Kína az elmúlt 30 év csodája volt, szájtátva figyelte mindenki, hogyan vált egy végtelenül szegény diktatúrából a világ második legnagyobb gazdaságává.
(S hogyan maradt továbbra is az egyik legjobban elnyomó diktatúrája. Kína fejlődésében nagy szerepet játszottak az amerikaiak, azzal a felkiáltással támogatták Kína kereskedelmi fejlődését a kilencvenes évektől kezdve, hogy a Szovjetunió bukása után majd Kína is megismeri a jólétet és ennek hatására szakít a diktatúrával. Nos, ehelyett az történt, hogy nem Kína szakított a diktatúrával, hanem Oroszország lett újra véreskezű diktatúra.)
Kína lett az új Japán, ami a semmiből lett a világ egyik legnagyobb gazdasága. S úgy tűnik, a pályájuk is hasonló lesz, Japán 1990 óta csak stagnál, az életszínvonalat is csak folyamatos eladósodással tudja fenntartani, a legjobban eladósodott ország Japán, az államadósság a GDP 263%-án áll és ütemesen növekszik. Az egyetlen ok, amiért még nem rántotta magával az államot ez az adóssághegy, hogy a tartós recesszió miatt nincs infláció, így szinte nulla százalékos kamatra tud kölcsönkérni az állam. (Jelenleg 0,02%-ot fizet a egyéves és 0,23%-ot az ötéves állampapírra Japán.) Abban a pillanatban, hogy néhány százalékos kamatot kellene adni az állampapírokra, gyorsan összeomlana a költségvetés.
Kína csodája mögött is ott van az eladósodás, a teljes adósságállomány 286,1%-on áll. (Fontos, hogy ez nem az államadósság csak, hanem az állam, a lakosság és a nem pénzügyi cégek teljes adósságállománya.) A központi költségvetés tartozása 55%, tíz éve még csak 16,7% volt.
10 év alatt jó 100 százalékpontot ment fel a GDP arányos adósságállomány, vagyis ennyivel jobban nőtt az adósság, mint a (részben) általa megtermelt gazdasági növekedés. Minden egy százalékpontnyi GDP növekedés tíz év alatt durván másfél százalékpontnyi hitelnövekedés árán volt csak elérhető. (Hiszen az adósságráta GDP arányosan van megadva, ha GDP arányosan nőtt az adósság, akkor gyorsabban nőtt, mint maga a GDP, amihez mérik.) Erről ritkán van szó a sikerjelentésekben.
A lakosság jelzáloghitelezésének változása, éves növekedés billió jüanban:
Ez volt az ára annak, hogy a kínai gazdasági csoda létrejöhetett.
A lakosság a megtakarításait vagy ingatlanba fektette vagy olyan árnyékbankokba, amelyek az ingatlanfejlesztőknek adták kölcsön a pénzt. Az ingatlanfejlesztés adta a gazdasági növekedés harmadát, ez talán a világon a legmagasabb érték. A nagy ingatlanmánia eredményeképpen 65-80 millió üresen álló lakás és ház van Kínában és senki nem tudja, kiknek is épültek ezek a lakások. Kétfős háztartásokkal számolva Németország és Franciaország teljes lakossága be tudna költözni az üres ingatlanokba, mindenkinek jutna legalább egy üres ingatlan.
Nemcsak az ingatlanpiac, de a másik húzóágazat, az export is esni látszik.
De ha ezek az adatok önmagukban kevesek lennének, van még egy hatalmas problémája Kínának, az pedig az elképesztő mértékű visszaesés a születések számában. Hetedik éve zuhan a születésszám, mint a kő, hiába adja parancsba a Párt, hogy a nők szüljenek, hiába minden támogatás és adókedvezmény. (Még az 1960-as nagy éhínség alatt is több gyerek született, mint mostanában.)
Az egyik ok az 1980-ban bevezetett, s csak 2016-ban megszüntetett egyke családpolitika, amely büntette, ha egy családban egynél több gyerek van. Sok család, ha tehette, elvetette a lánygyerekeket, ahol nem ez történt, ott pedig a lányok egyedül nőttek fel, önállóak lettek, gondolkodni mernek és nem feltétlen akarnak gép módjára gyerekeket szülni egy diktatúrába. Hiába hallgattatják egy a cenzorok az internetes fórumokon az ilyen beszélgetéseket, egyre több nő dönt úgy, hogy nem kér a gyerekvállalásból. Ennek olyan okai is vannak, hogy például 2011 óta nem megosztják az ingatlant egy válás esetén, hanem azé lesz, akinek a nevére kötötték az adásvételi szerződést, ez pedig szinte mindig a férfi.
A termékenységi ráta már 2022-ben is csak 1,09 volt az ideális 2,1 helyett, s ez tovább romlott azóta.
Évtizedek óta hallgatjuk, hogy Kína mindjárt utoléri az Egyesült Államokat, mindig hat-hét év kell még ehhez. Ha nem fordul a trend, akkor a számítások szerint tényleg utol fogja érni Kína az Egyesült Államokat 2100-ra, na nem gazdaságilag, hanem lakosságszámban. Míg a bevándorlás miatt az Egyesült Államok lakossága folyamatosan nő, Kínáé valószínűleg egyre gyorsabban fog csökkenni, s ha marad a kommunista diktatúra, kicsi az esélye annak, hogy bárki is Kínába akarjon bevándorolni a következő évtizedekben.
Még korai végeredményt hirdetni, de valószínűleg Kína már túl van az aranyévein, most hasonló pálya várhat rá, mint Japánra, az eddigi elképesztő növekedés (amit ugye a hitelfelvétel táplált leginkább) már a múlté lesz, főleg, ha a demográfiai összeomlást nem sikerül gyorsan elhárítani.
