Nem csak a szerelem, a kihívás is fontos
A legtöbb ember számára a munka egy szükséges rossz. Elvégzett egy iskolát valaha, utána kikerült a munkaerőpiacra és elvárja, hogy valaki eltartsa, cserébe hajlandó eladni neki az idejéből napi nyolc órát.
Ebből adódóan a legtöbb ember számára a munka nem más, mint egy kényszer. Pont csak annyit dolgozik, hogy ki ne rúgják és pont csak annyit keres, hogy ne mondjon fel.
Az ilyen ember élete egy unalmas és fárasztó rutin. A teljesítménye, a tudása nem haladja meg a szükséges minimumot és nem is szeretne ennél többet adni, mert “ennyi pénzért mit akarnak”. Nem veszi észre, hogy azért keres annyit, mert annyit nyújt. Az ilyen ember az egész életét így fogja jó eséllyel leélni.
A következő lépcső, amikor az ember azt csinálja, amit szeret. Így már a munka nem is munka feltétlen, hiszen az ember örömét leli benne. Ahogy a mondás tartja, ha utálod a hétfő reggeleket, akkor jusson eszedbe, hogy nem a hétfő reggelben kell keresned a problémát. Hanem olyan munkát csinálsz, amit gyűlölsz.
Tele van minden szakma olyanokkal, akik csak kényszerből vagy csak az anyagi előnyökért dolgoznak azon a pályán.
Sokan elmennek orvosnak, ügyvédnek, programozónak csak azért, mert azzal jól lehet keresni.
Aztán rájönnek, hogy az orvos beteg emberekkel dolgozik és hogy az embereket nagyon nehéz elviselni nagy tömegben, ennél már csak egy rosszabb van, a beteg embereket elviselni ugyanekkora tömegben.
Az ügyvéd azzal szembesül, hogy az anyagi siker érdekében előfordulhat, hogy az igazsággal szemben és annak ellenére kell megnyerni egy ügyet, s ez komoly lelkiismereti válságot okozhat.
A programozó munka közben jöhet rá, hogy ő tulajdonképpen jobban élvezi az emberekkel való kommunikációt, mint programsorok gyártását egy számítógép társaságában magányosan, annak ellenére, hogy a képességei meglennének arra, hogy programozó legyen.
Az ilyen emberekből lesznek a frusztrált és kiégett emberek, akik tényleg gyötrelemnek élnek meg minden hétfő reggelt. Sőt minden további reggelt is egész szombatig.
Nem a szakmájukkal van baj, hanem egyszerűen nem nekik, az ő beállítottságuknak való az adott szakma.
Ezen segít az, ha valaki inkább csak azt csinálja, amit szeret is.
Azonban ebben a szeretetből dolgozásban is van egy nagy csapda: könnyen a legkisebb ellenállás felé mész.
Kertész leszel, vagy történész, ami hobbinak jó, de könnyen lehet, hogy ennél sokkal több van benned. Ekkor lehet, hogy szereted, amit csinál(gatsz), de semmi ambíciód nem lesz, hogy valami nagy dolgot érj el az életben.
A benned lévő tehetségnek a töredékét fogod használni egész életedben, tulajdonképpen el fogod tékozolni az életedet, mert elmész könyvtárosnak, vagy hobbizenésznek.
Ezért olyan munkát válassz, amiben sok dolgot meg tudsz oldani és sokat el tudsz érni.
Ha történész leszel, legyél olyan történész, aki korszakalkotó munkákat ír. Ha kertész, akkor olyan, akit kézről-kézre adnak, mert olyan kerteket tervezel olyan szakértelemmel, amire csak nagyon kevesek képesek.
Soha ne engedd, hogy a rosszul értelmezett szerelem kifogás legyen arra, hogy miért elégedsz meg a minimummal, vagy esetleg a középszerűvel. Ahogy a mondás tartja, a legjobbnak a legnagyobb ellensége az elég jó.
Ne dolgozz csak a pénzért, mert az nagyon nem örömteli dolog. De ne is engedd, hogy a kvázi hobbi elfoglaltságod kiölje belőled az ambíciókat, hanem érd el azt a maximumot, amire csak képes vagy az adott területen. És sokkal többre vagy képes, mint azt elsőre gondolnád. 🙂
(Természetesen ez a maximumot ott kell megtalálnod, ahol még nem megy más, legalább ennyire fontos dolog rovására, mint család, gyereknevelés és hasonló területek. Ehhez kell a bölcsesség, de ez már egy másik téma.)
A foglalkozásom a szinte teljes függetlenség eszköze, nem is a munka maga hanem az általa elért jövedelem révén, ezért elégedett vagyok.
A jövedelemszerzés szerencsére már rég nem kényszer, azt vállalok amihez kedvem van ( és persze meg is éri 😀 ), és a hülyéket is nyugodtan kivághatom.
Nekem bármelyik ismerősöm aki a munka=hobbi szintet tudja hozni, napi 10-12 órát is dolgozik, akkor még kevesebb jut más dolgokra.
(Én amúgy legszívesebben kamionsofőr lennék, de kifogás vagy sem, hiába szeretném, ha kevesebbet kapnék érte és havi ~5 napot lennék a családommal)
Azért kérdezem, mert voltam már kiemelkedő, legjobb, alkottam már elismerést kiváltó egyedit és különlegeset, nem is egyszer. Éreztem a “siker” ízét, elégedett és büszke voltam. Szóval tudom, mit jelent…
Honnét tudod miből vagy jó? Tehát próbálj ki mindent ami érdekel, és rá fogsz jönni, mihez értesz a legjobban.
Most attól hogy én keményebben dolgozom, még nem fognak többet fizetni, csak ha jobb helyre megyek el dolgozni. Oké, ha napi 10-12 órákat dolgozom, akkor többet fizetnek, mert beírom magamnak túlórának 😀 de van, ahol a túlórát ki sem fizetik.
Szóval talán nem ártana kicsit jobban definiálni ezt a gondolatot. Mondjuk úgy, hogy legyél az életedben EGYSZER kiváló, legjobb stb. valamiben, alkoss valami nagyszerűt azért, hogy tudd, mire vagy képes, és hogy önbizalmat kapjál tőle, amitől megváltozik a személyiséged. De tudd, nem attól lesz teljes az életed, nem attól leszel értékes ember, sőt, az esetleges más problémáidat sem oldja meg. Szóval mit, miért.
Van, aki mantrázza, van aki csinálja és van egy hatalmas tömeg, aki megmagyarázza magának, hogy miért inkább úgy jó minden, ahogy van.
Senki nem mondta, hogy ez csak a pénzben fontos, vagy a karrierben. Ez ugyanúgy fontos a családi életben, a szellemi életben és minden másban is.
A legtöbb ember úgy kerül a sírba, hogy igazán senki nem jön rá, miért is született meg. Szimplán semmit nem tett ebben a világban a létezésen kívül.
Én meg még ezzel sem értek egyet. Mert a mélyszegénységből a gyártósori munka jól hangzik, de a másik irányból nézve, nem gondolom, hogy mondjuk egy csúcsmenedzser gyerekének feltétlenül még jobb csúcsmenedzsernek kellene lennie, vagy mondjuk miniszterelnöknek, híres filmrendezőnek, stb., stb. Simán a személyiségétől is függ, hogy mi fekszik neki, és lehet, hogy épp olyan, ami karrier szempontjából többet jelent, mint amit a szülei véghezvittek. Rengeteg frusztrált orvos, jogász vagy épp közép vagy feldővezető gyerekét látom, hogy többek közt ezen klisé miatt nem tudja hol a helye a világban.
Az tény, hogy a kapcsolati tőke is nagyon fontos, sőt, ezzel nincs is feltétlenül baj. Azt tapasztalom azonban, hogy az emberek legnagyobb része nem tudja láttatni, eladni az elvégzett feladatot. Megcsinálja, s utána ül a babérjain, hogy a sült galamb a szájába repüljön, s valaki észrevegye, amit csinál.
“A legtöbb ember úgy kerül a sírba, hogy igazán senki nem jön rá, miért is született meg. Szimplán semmit nem tett ebben a világban a létezésen kívül.”
Ez a lét egy érdekes kérdés, sokat lehet rajta filozofálni és mindenkinek megvan a saját nézete. Kérdem én, hogy az, aki mondjuk kiemelkedő és legjobb a szakmájában (akár a kertész), mit tett, hogy a létezése “indokoltabb” legyen a világon, mint az, aki csak ül és a segélyt várja. Vagy mondjuk miért született egy kisgyerek Afrika legnyomorúságosabb területeire, esetleg miért születnek emberek teljesen magatehetetlenként akár értelmileg, akár testileg. Az ő létüknek mi a célja? Csak megszülettek?
Az emberen kívüli bármely élőlénynek a Földön mi a célja a létezéssel? Érdekes dolgok ezek…
A családi vagyont pedig kiemelkedő gondossággal megőrizni, és hozzá tenni valamit, mondjuk szociális területen, már éppen elég fejlődés, és előre viszi az egész családot. Van, aki az anyagiak halmozásában jó, van, aki a munkájában, más meg másban. Ezer dologból áll az élet, és mind fontos.
Vicces továbbá, h az ügyfelek nagy része vagy a legjobbnak látszó ügyvédet keresi vagy a legolcsóbbat… Egyiknek sem tudok segíteni 🙂
A nem fizető kölcsönök jogi érvényesítése – a tömeges ügyérvényesítés és a folyamatok szempontjából – nekem olyan mint 1 stratégiai játék… és én nagyon élvezem a stratégiai játékokat. Ebbe ami belerondít, hogy 1 játéknál nem kell azon aggódnod, h amikor folytatod a játékot az előző nap után, akkor közben kijött egy frissítés és gyökeresen megváltoztak a szabályok 🙂
Emellett – h valaki igényli és ez 100-ból 2-3 ember – természetesen van lehetőség segíteni, méltányosságot gyakorolni, közösen megoldást keresni. Ez pedig a nagyon emberi oldala. Eljutni a sírógörcsöt kapó / dühöngő adóstól a kiutat látó és kapó, együttműködő emberig.
Ez hatalmas igazság és egyben hatalmas lehetőség mindenkinek, aki bármit komolyan akar és tesz is érte!!!
“Nem lehet, hogy pusztán csak nem dolgoztál kimagasló minőségben”
Kérdem, te dolgoztál-e valaha alkalmazottként (legalább annyit, hogy felismerd, mit számít valójában)?
És a teológia mivel magyarázza a lét értelmét? Bonyolult találgatásokba bocsátkoztak, vagy lényegében egy mondatban leírható azok alapján, amit tanultál?
Aki akarja, ezt elfogadhatja és akkor a szelleme megelevenedik és tudja, ki ő és miért él.
Nem egy mondat, de nem is túl bonyolult.
Szokásos közhely. Ápolónővér, tanár, tűzoltó, pék, és még több száz példát lehetne hozni. Tudom tudom, mindenkinek van egy olyan ápolónővér/tanár/tűzoltó/pék ismerőse, aki több százezret visz haza, ez végül is teljesen reális egy olyan országban, ahol milliók próbálnak megélni havi 100 ezres fizukból.
Véletlenül sem annak köszönhető, hogy a magyar gazdaság lepkefing gyengeségű, meg szétadóztatnak mindenkit. Mindenki legyen szoftverfejlesztő meg bróker!
Bocs, de muszáj nekem is ennyire sarkítanom, amikor ennyire nem a valóságban élsz.
Ugyanúgy veszélyes üzem, mint a járművezetés, ha 100 képzetlen embert beültetnénk a Volán mögé, 80% osszertorné a kocsit a nap végére (a kamiont vagy buszt meg pláne)
A vállalkozók 80%-a biztos nem készül annyit a vállalkozói létre, mint jogosítványért, pedig ha ugYanannyit tanulna és gyakorolna, mint a kreszre, sokkal jobb helyzetből indulna.
A repülővezetés is baromi veszélyes az amatőröknek, de a kiképzett pilóták nagyon ritkán szenvednek balesetet.
Ha csak annyit tanulnál a vállalkozásról, mint az autóvezetésről, a kozvetlen versenytársakat mar megeloznéd, (ha csak nem valami extra kompetitiv iparágban indulsz, de akkor keresel mas teruletet)
Lehet, hogy kene csinálni “hogyan legyek vállalkozó” reszt az akademián
Ezért van az, hogy reggelente mikor dolgozni indulok nem örömömben teszem. Nem látom azt az utat, ami a becsületes munkával eljuttat oda, hogy tehermentes kertes házam legyen és egy 8-10 milliós autóm.
Jelen kilátásban tíz év múlva összejöhet egy másfeles panelra és egy pár éves fapados autóra. Nem ez egy a célom, mégis ezért kelek fel reggelente 🙁
“Ha egyszer eldöntötted a hivatásodat, merülj el a munkádban.
Szerelmes kell legyél a munkádban.
Soha ne panaszkodj az állásodról.
Életed szenteld a mesterséged tökélyre vitelére.
Ez a siker titka, és a kulcs a megbecsüléshez.”
Ebben egyetértünk. De ez a vegetálás nem egyenlő azzal, ha valaki semmiben nem ért el kimagaslót, alkotott maradandót stb. Egy átlagos, vagy annál kicsit jobb orvos rengeteg embert meggyógyít pályafutása során, még ha nem is találja meg a rák ellenszerét. Egy átlagos rendőr is sokat tesz a közbiztonságért, még ha nem is lesz soha szuperhekus. Egy átlagos építész élete során remekül megtervezi sok száz/ezer ember otthonát, noha egyik sem lesz egy Sydney Operaház. Ezek az emberek jó iparosok, kedves férjek, szerető anyák, igaz barátok, hűséges társak stb. Nem mindenki ostoba, nyafogós plázacica, vagy idióta véglény, csak mert nem kimagasló, kitűnő, vagy maradandót alkotó egyéniség. Viszont lehet, hogy nélkülük más sem lehetne az.
Az óvónők állami oviban kerestek ennyit?
Mivel foglalkozol?
Egy rendőr meg ha soha nem jut feljebb, mint egy talpas rendőr az utcáról, ne mondd, hogy elért bármit is. Ha kiemelt nyomozó lesz és nagy ügyeket old meg, akkor ért el valamit. Lehet, hogy a fizetése fele az átlagos informatikusénak, de attól még elért valamit, vagy lehet, hogy azt érte el, amit akart, mert nem a pénz a minden.
De aki egész életében csak portás marad, vagy gyári munkás, arról azért nagyon nehéz elhinni, hogy bármilyen erőfeszítést is tett az életben, hogy legyen valaki.
Attól még lehet valaki jó férj, hogy sikertelen ember az anyagi életben. Sőt, rengeteg ember sikeres az anyagi életben, de mint férj vagy apa megbukott. A kettő nem függ össze egymással és nem is helyettesíti egymást. Egyszerre kell sikeresnek lenned mindkét területen és még sok más területen is.
Találd, meg hogyan tudsz mindig egyre nagyobb értéket teremteni a munkáltatódnak, az a kulcs szerintem. Nem az elismerésért, hanem azért, mert ez egy olyan képesség, amit magad miatt érdemes kifejleszteni.
Mi történik, ha egyszer csak tenyleg elkezdesz komolyan produkálni?
A. Megfizet a céged jól, előrelépés, stb
B. Lenyuljak a főnökeid az érdemeidet, de a képességedet nem tudják. Keresel más helyet, ahol ezt értékelik, megfizetik.
C. Ha mas ceg sem értékeli, elmész vállalkozónak, es az általad létrehozott értékekeket eladod közvetlenül a piacon
Nem, nem kell minden kertésznek világraszóló kertekre törekednie, mert töredékük képes rá, de ettől még a többinek nem kellene más szakmát keresnie, amiben majd kiemelkedőt alkotna. Nekem sokkal jobban tetszik az a szemlélet, hogy csináld amit szeretsz és magadhoz képest törekedj az előrelépésre. A “leg”-ek, meg a “nagy nyomot hagyás” hajkurászásának sok értelme nincs.
Márpedig a legtöbb ember nem kell fel.
Meg kell tanulnod a befektetések és az élet legfontosabb szabályát: kockázat nélkül nincs profit. Minél nagyobb kockázatot vállalsz, annál nagyobb a potenciális profit. Persze, azzal együtt a potenciális veszteség is megnő, de ha nem vagy bátor és túl kockázatkerülő módon gondolkodsz és cselekszel – pont úgy, mint az átlagember -, akkor nem is számíthatsz másra, mint egy biztonságos, kipárnázott, de átlagos életre, amiből meggazdagodni sose fogsz.
Ahhoz, hogy ésszerűen elkezdj egyre kockázatosabb és egyúttal nagyobb haszonnal kecsegtető dolgokba fogni, egyre inkább ki kell lépned a komfortzónádból és valószínűleg meg is kell változtatnod a gondolkodásodban néhány axiómát. Ilyen axiómák pl. “pénzt keresni csak alkalmazottként lehet”, “követnem kell szüleim példáját, hiszen olyan sok jót kaptam tőlük”, “akkor leszek elismert tagja a társadalomnak, ha minden nap megizzadok a melóban”.
Tudod én mit látok? Értelmes emberek az egész életüket a nagy semmiben töltik el. Beleragadnak egy munkahelybe, ott poshadnak már 10 éve egy marék rízsért, sóhajtozik, meg álmodozik, hogy tenni kellene már valamit, de ahogy eddig nem tett semmit, a következő 15 évben sem fog.
Egy hangyabokányi erőfeszítéssel kereshetne 2-300 ezerrel többet, arról már beszélni sem merek, hogy akár vállalkozó ia lehetne, mert az első körben már túl nagy ugrás lenne.
De közben tanácsért jön, hogy a kis csoffadt 5 milliójából hogyan tudnánk kifacsarni havi 3 ezer forinttal többet.
És ezek az értelmesebb emberek.
Már bocs’ de szerintem itthon rengeteg szakmában elképesztő alacsonyan van a léc. Hihetetlen, hogy ilyen ügyvédeink, könyvelőink, politikusaink, ingatlanosaink, tanáraink, köztisztviselőink vannak. (vég nélkül sorolhatnám, szándékosan a saját “szakmámmal” kezdtem)
Aki 6-8 órát tv-zik naponta, annak biztosan nincs több igénye vagy szándéka semmire. Sem a munkájával, sem önmagával, de megkockáztatom a családjával kapcsolatosan sem.
Azért a kettő nem ugyanaz. Te itt most arról példázol, hogy vki csinál vmit és többet szeretne keresni, de nem tesz érte. Itt a mozgatórugó az anyagi rész, nem maga a tevékenység, ennek semmi köze nincs a szakmai motivációhoz, ez egyszerű anyagi motiváció, ami mint társadalmunk mutatja, sokszor kevés a cselekvéshez. A cselekvéshez szakmai motiváció kéne, ezeknél az embereknél az pedig vagy nem is volt soha azon a területen ahol dolgozik vagy rég kiveszett az előzőekben taglalt lázálom hajszolásának kilátástalansága miatt.
A 20 évvel ezelőtti lehetőségekhez képest egy nagyon erős szintig szinte minden elméleti tudás elérhető nagyjából ingyen. Mondok egy tipikus példát: van bármilyen akadálya annak, hogy ma Magyarországon megtanuljon pl. egy idegen nyelvet? Nincs. Megtanulják? Nem, nagyon-nagyon kevesen.
Hány olyan emberrel találkozni, aki pl. 1972-ben, 1982-ben, 1992-ben, 2002-ben, 2012-ben kezdett bele a szakmájába és ottragadt abban az évben, soha semerre tovább, vagy csak épphogy.
Mit kezdjünk egy 30 éve sem feltétlenül megfelelő de azóta ezerszer elavult ismereteket alkalmazó ügyvéddel, orvossal, tanárral, stb.
Elment a világ mellettünk, főleg alkalmazkodásban és tanulási / problémamegoldási képességekben, tudásban, mi meg itt sírunk, hogy mennyire f…. gyerekek vagyunk és nekünk jár.
Én az általánosítást vitatom. Nem mindenki ostoba, motiválatlan, vesztes alak, aki nem tesz le maradandó életművet. Vannak köztük olyanok is, ez nem kérdés. De a többség szerintem jóravaló ember, akik ha nem is sikeresek, sokszor nagyon is közük van mások sikeréhez. Ajánlom Vámos Miklós Apák könyve c. regényét, ha még nem olvastad.
“De közben tanácsért jön, hogy a kis csoffadt 5 milliójából hogyan tudnánk kifacsarni havi 3 ezer forinttal többet.”
Rossz a szolgáltatásaid struktúrája, ha ilyen ügyfelek eljutnak a személyes tanácsadásra a Te szinteden. Ennek így kellene felépülnie:
1. ingyenes blog a tömegnek
2. olcsó tömeges tanácsadás (akadémia) a komolyabb érdeklődőknek
3. drága személyes tanácsadás a prémium ügyfeleknek.
Valószínűleg a 3. pont marketingje még nem elég jó,
Néhány hónapja úgy érzem, hogy kiégtem, váltanom kell. Elég régóta egy speciális szakterületen dolgozom, innen váltanék valami teljesen másra. Közel 15 éve nem léptem ki a munkaerőpiacra, ezért szeretném jobban látni, mik a máshol is használható képességeim, hisz a szaktudásommal más területen semmit nem tudok majd kezdeni. Ha járt már valaki hasonló cipőben, merre indult el?
Folyt.