Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hoztunk

A gyerekkori neveltetés évtizedekre meghatározza az életünk minden területét. Az ilyenkor megtanult viselkedési formák szerint éljük az életünket, gyakran egy életen át nem ismerve fel, hogy a legtöbb probléma oka a párkapcsolatunktól kezdve az anyagi életünkig itt keresendő, a korán eltanult, gyakran hibás viselkedési formákban.

A sikeres élet egyik fontos kulcsa a pénzügyi területen való helyes gondolkodás. Ezért összeszedtem néhány klasszikus hibát, hátha felismered magadban valamelyiket.

A pénz az önjutalmazás eszköze

Főleg szegényebb családoknál fordul elő, hogy mindennapi gondjaik vannak, de ezt úgy akarják kompenzálni, hogy ha “talált pénz” áll a házhoz, akkor a legelképesztőbb luxusdolgokat veszik meg maguknak és a gyerekeknek is, vagy napokig mulatnak a pénzből. (Ennek rosszabb verziója, amikor ugyanezt hitelből teszik meg, úgy akarnak elfelejtkezni az anyagi problémákról, hogy hitelre vásárolnak mindent, a fényképezőgéptől a drága telefonig.)

Természetesen ez a mentalitás gazdag családban is előfordulhat, csak akkor a jól megérdemelt sikereinket ünnepeljük azzal, hogy elverjük az összes pénzünk luxusdolgokra.

Aki ilyen családban nő fel, az úgy fog tekinteni a pénzre, ami azért van, hogy rendszeresen és lehetőleg azonnal jutalmat vásároljon magának. Az ilyen embernek a pénz csak kulcs a boldogsághoz, amit azonnal át kell váltani boldogságra, azaz el kell költeni.

Aki így gondolkodik, az nem érti, miért kellene a pénzt természetellenesen arra használni, hogy felhalmozza a bankszámláján. A “pénzügyi biztonság”, “pénzügyi szabadság” számára idegen dolog, mert az ő világképében a pénz nem erre való.

Ha te is az önjutalmazás eszközeként tekintesz a pénzre, amiből boldogságot lehet venni, akkor fontos mihamarabb megváltoznod, mert garantáltan túl sokat költesz és ha még nem kerültél bele a hitelcsapdába, hamarosan ott fogod találni magad.

Tényleg, ha extra pénzhez jutsz, mit csinálsz vele? Gyorsan el kell költened, vagy örülsz, hogy ennyivel előrébb kerülsz a nyugdíj-megtakarításodban?

Soha nem volt saját pénzed

A legtöbb családban a gyereknek soha nem volt saját pénze, amin megtanulhatta volna a megtakarítás, beosztás, tudatos költés praktikáit. Ha kapott is zsebpénzt, azon túl is megkapott mindent, így a zsebpénz inkább csak szimbolikus volt, nem ösztönözte megtakarításra és sohasem szembesült azzal, hogy valamit bizony nincs pénze megvenni. Így nem tanulta meg, hogy a vágyainak gyakran gátat szab az anyagi helyzete (ezek a gyerekek fognak minden vágyuk betöltésére hiteleket felvenni felnőttkorban) és nem jött rá az előzetes takarékoskodás szükségességére sem.

Akinél pedig szegények voltak a szülők, ha egy gazdag rokontól pénzt kapott a gyerek, azonnal elköltötte a pénzt, nehogy oda kelljen adni a szüleinek.

Ha nem tanulja meg korán, mit jelent beosztani a pénzt, mit jelent a saját pénzéből kiadni valamire, mi az, amikor nincs pénze valamire, akkor felnőtt korában sem fogja tudni kezelni a pénzt, hiszen azt sem tudja, hogy egyáltalán kezelni kellene azt.

(A gyerekek pénzügyi neveléséről már írtam itt és itt is.)

A siker és boldogulás titka a kemény munka

Gyakori tévtanítás gyerekkorban, hogy a sikeres élet kulcsa a kemény munka. A gyerek azt látja, hogy a szülei minden kemény munka ellenére egész életükben adósságból adósságba kerülnek, de felnőtt korban ennek ellenére ő is így fog élni.

Valaki írt arról, hogy amikor pénzügyi gondjai voltak a magas fizetése ellenére, elkezdett még keményebben dolgozni, ahogy otthon hallotta. Aztán még keményebben. Amikor már heti 80 órát dolgozott és még mindig egyre mélyebbre süllyedt a pénzügyi mocsárba, rá kellett jönnie, hogy nem a kemény munka fogja kihúzni őt, hanem az, ha rendet rak a pénzügyei között, megszabadul a hiteleitől és a bevételeihez szabja az igényeit.

Nem akarok olcsójánosnak látszani

Egy hölgy mesélte, hogy szerinte az apja annyira takarékos volt, hogy ő érezte magát kínosnak miatta. Ezért elhatározta, hogy ő soha nem lesz ilyen. Be is bizonyította, nem sajnálta a pénzt, amikor elszórta, felesleges ruhákat vett, vagy gáláns borravalókat adott.

Meg is lett az eredménye, nagyon hamar ki sem látszott a hitelkártya-adósságokból és egyéb hitelekből. Kénytelen volt korrigálni a pénzhez való hozzáállását és megfelelő mederbe terelni a pénzügyeit.

Lelkiismeret-furdalás a pénz költése miatt

Más valaki azt mondta, hogy annyira szegények voltak gyerekkorában, hogy még sportolni is csak kölcsönkért ruhában tudott elmenni. Ez a szegénység egy kényszerű takarékosságot szült, ami önmagában jó dolog is volt akkor. De mikor felnőtt és már sikeres vállalkozó volt, akkor is kényelmetlenül érezte magát, ha bármire is költött. Egyszer aztán leesett neki a tantusz, hogy ő tulajdonképpen már milliomos, mégis szakadt ruhákban és szakadt autóval jár és olcsó ételeket eszik a gyerekkori beidegződései miatt. Nem mert és nem tudott úgy élni, ahogy azt a bevételei lehetővé tették, mert a lelkében még mindig mélyszegénységben élt. Ettől is meg kell szabadulni, hogy ne kárhoztasd magad, ha a keresetednek megfelelő életszínvonalon élsz.

Minden rossznak gyökere a pénz

Állítólag ez a legtöbbet idézet mondás a Bibliából. Akit ebben a szellemben neveltek, a pénzre (és a gazdagságra) mint valami megvetendő és szégyellnivaló dologra fog gondolni és az anyagi élethez is ilyen lesz a hozzáállása.

Ha szerinted a rossz gyökere a pénz, nyilván egészségtelen lesz a hozzáállásod az anyagi élethez.

A legsúlyosabb az ebben a dologban, hogy nem is ezt írja a Biblia. Ott ugyanis az áll, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. (Itt) Ugyanis a pénz ugyanolyan semleges dolog, mint a konyhakés: azzal is tudsz kenyeret vágni az éhezőknek és tudsz vele embert is ölni. Nem a konyhakésben van gonoszság, vagy jóság, hanem az ember szívében, aki birtokolja azt.

A pénz szerelme valóban minden rossznak a gyökere: sikkasztásnak, lopásnak, korrupciónak, rablásnak, prostitúciónak, kábítószer-kereskedelemnek, bandaháborúknak, csalásnak és minden másnak. De ehhez semmi köze a pénznek és annak se, hogy neked van-e, vagy éppen nincs pénzed, szegény vagy-e, vagy gazdag.

Ennek a véleménynek a verziói még a minden gazdag csaló, biztos lopással szerezte a vagyonát és társai. Vagyis aki gazdag, tisztességes ember nem lehet. Ellenben a “tisztes szegénnyel”.

Ez mind-mind hatalmas butaság, ami tönkreteszi az egész életedet, ha elhiszed. El fogod utasítani a gazdagságot és a pénzt, nem fogsz törekedni arra, hogy valamit elérj az életben, hiszen a gazdagok bűnözők és a pénz megrontja az embert. Márpedig ki akar bűnöző lenni, vagy megromlani?

Soha ne nézz a pénzre, mint valami piszkos dologra, mert nem az. Attól, hogy gazdag vagy, például még segíthetsz a rászorulókon. Sőt, hogyan akarsz segíteni a szükségben lévőkön, ha te is egy vagy közülük?

Takarékosan élek, csak akciós dolgokat vásárlok

Ez is egy nagy csapda, sokan vadásszák az akciókat, szezon végén vesznek ruhát és azt eszik, ami éppen akciós a hiperben. Mert otthon is ezt látták. Ezért aztán megvannak győződve, hogy ők igen tudatosak pénzügyekben.

Helló, ne csapd be magad: az, hogy takarékosan élsz-e, egyedül a bankszámlád nagysága árulja el. Ha ugyanannyit költesz, mint a kollégáid és ugyanúgy nem teszel félre pénzt havonta, akkor az akciókra való vadászatod csak azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzt versz el, mint bárki más, maximum hatékonyabban használod fel azt.

Az akciókra vadászásnak csak akkor van értelme, ha annak célja a megtakarításaid növelése. Ha csak annyi az eredménye, hogy két felesleges ruha helyett te hármat tudsz venni, akkor nincs miért elégedettnek lenned. Oszd be a pénzed, tedd félre minden hónapban a szükséges összeget és csak a maradékból vadásszál akciós dolgokra.

A fent említett problémák messze nem a teljes lista, de talán segít rávilágítani arra, hogy milyen fontos, hogy végiggondold, mit is hoztál otthonról a pénzzel való hozzáállásoddal kapcsolatban.

Nézd meg a pénzügyeidet! Megtakarításaid vannak, vagy hiteleid? Elég megtakarítással rendelkezel minden várható és váratlan esetre? Elmondhatod, hogy nem élsz adósságban?

Ha nem, érdemes végiggondolni, mit csinálsz rosszul és vajon nem egy otthonról hozott beidegződés okozza-e azt, hogy helytelenül kezeled a pénzt? Mit tanultál otthon a pénzről? Tanultál-e bármit is? A szüleid sikeresek-e az anyagi életükben és te az vagy-e?

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Share

165 hozzászólás

  • Zabalint
    Nekem nem volt saját pénzem, vagyis csak ritkán rokontól, ami kellett, azt szüleim vették meg, egyébként relatív gazdagok voltunk, ezért aztán ebből következőleg teljesen logikus, hogy gyakran van lelkiismeret furdalásom pénz elköltésekor, mert igazából mindent amit lehet, igyekszek félretenni és lekötni/befektetni. Ja és két testvérem van, akik ugyanazt a “pénzügyi nevelést” kapták otthon, és mégis mindhármunk pénzhez való viszonya egészen eltér egymástól.
  • Kiszamolo
    Most erre mit mondjak?

    Az zavar, hogy egy pénzügyi blogon a pénzről olvasol? miről kellene?

    “Amit leírtam, mind igaz, de.” De mit? Írtam a pénzről okulásként, ami szerinted is mind igaz. Akkor?

    Ki mondta, hogy a pénz minden? Olvass a családról a családi blogokon, az egészségről az orvosi blogokon, a szórakozásról meg a bulváron.

    Szerinted mennyi troll lenne itt három hónap múlva előmoderáció nélkül? Ha zavar, ne kommentelj, az olvasók 99,5%-a soha nem szól hozzá semmihez.

  • Benőke
    Hát igen sokszor lehet látni olyat hogy enni sincs mit, de a a 200k -s telefon ott van a kezében, persze kérdés még az előfizetés is hozzá, mert lehet a telefont 40-50k ért kapta, az előfizetés meg 15-20k havonta. Az akciós vásárlás sem kifizetődő, meg a hipermarket sem. Sok esetben az akció csak csalogató, és van hogy akciósan drágább mint korábban, vagy a hipermarket egyes árú cikkek esetében olcsóbb egy kicsit, a nagy többségben viszont jelentősen drágább. Csak egy példa, hogy amióta piacon vesszük az élelmiszerek nagy részét (nem kofáktól), azóta a minőség is érezhetően jobb és olcsóbb is az élelmiszer… Mindenki vonja le a következtetéseket magának…
  • Györgyi
    Szerintem ahhoz mazochistának kell lenni, hogy az ember egy életen keresztül minden fillért beosszon, csak hogy nyugdíjaskorára – amit talán meg sem ér – minél több összegyűljön. Arról nem beszélve, hogy a történelem során nem volt ritka, hogy bankban/biztosítónál vagy akárhol felhalmozott vagyonok hirtelen a levesbe mentek. Szóval én az egész életemet nem áldoznám fel ezért. Inkább annak a híve vagyok, hogy az ember tegyen félre annyit, amennyiből aztán egy szerény megélhetést tutira tud magának biztosítani, ha nem lesz állami nyugdíj, a többit pedig költse kedvére, utazzon, járjon moziba, színházba, koncertekre, élvezze az életet stb. Végsősoron az élményekből áll össze az életünk. Persze lehetne arra is gyűjteni, hogy majd nyugdíjasként járom be a világot, de ki tudja, megengedi-e majd az egészségi állapotom? Inkább most.
  • reeve1105
    Jók amiket leírtál, de ezek csak az egyik része a pénzügyi nevelésnek. (Mint olyan sok minden.) A család mellet ott van pl.az iskola vagy a baráti kör. A hiányos vagy egyáltalán nem is létező pénzügyi óra vagy az, hogy a gyerek mit lát a barátaitól: ki hogy kezeli a pénzét.
    És nem utolsó sorban állam bácsi, aki a legnagyobb “nevelő” az adópolitikájával, tranzakciós – meg csipszadóival és a készpénz/bankkártyás
    forgalom szabályozásával.
  • Döme
    Kedves Én,

    nem tudok neked igazat adni, bár szigorúan véve értem miről beszélsz. Folyamatos olvasóként látok egy trendet az irásokban, ami számomra egyértelműen jelzi, hogy a legtöbb ember életéből hiányzik a pénzügyi kultúra és mivel a cikk szerzője nem csak hobbi szinten űzi a pénzügyi tanácsadást, nap, mint nap találkozik olyan esetekkel, melyek az ilyen hangvételű, “józanitó”, vagy neadjisten az olvasó által szélsőségesnek ható hozzáállásként csapódik le.

    Én a cikkből azt a következtetést vonom le, hogy sok ember fejében nagy a baj és sokan vagy nem veszik a fáradtságot, vagy csak fásultak ahhoz, hogy elgondolkozzanak, vajon mi vezetett oda, hogy pénzügyileg nem épp békésen folyik az életük. Ez a cikk erről szól, és szerintem nagyon jó.

  • Balázs
    Rengeteg dolgot tanulunk a szüleinktől, pozitívakat és negatívakat egyaránt. A rosszak közül némelyiket felismerjük magunktól (legfőképpen, amik nem tetszettek már gyerekkorban sem), némelyiket időközben megtanuljuk mástól (iskola, barátok, élettárs/házastárs). A maradékra pedig megtanít az “élet”, ami gyakran fájdalmas lehet.

    Nyilván hasznos lenne a pénzügyi kultúra erősítése. De erre is inkább azok nyitottak, akik az alapokkal tisztában vannak vagy már mélyen a gödörben vannak. Sok országban általános iskolától van ilyen tantárgy.

    Mi a megoldás?

  • Zabalint
    Az akciókkal kapcsolatban van az a mondás, hogy a nő megveszi féláron azt, amire nincsen szüksége, a férfi meg dupla áron azt, amire szüksége van.

    Mondjuk megjegyzem, elég sok olyan ember van, főleg idősek között, aki az akciós és a lelkiismeret furdalásos típus kombinációja, jobb esetben a bankban, rosszabb esetben a párnában gyűjtve az így megtakarított pénzt.

  • Zabalint
    A lelkiismeret furdalásos típusnak egy altípusába tartozik az, aki addig spórol, amíg végül többszörösét kiadja annak, amit megspórolt, éppen a spórolás következményeként. Ilyenből is ismerek jó párat.
  • Gery Greyhound
    A megtakarítás nekem önmagában nem életcél. Azért dolgozzak végig 40 évet, hogy majd majd nyugdíjas koromban legyen miből élvezni a munkám gyümölcsét, amikor már erőm nincs hozzá, hogy bármit tegyek? 🙂

    Mint mindenben, itt is az arany középút a jó választás.

  • hopkinsz
    Nekünk sem volt saját pénzünk amit be kellet volna osztanunk gyerekként, mégis rendben vannak a pénzügyeim. Ezért a “Soha nem volt saját pénzed” ponttal nem értek egyet. Nem látom, hogy ebből a nevelésből az következzen, hogy mindenre hitelt vegyen fel az ember felnőttként.
    Nekem pl az sokat jelentett, hogy láttam, hogy a szüleimnek mindenre volt félretett pénze, vagy az mikor gyerekként végighallgathattam, hogy a szüleim a barátaikkal kiszámolják, hogy mennyibe is fog kerülni a tervezett közös nyaralás, és megértettem, hogy ezt nem tudjuk most megengedni.
  • Zabalint
    Egyébként volt egy haverom, akivel igazából részben az ő rossz pénzügyi szokásai miatt vesztünk össze.

    Na ő ha pénzhez jutott, egyből elszórta. Bármire, ami az útjába került, és mindenből drágábbat vett. Mikor elmentünk haverokkal bevásárolni az esti iszogatáshoz, a tecsóban megkérdezte tőlem, hogy mennyi pénz van nálam. Nagyon jól tudtam, hogy ezt úgy érti, hogy ha van nálam mondjuk 20 ezer Ft (annyi lehetett), akkor szerinte valami drága whiskey-t kellene innunk. Én meg mondtam, hogy van bőven, de nem azért, hogy mind eligyuk. Ebben a szituban valójában mindketten megsértődtünk egymásra magunkban, pedig utólag nézve csak a pénzügyi kultúránk volt élesen ellentétes. Mert nem volt önző gyerek, ha neki lett volna 20 ezre, ő megvette volna a drága whiskey-t, és másnapra már nem marad pénze… Én meg ez esetben is inkább le akartam volna beszélni.

  • Katzenbach
    A válasz, hogy állandóan tanulni kell, figyelni. Lehetőleg tájékozottnak lenni, más kárán tanulni, hogy amikor hasonló helyzet adódik, akkor el tudd kerülni a tudásod alapján (még ha csak elméleti is).
    Az is megoldás ha más kárán tanulsz, kielemzed, hogy te mit csináltál volna másképp, vagy hasonló helyzetben mit tettél volna (hogy kerülted volna el).
    Mielőtt nagyobb beruházásba fogsz részletesen utánajárni (tényleg szükségem van rá, tényleg arra van-e szükségem, olcsóbb nem jó-e helyette).
    Fontos, hogy takarékoskodj, figyeld a fogyasztási szokásaidat. Már az is nagy előrelépés, ha minden hónapban írod, hogy mennyi pénzt sikerült megtakarítani. Az évek alapján így tudod figyelni mikor költöttél többet, mikor kell a nadrágszíjat jobban összehúzni. És a lényeg: tanulni, tanulni, tanulni…
  • Kiszamolo
    Hát nagyon félreérted az összes cikket, ha neked ez jött le.

    Ebből is látszik, hogy nagyon sokat kell még erről beszélni, hogy többen megértsék.

  • Ági
    Nálunk az egész család a lelkiismeretfurdalás-vonalat képviseli. Szüleim nehéz gyerekkor után most nagyon jól élhetnének, de nem “mernek”. Pedig nyugdíjas korúak, lenne idejük, pénzük is rá, de nem ezt szokták meg.
    Én ezt láttam tőlük és szintén nem tudnék kibújni a bőrömből. Sok ismerősöm jóval kevesebb pénzből jóval fényűzőbb életet él, engem meg sokszor egy belső hang gátol. Persze ez nagyon jó és racionális így, talán túlzottan is… Néha örülnék, ha nagyobb örömet okozna a pénz költése. 🙂
  • Garbo
    Zabalint, az “ugyanolyan nevelés” az hatalmas pedagógiai hiba. Eltérő személyiségű gyerekekénél más eszközökkel lehet eljutni ugyanahhoz a célhoz. Azaz nem a pénzügyi nevelés jelentéktelenségét jelenti ez, hanem azt, hogy rossz eszközöket használtak a szülők.
    Nem csak pénzügyekben követik el ezt a hibát, de nagyon tipikus szülői magatartás ez.
  • Galagonya
    Ismét egy kiváló cikk! 1etértek teljesen a gyerekkori minták fontosságával, de annyiban kiegészíteném, hogy ez alkat kérdése is. Ahogy vki írta, egyazon családból jött egyedeknek lehet teljesen más hozzáállása a pénzügyekhez. Igaz, én még az elején vagyok az utamnak(27), de az aranyszbály bevésve már régóta (nem mehet ki több, mint amennyi bejön).
  • cantus
    Szüleim sose adtak pénzt, viszont adtak malacperselyt, amibe a rokonoktól kapott lóvét pakolhattam. Apám mondta, ha 100ezer meglesz szóljak. Nekem ez volt a küldetés, hogy ezt el kell érni és de jó. Mikor meglett akkor kézen fogott és elmagyarázta, van olyan lehetőség, hogy kincstári takarékjegy, bejön velem a postára és berakjuk és lesz majd kamat meg minden. Ez is nagyon tetszett, elmentem vele és ebbe is beleláttam. Utána megbeszéltük, hogy van ám fundamenta is oda is félrerakhatok havonta. Az osztálytársaimnak fogalma nem volt róla micsodák ezek, nekem meg olyan jó érzés volt, egyfajta küldetésnek fogtam fel, amit apával csinálunk. Persze közben mindig vágytam xboxra, meg mobilra, meg távirányítós autóra, de valahogy erősebb volt bennem a biztonság iránti vágy, az, hogy tudom van mihez nyúlnom ha bajban leszek és nem utolsó sorban a szülők is büszkék voltak rám, ami mindent kárpótolt
  • jurta
    A “soha nem volt saját pénzed”-hez annyit, hogy a zsebpénz valamilyen szinten jó eszköz, de amíg csak édességet, nyári tábort, hobbi- vagy sportfelszerelést kell belőle vennie a gyereknek, addig nem igazán tanít meg a lényegre, mert ezek nélkül pont le lehet élni egy életet. Azt csak akkor tanulja meg, amikor majd az ételt, háztartási költséget, lakhatást+rezsit, közlekedést, ruhát is magának kell megfizetnie; akkor jönnek az igazi kérdések, hogy mi az előbbre való (jól emlékszem erre a nagy váltásra). Viszont a saját háztartásban élő eltartott gyerekkel ilyen költségeket akár csak részben zsebpénzből megfizettetni szerintem elég embertelen. Szóval ha nem volt zsebpénzed, az rossz, de ha volt, attól nem vagy sokkal nagyobb előnyben.
  • mesterséges unintelligencia
    Kedves Kiszámoló!

    A bibliai hivatkozásokról jutott pár dolog az eszembe. Egyrészt te ezek szerint protestáns vagy? Érdekes lenne egy bejegyzésben néhány szót ejtened esetleg a vallások és a gazdaság kapcsolatáról. (Sőt, “management by Jesus” is van, ez nem vicc!) Weber óta köztudomású, hogy a protestantizmus elősegítette a kapitalizmus terjedését, viszont Niall Ferguson brit történész szerint manapság már éppen a kapitalizmus okozza a vallástalanság elterjedését.

    Egy gyakorlati megjegyzés is: látom, kedveled a ma már elég veretes szövegű Károli-fordítást, de a ma emberéhez a Bibliának nem a ma nyelvén kellene szólnia? Egy régi hangzású szöveg éppen azt a véleményt erősíti, hogy a vallás egy poros, múltbéli micsoda. Jézus sem a négyszáz évvel korábbi arámi nyelven beszélt az emberekhez. Lehetne valamilyen modernebb fordításra hivatkozni, ha nem gond?

  • Bandi
    Kis gyerekeim vannak, már én is gondolkozom, hogy milyen mintákat adok át nekik. Próbálok levetkőzni néhány dolgot, amit a szüleink, mint nagyszülők ma is mondanak, de nem nagyon értek velük egyet. Ebből osztanék meg párat hirtelen.
    1. “Okos enged, szamár szenved.” – Hát ezt én nem így tapasztaltam. Aki kitartó az ér el nagy dolgokat. Persze értem a morális üzenetet, az rendben, de nem ezzel a mondattal.
    2. “Nem akarok, szeretnék.” – Ezt akkor mondják a gyereknek, mikor kérés helyett az akar igét használ (lehet kicsit akaratos), és szépen mondják neki, hogy más igét használjon.
    Az amerikai kollégáim, azok akarnak, nem csak szeretnének. És el is érnek dolgokat. Sőt én is akarok dolgokat, mert amiket csak szeretnék, azokból sokszor semmi nem lesz.

    Szóval egyet értek azzal, hogy felül kell vizsgálni amit tatnítottak és amit felnőttként gondolunk.
    Majd a gyerekeim is tegyék meg ezt.

  • Csaba
    Én is nap, mint nap találkozok olyan emberekkel (pl. munkatársakkal), akik csak azért vesznek meg valamit, mert olcsóbb, mint szokott lenni. Amúgy meg sem vette volna (legalábbis most, hirtelen). De mivel most fél áron volt, hát megvette. Na, így szokott elmenni valóban több pénz, mint ha nem is lett volna akció. Aztán valóban, van a tudatos akciózós vásárló, aki pl. 2-t fizet 3-at kap akciók keretén belül megvesz olyan dolgokat, amik tényleg kellenek. De ott is fontos, hogy a harmadik példány árát az adott dologból elrakjuk félre, különben a megmaradó “harmadik pénz” elmegy más hülyeségre, és akkor aztán szintén nem ért semmit az akció… mi legalábbis próbáljuk így csinálni. De tény, hogy néha beleesünk mi is abba a hibába, hogy megveszünk csak azért valamit, mert rajta figyel a -50% táblácska 🙂 De szerencsére egyre ritkábban.
  • Zsoca
    “…de mostanság talán kezd elmenni a blog abba az irányba, hogy sulykolod: NE KÖLTS SEMMIRE sem.”

    Naaaaa, ezt azért a Miklós sohasem mondta. 🙂
    A 100-200e nyugdíj-előtakarékosságot meg nem ő szabja meg, hanem KISZÁMOLTA (ugye mennyire hasonlít ez a szó a blog címéhez? 😀 ). Mint ahogy olyat sem mondott sohasem hogy havi 1 millióból 980e-t tegyél félre és 20e-ből élj meg, arra viszont már soxor utalt hogy tegyél félre annyit amennyit kell, jelen példában mondjuk 500e-t, a többit meg nyugodtan éld fel.

    Bejegyzésről bejegyzésre egyre tisztábban látszik az az alapvető probléma hogy sok olvasó nem tudja (vagy csak nem akarja) megérteni a leírtakat. Hát így tényleg elég nehéz lesz…

    Ja és minden elismerésem a Miklósé, én az ő helyében ennyi fikázás után már régen abba hagytam volna a blog írását! 😀

  • mtoma73
    Hát én pont nem a gyerekkorban látott példát valósítom meg, hanem az ellenkezőjét. Szüleim szinte mindent hitelből vettek meg, amink volt. Nincs is megtakarításuk, nem is nagyon volt soha. Most eléldegélnek normál szinten a nyugdíjukból.
    Én csak a lakáshitelbe és egy THM 0%-os hitelbe mentem bele (már letudtuk), de szerencsére a feleségem sem rajong a hitelekért, így nincs nagy kísértés, hogy halmozzuk a hiteleket. Hozzátéve, hogy mi átlag feletti életszínvonalon élünk.
    Akiknek unalmasak ezek a bejegyzések, olvasgassák a kommenteket és meglátják, hogy nagyon is szükségesek ezek a cikkek. A legtöbbet magam is tudom, nem újdonság számomra, de mégis megdöbbentő, hogy mennyi ember nem tud szöveget értelmezni, csak kiragadnak egy részletet és teljesen félreértve magyarázzák.
  • kannavarro
    …ahogy mi itt ugyanazon szövegből más következtetéseket vonunk le (remek-hülyeség), ugyanúgy tettetek ti is a nővéreddel.
    Nincs garancia, hogy mindenkinél ugyanaz működik, mert például más az elvárásotok, akaraterőtök, tudatossági szintetek. Ez utóbbiban segítenek az itteni írások.
    Szerintem egyszerű szabályok szerint kell működni (nem dobom el a szemetet, nem eszem 6 óra után, átadom a helyet a buszon, nem lopok stb.), mert nem lehet minden pillanatban a teljes összefüggés rendszert felépíteni és értékelni.
    Ilyen egyszerű szabályok kimondásából él fél Amerika tanácsadó irodalma. (10 szabály, hogyan bla-bla; A sikeres emberek 7 szokása stb.)
    Valamiért nálad sem folyik le az a pénz, tehát neked megvan a praktikus gyakorlatod és működik.
    “Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek”
  • milyen feri?
    szerintem is jo cikk. majd akkor lesz “tul sok” az ilyenekböl, ha mar nem 10böl 7-8 csalad el MO-n pazarloan, nulla megtakaritassal.

    egyetertek azzal is, hogy van szerepe a csaladnak es a nevelesnek a kesöbbi szokasokban, de ezek nem többek egy kezdö iranynal, amiböl aztan barmi lehet. öcsem es en elegge különbözünk, en mar regen is elköltöttem mindig a penzem, ö meg sporolt, miota az eszet tudja.

    en sokat szorongtam regen a csalad anyagi helyzete miatt, es tudom, hogy ez is benne van, amiert neha ramjön a költekezhetnek. mindig van valami nagyon “fontos” cel az eletemben, ami kiadasokat kivan.

    vannak, es lesznek is megtakaritasaim, de soha nem fogok mindenröl lemondani. ha mas nem, a 20. szazad kivalo pelda arra, hogy mennyire nehez egy eleten at menteni tudni egy vagyont. egy krach eseten pedig nem az jar jol, aki be tud füteni a tizezreseivel, hanem aki addig is elköltött mindent.

  • polifoam
    “de mostanság talán kezd elmenni a blog abba az irányba, hogy sulykolod: NE KÖLTS SEMMIRE sem.”

    Egyet kell értsek, régen nagyon tetszettek a cikkek, mostanában inkább az általad képviselt világképet, életmodellt próbálod sugározni, sokszor elég egyszerű logika mentén gondolkodva, figyelmen kívül hagyva a való életet.

    (Egy példa: “ha autóval kell dolgozni járnod, fizettesd meg a munkáltatóval.” Ehhez sok sikert kívánok.)

    Szóval most már nekem is kevésbé tetszik, lehet egy-két lap helyhiány miatt beidézget tőled dolgokat, vagy örülnek az ingyencikknek, de azért ne ess abba a hitbe, hogy próféta vagy.

  • Janos
    Azert remelem, hogy akik attol felnek, hogy talan nem elik meg a nyugdijjat, tudjak, hogy a varhato elettartam novekszik, valamint azt is, hogy egyre konnyebben tudja az orvoslas egeszsegesen tartani az embert. Sot, olyan cegek foglalkoznak a fiatalitas gondolataval mint a Google ( ahol azert van penz a kutatasokra ), es sok orvos szerint realis, hogy ez egyszer tenyleg realitas lesz.

    Ugyhogy a helyzet az, hogy most meginkabb erdemes felkeszulni az oregkorra mint barmikor korabban:)

  • NxAlex
    Én sem értem, hogy mit vártál egy pénzügyi blogtól. Hogy szülészeti tanulmányt ír majd? És ha arra gondolsz, hogy mindig ugyanaz a téma, abban sincs igazad, mert próbál változatos lenni Miklós.
  • Szendrei Ádám
    Szerintem jók ezek a cikkek. Én szeretek félretenni, de akkor is mindig kapok valami hasznosat ezekből a bölcsességekből. Néhányan félreértik, nem arról van szó, hogy ne költs, meg nem is arról, hogy aki X családban nő fel az tuti eladósodik.

    Mindössze arról szól, hogy nézd meg külső szemmel, kicsit madártávlatból a szokásaidat. Biztosan úgy élsz, ahogy szeretnél élni? Tudnál valamit javítani?

    Én ha nagyobb összeghez jutok először legszívesebben mindet félretenném. Most már előre meghatározok egy limited, ami feletti bevételből X % -ot kötelezően elköltök.

    Ebből meghívok másokat erre-arra, elviszem páromat egy jobb kávézóba, vagy valami közös programot csinálunk.

    U.i.: így jó a blog, ahogy van!

  • kannavarro
    Négy elemit végzett nagyanyámnak semmi gondja nem volt a beosztással. Ha kevés volt, azt, ha több, azt. Abba a négy osztályba belefért a háztartástan. Ma a nyolcba nem.

    Többen írják, hogy nincs problémájuk a felsoroltakkal.
    Ezek szerint hozunk sok jó pénzügyi mintát is magunkkal.

  • nnk
    Érdekes ez. Van olyan, hogy mondjuk egy garasoskodó családban felnőtt gyerek később ezt kompenzálja a “pénzszórással”.
    Másrészt, amikor a garasoskodás egyszerűen visszafelés sül el. Pl: itt veszem a tejet, ott a kenyeret, amott a párizsit. Jó, megteheti, mert háztartásbeli, nem dolgozik, tényleg ráér. De ezt dolgozó emberként nem lehetne csinálni. Ennek az extra esete, amikor kocsival megy egyik boltból a másikba…
    Ja, és ráér? Persze, bár a munkaügyi kp-os tanfolyam milyen szar lenne, mert ide, meg oda kellen utazni, mennyi idő, stb…
  • nnk
    Szóval, panaszkodik, hogy úgysem lenne ideje tanulni, mert amúgyis, olcsóbb, ha ő főz a gyerekeknek ebédet, mint a menzát fizetni.

    Szóval, érdekesek az emberek, na….

  • Garbo
    Miklós, milyen érdekes: többen unalmasnak találják, hogy a pénz beosztásáról írsz, miközben még mindig nem értik, miről is papolsz itt újra meg újra. Ezek szerint még sok ilyen témájú cikkre van szükség 🙂
  • vagtazo halottkem
    Szerintem te nagyon felreertetted Kiszamolo cikkjeit. Pont hogy nem ad senkinek kesz instant megoldasokat, hanem segit, hogy felismerjek az emberek, mi az amit megengedhetnek maguknak es mi az amivel nagy valoszinuseggel a persze, csinald ha jolesik, csak akkor ne nyigjal, hogy el vagy adosodva helyzetbe juttatjak magukat.
    Es elarulom: kiszamolo tippjei alapjan netto havi 120 ezerbol is kepes vagyok felretenni, ugy hogy nem erzem meg, pedig sajat haztartast vezetek.
    Nyilvan nem jarok kocsival, nem a legdragabb csomagu tv elofizetesem van, nem rendelek kajat heti ketszer a netpincerrol, nem eszem etteremben, de meg a mekiben sem.
    Futni nem edzotetembe jarok, a gyerek meg nem jatszohazba jar szorakozni, hanem a nagyszuleihez a tanyara. Sok mindenrol le lehet mondani,csak sokan nem akarnak lemondani se a napi cigirol, se a reggeli 1000 forintos starbucks kaverol.
  • vagtazo halottkem
    Nem! Azert tegyel felre, mert a nyugdijad -ha lesz is-realerteken annyit fog erni amibol ehen fogsz halni! Azert figyelmeztet Kiszamolo, hogy nyugdijas korodra, az allam altal biztositott nyugdijbol nem fogod tudni fenntartani azt az eletszinvonalat amit addig megszoktal!

    De persze egyszerubb most karogni, akkor meg majd markot tartani, mellet verni, hogy te tisztesseggel ledolgoztal 40 evet, hol a havi netto 400-as nyugdij a tisztes oregkorhoz? Es meg sokat se mondtam, ha a realerteket nezzuk.
    Kerdezd meg hogy nagyszuleid anno mennyit kerestek es most mennyi a nyugdijuk.
    Anyam 500 forintert kezdett anno dolgozni 74-ben. Ebbol a felet lejattolta a azuleinek. Most a nyugdija nem eri el a netto 200 ezret, es ez igy meg kiemelkedo nyugdijnak szamit. De a korabbi eletszinvonalat nem tudja tartani, igy sem. Nyugdijas fejjel kell atallitania a penzugyi szokasait, hogy kijojjon.
    Ezert!

  • Preocupada
    nagyon érdekes, és biztos nem véletlen, hogy akkor jelenik meg egy ilyen bejegyzés, amikor az előzőeket elolvasva már magam is kb. ugyanezekre a következtetésekre jutottam. sajnos én otthonról az első típusú mintát hoztam, aminek a problémáival talán soha nem is (vagy nagyon nagyon későn)szembesülök, ha nem veszekszünk állandóan a férjemmel, aki sokkal tudatosabb pénzügyek terén. mostmár értem, hogy miért, és hogyan kell megváltoznom, bár még sokszor csak az aggodalmaskodást érzem, az önjutalmazás örömei helyett, de megpróbálom elengedni ezt az érzést. tudom, hogy a lelki oldal nem ide tartozik, de kétségkívül jelen van, mikor az ember egy ilyen elhatározást tesz, hogy megváltoztatja a pénzhez való hozzáállását. úgyhogy mindenkinek sok sikert kívánok!
  • Nagy Pál
    Kedves Györgyi!

    A megtakarításoknál nem a nyugdíj a közvetlen cél, hanem a függetlenség elérése. Valakinél ez 20 év alatt összejön, másnál 50 év is kevés. A családi minta nagyon jó és mint Garbo írta az élet más területeire is kivetíthető az örökség.

    Kaptunk a szüleimmel pénzügyi “pofont” (pl.Radius Hungaricus) és ezekből tanulva mára már kikupálódtam pénzügyekből. Heti szinten nézem a gazdaság eredményeit és ennek megfelelően hozok döntéseket. Pár évig “papíron” tőzsdéztem, majd élesben kezdtem el. Tanultam-tanultam józan paraszt ésszel, majd a NET bejövetelével finomítottam rajta (Dr Tóth András, Kiszámoló …).

    Nem vonok meg magamtól mindent, de tudok döntéseket hozni a fontosság szerint.
    Felszámoltam mindent hitelt, biztosítást. Befektetem a havi bevételeink 30%-át. A nyugdíjunk és a gyerekek lakása már megvan. Most a független életre gyúrok, eddig jó eredménnyel.

  • Ádám
    Én is úgy látom, hogy aki úgy érzi, hogy ezek a cikkek arról szólnak hogy ne költsünk semmire, azok szintén nem ér(z/t)ik a pénzügyi szabadság fogalmát.

    “ami megtetszik azt megveszem, hiszen KEll és mert MEGÉRDEMLEM”

    Mindig amikor valami marhaság megtetszett, az aktuális munkámhoz viszonyítottam. Hány sor kukoricát kell végigcímerezni hozzá, hány ládát kell odébbvinni, hány kazánt kell kitakarítani, hány kilométer kábelt kell behúzni, hány tervet kell még megszerkeszteni, hogy meg tudjam venni. Már nem is kellett annyira.

    Sajnos a barátnőm is úgy látja mint pl a szüleim, hogy az élet szerves része az, hogy a nap 30-50%-át egy rossz munkahelyen el kell tölteni, ugyanúgy, mint hogy ami KELL és MEGÉRDEMELJÜK, azt megvesszük, mi sem természetesebb. A kidobott pénz az kidobott idő, és nem a vagyontárgyaim teszik teljessé az életemet.

  • mesterséges unintelligencia
    Kiszámoló!

    Azért az életmód-tanácsadás mellett lehetne folytani a konkrét dolgok bemutatását is, pl. ETF, high yield bond, befektetési módszerek, stb., stb., nehogy azt higgyék az ellendrukkerek, hogy kifogytál a témákból 🙂

  • Zabalint
    Alapvetően a jövő problémája az, hogy ugyan nő a várható élettartam, a várható egészséges, munkaképes élettartam nem nő ugyanennyivel.

    De ha nem így lenne, hanem ugyanolyan mértékben növekedne a kettő, akkor tényleg nem kellene annyit törődni a nyugdíjjal, mert az én korosztályom már 80 évesen menne nyugdíjba, és elég lenne először 40-45 évesen foglalkozni a nyugdíjas korral.

  • Gorbag
    A 120e nettóra Miklós ezt írja:

    Ezeket összeadva, kijön egy ütős összeg, mondjuk havi 80-90 ezer forint. Az egészben az a legdurvább, hogy tényleg mindre szükséged van. Ilyenkor azt mondom az ügyfeleknek, hogy mivel erre az összegre szükségük van, tegyék el mindet. Persze, akkor nem lesz elég a fizetésük, de pont ez a célom, hogy ráébresszem őket, hogy egész egyszerűen túl keveset keresnek. Nagyon sok ember elmegy dolgozni havi 120-140 ezer forintért, azért dolgozik, hogy tudjon enni és azért eszik, hogy tudjon dolgozni. Ennek így nem sok értelme van.

    Az én fizetésem ennek többszöröse, havi ~200e-t tesztek félre, de Miklós tematikájával számolva ez nagyon kevés, gyalog kellene járnom, szakadt ruhákban, közepesen hideg vizet fogyasztva és minden nap hálát rebegve, hogy otthon van áram meg vezetékes víz. Mert 100 indiai orvosnak ennyije sincs. 🙂
    Te ezt nem érzed erősnek?
  • Kiszamolo
    Nem ez az erős, hanem hogy ezekre tényleg mindre szükséged van. Vagy mondjál le dolgokról a jövőben.

    Sajnos ez a legegyszerűbb matematika, semmit nem lehet rajta elrontani.

  • Kiszamolo
    Nézzük csak, mik vannak a csőben:
    – Milyen a jó adózás?
    – ETF, vagyis a költség számít
    – Forint lefedezése certifikáttal.
    – Temetési biztosítás
  • Gorbag
    Amennyit kell…
    Node mennyit kell, pont ez a kérdésem?

    Nem ezt nem mondta, csak ha levetítem magamra az általa elmondottakat, akkor kiderül, hogy a fizetésem ~70%-át havonta félre kellene tennem.
    És nyilván megélnék a maradékból is csak nem jutna kikapcsolódásra, szórakozásra, nyaralásra, sportolásra, tanulásra. A gyerek nem járhatna külön órákra stb-stb.
    Én ennek nem sok értelmét látom, hogy megvonjak magamtól(és családomtól) mindent egész életemben azért, hogy majd öreg koromban körbeutazzam a világot? Vagy akkor is csirkefarhátat kell majd ennem és hagyjam az unokáimra a kövér bankszámlát? Vajon tényleg ettől leszek jó apa?

    De semmi gond. Miklós nekem túl poroszos. Fűnyíró elv, megszorítunk, elveszünk, megvonunk. Ettől még biztos jó közgazdász, de az életviteli tanácsokból nekem már kicsit sok most tőle.

    De a fikázástól elzárkózom. Sajnálom, ha félreérthető voltam.

  • Vélemény
    Kedves Kiszámoló,

    Először is megjegyzem, hogy lelkes olvasód vagyok. Tetszik az, ahogy próbálsz rávilágítani a problémákra, a lehetőségekre, a körültekintés fontosságára és a tartalékolás szükségességére.

    Részemről két problémás embertípust látok: az egyik, aki nem tudja kezelni a pénzt, a másik pedig aki célnak tekinti a pénzt. Véleményem szerint mindegyik ugyanolyan nagy probléma. Azt látom több hozzászólásból, hogy téged próbálnak ebbe a második kategóriába beskatulyázni. Szerintem pedig az írásaidból pont az arany középút felé történő terelgetés látszik.

    Rendkívül fontosnak tartom a megtakarítások gyarapítását, ennek ellenére próbálom az egyházi tanításokban is gyakran megjelenő bölcseletet magam előtt lebegtetni, miszerint mindenki úgy jön a világra, hogy nem hoz magával semmit, és úgy is távozik el, hogy nem visz magával semmit.

  • kannavarro
    Tudnánk összedobni néhány jó pénzügyi mintát, amiket hozunk magunkkal?
    Többen jelezték, hogy jól működik a stratégiájuk…
  • XAUUSD
    Kedves kommentelok, Kiszamolo melyik cikkeben irta a sokszor idezett mondatot, miszerint “NE KÖLTS SEMMIRE”? En egyre sem emlekszem. Talan azert, mert nemcsak hogy elolvastam, de meg is ertettem oket.
    NEM unalmas, csak igy tovabb!!!!!
  • Varázspálca
    A pénzhez való viszonyulás nem pusztán pénzügyi kultúra, hanem a teljes kultúra függvénye. Hofstede az időhöz való viszonyulással írja le a kérdéskört. Azt mondja, hogy léteznek kultúrák, ahol értéke a rövid időtávnak van. Az ember kényszernek érzi, hogy pl. visszahívja a másikat, aki meghívta ebédre vagy erő felett is bevásárol, mert így illendő. A most számít. Más kultúrák meg hosszú időtávokban gondolkodnak. Ők félretesznek, takarékoskodnak, és átgondolják, mire mennyit költsenek.

    Ha jól emlékszem, te is írtál valahol az OECD pénzügyi kultúra kutatásról, amiből kiderült, hogy Malajziában meg Mexikóban mennyivel többen takarékoskodnak, mint nálunk, holott még annyi fogalmuk sincs a pénzügyekről, mint nekünk. Azok a Hofstede kutatás szerint hosszabb távban gondolkodó kultúrák.

    Ezért esnek neked sokan értetlenül. Kultúrával nem tudsz vitatkozni. A belátás csak belülről jöhet.

  • Zedder
    “Egy példa: “ha autóval kell dolgozni járnod, fizettesd meg a munkáltatóval.” Ehhez sok sikert kívánok.)”

    Pedig ez csak érdekérvényesítési képesség kérdése, na persze a megfelelő tudás és képességek birtokában. Amelyek nem úgy kerültek a fejembe, hogy megbotlottam a küszöbben, és rámdőlt egy könyvespolc, hanem kemény munkával, hosszú éveken át történő küzdelemmel, lemondásokkal. A bolti eladónál, szalagmunkásnál nyilván ez nem játszik.

    Az előző munkahelyemen volt céges autóm. Jelenleg nincs, azonban ha az irodát hivatalos ügyben el kell hagynom (ami kb. egy köpésre van a lakóhelyemtől), akkor jár a cég által fizetett taxi. Minden másra meg ott az eleve jóval magasabb fizetés.:) Jelenleg kiküldetésben dolgozom külföldön, gyakorlatilag a budira is taxival járok, mindent céges számlára ofcourse.

    Hát így is lehet.