspár nem tud/akar egymáshoz csiszolódni pénzügyekben. Mi lesz a következő? Eltérő módon akarják nevelni a gyerekeket? Rossz vége lesz annak.
Külön kassza? Külön ágy is jár hozzá?
Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem egy jó házasság szimbiózist is jelent.
Ezt annyiban kell felülvizsgálni, ha a házastársak jövedelme többszörösen eltér, akkor a kisebb pénzű ne rokkanjon bele a sok drága közös dologba. A maradék mindenkinél saját “játék”, sem elszámolni nem kell senkinek vele, sem rosszul éreznie magát miatta.
Innentől a közös esetén van jogom beleszólni, ha zsugori, a másiknál nincsen, és fordítva sem. Kisebb a függés, nagyobb a játéktér…
Az efféle fukarság amúgy csak részben köthető rossz (vagy ellentétes) ifjúkori mintához. Ismerek “genetikailag” fukarokat (4 testvérből az is ilyen volt, akinek jól ment, és az is, aki egész életében minimálbéren tengődött), de az is lehet, hogy már felnőttkori bajok vezetnek ide.
A legnagyobb gond, ha a jelenlegi társban nem bízik az illető, hogy elveri a pénzt, és neki kell “ellensúlyoznia”. Kicsit jobb, ha korábbi de felnőtt tapasztalat rossz: pl válás után, új kapcsolatban. De lehet szorongás munkanélküliségtől, betegségtől…ami nem biztos, hogy nem reális. Az nehéz ügy.
Na jó, vicc volt, szerintem teljesen mindegy, hogy a bankszámla közös vagy külön, és hogy ki fizeti a számlákat és ki a kaját, a lényeg, hogy nagyjából egyetértés legyen.
Amúgy nekem könnyű, még sosem veszekedtünk a pénzen, akkor sem, amikor hónap végére csak üres kenyérre tellett (mindketten pályakezdők voltunk, én ráadásul tanár), akkor sem, amikor nekem évekig semmi jövedelmem nem volt, és akkor sem, amikor bőség volt/van. . Szerintem én túl sokat költök növényekre, a pasim meg a gyerekek hobbijaira, de sosem szólt emiatt se ő, se én. Igaz, sosem a létszükségletből vagy a félretett pénzből ment rá.
Mázlim van, tudom. A szüleim állandóan a pénzen balhéztak, akár volt, akár nem. És most is 🙁 De azért tettünk is érte, én pl. nagyon tudtam, hogy nem így akarok élni.
Nincs excel tábla, nincs kosztpénz, stb.
Egyszer az egyik fizet máskor a másik, de sosincs forintosítva a dolog, hogy ki hol tart.
Társak vagyunk, együtt élünk, minden közös. (A külön számlák és a felváltott fizetés vész esetére vannak, ha elmúlna a szerelem. Hiába, muszáj legalább egy kicsit racionálisnak maradni)
Mostanra kialakítottunk egy nagyjából közös nézőpontot, így a hétköznapi dolgoknál nem is nézzük ki mire költ. (nincs agyatlan költés, de nem sanyargatjuk magunkat)
Persze TV, telefon, stb. értékesebb dolgoknál átbeszéljük mire mennyit költsünk és ezekre fele-fele arányba megy a pénz a 2 számláról.
Szóval közös is a kassza, meg nem is, de működik a dolog és ez a lényeg. 🙂
(3 éves kapcsolatban húszas évek vége felé járva)
Azon gondolkodom, hogy az is közre játszik a válási statisztikákban, hogy a párok 48%-a nem ért egyet a pénz kezelésében. Ez rettenetes arány! És mennyi vitát szülhet ..
Én a külön kasszát nem értem házasságban: a pénzem titkosabb, mint a gyerekeim, az agyam, a szívem vagy az intim részeim, hogy oda nem léphet be életem társa? 😀
Közös kassza, megegyezett elvek mentén, úgy,hogy mindkét fél minden jogos igényét kielégítse. Ez is a társak egy életre szerves része, amihez persze, megfelelő társ kell.
nálunk így, csak a közös nem virtuális.
Mielőtt összejöttem a párommal, mindkettőnknek volt saját számlája. Majd ahogy elkezdtünk közösen lakni, nyitottunk egy másik banknál egy közös kasszát és megmaradtak a saját számlák is.
A külön kasszát sosem értettem. Akkor eltérő jövedelem, takarékossági hajlandóság esetén házaspár két tagja két különböző életszínvonalon él? Ez már gyerekek nélkül is komoly problémákhoz vezet, nem hogy gyerekekkel.
Szerintem a legfontosabb dolog a kommunkáció, nagyjából ezen múlik minden az életben: merj kommunikálni és tudj kommunikálni (ezt természetesen sehol nem tanítják).
A lényeg, hogy legyenek közösek célok és fogadjuk el, hogy a másik milyen “hülységekre” költ. Illetve nyugodtan tegyük szóvá (normális módon), hogy mi az a határ, aminél már átlépi a határt a “hülyeség” (mondjuk 20 eFt-os mobilszámla). Tudom, hogy ez a hozzászólás nem a takarékosságról, hanem úgy átalában a házastársi pénzügyekről.
Én egyáltalán nem értem a külön kasszásokat. Számomra a bizalmatlanság teljes hiányát eredményezi. Nálunk egy kassza van, s mindenki lát mindent, attól, hogy enyém a főkártya, a párom is be tud lépni az e-bankba, ő is kap értesítőt.
Én sajnos csak negatívumot láttam a külön kaszsában. pl. vki kétszer annyit keres, mint a másik. akkor minden közös dolgot 1-2 arányban vesztek meg, mert a másik étszer annyit keres? De továbbmenve, láttam olyat, hogy a srác elment síelni, mert neki volt pénze, a párja meg otthon maradt, mert ő nem keres annyit. Hogy terveztek???
Közös kassza != közös számla, az hogy hány és milyen számlák vannak, az sok más tényezőtől függ. Azt nem is értem, miért függene össze a kp-val. Kp-val is ugyanúgy lehet közös vagy külön.
Sajnos az Erste Privilégiumot nem lehet két névre nyitni…
Szüleim közös kasszán voltak mindig, hol egyikük keresett jobban, hol másikuk, de a céljaik mindig közösek voltak. Keresztanyumék külön kasszán vannak és folyton megy a veszekedés, hogy ki mire költ, emellé van egy jó kis adósságuk is de mivel csak a vita van és mindenki az egyéni érdekeit nézi, ezért csak görgetik maguk előtt és nem tudnak kilábalni belőle. Persze biztos külön kasszára is lehet jó példát hozni, de nálam ez a hozott minta 🙂
Az, hogy ki mit hoz magával, több féle módon is befolyásolhat. A szüleimnek örökké hitelük volt, ezt szoktam meg, így élek én is, mert ezt láttam, vagy a másik, hogy én ezt semmiképpen nem akarom, ezért nekem sosincs hitelem.
Közös kassza, megegyezett elvek mentén, úgy,hogy mindkét fél minden jogos igényét kielégítse. Ez is a társak egy életre szerves része, amihez persze, megfelelő társ kell.”
Pontosan így. 🙂 Jó egy kis dugipénz ajándékra, egy-egy bunos szenvedélyre mint Frei Cafés forró csoki, de egyébként szerintem távolságot szul.
Nem tudom a külön kasszásoknál mi van, ha az egyik fél fizetésemelést kap. Nem nagy a kísértés, hogy ne számoljon be a másiknak erről, így több marad a saját kasszájában?
Mondjuk mi egymás e-mailjére is be tudunk lépni, nincs titkolnivalónk egymás előtt.
“Most tenyleg kettobol ketten azt mondjatok h egyutt eltek valakivel, de kulon van a penzugyi eletetek? Hogy lesz kozos haz? Sehogy? Es a gyerek cipojebe ki mennyi penzt ad?”
IGEN! És kiválóan működik. A házasság nem arról szól, hogy ész nélkül, csak azért mert anno valaki ezt így találta ki mindent együtt kell csinálni, és mindenben ugyanúgy kell gondolkodni, az élet minden olyan részéről pedig lemondani (külön élmények, barátok, stb.) ami ezen kívül van.
Igen, nagymamának, Julika néninek ne adj isten a tiszteletes úrnak így tetszetős, de valójában a jó házassag akkor jó, ha a közös célok mellett megvan benne a felek szabadsága.
Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy hány tönkrement házasság van, ahol mérhetetlenül unják egymást a felek, csak valamilyen kötelék (gyerek, jog, pénz, rokonok mit szólnak) nem válnak…na de nem erről szól az írás. Valószínű a 3-as osztás a jó.
Külön kasszát én addig tudok elképzelni, amíg a társak igazából ismerkednek egymással, mert lakva ismerszik meg a másik. Ha hosszú távon is együtt van egy pár, esetleg már házasok, sőt akár gyerekük is van már számomra elképzelhetetlen a külön kassza.
Legyen mindenkinek mozgástere, ne kelljen kunyizni egy sörért vagy egy sütiért, de ha a bevételük nem közös akkor a kiadásuk hogy legyen az?
Ahol a bevételek vagy a kiadások miatt nagyon nagy eltérés van ott is közös nevezőre kell jutni, mert ha nem akkor az a kapcsolat nem lesz tartós, mert a veszekedések megölnek mindent.
Józsi akkor te most olyan külön kasszáról beszélsz, ami igazából közös?
a külön kassza számomra azt jelenti, hogy mindennek az 50-50%-t fizetik a felek, a maradékkal meg mindenki azt csinál amit akar.
Ha már 1-1 nagyobb kiadást megbeszélnek akkor az már nem külön kassza.
pl. nálunk 2 számlára érkezik a fizetésünk, az enyémen van az összes számla csoportos megbízásban, innen megy a megtakarítási számlákra a pénz (egy hosszabb távú megtakarítás, egy hirtelen kiadásra való spórolás), ez a fizetésem nagy részét felemészti, de marad pl. a gyereknek kontaktlencsére vagy egy kicsi vásárlásra is.
A férjemé meg megy a másik gyereknek a megélhetésére (egyetemista, albérletben lakik) és a kajára meg napi dolgokra. Nekem ez közös, de lehet, hogy másnak külön kassza. 😀
VISZONT: Ami e felett marad: Na ahhoz semmi köze. Nekem így éri meg 😀 😀 😀
Szerencsere nalunk nincs ilyen baj, mind a ketten smucigok vagyunk 🙂
Mert ha közös a kassza, akkor ugye nem mehet el egyik fél sem a nem közös barátokkal sörözni, ugye? Meg külön hobbijaik sem lehetnek?
Ennek semmi köze ahhoz, hogy Juliska néni mit gondol. Ha nem közös a kassza, akkor ia ugyanúgy közösek lesznek a gyerekek, meg a nyaralás is, a ház is, meg még jópár szelete az életnek, mind-mind finanszírozási igénnyel. Valójában a külön kassza ott is illúzió, ahol az van, pusztán más szintre kerül az alku a közös dolgok finanszírozásánál, tovább bonyolítva a dolgokat.
A kávés példád meg nem csak sarkítás, de nem is áll kapcsolatban a közös/külön kasszával. Attól, hogy közös a kassza, még nem kell minden apró kiadásával foglalkozni a másiknak. Ellenben a nagyobb kiadások többsége mindkét felet konolyan érintheti, akkor még külön kassza esetén is megbeszélik, tehát a lényegen nem változtat, csak annyit, hogy a külön kassza megbonyolítja ugyanazt.
Egyébként valóban, ha például a no gyesen van és a férfi jobban keres? Urambocsá, a no keres jobban?! Ha én 4x annyit keresek, ennek megfeleloen arányosítunk minden koltséget? Ezt komolyan valaki életképes modellnek tekinti egy hosszútávú kapcsolatban? Szerintem sokan túlságosan ragaszkodnak a nagy onállóságukhoz egy kapcsolatban. Ha végig azt építem, hogyan ússzam meg jobban pénzugyileg, ha szétmegyunk, akkor inkább azonnal szét kell menni. Ráadásul idehaza van egyfajta “kedves” hagyománya az egymás zsebében turkálásnak akár kozeli, akár távolabbi az ismertség…. :S
Természetesen a külön számla nem azért van, hogy rejtegesse az ember (és alap a bankszámlákról az elhalálozási rendelkezés egymás nevére, ugyanez TBSZ, ÖNYP, EP esetén), hanem hogy felnőtt embereknek legyen pénze, amit arra költenek, amire jól esik. Ettől még nem lesz kevésbé házasság a házasság, sőt. Balhé az én meglátásom szerint sokkal gyakrabban van abból, hogy közös kasszát nem tudnak értelmesen üzemeltetni a t. felek.
A férjem szülei esetén nem így láttam, nem tudom, pontosan min, de ők sokat veszekszenek.
A mi házasságunkban a külön számla, közösnek tekintett pénz, nagy kiadások megbeszélése, kis kiadásokon nem izélés stratégiáját javasoltam, és ez egész jól működik is. A férjem szerintem fölöslegesen takarékos, de azért ezzel elég jól együtt lehet élni. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor ha lehet, függetlenül csináljuk (pl. kétféle wc papírunk van, de ez nem gond, elfér). Ahol ez nem megy, ott alkalmazkodom, vagy éppen ő alkalmazkodik. A férjem is elfogadja, hogy én egy kicsit többet szeretnék költeni, és én is, hogy ő meg kevesebbet.
Azt gondolom, hogy a privátan kezelt számlának/egyenlegnek egy bizalmon alapuló házastársi kapcsolatban nincs létjogosúltsága. A közös jövőnket építjük EGYÜTT. A megtakarításainkat is közösen kezeljük. Egy család vagyunk, sosem fog előfordulni, hogy egyikőnk pénzt kér a másiktól.
Ez a kilátás számomra visszataszító…
Egy a fontos: azonos hullámhosszon kell lenni pénzügyekben. Ez a kapcsolat elején kiderül. Ha nem működik, akkor a házasság sem fog. Ha működik, fel sem merül a külön kassza.
A megfelelő társat kell megtalálni. Nekem sikerült. 🙂
A közös kassza nem azt jelenti, hogy az egyik intézkedik a másik meg engedélyt kér. Az nem “közös”, hanem egy kézben lévő kassza, nem?
Nem értem. Te azt hiszed, hogy a közös kassza jelentése az, hogy senki nem tehet semmit és mindenki korlátozva van mindenben vagy mi? 😀