A 200 napos mozgóátlag
A market timing (piaci időzítés) egyik csodafegyvere az úgynevezett 200 napos mozgóátlag. Mivel ha befektetésre adod a fejed, nagyon hamar fogsz találkozni ezzel a mutatóval, ezért röviden írok róla.
Az elmúlt 200 nap záróárait folyamatosan ábrázolva megláthatjuk, hogyan teljesít a piac az elmúlt 200 nap átlagát tekintve. (Figyelik vagy figyelhetik még a 30, 50, 100 stb. napos átlagokat is, de a 200 nap a legtöbbet használt mutató.)
Ha a részvény vagy a részvénypiac árfolyama felülről metszi ezt az átlagot, akkor el kell adni a részvényeket, mert jön az esés. Ha alulról metszi, akkor az vételi jel, további emelkedés jön.
Vajon igaz lehet ez a bölcsesség, lehet ezzel pénzt keresni?
Ha 1928-tól nézzük az eredményeket, egészen meghökkentő eredményt kapunk: aki a 200 napos mozgóátlag szerint kereskedett, évi 1,4%-kal túlteljesítette a piacot. (Adásvételi költségek előtt.)
Ez nagyon biztató eredmény.
Azonban ha 1965-től nézzük a teljesítményt, a 200 napos mozgóátlag teljesítménye elmarad az egyszerű vedd meg és tartsd vásárlás teljesítményétől.
Az elmúlt években pedig kifejezetten komoly károkat okozott a felesleges adásvétellel.
Hatszor teljesen feleslegesen adtad el a részvényeidet és viselted ennek minden költségét.
Mostanában a régóta emelkedő piacon sokan már nem eladási, hanem vételi jelnek veszik, amikor metszi a 200 napos átlag a pillanatnyi piaci árfolyamot. Ez egészen addig fog működni, amíg marad emelkedő trend a piacon. Aztán egyszer csak utólag majd súlyos hibának fog minősülni így vásárolni egy piacon.
Egy pénzügyi professzor, Blake LeBaron úgy találta, hogy a kilencvenes évek elejétől megszűnt működni a 200 napos mozgóátlag. Ennek szerinte több oka van, leginkább az olcsó elektronikus kereskedés elterjedésében látja a legnagyobb okot, hogy már nem lehet piaci előnyhöz jutni a mozgóátlag figyelésével. Túl sokan túl gyorsan és túl olcsón tudnak reagálni a változásra, szerinte ezért nem működnek már a múlt század bölcsességei.
Be is vásároltak belőle rendesen, azt hiszem az egyetemi évek végéig követtem az árfolyamokat, ami lényegesen és többszörösen alulmúlta a jegyzésit. Az igazán ínyenc csoporttársaim mindezt Lombard-hitelből végezték el, ahol csak a család kocsija ment rá, még jól jártak.
A vicces az, hogy voltaképp az egész részvénykereskedés egy egészen elképesztő hisztéria. Az nyer, aki hamarabb tud meg információt, vagy rendelkezik olyan erővel, hogy saját befektetései szempontjából kedvező híreket tud generálni a sajtóban. És ehhez – a mai magyar viszonyok között – már nem is kell olyan sokminden.
Ha a “részvénykereskedés” alatt azt érted, hogy adok-veszek, akár napon belül, mindezt kalapács, hulló csillagra, fehér és fekete katonákra alapozva (technikai elemzés :-)) akkor egyetértek. Ugyanakkor az érték alapú vásárlásnak van értelme, és ha elég széles portfoliot vásárolsz (ETF ugye…) akkor még a volatilitást is mérsékelni tudod. Részvényt venni pont olyan mint házat… ha nem értesz hozzá, felületes vagy, akkor megveszed a szomszéd penészes, düledező vályogházát aranyáron, viszont utánajárással, és munkával megvehetsz jó ingatlanokat is kedvező árfekvésben. 😀
99 % pszichológia, falkahangulat.
Átlagember szintjén ez illúzió, amit egy cégről tudsz, azt a többi piaci szereplő is tudja, csak a nagybefektetők nagyságrendekkel több emberórát tudnak az információ összegyűjtésére, elemzésére fordítani. Ha felül tudod teljesíteni a piacot, az ezen a szinten annyit jelent, szerencséd volt.
Pl. Olajban most megyünk fel a 200 naposig…
Viszont ezek a tesztek arra is jók, hogy kimutassanak pár counterintuitive tulajdonságot. Sajnos ezeket csak azok tudják kihasználni, akik szinte 0 költséggel tradelnek.
Pár éve a Quaestor is tartott befektetői akadémia előadásokat, ahol nagy precizitással adták elő a gyertyatant meg ajánlgattak többszáz oldalas technikai elemzéssel foglalkozó könyveket.
Jó pár éve követem a tőzsdét, és figyelem a “chartistákat”.
Az esetek kb. felében bejön az, amit a chart “mutat”.
A másik felében meg nem.
Pont mint ha egy érmét dobálnánk fel..
Ha jól választod ki a belépési pontokat, jó stop-loss (mondjuk egy egységnyi) és take-profit (mondjuk a stop-loss kb. kétszeresét vagy nagyobbat) értékeket teszel hozzá (egész pontosan megtalálod azokat a belépési pontokat, ahol az ilyen SL és TP értékek reálisnak tűnnek), akkor egy 50%-os találati arány is összességében nyerő lesz. 5 esetben buksz 1-1-et, azaz összesen 5-öt, 5 esetben nyersz 2-2-t, azaz összesen 10-t. 10 nyerő-5 bukó, az nettó 5 nyerő.
Nem akarom, azt a benyomást kelteni, hogy a tőzsde szerencsejáték, ezért kicsit félve, de ajánlom elolvasni David Sklansky: The Thory of Poker című könyvének első néhány fejezetét, ahol tökéletesen levezeti a játék matematikáját. A kulcsnak viszont azt látom, hogy a matek ebben csak az egyszerű része a dolognak. A kiindulási feltételeket kell tudni jól meghatározni/megtalálni. Utána a matek gyerekjáték.
Ha jól választod ki a belépési pontokat,
Ez általában 50%ban szokott sikerülni.
Meg az is sokszor vicces, hogy valaki a 70-es évek USA részvénypiacát akarja összehasonlítani a maival. Pár perces célirányos excelezés után kijön, hogy kb. 1990 körül a korábbi több évtizedes perzisztens viselkedés eltűnt.
Legrosszabb az amikor a boka sem latszik (pl ’70 evek), amikor minden megtakaritast megesz a franya inflacio. Nem meglepo az sem hogy duborgo ’90 evekben a miniszoknya divatos volt. Szinten csodalatos ’20 evekben a szoknyavonal lassan novekedet a terd kornyekere, cucs magasagot 1927-ben elerve, majd hamarosan a valsagot elorejelzo modon csokenie kezdjen. Szegenyes ’30 evekben a szoknyavonal alig lebeget a szoknya follot.
Szoval ennyit a tozsdei indikatorokrol, legyen az mozgoatlag vagy csillagok allasa.
NINCS jó stratégia. Ha lenne, mindenki – de legalább is a többség – ezt alkalmazná.
Innentől pedig saját magát teszi működésképtelenné a stratégia.
Nyerhetsz azzal, ha olyan stratégiát alkalmazol, amit csak kevesek.
De ha jónak tűnik, mások is át fogják venni, és megint csak magát oltja ki.
Mivel az információáramlás rettenetesen gyors, semmi nem tud működni 1-2 napnál tovább. Minden nap újat kitalálni pedig lehetetlen.
Ha létezik jó stratégia, a feladat már csak az, hogy senki ne tudja visszafejteni. A jó stratégia keresésébe nem hiába ölnek annyi energiát, időt, mert hát a mókuskerékből más kiút ne látszik. A lottó nálam meg elvből kizárva. Az a 200 napos mozgóátlag alatti sokadik szint.
Ha a stratégiád jól működik (= biztosan megvered az átlagot, sok pénzt tudsz keresni), az nem marad rejtve.
Ha brókered van ő fogja észrevenni, ha te vagy a bróker, akkor meg a többiek.
Lottó (és bármely szerencsejáték):
A játékosok jelentős része meg van győződve, hogy van jó stratégia. Egyesek szerint az övék az, mások pedig hajtanak, hogy megtalálják.
És nem veszik észre, hogy a Szerencsejáték Zrt, sok okos embert alkalmaz, akiknek az a dolguk, hogy NE LEGYEN jó stratégia.
Tehát, ha van, és nem alkalmazod, akkor mit ér. Ha alkalmazod, akkor holnaptól nem működik.
Érdekes, hogy van olyan módszer, aminél bizonyos esetekben pl. FX-en a következő gyertyáról meg lehet mondani, hogy mekkora az a valószínűségi tartomány, hogy pl. emelkedik (pl. 52-55%), amit nyilván a nagybankok is ismernek. Hogy lehet, hogy mégis évtizedek óta nyitva áll ez a lehetőség? Talán azért, mert ők maguk tartják fenn és hasznot húznak belőle, míg a kisbefektetők nem tudják kihasználni, csak akkor, ha kb. 0 költséggel tradelnének.
A lottó megítélése a brókerbotrányok után számomra megváltozott, a valós esély a matematikairól lefelé korrigálható. Az okos matematikusok helyett szerintem egyszerűbb számukra Buda-Cash-szerű emberkéket alkalmazni bűvészi képességekkel.
Zsiday írt ezzel kapcsolatban nemrég, asszem lottó helyett erősen OTM opciókat ajánlott. Itt az esélyeket nyilván nem lehet irányítani egykönnyen, a legjobb matematikusok is csak a fejüket vakargatják.
> a Szerencsejáték Zrt, sok okos embert alkalmaz, akiknek az a dolguk, hogy NE LEGYEN jó stratégia
ja azt hittem lottonal randomba mennek a golyok 🙂
Viszont az általatok elmondottak szerint kevesebbet sem fialhatnak a kevésbé felkapott részvények hozamánál, mert akkor mégiscsak lenne tendencia, szabály, ami mégis azt jelentené, hogy érdemes alaposan elemezni a tőzsdét a kisbefektetőnek.
Ha nincs technikai elemzés, akkor tőzsdepánik sincs. A pszichológiai hatást a spekulánsok kellően ellensúlyozzák, tehát a kisbefektető labdába se rúghat, vagy épp nem érdemes neki a költségek miatt. (részvény adás-vétel költsége)
Ezt a logikát követve akár a negyedére esik az árfolyam, akár a négyszeresére nő, egyik esetben sem érdemes több v kevesebb részvényt venni/eladni, mert technikai elemzés nem létezik.