Nem csak a szerelem, a kihívás is fontos

A legtöbb ember számára a munka egy szükséges rossz. Elvégzett egy iskolát valaha, utána kikerült a munkaerőpiacra és elvárja, hogy valaki eltartsa, cserébe hajlandó eladni neki az idejéből napi nyolc órát.

Ebből adódóan a legtöbb ember számára a munka nem más, mint egy kényszer. Pont csak annyit dolgozik, hogy ki ne rúgják és pont csak annyit keres, hogy ne mondjon fel.

Az ilyen ember élete egy unalmas és fárasztó rutin. A teljesítménye, a tudása nem haladja meg a szükséges minimumot és nem is szeretne ennél többet adni, mert “ennyi pénzért mit akarnak”. Nem veszi észre, hogy azért keres annyit, mert annyit nyújt. Az ilyen ember az egész életét így fogja jó eséllyel leélni.

A következő lépcső, amikor az ember azt csinálja, amit szeret. Így már a munka nem is munka feltétlen, hiszen az ember örömét leli benne. Ahogy a mondás tartja, ha utálod a hétfő reggeleket, akkor jusson eszedbe, hogy nem a hétfő reggelben kell keresned a problémát. Hanem olyan munkát csinálsz, amit gyűlölsz.

Tele van minden szakma olyanokkal, akik csak kényszerből vagy csak az anyagi előnyökért dolgoznak azon a pályán.

Sokan elmennek orvosnak, ügyvédnek, programozónak csak azért, mert azzal jól lehet keresni.

Aztán rájönnek, hogy az orvos beteg emberekkel dolgozik és hogy az embereket nagyon nehéz elviselni nagy tömegben, ennél már csak egy rosszabb van, a beteg embereket elviselni ugyanekkora tömegben.

Az ügyvéd azzal szembesül, hogy az anyagi siker érdekében előfordulhat, hogy az igazsággal szemben és annak ellenére kell megnyerni egy ügyet, s ez komoly lelkiismereti válságot okozhat.

A programozó munka közben jöhet rá, hogy ő tulajdonképpen jobban élvezi az emberekkel való kommunikációt, mint programsorok gyártását egy számítógép társaságában magányosan, annak ellenére, hogy a képességei meglennének arra, hogy programozó legyen.

Az ilyen emberekből lesznek a frusztrált és kiégett emberek, akik tényleg gyötrelemnek élnek meg minden hétfő reggelt. Sőt minden további reggelt is egész szombatig.

Nem a szakmájukkal van baj, hanem egyszerűen nem nekik, az ő beállítottságuknak való az adott szakma.

Ezen segít az, ha valaki inkább csak azt csinálja, amit szeret is.

Azonban ebben a szeretetből dolgozásban is van egy nagy csapda: könnyen a legkisebb ellenállás felé mész.

Kertész leszel, vagy történész, ami hobbinak jó, de könnyen lehet, hogy ennél sokkal több van benned. Ekkor lehet, hogy szereted, amit csinál(gatsz), de semmi ambíciód nem lesz, hogy valami nagy dolgot érj el az életben.

A benned lévő tehetségnek a töredékét fogod használni egész életedben, tulajdonképpen el fogod tékozolni az életedet, mert elmész könyvtárosnak, vagy hobbizenésznek.

Ezért olyan munkát válassz, amiben sok dolgot meg tudsz oldani és sokat el tudsz érni.

Ha történész leszel, legyél olyan történész, aki korszakalkotó munkákat ír. Ha kertész, akkor olyan, akit kézről-kézre adnak, mert olyan kerteket tervezel olyan szakértelemmel, amire csak nagyon kevesek képesek.

Soha ne engedd, hogy a rosszul értelmezett szerelem kifogás legyen arra, hogy miért elégedsz meg a minimummal, vagy esetleg a középszerűvel. Ahogy a mondás tartja, a legjobbnak a legnagyobb ellensége az elég jó.

Ne dolgozz csak a pénzért, mert az nagyon nem örömteli dolog. De ne is engedd, hogy a kvázi hobbi elfoglaltságod kiölje belőled az ambíciókat, hanem érd el azt a maximumot, amire csak képes vagy az adott területen. És sokkal többre vagy képes, mint azt elsőre gondolnád. 🙂

(Természetesen ez a maximumot ott kell megtalálnod, ahol még nem megy más, legalább ennyire fontos dolog rovására, mint család, gyereknevelés és hasonló területek. Ehhez kell a bölcsesség, de ez már egy másik téma.)

Share

105 hozzászólás

  • Zsuzsi
    Nagyon jól hangzik a cikkben, hogy “Nem veszi észre, hogy azért keres annyit, mert annyit nyújt.” de ez nem igaz manapság. Közvetlen környezetemből 2 példát is tudok. Mindkét rokonom imádta a munkáját, a csoportjában messze kiemelkedő volt, és mi lett az eredménye? Amikor jöttek az előléptetések, rendre az ismerősöket/ tövig benyaló, de egyébként munkához alig értő kollégákat léptették elő, mert kellett valakit hagyni a csoportban aki dolgozni is tud. Hagyják ott a munkát? Vidéki város: túl sok lehetőség nincs, költözés a család miatt nem jön szóba. Szóval az, hogy szereted-e a munkádat, és értesz-e hozzá, az messze nem számít annyit, mint a kapcsolataid és hogyan helyezkedsz.
  • ügyvéd
    Én a lelkem mélyén régebben bíró szerettem volna lenni, de egyrészt akkoriban nevetséges volt a fizetésük, másrészt pedig azért elég kötöttségekkel terhelt pálya, ezért soha nem tettem semmit hogy megvalósítsam.

    A foglalkozásom a szinte teljes függetlenség eszköze, nem is a munka maga hanem az általa elért jövedelem révén, ezért elégedett vagyok.

    A jövedelemszerzés szerencsére már rég nem kényszer, azt vállalok amihez kedvem van ( és persze meg is éri 😀 ), és a hülyéket is nyugodtan kivághatom.

  • QTT
    Ismét egy újabb jó cikk. Egyébként én úgy gondolom, hogy sok esetben nem is a monotonitás, hanem az időhiány üt oda sok embernek. Amennyiben az átlag napi 8 órás munkaidőt nézzük, akkor abból áll a legtöbb ember napja, hogy 16-17 óra felé vége a munkaidőnek, utána elrohanni a gyerekekért, majd haza. Alsó hangon 18 óra, mire otthon vannak, majd foglalkozzon a gyerekkel/kajával/magával/kikapcsolódással/sporttal/hobbijával/férjével-feleségével. Aztán 22-23 óra felé alvás. Ebbe a kis időbe egyszerűen túl sok dolgot kell belezsúfolni és szerintem ez problémát jelent sok olyan embernél is, aki szereti a munkáját.
    Nekem bármelyik ismerősöm aki a munka=hobbi szintet tudja hozni, napi 10-12 órát is dolgozik, akkor még kevesebb jut más dolgokra.

    (Én amúgy legszívesebben kamionsofőr lennék, de kifogás vagy sem, hiába szeretném, ha kevesebbet kapnék érte és havi ~5 napot lennék a családommal)

  • Dénes
    Ez az “emelkedj ki, legyél a legjobb, alkoss nagyot stb.” számomra egy axióma. Mindenki mantrázza, ebben pezseg, ebben ég. És sokszor ezzel nyomasztja magát… De ki teszi fel a kérdést, hogy miért? Miért alkossak valami nagyot, valami különlegeset? Miért legyek valamiben a legjobb? Mi történik, ha úgy halok meg, hogy nem lettem semmiben a legjobb, legnagyobb, legegyedibb, legkülönlegesebb? Rágósnak fognak ítélni a kukacok? Vagy még jobb kérdés: mi van, ha sikerül és a fentiek közül valamelyik “leszek”? Mit ad? Szakmai hírnevet? Ismertséget? Anyagi megbecsülést? Jobban fog szeretni a feleségem? Magasabbra fog felnézni rám a gyerekem? Díszesebb, látogatottabb lesz a sírom?
    Azért kérdezem, mert voltam már kiemelkedő, legjobb, alkottam már elismerést kiváltó egyedit és különlegeset, nem is egyszer. Éreztem a “siker” ízét, elégedett és büszke voltam. Szóval tudom, mit jelent…
  • tgwh
    Nem mindennel értek egyet 😀
    Honnét tudod miből vagy jó? Tehát próbálj ki mindent ami érdekel, és rá fogsz jönni, mihez értesz a legjobban.
    Most attól hogy én keményebben dolgozom, még nem fognak többet fizetni, csak ha jobb helyre megyek el dolgozni. Oké, ha napi 10-12 órákat dolgozom, akkor többet fizetnek, mert beírom magamnak túlórának 😀 de van, ahol a túlórát ki sem fizetik.
  • Dénes
    De most mégis sokkal harmonikusabbnak és teljesebbnek érzem az életem, mint akkoriban. Pedig csak lébecolok egy munkahelyen, amiben semmi kihívás nincs, még csak nem is vagyok oda érte. Viszont az időbeosztása mellett egy csomó számomra most fontos dologra jut időm. Gyerekemmel, családommal, barátaimmal lenni, önkénteskedni, a közösségemért tenni, olvasni, tanulni stb. És nem, ezekben nem vagyok kiváló, kiemelkedő, nagyot alkotó, egyszerűen csak szeretem, és fontosnak tartom.
    Szóval talán nem ártana kicsit jobban definiálni ezt a gondolatot. Mondjuk úgy, hogy legyél az életedben EGYSZER kiváló, legjobb stb. valamiben, alkoss valami nagyszerűt azért, hogy tudd, mire vagy képes, és hogy önbizalmat kapjál tőle, amitől megváltozik a személyiséged. De tudd, nem attól lesz teljes az életed, nem attól leszel értékes ember, sőt, az esetleges más problémáidat sem oldja meg. Szóval mit, miért.
  • BG
    Do or do not. There is no try!
  • Kiszamolo
    nem, kedves Dénes.

    Van, aki mantrázza, van aki csinálja és van egy hatalmas tömeg, aki megmagyarázza magának, hogy miért inkább úgy jó minden, ahogy van.

    Senki nem mondta, hogy ez csak a pénzben fontos, vagy a karrierben. Ez ugyanúgy fontos a családi életben, a szellemi életben és minden másban is.

    A legtöbb ember úgy kerül a sírba, hogy igazán senki nem jön rá, miért is született meg. Szimplán semmit nem tett ebben a világban a létezésen kívül.

  • Zabalint

    Én meg még ezzel sem értek egyet. Mert a mélyszegénységből a gyártósori munka jól hangzik, de a másik irányból nézve, nem gondolom, hogy mondjuk egy csúcsmenedzser gyerekének feltétlenül még jobb csúcsmenedzsernek kellene lennie, vagy mondjuk miniszterelnöknek, híres filmrendezőnek, stb., stb. Simán a személyiségétől is függ, hogy mi fekszik neki, és lehet, hogy épp olyan, ami karrier szempontjából többet jelent, mint amit a szülei véghezvittek. Rengeteg frusztrált orvos, jogász vagy épp közép vagy feldővezető gyerekét látom, hogy többek közt ezen klisé miatt nem tudja hol a helye a világban.
  • Abstract
    Én szeretek dolgozni, de nem heti 40+ órát öt napban, van, hogy hétvégén is van extra melóm, amire nem lehet nemet mondani, különben elmegy az ügyfél. Sokkal szívesebben dolgoznék heti 3-4 nap 12 órát heti 5 nap helyett, vagy elcserélném néhány vasárnapomat mondjuk egy hétfőre, amikor kényelmesen el lehet intézni az orvostól a postán át a bankig mindent. Most az van, hogy nem nagyon tudok elmenni sehova, az élelmiszerboltok kivételével kb. minden bezár, mire végzek, nem tudok beiratkozni egy pár napos-hetes hobbi tanfolyamra vagy elmenni délután a fix edzésekre a konditerembe. Hétvégén a hét közben kieső dolgokat kell pótolni, és van, hogy akkor is van meló. Mint írtam, szeretek dolgozni, de nem annyit, hogy mellette azt érezzem, nem történik semmi velem, csak alszom, eszem, dolgozom, és elrohan mellettem az élet.
  • Garbo

    Az tény, hogy a kapcsolati tőke is nagyon fontos, sőt, ezzel nincs is feltétlenül baj. Azt tapasztalom azonban, hogy az emberek legnagyobb része nem tudja láttatni, eladni az elvégzett feladatot. Megcsinálja, s utána ül a babérjain, hogy a sült galamb a szájába repüljön, s valaki észrevegye, amit csinál.
  • QTT

    “A legtöbb ember úgy kerül a sírba, hogy igazán senki nem jön rá, miért is született meg. Szimplán semmit nem tett ebben a világban a létezésen kívül.”

    Ez a lét egy érdekes kérdés, sokat lehet rajta filozofálni és mindenkinek megvan a saját nézete. Kérdem én, hogy az, aki mondjuk kiemelkedő és legjobb a szakmájában (akár a kertész), mit tett, hogy a létezése “indokoltabb” legyen a világon, mint az, aki csak ül és a segélyt várja. Vagy mondjuk miért született egy kisgyerek Afrika legnyomorúságosabb területeire, esetleg miért születnek emberek teljesen magatehetetlenként akár értelmileg, akár testileg. Az ő létüknek mi a célja? Csak megszülettek?
    Az emberen kívüli bármely élőlénynek a Földön mi a célja a létezéssel? Érdekes dolgok ezek…

  • Garbo
    Miért nem gondoltok abba bele, hogy kiemelkedőnek ehet lenni nem csak munkában, hanem annyi minden másban is? Lehetsz kiemelkedően kedves, vidám, segítőkész, önkéntes munkás ezer területen, kiemelkedő s tudatos szülő, kiemelkedő gyermek, kiemelkedő szörpfőző házi használatra, kiemelkedő balkonkertész, kiemelkedően boldog, kiemelkedően jó házastárs, kiemelkedően jó kisállatgondozó … a sor végtelen. Mindenki más, és valamiben mindenki jó.

    A családi vagyont pedig kiemelkedő gondossággal megőrizni, és hozzá tenni valamit, mondjuk szociális területen, már éppen elég fejlődés, és előre viszi az egész családot. Van, aki az anyagiak halmozásában jó, van, aki a munkájában, más meg másban. Ezer dologból áll az élet, és mind fontos.

  • HNR
    Ügyvédként kemény lehet még, hogy sokszor az egész munka csak konfliktusból áll. Napi 10 órán keresztül, lassan 10 éve 🙂

    Vicces továbbá, h az ügyfelek nagy része vagy a legjobbnak látszó ügyvédet keresi vagy a legolcsóbbat… Egyiknek sem tudok segíteni 🙂

    A nem fizető kölcsönök jogi érvényesítése – a tömeges ügyérvényesítés és a folyamatok szempontjából – nekem olyan mint 1 stratégiai játék… és én nagyon élvezem a stratégiai játékokat. Ebbe ami belerondít, hogy 1 játéknál nem kell azon aggódnod, h amikor folytatod a játékot az előző nap után, akkor közben kijött egy frissítés és gyökeresen megváltoztak a szabályok 🙂

    Emellett – h valaki igényli és ez 100-ból 2-3 ember – természetesen van lehetőség segíteni, méltányosságot gyakorolni, közösen megoldást keresni. Ez pedig a nagyon emberi oldala. Eljutni a sírógörcsöt kapó / dühöngő adóstól a kiutat látó és kapó, együttműködő emberig.

  • HNR
    “az emberek úgy 98%-a nem akar több lenni a szükséges minimumnál. Nem lesz nehéz túlszárnyalni őket.”

    Ez hatalmas igazság és egyben hatalmas lehetőség mindenkinek, aki bármit komolyan akar és tesz is érte!!!

  • ttl

    “Nem lehet, hogy pusztán csak nem dolgoztál kimagasló minőségben”
    Kérdem, te dolgoztál-e valaha alkalmazottként (legalább annyit, hogy felismerd, mit számít valójában)?
  • Kiszamolo
    qtt, erről szól a teológia. Abból szereztem az első diplomámat. 🙂
  • QTT

    És a teológia mivel magyarázza a lét értelmét? Bonyolult találgatásokba bocsátkoztak, vagy lényegében egy mondatban leírható azok alapján, amit tanultál?
  • Kiszamolo
    röviden: az ember lényege nem a teste, nem is a lelke, hanem a szelleme. Ez azonban egy nem működő állapotban van a bűn miatt. Ezt a hiányt érzi minden ember. A megoldás az Istennel való találkozás, amit Jézus engesztelése tett lehetővé, amikor helyettünk halt meg, a mi bűneinkért.

    Aki akarja, ezt elfogadhatja és akkor a szelleme megelevenedik és tudja, ki ő és miért él.

    Nem egy mondat, de nem is túl bonyolult.

  • Krisztián
    “Nem veszi észre, hogy azért keres annyit, mert annyit nyújt.”

    Szokásos közhely. Ápolónővér, tanár, tűzoltó, pék, és még több száz példát lehetne hozni. Tudom tudom, mindenkinek van egy olyan ápolónővér/tanár/tűzoltó/pék ismerőse, aki több százezret visz haza, ez végül is teljesen reális egy olyan országban, ahol milliók próbálnak megélni havi 100 ezres fizukból.

    Véletlenül sem annak köszönhető, hogy a magyar gazdaság lepkefing gyengeségű, meg szétadóztatnak mindenkit. Mindenki legyen szoftverfejlesztő meg bróker!

    Bocs, de muszáj nekem is ennyire sarkítanom, amikor ennyire nem a valóságban élsz.

  • Kiszamolo
    Krisztián, éppen ma két óvónővel beszéltem, egymástól függetlenül. Az egyik 195 ezret keres, a másik jóval 200 fölött. Ott is vannak ám szintek, csak azért tenni is kell valamit. Aki a semmit akarja tenni, az soha nem fog keresni 120-nál többet.
  • Péter
    A vállalkozás nem annyira ördöngösség, mint sokan gondolják. A közismert 80%-os bedőlést arány sok embert megijeszt, De nem csak a véletlenen múlik, ki marad a 20%_ban.

    Ugyanúgy veszélyes üzem, mint a járművezetés, ha 100 képzetlen embert beültetnénk a Volán mögé, 80% osszertorné a kocsit a nap végére (a kamiont vagy buszt meg pláne)

    A vállalkozók 80%-a biztos nem készül annyit a vállalkozói létre, mint jogosítványért, pedig ha ugYanannyit tanulna és gyakorolna, mint a kreszre, sokkal jobb helyzetből indulna.

    A repülővezetés is baromi veszélyes az amatőröknek, de a kiképzett pilóták nagyon ritkán szenvednek balesetet.

    Ha csak annyit tanulnál a vállalkozásról, mint az autóvezetésről, a kozvetlen versenytársakat mar megeloznéd, (ha csak nem valami extra kompetitiv iparágban indulsz, de akkor keresel mas teruletet)

    Lehet, hogy kene csinálni “hogyan legyek vállalkozó” reszt az akademián

  • Alex
    Huszonéves vagyok, pár hónapja kezdtem el dolgozni. Reggel kelek, megyek fél nyolcra, akárcsak anyám és apám. Utóbbi 30 éve dolgozik ugyanazon cégnél, megbízható, jó munkaerő. Mellette vállal másodállást is, amire a szabadidejéből áldoz. Egyik szülőm sem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik. Becsületesen felneveltek két gyereket, akiket évente egyszer elvittek belföldre egy hétre nyaralni. És pont. Nem jártuk “nyugaton”, soha nem voltak drága cuccaim és a mai napig panelban lakunk. Pedig becsületesen dolgoztak mindketten.
    Ezért van az, hogy reggelente mikor dolgozni indulok nem örömömben teszem. Nem látom azt az utat, ami a becsületes munkával eljuttat oda, hogy tehermentes kertes házam legyen és egy 8-10 milliós autóm.
    Jelen kilátásban tíz év múlva összejöhet egy másfeles panelra és egy pár éves fapados autóra. Nem ez egy a célom, mégis ezért kelek fel reggelente 🙁
  • szocske
    szerintem azzal, ha kiszámoló blogot olvasol, már megtettél egy nagyon fontos lépést, hogy elérd a céljaid. Pont neked szól, aki felismeri a problémát és eléggé akar változtatni, annak sikerülni is fog.
  • shylock
    Jiro a 95 éves sushi mester életfilozófiáját idézve:

    “Ha egyszer eldöntötted a hivatásodat, merülj el a munkádban.
    Szerelmes kell legyél a munkádban.
    Soha ne panaszkodj az állásodról.
    Életed szenteld a mesterséged tökélyre vitelére.
    Ez a siker titka, és a kulcs a megbecsüléshez.”

  • Dénes
    Kiszámoló: “A legtöbb ember úgy kerül a sírba, hogy igazán senki nem jön rá, miért is született meg. Szimplán semmit nem tett ebben a világban a létezésen kívül.”
    Ebben egyetértünk. De ez a vegetálás nem egyenlő azzal, ha valaki semmiben nem ért el kimagaslót, alkotott maradandót stb. Egy átlagos, vagy annál kicsit jobb orvos rengeteg embert meggyógyít pályafutása során, még ha nem is találja meg a rák ellenszerét. Egy átlagos rendőr is sokat tesz a közbiztonságért, még ha nem is lesz soha szuperhekus. Egy átlagos építész élete során remekül megtervezi sok száz/ezer ember otthonát, noha egyik sem lesz egy Sydney Operaház. Ezek az emberek jó iparosok, kedves férjek, szerető anyák, igaz barátok, hűséges társak stb. Nem mindenki ostoba, nyafogós plázacica, vagy idióta véglény, csak mert nem kimagasló, kitűnő, vagy maradandót alkotó egyéniség. Viszont lehet, hogy nélkülük más sem lehetne az.
  • Pompi

    Az óvónők állami oviban kerestek ennyit?
  • Kiszamolo
    Igen. Mondjuk az egyik valami vezetőféle lehetett, sok papírmunkára panaszkodott. Lehet, hogy a másik is vezetőféle lehetett, igazából nem kérdeztem.
  • Családfő

    Mivel foglalkozol?
  • Kiszamolo
    Dénes, az, aki már megtervezett több száz házat, már elért valamit.

    Egy rendőr meg ha soha nem jut feljebb, mint egy talpas rendőr az utcáról, ne mondd, hogy elért bármit is. Ha kiemelt nyomozó lesz és nagy ügyeket old meg, akkor ért el valamit. Lehet, hogy a fizetése fele az átlagos informatikusénak, de attól még elért valamit, vagy lehet, hogy azt érte el, amit akart, mert nem a pénz a minden.

    De aki egész életében csak portás marad, vagy gyári munkás, arról azért nagyon nehéz elhinni, hogy bármilyen erőfeszítést is tett az életben, hogy legyen valaki.

    Attól még lehet valaki jó férj, hogy sikertelen ember az anyagi életben. Sőt, rengeteg ember sikeres az anyagi életben, de mint férj vagy apa megbukott. A kettő nem függ össze egymással és nem is helyettesíti egymást. Egyszerre kell sikeresnek lenned mindkét területen és még sok más területen is.

  • Péter

    Találd, meg hogyan tudsz mindig egyre nagyobb értéket teremteni a munkáltatódnak, az a kulcs szerintem. Nem az elismerésért, hanem azért, mert ez egy olyan képesség, amit magad miatt érdemes kifejleszteni.

    Mi történik, ha egyszer csak tenyleg elkezdesz komolyan produkálni?
    A. Megfizet a céged jól, előrelépés, stb
    B. Lenyuljak a főnökeid az érdemeidet, de a képességedet nem tudják. Keresel más helyet, ahol ezt értékelik, megfizetik.
    C. Ha mas ceg sem értékeli, elmész vállalkozónak, es az általad létrehozott értékekeket eladod közvetlenül a piacon

  • expect
    “az emberek úgy 98%-a nem akar több lenni a szükséges minimumnál” – Ez ordas nagy hülyeség. Gyakorlatilag minden ember akar vmi nagyot alkotni egy ideig. Persze nyilván van aki csak álmodozik róla és soha nem tesz semmit érte, meg olyan is, aki tesz, de igazából nyugodtan vehetjük őket egy kalap alá, mert bizony az emberek 98%-ából nem lesz se Zuckerberg, se Ronaldo, viszont a legtöbb szenved attól, hogy nem lesz/lett az. S ebből lesz az a fásultság, hogy nem csinál többet mint a minimum, de legalább azt is utálja.
    Nem, nem kell minden kertésznek világraszóló kertekre törekednie, mert töredékük képes rá, de ettől még a többinek nem kellene más szakmát keresnie, amiben majd kiemelkedőt alkotna. Nekem sokkal jobban tetszik az a szemlélet, hogy csináld amit szeretsz és magadhoz képest törekedj az előrelépésre. A “leg”-ek, meg a “nagy nyomot hagyás” hajkurászásának sok értelme nincs.
  • Kiszamolo
    Expect, te félreérted. Nem kell mindenkinek olimpiai bajnoknak lenni. De olyannak se, aki fel sem kell a tévé elől egész életében.

    Márpedig a legtöbb ember nem kell fel.

  • expect
    ” Egyszerre kell sikeresnek lenned mindkét területen és még sok más területen is.” – Ha sikernek azt nevezzük, ami az egyén célja, ami számára fontos, akkor igen. Ha azt, hogy keress X összeget, érj el Y szakmai szintet, szülj Z gyereket…stb akkor viszont marhaság. Aki egész életében portás maradt, az bizony még ugyanúgy lehetett “valaki”, csak maximum elengedte útközben a nagy karrierista világnézetet, amiben többmilliárd ember ugyanarra a tízezer székre hajt. Sőt, boldog is lehetett, sőt elégedett is. Nem kell az élet minden területén a társadalom által meghatározott objektív célokat teljesítve “sikeresnek” lenni, az életed területeivel elégedettnek kell lenned, a kettő rohadtul mást jelent.
  • Onshore

    Meg kell tanulnod a befektetések és az élet legfontosabb szabályát: kockázat nélkül nincs profit. Minél nagyobb kockázatot vállalsz, annál nagyobb a potenciális profit. Persze, azzal együtt a potenciális veszteség is megnő, de ha nem vagy bátor és túl kockázatkerülő módon gondolkodsz és cselekszel – pont úgy, mint az átlagember -, akkor nem is számíthatsz másra, mint egy biztonságos, kipárnázott, de átlagos életre, amiből meggazdagodni sose fogsz.
    Ahhoz, hogy ésszerűen elkezdj egyre kockázatosabb és egyúttal nagyobb haszonnal kecsegtető dolgokba fogni, egyre inkább ki kell lépned a komfortzónádból és valószínűleg meg is kell változtatnod a gondolkodásodban néhány axiómát. Ilyen axiómák pl. “pénzt keresni csak alkalmazottként lehet”, “követnem kell szüleim példáját, hiszen olyan sok jót kaptam tőlük”, “akkor leszek elismert tagja a társadalomnak, ha minden nap megizzadok a melóban”.
  • expect
    “De olyannak se, aki fel sem kell a tévé elől egész életében.” – Sztem aki fel sem kel a tv elől az általában épp azért nem teszi, mert csak azt látja, hogy az számít sikernek, ha olimpiai bajnok lenne, az meg úgyse lesz, akkor meg minek kelljen fel. Őrült mód sulykolja a társadalmunk, hogy csak akkor vagy sikeres, akkor vagy vki, ha te vagy a legjobb, ha kitűnsz, ha nagy dolgot, ha kiemelkedőt alkotsz. (Én ezt a szellemiséget érzem ki a te soraidból is, ha tévedek, akkor ne vedd magadra.) Az emberek meg próbálnak ennek a teljesíthetetlen lázálomnak megfelelni, aztán megy a csodálkozás, hogy miért a stressz a leghalálosabb kór, meg miért frusztrált mindenki. Azért mert egy olyan ideát akar mindenki elérni, amit az emberek 98%-a soha nem fog elérni. Nem (csak) azért, mert nem próbálkozik eléggé, hanem mert nem lehet mindenki kiemelkedő. folyt.
  • expect
    folyt.: Emiatt a szemlélet miatt boldogtalan ugyanúgy a gyári munkás, meg a multis középvezető, mert nem ő lett a “legjobb”, a “leggazdagabb”, nem lett se kiemelkedő és nem tett semmi nagy horderejű, társadalmi szinten jelentős, maradandó dolgot.
  • Kiszamolo
    Expect, teljesen félreérted.

    Tudod én mit látok? Értelmes emberek az egész életüket a nagy semmiben töltik el. Beleragadnak egy munkahelybe, ott poshadnak már 10 éve egy marék rízsért, sóhajtozik, meg álmodozik, hogy tenni kellene már valamit, de ahogy eddig nem tett semmit, a következő 15 évben sem fog.

    Egy hangyabokányi erőfeszítéssel kereshetne 2-300 ezerrel többet, arról már beszélni sem merek, hogy akár vállalkozó ia lehetne, mert az első körben már túl nagy ugrás lenne.

    De közben tanácsért jön, hogy a kis csoffadt 5 milliójából hogyan tudnánk kifacsarni havi 3 ezer forinttal többet.

    És ezek az értelmesebb emberek.

  • HNR
    Ja, és ne feledjétek: nem az oroszlánnál kell gyorsabban futni, hanem a másik turistánál 🙂

    Már bocs’ de szerintem itthon rengeteg szakmában elképesztő alacsonyan van a léc. Hihetetlen, hogy ilyen ügyvédeink, könyvelőink, politikusaink, ingatlanosaink, tanáraink, köztisztviselőink vannak. (vég nélkül sorolhatnám, szándékosan a saját “szakmámmal” kezdtem)

    Aki 6-8 órát tv-zik naponta, annak biztosan nincs több igénye vagy szándéka semmire. Sem a munkájával, sem önmagával, de megkockáztatom a családjával kapcsolatosan sem.

  • expect
    “Beleragadnak egy munkahelybe, ott poshadnak már 10 éve egy marék rízsért, sóhajtozik, meg álmodozik, hogy tenni kellene már valamit…”
    Azért a kettő nem ugyanaz. Te itt most arról példázol, hogy vki csinál vmit és többet szeretne keresni, de nem tesz érte. Itt a mozgatórugó az anyagi rész, nem maga a tevékenység, ennek semmi köze nincs a szakmai motivációhoz, ez egyszerű anyagi motiváció, ami mint társadalmunk mutatja, sokszor kevés a cselekvéshez. A cselekvéshez szakmai motiváció kéne, ezeknél az embereknél az pedig vagy nem is volt soha azon a területen ahol dolgozik vagy rég kiveszett az előzőekben taglalt lázálom hajszolásának kilátástalansága miatt.
  • HNR
    expect: nem kell a legjobbnak lenni, csak törekedni az igényességre, a szakmaiságra, a tudás megszerzésére

    A 20 évvel ezelőtti lehetőségekhez képest egy nagyon erős szintig szinte minden elméleti tudás elérhető nagyjából ingyen. Mondok egy tipikus példát: van bármilyen akadálya annak, hogy ma Magyarországon megtanuljon pl. egy idegen nyelvet? Nincs. Megtanulják? Nem, nagyon-nagyon kevesen.

    Hány olyan emberrel találkozni, aki pl. 1972-ben, 1982-ben, 1992-ben, 2002-ben, 2012-ben kezdett bele a szakmájába és ottragadt abban az évben, soha semerre tovább, vagy csak épphogy.

    Mit kezdjünk egy 30 éve sem feltétlenül megfelelő de azóta ezerszer elavult ismereteket alkalmazó ügyvéddel, orvossal, tanárral, stb.

    Elment a világ mellettünk, főleg alkalmazkodásban és tanulási / problémamegoldási képességekben, tudásban, mi meg itt sírunk, hogy mennyire f…. gyerekek vagyunk és nekünk jár.

  • Dénes
    Kiszámoló:
    Én az általánosítást vitatom. Nem mindenki ostoba, motiválatlan, vesztes alak, aki nem tesz le maradandó életművet. Vannak köztük olyanok is, ez nem kérdés. De a többség szerintem jóravaló ember, akik ha nem is sikeresek, sokszor nagyon is közük van mások sikeréhez. Ajánlom Vámos Miklós Apák könyve c. regényét, ha még nem olvastad.
  • Garázsos Péter

    “De közben tanácsért jön, hogy a kis csoffadt 5 milliójából hogyan tudnánk kifacsarni havi 3 ezer forinttal többet.”

    Rossz a szolgáltatásaid struktúrája, ha ilyen ügyfelek eljutnak a személyes tanácsadásra a Te szinteden. Ennek így kellene felépülnie:

    1. ingyenes blog a tömegnek
    2. olcsó tömeges tanácsadás (akadémia) a komolyabb érdeklődőknek
    3. drága személyes tanácsadás a prémium ügyfeleknek.

    Valószínűleg a 3. pont marketingje még nem elég jó,

  • Újrakezdő
    Karrier tanácsadóval van valakinek tapasztalata?

    Néhány hónapja úgy érzem, hogy kiégtem, váltanom kell. Elég régóta egy speciális szakterületen dolgozom, innen váltanék valami teljesen másra. Közel 15 éve nem léptem ki a munkaerőpiacra, ezért szeretném jobban látni, mik a máshol is használható képességeim, hisz a szaktudásommal más területen semmit nem tudok majd kezdeni. Ha járt már valaki hasonló cipőben, merre indult el?

  • xezs
    Alkalmazott vagyok. Amikor igazán kiérdemeltem, szép bónuszokat kaptam. Egyéb kérdés?
  • xezs
    Te most térítesz? 🙂 Mindegy, nem akarok vallási vitát, nem lenne értelme.
  • Kiszamolo
    Nem expect, nem (csak) pénzről van szó. Hanem mindenről. Alig találkozok olyan emberrel, aki bármit el akarna érni bármilyen az élet bármilyen területén.
  • Kiszamolo
    Xezs: kérdezte, válaszoltam.
  • Pisti
    Milyen érdekes cím… Nekem soha nem volt gondom a hétfőkkel. Aztán egy majdnem szerelem kiölte belőlem az összes ambíciót.
  • Krisztián
    Tudom, ugyanez volt a Miért nem keresel eleget? című nótánál is. Ott is mindenki lusta szar volt, aki közalkalmazott volt, vagy éppen szarul fizetett melósként próbált túlélni. Az véletlenül sem fordult meg a fejében az elefántcsonttoronyban élő közönségnek, hogy lépjenek ki a rózsaszín ködből, és esetlegesen rácsodálkozzanak a magyar valóságra. Azt hiszi a sok ifjú seggtitán, hogy élete végéig sikeres lesz, és ilyenkor már arra is felhatalmazást éreznek, hogy osszák feleslegesen az észt, ugyanis valójában pedig pont annak az embernek kellene több alázatot tanúsítania, aki komolyabb szintet ért el az életében. Nem igazán értem, hogy az hogyan lehetséges, hogy a rothadó nyugaton nyugodtan lehetsz egy életen át pék, de bezzegMagyarországon már nem lehetsz életed végéig pék, hiszen itt ugye többet kell lerakni az asztalra, és ha szar a fizetésed, az csakis a te hibád.

    Folyt.